A vallások eredete

Az emberiség történelme alapvetően annak a története, amikor a nagy szellemi küldöttek elhagyták rejtett lakóhelyeiket, hogy inspiráljanak, segítsenek, és az emberiséget egy újabb szakaszán vezessék és kísérjék. 

Ma is várjuk az égi küldötteket, hogy kivezessék az emberiséget, az egyre növekvő válságából. Mert a szellemünk halhatatlan és örökké tart, és a fejlődés útján, a céltól célig, szakaszról szakaszra, kibontakozva halad.

Ha a korai kezdetekbe – mintegy egymillió évvel ezelőttre – visszatekintünk, az élet túlélése és az élelem beszerzése nagy nehézsége volt. Ezért a történelmileg legrégebbi rituálék az állat- és növényvilághoz kapcsolódtak, és az emberiség kezdetén, a vallás legkorábbi bizonyítékai is, a halálhoz kötődtek. 

Kr. e. 4000 és 2000 között, az újkőkor végén, az emberek elkezdtek letelepedni. A folyami oázisokban nagycsaládok, majd falvak, és később a folyóvidékeken még fallal körülvett városok is kialakultak. Így jöttek létre az első ősi vallások a: Sárga-folyó – kínai vallás, Indus – hindu vallás, Nílus – egyiptomi vallás, Eufrátesz és Tigris – mezopotámiai vallás. Mert az ember isteni származásába vetett hit ugyanolyan régi, mint maga az emberiség. 

A MEGALITIKUS VALLÁS – a halottak kultusza – már az egész világon elterjedt, mert mély a hit, hogy az élet tovább is él. A megalitikus vallás egyik jelképe a menhir (keltául: magas kő). Ezek a függőlegesen felállított, akár húsz méter magas kőoszlopok az emberiség kozmikus eredetére utalnak. A menhirekből kialakított cromlechek vagy kőkörök általában hatalmas méretűek, és sokszor fontos istentiszteleti és gyülekezési helyekhez kapcsolódnak. Ennek a hitnek a bizonyítékaiként épültek a megalitikus sírok, a dolmenek is. A dolmeneket (szintén kelta: kőtábla) négy-hat függőlegesen felállított pillérből és egy-két föléjük helyezett zárókőből alakitották ki a kőkamrás sírt, amit földdel is felhalmoztak.

A megalitikus vallás az őskori vallások közé tartozik, és Írországból kiindulva egész Európában, a Földközi-tengeri szigeteken, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Kínában, Japánban, Dél-Amerikában és a Húsvét-szigeteken is elterjedt. 

A leghíresebb és legnagyobb menhir-kőkör a Salisbury közelében található STONEHENGE a már korábban is létező égi kultuszra, és a Nap és Hold pontos mozgásának az ismeretére utal.

Minden út – ha különböző formában is – Istenhez vezet 

A szellem leszáll a lélekhez, és a lélek a személyiséghez. Ezt az utat aztán újra járjuk az ellenkező irányba. A hármas – fizikai, asztrális és mentális – embernek meg kell találnia az utat vissza. Az első az eggyé válás, majd a személyiséggel, a lélekkel és később a szellemmel is eggyé lesz. Ez a fokozatos egésszé válás egy tudatos folyamat. A szellem útja lefelé lassú, és több millió évig is tarthat. Így a felfelé vezető útja is hosszú, ugyanis a felfelé irányuló összeköttetésekhez kellenek a rezgési frekvenciák is. Tehát a kapcsolódás csak akkor jöhet létre, ha azonosak a rezgések. 

A saját vallás útjain járva ugyan – mint keresztény, hindu, buddhista, vagy valami más –, de mindegyik út Istenhez vezet. Nincs a Földünkön olyan ország, ahol ne lenne vallás, mert az határozza meg a történelmet is. Egy országnak az egységéhez három összetevőre van szüksége: az égre, a földre és az emberre.

A legrégebbi vallások Kr. e. 3000 körül: 

Kína: Kr. e. 3000 körül Kínát a turániak lakták, akik a letűnt Atlantiszról érkeztek. A kivándorlás aztán kiterjedt az egész világra is. Később a mongolok is, akik még a harmadik ciklusban éltek, eljutottak Kínába. Az ősi turániak a mongol vallással együtt EGY VALÓSÁGOT, a Nap és a Hold körforgását imádták. A történelem előtti időkben a különböző vallások együttesen mint ősi tanítások léteztek. Az emberek hittek a szellem, a lélek és a test háromságában, ahogy az újjászületésben is. 

Az UNIVERZIZMUS 4000 éven át volt a kínai nép közös vallása. Ebből alakult ki később a TAOIZMUS, a KONFUCIANIZMUSHOZ és a KÍNAI BUDDHIZMUS. 

India volt az egyik első nagy civilizáció Kr. e. 3000 körül. Az indiaiak az Eufrátesz és a Tigris folyók között fekvő Dél-Mezopotámiából érkeztek, és egy régebbi kultúrát hoztak magukkal. Az indiaiak építették fel a sumér birodalmat is Mezopotámiában, és már akkor kidolgozták a csillagok mélyreható magyarázatát és az asztrológiai rendszerét. 

Kr. e. 1600 körül a nomádok, a harcias pásztorok népe Közép-Ázsiából a Közel-Keletre és Indiába vándorolt. Elpusztították a meglévő kultúrát, és benépesítették Észak-India nagy részét. A bevándorlók fehér bőrű hódítók voltak, és a sötét bőrű lakosságot jobbágyokká és rabszolgákká tették. 

Az árja bevándorlók kasztjai a harcosok, a tanító papok és a földművelők voltak. De az árják már az ötödik ciklusban éltek, és egy új embertípust alkottak. A VÉDÁK, az árja indiaiak legrégebbi írott emlékei, melyek a bölcsességeket szanszkrit nyelven, India legrégebbi árja nyelvén adják át. A VÉDIZMUS (Kr. e. 1500) volt a BRAHMANIZMUS, majd később – az alapító Siddhartha Gautama révén – a BUDDHIZMUS (Kr. e. 563) és a HINDUIZMUS (Kr. e. 400) alapja. 

Egyiptom: az egyiptomi vallást a nép vallásának nevezték, és Kr. e. 2955 körül, a két birodalom – Felső- és Alsó-Egyiptom, vagyis a Nílus-völgy és a Nílus-delta – egyesülésekor alakult ki. Egyiptom görögül: a „Nílus ajándéka”. Kr. e. 30-ban Egyiptom római provincia lett, majd Kr. u. 639 körül az iszlám arabok hódították meg. 

Az istenek és istennők világa az egyiptomi vallásban nagyon összetett és rendezett egység. Ré a napisten, és Ozirisz a holdisten, aki éjszaka világít, és a halottak birodalmának istene is. Ízisz az anyaistennő, Hórusz anyja. A sólyom alakú Hórusz a védelmező, és a harmadik égisten Ré-Nappal és Ozirisz-Holddal együtt. 

A „HALOTTAK KÖNYVÉBEN” az emberi lélek újjászületéséről és a „Logosz”-hoz való zarándoklásáról olvashatunk. Mind a holttest gondos bebalzsamozása – hogy megóvják a sérülésektől –, mind az ajándékok a túlvilági életre utalnak. 

A nagy kozmikus istenek vezetnek, és a többi isten az élet különböző feladatait kíséri. Isten Fia, a Mesterek – akik vezetnek, tanítanak és segítik a következő lépést –, és az Angyalok velünk járnak és vigyáznak ránk. A mennyei fény minden színen átsugárzik, így minden szín tovább hozza a fényt az élet összes síkjára is.

- forrás:Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás

A Halál felfogása a különböző vallásokban

https://dszilvia.blogspot.com/2017/04/a-halal-felfogasa-kulonbozo-vallasokban.html

- - - - - - -

Térkép mutatja, hogyan terjedt el a vallás a világon - videó

forrás:Business Insider

Gulácsy Lajos: A varázsló kertje

Gulácsy Lajos: A varázsló kertje

- Magyar Nemzeti Galéria -

Gulácsy jellegzetes színei, a vörös, a zöld és az aranybarna árnyalatainak meleg tónusába ágyazódik az a telített illat, amely a kép jobb oldalán látható füstölőből száll fel, a szerelemtől bódult és mámoros pár állapotának hangsúlyozására.

A festmény előterében két alakot - egymással szembeforduló és egymást átölelő férfit meg nőt - látunk, ezenkívül néhány faágat, tömjénégető edényt, amelyből gomolygó füst száll fel. Végül foltszerű részleteket kapunk a zöld talajból és a szürkés égboltból. A férfi alakjában Gulácsyra ismerünk. Öltözete, mármint sapkája és köpenye Rembrandt-festményeken látható motívumra emlékeztet. Az anatómiai vagy alakrajzi megoldás akadémikus értelemben nem elfogadható. Gulácsy szeme, a nő alakja, nyaka, karja és kézfeje nem a valóságos, hanem a Gulácsy művészetében kialakult "anatómiá"-nak felel meg. A festmény mégis nagyon meggyőző, hű tükre annak a kedélyállapotnak, amelyet a két ember egymásrautaltsága érzéki, érzelmi és gondolati szempontból föltételez. Gulácsy arcáról az esendő tekintet, a tanácsra, segítségre váró vonások olvashatók le, s a nő erőteljes alakjában, szépen formált fejében és ragaszkodó tekintetében támaszt és segítséget érezhet az ember. Hasonlóan harmonikus kapcsolatot érzékeltet a festmény az ember és a külvilág, pontosabban a lélek és a természet között. A két alakot jobbról és balról behajló faágak ölelik körül, jelzésszerűen, sejtelmesen, mondhatni szeretettel. Virágok nyílnak a faágakon, némelyikük színe melegpiros, szinte a vér színére emlékeztet, mint ahogyan a zöldek is oly élettel teliek, hogy a viruló élet jelképeiként is felfoghatók. Baudelaire Esti harmónia című versének sorai jutnak eszünkbe: "ontja minden virág a szent tömjénszagot, járják az est legét a hangok s illatok". Talán a költő versei ihlették Gulácsyt, amikor a különféle érzékterületek adataiból fakadó közös élményt akarta megfesteni. Mindeme festői szépség és érzelmi gazdagság közepette is Gulácsy arcán a bizonytalanság érzését, ruházatán a múltra vagy a mulandóságra való emlékezés jeleit látjuk.

- forrás: Hessky Orsolya írása -

- - - - - - -

Ugorj a képbe - Gulácsy Lajos: A varázsló kertje - videó

forrás:Rita Budai

Létezhet a halál utáni élet egy friss kutatás szerint

Noha számos vallás hirdeti a halál utáni élet reményét, maga a halál elkerülhetetlen biológiai realitás. A hívő ember számára mindez nem jelent problémát, mivel vallásos meggyőződése szerint a lélek a test halála után is tovább él. Ezt viszont a tudományos bizonyosság szintjén egyelőre még senkinek sem sikerült igazolnia. Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem aneszteziológus professzora frissen publikált tanulmányában viszont egy olyan általa felfedezett halál utáni jelenségről számol be, ami a lélek létezésére utalhat.

Szokatlan jelenség a halál pillanatában

Vizsgálatai során Hameroff professzor érzékelőket helyezett el hét olyan beteg agyára, akiknek már csak percei voltak hátra az életből és addig figyelte a vérnyomásukat, valamint a szívműködésüket, amíg azok nulla értékre nem zuhantak és a betegeket elhunytnak nem nyilvánították. A professzor azt tapasztalta, hogy az elektroencefalogram (EEG) egy nagyon furcsa energiakitörést rögzített, ami röviddel a halál után következett be. Dr. Stuart Hameroff a Project Unitynek nyilatkozva kifejtette: látták, hogy először minden élettevékenységre utaló jel eltűnt, majd ezt követően észlelték ezt a szokatlan energiakitörést, holott a páciensnek ekkor már sem pulzusa, sem pedig vérnyomása nem volt.

A klinikai halál pillanatában szokatlan energiakitörést azonosítottak több páciensnél 

( a kép illusztráció) Fotó: AFP

A professzor egyelőre óvatosan fogalmaz a mindeddig ismeretlen jelenség eredetéről:

"Tehát ez egyaránt lehet egyfajta halálközeli élmény jele, de akár arra utaló impulzus is, hogy a lélek elhagyja a testet."

Hameroff szerint a klinikai halál beállta után tapasztalt energiakitörés a gamma-szinkróniának nevezett jelenséggel azonos, amely egy olyan hullámmintázat, ami jellemzően a tudatos gondolkodásunkhoz és érzékeléshez, illetve az éberséghez kapcsolódik.

Könnyen elképzelhető, hogy a tudat ilyenkor hagyja el a testet

A furcsa energiakitörésre utaló jeleket 30 és 90 másodperces időintervallum között észlelték az EEG segítségével. Miután beállt a klinikai halál, a jelek teljesen megszűntek. Hameroff azt állítja, hogy a tudat „kvantumszinten” működő jelenség, ami nem pusztán az agyban lévő idegsejtek közötti elektromos impulzusokból, hanem sokkal inkább az idegsejtekben található mikrotubulusokból származik.

Dr. Hameroff álláspontja szerint a tudatosság rendkívül alacsony energiaszintű folyamat.

"Ez a kutatás azt is megmagyarázhatja, hogy miért tudjuk olyan állapotban is érzékelni a környezetünket, mint az altatás, vagy a mélyalvás" -hangoztatja a professzor, akit az Unilad Tech portál idéz. Az agyi aktivitás e kitörései lehetnek az oxigénhiány következményei is, de dr. Hameroff szerint könnyen elképzelhető, hogy a tudat ilyenkor hagyja el a testet. 

Fotó: Pixabay

De más kutatók is tapasztaltak már ehhez nagyon hasonló jelenséget. Dr. Lakhmir Chawla aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos fő kutatási területe az agyi aktivitás és a tudatosság kérdésköre, különös figyelemmel a halál beállta előtt az EEG segítségével mért agyi hullámokra. Dr. Chawla megpróbálta bebizonyítani az agyi aktivitás teljes hiányát olyan, már az agyhalál állapotába került pácienseknél, akik szervdonorok voltak. Egyik legnagyobb ismertségre szert tett tanulmányában egy hirtelen fellépő és rövid ideig tartó agyi aktivitást írt le a halál beálltának pillanataiban, amit egyesek a tudat túlélésének, vagy a lélek testből való eltávozása bizonyítékának értékeltek.

El kell gondolkodni mindazon, amit a halál pillanatáról eddig tudtunk

Azt, hogy mi állhat a felfedezés hátterében még tovább árnyalja egy megfigyelés, miszerint nem mindenkinél, csak a vizsgált páciensek 50 százalékánál jelentkezett a halál bekövetkezésekor mért furcsa energiakitörés. Ezért úgy is feltehető a kérdés, hogy ezek szerint nincs mindenkinek lelke? Tehát még egyáltalán nem állítható a bizonyosság szintjén, hogy a Pixar népszerű, Lelki ismeretek című filmje nem fikció, hanem a lélek és a tudat összekapcsolódása bizonyított természettudományos tény lenne.

Az úgynevezett halálközeli élmények (HKÉ, angolul Near-Death Experience, NDE) régóta ismertek.

Ezek olyan esetek, amikor a klinikai halál állapotába került emberek - a sikeres újjáélesztésük után - élénk és részletgazdag tapasztalatokról számolnak be, amiket az élet és a halál mezsgyéjén szereztek. Az átéltek között több olyan élmény is azonosítható amelyekről csaknem az összes páciens beszámolt , ilyen például a test elhagyásának vagy egy fényalagúton való áthaladásnak az emlékezete. 

Fotó: Pixabay

Az NDE - élmények olyan körülmények között is előfordultak, amikor a megfigyelések szerint a páciens agy és szívműködése már bizonyíthatóan leállt. Bizonyos NDE -jelenségek megmagyarázhatók a szívleállás miatt fellépő apoxiás, vagyis oxigénhiányos állapottal, sok részletre nincs azonban elfogadható magyarázat. Abból kiindulva, hogy ezek az élmények kultúrkörtől és vallási háttértől függetlenül nagyon hasonlóak, egyesek szerint ez azt bizonyítja, hogy a tudat nem pusztán az agyműködés terméke, hanem olyan önálló entitás, ami a halál után is fennmaradhat. Még ha ez a feltételezés tudományos körökben nem is általánosan elfogadott, de az ehhez kapcsolódó kutatások eredményei alapján bizonyosan el kell gondolkodni mindazon, amit a halál pillanatairól eddig tudtunk.

- forrás: Elter Tamás magyarnemzet.hu -

Dr. Raymond A. Moody amerikai filozófus, pszichiáter, orvos és író, a halálközeli élmény vezető kutatója és szaktekintélye. Tizenegy bestseller szerzője. 

'Élet az élet után' című könyve, amely úttörő mű volt ezen a területen, és amely azóta több mint 10 millió példányban kelt el.

ÉLET AZ ÉLET UTÁN - RAYMOND A. MOODY - videó hangoskönyv

forrás:Blahó Julianna

https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=i4adzsY-SrY&t=0s

Dr. Raymond Moody

Egy ügyvéd beszámolója, aki egy műtét közben a klinikai halál állapotába került

„A tapasztalatom teljesen más volt, mint amit az egyház tanított nekem”

Fotó: Nanci L. Danison/Facebook

Nanci Danison, egy ohiói ügyvéd 1994-ben egy műtét során került a klinikai halál állapotába. Most, 74 évesen megosztotta megdöbbentő tapasztalatait, amikről azt mondja, teljesen más jellegűek voltak, mint amit az egyház tanításai alapján várt volna.

Danison, aki hívő katolikusként nőtt fel, 1994-ben daganatos betegség miatt esett át egy műtéten, a beavatkozás közben azonban rövid időre a klinikai halál állapotába került. A nő, aki akkoriban egészségügyi jogászként dolgozott, azt mondja, igyekezett válaszokat találni „túlvilági utazásában”, és az teljesen átalakította az életét, valamint az értékrendjét.

„Fogalmam sem volt róla, hogy a testem haldoklik. Egy pillanatra sem vesztettem el az öntudatomat, a testem haldoklása és halála, illetve a túlvilági élményeim során. Végig tudatomnál voltam, és mindenre emlékszem” – magyarázta a nő.

Danison beszámolója sokban különbözik a katolikus egyház hagyományos tanításaitól. Azt mondta, „fénylényekkel” találkozott, és nemcsak a saját életét élte át újra, hanem több száz vagy ezer másikat is – írja a Daily Mail.

Az egész világ történelmét nyomon követhette, mintha egy dokumentumfilmet nézett volna végig, amely bemutatta, hogyan alakultak ki a vallások, és azt is megmagyarázta, miért tanított neki téves információkat a saját vallása.

Látta a saját testét a műtőasztalon, és tudatában volt annak, hogy fényesség veszi körül. Aztán a valóság természetével kapcsolatos kérdések merültek fel benne, például a következők: Mi az Isten? Mi vagyok én? Mit vár el tőlem Isten? Mi az élet célja? Hol van a mennyország? Hol van a pokol? Mi az egyetlen igaz vallás?

Azt is elmondta, hogy belépett a fénybe, amit önmaga körül tapasztalt, és ott öt másik „fénylénnyel” találkozott, akikkel egyesülve utazott tovább, így megtapasztalhatta „fizikai létezésüket.” Olyasmiként írta le az érzést, mint egy virtuális valóságra épülő játék, de annál sokkal kifinomultabb és valóságosabb.

„Ezután mi öten áthaladtunk azon az energiamezőn, amelyet én Forrásnak, mások pedig Istennek, Jahvénak, Allahnak, Teremtőnek stb. neveznek. Ahogy egyre mélyebbre kerültem a Forrás-jelenség energiamezőjébe, végignéztem az univerzum teremtését, miközben maga a Forrás magyarázta el nekem az élet értelmét és célját” – idézte fel a nő.

Azt mondta, megértette, hogy ő és minden ember a földön tulajdonképpen a Forrás része. „Te és én valójában a Forrás vagyunk, egyszerűen csak hasonló szerepet játszunk, mint amilyet az álmainkban is eljátszunk. Megmutatták nekem, hogy soha nem voltam különálló a Forrástól, és hogy valójában az öntudatának integrált része vagyok, amely csak átmenetileg lakozik egy emberi testben. Az élet célja, hogy a Forrás megtapasztalhassa az általa teremtett univerzum érzéseit, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is megtapasztaljuk álmainkat önmagunk álombeli karakterein keresztül” – mondta.

„Amikor a testünk meghal, egyszerűen felébredünk az emberi élet álmából, és folytatjuk a spirituális életet abban, amit mi túlvilágnak nevezünk” – tette hozzá.

Danison szerint a tapasztalatai gyökeresen megváltoztatták az életét, ezért otthagyta az ügyvédi irodát, ahol korábban dolgozott, és saját irodát nyitott, közben pilótaengedélyt szerzett, magándetektív lett, és több könyvet is írt a tapasztalatairól, hogy másokhoz is eljutassa az üzenetet, amit kapott – azt, hogy a szeretet az egyetlen dolog, ami igazán számít.

2001-ben ismét súlyos betegségben szenvedett, és újabb halálközeli élményben volt része. Ekkor állítása szerint figyelmeztetést kapott, hogy nagyon nehéz idők várnak rá, és a teste talán nem lesz elég erős.

„Ha emberi gazdatestemben maradok, mondták nekem, állandó szenvedést fogok tapasztalni. Annak ellenére, amit a jövőmről mondtak nekem, úgy döntöttem, hogy emberi formában maradok. Nem akartam kudarcot vallani abban a küldetésben, amit a Forrás adott nekem, hogy elmondjam mindenkinek, amit a túlvilágon tanultam” – fogalmazott Danison.

Mindazoknak, akik közel állnak a halálhoz, egyszerű üzenete van: összpontosítsanak a szeretetre, és ne féljenek, mert a halál valójában egy hazatérés.

„Koncentrálj a szeretetre – minden emberre, akit szeretsz, minden helyre, ahol szeretve érezted magadat, minden eseményre, ami boldoggá tett, és minden boldogságra, amit a halálod után is érezni fogsz. Haza fogsz menni az igazi otthonodba, a feltétel nélküli szeretethez és elfogadáshoz. Ne feledd, hogy minden fájdalmat és szomorúságot magad mögött hagysz, amikor elmész, de magaddal viszel minden szeretetet és dédelgetett emléket” – mondta a nő, hozzátéve, hogy szeretteink nemcsak az emberi életben, hanem a túlvilágon is mellettünk lesznek.

- forrás:twice.hu -

- - - - - -

Meghalt, és rájött az élet értelmére - Nanci Danison története - videó

forrás: Bethany Kay

A bolygószférákon át vezető útról

“Halálunk és újabb születésünk között kitágul életünk az univerzumba, a kozmoszba, és azokat az erőket, amelyeket nem tudunk a földi világban megszerezni, a földi világhoz tartozó más égitestekről gyűjtjük be. Bennük vannak az erőtartalékok emberi burkaink számára. A Föld csak arra ad erőt az embernek, hogy énjét állandóan helyreállítsa; az emberi organizáció többi része más világokból kell hogy megszerezze erőit! Nézzük először az asztráltestet. Az ember élete halála után szó szerint beletágul a bolygószférákba. Lelki-szellemi lénye először – a kámalóka idején – akkorára tágul, hogy határa a Hold Föld körüli pályájának íve lesz. Ez természetesen azzal jár, hogy az egyes lények áthatják egymást. Azután tovább tágul a Merkúr-szféráig, vagyis addig, amit az okkultizmusban Merkúrnak neveznek, majd a Vénusz-szféráig, a Mars-szféráig, a Jupiter-szféráig, és végül a Szaturnusz-szféráig. Az ember egyre inkább kitágul. Azzal a lényével, amit átvitt a halál kapuján, úgy él, hogy előbb Merkúr-lakó lesz, majd Vénusz-lakó, Mars-lakó és így tovább, bizonyos módon meg kell hogy legyen a képessége arra, hogy ezekben a planetáris világokban otthonossá váljék. Mitől függ, hogy otthonossá lesz-e valahol vagy sem?

Először is arra van szüksége, hogy a kámalóka befejezte után legyen benne magában valami, ami képessé teszi arra, hogy rokonságban álljon a Merkúr-szféra erőivel, ahová akkor kerül. Ha haláluk és újraszületésük között megvizsgáljuk a különböző emberek életét, azt találjuk, hogy itteni életük szempontjából különbözőek. Határozott különbség mutatkozik köztük aszerint, hogy morális életfelfogással, vagyis egy morális vagy pedig egy immorális élet eredményeivel élik bele magukat a Merkúr-szférába. Itt természetesen az átmenet összes árnyalata megtalálható. Aki morális lelkületű, tehát egy morális élet eredményeit hozta magával, azzá válik a Merkúr-szférában, amit szellemi társas lénynek nevezhetnénk. Megvan a lehetősége arra, hogy más lényekkel – korábban elhunyt emberekkel vagy a Merkúr szféra lényeivel – kapcsolatba kerüljön, velük társas életet éljen. Az immorális ember viszont remetévé válik – úgy érzi, hogy ki van rekesztve e szféra többi lakóinak közösségéből. A halál és újraszületés közötti életben ezt vonja maga után a morális vagy immorális lelkület. Fontos, hogy megértsük: ebben a szférában a moralitás úgy hat, hogy lehetővé teszi kapcsolódásunkat az itt élő lényekhez; immorális lelkületünk viszont úgyszólván börtönbe zár. Tudjuk, hogy a többi lény itt van, de mintha burokban volnánk, nem tudunk hozzájuk közeledni. Az antiszociális, immorális földi életnek tehát itt, a Merkúr-szférában elmagányosodás az eredménye.

Arra nézve, hogy az ember miként tud más lényekkel kapcsolatot teremteni a következő szférában, amit egyelőre Vénusz-szférának nevezünk – az okkultizmus mindig is így nevezi, arra a vallásos lelkület a mérvadó. Akik földi életükben átérezték, hogy minden, ami a dolgokban és magában az emberben múlandó, összefüggésben áll valami örökkévalóval, és érezték, hogy az egyes életek lelki hangulatának Isten és a szellemiség felé kell hajolnia, azok az emberek kapcsolatot tudnak teremteni e szféra lényeivel. Ezzel szemben az, aki materialista felfogású, aki lelkét nem tudja afelé fordítani, ami örökkévaló, ami nem múlandó, ami isteni, az saját lénye fogságába esik, ebben a szférában magányosságra lesz kárhoztatva. Okkult kutatással éppen ebben a szférában láthatjuk a legjobban, hogy azzal a móddal, ahogy itt a Földön élünk, hogyan teremtjük meg asztráltestünkben az életfeltételeket ehhez a szférához. Bizonyos módon már a Földön meg kell teremtenünk a megértést és a hajlandóságot az iránt, amihez itt kapcsolatot akarunk találni. Vegyük azt a tényt, hogy az emberiség a Földön a különböző korokban a legkülönfélébb vallási felekezetek és világnézetek közvetítésével kapcsolódott az isteni-szellemi világ életéhez, hiszen ennek így is kellett lennie. Az emberiség fejlődése csak úgy haladhatott előre, hogy a vallásos élet egységes forrásából a különböző korokban a különböző népeknek adottságaik, klimatikus és egyéb viszonyaik szerint különböző vallásokat adtak azok, akik a világ mindenkori körülményei folytán erre hivatottak voltak. Ezek a hitvallások tehát egységes forrásból származnak, de az egyes népek feltételei szerint különböző fokon állnak. Az emberek még jelen korunkban is külön csoportokra oszlanak vallási felekezetük és világnézetük tekintetében. Nos tehát, amit vallásunk és világfelfogásunk lelkünkben kialakít, az készíti elő megértésünket és kapcsolódási képességünket a Vénusz-szféra számára. A hindu, a kínai, a muzulmán, a keresztény ember vallásos érzései úgy készítik elő lelkét, hogy az a Vénusz-szférában mindenekelőtt azok iránt a lények iránt tanúsít majd megértést, azok iránt fog vonzódást érezni, akiknek hasonlók az érzései, akik lelküket ugyanazokban a felekezetekben formálták.

A Vénusz-szféra után a Nap-szférát éli át az ember. Halálunk és újraszületésünk között mint lelkek valóban Nap-lakókká válunk. A Nap-szférában pedig valami másra is szükség van, mint a Vénusz-szférában. Ha a Nap-szférában jó körülmények között akarunk élni halálunk és újraszületésünk között, akkor nem csak egy bizonyos embercsoportot kell megértenünk, hanem minden emberi lelket, hogy minden lélekhez tudjunk kapcsolódási pontot találni. A Nap-szférában már magányosnak, remetének érezzük magunkat, ha beszűkültünk egy vallási felekezet előítéleteibe és nem vagyunk képesek megérteni azt, aki egy másik vallással hatotta át a lelkét. Aki például a Földön csak arra talált lehetőséget, hogy egy bizonyos vallási felekezetnek érezze át minden nagyszerűségét, az a Nap-szférában nem érti meg más felekezetek híveit. De ez a meg nem értés nem olyan, mint a Földön. Itt a Földön az emberek meglehetnek egymás mellett anélkül, hogy lelkük mélyén megértenék egymást; különböző lehet a vallásuk, világnézetük. A Nap-szférában, minthogy ebbe mindnyájan beletágulunk és áthatjuk egymást, egyszerre vagyunk együtt, és bensőnkben elválasztva egymástól. Itt azonban minden különváltság, minden meg nem értés rettenetes szenvedés forrása. Ha a Földön nem neveltük rá magunkat a megértésre, akkor elkerülhetetlen szemrehányásként éljük meg találkozásunkat minden más felekezethez tartozóval. 

Földi fejlődésünkben a Nap-szférán való helyes áthaladáshoz az első indíttatást – miután az Ótestamentum népe ehhez az előkészületeket megtette – a golgotai misztérium adta meg. … a kereszténység legmélyebb gyökerével kezdettől fogva arra volt szabva, hogy minden ember hitvallása legyen, tekintet nélkül nemzetiségére, törzsi és faji hovatartozására és mindarra, ami az embereket egymástól megkülönbözteti. A kereszténységet akkor értjük meg helyesen, ha úgy fogjuk fel, hogy az emberben csak azt érinti, ami emberi, ami minden emberben benne van. Nagy tévedés volna, ha valaki azt állítaná, hogy a golgotai misztérium csak azokért történt, akik keresztényeknek nevezik magukat! Minden emberért történt! …a kereszténységet csak az érti meg gyökeréig, aki úgy tekint egy másik vallásrendszer hívére – legyen az kínai, hindu vagy bármi más-, hogy közben azt kérdi: ,,Mennyi van benne abból, ami krisztusi?” Nem az a fontos, hogy ezt meg is tudja válaszolni, hanem az, hogy tudja, mi a kereszténységben a realitás… Csak ha majd a keresztények annyira keresztények lesznek, hogy minden más lélekben megkeresik azt, ami benne keresztény – anélkül, hogy előbb mindenféle térítési kísérlettel próbálnák azt beleoltani a lelkekbe -, akkor értik majd meg valóban a kereszténység gyökereit. Minden a kereszténység helyes megértésén múlik!

A Nap-szférában való életünk attól függ, hogy milyen viszonyba kerültünk a golgotai misztériummal. Annyiban függ ettől, hogy a Nap-szférában csak akkor tudunk minden emberrel kapcsolatot teremteni, ha a golgotai misztériummal olyan viszonyba kerültünk, amit az előbb jellemeztem, ami már nem szűkít be valamilyen keresztény felekezet még tökéletlen formájába. Különben a Nap-szférában mindenképpen magányos emberekké válunk, akik más emberek lelkét nem képesek megtalálni. Van egy mondás, ami még a Nap szférában is megtartja erejét, ami ha érvényes ránk, akkor a Nap-szférában egy másik emberrel találkozva azzal társas életet élhetünk, saját lényünk nem fog visszalökni tőle. Ez a mondás pedig a következő: ,,Ahol ketten együtt vannak az én nevemben, én is ott vagyok köztük”? A Nap-szférában Krisztus valódi megismerésében találhat egymásra minden ember. S hogy egymásra találjanak, az végtelenül fontos, mi több életbevágó! Mert valami eldől az ember számára a Nap szférában: ott meg kell értenie egy bizonyos dolgot. Azt, hogy minek a megértéséről van szó, legjobban egy rendkívül jelentős ténnyel tudjuk megvilágítani, amely tulajdonképpen ott állhatna minden lélek előtt, de az emberi lelkek nem mindig tudatosítják magukban.

Az Újtestamentum egyik legszebb helye az, ahol Jézus Krisztus annak tudatára akarja az embereket ébreszteni, hogy lényüknek van egy isteni-szellemi belső magja, hogy „isteni szikraként” minden emberben benne él Isten, hogy minden emberben van valami isteni. Jézus Krisztus különös erővel hangsúlyozta ezt, amikor azt mondta: ,,Mindnyájan Istenek vagytok!” Kijelentésének hangsúlyából látjuk, hogy ezt tartotta az ember helyes megjelölésének. Ugyanezt a kijelentést tette egy másik lény is. Hogy milyen alkalomból, azt szimbolikusan az Ótestamentum fejezi ki. Lucifer jelenti ki az emberiség fejlődésének kezdetén: „Olyanok lesztek, mint az istenek!”. Egy ilyen tényt észre kell vennünk! Két lény – Lucifer és Krisztus – tartalmilag ugyanazt mondja: olyanok lesztek vagy vagytok, mint az Istenek. Mit akar a Biblia mondani, amikor mindkettőjük kijelentését hangsúlyozza? Azt, hogy ha ez a kijelentés Lucifer lényéből árad ki, átokká, ha viszont Krisztuséból, akkor a legnagyobb áldássá válik. Csodálatos titkot rejt ez magában. Amit Lucifer a kísértő hangján vet az ember elé, azt Krisztus a legmagasabb bölcsességként mondja az embernek. Nyomatékosan meg van írva a Bibliában, hogy egy kijelentésnek nemcsak a tartalma fontos, hanem az is lényeges, hogy kitől származik. Egy ilyen tényből meg kell éreznünk, hogy a dolgoknak mindig a mélyére kell hatolnunk, és hogy nagyon sokat tanulhatunk már abból is, ami exoterikusan rendelkezésünkre áll.

Halálunk és újraszületésünk között a Nap-szférában állandóan újra és újra halljuk, amint ezek a szavak hatalmas erővel szólnak emberi lelkünkhöz: ,,Isten vagy, Istennek kell lenned! Egy valamit tehát mindig egészen biztosan tudunk, amikor a Nap-szférába érkezünk: tudjuk, hogy ott újra találkozunk Luciferrel, és ő igen nyomatékosan megteszi lelkünknek ezt a kijelentést. Ettől kezdve Lucifert kezdjük igen jól megérteni – Krisztust viszont csak akkor, ha a Földön fokozatosan előkészültünk megértésére! A Nap-szférába nem viszünk magunkkal megértést e kijelentés számára – amennyiben Krisztus lényéből hangzik fel-, ha nem tettünk szert erre a megértésre a Földön a golgotai misztériumhoz való kapcsolatunk révén. Triviálisan azt is mondhatnám: a Nap-szférában két trónt találunk. Az egyik Lucifer trónja. Ezen mindig ott találjuk Lucifert, és csábítóan hangzanak felőle az istenségről szóló szavak. A másik trón ezzel szemben bizony még jobbára üresnek tűnik nekünk, jobban mondva számos embernek, mert ezen a trónon a Nap-szférában halálunk és újraszületésünk között meg kell találnunk azt, amit Krisztus Akasha-képének nevezhetünk. Ha megtaláljuk, akkor – amint az a későbbiekből kiderül – ez javunkra szolgál. De csak azért tudjuk megtalálni, mert Krisztus leszállt a Napról és egyesült a Föld-szférával. Ahhoz, hogy Krisztus trónját a Napon ne lássuk üresnek, hanem lássuk akkori tetteit, amikor még ő maga is a Napon létezett, ahhoz szellemi szemünket a Földön, a golgotai misztérium megértésével kell élesítenünk. Ilyen magasztos dolgokról többé-kevésbé csak képekben lehet beszélni, ezért mondtam, hogy triviálisan kell kifejeznem magam, ha erről a két trónról akarok szólni. Aki azonban fokozatosan felküzdi magát az efféle dolgok megértéséhez, az tudni fogja, hogy a földi szavak nem alkalmasak kifejezésükre, s ezért ha az ember meg akarja magát értetni, kénytelen képekhez folyamodni.

Azt, amire a Nap-szférában szükségünk van, csak akkor tudjuk megérteni, csak akkor tudunk vele kapcsolatot teremteni, ha a Földön szert tettünk valami olyasmire is, ami nemcsak asztrális erőinkre, hanem éteri erőinkre is hatni képes. Ha követték azt, amit elmondtam, tudják, hogy az éteri erőkre a vallások hatnak, azok dolgoznak az ember étertestén. Mindnyájan jelentős szellemi örökség birtokába jutunk, ha a golgotai misztérium megértésével képessé tesszük lelkünket arra, hogy áthassák a Nap-szféra erői. Mert a Nap-szférából kell azokat az erőket megszereznünk, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy következő inkarnációnkban megfelelő étertestet kapjunk. Ezzel szemben a többi planétáról szerezzük meg azokat az erőket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy következő inkarnációnkban megfelelő asztráltesttel rendelkezzünk.

Olyan jövő felé haladunk, amelyben az emberek, ha eltávolodnak a golgotai misztériumtól, egyre inkább megfosztják magukat attól a lehetőségtől, hogy haláluk és újraszületésük között helyesen éljék át a Nap-szférát. Az igazság az, hogy minden lélekben meg kell keresnünk, hogy mi a krisztusi benne. Ha meg akarjuk érteni a kereszténység gyökerét, meg kell kérdeznünk magunktól, valahányszor szemben állunk egy emberrel: mennyi az, ami benne krisztusi? Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember kizárhatja magát a kereszténységből azáltal, hogy nem tudatosítja magában a másikban rejlő krisztusi magot. S ha most megismételjük Pál apostol szavait: „Krisztus nemcsak a zsidókért, ha nem a pogányokért is meghalt”, hozzátehetjük: ha azonban az emberiség további előrehaladása során az emberek kizárják magukat a megváltásból, mert egyre tudatosabban elutasítják a golgotai misztériumot, akkor az megakadályozza, hogy eljusson hozzájuk az, ami értük történt. A golgotai misztérium jótette minden emberért történt! Minden embernek szabadságában áll, hogy engedje magára hatni ezt a jótettet. De hogy ezt milyen módon teszi, nos, a jövőben egyre inkább attól fog függni, hogy mennyire lesz képes a Nap-szférában megszerezni azokat az erőket, amelyek következő inkarnációja étertestének helyes módon történő kialakításához szükségesek. A kereszténység tehát, amely – bár kevés megértéssel, de mégis – a golgotai misztériumhoz kapcsolódott, az emberiség első előkészülete arra, hogy a Nap-szférával ismét minden lélek helyes viszonyba kerüljön. A második impulzus ezek után a golgotai misztérium helyes, antropozófus megértése kell hogy legyen. A Nap-szférával akkor juthatunk helyes viszonyba, ha megtanulunk egyre mélyebben behatolni a golgotai misztériumba!

Ha az ember beleélte magát a Nap-szférába, továbbtágul, és beleéli magát a Mars-szférába. Nagyon lényeges ugyanis, hogy ne csak a Nap-szférában lévő Nap-erőkkel kerüljön helyes kapcsolatba, hanem hogy ezt a kapcsolódó képességét magával vigye a Mars-szférába is. Annak érdekében, hogy tudata ne tompuljon le, ne szüljön meg a Nap-szféra után, hanem magával vihesse azt a Mars-szférába és az utána következő Jupiter-szférába is, ahhoz az emberi fejlődés jelenlegi szakaszában az szükséges, hogy az emberi lelkek szellemileg megértsék azt, ami vallásainkban és világnézeteinkben él. Ezért kell törekednünk a vallások és világnézetek megértésére.”

forrás: Balogh Gábor antropozofus.hu

- RUDOLF STEINER: ÉLET A HALÁL ÉS AZ ÚJRASZÜLETÉS KÖZÖTT (GA141) -

- - - - - - -

Univerzum - videó

forrás:gyulaihirlap

Boldogasszony Kápolna a Gébárti-tónál

 

A kápolna Makovecz Imre tervei alapján készült egy Szűzanya-látomás alapján.

Története:

Dr. Buksa Ildikó, marosvásárhelyi származású, zalaegerszegi orvos és népdalénekes 2009 februárjában levélben fordult Makovecz Imréhez. Ebben beszámolt arról, hogy a zalaegerszegi Gébártitó mellett Mária-jelenésnek volt tanúja imatársával, Koltainé Markos Évával. 2005. november 20-án, érezve a Szűzanya jelenlétét, látták, ahogy felhőszerű köpenyét kelet felé fújta a szél, majd a rózsafüzér imádkozása közben a kápolna szót vélték hallani. A látomást le is rajzolták. A vázlaton egy gyermekét ölében tartó Boldogasszony alakja körvonalazódik. Újabb megerősítésre várva többször visszatértek a helyszínre, ahová a Szűzanya tiszteletére kápolnát kell építeni. Helyét a tó déli oldalán jelölte meg, s kérte Makovecz Imrét, hogy készítse el a kápolna tervét. A Mester rövid időn belül két vázlatot is készített. Az első változatban a látomást idézi meg az épület belső kialakítása: a „Szűzanya gyermekével” körvonala jelenik meg, és hullámzik végig a kápolna hosszában. A másik vázlat

egyszerűbb megoldást mutat: egy téglaboltozatú, vakolt, meszelt kápolnában az oltárnál ül a Boldogasszony a kisdeddel. A választás végül az első variációra esett. 

Többéves egyeztetéssorozat és terület-előkészítés után Zalaegerszeg városának önkormányzata 2016 áprilisában tervezési szerződést kötött a Makona Kft.-vel. A vázlatterv kidolgozása így a Mester szellemiségének megőrzésével készülhetett az egykori munkatársak keze alatt. Az alapkövet 2018-ban rakták le. A település zarándokközpont és múzeum építésével tiszteleg Mindszenty József bíboros helyi tevékenysége előtt, mindemellett Makovecz Imre emlékét is szeretnék megőrizni. Mivel a terv készítésekor járt utoljára a városban, sokan várták a kápolna építését, nagy volt az érdeklődés a lakosság körében. A telken a kápolna mellett elkészült a 35 éves Gébárti Kézművesek Házának bővítése is (építész: Fülöp Tibor), ahol egy állandó kiállítás keretében emlékeznek meg a Mester zalai alkotásairól.

A zalaegerszegi Gébárti-tó déli oldalán, a gát melletti ligetes részen álló templomot a magyar organikus építészet mestere, Makovecz Imre, néhány évvel a halála előtt tervezte, 2009-ben. Egy földből kinövő, égbe nyíló élő testet jelenít meg. A 68 négyzetméter alapterületű, ovális alaprajzú Boldogasszony kápolna felszentelésére 2019 nyarán került sor.

"Az Isten háza rendkívüli feladat. A renkívüliségnek árnyalatai vannak. Ezek az árnyalatok a vallások különbözőségeiből, a különböző helyzetekből, a helyi lelki és testi különbözőségekből keletkeznek.

Én abban a kegyelemben részesültem, hogy sokféle vallásnak és alapvetően különböző helyekre kellett templomokat terveznem. A templom egy földből kinövő, égbe nyíló élő testet jelenít meg, melynek föld fölötti része az égből ereszkedik alá, és egyben az égbe tör. Az általam tervezett templomokra a fentiek érvényesek, függetlenül attól, hogy melyik vallásnak épülnek.

Mert hisz egy a teremtő és fenntartó Úristen."

- Makovecz Imre -

forrás: makovecz.hu - epa.hu -

fotók:zalaegerszeg.hu

Boldogasszony Kápolna a Gébárti-tónál - videó

forrás:Balaicz Zoltán polgármester

Dr. Földes László: A hatodik érzék működése

Amióta csak ember létezik a Földön, azóta sejti, hogy a látható világ mögött egy szemmel nem látható, szellemi világ húzódik. Voltak olyan kultúrkorszakok az emberiség történetében, amikor a fizikai világban élő ember állandóan észlelte a szellemi világ hatásait, és voltak olyanok, amikor ez az észlelés elsötétült. Mindig voltak olyanok, akik keresték és kutatták a szellemi világot, ezáltal akarták jobban megérteni a földi világunkat mozgató törvényeket. Voltak idők, mikor az „útkeresőket” csodálták az emberek, földöntúli hatalmat tulajdonítottak nekik, és voltak idők, amikor őrültnek tartották és üldözték őket.

Élet a barlangban

Platón, az ókori görög bölcs egy barlanghasonlattal jól rávilágít arra, hogyan is állunk a szellemi világgal és a hatodik érzékkel: „Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy azon kívül más valóság is létezik.

A barlangban nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal van. Az őrök a fal mögül mindenféle tárgyakat mutatnak fel, valahogy úgy, ahogyan a bábosok a bábokat a nézőknek. A tárgyak árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök beszélgetnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját tartják a rabok valóságnak.

Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik őt a barlang szájához. Miután a felszabadított rab kilép a sötétből, kezdetben nagyon kellemetlennek érzi a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem lát semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, megpillantja a dolgokat a maguk valóságában. Ekkor rájön, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyéka volt.

Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok tükörképét, később magukat a dolgokat; aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget, persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha nappal nézné a Napot és annak fényét.

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon kívüli világgal, az őrök újra láncra verik, és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai azonban kinevetik és őrültnek tartják, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.

A hatodik érzék működése során egy nem látható világból észleljük az információt

És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet – és ez az idő, míg megszokna ismét, nem is volna rövid –, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme, szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel!

És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék – vajon nem ölnék-e meg?”

Az ember, amikor a szellemi világot kutatja, először kérdéseket tesz fel, olyanokat, melyekre nem talál választ a látható fizikai világban. E kérdésekre válasz érkezik a nem látható világból, amit a kérdező valamilyen módon értelmez. A hatodik érzék működése tulajdonképpen azt jelenti, hogy észleljük a válasz megérkezését, és megértjük annak tartalmát, vagy legalábbis annak a ránk vonatkozó részét.

A szellemi világ kutatása

Az extrapszichológia tudománya szerint a nem tudatos elme (a tudattalan, a kollektív tudattalan, a nem látható szellemi világ) tartalmazza a világra jellemző összes információt, vagyis benne van minden, ami a világ múltjával, jelenével és részben jövőjével kapcsolatos. A tudatos elme azonban a tudattalan tartalmához nem vagy csak kis részben fér hozzá. Ezért van szükség olyan módszerekre, az elme olyan speciális működtetésére, amelyek segítségével a nem látható világ tartalma kutathatóvá válik.

A hatodik érzék tulajdonképpen nem más, mint a láthatatlan szellemi világ, a tudattalan érzékelésének és kutatásának lehetősége. A hatodik érzékünket az extraszenzorika segítségével fejleszthetjük és használhatjuk. Az „extra” azt jelenti, hogy „valamin kívül lévő”, a „szenzor” pedig azt: „érzékelő, ami érzékel”.

Az extraszenzorika tehát olyan érzékelést jelent, ami nem a fizikai test érzékszerveivel történik. A szellemi világból származó híradás azonban testi érzetekkel (képekkel, hangokkal, illatokkal, érzelmekkel stb.) jelenik meg. Tudatos gyakorlással és fejlesztéssel megszerezhető az a képesség, hogy a szellemi világ jelenségei között eligazodjunk.

A jelenségek helyes értelmezését az teszi lehetővé, ha ellenőrzött feltételek mellett gyakorolunk. A feltételek következetes betartása mellett ez a képesség tanulható.

Az extraszenzorika tulajdonképpen a megtanult érzékelés. Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat tanulás közben, amikor valamilyen érzetnek fel kell lépnie. Addig gyakorolunk, amíg ezt az érzetet képesek leszünk átélni, tudatosítjuk, hogy mit kell éreznünk, és addig gyakorolunk, amíg valóban képesek vagyunk arra, hogy ezt megérezzük. Később, amikor már használjuk extraszenz képességünket, akkor megérzünk valamilyen érzetet, és tudjuk róla, hogy milyen feltételrendszer mellett jön létre. Így fogunk tudni jól tájékozódni a nem látható világban.

A hatodik érzék fejleszthető

A hatodik érzékkel való érzékelés megtanulását mindig olyasmivel kell kezdeni, aminek van fizikai megnyilvánulása. Első lépésben meg kell tanulnunk érzékelni egy fizikailag is látható dolog szellemi megnyilvánulását. Csak ezután kezdhetünk olyan jelenségek után kutatni a nem látható világban, aminek csak szellemi tartalma van és nincs fizikai teste. Ennek a sorrendnek a betartása alapvető az egészséges szellemi fejlődés érdekében. Ezért javasoljuk minden kezdő szellemi kutatónak az extraszenz kézgyakorlatokat, mint legelső gyakorlási lehetőséget.

Mivel egy adott dolog számtalan adatot tartalmaz a nem megnyilvánult világban, szükséges, hogy legyen egy pontosan megfogalmazott, koncentrált kérdésünk. A szűrőfeltételek a szellemi jelenségek közötti pontos tájékozódást segítik elő, tulajdonképpen a feladatra való koncentrálást jelentik.

Az egészséges fejlődés szempontjából rendkívül fontos, hogy ellenőrizni tudjuk azt, amit extraszenz képességünkkel tapasztaltunk. Nagy hiba, ha a kezdetben olyan dolgokkal, eseményekkel foglalkozunk, amik a fizikai világban nem ellenőrizhetőek. Ha rendszeresen megbizonyosodunk a visszaellenőrzések kapcsán arról, hogy helyes és pontos volt az extraszenz érzékelésünk, akkor és csak akkor kezdjünk el foglalkozni nem ellenőrizhető dolgokkal.

Tanulást és gyakorlást igényel a hatodik érzék fejlesztése

A hatodik érzék használatakor a kapott érzet nagyban hasonlít ahhoz, mint ha valamelyik fizikai érzékszervvel történt volna az érzékelés. Így az extraszenz érzékeléseket annak alapján osztályozzuk, melyik fizikai érzékszerv észleléséhez hasonlít a kapott tartalom. Mivel a nem látható világ érzeteit egész szellemi lényünkkel érzékeljük – és nem csak a 3. szemmel, ahogyan azt sokan tévesen gondolják –, így nincs különbség az extraszenz érzékelés különböző formáival kapott információk között.

Semmivel nem ad többet az ún. „látás”, mint a „hallás”, a „tapintás” vagy az elménkben megjelenő válasz, az intuíció. Ugyan a szellemi világ érzékelését gyakran szellemi látásnak is nevezzük, mégis, az egész szellemi lényünkkel való érzékelést értjük alatta, és semmiképpen nem csupán a csukott szemmel látott képek érzékelését.

Most vegyük sorra az egyes fizikai érzékszerveknek megfelelő érzetet!

• A tapintási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen egyszerű testi érzéshez hasonlít: hideg-meleg, ritka-sűrű, húzás-nyomás stb. Valamennyi forma közül a legkönnyebben tanulható, a leggyorsabban vezet eredményre. Ezen a módon tudjuk a legkönnyebben elsajátítani azt a képességet, hogy egy fizikai dolognak a szellemi tartalmát érzékeljük.

• A látási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen formához, alakhoz, színhez hasonlít. A szellemi színeket nem úgy kell elképzelnünk, mint a fizikai világban tapasztaltakat. Az érzékelés során sem arra kell törekedni, hogy csukott szemmel úgy lássuk ezeket, mint nyitott szemmel a fizikai színeket. Ha a hatodik érzékkel látunk egy színt, akkor az nem azonos a valódi színek látásával. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szellemi úton látott szín olyan élményt jelent, amit akkor érzünk, amikor ezt a színt a fizikai szemmel látjuk. Tulajdonképpen a valódi színek látásával kapcsolatos élményeink „színezik ki” a szellemileg látott képet.

Nem szabad erőltetni, hogy mindenképpen színeket lássunk a szellemi világban. Inkább engedni kell, hogy a látott dolog hangulata magával ragadjon bennünket, és ez az érzés fogja megjeleníteni számunkra a dolog színeit. Nagyon fontos egészséges szellemi fejlődésünk szempontjából, hogy a fenti gondolatot a magunkévá tegyük.

• A hallási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen zajhoz, hanghoz vagy beszédhez hasonlít. Ezekre az érzetekre is igaz az, amit a látási extraszenzorikáról írtam. Szellemi hallásunkkal nem ténylegesen hallunk, hanem olyan élményeink öltöznek hangok formájába, amilyen élményeket akkor érzünk, amikor a fülünkkel halljuk ezeket a hangokat.

• A szaglási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen szaghoz, illathoz hasonlít. Ebben az esetben is korábbi élményeink „illatosítják meg” szellemi tapasztalásunkat.

• Az ízlelési extraszenzorika során az érzet valamilyen ízhez hasonló. Nyilvánvalóan nem tényleges ízekkel, hanem „ízesített” élményekkel van dolgunk.

Az intuíció a leggyakoribb és a legjobban félreérhető extraszenzorika

• Az intuitív extraszenzorikát értelmezik félre a leggyakrabban. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a fantáziánk játéka valamilyen intuitív módon érkező üzenetet hordoz, amit szemrebbenés nélkül igaznak tekintünk. Ma egyenesen divatos arra hivatkozni, hogy tanulás és gyakorlás nélkül valaki intuitív módon valós tartalmú üzeneteket kap a szellemi világból. Természetesen vannak olyan különleges emberek, akik valóban képesek erre, de őket onnan ismerhetnénk fel, hogy mélyen hallgatnak. Kollégám, Joshi Bharat mondta egyszer: „Ma Magyarországon több tisztán látó jós van, mint eddig India történetében valaha volt.” Ez a kijelentés mindent elárul az intuíció félreértelmezéséről.

Egyik könyvében John Frawley a következő kérdést teszi fel: engednénk-e felülni gyermekeinket egy olyan iskolai kirándulóbuszra, amelyiknek a sofőrje azt állítja magáról, hogy sosem tanult vezetni, semmiféle gyakorlata nincs, és még a KRESZ-szabályokat sem ismeri, hanem intuitív módon közlekedik a busszal? Ha a válaszunk nem, akkor gondolkodjunk tovább: miért vagyunk képesek elhinni és megfogadni azokat a tanácsokat, amiket olyanoktól kapunk, akik azt állítják magukról, hogy egy halálközeli élmény vagy egy villámcsapás következtében, tanulás nélkül lettek tökéletesen intuitívek?

Az intuitív extraszenzorika egy ellenőrzött körülmények között megtanult és módszeresen begyakorolt észlelés. Távol áll tőle mindenféle fantáziálás.

Abban különbözik a többi extraszenzorika formától, hogy ebben az esetben a szellemi világból érkező választ nem jeleníti meg semmiféle testi érzet. A válasz egyszerűen „eszébe jut” a kérdést feltevőnek.

Hogyan lehet megkülönböztetni a fantáziálást a valódi intuitív élménytől?

Ehhez speciális feltételek mellett folytatott tanulás és gyakorlás szükséges. Speciális körülmények között megtanulható, hogy különbséget tegyünk a kósza, csapongó gondolati tartalom és a tiszta intuitív élmény között. Ilyen különleges körülményt biztosít – személyes tapasztalatom alapján – az extraszenz olvasás tanfolyam. Ezen a kurzuson a hallgatók a könyvet nem is nézve, néhányan közülük pedig csukott szemmel olvasnak szédítő sebességgel, átlagosan két oldalt másodpercenként úgy, hogy mindig megtalálják a könyvben a keresett adatokat.

Véleményem szerint az intuitív extraszenzorika tárgykörébe tartozik a tarot, a Ji King és a többi olyan sorselemzési módszer, amikben az intuitív élmény megszerzését valamilyen szimbólumrendszer használata segíti.

Különös utazás az extraszenzorika, érdemes jegyet váltani rá, vagyis tudatosan fejleszteni a hatodik érzékünket, és megtanulni a szellemi világgal való kommunikációt. Arra azonban készüljön fel, aki erre vágyik, hogy sok tanulásra és gyakorlásra lesz szüksége. Ennek során azonban új ajtók nyílnak meg az életében.

- Dr. Földes László -

- - - - - -

Extraszenzorika - Dr. Földes László - videó

forrás:Élet Spirituális

Valóban léteznek angyalok?

Akadnak, akik bizonyítottnak vélik létezésüket, mások szerint csak egy szerethető mese, megint mások határozottan elutasítják a gondolatot, mely szerint minden ember földi útját angyalok kísérik.

Elutasítás ide vagy oda, számtalan olyan történet kerül napvilágra, amikor valaki halálos veszélyből menekült meg “angyala” segítségével. Mások arról számolnak be, hogy egy nagy döntés előtt segítséget, tanácsot kérnek a “melléjük rendelt” fényszárnyú lénytől. És a segítség, a beszámolók szerint előbb vagy utóbb, de megérkezik.

De kik vagy milyen lények az angyalok, és hogyan tudtak ilyen szeretetre méltó módon társául szegődni az emberi kultúrának?

Az angyalok három nagy vallásban, a judaista, a keresztény és a muszlim hitvilágban is fellelhetők, és mindhárom megközelítés szerint halhatatlan, láthatatlan, fénytestű, szellemi lények, akik feladata Istenük feltétlen szolgálata. Az emberek közé is azért jöttek-jönnek, mert uruk ezt a feladatot adta az angyalok egy rétegének. Igen, egy rétegének, mert az angyalok létezésével foglalkozó irodalmak szerint (első körben a Biblia), úgy tűnik, hogy komoly égi hierarchia uralkodik közöttük.

1. A legmagasabb szinten, az első triádban, az asztrálsík legmagasabb szintjén tevékenykedő angyalok Isten közvetlen kísérői. A hit szerint ők soha nem jönnek le a Földre.

2. A második szinten, a második triádban lévő angyalok feladata a szervezés és a szolgálat. Ám elsősorban az univerzummal kapcsolatos feladatokat látják el, nem feltétlenül vannak kapcsolatban a földi emberekkel, de jó tudni, hogy baj esetén már ezen a síkon létező angyalokat is lehet segítségül hívni.

3. A harmadik szinten, a harmadik triádban lévő angyalok azok, amelyek közvetlen közelről figyelik életünket, akik a mindennapi életünk kísérői.

Angyali kommunikáció:

Az angyalok figyelnek ránk, és kommunikálnak is velünk, de erre, az angyali, éterfinomságú kapcsolatra nagyon kevés ember tud felfigyelni a mindennapi rohanás és az emberi élettel együtt járó zajok miatt. Ahhoz, hogy érzékelni tudjuk légies, segítő szándékkal teli jelenlétüket, nekünk is el kell csendesednünk és lassítanunk kell a tempón. Az angyali párbeszéd persze csakis akkor jöhet létre, ha az, amit mondani szeretnénk, vagy amire választ szeretnénk kapni, az lélekből fakadóan őszinte és átgondolt. Csakis tiszta fényű gondolatok tudnak ugyanis az angyalhit szerint cikázni angyal és emberi lény között.

Hogyan hívhatjuk segítségül az angyalokat?

1. Az első lépés, ahogy az előbb már írtuk, a kommunikáció felvétele – ebben komoly segítség lehet a meditáció.

2. Kérésünket nagyon pontosan fogalmazzuk meg – ez egyébként akkor is nagyon fontos, ha angyali segítség nélkül nézünk szembe a problémával, hiszen sok esetben a legnagyobb baj, hogy saját magunk se látjuk tisztán, valójában mit is szeretnénk. Ha az angyalok segítségét kérjük, tudnunk kell tisztán és pontosan megfogalmazni céljainkat.

3. Képzeljük el azt az angyalt, akitől segítséget kérünk. Szép látvány lehet, annál is inkább, mert úgy tartják, az angyal “kivetítése“, vagyis a kép, ahogy lelki szemeink előtt megjelenik, olyan lesz, amilyenek mi magunk vagyunk. Az angyal ránk hangolódik, a mi értékeink, belső tulajdonságaink alapján rajzolódik ki a kép róla. És ez még akkor is szép lehet, ha egyébként valaki komoly önértékelési válsággal küzdünk, mert az angyal a valódi tartalmunk alapján ölt formát. Ez egyébként nagyon hatásos önbizalomerősítő tréning is lehet, hiszen ha angyalunkat szépnek tudjuk látni (és az is), akkor lehet, végre elhisszük önmagunkról is, hogy emberi életünk és személyünk is szép és szerethető.

4. Az angyalhívásnak legyen személyre szabott szertartása, ezt magunk alakíthatjuk ki, életritmusunknak, környezetünknek megfelelően. A lényeg egy csendes, tiszta sarok, ahol gyertyát gyújthatunk, angyalunkra hangolódhatunk.

5. A gyertyák fehérek és az ég felé törő, keskeny, magas gyertyák legyenek, ezek illenek az égi segítőkhöz.

6. Ne akarj azonnal választ és segítséget kapni. Az emberi élet időhöz csomózott létezés, ha angyalunk át is léphetne az időkorlát felett, saját érdekünkben nem teszi, hacsak nem közvetlen beavatkozás szükséges.

Megmentő angyalok?

Olyan helyzet is adódhat életünk során, és nagy valószínűséggel számolatlanul vagyunk már túl ezeken, amikor nincs idő segítséget kérni, vagy a hívás, a segélykérés elindítása öntudatlan, csak egy sóhaj, egy rebbenés, egy ütközés egy zuhanás előtt. Máskor észre sem vesszük a beavatkozást, csak utólag mérjük fel és csodálkozunk, hogy egy bizonyos helyzetet hogyan úsztunk meg, hiszen emberi számítások szerint akkor és ott meghalhattunk volna.

A csodás menekülések példája annak bizonyítéka lehet, hogy angyalunk akkor is vigyáz ránk, ha mi észre sem vesszük, vagy egyenesen elutasítjuk létezését.

- forrás:magyarokvilaga.hu -

- - - - - - -

Müller Péter angyalok - videó

Slezák Marcsi spirituális tanító:

Hogyan segítenek nekünk az angyalok? - videó

Soha ne szűnj meg jónak lenni, csak, mert vannak rossz emberek

 

Sok rossz ember van a világon, nem tudjuk elkerülni, hogy találkozzunk velük. Lehetünk erősek, imádkozhatunk, meditálhatunk, megpróbálhatunk védőburkot létrehozni magunk körül, de semmi sem akadályozhatja meg ezeket a találkozásokat.

Ezek az emberek különböző formában jelennek meg az életünkben, és ezt a tényt nem mindig ismerjük fel, lehetnek munkatársak, vagy osztálytársak, egyházi emberek, de akár rokonok is.

Szinte lehetetlen megakadályoznod, hogy a rossz emberek belépjenek az életedbe, de soha nem szabad felhagynod azzal, hogy te jó légy, csak, mert találkoztál egy rossz emberrel.

Felette állsz a rossz emberek negatív hatásának. Az a képesség, hogy ellen tudsz állni a nem kívánt külső hatásoknak, és továbbra is önmagad tudsz maradni, bármit is akarjanak mások, és bármilyen érzéseket is ébresszenek fel benned, igazán erős jellemre utal.

Légy jó ember önmagadért

Ha csak mások miatt vagy jó ember, akkor az a jóság hamis. A jó cselekedetnek és a jóságnak belülről kell fakadnia, és nem az kéne, hogy motiválja, amit mások gondolnak rólad. Elsősorban magad miatt légy jó ember.

Ha jó vagy másokkal, ők is jók lesznek majd hozzád. Mindannyian jobban érezzük magunkat akkor, ha mindenkinek jó. Ha megengeded a rossz embereknek, hogy megfosszanak a jóságodtól, azzal azt bizonyítod, hogy soha nem voltál igazából, önmagadért jó. Saját magad miatt légy jó ember, ne mások miatt.

Szemet szemért…

A bölcs Mahatma Gandhi szavaival élve: „A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.”

Ha megszűnsz jónak lenni, és kétes cselekedeteket hajtasz végre, csak, mert a világ tele van rossz emberekkel, azzal megvakítod a körülötted lévőket, és szenvedést okozol nekik.

Higgy a jóban

Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor nagy valószínűséggel jó ember vagy. Szeretném azt hinni, hogy én is az vagyok. Látod, máris ketten vagyunk. Nem vagy egyedül a jóságoddal. Vannak mások is a világon, olyanok, mint te, akik hasonlóan éreznek.

Ezért, ha rossz emberrel találkozol, emlékezz arra, hogy a világban létezik még jó is, vannak még jó emberek. Nem vagy egyedül. Maradj erős a negatív emberekkel szemben. Így csökkenteni tudod a befolyásukat, egyúttal megerősítheted a sajátodat, és részese lehetsz egy jobb világ megteremtésének.

- Írta:Bellini - filantropikum.com -

- - - - - - 

Oliver Shanti ~ eMao - videó

Beszámolók emberektől, akik visszatértek a halálból

Különleges beszámolók láttak napvilágot olyan személyektől, akik megjárták a halál kapuját majd visszatértek onnan. 

(Fotó: Getty Images)

A halál kérdése már hosszú évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Ez nem is csoda, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi vár majd ránk az utolsó szívdobbanásunk után.

Bennem például a mai napig él egy történet, amit a családom mesélt el nekem a nagyapám halála kapcsán. A halála pillanatában, a kórházi ágyában fekve ugyanis egyszer csak megkérdezte a mamámat, hogy kik azok az emberek, akik bejöttek a szobába. Bár a nagymamám hiába mondta neki, hogy nem senki sem jött be a kórterembe és csak ők vannak bent ketten, a papám úgy tűnt, mintha már nem is rá figyelt volna, hanem arra a két emberre, akit ő látni vélt. Egy ideig csendben nézett maga elé, mintha valami szó nélküli nyelven kommunikálna velük, majd ezek után már csak annyit mondott a mamámnak, hogy:

„Margit, én most elmegyek. Nagyon vigyázz magadra!” – és ezek voltak az utolsó szavai.

Sajnos a nagypapámnak igaza lett. Tényleg itt hagyott bennünket jóval korábban, mint azt kellett volna, a mamám pedig azóta is itt van velünk, bár már 20 éve élete társa nélkül kell élnie az életét. Azonban léteznek olyan történetek is, ahol az emberek bár meghaltak, mégis visszatértek a halál torkából, történeteik pedig minden képzeletet felülmúlnak a halál pillanatáról.

Megnyugvás

Bár a beszámolók igen eltérőek, egy dologban rendkívül sok történet hasonlít egymásra. Azok ugyanis, akik a halál kapujában jártak, mind egyfajta megnyugvást éreztek.

„Apám szíve leállt mikor szívrohamot kapott és újra kellett éleszteni. A mai napig megtartotta a szívmonitor azon papírpéldányát, amelyen csak egy egyenes vonal látható. Azt mondta, elsöprő békességet érzett, olyat, amit még sohasem érzett korábban…”

„Egy alkalommal majdnem megfulladtam és én is pontosan ugyanezt a megnyugvást éreztem. Semmihez sem hasonlítható.” – erősítette meg a korábbi beszámolót egy másik halál torkából visszatért személy.

„Elsöprő békét és boldogságot éreztem, olyan volt, mintha csak lebegtem volna… Kicsit olyan volt, mint amikor halálosan szerelmes vagy egy személybe, majd megtudod, hogy ő is viszont szeret téged, majd még aznap megnyered a lottó ötöst is. Ez volt az én érzésem. Utána soha többet nem féltem már a haláltól.”

„Egy fekete űrt láttam, amiből a béke sugárzott. Nem volt testem és olyan érzésem volt, mintha a hátamon lebegnék az óceán hullámzó vizén ringatózva. Tudtam, hogy meghaltam, de azt is tudtam, hogy minden rendben lesz. Talán 20-30 másodpercig lehetettem ebben az állapotban, de nekem sokkal hosszabbnak tűnt…”

Üzenet valakitől

Voltak, akik a nagyapámhoz hasonló hátborzongató történeteket meséltek a halál kapujából.

A közelmúltban mindkét nagyapám elhunyt. Mindketten azt mondták a halálos ágyukon, hogy az édesanyjuk eljött értük, hogy elvigye őket

„Olyan megnyugvást éreztem, amit még soha életemben. Mindemellett pedig olyan színeket láttam, amelyeket nem tudnék leírni és melegséget is éreztem. Egyszer csak megláttam a nagyapám kezét az enyémben, aki azt mondta nekem: 

»Ez még nem a te időd. Vissza kell menned.«”

„A házastársam néhány percen át halott volt az éjszaka folyamán. Azt állítja, hogy nem látott semmit, de hallotta, ahogy az emberek éppen róla beszélek, csak olyan volt, mintha egy fal választott volna el minket tőle.”

„Láttam a nagyanyámat (akivel soha életemben nem találkoztam). Azt mondta, menjek vissza. Ezek után két hétig voltam még kómában.”

Van, aki semmire sem emlékszik

Bár ez a vallomás lehet a legijesztőbb, azonban olyanok is vannak, akik semmire sem emlékeznek a „másik oldalon” töltött pillanatokról – már, ha egyáltalán hiszünk a halál utáni létezésben.

„Semmire sem emlékszem azokból a másodpercekből, amíg a klinikai halál állapotában voltam. Amikor magamhoz tértem csak az számított, hogy az életemért küzdök.”

forrás:nlc.hu - Fecske Bettina

- - - - - - 

Élet az élet után - videó

forrás: Léleksziget 

A filmben megszólalnak: 

Árvai Attila, Paulinyi Tamás, dr. Liptay-Wagner András. 

Készült 2000-ben, Fehérvár Médiacentrum

Késmárki László: A karma 12 törvénye

A karma különböző típusai mellett létezik a karma 12 törvénye is. Úgy gondolj rájuk, mint a karma játékszabályaira! Amint megérted, látni fogod, hogyan működik mindez. A karma 12 törvénye a hindu és a buddhista hitrendszerből származik. Ezekben a filozófiai rendszerekben a karma 12 törvénye egy eszköz a világegyetem energiaműködéseinek értelmezésére.

A karma 12 törvénye:

1. Az ok és okozat törvénye

Az ok és okozat törvényeként is ismert törvény kimondja, hogy bármilyen gondolatot vagy energiát adunk(sugárzunk) ki, azt kapjuk vissza – jót vagy rosszat. Olyan ez, mint a vetés és az aratás. Amint vetsz, úgy aratsz. Ha szeretetet és kedvességet ültetsz, azt kapod cserébe.

2. A teremtés törvénye

Mindegyik gondolatnak megvan az a képessége, hogy valóságot teremtsen, (és amikor ítélsz, akkor megítélnek).

A vágy (érzelmek hatalma), a gondolatok és a szavak ereje az a hő, amely életre ébreszti az alvó magot, és megadja számára azt képességét, hogy a magon keresztül megnyilvánuljon a teremtés hatalma. Ez a valódi és örök törvény vágyainktól függetlenül is működik. Ha gondolatokat vetünk (magvakat) és gyomokat (kétségeket és félelmeket) távolítunk el, akkor biztos, hogy a mag szárba szökken. Ha elménket –szorongás és félelem nélkül –felkészítjük az előttünk álló terem- tő munkára, az kétségtelenül valóra válik. A kezünkben van az a hatalom, amely lehetővé teszi számunkra, hogy uralkodjunk a körülmények felett, és tökéletessé építsük saját valóságunkat. Ez a gondolat hatalma, amely a teremtés törvényén nyugszik.

3. Az alázatosság törvénye

Ahhoz, hogy valamit megváltoztass az életedben, először el kell fogadnod azt, ami jelenleg létezik. Ez az alázat törvényének előfeltétele.

Az alázat azt jelenti, hogy egy vagy a világgal, a létezéssel, és nem azzal szemben fogalmazod meg vágyaid.

Az alázat az a világhoz való hozzáállásunk, ami mindent tartalmaz. Az alázat a szellem szerénysége; a büszkeség hiánya; szelídség. Az alázat nem gyávaság vagy gyengeség. Valójában a büszkeség a gyengeséget tükrözi, és az alázat felmutatása gyakran bátorságot és erőt igényel.

Ha alázatot mutatunk, kifejezzük a tiszteletünket önmagunk (és mások) iránt is, ha megalázkodunk, akkor a mások által elvártakat tiszteljük meg másokban.

Az alázat a lélek megnyitása a valóság előtt, az érzékelés integritása.

Az alázat nem az emberi akarat önpusztítása, hanem a megvilágosodásnak és az igazságnak való –minden szinten történő –alárendelődés.

4. A növekedés törvénye

Egyedül rajtunk áll, hogy élünk-e a tudatosság növelésének lehetőségével.

Gondolataink, eszméink megváltoztatásával átalakíthatjuk testünket, környezetünket, megváltoztathatjuk körülményeinket, előhívhatjuk azokat a tulajdonságokat, képességeket, adottságokat, amik potenciálisan már mind bennünk vannak, hogy ne csak azok legyünk, amit mások megnyilvánulásait, érzéseit értelmezve érzünk és gondolunk magunkról, hanem eredeti erőnket és isteni minőségünket visszanyerve a Teremtő alkotó részeivé váljunk. Amennyiben új programjaink a teremtői rendet valósítják meg – és kompatibilisek jelen személyiségjegyeinkkel, intellektusunkkal, életfeladatainkkal, hivatásunkkal, tevékenységünkkel, a kozmikus tervvel és személyes fejlődésünkkel – a „tudás, hit, cselekedet” életvezérlő-elveit használva futtathatjuk, majd telepíthetjük őket.

5. A felelősség törvénye

Mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami velünk történik, legyen az pozitív vagy negatív. A jót sikereink jutalmául kell felfogni, míg a rosszakat tükörként, amelybe belenézve megtud- hatjuk, mit kell még tennünk a teljesség (tökéletesség) felé vezető úton.

A negatívak közé tartoznak a boldogtalanságig fajuló személyes kapcsolatok, az anyagi nehézségek, a vallási konfliktusok és a betegség.

Ahogyan te magad betegségeket okozhatsz a testedben, úgy más nem is tudja azt helyrehozni.

A gyógyuláshoz azonban teljes felelősséget kell vállalni tested és elméd iránt.

Te magad vagy felelős a sorsodért, bármit is teremts, félelmet vagy kétséget –amik megijeszthetnek– vagy szeretetet és bátorságot, amik a legbecsesebb álmaid megvalósulásához vezetnek.

Noha a cél ugyanaz marad, felelős vagy azért, hogy megválaszd az utat, amely oda vezet.

6. A kapcsolódás törvénye

A kapcsolódás törvénye kimondja, hogy minden és minden ember valamilyen módon összefügg. A kapcsolat lényege nem az, hogy valamit kapj tőle, hanem az, hogy ezen a kapcsolaton keresztül kifejezd önmagad, bárki is legyen a párod. Fejezd ki magad boldog, nagylelkű, megbocsátó, tisztaszívű és szeretni tudó emberként, ami vagy valójában, csak ne mindig emlékeztesd erre a másikat!

Ne ess az „örök kapcsolat” illúziójába egyetlen emberrel sem, legyen az rokon, szerető vagy bárki más!

Ezek olyan lelkek, akik veled együtt járnak fejlődésük útján. Valahol az útjaitok kereszteződhetnek (talán hosszú ideig még), de mindezek ellenére ez csak a fejlődés része.

Az utak kereszteződésében mindig megtanulsz valamit. Miután a lecke befejeződött, megszűnik a fájdalmas (vagy szeretettel teli) kapcsolat.

7. Az erő törvénye

Az erő törvénye kimondja, hogy nem fordíthatod energiádat két dologra egyszerre. Ha egyszerre egy dologra koncentrálsz, sokkal többet érsz el, és még jobb eredménnyel.

Te teremted a saját életed. Nincs olyan erő, amely erősebb lenne nálad.

Erőd megmutatkozik azzal kapcsolatban, amit szeretsz, és azzal kapcsolatban is, amitől félsz.

Ami igazán erőssé tesz, az az őszinte hited önmagadban.

Az izmok nem teszik erőssé az embert, csak egy hitében edzett, bölcs és bátor szív.

Erőt adsz mindennek, amit megértesz.

8. Az adás és önzetlenség törvénye

A karma ezen törvénye az önzetlenségről szól.

Adhatsz anélkül, hogy bármit is várnál cserébe. Ha adsz, s valamiféle kölcsönösségre számítva felmerül benned a ragaszkodás az eredményhez, ez a ragaszkodás gátat szab a kívánságodnak.

Lehet-e örülni az anyagi gazdagságnak? Természetesen. Csak arról kell gondoskodnunk, hogy a dolgok minket szolgáljanak, és nem mi szolgáljuk őket.

A boldogság nem magában az adás cselekedetében rejlik, hanem abban, hogy nem azért adod a legjobbat, mert muszáj, hanem azért, mert akarod.

9. Az itt és most törvénye

Az itt és most törvénye a jelenlétről szól.

Ha túl keményen törekszel a céljaid elérésére, az nem irányíthatja oda az energiáidat, ahova irányítani szeretnéd –vagyis a „most” pillanatába.

10. A változás törvénye

A változás csak akkor lehetséges, ha az ember célja a tudatosság minőségileg új szintjének elérése.

Nem lehet megoldani egy problémát azzal a tudatossági szinttel, amely azt generálta.

Csak akkor kezdesz változni, ha rájössz, hogy halálosan belefáradtál az élet halálos iramába.

Nincs semmi állandóbb az életben, mint a változás.

Ha változhat valami, változzon! Ha nem változhat, vond le belőle a következtetést!

A változás elfogadása testi-lelki-szellemi-spirituális növekedésünk alapja. Az a képesség, hogy megnyisd magad, és szabadon engedd át magadon a legtisztább energiákat, nagy öröm és egyensúly forrása, mely utat mutat az egyre nagyobb erőkhöz való hozzáigazodás technikáihoz. Ha az energiamezőid úgy állítod be, hogy egyre több tiszta energiát fogadjon be, akkor egyre teljesebben élvezheted létezésed felbecsülhetetlen tapasztalatait.

11. A türelem és a jutalom törvénye

A türelem annak a megértése, hogy a manifesztációs mezőbe helyezkedve minden ember –koncentrált figyelemmel és teremtő akarata által– képes tudatosan irányítani minden anyagra vonatkozó gondolat, cselekedet, kívánság, szó mögötti energetikai mozgatóelvet úgy, hogy az a teremtő potenciálja erősségének megfelelő módon (és idő alatt előbb vagy utóbb) megvalósul.

Ez a karmikus törvény lényegében azt jelenti, hogy „a kemény, következetes, kitartó munka kifizetődik”.

Arról szól, hogy végezd el a munkát, és ne add fel a nagy céljaidat, még akkor sem, ha rögtön nem látsz előrelépést. Élj ennek a karmikus törvénynek megfelelően, ismerd el, hogy a nagy dolgok eléréséhez időre és kitartásra van szükség, ne add fel, ünnepeld meg magad, és élvezd ki az utazás során elért minden mérföldkő jutalmát!

12. A jelentőség és az inspiráció törvénye

A jelentőség és az inspiráció törvénye azt mondja:mindannyiunknak veleszületett joga és képessége értéket teremteni (és másoknak átadni). Egyedülálló kegyelmi ajándékainkat arra szántuk, hogy megosszuk a világgal, és pozitív hatást fejtsenek ki. Bármilyen kicsinek és jelentéktelennek is látszik a hozzájárulásunk a világhoz, ez fontos. Használd ezt a karmikus törvényt, amikor motivációra van szükséged! De ne feledd: csak azt kapod vissza, amit adtál.

- Késmárki László:A tudatosság kulcsa II.  -

A spirituális önmegvalósítás nagy könyve Ankh kiadó 2023.

- - - - - - 

A Karma és 12 törvénye - videó

forrás: Zsóri Péter Official