Egy ügyvéd beszámolója, aki egy műtét közben a klinikai halál állapotába került

„A tapasztalatom teljesen más volt, mint amit az egyház tanított nekem”

Fotó: Nanci L. Danison/Facebook

Nanci Danison, egy ohiói ügyvéd 1994-ben egy műtét során került a klinikai halál állapotába. Most, 74 évesen megosztotta megdöbbentő tapasztalatait, amikről azt mondja, teljesen más jellegűek voltak, mint amit az egyház tanításai alapján várt volna.

Danison, aki hívő katolikusként nőtt fel, 1994-ben daganatos betegség miatt esett át egy műtéten, a beavatkozás közben azonban rövid időre a klinikai halál állapotába került. A nő, aki akkoriban egészségügyi jogászként dolgozott, azt mondja, igyekezett válaszokat találni „túlvilági utazásában”, és az teljesen átalakította az életét, valamint az értékrendjét.

„Fogalmam sem volt róla, hogy a testem haldoklik. Egy pillanatra sem vesztettem el az öntudatomat, a testem haldoklása és halála, illetve a túlvilági élményeim során. Végig tudatomnál voltam, és mindenre emlékszem” – magyarázta a nő.

Danison beszámolója sokban különbözik a katolikus egyház hagyományos tanításaitól. Azt mondta, „fénylényekkel” találkozott, és nemcsak a saját életét élte át újra, hanem több száz vagy ezer másikat is – írja a Daily Mail.

Az egész világ történelmét nyomon követhette, mintha egy dokumentumfilmet nézett volna végig, amely bemutatta, hogyan alakultak ki a vallások, és azt is megmagyarázta, miért tanított neki téves információkat a saját vallása.

Látta a saját testét a műtőasztalon, és tudatában volt annak, hogy fényesség veszi körül. Aztán a valóság természetével kapcsolatos kérdések merültek fel benne, például a következők: Mi az Isten? Mi vagyok én? Mit vár el tőlem Isten? Mi az élet célja? Hol van a mennyország? Hol van a pokol? Mi az egyetlen igaz vallás?

Azt is elmondta, hogy belépett a fénybe, amit önmaga körül tapasztalt, és ott öt másik „fénylénnyel” találkozott, akikkel egyesülve utazott tovább, így megtapasztalhatta „fizikai létezésüket.” Olyasmiként írta le az érzést, mint egy virtuális valóságra épülő játék, de annál sokkal kifinomultabb és valóságosabb.

„Ezután mi öten áthaladtunk azon az energiamezőn, amelyet én Forrásnak, mások pedig Istennek, Jahvénak, Allahnak, Teremtőnek stb. neveznek. Ahogy egyre mélyebbre kerültem a Forrás-jelenség energiamezőjébe, végignéztem az univerzum teremtését, miközben maga a Forrás magyarázta el nekem az élet értelmét és célját” – idézte fel a nő.

Azt mondta, megértette, hogy ő és minden ember a földön tulajdonképpen a Forrás része. „Te és én valójában a Forrás vagyunk, egyszerűen csak hasonló szerepet játszunk, mint amilyet az álmainkban is eljátszunk. Megmutatták nekem, hogy soha nem voltam különálló a Forrástól, és hogy valójában az öntudatának integrált része vagyok, amely csak átmenetileg lakozik egy emberi testben. Az élet célja, hogy a Forrás megtapasztalhassa az általa teremtett univerzum érzéseit, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is megtapasztaljuk álmainkat önmagunk álombeli karakterein keresztül” – mondta.

„Amikor a testünk meghal, egyszerűen felébredünk az emberi élet álmából, és folytatjuk a spirituális életet abban, amit mi túlvilágnak nevezünk” – tette hozzá.

Danison szerint a tapasztalatai gyökeresen megváltoztatták az életét, ezért otthagyta az ügyvédi irodát, ahol korábban dolgozott, és saját irodát nyitott, közben pilótaengedélyt szerzett, magándetektív lett, és több könyvet is írt a tapasztalatairól, hogy másokhoz is eljutassa az üzenetet, amit kapott – azt, hogy a szeretet az egyetlen dolog, ami igazán számít.

2001-ben ismét súlyos betegségben szenvedett, és újabb halálközeli élményben volt része. Ekkor állítása szerint figyelmeztetést kapott, hogy nagyon nehéz idők várnak rá, és a teste talán nem lesz elég erős.

„Ha emberi gazdatestemben maradok, mondták nekem, állandó szenvedést fogok tapasztalni. Annak ellenére, amit a jövőmről mondtak nekem, úgy döntöttem, hogy emberi formában maradok. Nem akartam kudarcot vallani abban a küldetésben, amit a Forrás adott nekem, hogy elmondjam mindenkinek, amit a túlvilágon tanultam” – fogalmazott Danison.

Mindazoknak, akik közel állnak a halálhoz, egyszerű üzenete van: összpontosítsanak a szeretetre, és ne féljenek, mert a halál valójában egy hazatérés.

„Koncentrálj a szeretetre – minden emberre, akit szeretsz, minden helyre, ahol szeretve érezted magadat, minden eseményre, ami boldoggá tett, és minden boldogságra, amit a halálod után is érezni fogsz. Haza fogsz menni az igazi otthonodba, a feltétel nélküli szeretethez és elfogadáshoz. Ne feledd, hogy minden fájdalmat és szomorúságot magad mögött hagysz, amikor elmész, de magaddal viszel minden szeretetet és dédelgetett emléket” – mondta a nő, hozzátéve, hogy szeretteink nemcsak az emberi életben, hanem a túlvilágon is mellettünk lesznek.

- forrás:twice.hu -

- - - - - -

Meghalt, és rájött az élet értelmére - Nanci Danison története - videó

forrás: Bethany Kay

A bolygószférákon át vezető útról

“Halálunk és újabb születésünk között kitágul életünk az univerzumba, a kozmoszba, és azokat az erőket, amelyeket nem tudunk a földi világban megszerezni, a földi világhoz tartozó más égitestekről gyűjtjük be. Bennük vannak az erőtartalékok emberi burkaink számára. A Föld csak arra ad erőt az embernek, hogy énjét állandóan helyreállítsa; az emberi organizáció többi része más világokból kell hogy megszerezze erőit! Nézzük először az asztráltestet. Az ember élete halála után szó szerint beletágul a bolygószférákba. Lelki-szellemi lénye először – a kámalóka idején – akkorára tágul, hogy határa a Hold Föld körüli pályájának íve lesz. Ez természetesen azzal jár, hogy az egyes lények áthatják egymást. Azután tovább tágul a Merkúr-szféráig, vagyis addig, amit az okkultizmusban Merkúrnak neveznek, majd a Vénusz-szféráig, a Mars-szféráig, a Jupiter-szféráig, és végül a Szaturnusz-szféráig. Az ember egyre inkább kitágul. Azzal a lényével, amit átvitt a halál kapuján, úgy él, hogy előbb Merkúr-lakó lesz, majd Vénusz-lakó, Mars-lakó és így tovább, bizonyos módon meg kell hogy legyen a képessége arra, hogy ezekben a planetáris világokban otthonossá váljék. Mitől függ, hogy otthonossá lesz-e valahol vagy sem?

Először is arra van szüksége, hogy a kámalóka befejezte után legyen benne magában valami, ami képessé teszi arra, hogy rokonságban álljon a Merkúr-szféra erőivel, ahová akkor kerül. Ha haláluk és újraszületésük között megvizsgáljuk a különböző emberek életét, azt találjuk, hogy itteni életük szempontjából különbözőek. Határozott különbség mutatkozik köztük aszerint, hogy morális életfelfogással, vagyis egy morális vagy pedig egy immorális élet eredményeivel élik bele magukat a Merkúr-szférába. Itt természetesen az átmenet összes árnyalata megtalálható. Aki morális lelkületű, tehát egy morális élet eredményeit hozta magával, azzá válik a Merkúr-szférában, amit szellemi társas lénynek nevezhetnénk. Megvan a lehetősége arra, hogy más lényekkel – korábban elhunyt emberekkel vagy a Merkúr szféra lényeivel – kapcsolatba kerüljön, velük társas életet éljen. Az immorális ember viszont remetévé válik – úgy érzi, hogy ki van rekesztve e szféra többi lakóinak közösségéből. A halál és újraszületés közötti életben ezt vonja maga után a morális vagy immorális lelkület. Fontos, hogy megértsük: ebben a szférában a moralitás úgy hat, hogy lehetővé teszi kapcsolódásunkat az itt élő lényekhez; immorális lelkületünk viszont úgyszólván börtönbe zár. Tudjuk, hogy a többi lény itt van, de mintha burokban volnánk, nem tudunk hozzájuk közeledni. Az antiszociális, immorális földi életnek tehát itt, a Merkúr-szférában elmagányosodás az eredménye.

Arra nézve, hogy az ember miként tud más lényekkel kapcsolatot teremteni a következő szférában, amit egyelőre Vénusz-szférának nevezünk – az okkultizmus mindig is így nevezi, arra a vallásos lelkület a mérvadó. Akik földi életükben átérezték, hogy minden, ami a dolgokban és magában az emberben múlandó, összefüggésben áll valami örökkévalóval, és érezték, hogy az egyes életek lelki hangulatának Isten és a szellemiség felé kell hajolnia, azok az emberek kapcsolatot tudnak teremteni e szféra lényeivel. Ezzel szemben az, aki materialista felfogású, aki lelkét nem tudja afelé fordítani, ami örökkévaló, ami nem múlandó, ami isteni, az saját lénye fogságába esik, ebben a szférában magányosságra lesz kárhoztatva. Okkult kutatással éppen ebben a szférában láthatjuk a legjobban, hogy azzal a móddal, ahogy itt a Földön élünk, hogyan teremtjük meg asztráltestünkben az életfeltételeket ehhez a szférához. Bizonyos módon már a Földön meg kell teremtenünk a megértést és a hajlandóságot az iránt, amihez itt kapcsolatot akarunk találni. Vegyük azt a tényt, hogy az emberiség a Földön a különböző korokban a legkülönfélébb vallási felekezetek és világnézetek közvetítésével kapcsolódott az isteni-szellemi világ életéhez, hiszen ennek így is kellett lennie. Az emberiség fejlődése csak úgy haladhatott előre, hogy a vallásos élet egységes forrásából a különböző korokban a különböző népeknek adottságaik, klimatikus és egyéb viszonyaik szerint különböző vallásokat adtak azok, akik a világ mindenkori körülményei folytán erre hivatottak voltak. Ezek a hitvallások tehát egységes forrásból származnak, de az egyes népek feltételei szerint különböző fokon állnak. Az emberek még jelen korunkban is külön csoportokra oszlanak vallási felekezetük és világnézetük tekintetében. Nos tehát, amit vallásunk és világfelfogásunk lelkünkben kialakít, az készíti elő megértésünket és kapcsolódási képességünket a Vénusz-szféra számára. A hindu, a kínai, a muzulmán, a keresztény ember vallásos érzései úgy készítik elő lelkét, hogy az a Vénusz-szférában mindenekelőtt azok iránt a lények iránt tanúsít majd megértést, azok iránt fog vonzódást érezni, akiknek hasonlók az érzései, akik lelküket ugyanazokban a felekezetekben formálták.

A Vénusz-szféra után a Nap-szférát éli át az ember. Halálunk és újraszületésünk között mint lelkek valóban Nap-lakókká válunk. A Nap-szférában pedig valami másra is szükség van, mint a Vénusz-szférában. Ha a Nap-szférában jó körülmények között akarunk élni halálunk és újraszületésünk között, akkor nem csak egy bizonyos embercsoportot kell megértenünk, hanem minden emberi lelket, hogy minden lélekhez tudjunk kapcsolódási pontot találni. A Nap-szférában már magányosnak, remetének érezzük magunkat, ha beszűkültünk egy vallási felekezet előítéleteibe és nem vagyunk képesek megérteni azt, aki egy másik vallással hatotta át a lelkét. Aki például a Földön csak arra talált lehetőséget, hogy egy bizonyos vallási felekezetnek érezze át minden nagyszerűségét, az a Nap-szférában nem érti meg más felekezetek híveit. De ez a meg nem értés nem olyan, mint a Földön. Itt a Földön az emberek meglehetnek egymás mellett anélkül, hogy lelkük mélyén megértenék egymást; különböző lehet a vallásuk, világnézetük. A Nap-szférában, minthogy ebbe mindnyájan beletágulunk és áthatjuk egymást, egyszerre vagyunk együtt, és bensőnkben elválasztva egymástól. Itt azonban minden különváltság, minden meg nem értés rettenetes szenvedés forrása. Ha a Földön nem neveltük rá magunkat a megértésre, akkor elkerülhetetlen szemrehányásként éljük meg találkozásunkat minden más felekezethez tartozóval. 

Földi fejlődésünkben a Nap-szférán való helyes áthaladáshoz az első indíttatást – miután az Ótestamentum népe ehhez az előkészületeket megtette – a golgotai misztérium adta meg. … a kereszténység legmélyebb gyökerével kezdettől fogva arra volt szabva, hogy minden ember hitvallása legyen, tekintet nélkül nemzetiségére, törzsi és faji hovatartozására és mindarra, ami az embereket egymástól megkülönbözteti. A kereszténységet akkor értjük meg helyesen, ha úgy fogjuk fel, hogy az emberben csak azt érinti, ami emberi, ami minden emberben benne van. Nagy tévedés volna, ha valaki azt állítaná, hogy a golgotai misztérium csak azokért történt, akik keresztényeknek nevezik magukat! Minden emberért történt! …a kereszténységet csak az érti meg gyökeréig, aki úgy tekint egy másik vallásrendszer hívére – legyen az kínai, hindu vagy bármi más-, hogy közben azt kérdi: ,,Mennyi van benne abból, ami krisztusi?” Nem az a fontos, hogy ezt meg is tudja válaszolni, hanem az, hogy tudja, mi a kereszténységben a realitás… Csak ha majd a keresztények annyira keresztények lesznek, hogy minden más lélekben megkeresik azt, ami benne keresztény – anélkül, hogy előbb mindenféle térítési kísérlettel próbálnák azt beleoltani a lelkekbe -, akkor értik majd meg valóban a kereszténység gyökereit. Minden a kereszténység helyes megértésén múlik!

A Nap-szférában való életünk attól függ, hogy milyen viszonyba kerültünk a golgotai misztériummal. Annyiban függ ettől, hogy a Nap-szférában csak akkor tudunk minden emberrel kapcsolatot teremteni, ha a golgotai misztériummal olyan viszonyba kerültünk, amit az előbb jellemeztem, ami már nem szűkít be valamilyen keresztény felekezet még tökéletlen formájába. Különben a Nap-szférában mindenképpen magányos emberekké válunk, akik más emberek lelkét nem képesek megtalálni. Van egy mondás, ami még a Nap szférában is megtartja erejét, ami ha érvényes ránk, akkor a Nap-szférában egy másik emberrel találkozva azzal társas életet élhetünk, saját lényünk nem fog visszalökni tőle. Ez a mondás pedig a következő: ,,Ahol ketten együtt vannak az én nevemben, én is ott vagyok köztük”? A Nap-szférában Krisztus valódi megismerésében találhat egymásra minden ember. S hogy egymásra találjanak, az végtelenül fontos, mi több életbevágó! Mert valami eldől az ember számára a Nap szférában: ott meg kell értenie egy bizonyos dolgot. Azt, hogy minek a megértéséről van szó, legjobban egy rendkívül jelentős ténnyel tudjuk megvilágítani, amely tulajdonképpen ott állhatna minden lélek előtt, de az emberi lelkek nem mindig tudatosítják magukban.

Az Újtestamentum egyik legszebb helye az, ahol Jézus Krisztus annak tudatára akarja az embereket ébreszteni, hogy lényüknek van egy isteni-szellemi belső magja, hogy „isteni szikraként” minden emberben benne él Isten, hogy minden emberben van valami isteni. Jézus Krisztus különös erővel hangsúlyozta ezt, amikor azt mondta: ,,Mindnyájan Istenek vagytok!” Kijelentésének hangsúlyából látjuk, hogy ezt tartotta az ember helyes megjelölésének. Ugyanezt a kijelentést tette egy másik lény is. Hogy milyen alkalomból, azt szimbolikusan az Ótestamentum fejezi ki. Lucifer jelenti ki az emberiség fejlődésének kezdetén: „Olyanok lesztek, mint az istenek!”. Egy ilyen tényt észre kell vennünk! Két lény – Lucifer és Krisztus – tartalmilag ugyanazt mondja: olyanok lesztek vagy vagytok, mint az Istenek. Mit akar a Biblia mondani, amikor mindkettőjük kijelentését hangsúlyozza? Azt, hogy ha ez a kijelentés Lucifer lényéből árad ki, átokká, ha viszont Krisztuséból, akkor a legnagyobb áldássá válik. Csodálatos titkot rejt ez magában. Amit Lucifer a kísértő hangján vet az ember elé, azt Krisztus a legmagasabb bölcsességként mondja az embernek. Nyomatékosan meg van írva a Bibliában, hogy egy kijelentésnek nemcsak a tartalma fontos, hanem az is lényeges, hogy kitől származik. Egy ilyen tényből meg kell éreznünk, hogy a dolgoknak mindig a mélyére kell hatolnunk, és hogy nagyon sokat tanulhatunk már abból is, ami exoterikusan rendelkezésünkre áll.

Halálunk és újraszületésünk között a Nap-szférában állandóan újra és újra halljuk, amint ezek a szavak hatalmas erővel szólnak emberi lelkünkhöz: ,,Isten vagy, Istennek kell lenned! Egy valamit tehát mindig egészen biztosan tudunk, amikor a Nap-szférába érkezünk: tudjuk, hogy ott újra találkozunk Luciferrel, és ő igen nyomatékosan megteszi lelkünknek ezt a kijelentést. Ettől kezdve Lucifert kezdjük igen jól megérteni – Krisztust viszont csak akkor, ha a Földön fokozatosan előkészültünk megértésére! A Nap-szférába nem viszünk magunkkal megértést e kijelentés számára – amennyiben Krisztus lényéből hangzik fel-, ha nem tettünk szert erre a megértésre a Földön a golgotai misztériumhoz való kapcsolatunk révén. Triviálisan azt is mondhatnám: a Nap-szférában két trónt találunk. Az egyik Lucifer trónja. Ezen mindig ott találjuk Lucifert, és csábítóan hangzanak felőle az istenségről szóló szavak. A másik trón ezzel szemben bizony még jobbára üresnek tűnik nekünk, jobban mondva számos embernek, mert ezen a trónon a Nap-szférában halálunk és újraszületésünk között meg kell találnunk azt, amit Krisztus Akasha-képének nevezhetünk. Ha megtaláljuk, akkor – amint az a későbbiekből kiderül – ez javunkra szolgál. De csak azért tudjuk megtalálni, mert Krisztus leszállt a Napról és egyesült a Föld-szférával. Ahhoz, hogy Krisztus trónját a Napon ne lássuk üresnek, hanem lássuk akkori tetteit, amikor még ő maga is a Napon létezett, ahhoz szellemi szemünket a Földön, a golgotai misztérium megértésével kell élesítenünk. Ilyen magasztos dolgokról többé-kevésbé csak képekben lehet beszélni, ezért mondtam, hogy triviálisan kell kifejeznem magam, ha erről a két trónról akarok szólni. Aki azonban fokozatosan felküzdi magát az efféle dolgok megértéséhez, az tudni fogja, hogy a földi szavak nem alkalmasak kifejezésükre, s ezért ha az ember meg akarja magát értetni, kénytelen képekhez folyamodni.

Azt, amire a Nap-szférában szükségünk van, csak akkor tudjuk megérteni, csak akkor tudunk vele kapcsolatot teremteni, ha a Földön szert tettünk valami olyasmire is, ami nemcsak asztrális erőinkre, hanem éteri erőinkre is hatni képes. Ha követték azt, amit elmondtam, tudják, hogy az éteri erőkre a vallások hatnak, azok dolgoznak az ember étertestén. Mindnyájan jelentős szellemi örökség birtokába jutunk, ha a golgotai misztérium megértésével képessé tesszük lelkünket arra, hogy áthassák a Nap-szféra erői. Mert a Nap-szférából kell azokat az erőket megszereznünk, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy következő inkarnációnkban megfelelő étertestet kapjunk. Ezzel szemben a többi planétáról szerezzük meg azokat az erőket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy következő inkarnációnkban megfelelő asztráltesttel rendelkezzünk.

Olyan jövő felé haladunk, amelyben az emberek, ha eltávolodnak a golgotai misztériumtól, egyre inkább megfosztják magukat attól a lehetőségtől, hogy haláluk és újraszületésük között helyesen éljék át a Nap-szférát. Az igazság az, hogy minden lélekben meg kell keresnünk, hogy mi a krisztusi benne. Ha meg akarjuk érteni a kereszténység gyökerét, meg kell kérdeznünk magunktól, valahányszor szemben állunk egy emberrel: mennyi az, ami benne krisztusi? Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember kizárhatja magát a kereszténységből azáltal, hogy nem tudatosítja magában a másikban rejlő krisztusi magot. S ha most megismételjük Pál apostol szavait: „Krisztus nemcsak a zsidókért, ha nem a pogányokért is meghalt”, hozzátehetjük: ha azonban az emberiség további előrehaladása során az emberek kizárják magukat a megváltásból, mert egyre tudatosabban elutasítják a golgotai misztériumot, akkor az megakadályozza, hogy eljusson hozzájuk az, ami értük történt. A golgotai misztérium jótette minden emberért történt! Minden embernek szabadságában áll, hogy engedje magára hatni ezt a jótettet. De hogy ezt milyen módon teszi, nos, a jövőben egyre inkább attól fog függni, hogy mennyire lesz képes a Nap-szférában megszerezni azokat az erőket, amelyek következő inkarnációja étertestének helyes módon történő kialakításához szükségesek. A kereszténység tehát, amely – bár kevés megértéssel, de mégis – a golgotai misztériumhoz kapcsolódott, az emberiség első előkészülete arra, hogy a Nap-szférával ismét minden lélek helyes viszonyba kerüljön. A második impulzus ezek után a golgotai misztérium helyes, antropozófus megértése kell hogy legyen. A Nap-szférával akkor juthatunk helyes viszonyba, ha megtanulunk egyre mélyebben behatolni a golgotai misztériumba!

Ha az ember beleélte magát a Nap-szférába, továbbtágul, és beleéli magát a Mars-szférába. Nagyon lényeges ugyanis, hogy ne csak a Nap-szférában lévő Nap-erőkkel kerüljön helyes kapcsolatba, hanem hogy ezt a kapcsolódó képességét magával vigye a Mars-szférába is. Annak érdekében, hogy tudata ne tompuljon le, ne szüljön meg a Nap-szféra után, hanem magával vihesse azt a Mars-szférába és az utána következő Jupiter-szférába is, ahhoz az emberi fejlődés jelenlegi szakaszában az szükséges, hogy az emberi lelkek szellemileg megértsék azt, ami vallásainkban és világnézeteinkben él. Ezért kell törekednünk a vallások és világnézetek megértésére.”

forrás: Balogh Gábor antropozofus.hu

- RUDOLF STEINER: ÉLET A HALÁL ÉS AZ ÚJRASZÜLETÉS KÖZÖTT (GA141) -

- - - - - - -

Univerzum - videó

forrás:gyulaihirlap

Boldogasszony Kápolna a Gébárti-tónál

 

A kápolna Makovecz Imre tervei alapján készült egy Szűzanya-látomás alapján.

2019. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelték fel a Gébárti-tó mellett.

A zalaegerszegi Gébárti-tó déli oldalán, a gát melletti ligetes részen álló templomot a magyar organikus építészet mestere, Makovecz Imre, néhány évvel a halála előtt tervezte, 2009-ben. Egy földből kinövő, égbe nyíló élő testet jelenít meg. A 68 négyzetméter alapterületű, ovális alaprajzú Boldogasszony kápolna felszentelésére 2019 nyarán került sor.

"Az Isten háza rendkívüli feladat. A renkívüliségnek árnyalatai vannak. Ezek az árnyalatok a vallások különbözőségeiből, a különböző helyzetekből, a helyi lelki és testi különbözőségekből keletkeznek.

Én abban a kegyelemben részesültem, hogy sokféle vallásnak és alapvetően különböző helyekre kellett templomokat terveznem. A templom egy földből kinövő, égbe nyíló élő testet jelenít meg, melynek föld fölötti része az égből ereszkedik alá, és egyben az égbe tör. Az általam tervezett templomokra a fentiek érvényesek, függetlenül attól, hogy melyik vallásnak épülnek.

Mert hisz egy a teremtő és fenntartó Úristen."

- Makovecz Imre -

forrás: makovecz.hu

fotók:zalaegerszeg.hu

Boldogasszony Kápolna a Gébárti-tónál - videó

forrás:Balaicz Zoltán polgármester

Dr. Földes László: A hatodik érzék működése

Amióta csak ember létezik a Földön, azóta sejti, hogy a látható világ mögött egy szemmel nem látható, szellemi világ húzódik. Voltak olyan kultúrkorszakok az emberiség történetében, amikor a fizikai világban élő ember állandóan észlelte a szellemi világ hatásait, és voltak olyanok, amikor ez az észlelés elsötétült. Mindig voltak olyanok, akik keresték és kutatták a szellemi világot, ezáltal akarták jobban megérteni a földi világunkat mozgató törvényeket. Voltak idők, mikor az „útkeresőket” csodálták az emberek, földöntúli hatalmat tulajdonítottak nekik, és voltak idők, amikor őrültnek tartották és üldözték őket.

Élet a barlangban

Platón, az ókori görög bölcs egy barlanghasonlattal jól rávilágít arra, hogyan is állunk a szellemi világgal és a hatodik érzékkel: „Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy azon kívül más valóság is létezik.

A barlangban nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal van. Az őrök a fal mögül mindenféle tárgyakat mutatnak fel, valahogy úgy, ahogyan a bábosok a bábokat a nézőknek. A tárgyak árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök beszélgetnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját tartják a rabok valóságnak.

Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik őt a barlang szájához. Miután a felszabadított rab kilép a sötétből, kezdetben nagyon kellemetlennek érzi a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem lát semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, megpillantja a dolgokat a maguk valóságában. Ekkor rájön, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyéka volt.

Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok tükörképét, később magukat a dolgokat; aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget, persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha nappal nézné a Napot és annak fényét.

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon kívüli világgal, az őrök újra láncra verik, és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai azonban kinevetik és őrültnek tartják, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.

A hatodik érzék működése során egy nem látható világból észleljük az információt

És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet – és ez az idő, míg megszokna ismét, nem is volna rövid –, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme, szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel!

És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék – vajon nem ölnék-e meg?”

Az ember, amikor a szellemi világot kutatja, először kérdéseket tesz fel, olyanokat, melyekre nem talál választ a látható fizikai világban. E kérdésekre válasz érkezik a nem látható világból, amit a kérdező valamilyen módon értelmez. A hatodik érzék működése tulajdonképpen azt jelenti, hogy észleljük a válasz megérkezését, és megértjük annak tartalmát, vagy legalábbis annak a ránk vonatkozó részét.

A szellemi világ kutatása

Az extrapszichológia tudománya szerint a nem tudatos elme (a tudattalan, a kollektív tudattalan, a nem látható szellemi világ) tartalmazza a világra jellemző összes információt, vagyis benne van minden, ami a világ múltjával, jelenével és részben jövőjével kapcsolatos. A tudatos elme azonban a tudattalan tartalmához nem vagy csak kis részben fér hozzá. Ezért van szükség olyan módszerekre, az elme olyan speciális működtetésére, amelyek segítségével a nem látható világ tartalma kutathatóvá válik.

A hatodik érzék tulajdonképpen nem más, mint a láthatatlan szellemi világ, a tudattalan érzékelésének és kutatásának lehetősége. A hatodik érzékünket az extraszenzorika segítségével fejleszthetjük és használhatjuk. Az „extra” azt jelenti, hogy „valamin kívül lévő”, a „szenzor” pedig azt: „érzékelő, ami érzékel”.

Az extraszenzorika tehát olyan érzékelést jelent, ami nem a fizikai test érzékszerveivel történik. A szellemi világból származó híradás azonban testi érzetekkel (képekkel, hangokkal, illatokkal, érzelmekkel stb.) jelenik meg. Tudatos gyakorlással és fejlesztéssel megszerezhető az a képesség, hogy a szellemi világ jelenségei között eligazodjunk.

A jelenségek helyes értelmezését az teszi lehetővé, ha ellenőrzött feltételek mellett gyakorolunk. A feltételek következetes betartása mellett ez a képesség tanulható.

Az extraszenzorika tulajdonképpen a megtanult érzékelés. Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat tanulás közben, amikor valamilyen érzetnek fel kell lépnie. Addig gyakorolunk, amíg ezt az érzetet képesek leszünk átélni, tudatosítjuk, hogy mit kell éreznünk, és addig gyakorolunk, amíg valóban képesek vagyunk arra, hogy ezt megérezzük. Később, amikor már használjuk extraszenz képességünket, akkor megérzünk valamilyen érzetet, és tudjuk róla, hogy milyen feltételrendszer mellett jön létre. Így fogunk tudni jól tájékozódni a nem látható világban.

A hatodik érzék fejleszthető

A hatodik érzékkel való érzékelés megtanulását mindig olyasmivel kell kezdeni, aminek van fizikai megnyilvánulása. Első lépésben meg kell tanulnunk érzékelni egy fizikailag is látható dolog szellemi megnyilvánulását. Csak ezután kezdhetünk olyan jelenségek után kutatni a nem látható világban, aminek csak szellemi tartalma van és nincs fizikai teste. Ennek a sorrendnek a betartása alapvető az egészséges szellemi fejlődés érdekében. Ezért javasoljuk minden kezdő szellemi kutatónak az extraszenz kézgyakorlatokat, mint legelső gyakorlási lehetőséget.

Mivel egy adott dolog számtalan adatot tartalmaz a nem megnyilvánult világban, szükséges, hogy legyen egy pontosan megfogalmazott, koncentrált kérdésünk. A szűrőfeltételek a szellemi jelenségek közötti pontos tájékozódást segítik elő, tulajdonképpen a feladatra való koncentrálást jelentik.

Az egészséges fejlődés szempontjából rendkívül fontos, hogy ellenőrizni tudjuk azt, amit extraszenz képességünkkel tapasztaltunk. Nagy hiba, ha a kezdetben olyan dolgokkal, eseményekkel foglalkozunk, amik a fizikai világban nem ellenőrizhetőek. Ha rendszeresen megbizonyosodunk a visszaellenőrzések kapcsán arról, hogy helyes és pontos volt az extraszenz érzékelésünk, akkor és csak akkor kezdjünk el foglalkozni nem ellenőrizhető dolgokkal.

Tanulást és gyakorlást igényel a hatodik érzék fejlesztése

A hatodik érzék használatakor a kapott érzet nagyban hasonlít ahhoz, mint ha valamelyik fizikai érzékszervvel történt volna az érzékelés. Így az extraszenz érzékeléseket annak alapján osztályozzuk, melyik fizikai érzékszerv észleléséhez hasonlít a kapott tartalom. Mivel a nem látható világ érzeteit egész szellemi lényünkkel érzékeljük – és nem csak a 3. szemmel, ahogyan azt sokan tévesen gondolják –, így nincs különbség az extraszenz érzékelés különböző formáival kapott információk között.

Semmivel nem ad többet az ún. „látás”, mint a „hallás”, a „tapintás” vagy az elménkben megjelenő válasz, az intuíció. Ugyan a szellemi világ érzékelését gyakran szellemi látásnak is nevezzük, mégis, az egész szellemi lényünkkel való érzékelést értjük alatta, és semmiképpen nem csupán a csukott szemmel látott képek érzékelését.

Most vegyük sorra az egyes fizikai érzékszerveknek megfelelő érzetet!

• A tapintási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen egyszerű testi érzéshez hasonlít: hideg-meleg, ritka-sűrű, húzás-nyomás stb. Valamennyi forma közül a legkönnyebben tanulható, a leggyorsabban vezet eredményre. Ezen a módon tudjuk a legkönnyebben elsajátítani azt a képességet, hogy egy fizikai dolognak a szellemi tartalmát érzékeljük.

• A látási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen formához, alakhoz, színhez hasonlít. A szellemi színeket nem úgy kell elképzelnünk, mint a fizikai világban tapasztaltakat. Az érzékelés során sem arra kell törekedni, hogy csukott szemmel úgy lássuk ezeket, mint nyitott szemmel a fizikai színeket. Ha a hatodik érzékkel látunk egy színt, akkor az nem azonos a valódi színek látásával. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szellemi úton látott szín olyan élményt jelent, amit akkor érzünk, amikor ezt a színt a fizikai szemmel látjuk. Tulajdonképpen a valódi színek látásával kapcsolatos élményeink „színezik ki” a szellemileg látott képet.

Nem szabad erőltetni, hogy mindenképpen színeket lássunk a szellemi világban. Inkább engedni kell, hogy a látott dolog hangulata magával ragadjon bennünket, és ez az érzés fogja megjeleníteni számunkra a dolog színeit. Nagyon fontos egészséges szellemi fejlődésünk szempontjából, hogy a fenti gondolatot a magunkévá tegyük.

• A hallási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen zajhoz, hanghoz vagy beszédhez hasonlít. Ezekre az érzetekre is igaz az, amit a látási extraszenzorikáról írtam. Szellemi hallásunkkal nem ténylegesen hallunk, hanem olyan élményeink öltöznek hangok formájába, amilyen élményeket akkor érzünk, amikor a fülünkkel halljuk ezeket a hangokat.

• A szaglási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen szaghoz, illathoz hasonlít. Ebben az esetben is korábbi élményeink „illatosítják meg” szellemi tapasztalásunkat.

• Az ízlelési extraszenzorika során az érzet valamilyen ízhez hasonló. Nyilvánvalóan nem tényleges ízekkel, hanem „ízesített” élményekkel van dolgunk.

Az intuíció a leggyakoribb és a legjobban félreérhető extraszenzorika

• Az intuitív extraszenzorikát értelmezik félre a leggyakrabban. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a fantáziánk játéka valamilyen intuitív módon érkező üzenetet hordoz, amit szemrebbenés nélkül igaznak tekintünk. Ma egyenesen divatos arra hivatkozni, hogy tanulás és gyakorlás nélkül valaki intuitív módon valós tartalmú üzeneteket kap a szellemi világból. Természetesen vannak olyan különleges emberek, akik valóban képesek erre, de őket onnan ismerhetnénk fel, hogy mélyen hallgatnak. Kollégám, Joshi Bharat mondta egyszer: „Ma Magyarországon több tisztán látó jós van, mint eddig India történetében valaha volt.” Ez a kijelentés mindent elárul az intuíció félreértelmezéséről.

Egyik könyvében John Frawley a következő kérdést teszi fel: engednénk-e felülni gyermekeinket egy olyan iskolai kirándulóbuszra, amelyiknek a sofőrje azt állítja magáról, hogy sosem tanult vezetni, semmiféle gyakorlata nincs, és még a KRESZ-szabályokat sem ismeri, hanem intuitív módon közlekedik a busszal? Ha a válaszunk nem, akkor gondolkodjunk tovább: miért vagyunk képesek elhinni és megfogadni azokat a tanácsokat, amiket olyanoktól kapunk, akik azt állítják magukról, hogy egy halálközeli élmény vagy egy villámcsapás következtében, tanulás nélkül lettek tökéletesen intuitívek?

Az intuitív extraszenzorika egy ellenőrzött körülmények között megtanult és módszeresen begyakorolt észlelés. Távol áll tőle mindenféle fantáziálás.

Abban különbözik a többi extraszenzorika formától, hogy ebben az esetben a szellemi világból érkező választ nem jeleníti meg semmiféle testi érzet. A válasz egyszerűen „eszébe jut” a kérdést feltevőnek.

Hogyan lehet megkülönböztetni a fantáziálást a valódi intuitív élménytől?

Ehhez speciális feltételek mellett folytatott tanulás és gyakorlás szükséges. Speciális körülmények között megtanulható, hogy különbséget tegyünk a kósza, csapongó gondolati tartalom és a tiszta intuitív élmény között. Ilyen különleges körülményt biztosít – személyes tapasztalatom alapján – az extraszenz olvasás tanfolyam. Ezen a kurzuson a hallgatók a könyvet nem is nézve, néhányan közülük pedig csukott szemmel olvasnak szédítő sebességgel, átlagosan két oldalt másodpercenként úgy, hogy mindig megtalálják a könyvben a keresett adatokat.

Véleményem szerint az intuitív extraszenzorika tárgykörébe tartozik a tarot, a Ji King és a többi olyan sorselemzési módszer, amikben az intuitív élmény megszerzését valamilyen szimbólumrendszer használata segíti.

Különös utazás az extraszenzorika, érdemes jegyet váltani rá, vagyis tudatosan fejleszteni a hatodik érzékünket, és megtanulni a szellemi világgal való kommunikációt. Arra azonban készüljön fel, aki erre vágyik, hogy sok tanulásra és gyakorlásra lesz szüksége. Ennek során azonban új ajtók nyílnak meg az életében.

- Dr. Földes László -

- - - - - -

Extraszenzorika - Dr. Földes László - videó

forrás:Élet Spirituális

Valóban léteznek angyalok?

Akadnak, akik bizonyítottnak vélik létezésüket, mások szerint csak egy szerethető mese, megint mások határozottan elutasítják a gondolatot, mely szerint minden ember földi útját angyalok kísérik.

Elutasítás ide vagy oda, számtalan olyan történet kerül napvilágra, amikor valaki halálos veszélyből menekült meg “angyala” segítségével. Mások arról számolnak be, hogy egy nagy döntés előtt segítséget, tanácsot kérnek a “melléjük rendelt” fényszárnyú lénytől. És a segítség, a beszámolók szerint előbb vagy utóbb, de megérkezik.

De kik vagy milyen lények az angyalok, és hogyan tudtak ilyen szeretetre méltó módon társául szegődni az emberi kultúrának?

Az angyalok három nagy vallásban, a judaista, a keresztény és a muszlim hitvilágban is fellelhetők, és mindhárom megközelítés szerint halhatatlan, láthatatlan, fénytestű, szellemi lények, akik feladata Istenük feltétlen szolgálata. Az emberek közé is azért jöttek-jönnek, mert uruk ezt a feladatot adta az angyalok egy rétegének. Igen, egy rétegének, mert az angyalok létezésével foglalkozó irodalmak szerint (első körben a Biblia), úgy tűnik, hogy komoly égi hierarchia uralkodik közöttük.

1. A legmagasabb szinten, az első triádban, az asztrálsík legmagasabb szintjén tevékenykedő angyalok Isten közvetlen kísérői. A hit szerint ők soha nem jönnek le a Földre.

2. A második szinten, a második triádban lévő angyalok feladata a szervezés és a szolgálat. Ám elsősorban az univerzummal kapcsolatos feladatokat látják el, nem feltétlenül vannak kapcsolatban a földi emberekkel, de jó tudni, hogy baj esetén már ezen a síkon létező angyalokat is lehet segítségül hívni.

3. A harmadik szinten, a harmadik triádban lévő angyalok azok, amelyek közvetlen közelről figyelik életünket, akik a mindennapi életünk kísérői.

Angyali kommunikáció:

Az angyalok figyelnek ránk, és kommunikálnak is velünk, de erre, az angyali, éterfinomságú kapcsolatra nagyon kevés ember tud felfigyelni a mindennapi rohanás és az emberi élettel együtt járó zajok miatt. Ahhoz, hogy érzékelni tudjuk légies, segítő szándékkal teli jelenlétüket, nekünk is el kell csendesednünk és lassítanunk kell a tempón. Az angyali párbeszéd persze csakis akkor jöhet létre, ha az, amit mondani szeretnénk, vagy amire választ szeretnénk kapni, az lélekből fakadóan őszinte és átgondolt. Csakis tiszta fényű gondolatok tudnak ugyanis az angyalhit szerint cikázni angyal és emberi lény között.

Hogyan hívhatjuk segítségül az angyalokat?

1. Az első lépés, ahogy az előbb már írtuk, a kommunikáció felvétele – ebben komoly segítség lehet a meditáció.

2. Kérésünket nagyon pontosan fogalmazzuk meg – ez egyébként akkor is nagyon fontos, ha angyali segítség nélkül nézünk szembe a problémával, hiszen sok esetben a legnagyobb baj, hogy saját magunk se látjuk tisztán, valójában mit is szeretnénk. Ha az angyalok segítségét kérjük, tudnunk kell tisztán és pontosan megfogalmazni céljainkat.

3. Képzeljük el azt az angyalt, akitől segítséget kérünk. Szép látvány lehet, annál is inkább, mert úgy tartják, az angyal “kivetítése“, vagyis a kép, ahogy lelki szemeink előtt megjelenik, olyan lesz, amilyenek mi magunk vagyunk. Az angyal ránk hangolódik, a mi értékeink, belső tulajdonságaink alapján rajzolódik ki a kép róla. És ez még akkor is szép lehet, ha egyébként valaki komoly önértékelési válsággal küzdünk, mert az angyal a valódi tartalmunk alapján ölt formát. Ez egyébként nagyon hatásos önbizalomerősítő tréning is lehet, hiszen ha angyalunkat szépnek tudjuk látni (és az is), akkor lehet, végre elhisszük önmagunkról is, hogy emberi életünk és személyünk is szép és szerethető.

4. Az angyalhívásnak legyen személyre szabott szertartása, ezt magunk alakíthatjuk ki, életritmusunknak, környezetünknek megfelelően. A lényeg egy csendes, tiszta sarok, ahol gyertyát gyújthatunk, angyalunkra hangolódhatunk.

5. A gyertyák fehérek és az ég felé törő, keskeny, magas gyertyák legyenek, ezek illenek az égi segítőkhöz.

6. Ne akarj azonnal választ és segítséget kapni. Az emberi élet időhöz csomózott létezés, ha angyalunk át is léphetne az időkorlát felett, saját érdekünkben nem teszi, hacsak nem közvetlen beavatkozás szükséges.

Megmentő angyalok?

Olyan helyzet is adódhat életünk során, és nagy valószínűséggel számolatlanul vagyunk már túl ezeken, amikor nincs idő segítséget kérni, vagy a hívás, a segélykérés elindítása öntudatlan, csak egy sóhaj, egy rebbenés, egy ütközés egy zuhanás előtt. Máskor észre sem vesszük a beavatkozást, csak utólag mérjük fel és csodálkozunk, hogy egy bizonyos helyzetet hogyan úsztunk meg, hiszen emberi számítások szerint akkor és ott meghalhattunk volna.

A csodás menekülések példája annak bizonyítéka lehet, hogy angyalunk akkor is vigyáz ránk, ha mi észre sem vesszük, vagy egyenesen elutasítjuk létezését.

- forrás:magyarokvilaga.hu -

- - - - - - -

Müller Péter angyalok - videó

Slezák Marcsi spirituális tanító:

Hogyan segítenek nekünk az angyalok? - videó

Soha ne szűnj meg jónak lenni, csak, mert vannak rossz emberek

 

Sok rossz ember van a világon, nem tudjuk elkerülni, hogy találkozzunk velük. Lehetünk erősek, imádkozhatunk, meditálhatunk, megpróbálhatunk védőburkot létrehozni magunk körül, de semmi sem akadályozhatja meg ezeket a találkozásokat.

Ezek az emberek különböző formában jelennek meg az életünkben, és ezt a tényt nem mindig ismerjük fel, lehetnek munkatársak, vagy osztálytársak, egyházi emberek, de akár rokonok is.

Szinte lehetetlen megakadályoznod, hogy a rossz emberek belépjenek az életedbe, de soha nem szabad felhagynod azzal, hogy te jó légy, csak, mert találkoztál egy rossz emberrel.

Felette állsz a rossz emberek negatív hatásának. Az a képesség, hogy ellen tudsz állni a nem kívánt külső hatásoknak, és továbbra is önmagad tudsz maradni, bármit is akarjanak mások, és bármilyen érzéseket is ébresszenek fel benned, igazán erős jellemre utal.

Légy jó ember önmagadért

Ha csak mások miatt vagy jó ember, akkor az a jóság hamis. A jó cselekedetnek és a jóságnak belülről kell fakadnia, és nem az kéne, hogy motiválja, amit mások gondolnak rólad. Elsősorban magad miatt légy jó ember.

Ha jó vagy másokkal, ők is jók lesznek majd hozzád. Mindannyian jobban érezzük magunkat akkor, ha mindenkinek jó. Ha megengeded a rossz embereknek, hogy megfosszanak a jóságodtól, azzal azt bizonyítod, hogy soha nem voltál igazából, önmagadért jó. Saját magad miatt légy jó ember, ne mások miatt.

Szemet szemért…

A bölcs Mahatma Gandhi szavaival élve: „A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.”

Ha megszűnsz jónak lenni, és kétes cselekedeteket hajtasz végre, csak, mert a világ tele van rossz emberekkel, azzal megvakítod a körülötted lévőket, és szenvedést okozol nekik.

Higgy a jóban

Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor nagy valószínűséggel jó ember vagy. Szeretném azt hinni, hogy én is az vagyok. Látod, máris ketten vagyunk. Nem vagy egyedül a jóságoddal. Vannak mások is a világon, olyanok, mint te, akik hasonlóan éreznek.

Ezért, ha rossz emberrel találkozol, emlékezz arra, hogy a világban létezik még jó is, vannak még jó emberek. Nem vagy egyedül. Maradj erős a negatív emberekkel szemben. Így csökkenteni tudod a befolyásukat, egyúttal megerősítheted a sajátodat, és részese lehetsz egy jobb világ megteremtésének.

- Írta:Bellini - filantropikum.com -

- - - - - - 

Oliver Shanti ~ eMao - videó

Beszámolók emberektől, akik visszatértek a halálból

Különleges beszámolók láttak napvilágot olyan személyektől, akik megjárták a halál kapuját majd visszatértek onnan. 

(Fotó: Getty Images)

A halál kérdése már hosszú évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Ez nem is csoda, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi vár majd ránk az utolsó szívdobbanásunk után.

Bennem például a mai napig él egy történet, amit a családom mesélt el nekem a nagyapám halála kapcsán. A halála pillanatában, a kórházi ágyában fekve ugyanis egyszer csak megkérdezte a mamámat, hogy kik azok az emberek, akik bejöttek a szobába. Bár a nagymamám hiába mondta neki, hogy nem senki sem jött be a kórterembe és csak ők vannak bent ketten, a papám úgy tűnt, mintha már nem is rá figyelt volna, hanem arra a két emberre, akit ő látni vélt. Egy ideig csendben nézett maga elé, mintha valami szó nélküli nyelven kommunikálna velük, majd ezek után már csak annyit mondott a mamámnak, hogy:

„Margit, én most elmegyek. Nagyon vigyázz magadra!” – és ezek voltak az utolsó szavai.

Sajnos a nagypapámnak igaza lett. Tényleg itt hagyott bennünket jóval korábban, mint azt kellett volna, a mamám pedig azóta is itt van velünk, bár már 20 éve élete társa nélkül kell élnie az életét. Azonban léteznek olyan történetek is, ahol az emberek bár meghaltak, mégis visszatértek a halál torkából, történeteik pedig minden képzeletet felülmúlnak a halál pillanatáról.

Megnyugvás

Bár a beszámolók igen eltérőek, egy dologban rendkívül sok történet hasonlít egymásra. Azok ugyanis, akik a halál kapujában jártak, mind egyfajta megnyugvást éreztek.

„Apám szíve leállt mikor szívrohamot kapott és újra kellett éleszteni. A mai napig megtartotta a szívmonitor azon papírpéldányát, amelyen csak egy egyenes vonal látható. Azt mondta, elsöprő békességet érzett, olyat, amit még sohasem érzett korábban…”

„Egy alkalommal majdnem megfulladtam és én is pontosan ugyanezt a megnyugvást éreztem. Semmihez sem hasonlítható.” – erősítette meg a korábbi beszámolót egy másik halál torkából visszatért személy.

„Elsöprő békét és boldogságot éreztem, olyan volt, mintha csak lebegtem volna… Kicsit olyan volt, mint amikor halálosan szerelmes vagy egy személybe, majd megtudod, hogy ő is viszont szeret téged, majd még aznap megnyered a lottó ötöst is. Ez volt az én érzésem. Utána soha többet nem féltem már a haláltól.”

„Egy fekete űrt láttam, amiből a béke sugárzott. Nem volt testem és olyan érzésem volt, mintha a hátamon lebegnék az óceán hullámzó vizén ringatózva. Tudtam, hogy meghaltam, de azt is tudtam, hogy minden rendben lesz. Talán 20-30 másodpercig lehetettem ebben az állapotban, de nekem sokkal hosszabbnak tűnt…”

Üzenet valakitől

Voltak, akik a nagyapámhoz hasonló hátborzongató történeteket meséltek a halál kapujából.

A közelmúltban mindkét nagyapám elhunyt. Mindketten azt mondták a halálos ágyukon, hogy az édesanyjuk eljött értük, hogy elvigye őket

„Olyan megnyugvást éreztem, amit még soha életemben. Mindemellett pedig olyan színeket láttam, amelyeket nem tudnék leírni és melegséget is éreztem. Egyszer csak megláttam a nagyapám kezét az enyémben, aki azt mondta nekem: 

»Ez még nem a te időd. Vissza kell menned.«”

„A házastársam néhány percen át halott volt az éjszaka folyamán. Azt állítja, hogy nem látott semmit, de hallotta, ahogy az emberek éppen róla beszélek, csak olyan volt, mintha egy fal választott volna el minket tőle.”

„Láttam a nagyanyámat (akivel soha életemben nem találkoztam). Azt mondta, menjek vissza. Ezek után két hétig voltam még kómában.”

Van, aki semmire sem emlékszik

Bár ez a vallomás lehet a legijesztőbb, azonban olyanok is vannak, akik semmire sem emlékeznek a „másik oldalon” töltött pillanatokról – már, ha egyáltalán hiszünk a halál utáni létezésben.

„Semmire sem emlékszem azokból a másodpercekből, amíg a klinikai halál állapotában voltam. Amikor magamhoz tértem csak az számított, hogy az életemért küzdök.”

forrás:nlc.hu - Fecske Bettina

- - - - - - 

Élet az élet után - videó

forrás: Léleksziget 

A filmben megszólalnak: 

Árvai Attila, Paulinyi Tamás, dr. Liptay-Wagner András. 

Készült 2000-ben, Fehérvár Médiacentrum

Késmárki László: A karma 12 törvénye

A karma különböző típusai mellett létezik a karma 12 törvénye is. Úgy gondolj rájuk, mint a karma játékszabályaira! Amint megérted, látni fogod, hogyan működik mindez. A karma 12 törvénye a hindu és a buddhista hitrendszerből származik. Ezekben a filozófiai rendszerekben a karma 12 törvénye egy eszköz a világegyetem energiaműködéseinek értelmezésére.

A karma 12 törvénye:

1. Az ok és okozat törvénye

Az ok és okozat törvényeként is ismert törvény kimondja, hogy bármilyen gondolatot vagy energiát adunk(sugárzunk) ki, azt kapjuk vissza – jót vagy rosszat. Olyan ez, mint a vetés és az aratás. Amint vetsz, úgy aratsz. Ha szeretetet és kedvességet ültetsz, azt kapod cserébe.

2. A teremtés törvénye

Mindegyik gondolatnak megvan az a képessége, hogy valóságot teremtsen, (és amikor ítélsz, akkor megítélnek).

A vágy (érzelmek hatalma), a gondolatok és a szavak ereje az a hő, amely életre ébreszti az alvó magot, és megadja számára azt képességét, hogy a magon keresztül megnyilvánuljon a teremtés hatalma. Ez a valódi és örök törvény vágyainktól függetlenül is működik. Ha gondolatokat vetünk (magvakat) és gyomokat (kétségeket és félelmeket) távolítunk el, akkor biztos, hogy a mag szárba szökken. Ha elménket –szorongás és félelem nélkül –felkészítjük az előttünk álló terem- tő munkára, az kétségtelenül valóra válik. A kezünkben van az a hatalom, amely lehetővé teszi számunkra, hogy uralkodjunk a körülmények felett, és tökéletessé építsük saját valóságunkat. Ez a gondolat hatalma, amely a teremtés törvényén nyugszik.

3. Az alázatosság törvénye

Ahhoz, hogy valamit megváltoztass az életedben, először el kell fogadnod azt, ami jelenleg létezik. Ez az alázat törvényének előfeltétele.

Az alázat azt jelenti, hogy egy vagy a világgal, a létezéssel, és nem azzal szemben fogalmazod meg vágyaid.

Az alázat az a világhoz való hozzáállásunk, ami mindent tartalmaz. Az alázat a szellem szerénysége; a büszkeség hiánya; szelídség. Az alázat nem gyávaság vagy gyengeség. Valójában a büszkeség a gyengeséget tükrözi, és az alázat felmutatása gyakran bátorságot és erőt igényel.

Ha alázatot mutatunk, kifejezzük a tiszteletünket önmagunk (és mások) iránt is, ha megalázkodunk, akkor a mások által elvártakat tiszteljük meg másokban.

Az alázat a lélek megnyitása a valóság előtt, az érzékelés integritása.

Az alázat nem az emberi akarat önpusztítása, hanem a megvilágosodásnak és az igazságnak való –minden szinten történő –alárendelődés.

4. A növekedés törvénye

Egyedül rajtunk áll, hogy élünk-e a tudatosság növelésének lehetőségével.

Gondolataink, eszméink megváltoztatásával átalakíthatjuk testünket, környezetünket, megváltoztathatjuk körülményeinket, előhívhatjuk azokat a tulajdonságokat, képességeket, adottságokat, amik potenciálisan már mind bennünk vannak, hogy ne csak azok legyünk, amit mások megnyilvánulásait, érzéseit értelmezve érzünk és gondolunk magunkról, hanem eredeti erőnket és isteni minőségünket visszanyerve a Teremtő alkotó részeivé váljunk. Amennyiben új programjaink a teremtői rendet valósítják meg – és kompatibilisek jelen személyiségjegyeinkkel, intellektusunkkal, életfeladatainkkal, hivatásunkkal, tevékenységünkkel, a kozmikus tervvel és személyes fejlődésünkkel – a „tudás, hit, cselekedet” életvezérlő-elveit használva futtathatjuk, majd telepíthetjük őket.

5. A felelősség törvénye

Mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami velünk történik, legyen az pozitív vagy negatív. A jót sikereink jutalmául kell felfogni, míg a rosszakat tükörként, amelybe belenézve megtud- hatjuk, mit kell még tennünk a teljesség (tökéletesség) felé vezető úton.

A negatívak közé tartoznak a boldogtalanságig fajuló személyes kapcsolatok, az anyagi nehézségek, a vallási konfliktusok és a betegség.

Ahogyan te magad betegségeket okozhatsz a testedben, úgy más nem is tudja azt helyrehozni.

A gyógyuláshoz azonban teljes felelősséget kell vállalni tested és elméd iránt.

Te magad vagy felelős a sorsodért, bármit is teremts, félelmet vagy kétséget –amik megijeszthetnek– vagy szeretetet és bátorságot, amik a legbecsesebb álmaid megvalósulásához vezetnek.

Noha a cél ugyanaz marad, felelős vagy azért, hogy megválaszd az utat, amely oda vezet.

6. A kapcsolódás törvénye

A kapcsolódás törvénye kimondja, hogy minden és minden ember valamilyen módon összefügg. A kapcsolat lényege nem az, hogy valamit kapj tőle, hanem az, hogy ezen a kapcsolaton keresztül kifejezd önmagad, bárki is legyen a párod. Fejezd ki magad boldog, nagylelkű, megbocsátó, tisztaszívű és szeretni tudó emberként, ami vagy valójában, csak ne mindig emlékeztesd erre a másikat!

Ne ess az „örök kapcsolat” illúziójába egyetlen emberrel sem, legyen az rokon, szerető vagy bárki más!

Ezek olyan lelkek, akik veled együtt járnak fejlődésük útján. Valahol az útjaitok kereszteződhetnek (talán hosszú ideig még), de mindezek ellenére ez csak a fejlődés része.

Az utak kereszteződésében mindig megtanulsz valamit. Miután a lecke befejeződött, megszűnik a fájdalmas (vagy szeretettel teli) kapcsolat.

7. Az erő törvénye

Az erő törvénye kimondja, hogy nem fordíthatod energiádat két dologra egyszerre. Ha egyszerre egy dologra koncentrálsz, sokkal többet érsz el, és még jobb eredménnyel.

Te teremted a saját életed. Nincs olyan erő, amely erősebb lenne nálad.

Erőd megmutatkozik azzal kapcsolatban, amit szeretsz, és azzal kapcsolatban is, amitől félsz.

Ami igazán erőssé tesz, az az őszinte hited önmagadban.

Az izmok nem teszik erőssé az embert, csak egy hitében edzett, bölcs és bátor szív.

Erőt adsz mindennek, amit megértesz.

8. Az adás és önzetlenség törvénye

A karma ezen törvénye az önzetlenségről szól.

Adhatsz anélkül, hogy bármit is várnál cserébe. Ha adsz, s valamiféle kölcsönösségre számítva felmerül benned a ragaszkodás az eredményhez, ez a ragaszkodás gátat szab a kívánságodnak.

Lehet-e örülni az anyagi gazdagságnak? Természetesen. Csak arról kell gondoskodnunk, hogy a dolgok minket szolgáljanak, és nem mi szolgáljuk őket.

A boldogság nem magában az adás cselekedetében rejlik, hanem abban, hogy nem azért adod a legjobbat, mert muszáj, hanem azért, mert akarod.

9. Az itt és most törvénye

Az itt és most törvénye a jelenlétről szól.

Ha túl keményen törekszel a céljaid elérésére, az nem irányíthatja oda az energiáidat, ahova irányítani szeretnéd –vagyis a „most” pillanatába.

10. A változás törvénye

A változás csak akkor lehetséges, ha az ember célja a tudatosság minőségileg új szintjének elérése.

Nem lehet megoldani egy problémát azzal a tudatossági szinttel, amely azt generálta.

Csak akkor kezdesz változni, ha rájössz, hogy halálosan belefáradtál az élet halálos iramába.

Nincs semmi állandóbb az életben, mint a változás.

Ha változhat valami, változzon! Ha nem változhat, vond le belőle a következtetést!

A változás elfogadása testi-lelki-szellemi-spirituális növekedésünk alapja. Az a képesség, hogy megnyisd magad, és szabadon engedd át magadon a legtisztább energiákat, nagy öröm és egyensúly forrása, mely utat mutat az egyre nagyobb erőkhöz való hozzáigazodás technikáihoz. Ha az energiamezőid úgy állítod be, hogy egyre több tiszta energiát fogadjon be, akkor egyre teljesebben élvezheted létezésed felbecsülhetetlen tapasztalatait.

11. A türelem és a jutalom törvénye

A türelem annak a megértése, hogy a manifesztációs mezőbe helyezkedve minden ember –koncentrált figyelemmel és teremtő akarata által– képes tudatosan irányítani minden anyagra vonatkozó gondolat, cselekedet, kívánság, szó mögötti energetikai mozgatóelvet úgy, hogy az a teremtő potenciálja erősségének megfelelő módon (és idő alatt előbb vagy utóbb) megvalósul.

Ez a karmikus törvény lényegében azt jelenti, hogy „a kemény, következetes, kitartó munka kifizetődik”.

Arról szól, hogy végezd el a munkát, és ne add fel a nagy céljaidat, még akkor sem, ha rögtön nem látsz előrelépést. Élj ennek a karmikus törvénynek megfelelően, ismerd el, hogy a nagy dolgok eléréséhez időre és kitartásra van szükség, ne add fel, ünnepeld meg magad, és élvezd ki az utazás során elért minden mérföldkő jutalmát!

12. A jelentőség és az inspiráció törvénye

A jelentőség és az inspiráció törvénye azt mondja:mindannyiunknak veleszületett joga és képessége értéket teremteni (és másoknak átadni). Egyedülálló kegyelmi ajándékainkat arra szántuk, hogy megosszuk a világgal, és pozitív hatást fejtsenek ki. Bármilyen kicsinek és jelentéktelennek is látszik a hozzájárulásunk a világhoz, ez fontos. Használd ezt a karmikus törvényt, amikor motivációra van szükséged! De ne feledd: csak azt kapod vissza, amit adtál.

- Késmárki László:A tudatosság kulcsa II.  -

A spirituális önmegvalósítás nagy könyve Ankh kiadó 2023.

- - - - - - 

A Karma és 12 törvénye - videó

forrás: Zsóri Péter Official

Leonardo da Vinci, Mona Lisa története + Leonardo da Vinci élete Film

Leonardo körülbelül 16 évet (nagyjából 1503-tól 1519-ig) töltött a Mona Lisa megmunkálásával és átdolgozásával, haláláig folyamatosan finomította. Firenzéből Milánóba, végül Franciaországba vitte magával, ahol még a festmény birtokában halt meg.

1503-ban Leonardo megbízást kapott egy kereskedő feleségének megfestésére. Ami egyszerű portrénak indult, az 16 éves megszállottsággá változott.

Órákat töltött azzal, hogy tökéletesítse titokzatos mosolyát, olyan vékonyra rétegezve a festéket, hogy átláthasson rajta, aztán újrakezdte az egészet, mert... egyszerűen nem volt elég tökéletes.

Míg más művészek hónapok alatt készítettek portrékat, Leonardo nem tudta elengedni.

Kifejlesztett egy új technikát - a sfumato -, amely olyan vékony rétegekben fektette le a festéket, amelyek olyan vékonyak voltak, mint a sóhaj, és létrehozta azt a titokzatos ködöt, amitől úgy tűnik, hogy él. Ez már nem csak egy festmény volt; ez volt az élete rögeszméje.

Soha nem adta oda annak a kereskedőnek, aki fizetett volna érte! Amíg Francesco del Giocondo felesége portréjára várt, Leonardo összepakolta szeretett Mona Lisáját, először Milánóba vitte, majd az Alpokon át Franciaországba. Még I. Ferenc király sem tudta meggyőzni, hogy fejezze be – Leonardo az ágya mellett tartotta az utolsó leheletéig, 1519-ig.

- Forrás: Holczmann István -

- - - - - -

Ugorj a képbe - Leonardo da Vinci: Mona Lisa - videó

forrás:Rita Budai

Miért ennyire híres a Mona Lisa? - videó

forrás: PamKutya

Leonardo da Vinci élete Film

Leonardo da Vinci élete 1. rész

https://www.youtube.com/watch?v=MUOExpCITAQ

Leonardo da Vinci élete 2. rész

https://www.youtube.com/watch?v=VAdPsTC9uaU

Leonardo da Vinci élete 3. rész

https://www.youtube.com/watch?v=R3wEMMrT19I

Leonardo da Vinci élete 4. rész

https://www.youtube.com/watch?v=JhbhpPjNwJM

Leonardo da Vinci élete 5. rész

https://www.youtube.com/watch?v=UjluZL0zBSk

MÉZ – Életelixír

Az ókori egyiptomban gyógyszerként is tekintettek arra az élelmiszerre, ami nem tud megromlani.

A múlt század egyik, ha nem a legnagyobb régészeti felfedezése volt Howard Carter egyiptomi leletgyűjtése. A kalandor történész 1922-ben fedezte fel Tutanhamon sírját. A fáraó szarkofágját, múmiáját és személyes tárgyait évezredeken át őrizte a sivatag. Köztük egy különleges agyagedényt is, amiben egy bizonyos élelmiszer volt és amit még Carterék is megkóstolhattak, mert nem romlott meg.

Minden idők egy legmegdöbbentőbb lelete között ott van Tutanhamon agyagedénye, amiben ókori méz volt és több mint 3000 év után is ehető maradt.

A méz gyakorlatilag egy örökéletű élelmiszer, ha megfelelő körülmények között tárolják. Ennek több oka van, először is rendkívül kevés vizet tartalmaz, így a baktériumok és gombák nem tudnak benne elszaporodni.

Másrészt a méz pH-értéke 3-4, ami szintén kedvezőtlen a mikroorganizmusok számára. Az édes nedü ezért természetes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, a benne található hidrogén-peroxid és más enzimek segítenek elpusztítani az emberre ártalmas kórokozókat.

Mire használták Tutanhamon korában a mézet?

Az egyiptomiak már az ókorban is tartósítószerként és gyógyító szerként használták a mézet. Nemcsak élelmiszerként fogyasztották, hanem sebek kezelésére és balzsamozásra is alkalmazták.

- forrás:Göcző Nóra - maxinewz.hu -

Tudtad, hogy egy kanál méz elég ahhoz, hogy 24 órán át életben tartson egy embert?

Tudtad, hogy a világ egyik első érméjén egy méh szimbóluma volt?

Tudtad, hogy a méz élő enzimeket tartalmaz?

Tudtad, hogy fémkanálból ezek az enzimek elhalnak?

A méz fogyasztásának legjobb módja fakanállal, ha nem találsz, használj műanyag kanalat.

Tudtad, hogy a méz olyan anyagot tartalmaz, amely segíti az agy működését?

Tudtad, hogy a méz azon kevés ételek egyike a földön, amelyek egyedül képes fenntartani az emberi életet?

Tudtad, hogy a méhek megmentették az embereket az éhezéstől Afrikában?

Tudtad, hogy a méhek által termelt propóleum a természet egyik legerősebb antibiotikuma?

Tudtad, hogy a méznek nincs lejárati ideje?

Tudtad, hogy a világ legnagyobb császárainak testét aranykoporsókba temették, majd mézzel borították be, hogy ne rothadjanak?

Tudtad, hogy a „nászút” (nászút) kifejezés abból ered, hogy az ifjú pár házasság után termékenységi célból fogyasztja a mézet?

Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg és kevesebb mint egy teáskanál mézet termel, de neki ez egy élet munkája.

Köszönöm drága méhecskék ..!

- Forrás: Bede Andrea -

- - - - - - 

Szecsei Miklós: Méz kúra az egészségedért - videó

Nikola Tesla excentrikus volt, például a két „legtisztább” tápláléknak a tejet és a mézet tartotta.

Lemondott a szilárd ennivalókról, mézet evett, meleg tejet ivott és kitalált egy zellerből és kelkáposztából készített levest.

- - - - - - -

Méhecskék tánca - videó

A méhek 21 napos fejlődése 1 percben - videó

Mundy Lea: Antropozófia - az élet elixírje

Szellemtudomány Rudolf Steiner nyomán

Ezt az előadás sorozatot azoknak ajánlom, akik a lelki békéjüket keresik. Az emberek nem

tudják, hogy szellemüket és lelküket nem elégítheti ki a materialista világ. Szellemünk és

lelkünk éhezi a táplálékot, hogy ép és egészséges maradjon.

A mai ember nem tudja, hogy napjainkat egyáltalán nem élhetjük le anélkül, hogy szabályosan

és pontosan ne ismernénk, mi történik a világmindenségben.

Szeretném Önöket arra kérni, hogy lehetőségük szerint próbálják lelküket úgy felkészíteni,

hogy nyitottá és befogadóvá váljanak a szellemiség irányába.

Kérem, hogy lépjenek be, ebbe az új és egyben régi világba.

- Mundy Lea -

1. Miért kell ismerni az antropozófiát? A Föld inkarnációi. 

Nevem Kulcsár Sándorné, Mundy Lea. Aktív korszakomban gyógypedagógiai tanár voltam, hosszú évekig egy iskola igazgatója. Nagyon szerettem a szakmát, de sajnos nagyon fárasztó volt. Így a kilencvenes évek közepén nyugdíjba mentem. 

Azokban az években jelent meg a könyvpiacon az ezoterikus könyvek sokasága. Tekintettel arra, hogy sok időm felszabadult, válogatás nélkül vetettem bele magam az olvasásba. 

1997-ben került kezembe az első Rudolf Steiner mű. Azonnal felismertem, hogy én mindig is ezt kerestem, annak ellenére, hogy szinte minden mondatot kétszer kellett olvasnom, mert nehéz a nyelvezete. Ezután már csak az ő könyveit olvastam. Azért is kerestem ezt a témát, mert gyermekkorom óta féltem a haláltól. Rettenetes érzés volt. Többször gondoltam el, ha nem leszek, megszűnünk létezni. De párhuzamosan az a gondolat is felmerült bennem, hogy az én énem, nagyon értékes lehet. Nem létezik, hogy csak úgy megszűnjön. De biztos nem voltam benne. 

Erre adott választ Rudolf Steiner. Most már tudom, hogy a lényem örök. Az én, a szellemvilágba lépés előtt elbocsájtja a lelket, ami a lélekvilág szférájában feloszlik. Az én, az újbóli leszületés előtt új lelket kap, ami összeköti az ént a fizikai testtel. Az én csak a lelken keresztül képes hatni a fizikai testre. 

A jövőben ez meg fog változni. Az énnek, teljes erejével meg kell tanulnia irányítani a lelket. Ha képesek vagyunk áthatni, akkor azt már megtarthatjuk örökre. Nem fontos rögtön az egészet. Amennyit áthatottunk az már a miénk. A többit el kell engednünk a lélek- és szellemvilág határán. 

Kérdés, hogyan lehet áthatni a lelket? Első feltétel, hogy ismerni kell az antropozófiát. Ezt előbb vagy utóbb mindenkinek el kell sajátítania, mert a fejlődés ezen keresztül történik! Lesz, aki már ebben az inkarnációban, lesz, aki a másodikban, harmadikban, tízedikben, vagy még később ismeri meg. Aki nem fogja legalább elfogadni, visszafejlődik, rút emberré válik. Sokan lesznek ilyenek, sőt az emberek többsége ilyen lesz. 

Az az ember, aki már áthatotta a lélek egy részét, láthatja az emberek auráját. Láthatja képekben a másik ember gondolatait és megismeri életét születéstől három éves koráig. A tudati lélek helyén megszületik az emberén. Ezt szintet az antropozófia imaginációs szintnek nevezi. 

A fejlődés következő lépése az inspirációs szint. Ezzel a képességgel már a lélekvilágba lát az ember. Találkozunk meghalt rokonainkkal, ismerőseinkkel. Látjuk az angyalokat, arkangyalokat, kommunikálhatunk velük. 

A legmagasabb az intuitív szint. Ezen a magaslaton már a szellemvilággal vehetjük fel a kapcsolatot. Itt van az Akasha krónika, ahol rögzítve van a földfejlődés minden mozzanata. Ez elven képi írás. A nagy beavatottak ebből a könyvből olvasnak, kapják meg az információt a régmúlt időkről. 

Ezen a fejlődésen minden fejlődni akaró ember végig fog haladni az évmilliók folyamán. Ez az az antropozófia, ami az előadásokon ismertetésre kerül. 

Ki volt az az ember, aki ezeket leírta? 

Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója. Lelki fejlődésében az intuíciós szinten állt, nagy beavatott volt. A szellemvilággal bármikor fel tudta venni a kapcsolatot, kommunikált velük. Az Akasha krónikából merítette ismereteit. Ezért megbízhatóan hiteles. 

1861-ben született Krajlavecben. Abban az időben Magyarországhoz tartozott. Édesapja vasúti tiszt volt. Az állomás épületében laktak. Krajlavecben járta az elemi iskolát. Bár német nemzetiségűnek vallotta magát, perfektül beszélt magyarul. 

Hat éves volt, amikor az első spirituális élmény érte. A vasúti állomás várótermében üldögélt, amikor váratlanul megjelent előtte nagynénje. Hozzálépett, majd azt mondta: Segíts nekem, mert sok bűnöm van, és te képes vagy rá, hogy közbenjárj érdekemben. Ezután eltűnt. Körülbelül két óra múlva tudta meg, hogy abba az időpontban halt meg a nagynénje, amikor éppen nála járt. 

Rudolf Steiner előző inkarnációjában a XIII. században élt Krisztián Rosenkraiz néven. Száz évvel később újra született ugyanazzal a névvel. Mindkét életében a Rózsakeresztes Misztériumban tanított, amit előzően ő alapított meg. Erről Rudolf Steiner írt egy könyvet a Rózsakeresztesek teozófiája címmel. A könyv gyakorlatilag az antropozófia alapja. 

Rudolf Steiner feladata az volt, hogy az ókor keleti filozófiáját átültesse a mai európai ember számára.

 Az indiai ember testi felépítettsége, gondolkodása jelentősen eltért a mai nyugati emberétől. Annak ellenére, hogy napjainkban jelentős érdeklődés mutatkozik a buddhizmus iránt, az a tudás már nem elég a mai ember szellemi fejlődéséhez. 

Időszámításunk előtt a teozófia volt az uralkodó nézet. Ezt követte időszámítás után a filozófia, ami 2100-ig időtálló. 2100 után ezt a gondolkodást átveszi az antropozófia. A jövőben iskolában fogják tanítani. Rudolf Steiner az 1900-as évektől terjeszti a világban előadások és könyvek formájában. Ennek ellenére az emberek még ma sem ismerik. Ha találkoznak is vele, idegenkednek tőle. 

Most nézzük a Bibliát. 

Az evangéliumok Krisztus után az első és második században íródtak. Az események szellemi látás útján kerültek lejegyzésre. A négy evangélista közül Máté, Márk, Lukács csak részben volt beavatott. Tanítójuk segítette őket az evangéliumok megírásában. János, Krisztus legkedvesebb tanítványa, a teljes beavatás birtokában írta le a történeteket. Ebből következik, hogy ez az evangélium, ami a legteljesebben hiteles. 

A mostani előadások a Föld és az emberiség teremtéséről szólnak. Ez nagyon hosszú és rendkívül bonyolult folyamat volt. De mielőtt hozzákezdenénk, fel kell idéznünk a János evangélium kezdő sorait:

 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az ige. 

2. Ez kezdetben az Istennél vala. 

3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 

4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; 

5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt. 

 Röviden és tömören tárja elénk a világ teremtését. 

Most boncolgassuk e pár sor értelmét. Az ige, a rezgés, a szó. Minden, amit most magunk körül látunk rezgés eredménye. Az egész naprendszer szellemi eredetű, rezgés útján a szellemből keletkezett. Ez az anyag. 

Az istenek rezgés útján tömörítették az anyagot, a tüzet levegővé, a levegőt vízzé, a vizet szilárd anyaggá. Ez mind az Istené volt, minden ő általa lett, nála nélkül semmi nem lett ami lett – írta János evangélista. 

Ki volt az emberek világossága? Jézus Krisztus. Mi volt a sötétség, ami nem fogadta be a világosságot? Az emberiség. Hiába tett Krisztus Jézus oly sok csodát, az emberek nem tudták azt befogadni. 

A Föld inkarnációi: 

- Ős Szaturnusz  - Ős Nap - Ős Hold 

- Föld 

- Jupiter - Vénusz - Vulkán 

Ős Szaturnusz 

- anyaga tűz, 

- nincs rajta élet, 

- megjelennek a fizikai test képződményei, 

- a tudat ásványi szinten van. 

Ős nap 

- anyaga tűz és levegő, 

- megjelenik a fényéter, mint finom szubsztancia, 

- a fizikai test bővül, megjelenik a mirigyrendszer, nedvkeringés, szaporodás, 

- az életet az étertest biztosítja, 

- a tudat növényi szinten van. 

Ős Hold 

- anyaga tűz, levegő és víz, 

- a fényéter mellett megjelenik a hangéter, 

- a fizikai test bővül, megjelenik a táplálkozás, kiválasztás, légzés, növekedés, idegrendszer, 

- az élet bővül az asztráltesttel (lélekkel), 

- a tudat állati szinten van. 

Föld 

- anyaga tűz, levegő, víz, föld (szilárd), 

- a fényéter, hangéter mellett megjelenik az élet-éter, 

- a fizikai test bővül a piros vérrel, 

- megjelenik az én (a negyedik test), 

- a tudat emberi szinten van. 

Az istenek előszőr a tüzet teremtették meg. Ennek a bolygónak a neve Ős Szaturnusz. Állaga csak tűzből állt. Még nem volt benne élet. De az ember fizikai testének első képződményei már megjelentek. Ez az oka annak, hogy ma a legtökéletesebb testünk a fizikai. 

Az Ős Szaturnusz akkora kiterjedésű volt, mint ma az egész naprendszer. Amikor feladatát teljesítette, szellemivé változott és megpihent. Ezt nevezi a szellemtudomány pralajának. 

A pihenés elteltével ismét feléledt és új bolygó keletkezett az Ős Nap. Ez a Föld második inkarnációja volt. Kezdetben röviden megismételte az Ős Szaturnusz fejlődését, majd tovább fejlődött. Az istenek a tüzet tömörítették, ami levegővé, gázzá és füsté változott. A sűrű anyag mellett, megjelent az anyagában finomabb fényéter. Az éterrel együtt jelent meg a bolygón az élet. Az Ős Szaturnuszon még nem volt élet, az Ős Napon már igen. Az ember megkapta az étertestet. 

A fizikai teste is tovább fejlődött. Megjelent a mirigyrendszer, az anyagcsere és a szaporodás szerve. Az ember tudata növényi szinten volt. 

Az Ős Nap kiterjedése akkora volt, mint most a naprendszer a Jupiterig. Amikor teljesítette feladatát, szellemi állapotba ment át, pralajába. 

A Föld fejlődésének harmadik inkarnációja az Ős Hold volt. Mint minden új bolygó, megismételte az előző bolygóállapotokat. Tehát az újraébredés után az Ős Hold anyaga kezdetben csak tűz volt, később levegő gáz halmazállapot. Mint új anyag megjelent a víz. A finom szubsztancia is bővült, a fényéter mellett megjelent a hangtér. Az ember megkapta az asztráltestet, illetve a lelket. 

Az Ős Hold kiterjedése a mai Marsig terjedt. A bolygó később egy piskóta formát vett fel, ami ketté szakadt. A Nap kivált az Ős Holdból. Magával vitte a fényétert és a hangétert. Az ős Hold ezután kívülről kapta a fényt. 

Az új bolygó lehetőséget adott a fizikai test tovább fejlődésére. Megjelent a táplálkozás, a kiválasztódás a légzés és az idegrendszer. Az ember tudata állati szintre emelkedett. 

Amikor feladatát teljesítette, ismét egyesült a Nappal, majd szellemi állapotba ment át. 

A fejlődés folytatódott. Új bolygó jelent meg, a Föld. Eleinte anyaga csak tűz volt, majd az istenek tömörítették és lett belőle levegő gáz, füst és víz. A további tömörítés hozta létre az új anyagot, a szilárdat a földet. A finom szubsztancia is tovább bővült, megjelent a fény- és a hangéter mellett az életéter. 

A Föld ismét piskóta formát öltött és kivált belőle a Nap. Vele együtt távozott a fényéter és a hangéter is. A Föld rendkívül rossz körülmények közé került. A fény távozása miatt a Föld sötét volt és hideg. A sűrű köd nem engedte át a Nap fényét és melegét. Az ember–állatok úszva közlekedtek a föld felszínén. Testük összezsugorodott és megkeményedett. A még szellemvilágban élő szellememberek nem tudták felvenni fizikai testüket. Így a naprendszer más bolygóira menekültek. Csak néhány nagyon erős szellemnek sikerült felvenni ezt a kemény szűk burkot, hogy a már meglévő fizikai testek ne pusztuljanak el. Ezeket nevezték Ádámnak. Tehát Ádám nem egy ember volt, hanem egy szűk csoport. A Biblia itt kezdődik. 

Ha így maradt volna a Föld, élőlényeivel együtt elpusztult volna. Ezért a Holdat káros anyagaival együtt el kellett távolítani. Ezért a Föld kilökte magából a salakanyagot. 

A salakanyag távozása után a levegő kitisztult, a napfény áttörte a ködöt. A Föld ismét világosságot és meleget kapott. Az ember–szellemek kezdtek visszaszállingózni a Földre, és felvették azokat a fizikai testeket, amik most már tovább fejlődhettek. 

Az emberi testek a mai szemmel nézve akkor még nagyon torzak voltak. Ma rá sem ismernénk. Két neműek voltak, férfi és nő egy testben. Ezt a Isten szétválasztotta, amik lélekpárokká lettek. Az inkarnációk folyamán a lélekpárok egyidőben testesültek meg. Ha rosszul bántak egymással, büntetésül más időpontban jelentek meg a Földön. A hosszú évek folyamán, úgy testben, mint lélekben, nagyon különbözőek lettek. Ezáltal nehézzé vált az egymáshoz való alkalmazkodás. Sok millió év után a lélekpárok ismét egyesülni fognak, egy emberré válnak. 

Az inkarnációk körülbelül ezer évenként ismétlődnek meg. Azért telik ilyen hosszú idő a megtestesülések között, mert a Föld arculata ennyi idő alatt változik meg. Az ember megtestesülései alkalmával, új feladatokkal kell, hogy szemben találja magát. Az utóbbi időben ez már lerövidült, mert a fejlődés felgyorsult. 

A legnagyobb változás az, hogy ember először itt a Földön kapta meg az ént. Ennek fizikai megfelelője a piros vér. Az én még gyenge. Az igazi ént Krisztus hozta el a golgotai misztérium által. A gondolkodás a tárgyi tudat szintjére emelkedett. Az állat–ember azáltal, hogy megkapta az ént, emberré vált. Ez a különbség az állat és az ember között. Míg az állatnak énképe van, az embernek éntudata. Ez nagyon lényeges! 

A távoli jövőben a Föld újra egyesül a Holddal és a Nappal. Majd átmegy szellemi állapotba pralajába.

A jövőben még három inkarnációja lesz, a Jupiter a Vénusz és a Vulkán. Tehát most durván, a naprendszer életének közepén tartunk. A jövő témaköre később kerül megtárgyalásra.

2. A Szentháromság, a hierarchiák, a kisértők és az elemek szellemei

Az előző részben tárgyaltuk a Föld inkarnációit. Felvetődik a kérdés, hogy ez magától történt, vagy valaki megtervezte, kivitelezte azt. Igen. Ezt a tevékenységet az Isten megtervezte, és a hierarchiák kivitelezték. 

A Szentháromság három személyben, illetve alakban van jelen. 

- Az Atyaisten az egész kozmosz ura. Itt a Földön leginkább a természetben nyilvánul meg. 

- Krisztus a naprendszerünk ura. Az emberi akaratban nyilvánul meg. 

- Szentlélek az akaratot befolyásolja helyes irányba. 

A hierarchiák három csoportot alkotnak. 

1. csoport 

- szeráfok, a szeretet szellemei, 

- kerubok, a harmónia szellemei, 

- trónok, az akarat szellemei. 

2. csoport 

- bölcsesség szellemei, küriotéteszek, 

- mozgás szellemei, dünamiszok, 

- forma szellemei, exuziák. 

Ez utóbbiak a Bibliában Elohák néven szerepelnek. Jehova formaszellem. 

3. csoport 

- személyiség szellemei, archék. 

- arkangyalok, archangeloi, 

- angyalok, angeloi. 

Az ember a hierarchiák sorában a tizedik. 

A hierarchiák a bolygó fejlődésén és az emberiség fejlődésében munkálkodnak folyamatosan. Az ember–szellemek segítik munkájukat. 

A hierarchiák első csoportja kívülről dolgozik a planétán, míg a második harmadik csoport, az ember–szellemekkel együtt, belül dolgozik. 

A kerubok kívülről vigyázzák a bolygót. Az Ős Napon, amig az arkangyalok (akkor még emberek) kiáramlottak a bolygóról – ahogy Rudolf Steiner írja – táncot jártak, állatfejszerű kerubok vigyáztak rájuk. Az Ős Napon jelentek meg az állatok kezdeményei is. Az ősi misztikusok a ma élő állatfejekhez hasonlították ezeket a kerub fejeket. Különböző irányokban, más-más állat neveit adták nekik. Ez a tizenkét állatöv eredete. Az idők folyamán pár név megváltozott. Az Ember a Vízöntő nevet kapta, a Sas pedig a Skorpiót. 

Ezek a kerubok különböző erőket sugároznak a mai napig is a bolygó felé. A különböző hatások más-más tulajdonságokkal ruházzák fel az élőlényeket. Az asztrológusok a mai napig is használják az állatöveket emberek jellemzésére. 

Négy fő irányt jelöltek meg. A Bika, az Oroszlán, a Sas és az Ember. A fejlődés folyamán az istenek a bikában fejlesztették igen magas fokra az emésztő szervet. Az oroszlánban, a vérkeringés és a légzés ritmikus szerveit. A Sas az idegrendszer reprezentása. Az ember ezekben az állatokban lévő fejlett szerveket egyesítette. Az ókor misztikusai a négy fő irány mellé jobbról balról még egy irányt illesztettek az ábrának megfelelően. 

A legmagasztosabb hierarchia az első csoport. Ők nem a mi naprendszerünkben fejlődtek erre a fokra, hanem az előző naprendszerben. Ők vannak legközelebb a Szentháromsághoz. Lakhelyük a kozmikus csillagrendszer. 

Feladatukat a következőképen végzik: 

- Szeráfok a Szentháromtól átveszik az új világrendszer eszméit és céljai. 

- Kerubok a felettes istenségtől átvett célokat és eszméket bölcsen megtervezik, kidolgozzák. 

- Trónok az előzőeket kivitelezik, megvalósítják. 

A hierarchiák második csoportja erőben gyengébb az első csoportnál, de így is nagyon erősek.

 Feladataikat az első csoporttól kapják. Vezetőjük Krisztus. Lakhelyük a Nap, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, illetve az általuk behatárolt területek. 

Az antropozófia ezt a régiót szellemvilágnak, az egyház mennyországnak nevezi. 

A második csoport nem tud közvetlenül hatni az emberekre, ahhoz a harmadik csoport segítségét kérik. Például Jehova, aki formaszellem (exucia) a zsidó néphez Mihály arkangyalon keresztül szólt a néphez.

 A harmadik csoport erőben leggyengébb. Ezért ők képesek közvetlenül hatni az emberekre. 

Feladatukat a második csoporttól kapják. Lakhelyük a Nap és a Föld közötti tér. Az antropozófia lélekvilágnak, vagy asztrálszférának nevezi ezt a régiót. 

Az angyalok az egyes emberek védelmében állnak. Őket ismerjük a legjobban. Minden embernek van őrangyala, aki az első inkarnációtól kezdődően az utolsóig kíséri végig útjukon őket. Minden inkarnációt ismernek. 

Az arkangyalok népszellemek. Közismert, hogy minden nép sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Például a német angol olasz népnek merőben más a lelki habitusa. Születéskor az arkangyalok ahhoz a néphez irányítják az embereket, ahol a karmájuk teljesítése biztosítva van. 

A személyiség szellemek (őskezdetek – őserők) a naprendszerben elsőnek érték el az emberszintet. A személyiségszellemek korszellemek. Az a feladatuk, hogy a történelem menete a tervnek megfelelően haladjon. Két példa ennek alátámasztására. 

Az ókor történelme úgy alakult, hogy Kelet – Ázsia természettudományos fejlődése nagyon elmaradt nyugathoz képest. Ázsia nem tudta volna ezt a lemaradást behozni és a tervezett fejlődés rossz irányba fordult volna. Ezért a korszellemek beleavatkoztak. 

Nagy Sándornak az volt a feladata, hogy Arisztotelész természettudományos munkáit keletre vigye, egészen Indiáig. Csatái során soha vereséget nem szenvedett. Az általa elfoglalt városokban könyvtárakat létesített, ahol Arisztotelész természettudományos könyveit helyezte el. A történészek máig nem tudják megmagyarázni, hogyan történhetett, hogy nem veszített egy csatát se. Már csak azért sem, mert Nagy Sándor igencsak fiatal tapasztalatlan hadvezér volt, aki még nagyon fiatalon, fertőző betegségben meg is halt. 

Egy másik ilyen példa Jeanne d’Arc története. A XV. század kezdetén Franciaország meggyengült. Ha az Angliával vívott háborút elveszíti, Európa fejlődése más irányt vett volna. Ezért a korszellemek beavatkoztak. Jeanne d’Arc fiatal parasztlány kapta azt a feladatot, hogy a francia csapatokat győzelemre vezesse. A harc kimenetele már mindenki által ismert. 

A hierarchiák is fejlődnek, ugyanúgy, mint az emberek. Például az angyalok az Ős Holdon érték el az ember szintet. Mi pedig a Földön azáltal, hogy megkaptuk az éntudatot. A Föld következő inkarnációjában, a Jupiteren leszünk az angyal fejlődési fokon. A hierarchiák sorában most a tizedikek vagyunk. Az angyal szintet csak az az ember éri el, aki fejlődni akar. Viszont az emberek többsége nem akar fejlődni, lemarad. 

Az előbb említett hierarchiák szabályosan fejlődőek voltak. Az emberiség érdekében viszont vannak szabálytalanul fejlődőek is. 

Isten a mai emberek számára teljesen új fejlődési utat tervezett meg. Eddig a hierarchiák Isten parancsait követték. Elő nem fordulhatott, hogy ne tettek volna eleget Isten parancsának. 

De a világ fejlődésében valami új jelent meg. Az embereknek teljesen új missziót kellett a világban betöltenie. Önálló akaratot adott nekik az Isten, aminek következtében ő irányíthatja saját maga életét. Az Isten azt várja el a mai embertől, hogy ezt az új lehetőséget arra használja fel, hogy a Földön uralkodó tényező legyen a szeretet és a szabadság. Míg az Ős Hold a bölcsesség, a Föld a szeretet és a szabadság bolygója legyen. 

Isten azt a feladatot adta a dünamíszoknak, hogy állítsanak akadályokat a fejlődés útjába. Ezek az elvezérelt dünamiszok nem voltak gonoszak, hanem a fejlődést segítették elő. Az Ős Hold fejlődése folyamán az angyalok csábítóvá váltak. 

Az angyalok egy része így gondolkodott: 

- Megpróbálhatnánk legyőzni ezeket az akadályokat, mégsem tesszük, mert nem akarunk lemerülni, meg akarunk maradni a jó Isten mellett. 

- De voltak olyan angyal–emberek, akik azt mondták: Ha követnénk őket, visszafordulna a fejlődés az eredeti irányba. Segíteni akarunk. 

Ez a csábítás egy óriási méretű égi csatához vezetett, ami nyomán még ma is aszteroidák, törmelékek sokaság maradt a Jupiter és a Mars közötti szférában. 

Az előbbi angyalok a Nap-lények kíséretéhez csatlakoztak, az utóbbiaknak fel kellett venniük testiségükbe a keményebb sűrűbb burkot és lemerültek. Az utóbbiak lettek a kísértők vagy luciferek. Beférkőztek az emberek asztráltestébe, és ezáltal megnyílt a lehetőség a tévedésre és a gonoszságra.

 Lucifer az ember belsejében támad szenvedélyek által. Nála erősebb kisértő az ördög vagy sátán. Az antropozófia Ahrimánnak nevezi. Serege a démonok hada. Ők a magasabb hierarchiákból maradtak vissza. A sátán külsőleg kisérti meg az embereket. Eszköze a hazugság. A cél a pénz és a hatalom. 

Jézus Krisztus a Golgotán a helytelen döntésekre, bűnökre megváltást hozott. A szenvedélyek által elközvetett bűnöket, betegséggel lehet kiegyensúlyozni. A sátán támadásait karmával. 

Mi a karma? Az ember ebben, vagy az azt követő életekben, függő viszonyba kerül a sértettel. Így azt él át, amit a sértett élt át az előző helytelen kapcsolatban. Addig hurcolja vétkét életről életre, amíg ki nem egyenlíti azt. Ez a kiegyenlítés törvénye, más néven karma. Krisztus a karma ura. 

Ezredforduló óta megjelent a harmadik kísértő az Azurák. Ő a számítógépen keresztül támad. Nem azokra veszélyes, akik dolgoznak vele, hanem azokra, akik a számítógép rabjai. 

Az Azurák támadásait már nem lehet kiegyenlíteni. A sérülés maradandó. Rudolf Steiner úgy írja le, hogy a lélek szilánkokra törik, amit javítani, kiváltani nem lehet. Ez végzetes. 

A szellemi világhoz tartoznak az elemek szellemei. Ők a növényvilág segítői. A formaszellemek irányítják munkájukat. 

A Földön lévő négy elemben tevékenykednek: 

- a föld szellemei a törpék vagy gnómok, 

- a víz szellemei a sellők vagy udinék, 

- a levegő szellemei a tündérek vagy szilfek, 

- a tűz szellemei a szalamanderek. 

A törpék vagy gnómok az élet–éter hordozói. A földben élnek. A növények fejlődését segítik elő. Feladatuk, hogy a földben lévő magok, gyökeret és szárat növeljenek. Nagyon okosak. Az embereknél okosabbnak tarják magukat. A földben rendkívül gyorsan képesek közlekedni. 

A tündérek vagy szilfek a fény–éter hordozói. Ők felelősek a szár, a levelek, virágok és termés létrehozásáért. 

A sellők vagy udinék a kémiai–éter hordozói. A növények anyagcseréjében van fontos szerepük. 

A szalamanderek a hő–éter hordozói. A hőháztartásban van fontos szerepük. 

Az elemek szellemei a növények életében nélkülözhetetlenek.

3. Az ember héttagú felépítése

Sokat beszéltünk a Föld inkarnációjáról, a hierarchiákról és más szellemekről. Most az embert vesszük górcső alá, milyen az ember teste. 

Az ember héttagú felépítése az anglo - germán (mai) korszakban 

1. fizikai test, 

2. étertest vagy élettest,

3. asztráltest: érzőlélek, értelmi vagy kedélylélek, tudati lélek 

4. én (test), 

5. szellemén csíraállapotban van, a Jupiteren fejlődik ki, 

6. életszellem csíraállapotban van, a Vénuszon fejlődik ki, 

7. szellemember csíraállapotban van, a Vulkánon fejlődik ki. 

Nagyon fontos megjegyezni, hogy az embernek nem csak fizikai teste van, amit látunk és ismerünk, hanem lelki és szellemi teste is. Felvetődik a kérdés, hogy az ember mikor keletkezett? Erre nem lehet egyértelmű választ adni, mert az egy folyamatos hosszú és bonyolult fejlődési folyamat. 

A fizikai test egy-egy képződménye már az Ős Szaturnuszon formálódott meg. 

Az Ős Napon volt előszőr élet. Ekkor kapta meg az ember az éter– vagy élettestet. A fizikai test tovább fejlődött. Megjelent a mirigyrendszer, az anyagcsere és a szaporodás szerve. 

Az Ős Holdon megkapta az ember az asztráltestet, köznapi nevén lelket. Ekkor már három teste volt, a fizikaitest, az étertest és az asztráltest. 

A Föld inkarnációban az ember Krisztustól megkapta az ént, ami által a Föld legfejlettebb élőlényévé vált. Az emberré válás feltétele az éntudat. Ez különbözteti meg az embert az állattól. 

Az állatnak én képzete van, míg az embernek éntudata. Az antropozófia az ént a negyedik testnek nevezi, ami örök életű, lényünk örök része. 

A növénynek a fizikai testük mellett étertestük is van. Az állatoknak a fizikai testük mellett étertestük és asztráltestük, az embernek a fizikai éter és asztráltestük mellett éntudatuk van. 

A beavatottak a következőképen látják a láthatatlan testeket: 

- Az étertest az ember fizikai testének felső részében deréig erőteljes, majd lejjebb haladva halványodik. A fejtetőn kissé túlhalad. Régen amikor az emberek még tisztánlátók voltak és együtt éltek a szellemekkel, az étertest magasan haladta túl a fejtetőt. 

- Az asztráltest jóval nagyobb a fizikai testnél. Tojásalakban veszi körül, és színesen fénylik. 

A lelkiállapottól függően vöröses – barna, illetve sárgás – fehér. Ez az aura. 

- Az én központja a két szemöldök között, illetve az fölött van kicsivel. Besugározza a fejet, nyakat és a vállrészeket. 

Mik a testek funkciói? 

A fizikai testet ismerjük legjobban. Ezt, mint egy járművet közlekedésre használjuk. 

Az éter- vagy élettest nélkül nincs élet. Ez működteti az egész szervezetet. Minden szervnek önálló éterteste van. Ha egy embernek levágják a lábát, a levágott láb továbbra is érzékel, mert az étertest megmaradt. 

Alvás közben az asztráltest és az én elhagyja a fizikai testet, de az étertest továbbra is a fizikai testben marad. Amennyiben az étertest is elhagyná, az ember meghalna. Ez a különbség az alvás és a halál között. Étertest nélkül nincs élet. Az én és az asztráltest éjjel a szellemvilágban erőt merít, felerősítik. A napközben elszenvedett károsodást kijavítják. A következő nap ismét energikus lesz. 

Ritkán előfordul, hogy étertest ijedség vagy sokk hatására meglazul a fizikai testben. Ilyenkor az ember halálfélelmet él át, és lepereg előtte az élete tabló formájába. 

Az étertestnek egy másik fontos feladata is van. Az emlékezet hosszú távú tárolása. Az asztráltest őrzi az emlékezetet, de a hosszú távú emlékezet az étertest feladata. Halál beálltával az étertest 

miután elhagyta a fizikai testet, az élet történéseit tabló formájában tárja a távozó elé. Ezt követően az étertest az emlékezet extraktumát átadja az asztráltestnek, amit az asztráltest az énnel együtt tovább visz a lélekvilágba. Az étertest pedig szétoszlik. 

Az asztráltest legfontosabb feladata, hogy összekösse a fizikai testet az énnel. Az én csak a fizikai test által tudja kifejezni önmagát. Az asztráltest az a test, amely az érzelmek központja. Az öröm, bánat, szenvedés, boldogság hordozója. Míg az én az értelem, a lélek, az érzelem központja. Érdekes a kettő kölcsönhatása. Cselekedeteinket hol az érzelem, hol az értelem, de legjobb esetben mindkettő irányítja. A fejletlenebb embert ösztönei vezetik. A civilizált ember már képes elfojtani bűnös hajlamait.

 Gondolatainkat az asztrálszférából, más néven a lélekvilágból merítjük. Az asztrálszférában csak a gondolatok vannak. Minden gondolat egy élőlény. Mivel itt nincs tér, egy helyen számtalan gondolati lény él. 

A mi fizikai agyunk nem képes gondolatot képezni. Arra viszont alkalmas, hogy fogja ezeket a gondolati lényeket. Agyunk nagyon jó vevőkészülék. Mi válogatjuk és rakjuk össze gondolatainkat szabad akaratunk szerint. 

Felvetődik a kérdés. Mi a helyes, ha cselekedeteinket az érzelem vagy az értelem irányítja? Fontos az érzelem, de azt értelemmel mindig kontrolálni kell. Ez választ el minket az állatvilágtól. 

Mi a lelkiismeret? Születés alakalmával a szellemvilágból hozunk magunkkal egy kis darabot. A mai embernek ennyi kapcsolata maradt a túlvilággal. Segít, hogy ne térjünk el attól, amit születésünk előtt megterveztünk. Segítségünkre vannak az angyalok és a Szentlélek. 

Az emberfejlődés folyamán a lélek és a gondolkodás is fejlődik. Ugyanolyan evolúción megy keresztül, mint a fizikai test. A lélek a gondolkodás egyik feltétele. Fejlett lélek nélkül nincs gondolkodás. 

Az indiai ember – aki bár rendelkezett fejletlen énnel – a lelke is fejletlen volt. Még nem tudott gondolkodni. A beavatott hét risi irányította életüket. Önállótlanok voltak. Szükségük volt az útmutatásra. A risik tanították meg őket a különböző szakmák elsajátítására. 

A gondolkodás a Földön körülbelül i.e. 3000-ben jelent meg. I.e 500 körül már számos filozófust ismerünk. Az értelmi lélek megjelenésével kezdett fejlődni a gondolkodás. A legnagyobb lendületet a tudati lélek megjelenése hozta meg. A történelemtudomány felvilágosodásnak nevezi ezt az időszakot.

 Az asztráltest három részből tevődik össze, amik a különböző időkben fejlődtek ki: 

- i.e. 2907-től az érzőlélek. Ebben az időben jelent meg a gondolkodás 

- i.e. 747-től az értelmi lélek fejlődött ki. A gondolkodás fejlődése felgyorsult. 

- 1413-tól megjelenik a tudati lélek. A történelem felvilágosodással érzékeli. 

A tudati lélek kifejlődése után jelent meg a materializmus, ami a mai napig is akadályozza fejlődést. 2100 után olyan idő jön, hogy aki nem fogadja el a szellemvilág létezését, sőt tagadja, halála után büntetésben részesül. 

Eddig csak az ember négy tagjáról beszéltünk. Lássuk a másik hármat, a szellemént a manaszt, az életszellemet a budhit és a szellemembert atmát. Ez a három test csak csiraállapotban van. A jövőben fog kifejlődni, a Jupiteren, a Vénuszon és a Vulkánon. Ezek a bolygók a Föld további inkarnációi. 

A csírák kibontakozása már itt a Földön megkezdődik. A fejlődés mindig lassú. Ismert, hogy már jóval idő előtt el kell kezdeni a felkészülést. Az antropozófiának csak 2100 után kell hatnia az emberre. De már most elkell kezdeni a vele való ismereteket, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. 

A szellemvilággal való kapcsolatot az indiai emberek júgákkal fejezték ki. Azt az időt, amit az istenekkel együtt töltöttek arany kornak, krita júgának nevezték. Ezt követte az ezüst kor tretá júga, amikor az emberek már nem éltek együtt az istenekkel, de álomszerű szellemi látással még érzékelni tudták az álom és az ébrenlét között. Majd a vaskor dvapara juga következett, melyben még eleven volt az emberek emlékezete az együtt eltöltött időről. Már csak a csillagokban fedezték fel az istenek közelségét. Végül a káli juga a sötét kor állt be, amikor a szellemvilág teljesen elsötétült, visszahúzódott. Az emberek csak a fizikai világot látták, érzékelték. 

Ez az időszak Krisztus előtt 3101-ben kezdődött és 1899-ben ért véget. Krisztus ebben a sötét korszakban testesült meg. A golgotai misztérium által fordította meg az emberiség fejlődésének 

irányát. Az eddig materializmus felé tartó folyamatot átirányította a szellemiség irányába. Az emberek fantomteste meggyengült, amit, ha nem erősít meg, az emberiség pusztulásához vezetett volna. 

1899-óta a szellemvilág egyre több jelet ad magáról. Például a betegek a klinikai halál állapotában egyre több alkalommal számolnak be testen kívüli élményről. Találkoznak Krisztussal, magasztos szellemekkel, fénylő alakokkal. Nagyon szép helyeken járnak. Nem mindenki éli át ezt a túlvilági élményt. Akinek viszont megadatott, más emberekké váltak. Soha nem érzékelt tiszta szeretet kaptak Krisztustól, ami semmihez nem hasonlítható. Ezek az emberek megváltoztak, más emberekké váltak. Az élmény után már nem tartották olyan fontosnak a pénzt, a hatalmat, a munkahelyi előmenetelt. Előtérbe kerültek a lelki értékek a becsület, a tisztaság, a szeretet és az embertársakkal való együttérzés. Már nem félnek a haláltól, mivel tudják, hogy ott is van élet és nagyon szép. 

Rudolf Steiner a káli juga megszűnte után kezdte meg az előadásait szerte Európában 1902-től haláláig, 1925-ig. Számos könyvet írt a szellemvilágról, annak működéséről, feladatairól. Ezzel segítette elő azt, hogy emberek minél előbb megismerjék a szellemvilágot. Szorgalmazta, hogy különböző gyakorlatokkal fejlesszük ki magunkban a szellemi látás képességét. Bár megemlíti, hogy az eredmény nem mindig következik be. Az asztráltest még nagyon szorosan kötődik a fizikai testhez a mai emberben. Később, a fejlődés folyamán ez az erős kötődés lazulni fog. 

A tudati lélek átdolgozása szelleménné már 3573 után megkezdődik. Ez egy hosszú folyamat, plusz mínusz több száz év az átmenet. Nem lehet pontos évszámhoz kötni, nagy a szóródás. 

A fejlődés nem mindenki számára érhető el. Csak azok az emberek lépnek tovább, akik Krisztusban hisznek és aszerint élnek. A helyes utat az antropozófia mutatja meg. Ennek tudása nélkül nem érheti el senki a fejlődési szinteket. 

Mit nyújt a szellemén szint az embereknek? Elnyeri a másik ember gondolatának látását, képek segítségével. Ezt úgy kell elképzelni, hogy általuk látott ember feje mellett, képekben jelenik meg az illető gondolata. Látjuk az aurát, ami az érzelmi életet vetítik ki. Pontosan vissza tudunk emlékezni életünk első három évére, aminek emléke életünkből eltűnt. Ezt az értelmi szintet imaginációs szintnek nevezzük. 

5733-tól ugyancsak képesek lehetünk az értelmi lelket életszellemmé átdolgozni. Erre lehetősége csak annak az embernek van, aki Krisztus tanításaiban él. Az antropozófia ezt inspiratív szintnek nevezi. Ez a képesség lehetővé teszi számunkra, hogy találkozzunk meghalt szeretteinkkel és magasztos szellemekkel a lélekvilágban. Azokat a szellemi érzékszerveket, amik a természetfeletti látást biztosítják, csakráknak nevezzük. Ma még csiraállapotban vannak. Kifejlődésük az emberi én fejlettségének függvénye. 

Rudolf Steiner tanítása szerint a fejlődési szinteket az emberiségnek csak egy kis csoportja fogja elérni. Nagyon sok ember szándékosan nem akar jó lenni. Élvezi, ha rosszat tehet. A távoli jövőben ezek az emberek el fognak különülni. 5733 után újra megismétlődik az Ó-Indiai kasztrendszer, ahol elkülönül a jó és a rossz emberek csoportja.

4. Élet a halál és a születés között. A karma törvénye

Az embereket régóta foglalkoztatja az a gondolat, mi van az élet előtt és után. A materialisták nem hisznek a további életben. Csak egy életünk van, hangoztatják.

A halál akkor áll be, amikor a fizikai test organizmusa felmondja a szolgálatot. Ezzel egyidőben az én, az asztráltest és az étertest elhagyja a fizikai testet. Kívülről úgy látjuk testünket, mint egy levetett ruhát. A halott lelke előtt lepereg az utolsó inkarnációban leélt egész élete nagy tabló formájában visszafelé, a haláltól a születésig. Egy bizonyos esszencia megmarad belőle, amit az ember nem veszít el többé. Ezt magával viszi az összes jövendő inkarnációba. Az étertest körülbelül három napig a Földön marad, de mielőtt feloszlik, az emlékezet esszenciáját átadja az asztráltestnek.

A lélek az énnel együtt megkezdi tágulását a lélekvilágba, illetve az asztrálszférába. Ekkor egyre távolabbról látjuk a Földet, miközben körülöleljük azt. Ez a tágulás belemerül a Hold szférába, majd a Nap szférába. A Napon túl már a szellemvilág kezdődik, a Mars, Jupiter és Szaturnusz szféráig. Azon túl már csak a kozmosz van. 

A lélekvilágot a keresztény vallás tisztítótűznek nevezi. A szellemvilágot mennyországnak. A lélekvilágban élnek az angyalok, arkangyalok, személyiség szellemek. A szellemvilágban, illetve a mennyországban pedig a formaszellemek, az akaratszellemek és a bölcsességszellemek. Ezen túl már a kozmosz van, ahol a szeráfok, kerubok és a trónok tartózkodnak. Felettük pedig a Szentháromság. 

A lélekvilágban elkezdjük visszafelé leélni életünket a haláltól a születésig. Ezt a nehéz utat kamelókának nevezi az antropozófia. A kemelóka az az idő, amikor elszakadunk a materialista vágyaktól. ösztönöktől. Ebben az időszakban mindent úgy él át a lélek, mint ahogy viselkedett az emberekkel, csak éppen fordítva érez. Újra átéli az összes örömöt, fájdalmat oly módon, hogy magában kell tapasztalnia minden érzést, amit másoknak okozott. 

A fizikai életben az asztráltest az, ami boldog, ami szenved és a fizikai test segítségével kielégíti vágyait. Halál után a fizikai test hiányában ez nem áll rendelkezésre. A vágyak benne maradtak 

az emberben. Ez kelti fel a kamelóka periódusában a kínzó érzést. Meg kell tanulnunk a lemondást, ami egy nagyon nehéz folyamat. Ez a tisztítótűz. 

A lelkivilágban az utunk olyan hosszú, mint az életünk egyharmada. Amennyiben helyes, igaz életet éltünk, ez lehet hosszabb vagy rövidebb. 

A lélekvilágban találkozunk azokkal, akikkel az életünkben együtt voltunk. Olyan kapcsolatot alakítunk ki velük, amilyen a Földön volt. Csakhogy ott minden fordítva történik. Én azt érzem, amit ők éreztek akkor, amikor én helyesen vagy helytelenül viselkedtem velük szemben. 

Az asztrálvilágban azokkal élünk együtt, akikkel azonos vallást ápoltunk. Akik ellen bűnt követtek el, vagy megvetette a más vallású embereket, remetévé válnak. Nem élhet társas közösségben, egyedül marad. Ugyancsak remetévé válik az az ember, aki a Földön erkölcstelen életet élt. Rudolf Steiner szerint nagyon fájó ez az egyedüllét, nehezen viselik az emberek. 

A lélekvilágban a lelkek áthatják egymást. Egyszerre vagyunk együtt és bensőnkben elválasztva egymástól. Minden meg nem értés, rettenetes szenvedés forrása. Úgy érezzük, mintha magas helyek akarnának ránk zuhanni. Robbanásszerű jelenségként éljük át amint felénk jönnek. A robbanás teljes ereje ránk zúdul. 

Amikor az ember eléri születési idejét, az asztráltestnek az a része, amit az én már átformált, egyesül a kauzáltesttel. Ez a test az, ami az ember számára már örökkévaló. Amely rész még nincs átalakítva, lehull az emberről, mint egy árny, mint egy fantom. 

Amikor az ember elhagyja a kamelókát, már minden olyan szokást levetett magáról, amihez fizikai eszközre volt szüksége. Beléphet a devachánba, a szellemvilágba. 

A devachánban végtelenül boldog állapotot tapasztalunk. Márcsak azért is, mert megszabadultunk testünk korlátaitól. Az ember olyan korlátlanul élheti ki magát, amit a Földön soha nem tapasztalt. Különféle alakzatok vesznek körül, amik folyamatosan változnak és sarjadnak ki különböző formákat.

 Itt vannak velünk a két inkarnáció között élő emberek. A devachán a fény birodalma. Itt halljuk a szférák zenéjét. 

A devachánban lévő ember először is látja a testek ősképét. A Földön sziklák hegyek között járunk, a devachánban ezek ősképeit látjuk. Az ember előtt van a teste. A Földön azt mondja a testének: „Ez vagyok én”. A devachánban látja a testét és azt mondja: „Ez vagy te”. 

Ami a devachánban körülöttünk van, az az énünkön munkálkodik. Az ember, aki igaz életet élt a Földön, jó tulajdonságai körülötte élnek. Szerveket hoznak létre, amik a következő inkarnációban fizikai test építői lesznek. 

A szellemi látással rendelkező emberek, mint például Rudolf Steiner, nemcsak látja ezeket a történéseket, hanem hallja az ősképek zengővé válását. Az összecsendülésben harmónia, ritmus, dallam fejeződik ki. Ezt nevezték a régi görögök szférák zenéjének. A fények, a színek, a zenének megfelelően változnak. 

Ami a fizikai világban törvény, az a szellemvilágban zene. 

A szellemi világot igazi otthonunknak tekintjük. A halál és a születés között itt töltjük a legtöbb időt. Együtt vagyunk a családunk tagjaival, barátainkkal és felkészülünk a jövendő életünkre. 

A szellemvilág régiókra oszlik, amik áthatják egymást. Nekünk most csak az ötödik és a hetedik régióval érdemes foglalkozni. 

Az ötödik régióban az ember megszabadul minden földi köteléktől. Felemelkedik a tisztán szellemi világokba. Itt találkozik a felsőbb énjével, aki az ember megtestesülése alkalmával magára ölti a fizikai emberiót. A fizikai testtel marad a gyermek három éves koráig. Ebből következik, hogy a csecsemő nagyon okos, mivel az én feladatát a felsőbb én látja el. Érti a beszédet és mindent, ami körülötte zajlik. Problémát csak a fizikai test irányítása okozza, amit meg kell tanulni. Mivel nem a földi én, hanem a felsőbb én irányítja a gyermeket, erre az időszakra nem emlékezünk vissza. 

Három éves kor körül, amikor a gyermek fizikai teste összeütközésre kerül környezetével, átéli fizikai testét és kialakítja a földi ént. Ezek után a felsőbb én kihúzódik az emberi testből és átadja helyét a földi énnek. 

Az ötödik régióban az ember elveti mindazt, ami az előző életében tökéletlen volt. Felsőbb énjével együtt kialakítja azt az életcélt, amit a jövendő életében meg akar valósítani. A magasabb lények segítenek ebben a munkában. 

A hetedik régióan az ember életmagvakra talál, amelyek még magasabb régiókból kerültek át. Az ember itt magára ismer a saját életmagjában. Ezt a hetedik régiót az emberek gyakran használják a társalgásban is. Nem egyszer fogalmazzák meg, hogy a hetedik mennyországban érzem magam. 

Az említett világok felett számunkra már igen magas világok léteznek. A magasztos lények és a Szentháromság lakják ezeket a tereket. 

A Földre való leszületéskor, miután a kozmoszba is rövid időre bepillantunk, ugyanazt az utat tesszük meg, mint halálunk után, csak visszafelé. 

Amikor az ember az előző élet tevékenységeit már szellemi erőkké változtatta, akkor készen áll arra, hogy leszálljon az új inkarnációba. A Föld ismét szférájába vonzza. 

Az első hierarchia csoportja tervezi meg a fizikai testet olyannak, ami megfelel a karmának. Nem tanácsos az élet folyamán testünket átformálni, mert ezáltal sérül a karma. Az asztráltestet viszont az ember maga alakítja ki annak megfelelően, hogy mit sikerült felépíteni az előző élet során. A látó számára harangszerű alakok jelennek meg a térben, hogy mihamarabb éter- és fizikai testet kapjanak. 

Az étertest kialakítása már az emberen kívül álló lényeken múlik. Bár az embernek mindig megfelelő asztrálteste van, az nem mindig illik bele tökéletesen az éter- és fizikai testbe. Ez az összhang hiánya meghasonlást, elégedetlenséget okozhat. Azért keringenek oly gyorsan a térben, hogy megfelelő éter- és fizikai testet kapjanak. A keresésben együttműködnek a népszellemekkel, akik szabályozzák az étertest kialakulását. Az ember ekkor már nem a saját irányítása alatt áll. 

Amikor már felvette az étertestet, de még nem vette fel a fizikai testet, egy rövid pillanatra előre látja jövendő életét. Megtudja, hogy boldog vagy boldogtalan élet áll előtte. Előfordulhat, hogy 

sok szerencsétlenséget lát. Hirtelen sokkot kap és nem akar belépni a fizikai testbe. Ez vezethet szülési rendellenességekhez. 

Minden esetben a jövevény választja meg szüleit és nem fordítva. Szükséges, hogy a szülők olyan adottsággal rendelkezzenek, ami fizikailag örökölhető. Például a zenésznek hosszú ujjakra van szüksége. 

Az ősöktől csak a fizikai testünket örököljük és bizonyos hangulati beállítottságot. Például jó vagy rossz kedély, mesélési hajlam, lobbanékonyság. Minden más tulajdonságot, képességet az előző életünkből, illetve a szellemvilágból hozzuk. 

Ha a szülőválasztás megtörtént, a lélek zsugorodni kezd mindaddig, míg a fizikai embriót tulajdonába nem veszi. 

A megtermékenyített petesejt kaotikus. A jövendő ember palánta feladata az, hogy a karmájának sorsának megfelelő lenyomatával ellássa fizikai testét. Tehát az első perctől fogva fizikai testünk magán viseli karmáját. A karma az a törvény, amely szerint az ember múltja, jelene és jövője kapcsolódik egymáshoz. Ez a kiegyenlítés, illetve az emberi sors igaz törvénye. Az ember múltja határozza meg jövőjét. Azok a kellemes vagy kellemetlen élmények, amelyekkel az ember szembekerül, azok okai egy korábbi életben keresendők. Így kapcsolódnak az életben az egymást követő inkarnációk, mint ok okozat. 

A születés pillanatában különböző kozmikus erők hatnak az embrióra. Az a csillagállás, ami a születés helye fölött az adott időpontban van, belenyomódik a megszülető gyermek agykérgére. Az asztrológusok ennek alapján képesek meghatározni az illető jellemét. 

A mi feladatunk az, hogy figyeljünk a belső hangokra, belső érzéseinkre, ami mutatja vállalt feladatainkat. Ezáltal válhatunk értékes, spirituálisan fejlett emberekké.

5. A Föld fejlődése, és jövője. 

Eddig foglalkoztunk a Föld inkarnációival. Emlékeztetőül ezek a következők voltak. Ős Szaturnusz, Ős Nap, Ős Hold, Föld, majd ezután következnek a Jupiter, Vénusz és a Vulkán. 

Ezeket nagy planetáris korszakoknak nevezzük. Megállapíthatjuk, hogy az emberiség a fejlődés közepén van, illetve egy ici-picit túl vagyunk azon. 

A Föld tehát egy nagy planetáris korszak. A nagy planetáris korszakokat, kis planetáris korszakokra bontja a szellemtudomány. Erre a körök kifejezést is használják. A Föld kis planetáris korszakai a következők: 

- Poláris,     továbbá

- Hyperboreusz,       - Atlantisz utáni első,

- Lemúria          - Atlantisz utáni második,

- Atlantisz        - Atlantisz utáni harmadik. 

Mi az Atlantisz utáni első korszakban élünk. Az utolsó háromnak nincs más neve. 

Tehát a Föld fejlődésének hét nagy korszaka van. Egyébként a szellemtudományban a hét és a tizenkettő állandó visszatérő szám. Például egy hétnek hét napja van, hét hangjegye van a skálának, a szivárványnak hét színe. A tizenkettő is spirituális szám. Például a tizenkét állatöv, a tizenkét hónap, egy nap kétszer tizenkettő óra. Megállapítható, hogy a világot az istenek a hétre és tizenkettőre építették.

 Most áttérünk a Föld fejlődésének megismerésére. 

Az előző inkarnációs állapot az Ős Hold pralajának, illetve átszellemesítése után, megkezdődött a Föld állapot. Minden új bolygó fejlődése azzal indul, hogy megismétli az előző planetáris időszakokat. 

Tehát először az Ős Szaturnuszt ismétli meg. Ezt az ismétlést nevezzük Poláris időszaknak. Ahogy az Ős Szaturnuszon, a Földön is csak hő van. Még nincs élet. Az ember fizikai testének 

első kezdeménye itt jelenik meg. Látás szerve és a szív Ezek a fizikai kezdemények csak finom szubsztanciaként vannak jelen. Az ember fejlettsége ásványi szinten van. 

Egy rövid pihenés után a második planetáris kis korszak jelenik meg a Hyperboreusz. Ez az Ős Nap ismétlése. Itt a hő mellé társul a súlyban nehezebb gáz, levegő, és az anyagában könnyebb fény–éter. Ez csak belső fény, kifelé nem világít. Az éter megjelenése magával hozza az életet. 

Tovább fejlődik a fizikai test. Megjelenik a mirigyrendszer, a nedvkeringés és a szaporodás. Az ember fejlettsége növényi szinten van. 

A következő kis kör a Lemúria. Ez az Ős Holdat ismétli meg. Összetétele a hő, levegő és új elem a víz. Az ezeknél könnyebb szubsztancia a fény mellett a hangéter jelenik meg. Az emberkezdemény most kapja meg az anyagcserét, kiválasztást, növekedést, légzést és az idegrendszert. 

A lemuriai korszak első harmadában a Föld piskóta alakot vesz fel és kiválik a Nap. Most már kifelé világít. A napszellemek átmennek a Napra, mert fejlődésük csak ott biztosított. A lemúriai kor közepén a Föld kidobja magából a használhatatlan salak anyagokból álló Holdat. A Földön akkor jelent meg egy olyan fejlettségi szint, hogy a bolygó be tudja fogadni a Nap fényét. Míg a Hold a Földben volt, nem volt arra képes a sűrű köd miatt. Ekkor vált lehetővé, hogy a fizikai testek be tudták fogadni az emberszellemet. 

Amig a Hold együtt volt a Földdel, a legfejlettebb fizikai testek már képesek voltak az emberi szellem befogadására. De csak a legerősebb emberi szellemek voltak képesek arra, hogy a kemény szűk fizikai testet magukra öltsék. A Föld akkor a legnehezebb időszakát élte. A Nap leválása miatt a planéta elővilága megkeményedett. A Föld felszínét a víz borította. Az élőlények úszószerű mozgást végeztek. Ezek voltak az első emberek. Jehova és az archék segítették őket, hogy életben maradjanak. Ezeknek az embereknek a neve Ádám volt. Itt kezdődik a Biblia. Ebben a sötét nyirkos ködös időben, az ember-szellemek többsége elmenekült a környező bolygókra. Ez befolyásolta később az ember fajta jellegét. A Merkúrra menekülőkből lett a néger fajta. A Vénuszra menekülők adják a maláj fajtát. A Marsra menekülők a mongol fajtát. A Jupiterre az európai fajta ment és a Szaturnuszra az indián fajta. 

A Holdtól megszabadult Földön megváltozott az élet. A bolygó már be tudta fogadni a Napról a meleget és a fényt. A köd nagy része feloszlott. Az ember-szellemek elkezdtek visszaszivárogni a Földre. Ez a visszajövetel az Atlantisz végéig tartott. Az ember tudata állati szinten volt. 

Egy rövid pihenés következett, amikor megjelent a Föld negyedik kis köre az Atlantisz. Nevéből következik, hogy az Atlanti óceán helyén volt. Sok kis szigetből állt. Ez a korszak már nem ismétlés, hanem a Föld továbbfejlődése egy új korszakba. 

Az Atlantisz tömege a következőkből állt: tűz illetve hő, levegő és gáz, víz és akkor új anyagként megjelent a szilárd, vagyis a föld. Az ember akkor kapta meg az ént a fizikai- éter- és az asztráltest mellé. De ez az én még nagyon gyenge volt, ezért az arkangyalok és az angyalok irányították az embereket misztériumokon keresztül. 

Az Atlantisz emberének teste eltért a jelenlegi ember testétől. Még fejletlen volt. Fizikai teste puhább, csontjai még nem voltak olyan kemények, mint ma. Inkább porcogónak volt mondható. Alakját meg tudta változtatni. Például a karját, ujjait meg tudta nyújtani, ha valamit el akart érni. Vére még nem volt piros. Az ember nagysága az értelemétől függött. A fejlettebb emberek kicsik, a fejletlenebbek nagyok voltak. 

Az Atlantiszon a nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak voltak. Éjjel az emberek teljesen tudatosan éltek a szellemvilágban, együtt a szellemekkel. Nappal a Földön tartózkodtak. Látásuk nem volt túl jó. Elmosódó, nem túl kontúros képet láttak. 

A szaporodási aktus nappal történt, de nem emlékeztek rá. Logikus gondolkodásuk még nem volt, de kitűnő emlékezettel rendelkeztek. Felmenőiket az emberiség földreszállásának kezdetéig fel tudták sorolni. 

Hosszú ideig éltek. De ez csak látszólagos volt, mert az utód születésével örökölte az előd gondolkodását, emlékezetét. Tehát ezt úgy lehet felfogni, hogy csak a fizikai testét cserélte le. Ezáltal a hosszú élet érzetét keltette. 

Az atlantiszi emberek szavainak misztikus tartalma volt. A növények fejlődését fel tudták gyorsítani vagy lassítani. A növényekben lévő erőt használták fel életvitelükben. Például élő növények alkották házukat. Misztérium iskolákon keresztül a beavatottak irányították életüket. 

Az Atlantiszon az éghajlat rendkívül kellemes volt. Egy langyos légáramlat biztosította az egyenletes hőmérsékletet. Ennek a maradványa a Golf-áramlat, ami lassan megszűnőben van. 

Nem egyszerre, hanem fokozatosan pusztult el a szárazföld özönvíz és földrengés által. A végét az okozta, hogy a hatodik és a hetedik kultúrkorszak folyamán az okkult tudományok ismertek lettek. Nem megfelelő kezekben a természeti erőket egymás ellen fordították. Ezért az istenek nem az utolsó két korszak embereit fejlesztették tovább, hanem az ötödik korszakban élőket az árjákat, más néven őssemitákat. 

Egy nagy beavatott Manu – őt nevezi a Biblia Noénak – vezette át a népet Európán keresztül Ázsiába, ahol ezek az emberek lettek az Atlantisz utáni első korszak népei a mai India területén. Manu nagyon vigyázott arra, hogy fejlett népe ne keveredjen az Európa akkor még fejletlen népeivel. 

Jelenleg az Atlantisz utáni első kis poláris korszakban élünk. De ezt a kis poláris időszakot is hét részre osztja a szellemtudomány. Ezek a kultúrkorszakok a következőek: 

1. Ó-indiai (i.e. 7227-től), 

2. Perzsa (i.e. 5067-től), 

3. Egyiptomi-Káld-Babilóniai (i.e. 2907-től), 

4. Görög-római (i.e. 747-től), 

5. Anglo-germán (1413-tól), 

6. Szláv (3573-tól), 

7. Univerzális vagy indiai (5733-tól 7893-ig). 

Az Atlantisz pusztulása után i.e. 7227-ben kezdődött az első kultúrkorszak. Előzőleg már pár száz évvel előkészül a következő korszak. Minden kultúrkorszak 2160 évig tart. 

Az első kultúrkorszak az Ó-indiai. Manu hét beavatottja, a hét risi vezette a népet. Minden risi más tudományra volt felkészítve. Mindegyik más szakmát tanított. Az emberek jól emlékeztek arra az időre amikor az Atlantiszon együtt éltek a szellemekkel és vágyódtak arra az életre. A földi környezetük nem nagyon érdekelte őket. Csak látszatnak, mayának tartották. Tudták, hogy amit látnak a szellemvilág kivetülése. Maradt még egy kevés szellemlátásuk félig alvó, félig éber állapotban. Könnyen el tudták érni a beavatási szinteket, mivel szellemi testeik lazán kapcsolódtak a fizikaihoz. 

Ezt a korszakot követte a Perzsa kultúrkorszak. Őket Zarathusztra vezette, aki szintén nagy beavatott volt. Folyamatosan újra és újra megtestesült. A perzsák már többre becsülték a földi életet, mint az indiai nép. Szívesebben dolgoztak környezetükben. Szellemi látásuk gyengült. 

Zarathusztra a Napisten tiszteletére nevelte népét. Ahura Mazdaónak nevezte, aki valójában az akkor még a Napon tartózkodó Krisztus volt. 

Az Egyiptomi-Káld-Babilóniai kultúrkorszak i.e. 2907-ben kezdődött. Zarathusztra tanítványa Hermész Triszmegisztosz vezette a népet. Ő nem volt olyan magas fokon beavatott, mint Zarathusztra. Az emberek szellemi látása gyengült, de a csillagos égbolton még látták az isteneket a csillagképekbe.

 Ebben a fejlődési korszakban az embereket a matériához kellett kötni, hogy a szellemi szabadság teljesen megvalósuljon. Ez a célt szolgálta a temetkezési kultusz, amire a vezetők, a főpapok tanították a népet. A tanítást és gyógyítást is ők végezték, akik a misztikus iskolákban részesültek beavatásban. 

Az egyiptomi korszakot a Görög-római kultúrkorszak követte i.e. 747-ben. Ekkor következik be a fordulat a fejlődésben. A szellemvilággal való kapcsolat egyre gyengült és a Görög-római kultúrkorszakban le is zárult. 

A görög nép legmagasabbra fejlesztette a művészeteket. Csodálatos alkotások születtek, amiben benne volt a szellemvilág inspirációja. Szinte szellemet vittek az anyagba. Megjelent a természettudomány és a filozófia. A nagy görög gondolkodók túlvilági inspirációk hatására hirdetnek nagy igazságokat. Plátonnak, Arisztotelésznek és még több filozófusnak álom és ébrenlét között látomásaik voltak. Ezek adták a filozófiai nézeteik alapjait. Eközben Rómában megjelent a jog és a törvény. Ekkor kap érvényt először a végrendelet. 

Ebben a kultúrkorszakban történt a golgotai misztérium. Krisztusnak akkor kellett megtestesülni, amikor a materializmus megjelent. A szellemvilág teljes elvesztése a mélypontra jutott. Krisztus a matériába süllyedést kívánta visszafordítani, hogy az emberiség fejlődése ismét a szellemvilág 

felé tartson. A további 600-700 évben már csak kivételesen egy egy emberben merülnek fel homályos képek. Krisztus után 700-ban teljesen megszűnt. A szellemvilág teljesen elzárta magát az emberiségtől. Az emlékek már csak szájhagyományban éltek. 

1413 után az Angló-germán kultúrkorszakban megkapja az ember a tudati lelket és 1879-ben Mihály korszellemtől a kozmikus intelligenciát. A feladat az, hogy az ember Istentől kapott intelligenciájával lássa be, hogy kell léteznie egy szellemvilágnak, ahol szellemi lények irányítják a kozmosz, a naprendszer és az emberiség világát. 

A jelenkort 3573-ban a szláv kultúrkorszak fogja felváltani. A mai Oroszország lesz a kultúrközpont. Az emberek már saját értelmükkel fogják belátni, hogy van szellemvilág és vannak istenek. A szláv népben legmélyebben él a Krisztus impulzus. Ők már ma is a túlvilág felé fordulnak. 

Ebben a kultúrkorszakban a legfejlettebb emberek már születésükkor megkapják az aura látó képességet. Képekben érzékelik mások gondolatait. 

Az utolsó hetedik az Indiai vagy Univerzális kultúrkorszak 5733-tól. Itt már elkülönül az emberek fejlett és fejletlenebb csoportja. Az utóbbiak visszafejlődnek és rút emberekké válnak. Visszatér ismét a kasztrendszer. 

Ennek a hét kultúrkorszaknak egy nagy háború vet véget, ahol mindenki harcol mindenki ellen. Ez annyira pusztító lesz, hogy nagyon kevés ember marad életben. 

Ezt követően véget ér az Atlantisz utáni első korszak, amit a második illetve harmadik kis poláris korszak követ. Ezzel a Föld befejezte életét. 

A nagy poláris korszakok sorában hátra van még a Jupiter, Vénusz és a Vulkán. 

A Jupiteren eltűnik már a szilárd anyag, csak tűz, levegő és víz van jelen. Élővilágát a növény, állat és az ember képviseli. Az emberek két csoportra oszlanak, a fejlett és fejletlen emberek csoportjára. A fejlődésben elmaradottaknak lesz esélyük a felzárkózásra. 

A Vénuszon már nincs növényvilág. A bolygó anyaga tűz és levegő. A víz már nincs jelen. Élővilága az állat és az emberek három csoportja: a fejlett, a fejletlen és a rút emberek világa. Az utóbbiak egy a Holdhoz hasonló bolygóra kerülnek. Az állatok megjelenési formája úgy a Jupiteren mint a Vénuszon mást mint a Földön volt. 

A Vulkánról a legkevesebbet ír Rudolf Steiner. Ez már időben annyira távol van, hogy nehéz erről beszélni. Annyit lehet tudni, hogy anyaga csak tűz lesz. A fejlett emberek a személyiség szellemek, az arkangyalok és az angyalok szintjét érhetik el. 

A Vulkán után a naprendszer teljesítette feladatát és megszűnik. Helyére az Atyaisten új naprendszert teremt, ahol a mai emberek a hierarchiákkal együtt építjük az új világrendszert. 

Érdekességek: 

1. A Nap 25.920 év alatt járja végig az állatöveket. Az antropozófia ezt egy világévnek nevezi. 

2. Egy hetvenkét évet betöltő ember 25.920 napot élt. 

3. Egy nap 25.920 lélegzetet vesz az ember. 

A naprendszer bolygói úgy keletkeztek, hogy amikor a Föld megismételte az Ős Szaturnusz korszakot, a végén megmaradt a Szaturnusz bolygó. Az Ős Nap ismétlése után a Jupiter bolygó és az Ős Hold ismétlése után a Mars bolygó. A Vénusz bolygó és a Mars akkor keletkezett amkor a Nap elvált a Földtől. Akkor ez a két bolygó levált a Napról. 

Az Uránusz és a Neptunusz kívülről csatlakozott a naprendszerünkhöz. Rudolf Steiner az írja, hogy jóval távolabb is van a többi bolygótól, másrészt a holdjai is ellenkező irányban forognak. Ez is mutatja, hogy nem a naprendszerünk szerves része. 

Végezetül az antropozófiáról annyit kell tudni, hogy ez az élet elixírje.

- Mundy Lea -

- - - - - - 

Mennyei Szférák zenéje - videó