Évezredek óta alkalmaznak erőszakot a vallások nevében és hivatkoznak rá igazolásképp. A vallások gyakran voltak intoleránsak és ma is gyakran azok. Gyakran visszaéltek velük vagy használták politikai és gazdasági érdekérvényesítésre – vallási vezetők is. Ezért mondom, hogy a 21. században egy minden valláson túlmutató új etikára van szükségünk. S ezért beszélek olyan szekuláris etikáról, amely segítséget jelent és használható az egymilliárdot meghaladó ateista és az egyre növekvő számú agnosztikusok számra is. A vallásnál lényegesen fontosabb elemi emberi spiritualitásunk. S ez nem más mint a szeretetre, jóságra és rokonszenvre irányuló velünk született hajlamunk – vallási hovatartozástól függetlenül.
Meggyőződésem, hogy az ember elboldogul vallás nélkül, belső értékek, etika nélkül azonban aligha. Az etika és vallás közti különbség hasonlít a víz és a tea közti különbséghez. A vallási összefüggésbe állított etika és a rá támaszkodó belső értékek inkább a teához hasonlítanak. Az általunk fogyasztott tea nagyrészt vízből áll, de más összetevőket is tartalmaz – tealeveleket, fűszereket, talán kevéske cukrot és – legalábbis Tibetben – egy csipetnyi sót, ez tartalmasabbá, tartósabbá teszi, s ennek köszönhetően naponta szívesen fogyasztjuk. A fő összetevő azonban mindig a víz marad – a tea elkészítésétől függetlenül. Tea nélkül tudunk élni, víz nélkül azonban nem. Éppígy elmondhatjuk, noha vallás nélkül születünk, mégsem lehetünk meg az együttérzés alapvető szükséglete nélkül – ahogyan a víz iránti alapszükségletünk nélkül sem.
Egyre világosabb azonban számomra, hogy spirituális jóllétünk nem a valláson, hanem veleszületett emberi természetünkön múlik, a jóságra, együttérzésre és gondoskodásra irányuló természetes hajlamunkból fakad. Függetlenül attól, hogy valamely valláshoz tartozunk-e vagy sem, mindannyiukban ott szunnyad egy elemi és emberi etikai ősforrás. Ezt a közös etikai alapot kell ápolnunk és gondoznunk. Az etika, s nem a vallás gyökerezik az emberi természetben. Ezáltal dolgozhatunk a teremés megóvásán is. Gyakorlati vallásosság és gyakorlati etika ez. Az emberi együttélés alapja az együttérzés. Meggyőződésem, hogy az emberi fejlődés együttműködésen és nem versenyen alapul. Ez tudományosan bizonyított.
Meg kell immár tanulnunk, hogy egyetlen emberi családot alkotunk. Pszichikailag, mentálisan és érzelmileg is egymás testvérei vagyunk. Ám még mindig túlzottan a különbségekre fókuszálunk, ahelyett hogy a kapcsolódási pontokra összpontosítanánk. Pedig mindannyian ugyanúgy születünk és ugyanúgy halunk meg. Nincs sok értelme nemzeti és vallási büszkeségre hivatkozva a temetőnem kikötni!
Az etika mélyebben gyökerezik és természetesebb, mint a vallás.
A klímaváltozásra is csak globális megoldás lehetséges. Remélem, és imádkozom érte, hogy ez a felismerés a 2015-ös év végi párizsi klímacsúcson végre konkrét eredményekhez vezessen. Az önzés, a nacionalizmus és az erőszak alapvetően téves út. Ha egy jobb világ érdekében akarunk munkálkodni a legfontosabb kérdés így hangzik: Hogyan szolgálhatjuk egymást? Csiszolnunk kell tudatunk ez irányú fogékonyságát. S mindez a politikusokra is érvényes. Pozitív szellemi állapotra kell szert tennünk. Jómagam napi négy órán át gyakorlom. A meditáció fontosabb, mint a ritualizált imák. A gyereknek erkölcsöt és etikát kellene tanulniuk. Ez többet segítene minden vallásnál.
A háborúk és az erőszak fő okai saját negatív érzéseink. Túl nagy teret engedünk ezeknek, míg az értelemnek és az együttérzésnek túl keveset.
Javaslatom így hangzik: legyünk figyelmesebbek, fontoljuk meg alaposabban a dolgokat és meditáljunk többet. Mahatma Gandhival együtt vallom: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”
Néhány totalitárius országban látjuk, hogy tartós béke csak akkor köszönt be, ha tiszteletben tartják az emberi jogokat, az embereknek van mit enniük, s ha egyénileg és népként is szabadok. Csak belső béke révén tehetünk szert valódi békére, hogy békében legyünk önmagunkkal, egymással és a körülöttünk élőkkel. A boldogsághoz hozzátartozik az egyetemes felelősség és egy szekuláris etika kialakítása.
Mindig az erőszakmentesség tántoríthatatlan híve leszek. Valójában ez intelligens ellenségszeretet. Ha intenzíven meditálunk, azt vesszük észre, hogy az ellenségeink a legjobb barátainkká válhatnak. Egy tisztán szekuláris etika szemszögéből nézve higgadtabb, együttérzőbb és ítélőképesebb emberekké válunk, s így arra is lesz esély, hogy a 21. század a béke, a párbeszéd, egy gondoskodóbb, felelősségteljesebb és együttérzőbb emberiség százada legyen.
Ebben remélek. S ezért imádkozom. Örömmel várom a napot, amikor a gyerekek az erőszakmentesség és a békés konfliktusmegoldás, vagyis egy szekuláris etika alapelveit fogják tanulni az iskolákban.
Ma túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az anyagi értékeknek. Noha fontosak, mégsem képesek csökkenteni pszichikai túlfeszítettségünket, félelmünket, dühünket vagy frusztrációnkat. Mentális terheinktől azonban, például a stressztől, a szorongástól, a frusztrációt, meg kell szabadulnunk. Ezért a mélyebb gondolkodási síkra kell szert tennünk. Ezt értem én figyelmességen/éberségen.
A meditáció és a megfontolás segítségével például megtanulhatjuk, hogy a düh legjobb ellenszere a türelem, a kapzsiság ellen pedig hatásos lehet az elégedettség, a félelemmel szemben a bátorság, a kételkedés ellen a megértés. Semmi haszna dühbe gurulni mások miatt, inkább arra kellene gondunk legyen, hogy mi változzunk meg.
Napjainkban az ember mintha egyre érettebb lenne. Egyre erősebb benne a békevágy és az erőszak elutasítása. Világszerte erőfeszítéseket kell tennünk az erőszakos módszerek megállítása, megfékezése vagy megszüntetése érdekében. Ma már nem elég csupán hangoztatni, hogy elutasítjuk az erőszakot és békét akarunk.
Hatékonyabb módszereket kell alkalmaznunk. A fegyverkereskedelem természetesen a béke nagy akadálya.
Problémák vagy gazdasági konfliktusok felmerülésekor, s éppúgy vallási nézeteltérések esetén is, azon kell dolgoznunk, hogy a párbeszéd legyen az egyetlen valódi módszer.
Meg kell tanulnunk, hogy mindannyian testvérek vagyunk. A mögöttünk hagyott évszázad az erőszak százada volt. A 21. századnak a párbeszéd századnak kell lennie! A múltat nem változtathatjuk meg, egy jobb jövő érdekében azonban mindig tanulhatunk belőle.
Romboló tévhit, hogy a problémák megoldhatók erőszakkal és fegyverekkel. Ritka kivételtől eltekintve az erőszak mindig újabb erőszakot szül. A háború egy olyan világban, ahol minden mindennel összefügg, már nem időszerű, ellent mond az észnek és etikának egyaránt. A 2003-ban Georg W. Bush által indított iraki háború katasztrófába torkollott. Mindmáig nem oldódott meg a konfliktus és sok emberéletet követelt.
Természetesen nem elég pusztán a politikusok békeszándékára apellálni. Fontos, hogy világszerte egyre többen tegyék le voksukat a leszerelés mellett. A leszerelés gyakorlatban megvalósított együttérzés. A külső leszerelés feltétele azonban, hogy belsőleg szabaduljunk meg a gyűlölettől, az előítéletektől és az intoleranciától. Felszólítok minden épp hadat viselő háborús felet: „Szerelkezzetek le, ne fel!”, s felszólítok minden embert: „Győzzétek le a gyűlölködést és az előítéleteket megértéssel, együttműködéssel és toleranciával!”
Minden szenvedés dacára, melyet Kína évtizedek óta a tibetieknek okoz, mély meggyőződésem, hogy őszinte párbeszéddel a legtöbb emberi konfliktus megoldható. Az erőszakmentesség és a minden élet iránti tiszteletnek ez a stratégiája Tibet ajándéka a világnak.
Dalai Láma Dharamszala, 2015 márciusában
(forrás: buddhafm.hu)
