2017. augusztus 31., csütörtök

Lélekvándorlás a fagyos északon



Az észak-nyugat alaszkai eszkimók, a nyugaton élő aleutok és a keleti tlingit indiánok vallásos hitvilágának egyaránt a lélekvándorlás az alapja. A tlingitek tovább személyesítik azzal, hogy hitük szerint a lelkek saját közvetlen családjukba térnek vissza.


1961 és 1965 között dr. Ian Stevenson négy alkalommal látogatott el a tlingitekhez, és ezalatt harminchat lélekvándorlással kapcsolatos esetet jegyzett fel. Nem volt nehéz dolga, mivel a legtöbb indián beszélt angolul, és közülük sokan viseltek “szimpátia-” sebhelyeket, amelyek az előző életbeli haláluk módjára utaltak.

1949-ben egy hatvanéves, William George nevű tlingit halász azt mondta a fiának és a menyének, hogy a fiukként fog visszatérni. Megígérte, hogy fel fogják ismerni a jelenlegi anyajegyeiről, és átadta aranyóráját, hogy őrizzék meg neki. Néhány héttel később nyomtalanul eltűnt a csónakjából. Éppen kilenc hónappal ezután a menye világra hozott egy fiút, akinek “pigmentfoltok voltak a bal válla felső részén és a bal karján, pontosan azokon a helyeken, melyeket a nagyapja megjelölt”.

Ahogy növekedett, a fiú hasonló viselkedésmintákat mutatott, mint a nagyapja – még bicegett is, pedig William George sántítása egy kosárlabda-mérkőzésen elszenvedett sérülés követ­kez­ménye volt. Még nem volt öt éves, amikor felismerte az órát: kivette anyja ékszerdobozából, és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy az övé. Bácsikáira úgy utalt, hogy “fiúk”, nagy-nagynénjét pedig “húgom”-nak szólította.

Dr. Stevenson ezt írta: “Korához képest feltűnően sokat tudott a halászatról és a csónakokról. Jobban félt a víztől, mint a vele egykorú gyerekek. Higgadtabb és érzékenyebb volt, mint a többi gyermek.”

Még bizonyítóbb erejű egy másik tlingit, Victor Vincent (törzsi neve Kahkody) esete, aki 1946-ban halt meg. Egy évvel a halála előtt magához hívta kedvenc lányunokáját és annak férjét, Corliss Chotkint, és azt mondta nekik: az ő gyermekükként fog visszatérni. Megígérte, hogy fel fogják ismerni a forradásairól – az egyiket az orrán viselte, a másikat a hátán: ez utóbbi egy műtéti heg volt, még az öltések nyomai is látszottak.

Tizennyolc hónap múlva Mrs. Chotkin fiúgyermeknek adott életet, akin anyajegyek voltak láthatók – pontosan ott, ahol Vincent forradásai voltak. A rendkívül koraérett kisfiú tizen­három hónapos volt, amikor anyja meg akarta tanítani neki a nevét: “ifjabb Corliss Chotkin”. A gyermek anyja szavába felkiáltott: – Nem ismersz meg? Kahkody vagyok!


Kétéves korában helyesen azonosította korábbi életéből való fiát, Williamet, a mostohalányát, Susie-t, valamint a saját özvegyét. Egészen kilencéves koráig megmaradt a képessége, hogy szokatlan részletességgel emlékezett mindenre, de aztán az emlékek halványulni kezdtek, és végül tizenöt éves korára megszűntek.

Dr. Stevenson aprólékosan és tudományos igénnyel osztályozott minden egyes ügyet. Rész­letesen leírta saját nézeteit, kétségeit és logikus érveit. Könyve azonban kétségbevonha­tatlan tények gyűjteménye. Zárszavában nem jelenti ki határozottan, hogy művével bebizo­nyította a lélekvándorlás létezését, de az erre utaló bizonyítékokat nála felelősségteljesebb kutató még sohasem mutatta be.

(forrás:rejtelyekszigete.com )

A reinkarnáció tudományos bizonyítéka Dr. Ian Stevenson - videó