Jenny, a macska, amelyik megérezte a Titanic tragédiáját

A sztori Celia Spike festőművészt is megihlette

A világ leghíresebb óceánjáróját és katasztrófáját számos legenda övezi: történetek emberekről, akik előre megérezték a tragédiát, vagy a szerencsés véletlennek köszönhetően mégsem szálltak fel a hajóra. A legendák között pedig akad egy, amelyik nem egy emberhez, hanem egy állathoz kötődik.

Amikor a Titanicról beszélünk, a legtöbbször csak az emberi veszteségeket említjük, azokat az utasokat, akik a hajóval együtt szálltak hullámsírba 1912. április 15-e hajnalán. A luxus óceánjárón azonban nem csak emberek utaztak: a legtehetősebbek magukkal vitték állataikat is, jobbára kutyákat, de akadt a fedélzeten néhány macska is. Utóbbiak általában nem puszta kísérők voltak, hanem nagyon is fontos feladatot láttak el: hivatásos rágcsálóirtóként azért feleltek, hogy elkapják a kikötőkben hajóra merészkedett patkányokat és egereket, amelyek bizony még a legkülönlegesebb utasszállítón is előfordultak.

Ilyen hivatásos rágcsálóirtó volt Jenny is, aki korábban a Titanic testvérhajóján, az Olympicon szolgált, mielőtt átvezényelték a később katasztrófát szenvedett óceánjáróra, ahol a konyhában lakott, és egy Jim Mulholland nevű fűtő viselte gondját, aki rendszeresen elcsent neki pár falatot a maradékokból.

Jim egyébként eredetileg csak átmeneti időre szerződött a Titanicra, amíg segített átnavigálni a hajót az Ír tengeren át Southamptonba, később azonban teljes munkaidős állást ajánlottak neki az óceánjáró első útjára New Yorkba. Mulholland nem sokat gondolkodott az ajánlaton: meglehetősen kemény idők jártak akkoriban az egyszerű munkásokra, egy jól fizető állást vétek lett volna kihagyni. Így tehát Mulholland izgatottan készülődött a hajó első hivatalos útjára, s bár a munka megterhelő volt és monoton, a szürke napokba Jenny igazi örömet csempészett. Már csak azért is, mert nagyjából egy héttel az indulás előtt a macska megkölykezett. Jim lelkiismeretesen viselte gondját Jennynek és kölykeinek: komfortos, meleget adó helyet talált nekik, és továbbra is ellátta finom falatokkal.

Úgy tűnt, a macska jól érzi magát, ahogy azonban a hajó kikötött Southamptonban, fogta a kölyköket, és egyenként elkezdte lecipelni őket a hajóról. A jelenetnek Jim is szemtanúja volt, aki úgy gondolta, valamit tudhat ez a macska, ha ott hagyja eddigi biztonságos és kellemes helyét. Fogta és összepakolta a saját holmiját, és még mielőtt elindult volna végzetes útjára, Jim is elhagyta a Titanicot - szerencséjére.

Hogy mindez csak legenda lenne, amelyet Jim költött később, hogy érdekesebbé tegye a történetét? Biztosan nem tudni. A tragédia után évekkel az Irish Times számolt be Jenny sztorijáról, amit egy riporterük hallott egy idős embertől – talán magától Jimtől, talán csak valakitől, aki ismerte Jimet. A Daily Mirror 1912-es kiadásának címlap sztorija: egy „Okos macskamama megmentette kicsinyeit a Titanictól” ugyancsak említi az esetet, ami mellé egy képet is mellékeltek egy alom kismacskáról és anyjukról, talán épp Jennyről és családjáról. Akárhogy is volt, a Titanic katasztrófája valószínűleg örökre beszédtéma marad.

forrás:vehir.hu

Violet Constance Jessop ápolónő

Bár a történet hitelességét sokan megkérdőjelezik, a kiváló intuicíókkal rendelkező anyamacskáról a hajókatasztrófa egy másik túlélője, Violet Jessop is megemlékezett memoárjában: 

„Közvetlenül azelőtt, hogy a Titanic elindult Southamptonból, a szemtanúk láttak egy macskát, aki egyenként vitte le a kiscicáit a hajóról. Jim figyelte Jennyt, és megjegyezte: Az a macska tud valamit. A legszerencsésebb döntést hozta meg, amikor Jenny példáját követve összeszedte a holmiját, és elhagyta a hajót.”

- forrás:nlc.hu -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:

A reinkarnáció bizonyítéka: előző életében a Titanicon halt meg a fiú!

https://dszilvia.blogspot.com/2018/05/a-reinkarnacio-bizonyiteka-elozo.html

- - - - - -

A Titanic elsüllyedése - videó

forrás:Port of Southampton

Bistey Zsuzsa: Az Élet Kelyhe - Az Emberi Én Diadalmas Útja

Az Életkehely kifejezés és annak képi megjelentetése hosszú és intenzív imaginációs, inspirációs munka eredményeképpen született. Az ember földi életének legfontosabb és talán épp ezért ma legkevésbé ismert vonásait kívánja feltárni, megmutatni és további megmunkálásra közzétenni.

A "szellemi biográfia", a "láthatatlan történet", az "iható arany", vagy éppen az "opusz magnum" kifejezések mind az emberi lét nagy misztériumára utalnak, amely ma, az ötödik Atlantisz utáni korszakban, a Tanítványság korában, a tudati lélek Ego-ébresztő impulzusának nehéz fázisában nemcsak felismeréssé érik bennünk, hanem a Michael-régensség parancsoló erőterében cselekvő akarattá erősödik. Ezen a metamorfózison múlik a Föld és az emberiség evolúciójának további sorsa.

Miért éppen Életkehely? Mert az ébredő Egó-tudat minden szellemi úton járó emberben felkelti a Grál hangulatot, a megváltás erőinek felismerésén alapuló tiszteletét, felfedi a kozmikus Krisztus kilétének titkát, a Golgota Misztériumának igazi evolúciós jelentőségét.

Ma, a veszendőség korában amikor a földi ember a lehetetlenség kapujának küszöbén áll, először pillantja meg kétfelől a kapu félelmetes őreit, és minden kétséget kizáróan tudja, hogy visszafelé már nincs ösvény. A küszöböt át kell lépni, bizonyos dolgokat néven kell nevezni, bizonyos kérdéseket fel kell tenni...

Mindenek előtt fel kell ismerni a mai ember tudatának töredékes voltát, amely meghatározza nemcsak a térhez, de az időhöz való viszonyát is. Múlt, jelen és jövő a mai ember számára külön korszakot jelent, éppen ezért a benne munkáló egységes erőre sem vagyunk képesek rálátni, ráérezni.

A szellemi ember ébredő emlékezettel kezdi hordozni jelenében a múltat, amelyből állandóan merít, és folyamatosan jövővé alakítja. Számára a múlt "nem múlik el", hanem elevenen él és hordozza a hierarchikus jövőt. Éppen emiatt a múlt helyes feldolgozása, értékelése, jövő építő és meghatározó erő úgy az egyéni, mint csoportkarma szintjén.

Arimatheai Szent József és Szent Nikodémus 

fotó webforrás

A Kehely egy felfelé nyitott áldozati edény, amelybe a Golgotán Arimátiai József felfogta a Megváltó vérének cseppjeit. Kehely, amelyet azóta is az egész világon számtalanszor emelnek a magasba egy rituális mozdulattal, mint a földreszakadt emberiség reménységét. De Kehely az is, amely eonokon át szellemi kézről-kézre járt a Teremtés fenséges ritmusában, a Szeretet, Harmónia és Akarat Uraitól lefelé, egészen a Mozgás és Forma Szellemek uralmi szférájáig, ahol a "tört sugár" anyaggá válhatott, a Szellem pedig magára vehette a test önkívületét. A Kehely a felajánlás, a várakozás, az áldozatra érkező válasz befogadója, a felejtés és az emlékezés beavatási italának edénye...

"Ismerd meg önmagad!" - szól az évezredes parancs, és ma már tudjuk, hogy miképpen a Teremtés és a Megváltás, földi fogalmak szerint az önismeret sem "befejezhető" mű. Az ember földi élete egy hatalmas, fenséges mozdulat, a Szellem Világából való kiszakadás (születés) pillanatától egészen az oda való visszatérés (halál) pillanatáig és ezt a mozdulatot a Teremtő Hierarchiák, valóságosan az egész Kozmosz lényeinek mélységes figyelme kíséri. Ennek a mozdulatnak a fókuszában áll az Égi Hatalmak imaginációs, inspirációs, intuíciós erőfeszítéseinek kikristályosodott metszete: az Ember...

Önismeret és világ-ismeret többé egymástól nem elválasztható fogalmak. Életünk tanulmánya ezért nem öncélú tudomány, éppen ellenkezőleg: ember és Kozmosz kikerülhetetlen jövőbeni egymásra ismerésének felelős Én-tudatból, szabad akaratból táplálkozó integrációjának szükséges lépcsőfoka, az ember földi útjának szellemi tanulmánya.

Csaknem egy esztendeje foglalkozunk intenzíven az emberi életkorszakok és az azokhoz kapcsolódó jelenlétek megfigyelésével. (Megj.: utalás az Arkánum Szellemi Iskola működésére. AT) Érdekfeszítő, testet, lelket, szellemet megmozgató, gondolatot, érzelmeket, akaratot egyaránt megdolgozó feladat ez, csupa mozgás, hullámzás, csupa eltűnés és felbukkanás, csupa kiugrás, fókuszba rendeződés, csupa elhalványodás, elköszönés és eltávozás. A rögzítettnek hitt, "lezajlott" múlt a szemünk láttára vált alakot, cserél fókuszpontot, szereplők, események, találkozások és pozitúrák gazdag mintájából tűnik elő a Karma Urainak kegyelmi jelenléte, körülmény teremtő, oldó és kötő impulzusainak bámulatos rendezettsége...

Az élete feltérképezésére vállalkozó ember, akit nem az önkémlelés veszélyes egoizmusa vezérel, hanem a világ iránti szenvedélyes érdeklődés, a csodálat, a tisztelet, az önátadás és a világ Teremtő hatalmaival való együttműködés vágya motivál, feltárt, felismert, feldolgozott életkelyhét köszönő gesztussal emeli fel a Hierarchia felé. Ez a gesztus egyben jelzi, kiürítette az edényt, a megfelelő felejtés és a megfelelő emlékezés italait magába fogadva készen áll arra, hogy határlényként éljen és szolgáljon a két világ küszöbén: az emberek felé a Szellemi Hierarchiát, a Szellemi Hierarchia felé az embert képviselve.

Most pedig tekintsünk végig az Életkehely jelrendszerén és használatának módján, hogy az útmutatás segítségével bárki szobája falára akaszthassa ezt a "nem közönséges formát", amely rendkívüli erőket invokál minden emberben, aki őszinte törekvéssel, alázattal és a feladat felelősségének tudatával vállalja ezt a nem mindennapi felfedező utat.

Az Életkehely, amely az emberi földi életút térképének is tekinthető, magába foglalja az egész kozmikus "életmozdulat" minden egyes fázisát, gondolat ébresztő, idea formáló ereje már nem csupán a fizikai agynak szól. Sokkal inkább az "éteri agy" élő, imaginatív gondolati erőire támaszkodik. Jelenléte a szobánk falán, a naponta vele találkozó pillantás egy dinamikus meditációs praxis szinte észrevétlen, bár korántsem erőfeszítés nélküli kiépülését indítja meg bennünk.

Az Eredet, a Most és a Cél hármas fókuszában a felületes pillantás elől elrejtőző finom összefüggések tűnnek elő, a napi gondolat-torna pedig a modern élet "áldásaitól" eltompult tudat, lebénult emlékezés éteri erőit frissíti fel újra meg újra.

Az Életkehely mint forma különösen alkalmas arra, hogy az emberi élet folyamatának kozmikus ívét élővé tegye számunkra. Alászállásunk, leérkezésünk, inkarnálódásunk íve az Életkehely bal oldalán mutatkozik meg, míg vele szemben a kifelé, felfelé törekvés földtől való távolodás, exkarnálódás ívét találjuk. Ez a kettős ív foglalja magába azt a 9x7 esztendős periódust, amelyet a Karma Urainak irányítása alatt, a planetáris erők kereszt-tüzében megélünk.

Egy kozmikus "fürdőkádnak" is vélhetjük ezt a formát, ahová az embert lassan, fokozatosan aláeresztik "az élet vizébe", majd 63 év elteltével lassan kiemelkedik belőle. A 63. év után következő időszak az Életkehely középső, beforduló ívében található, ahol a kegyelmi periódusban az ember az eddigi erőktől bizonyos mértékig függetlenné vált létét az önkéntes szolgálat és áldozat erőterévé avathatja, hogy azután a kilépés pillanatában szembe találkozzon a Világ Beavatójával, a földre szállt Nap-Szellemmel, az éteri Krisztussal.

Az Életkelyhet körülfogó szivárvány ív, a "fény megtörése az anyagban" mint sáv, 4 részre tagolódik, a 4 emberi princípiumnak megfelelően: fizikai test, éteri vagy élet-test, asztál- vagy lélek-test és végül az Egó, a Szellem. Ebből a 4 perspektívából figyelhető és állandóan követhető a biográfia gazdagon hullámzó élete, mégpedig úgy, hogy a 4 aspektus alakulása függőleges rendben is megmutatkozik, de vízszintes irányban is kapcsolódik egymással ugyanannak az évnek a keretében. A vízszintes, évet jelző sorok hetes csoportokba rendeződtek, 3 csoport alkotja egy-egy 21 éves evolúciós korszak ívét, amelyeken belül az emberi életet felülvigyázó Hierarchikus Rendek egymást váltják.

Az Életkehely belső, arany ívében foglalnak helyet azok a planetogrammok, amelyek az egyes 7 éves periódusok éteri, asztrális vezér-sugárzását mutatják. Minden planetogramm kettős: a nagyobb formátumú magában hordoz egy másik, kisebb planetogrammot is, amely viszont a Planetáris Karma inkarnációs periódusait mutatja az egyes 7 éves emberi életperiódusok párhuzamában. Az Életkehely ívét körben négyszer jelöltük meg a Hold planetogrammal, amely minden 18 év 7 hónap és 9 nap elmúltával egy megnyíló Hold-kapu jelenlétét mutatja.

Az Életkehely színeiről: a szivárvány rendjében követik egymást, a kozmikus éteri háttérből kihasadó vöröstől az ibolya kékig megmutatkozó színképek egyszerre mutatják az egyes 7 éves perióduson belül az élet-finomodás folyamatát, ugyanakkor jelzik a különböző 7 éves periódusok azonos színfrekvencián mozgó éveinek kvalitatív kapcsolatát is.

Az Életkehely belső folyamatainak értelmét és perspektíváit címszavakkal jeleztük, az ember "kilencszeres megszületésének" folyamatában. Ezen belül az összerendeződés, kialakulás rendjét mutatjuk egészen a 35. életévig, a tudati lélek megszületéséig. Utána, az Életkehely felfelé hajló ívében a transzformált asztralitás, éteriség, majd fizikaiság reménybeli megjelenését, tehát a sikeres élettranszformáció folyamatát ábrázoljuk a magasabb princípiumok (Szellemi Én - Életszellem - Szellemi Ember) jelölésével. Ez az ébredés azonban már nem elrendelt folyamat, hanem csupán potenciális lehetőség, az első Hierarchia közel húzódó sugárzásában.

Az ember születésével először az Imitáció korába lép, amikor cselekedetei híven tükrözik a környezetét, amelybe bele született. Innen átlép az Identifikáció, vagy Felismerés korába, ahol óriási szükség van a tiszteletet ébresztő példák és jelenlétek formatív erejére. Ezt követi a Függetlenség kora, amikor az ifjú ember a magába szívott koncepciókból felépíti saját belső világát. A negyedik 7 éves periódus a Felfedezések kora, amikor az ember "elfogadja" a világot felfedezésre, megdolgozásra, hogy innen átléphessen majd az Élmények Feldolgozásának korába, ahol eléri életkelyhe legalját, a "tű fokát", az inkarnáció mélypontját, krízis-forrását.

Életbe vágóan fontos korszak ez, az emberi lény első igazi megméretése, megpróbálása, személyiség és Én első döntő mérkőzése. Ezt követi a Sötét Magány kora, a keresés, a kérdőjelek, az újonnan született, még törékeny Én-lehetőség további kutatása. Azután a 42. év körül következhet az emberi Én és a világ felelősségteljes találkozása a Munka, és a Szolgálat kezdete...

Az alászálló íven minden földi ember bejárja az örök Beavatás útját, a lélek halálának és újra születésének nehéz ösvényét, alászáll, hogy felemelkedhessen. Az Életkehely belsejében megjelenő Én-érzékelést jelző fogalmak (AZ, RAJTA, BENNE, stb.) az inkarnáció gerincének fokozatos megjelenését és az ember általi felismerés folyamatát érzékeltetik.

Az eddigiekből kitűnik, hogy az Életkehellyel való munka egyszerre két szinten zajlik: először a külső munka szintjén, az élet-adatok összegyűjtésében, pontosításában, feltüntetésében, az összefüggések, kapcsolódások, esetleges átfedések külső jelek alapján történő felismerésében. A második szint már a kontemplatív, meditatív munka, amelynek az első "adatgyűjtési" fázis az alapjait szolgáltatja.

Az Életkehely életrajzi adatainak bejegyzésekor olyan írószerszám használatát javasoljuk, amelynek nyomai könnyen törölhetők. Első pillanatban ugyanis egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy hány változtatás, átcsoportosítás, alakítás vár még ezekre a "végleges tényeket" jelző adatokra... Bejegyzett, először döntő jelentőségűnek tűnő események hamarosan a törlés sorsára juthatnak, helyükre más, eddig alig, vagy egyáltalán nem emlékezett részletek, történések, szereplők léphetnek. Ez a munka-fázis a nagy "AHA" felismerések korszaka...

Minden biográfiai elem valahol a 4 princípium szerinti kategóriák egyikében talál majd helyére. Ezek a következőképpen alakulnak:

- a fizikai test princípiumához írjuk be földi természetes környezetünk alapvonásait, beleértve fizikai testünk jellemzését is. Földrajzi viszonyaink, város, falu, ház, tanya, lakótelep, iskola és munkahely, ezek egymástól való távolsága, fizikai lábnyomaink a földön, dimenzióink a térben, súly, magasság és az ezekkel való elégedettség, vagy elégedetlenség.

- az éteri princípiumhoz sorolható minden, ami környezetünkben döntő hatóerő, a társadalmi háttér, család, iskolatársak, barátok, kezdeti kísérőink, de ide tartozik temperamentumunk, testi diszpozícióink, szokásaink, általános egészségi állapotunk is.

- az asztrál princípium érzelmi-érzéki-indulati életünk fokmérője, rokon- és ellenszenveink, belső hangulataink, vonzások, taszítások (néha "akaratunk ellenére!"), művészi élmények, érdeklődés, az általános lélek-atmoszféra.

- végül és mindenek felett az Egó, a Szellem princípiuma, a "végzet" ujjlenyomatait vizsgálja életünkben. Szerencséket és balszerencséket, baleseteket, mélypontokat, kríziseket és diadalokat, utazásokat és útitársakat. A karma jelei kerülnek ide, felismerésük külön tanulmány. Az általuk hozott üzenet helyes értelmezése, félreértése, átértékelése. Segítők, akik ellenállásunk felkeltésével "segítenek"... Fél füllel hallott mondatok, fel nem ismert jelentőségű pillanatok, talentumok és hajlamok, házastársak, életpartnerek, munkatársak, és a szolgálatban felismert szellemi testvériségek.

A télis nagy bezárkózás hónapjaiban mutatkozott meg számunkra az Életkehellyel való munka egy másik dimenziója is, amit szeretnénk Veletek itt megosztani. Rendkívül hasznos és hihetetlenül mély, erős rálátások születhetnek bennünk az egyes életfázisok szellemi hangulatát illetően, ha kirakjuk az Életkelyhet olyan fényképekkel, amelyek az egyes életfázisokban egy jellemző pillanatban örökítenek meg bennünket. Lehet ez a fénykép egy fontos esemény krónikása, de felidézhet számunkra egy utazást, amelyet akár egyedül, akár karmikus kísérőinkkel tettünk, rögzíthet örömteli, vagy szomorú élet-pillanatokat. A lényeg az, hogy az éberen visszatekintő ember gondolatisága számára ezek a képek kétségbevonhatatlan fizikai tükörként mutatják meg az ember végtelen változó, alakuló, elrejtező, előbukkanó képességét.

Az Életkehely három tanulmányozandó tulajdonsága a Polaritás, a Felépítés-Felfokozás és a Metamorfózis címszavak alatt foglalhatók össze.

A Polaritás elve az élet két felének kontrasztjában jelenik meg legmarkánsabban: ifjúság - öregség; fizikai építkezés - szellemi építkezés; az elfogadás-befogadás évei - a kiáradás, átadás, kifelé fordulás évei; a felkészülés évei - a beérés, kreativitás évei. Ezek a poláris erők teljesednek ki az inkarnáció - exkarnáció nagy polaritásában, amelyet a születés és a halál kapui kereteznek.

A Felépítés-Felfokozás elve érzékelhetően végig kíséri az egész emberi biográfiát, méghozzá állandóan erősödő intenzitásban, a test-építés, kivirágzás kezdeti éveitől a szellemi építkezés, megjelenés, kiteljesedés esztendői irányába. Ugyanezt tükrözi a már említett szín-rendszer is az egyes 7 éves periódusokban. Hiszen az út a vörösből az ibolyáig, az infrából az ultráig szintén semmi más, mint egy erőteljes felfokozás, immár a fizika törvényeinek megfogalmazásában.

További jelzései a felfokozásnak az egymást követő 21 éves periódusok nyelvén a Test (első 21 év), majd a Lélek (második 21 év), végül a Szellem (harmadik 21 év) megjelentetése és fokozatos fejlesztése. Ha viszont a 21 éves periódusokat kiterjesztjük egészen a 84. évig, (ennyi az éteri kehelyben megjelentetett "időkeretünk"), akkor a 4 princípium (fizikai-éteri-asztrális-mentális) egymást követő és egymásra épülő felfokozódása mutatkozik meg előttünk.

A Metamorfózis princípiuma az Életkehely hármas ívében a Szellemi Hierarchiák meghatározó jelenlétének tükrében válik érthetővé. Az első 21 életévben a harmadik Hierarchia (Archai-Arkangyal-Angyal) erőinek kereszttüzében épül fel az inkarnálódó ember fizikai aspektusa, a második 21 évben viszont a Napszellemek, tehát a második Hierarchia kizárólagos fennhatósága alá kerülünk, miközben éteri mivoltunk épül ki a Nap formáló-transzformáló sugárzásában. Végül a harmadik 21 éves periódusban a Föld vonzereje gyengülvén, a "nagy-mozdulat", a Kiemelkedés ígérete válik megvalósíthatóvá a letisztult asztralitás segítségével, és az első Hierarchia asszisztenciájával. A test eközben lassan "felégeti" önmagát, az ifjú hamvasság először elvész az asztrális tűzben, majd azután a Szellem tisztító, hűvös lángjában fokozatosan a magasabb Én kezébe kerülhet az inkarnáció irányítása.

A 28-30. életév táján az ember választás elé kerül, felmérhet és határozhat. Vállalhatja a további fejlődésért való felelősséget, vagy lemondhat róla. Amennyiben a lemondást választja, akkor a 33. életév táján félreérthetetlen jelzést kap, hogy az inkarnáció kísérő Angyala távolabb húzódott, "elfelejtette az ember nevét". Az ebből születő mélypont sötétsége a mindenkori beavatási alászállás ősképét idézi fel, amikor a belső Nap fénye kiválthat bennünket a Hold-karma szakadékából és elindít az "új házasság", a Szellemi Hierarchiával való tudatos együttműködés, együttélés nehéz magasságai felé... Így nyílik meg az út az Imagináció-Inspiráció-Intuíció, a Szellemi Én-Életszellem-Szellemi Ember, a Manasz-Buddhi-Atman realizációjához.

Tükörhatás: az Életkehely egyik olyan tulajdonsága ez, amely nemcsak az egyéni, de a csoportkarma szintjén is nagy jelentőséggel bír. Az első 7 esztendő erőtere visszatükröződik, vagyis egy magasabb szinten "visszaköszön" a 9. életperiódusban, tehát az 57-63.-évig terjedő szakaszban.

Ugyanígy, a második 7 év erői tükröződnek a 8., a harmadik 7 év erői pedig a 7. életperiódusban. Ennek a visszatükröződésnek bárki által felismerhető jelei életünkben a két "tükörkorszakban" együtt élő karmikus társak mélységes affinitása, kapcsolódási készsége. Ifjú és idősödő lények rendkívüli erővel bíró karmikus találkozási pontjai ezek, amikor a készülődő ifjú embernek segítő kezet nyújthat az, aki magában már beérlelte hátrahagyott élet-szakaszainak igazi szellemi esszenciáit, és ezeket - sokszor szavak nélkül - képes átadni a készülődő, kereső, az erők viharában még biztos bázist nélkülöző, sodródó fiatalnak.

A születés, megérkezés, imitáció korszakában élő gyermeknek hatalmas ajándékot adhat a kilencedik 7 évét taposó, megnyugodott asztralitást, intuitív szellemi közelséget sugárzó nagyszülő. De ugyanez a helyzet később, a keresés, megítélés, életöröm-befogadás, élet-érték felismerés, a függetlenedés periódusaiban, amelyek végül elvezetnek az élet értelmének legmagasabb, szellemi ideálokból fakadó kutatásához. Itt is újra és újra kezet nyújthatnak az Életkehely két szemközti ívében élő karmikus társak. Ez egy csodálatos, láthatatlan iskola tanterve, kibontható, felismerhető minden családi, baráti sorsképletben, és egyre függetlenebbé válik a vérségi kapcsolatoktól.

Mégegyszer a már említett Hold-kapukról: inkarnációs előkészületeink, aláereszkedésünk, karmikus felépítésünk őrzője és kivitelezője a Hold, amelynek ritmusa oly nyilvánvalóan jelen van földi életünk fizikai aspektusaiban is. Kevésbé ismert kozmikus összefüggés az egyéni inkarnációs képletben az úgynevezett Hold-kapuk megnyílása, amely mindig a nagy váltások, meglátások, megértések energiáit hordozza - amennyiben megtanulunk figyelni és együttműködni ezzel a jelenséggel.

Az a néhány éjszaka amely a Hold-kapu megnyílását megelőzi és követi, az emberi élet legfontosabb éjszakája... Itt teljesedik ki a Makrokozmosz 18 éves légzésének ritmusa, amelynek mikrokozmikus változatát mi is magunkban hordozzuk, hiszen egy perc alatt 18-szor veszünk lélegzetet. A megnyíló Hold-kapun hatalmas asztrál-erők áramlanak be az ember karmikus képletébe, fontos váltások, lehetőségek potenciális energiáit hozva - de vajon észrevesszük-e? Kozmikus törvény, hogy amikor valami új születik, valami réginek meg kell halnia.

Emberi létünk szintjén azonban minden ilyen váltás - halál - fájdalmat és félelmet invokál bennünk, és tudatunkra mindkettő "altató" hatással lehet. Éppen ezért, különösen az első Hold-kapu mellett szinte észrevétlenül "elmegyünk". Az ifjú magabiztosság nehezen tűri a kétség erőtlenségét, a fájdalom közelségét. Mindez idegen bimbózó, épülő optimizmusától. Így ez az első Hold-kapu legfeljebb annyit tehet, hogy a már kialakult tiszta idealizmusra való hajlam magasabb asztrál-erőit megerősíti.

A második Hold-kapu megnyílása nem sokkal a tudati lélek megszületése után, már nagyobb jelentőséget hordozhat az inkarnáció szempontjából. Az Életkehely mélypontjában megélt belső krízisek, a kétség, a bizonytalanság, a többre hivatottság elégedetlensége, az élet igazi jelentőségének most már sürgetővé vált kutatása, az egzisztenciális dilemma mindent megkérdőjelező élessége, tényleges vízválasztót jelenthet a 37. életévét betöltött ember számára.

Sokak számára az "élet" itt véget ér, bár a "létezés" még évtizedekre elnyúlhat...

A kezdet álmai, aspirációi belefulladhatnak a mindennapok "realitásába", az erőnlét megcsappan, a karmikus társak, a kiépült életkörülmények körképe elviselhetetlen sivárságot mutathat. A váltástól való félelem, a kényelemszeretet, a megkötött kompromisszumok bilincsei elfojthatják, és a Hold-erők fennhatósága alá kényszeríthetik a felnevelkedett Nap-erőket. Az inkarnáció gerince itt úgy megroppanhat, hogy az Életkehely felfelé hajló ívébe egy "kivérzett", erőtlen lény lép be, aki nem lesz képes válaszolni a közeledő első Hierarchia kapcsolat-teremtő jelzéseire.

Természetesen az is igaz, hogy a második Hold-kapu ébresztő impulzusát magába fogadó ember hihetetlen erőtöblettel folytathatja életútját. A váltást ő sem kerülheti ki, sem pedig az azzal járó kockázatokat és fájdalmakat. Az Én felé közeledő személyiség azonban már nem fut sem a tükör, sem pedig a tükör által felidézett fájdalom elől. Így lesz a fájdalomból cselekvőképes transzformatív erő, amely később a tudatos karma-építés kivitelezőjévé válik.

A harmadik Hold-kapu, amelynek megnyílása az 55. év utáni kilencedik hónapra esik, már markánsabban jelezheti az előző Hold-kapukkal való találkozás minőségét. Tehát: új életerő, új feladatok, sőt igen gyakran új karmikus képletek megjelenése, professzionális váltások, késői gyermekek, új kapcsolatok, nagy helyváltoztatások - vagy hanyatló egészség, önközpontú befelé-fordulás, fáradt pesszimizmus, az életnek, mint végül is rejtélyes, érthetetlen és hiábavaló folyamatnak kesernyés, sőt sértődött szemlélete...

Ilyenkor gyakori még a mentális erőt pótolandó asztrális fellobbanás, a jól ismert másod-, sőt harmadvirágzások formájában, ezek azonban rövid életűek és üstökös ívük hamar beletorkollik az élet-princípiumok látványos hanyatlásába.

A negyedik Hold-kapu a 74. év utáni negyedik hónapban ér el bennünket, tehát abban a kegyelmi periódusban, amikor a karmikus kötelezettségek terhétől megszabadult lény "megfiatalodhat", magas szintű kreativitásról tehet tanúbizonyságot, gondolkodása rugalmas, fantáziája élénk, életszeretete ragályos, kifinomult erőtere mágnesként vonzza az embereket. A Szellemről csak akkor beszél, ha kérdezik, de életét úgy éli, hogy állandóan kérdezni fogják. A spektrum másik végén a keserű, elhomályosult emlékezetű, nyűg-testét orvostól-orvosig vonszoló "öreg", aki saját panasz-áradatának áttörhetetlen barikádjai mögött szenved, és szenvedtet...

Ami az ötödik Hold-kaput illeti, a 93. év után: ki is mesélhetne róla...

Az ember testének, lelkének és szellemének fejlődése a földi élet folyamatában egymás mellett zajlik, irányuk azonban ellentétes. A test földi szempontból tekintve a születéstől halálig vezető útját járja, miképpen egy növény: kisarjad, kivirágzik és pusztulásba hervad. Az emberi szellem azonban a Szellemvilág szemszögéből tekintve a halálból halad a születés felé. Ilyenformán a fizikai születés pillanata a Szellemvilág halál-küszöbe.

E két folyamat az Életkehely öblében teljesedik ki, először a luciferi "bölcsesség", majd az élet végén, a Krisztus-i szeretettel való találkozásában. Lucifer smaragd köve egy pentagonális dekodaéder, amely az anyag éterizációjának térben megjelenített formája. Innen, erről a mélypontról indul felfelé a Szellem, a magára ismert Én diadalmas útja, amely a fizikai burok levetésének pillanatában éli meg születését igazi otthonában a Szellemvilágban. A lélek útja viszont ugyanebben a képletben érdekes kettősséget mutat. A lélek számára az Életkehely öblében egyszerre jelentkezik a születés és a halál élménye, amennyiben a lélek igazi élete a Szellemben teljesedik ki. Az Én-felismerés lángja egyszerre hamvaszt el, és kelt életre a személyiségtől az Én-ig vezető úton.

2000 esztendő, a Golgota Misztériuma óta a kozmikus Krisztus éteri erejének pecsétjét hordozza éteri testében minden földre inkarnálódott ember. A Golgota áldozata által Krisztus vált a Karma Urává, a Világ-tudat őrévé, az embert magasabb Énje misztériumába beavató Iniciátorrá. A kép, amely részben az Életkehely öblében, tehát az életkrízis nehéz szakadékában is megjelenhet az ember benső horizontján, ugyanakkor jelzi, hogy az emberi életút végén, a halál pillanatában minden földi lény számára elkövetkezik ez a találkozás, ember és Isten, személyiség és magasabb Én találkozása. Ez a pillanat fordulópont nemcsak az egyéni emberi karmában, de az egész teremtett Kozmosz karmájában is.

Végső útravalóként: ez az Életkehely önmagában nem egy Imagináció, hanem bennünk, általunk válhat azzá, a vele való intenzív, félelem nélküli, tiszta eltökéltségű belső munka folyamán. Ez a munka eredményeket hoz, mert egyrészt minden kétséget kizáróan megmutatja az absztrakt gondolkodás elégtelenségét az élet kozmikus valóságának kutatásánál, másrészt pedig ugyancsak félreérthetetlen módon megmutatja az élő, rugalmas, imaginatív Michael-i gondolatiság tiszta, feltáró és egyben átalakító transzformáló erejét. Aki a szívével tanul gondolkodni, annak ki kell lépnie önmagából és tanúként visszanéznie önmagára. Akkor látni fog, a Szellem félelmet nem ismerő erejével.

Tehát: figyelj az életedre, mint egy hatalmas, fenséges, bonyolult mintába rendezett, elfogadhatatlan törvényszerűségeket mutató folyamatra. Éld meg magadban ezeknek a folyamatoknak rugalmas, hullámzó, változékony, gazdag jelenlétét. Mérd fel, hogy mit hoztál magaddal ebbe az életbe, mivel tartozol önmagadnak, mivel tartozol másoknak. Mi épült életedbe a földi oldalról, és mi a kozmikus Szellemvilág oldaláról. És amikor kimondod, hogy értem, akkor realizáld, hogy csakugyan érted, azaz mindez ÉRTED is történik. Ekkor és csak ekkor kezdődhet az Életkehellyel az igazi elmélyült meditációs munka:

- balról jobbra: befogadás, elfogadás - kiárasztás, átadás. A szeretet ösvénye az ifjúságtól az érett korig.

- alulról felfelé: a lélek elsötétedése, elhalása, majd új életre ébredése a Szellemnek való önátadásban, kiemelkedés, felfelé indulás.

- középen: a háromszor 7 Nap-esztendő, gyökerében az életkrízis, koronájában pedig a tudatosan karmáját építő emberi Én Krisztussal való azonosulása.

A földi zarándok-útját járó ember igazi esszenciája isteni potencia. Egy teremtett, teremtő Lény, akinek távoli célja a születésekor neki adott isteni kegyelem teljes realizációja. Goethe ezt így fejezte ki: csak az igaz, ami gyümölcsözik. Mi lehet hát ennek a titkokkal teli emberi életnek az igazi gyümölcse?

Minden halállal megírunk egy fejezetet az élet könyvéből. Akikkel az Úton találkoztunk, akiknek kezét megfogtuk, szívét megérintettük, szintén magukban hordozzák ennek a könyvnek egy-egy fontos fejezetét. A mű csak másokkal együtt lehet teljes. A felolvasás pedig zajlik akkor is, amikor a "szerző" már a Szellem világából hallgatja a recitációt... Íme a poéta...

A halál órájában az ember leteszi szerszámait, vésőjét, kalapácsát, amellyel AZT a földi szubsztanciából megformálni vágyta, újra és újra modellezte, itt hozzá adott, ott elvett belőle... Fiatal évei végén az Életkehely öblében készen is állt a mű, amelyet Én-nek nevezhetett. Aztán ismét előkapta szerszámait és onnantól kezdve az anyag már csak fogyott, a forma finomodott, már alig volt teste. Csak a fénye ragyogott. Íme a szobrász...

A hatalmas élet-freskó ecsetvonásonként készült nap-nap után, az éjszaka alagútjának falán. Halála pillanatában az ember a teljes vásznat szemléli újra, de olyanképpen, hogy a kitöltött színek, formák mögött megjelenik a Hold-Tanítók valamikori "elővázlata", amelyet a földre vezető útra vele adtak. Most, a távozás pillanatában a kép gazdag, változatos, lüktetően eleven mű. Íme a festő...

Minden földi gondolat, minden földi cselekedet egy hangot üt meg a Mindenség láthatatlan húrjain. Az ember maga a muzsikus, de ő a muzsika is. A földön a zene az Istenek ajándéka, és az ember muzsikál, zeng, visszhangzik, sír és nevet. Majd amikor távozik, a befejezett koncertet felajánlja meghallgatásra, beillesztésre a Szellemi szférák szimfóniájába. A zenében ott él az önmaga megtalált harmóniáját a Magasságok Urainak felajánló ember túláradó öröme, de ott van az Akarat, Harmónia és Szeretet Urainak felismerő öröme is, amellyel fogadják ezt a kompozíciót. Igazi Öröm-Óda ez. Íme a muzsikus..."

(Bistey Zsuzsa írása)

- - - - - -

Bistey Zsuzsa: Az élet kelyhe - videó

Katharine Hepburn története

"Egyszer tinédzserkoromban apám és én elmentünk, hogy jegyet vegyünk a cirkuszba. Már csak egy család állt előttünk. Nyolc gyerek, valószínűleg mind 12 év alattiak. A ruháikon látszott, hogy nem volt sok pénzük, de rendezetten és tisztán öltözöttek. A gyermekek jól viselkedtek, sorban álltak, kettesével a szülők mögött, kézen fogva. Lelkesen beszélgettek bohócokról, állatokról, amit aznap este nézni fognak. Izgalmukból látszott, ők még sosem jártak cirkuszban. Jelentős pillanata lett volna az életüknek.

Az anya fogta férje kezét, úgy nézett rá, mintha azt mondaná : „Te vagy az én lovagom fényes páncélban. Mosolygott, örült, mert boldognak látta a családját. A jegypénztáros megkérdezte a férfitól, hány jegyet szeretne. 

Büszkén válaszolt : "Nyolc gyerek és kettő felnőtt jegyet kérek."

Az eladó mondta a belépők árát. A férfi ajkai remegni kezdtek. Aztán egy kicsit közelebb lépett és megkérdezte : 

"Mennyit mondott ?" A jegyes megismételte az összeget. Nem volt elég pénze a férfinak.

Hogy fordulhatott elő és hogyan mondja el a nyolc gyerekének mindezt ?

Apám látta, hogy mi történik, zsebre tette a kezét, elővett egy 20 dolláros bankjegyet és leejtette a földre. (Nem voltunk gazdagok a szó semmilyen értelmében!) 

A papám lehajolt, felvette a pénzt, vállon veregette az embert, és azt mondta : 

"Elnézést uram, ez kiesett a tárcájából. "

A férfi rájött, hogy mi történik. Nem kért alamizsnát, de az biztos, hogy nagyra értékelte a segítséget ebben a kétségbeesett, fájdalmas és kínos helyzetben. 

Egyenesen apám szemébe nézett, a kezét az övé közé fogta, szorosan szorította a 20 dolláros bankjegyet, remegő ajkakkal és könnycsepp csordult le az arcán, azt válaszolta : 

"Köszönöm, köszönöm, uram. Ez tényleg sokat jelent nekem és a családomnak".

Apám és én hazamentünk. Annak ellenére, hogy aznap este nem láttuk a cirkuszt, mindketten olyan örömöt éreztünk, ami sokkal nagyobb volt, mint bármi, amit a cirkusz valaha is nyújthat. Azon a napon megtanultam, mit jelent az adakozás. Az adakozó nagyobb, mint aki kapja. Ha nagy akarsz lenni, nagyobb, mint maga az élet, tanulj meg adományozni.

Tanuld meg, hogy boldoggá tegyél valakit a nagylelkűség által."

- Katharine Hepburn, négyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő -

forrás: Kati Kohári

- - - - - - - 

Katharine Hepburn - videó

forrás: Timeless Beauties

Ludwig van Beethoven - Ki ő, ha nem egy igazi példakép?

"Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat."

- Ludwig van Beethoven -

Ludwig van Beethoven 1770-1827

Ludwig van Beethoven az egyik legnagyobb példaképem, aki nem pusztán a szerzeményeivel hagyott maga után halhatatlan örökséget, hanem a kitartás és a végtelen elkötelezettség univerzális szimbólumává vált azzal, hogy siketen sem hagyott fel a hivatásával, sőt korszakalkotó zeneszerzővé vált, mivel ő a totális belső csendben is meghallotta azt, amit a legtöbben két tökéletes füllel sem érzékelünk: a muzsika igaz hangját.

Senki és semmi nem tudta elvenni Beethoventől a zenét, pedig bőven akadt volna rá alkalom, hogy letérjen az Isten által neki rendelt útról. Édesapja gyakran verte, erőszakkal akart belőle Mozarthoz hasonló csodagyereket nevelni. Kisgyermekként már hatalmas tömegek előtt szerepelt a család megélhetése érdekében, otthonról először 10 éves korában szakadt el. Nem volt gyerekkora, ő mégsem utálta meg a zenét, éppen ellenkezőleg annak, s abban élt.

Ezért is volt olyan nagy csapás, amikor 27 éves korában egy tífuszfertőzést követően fokozatosan elkezdett romlani a hallása. Minden egy enyhe fülcsengéssel kezdődött, ami az évek során odáig fajult, mígnem a sikerei teljében lévő zenész már nem játszhatott tovább a nagyközönségnek. Az Erzherzog-trió bemutatóján szerepelt utoljára mint hangszeres zenész, ezután 8 éven keresztül a hallása teljes elvesztéséig karmesterként jelent meg a színpadon.

Ahhoz, hogy ezt egyáltalán megtehesse, egy barátja készített számára egy fejre erősíthető hangtölcsért, ami némileg felerősítette a hangokat, így pedig képes volt a zenekar irányítására. Kritikusai, irigyei persze kiröhögték. Röhögtek rajta éveken át, míg ő egy tölcsérrel a fülében a legszebb hangokat hívta elő estéről estére, s magasról tett azokra, akik azért nevettek rajta, mert a szenvedélyének élt.

Ahogy teltek az évek a mester egyre rosszabb állapotba került. Fizikálisan és lelkileg is megviselte a hallás kincsének elvesztése. Többször az öngyilkosság gondolának szele is megérintette érzékeny lelkét.

Végül mégis maradt, az életet és a zenét választotta!

Utolsó éveiben a külvilággal már csupán írásban, jegyzetfüzetén keresztül kommunikált, a komponálás során pedig a fogai közé egy dobverőt szorított, s azt érintette a zongora fedőlapjához. Így vált számára valamilyen formában „hallhatóvá” a koponyacsont rezgésein keresztül az egyébként fülének már teljesen néma hangszer.

Hangtalan zeneszerzése maga a csoda! Olyan elképesztő belső hallással áldotta meg a Jóisten, amely előtt az utókor még ma is értetetlenül áll, mert ő maga gyakorlatilag megvalósította a lehetetlent.

Beethoven kezei

S hogy mi a tanulság?

Összeszedtem az 5 legfontosabb dolgot, amit érdemes lenne megtanulni Beethoventől, s ami erőt adhat bárki számára a küzdelmes hétköznapokban:

1. Nem számít, hogy ki mit gondol, vagy milyen hangosan nevetnek mások, a saját utunkról soha ne térjünk le! Ha jól érezzük magunkat, ha szeretjük azt, amit csinálunk, ha úgy érezzük, ez a mi utunk, akkor ne más véleménye befolyásoljon, hogy járunk-e rajta!

Ha Beethoven a kritikusai miatt félrevonult volna, ha engedte volna, hogy elnémuljon benne a muzsika, ha a harmincas évei vége felé feladja a küzdelmet, akkor most mennyivel szegényebb lenne a zenei világ…

2. Lehetetlen? Nem létezik! A körülményeket nem befolyásolhatjuk, de arról már mi döntünk, hogy mit kezdünk a kialakult élethelyzettel!

Dobverővel a szájban vagy tölcsérrel a fülön, térden kúszva, mankóval bicegve… bárhogy, a lényeg, hogy haladjon az ember a cél felé!

3. Az élet akkor is szép, ha fáj! A születés ajándékát akkor se dobjuk el, ha éppen a legsötétebb oldalát mutatja a világ!

Ha a siket zeneszerző képes megemészteni a hallásának elvesztését, akkor bárki meglelheti magában a belső erőt a továbblépéshez.

4. A fájdalom egy eszköz, ami a fejlődés, az alkotás lehetőségét hordozza magában! Használjuk bátran a nehéz életeseményeinket mint üzemanyagot a jobb emberré válás felé vezető úton!

Beethoven művészetét alapjaiban befolyásolta a betegsége. Igazi mesterré a legnagyobb vesztesége formálta. Korszakalkotó műveit talán éppen legmélyebb fájdalmának köszönhette.

Hogy nehéz volt-e az út? Minden bizonnyal! Hogy megérte-e végigjárni? Nem kérdés!

5. Az igazi szeretettel, szenvedéllyel, alázattal és áldozatvállalással végzett munka elnyeri méltó jutalmát! Ha elég jól csinálod, ha elég kitartó vagy, ha van benned elég szenvedély és szeretet, akkor nyomot hagyhatsz a világban!

Beethoven halála napjáig alkotott, végső útjára legalább 20.000 csodálója kísérte el, nevét és alkotásait pedig soha nem feledi az utókor!

Ki ő, ha nem egy igazi példakép?

Benned is van egy csepp Beethoven?

- forrás:József Felföldi -

- - - - - -

A Holdfény szonáta története:

Kinek nem voltak az életében nagyon fájdalmas pillanatok?

Kiben nem merült fel soha a feladás gondolata a nagyon nehéz pillanatokban?

Ki nem érezte még magát soha mérhetetlenül magányosnak, amikor

teljesen kilátástalannak látszott az élete?

Még a híres, gazdag és nagy hatalommal bíró emberek sem kerülhetik

el a magányos és szenvedéssel teli pillanatokat.

Pontosan ez történt minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjével.

Ludwig von Beethoven 1770-ben született Németországban, Bonnban,

és 1827-ben Bécsben érte a halál.

Beethoven ilyen fájdalmas, sötét és komor időszakokon ment keresztül. A német herceg

halálakor, aki barátja, jótevője és második apja volt, mély szomorúság és depresszió

kerítette hatalmába.

A fiatal Beethoven nagyon szenvedett a szeretet hiányától.

Apja iszákos volt, aki rendszeresen verte a fiát.

Az utcán halt meg, az alkohol áldozata lett.

Anyja nagyon fiatalon halt meg, és bátyja soha nem állt mellé, nem segítette. Ráadásul

betegsége, hallásromlása felerősödött, s ez egyre jobban kínozta őt. Ideges, ingerlékeny

emberré vált.

Beethoven már csak egy füléhez tartott tölcsér formájú eszköz segítségével tudta hallani a

hangokat. Mindig magával vitt egy füzetet, hogy az emberek beleírhassanak, és így

tudjanak kommunikálni vele. De senkinek nem volt ehhez türelme, sem ahhoz, hogy szájról

olvasva megérthesse őket.

Tapasztalva, hogy senki sem érti meg és senki sem akar segíteni neki, Beethoven

magába zárkózott, és kerülte az embereket. Embergyűlölőnek tekintették.

Mindezek után a zeneszerző mély depresszióba esett. Azon kezdett gondolkodni,

hogy talán az öngyilkosság lenne a legjobb megoldás.

De mivel Isten egy gyermekéről sem feledkezik meg, a Beethoven felé nyújtott segítő kéz

egy vak fiatalasszony személyében érkezett. Ez az asszony ugyanabban a bérházban lakott,

ahova a zeneszerző kellett költözzön, és egyszer azt mondta a férfinak, a fülébe kiabálva:

„Bármit megadnék, ha egyszer láthatnám a holdfényt!”

Ezt hallva Beethoven könnyekben tört ki:

De hát ő mégiscsak lát! Mégiscsak tud komponálni, és azt le tudja írni papírra!

Hatalmas életkedv öntötte el, ami minden idők egyik leggyönyörűbb

zenedarabjának, a „Mondscheinsonate”, a Holdfény szonáta megalkotására késztette.

A zenedarab fő motívumában lassú lépteket idéznek a hangok, talán Beethoven

és mások lépteit, amint a német herceg, barátja és jótevője koporsóját követik.

Felnézve az ezüstszínű holdfényes égre, a világtalan fiatalasszonyra emlékezve,

amint barátja halálának okát kérdezi, és nagyon mély gondolatokba merül.

Egyes zeneiskolák úgy tartják, hogy a szonáta első tételében állandóan ismétlődő

hangok, mintha a „Warum? Warum?” (Miért? Miért?) szavakat idéznék.

Évekkel azután, hogy túljutott a szomorú, szenvedéssel és fájdalommal teli

életszakaszán, elkészült a felülmúlhatatlan zenemű, az „Örömóda”, a 9. szimfóniából.

Ez a remekmű koronázta meg a zeneszerző élete munkáját. 1824-ben maga vezényelte

az első előadást. Mivel addigra már teljesen megsüketült, nem hallotta a tapsot.

Az egyik szólista gyengéden megfogta Beethovent, és a hallgatóság felé fordította, hogy

lássa a termet betöltő, vadul éljenző, tapsoló és kalaplengető közönséget.

Úgy mondják, az Örömóda Beethoven háláját fejezi ki Isten és az Élet felé, hogy annak

idején mégsem dobta el magától az életét.

És ez a köszönet azt a vak fiatalasszonyt illeti, aki arra inspirálta őt kívánságával,

hogy a holdfényes éjszakát hangjegyekbe ültesse át: egy csodálatosan szép melódia édes dallamában a holdfény sugarai hullámzanak…

Érzékenységét felhasználva, Beethoven, a zeneszerző, aki nem hallott semmit,

gyönyörűséges zenéjével lefestette az éj szépségében fürdőző holdfényt

egy olyan nőnek, aki nem látott semmit.

(Enrique Baldovino zenész elbeszélése alapján)

- - - - - - -

Beethoven - Holdfény szonáta - videó

Beethoven IX. szimfónia - örömóda - videó

A Tesla rejtély - Kozmikus utazó, géniusz egy másik dimenzióból

Megdöbbentő, letehetetlen olvasmány, nem csak Tesla rajongóknak!

Timothy Beckley - Tim Swartz - Sean Casteel - Margaret Storm - Wilbur Smith írása

Ma már tény, hogy Tesla halála után az amerikai kormány minden kutatását és feljegyzését zárolta, még azokat is, amelyeket korábban vad ötletnek minősítettek és minden fórumon elutasítottak. Épp ezért nem meglepő, hogy nevét a mai napig - a tudományos élet egy részében - szinte tabuként kerülik, sőt, neves tudósok nem átallottak olyan kifejezéseket használni a munkásságára, mint „vudu tudomány” vagy „közönséges szélhámosság”... Ma már az is ismert, hogy számos szigorúan titkos program alapját képezte és képezik Tesla kutatásai, melyek létezéséről és végrehajtásáról csak a legmagasabb szinteken és csak a beavatottak szerezhetnek tudomást.

1896 óta Nikola Tesla hitt abban, hogy híres, vezeték nélküli jeladójával képes felvenni a kapcsolatot más bolygók intelligens lényeivel is. 1899 nyarán, miközben Colorado Springs-i laboratóriumában dolgozott, állítólag kozmikus rádiójeleken egy sor számkódra lett figyelmes, amelyeket a naprendszerünkön kívüli intelligencia jeleiként értelmezett...

Nyilvánvaló, hogy Nikola Tesla életében van valami különleges és figyelemreméltó. A találmányai csak a jéghegy csúcsa. A megboldogult Margaret Storm bámulatos munkássága előtt senki sem feltételezte, hogy Tesla szó szerint egy másik korból és világból származhatott volna, hogy egyike lehetett az úgynevezett csillagsarjaknak, akik egy másik bolygóról érkeztek ide titokban. Egyesek ugyan korábban is gondolták, hogy kapcsolattartó lehet, de Storm kinyilatkoztatásai ennél tovább merészkednek.

Már több évtized telt el Nikola Tesla halála (1943) óta, mégis ugyanolyan döbbenetes, rejtélyes alak, valahol a vak tömeg történelemismeretén kívül. Bár XXI. századi civilizációként az ő hihetetlen zsenijének gyümölcseit élvezzük, még mindig nem adtuk meg neki azt a tiszteletet, mint ami technológiailag kényelmes korunk egyik megalapozójaként megilleti.

Tim Swart szerint Tesla úgy gondolta, a világűrből kaphatott üzenetet, valószínűleg földönkívüliektől. Ez akkoriban döbbenetesnek számított. Persze egyesek már felvetették, hogy lehet élet a Marson, de ezt senki sem vette komolyan. Tesla a coloradói Colorado Springsben végzett kísérleteket 1899-ben egy hatalmas rádióvevővel, ugyanis lenyűgözték a villámlások. Próbálta valamilyen módon megzabolázni a villámok erejét.

És minden este – folytatta Swartz – befogta az általa „visszatérőnek” nevezett jeleket. Tudod, csipp, csipp, csipp. Nem a megszokott sztatikus zaj, amit viharoknál vagy villámlásnál hall az ember. Azon tűnődött, nem egy bolygók közötti üzenetet fogott-e be. Attól kezdve ennek megszállottjává vált, egyre jobb és jobb rádiókat készített, hogy újból befoghassa a jelet. Odáig jutott, hogy állítása szerint hangokat is képes lett venni. Állítása szerint olyan volt, mintha emberek beszélgettek volna egymással. Jegyzeteket készített róluk, amikben kifejtette, hogy intelligens lényeket hall egy másik bolygóról, noha a nyelvüket nem ismerte. Ennek ellenére úgy érezte, mégis megérti őket.”

Érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban, 1899-ben, amikor Tesla ezeket az idegen hangokat hallotta a primitív rádióján, az ország akkor tapasztalta meg az 1800-as évek végének nagy űrhajó-hullámát. A kutató, történész és ufó-szakértő, Dr. Derek Jacobs úgy véli, ekkor kezdődtek meg a valódi ufó-kapcsolatok.

„Felfedezései évtizedekkel, sőt, évszázadokkal meghaladják a tudományos világ mai ismereteit.”

A befektetői körök előszeretettel tartották vissza a nép elől a nevéhez kötődő, vezeték nélküli, sikerrel használható jeladó rendszerrel kapcsolatos információkat. Felesleges oszlopokkal, kábelekkel, vezetékekkel terhelt a Föld, hogy az „erős szeleknek és viharoknak legyen mivel játszadozniuk”. Ezzel a kapzsi, üzleti érdekeket szem előtt tartó módszerrel vagyonokat lehetett összeharácsolni a társadalom rovására... „Az új korban csak új módszerek lehetnek használatban. Következhet a bolygóméretű nagytakarítás, lebontva a közpénzből felállított kábeleket, vezetékeket, oszlopokat. Az otthonokban, épületekben az elektromos eszközök, mint a lámpák, vasalók, tűzhelyek, számítóképek, digitális eszközök teljesen megszabadulhatnak a vezetékektől, konnektoroktól.

Timothy Green Beckley:

„Lehetséges, hogy Nikola Tesla a világűr egy másik helyéből és idejéből származott?”

Margaret Storm:

„... Akkoriban nem sokat tudtak Nikola Tesláról. Nem szerepelt a történelemkönyvekben. Minden dicsőséget Thomas Edison kapott az áramfejlesztésért és a „találmányaiért”, miközben a nagyvállalatok Teslát teljesen megvetették. Tesla ugyanis hitt abban, hogy a vezeték nélküli áramot mindenki számára szinte ingyenesen elérhetővé kell tenni, annak társadalmi és élethelyzetétől függetlenül, ugyanis a váltóáram szó szerint akár a levegőből is előállítható a világ bármely pontján”...

Ám Margaret Storm Teslával kapcsolatos megállapításai közül a legdöbbenetesebbek azok voltak, miszerint a felfedező nem „közönséges” ember volt, hanem egy másik bolygón született, és onnan került egy szerb-ortodox pap küszöbére.

Nehéz elhinni?

Hát persze. De attól még döbbenetes.

Ez a kötet Tesla teljes életét felöleli, ahogyan az olvasó korábban még sosem hallhatta vagy olvashatta.

Ellentmondásos történet. Letehetetlen. Nem száraz vagy unalmas. Nem a szabadalmairól vagy a „megszokott” találmányairól szól, hanem - több fejezetben filozofikus, humánus, érzelmi, pszichés, ezoterikus, misztikus és spirituális megközelítéssel - az univerzum-szerte jelenlevő intelligens élet helyéről, idejéről és létezéséről, a társadalmi és világbéke iránti igényről... 

Továbbá Tesla két figyelemre méltó tanítványáról is. Otis T. Carr állítólag már jóval Jeff Bezos, Bob Bigalow, Elon Musk SpaceX-e, vagy a NASA távlati kereskedelmi projektjei előtt űrhajót akart építeni, amivel eljuthatunk a világűrbe. Arthur Matthews pedig, akit állítólag Tesla mentorált, felfedezte a különleges Tesla-távcsövet, amellyel földönkívüli lényekkel lehet kommunikálni...

Ez Egy Döbbenetes Történet. Elgondolkodtató. Feltölt Energiával, és Ismeretlen Világokba, Dimenziókba Vezet...

- forrás:magyarmenedek.com -

- - - - - - 

T-akták - A zseniális Tesla - videó

Hellebrand Henriett: Egy Angyal Tanításai - részlet

"A temető csendje szinte tapintható. A levegő nehéz és szent, mint egy régi imádság visszhangja. Az őszi levelek ropogása és a gyertyák halvány fénye keveredik a távolban csilingelő harang hangjával. Minden egyes lépés a kavicsos úton olyan, mintha az idő maga is megállna egy pillanatra, hogy helyet adjon az emlékeknek és a tiszteletnek. Lassú lépteim hangtalan fordulnak be a kis útra ami szüleim sírjához vezet,, a nap sápadt sugarai aranyba mártják a temető esdeklő hideg szobrait.. Lehajolok és kezemmel érzem a sírhely rideg felületét. Mécsest gyújtok, szemem egy ideig követi lassú kígyózó mozdulatát, s tekintetem elhomályosul,… már messze járok, a régi kis kapuban állok és látom Édesanyám boldog arcát, amikor megpillantja, hogy hazaért ez a szeleburdi lánya.. a konyhából porcukor illata csapja meg orromat.. Édesapám épp egy új tervet alkot, ah, de sokszor megváltottuk titkon a világot. Lelkem megnyílik csendben s elerednek könnyeim.. Kezem kinyújtom, de csak a levegőt érem el vele,, az alakjuk szertefoszlik és ahogy felpillantok tőlem nem messze egy szobrot pillantok meg.. Régi szobor, sok könnyet látott már bolyongani a sírok közt.. Ahogy közelebb lépek az angyal szobrához, a napsugarak arany fénye ragyog át a szárnyain. Az angyal keze finoman nyúlik előre, mintha valami láthatatlan erőt tartana vissza. Rápillantok és hirtelen, mintha megmozdulna az arca.. tekintete szelíd, mindent átható.. gyengéd és mérhetetlen szeretet árad belőle.. A szám magától nyílik szóra és öntudatlan szólok hozzá:

- Angyalom, mondd, miért tűnik úgy, hogy a fájdalom és a veszteség sosem múlik el teljesen?

Az angyal szelíd mosollyal válaszol:

- Drága Lélek, a fájdalom és a veszteség része az emberi létnek, de ezek az érzések erőt és mélységet is adnak. Az emlékek, amiket hordozol, és a szeretet, amit átéltél, mind hozzájárulnak ahhoz, aki vagy. Ne feledd, hogy minden könnycsepp és minden fájdalom egy újabb lehetőséget hordoz a növekedésre és a megértésre.

Ahogy az angyal szavai megnyugtatnak, rájövök, hogy a temető csendje nem csak a veszteségről szól, hanem a szeretetről és az emlékekről is, amiket magunkkal hordozunk. A gyertyák fénye pedig nem csak a múltat világítja meg, hanem a jövő reményét is. - ragyogása mintha áttörne a szobor szárnyain, ezer árnyalatot adva finom alakjának.. ránézek és már mást látok,, a feje körül ismerős arcok jelennek meg,, azok, akiknek az érintése a szívemnek szól, nem a szememnek... érzem ahogy egy könnycsepp lassan legördül az arcomon,, magányosan folytatja útját rajtam, ahogy az emlékeim is előszivárognak a lelkemből.. 

- Mond angyalom, miért nem láthatjuk azokat, akik már nincsenek velünk?.. Miért csak érezhetjük őket?

Az angyal szeme lágyan csillog, ahogy válaszol:

- Kedves Lélek, azokat, akiket elveszítünk, mindig a szívünkben hordozzuk. Az érintésük, a mosolyuk, a hangjuk mind-mind bennünk él tovább. Bár fizikailag nincsenek már velünk, a szeretet, amit irántuk érzünk, és az emlékek, amelyeket közösen teremtettünk, örökre velünk maradnak. Az érzékeink határt szabnak annak, amit látunk, de a szív és a lélek számára nincsenek ilyen korlátok. Az érzések mélyebbek és erősebbek, mint bármilyen látvány. Azok, akiket szerettünk, az emlékeink révén mindig velünk maradnak, és ezáltal folytatják az életük történetét bennünk.

- Oh,, a látvány csak a szemnek, a testnek szól.. mond, ilyenkor a halottak napján mi történik? Mi változunk, ahogy adtunk egy napot az emlékezésnek és megnyitjuk mélyen a lelkünket, vagy az elhunyt szeretteink is kapnak lehetőséget, hogy közelebb lehessenek hozzánk?

- Az angyal mosolya még szélesebb lesz, ahogy válaszol:

- Kedves Lélek, halottak napján a fátyol a két világ között elvékonyodik. Ez az időszak különleges, mert nemcsak mi változunk azáltal, hogy mélyen megnyitjuk a lelkünket és emlékezünk a szeretteinkre, hanem az elhunytak is lehetőséget kapnak, hogy közelebb lehessenek hozzánk. Ez az emlékezés napja, amikor a szeretet és a múlt emlékei összefonódnak, és a szívünkben újra érezhetjük azoknak az érintését, akiket elveszítettünk. Az emlékek és az érzések ilyenkor különösen intenzívek, és a szeretet, amit irántuk érzünk, újra életre kel. Ez a közelség nem mindig látható, de mélyen érezhető. Az emlékek lángja nem csak a múltat világítja meg, hanem a jövő reményét is sugározza, erőt és vigaszt nyújtva a szívünkben.

A sok apró mécses mintha összekapaszkodna és egy közös fénytáncot járna.. szavaink lassan elhalkulnak.. a közös beszélgetés ott visszhangzik az árván esdeklő szobrok között.

- Mond, mit tehetünk ilyenkor, hogy a szeretteink érezhessék még jobban a szeretetünket? Vannak jelek, amiket ők küldenek ilyenkor nekünk?

- Kedves Lélek, az emlékezés és a szeretet mindig különleges erővel bír. Amikor ilyen napokon megnyitjuk a lelkünket és emlékezünk a szeretteinkre, azzal a szeretetünket újra és újra kifejezzük. Gyújts gyertyát az emlékükre, oszd meg a történeteiket, hallgasd a kedvenc zenéiket, vagy tegyél valamit, amit együtt szerettetek csinálni. Ezek az apró gesztusok mind-mind összekötnek bennünket velük.

És igen, néha a szeretteink is küldenek jeleket, hogy tudassák, még mindig velünk vannak. Lehet, hogy egy különös álomban jelennek meg, vagy egy váratlan találkozásban, egy illatban, ami emlékeztet rájuk, vagy egy madár dalában, ami különösen közel hozza őket hozzád. Az ilyen jelek az emlékeink és a szeretetünk nyomai, amelyek átszövik az időt és a teret.

Szüleim önfeláldozó szeretetére gondolok, bátyámra aki úgy született, hogy útközben visszafordult a fény felé.. a nagyszüleim mesékkel teli szavait idézem fel, s a dédszüleimtől örökölt képességeimért adok hálát..

- Mond, hogyan gyógyíthatjuk be a szívünk sebeit?

Az angyal lágyan és szelíden válaszol:

- Kedves Lélek, a szív sebeit gyógyítani idő, türelem és szeretet igényel. Az emlékek és a szeretet, amit szeretteink iránt érzünk, mindig velünk maradnak, és erőt adnak a gyógyuláshoz. Az önfeláldozó szeretet, amit a szüleidtől kaptál, és a bátyád emléke, aki visszafordult a fény felé, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, aki vagy. A nagyszüleid meséi és a dédszüleidtől örökölt képességek mind gazdagítanak és erősítenek téged. Ahogy az emlékeket ápolod, és a szeretetet továbbadod, a szíved lassan gyógyulni kezd. Az apró örömök, a mindennapi pillanatok szépsége és a mély kapcsolatok mind segítenek a gyógyulásban. Engedd, hogy a fájdalom idővel átalakuljon emlékké és erőforrássá, ami segít, hogy még jobban értékeld az élet ajándékait.

- Ah... az emlékezés, mint erőforrás.. Eddig azt hittük, hogy az emlékek fájdalmas képek.. sokan félnek emlékezni, félnek érezni és félnek belül mélyen fájni.

Az angyal szeme mélyen, bölcsen ragyog, ahogy válaszol:

- Kedves Lélek, az emlékek valóban hordozhatnak fájdalmat, de ugyanakkor hatalmas erőforrást is jelentenek. Az emlékezés lehetőséget ad arra, hogy megőrizzük a múlt szépségét és tanulságait, és ezáltal erőt merítsünk a jelenben. Az érzelmek és az emlékek mélyén rejlő fájdalom nem feltétlenül ellenség, hanem egy kapu lehet a gyógyuláshoz és a növekedéshez.

Az emlékek segítenek megőrizni azokat, akiket szerettünk, és megmutatják, milyen sok mindent köszönhetünk nekik. Az emlékezés révén a szeretet és a kapcsolat tovább él bennünk, és ez az erő adhat bátorságot és reményt, még a legnehezebb pillanatokban is. Az emlékek ápolása nem csak a fájdalomról szól, hanem a szeretet és a boldogság újra éléséről is. 

Ahogy az angyal szavait hallgatom, érzem, hogy a mécsesek fénye egyre inkább beragyogja a lelkemet, és a fájdalom helyét fokozatosan átveszi a szeretet és a béke.

- Mond angyalom,... megölelhetlek téged? Tudom itt állsz előttem aranyfénybe mártott szoborként.. de én szeretnék egy jelet, egy érzést, hogy a szem és a tapintás is érezze a jelenléted, ne csak a lélek..- kezem finoman megöleli a meleg szobor alakját...

- Mond érzel?

Az angyal szemeiben fény villan, mintha megértette volna a vágyad. A szobor hűvös érintése lassan meleggé válik, mintha a szeretet és az emlékezés átjárná az anyagot.

Az angyal szavai szinte suttogásként érkeznek:

- Kedves Lélek, az ölelésedben ott rejlik a szeretet és az emlékek ereje. Érzem a vágyad, ahogy megérintesz, és a szíved minden dobbanása eljut hozzám. Az ölelésed nem csak a test, hanem a lélek közelségét is kifejezi. Bár fizikailag nem láthatsz engem, a szeretet és az emlékezés révén mindig itt leszek veled, hogy erőt és vigaszt nyújtsak.

Ahogy az angyal szavait hallgatom, érzem, hogy a gyertya fénye még melegebbé válik, és a szívemben enyhül a fájdalom. Az ölelés által a szeretet és az emlékek átszövik a lelkemet, és tudom, hogy a szeretteim mindig velem maradnak... "

- Hellebrand Henriett 2024 részlet Egy Angyal Tanításai című könyvből -

Zsigray András: Miért csak a jó embereket éri nagy tragédia?

Persze nem kell, hogy így legyen, de azt szoktuk mondani, hogy mindig csak a jókkal történik rossz dolog. Nem hinném, hogy ennek van valamilyen tudományos statisztikai alapja, de a népi megfigyelés mindig sok bölcsességet hordoz.

A spirituális fejlődés szempontjából nézve van magyarázat. Az ember lelke fejlődik, életről-életre érettebb lesz. Amíg a kezdeti életekben a jövő mindig félelmetes, addig a fejlődés utolsó életeiben a jövő bármit hoz, az tökéletes. Most is vannak emberek a Földön kezdetleges fejlődési szakaszban, és olyanok is, akiknek a lelke már nagyon érett.

A fiatal lelkek nagyon sokat aggódnak a jövőn, számukra rengeteg félelmet hordozhat a jövő. Az érett lélek eléri a szinkronicitás állapotát, amely az aggódó állapot teljes ellentéte. Szinkronicitásban azt érzi az ember, hogy bármi történik, az legjobban fog történni, mert útját Isten vezeti, és Isten mindig a legjobbat akarja számára.

A szinkronicitás megjelenése előtt, az ember hosszabb ideig tudatos spirituális életet él, melyben próbál tudatos maradni a történésekre. Minden megjelenő változásnál gyakorolja az elfogadást. Minden váratlan élethelyzetre úgy tekint, mintha saját maga választotta volna a kialakult élethelyzetet. Még akkor is, ha hatalmas változásokkal jár. Ha egós szemszögből nézzük, akkor hatalmas veszteségekkel jár. Mert az érett lélek már tudja, már érti, hogy elsődleges célja a Földön a lélekfejlődés, melyhez néha szenvedni kell.

A szenvedés egy nagyon mély metafizikai folyamat, mely során tágul a lélek, azzal együtt a tudat, tudatosság, és az energiabefogadás képessége. Minden egyes nehéz élethelyzet feldolgozása után, az ember kicsit tudatosabb, kicsikét több benne a tudat, lét, Isten.

Az ember csak addig szenved, amíg fejlődő képes a lelke. Ha az ember képes úgy tekinteni a váratlan jövőbeli élethelyzetekre, mint lélekfejlődési lehetőségekre, akkor már nem is szenved. Akkor már örömmel el tud fogadni minden olyan élethelyzetet, mely hatalmas változást hoz az életébe.

Például esetemben tíz éve tanulmányozom a spiritualitást, mert erőteljes tapasztalásaim voltak, amiket szerettem volna megérteni. Az évek alatt sok-sok mindent feláldoztam, hogy járni tudjam az utat, hogy tanulhassak, fejlődhessek. Sikerült az anyagi világban is féllábbal maradni, hogy meglegyenek az anyagi forrásaim, hogy egy nap könyvet írhassak a tapasztalataimból, és megszerezett tudásból, valamint tanfolyamokat kezdhessek szervezni. Hogy bevételeim is abból legyenek, amit szeretek csinálni. Már nem sok idő kell a megvalósuláshoz, talán félév. Mégis tudatában vagyok annak, hogy bármikor olyan veszteségek érhetnek, melyek a tíz éves célt egy csapásra szerte foszlathatják. És ha megtörténne, akkor örülnék, mert tudnám, hogy Isten fontosabbnak tartja a szenvedésem, a céljaim megvalósulásánál. Mert tudja, hogy abból a szenvedésből tovább érhet a lelkem, amíg a vágyam megvalósulásával kevésbé fejlődhetnék. Persze nem kell, hogy így legyen, - valószínűbbnek látom, hogy a tanítással sokkal többet fejlődök majd, mert tanítva tanul legtöbbet az ember. Ha minden nap arról beszél, amit egyre jobban akar tudni, érteni. Csak azért hoztam fel ezt a példát, hogy érzékeltessem, milyen az a gondolkodás, amikor az ember minden kialakuló élethelyzetre úgy képes tekinteni, mintha saját maga választotta volna.

A fenti sorokból már megérthető, hogy miért a jókkal történik mindig nagyobb tragédia. Mert a jók már érettebb lelkek. Ők az előző életekben már túl vannak a kicsike megpróbáltatásokon, a szokványos félelmeken. Nekik már nagyobb adag kell, hogy megjelenjen a szenvedés, hogy tovább fejlődjön a lelkük. Olyan adag, amelyről a fiatal lelkek úgy gondolják, hogy ők abba a megpróbáltatásba belehalnának.

Fejlődni vagyunk itt. Minden pillanatban figyelemmel kísér minket a Jóisten, gondviselés, - minden léleknek felügyeli a sorsát, hogy pontosan az történjen vele, ami épp a legjobban szolgálja lelke fejlődését. Létrehozott számunkra egy lélekbölcsőt, a Földet, melynek köszönhetően a szenvedés mellett sok örömöt is megtapasztalunk, - így igazán érdekes, izgalmas tapasztalás lehet a lélekfejlődés. És a végén minden jóra fordul, mert a végén megértjük, hogy a legnehezebb életszakaszok is értünk voltak, a fejlődésünkért volt.

- Zsigray András -

- - - - - 

A LÉLEK FELEMELKEDÉSE - SPIRITUÁLIS SZINT - videó

Rudolf Steiner: Lucifer és Ahriman

 

A szellem tudomány egyik fontos feladata, hogy az emberiség fejlődési menetének megfigyeléséből kiindulva megállapítsa, mit kívánnak tőlünk a fejlődést irányító erők most a közel jövőben.

Jelenleg az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszakban élünk, ami Kr. u. a 15.sz.-ban kezdődött. Az ezt megelőző korszak - a görög-római kor - Kr. e. a 8.sz.-ban kezdődött. Az ezelőtti korszak, a kaldeus-egyiptomi kor az a legrégibb időszak. Amire a külső történelem vissza tud tekinteni. Ezeknek a régi időknek a kultúráját összefoglaló névvel pogány kultúrának nevezzük. Közös vonások, hogy mély bölcsesség van bennük, ami a világ dolgaiban és folyamataiban való mélyreható betekintésen alapult. Tudjuk, hogy a pogány bölcsesség forrásai a misztériumok voltak. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a pogány kultúrákat, egy igen fontos jellegzetességet találunk bennük, éspedig azt, hogy semmiféle morális impulzust sem tartalmaznak. De ebben az időben ez nem is volt fontos, mert az emberek a pogány bölcsesség révén az egész kozmosszal szoros kapcsolatban állónak, a kozmosz tagjának érezték magukat, s ez egyrészt a biztonság érzését adta nekik, másrészt a minisztériumok beavatottai olyan formában közölték ezt a kozmikus bölcsességet, hogy egyben megszabták az emberek teendőit és egész életvitelét. Az egyéni tettek impulzusai tehát a minisztériumokból származtak. 

Kivételt képez, mint egy oázis a pogány kultúra közepette, a zsidó kultúra, amely mint a kereszténység előkészítője, már tartalmazott morális impulzusokat. 

Felmerül a kérdés, hogy ez a pogány bölcsesség, bár nem tartalmazott keresztény értelemben vett morális impulzusokat, hogyan hozhatott létre olyan nagyszerű dolgokat. Mint a görög művészet, vagy a görög filozófia? Ha vissza tudnánk tekinteni a Krisztus előtti harmadik évezredbe, azt találnánk, hogy ezt a régi pogány bölcsességet egy igen nagyjelentőségű lény inspirálta, aki ebben a korban élt Kínában. Ez a lény nem volt más, mint Lucifer földi inkarnációja. Ahogy Krisztus inkarnálódott a Názáreti Jézus testébe időszámításunk kezdetén, ugyanúgy született meg valóságos húsból-vérből való emberi testbe Lucifer is Kr. e. 3000 évvel Ázsia távolkeleti részén. Ő hozta el az embereknek a bölcsességet. 

Nem szabad azt hinnünk, hogy azért, mert Lucifer hozta, ez valami alacsonyabb rendű bölcsesség volt. Tudnunk kell, hogy nincs többféle bölcsesség: bölcsesség csak egy van, minden azon múlik, hogy kinek a kezében van és mire használja. A luciferi bölcsességet a régi korok nagy beavatottai - köztük a hét szent rishi - az emberiség fejlődésének szolgálatába állították. 

A luciferi inspiráció egyoldalúságát megszüntette Krisztus inkarnációja, ami impulzust adott az európai kultúra kibontakozására. De a Kr. u. 15.sz. közepétől, amikor működni kezdtek az emberi egyéniséget és személyiséget kialakító impulzusok, bizonyos erők is működni kezdtek, amelyek egy másik érzékfeletti lény inkarnációját készítik elő. A Krisztus utáni harmadik évezrednek csak egy része fog eltelni, amikor be fog következni Arimán inkarnációja nyugaton. Az emberiség nem menekülhet meg ettől az inkarnációtól: elkerülhetetlenül be fog következni. Az egyetlen, amit az emberiség tehet, hogy megfelelő módon fogadja. 

Arimán gondosan előkészíti inkarnációját. Az emberiség fejlődésében közreműködő erők közül jó néhányat úgy irányít, hogy azok az ő érdekét szolgálják. Neki az volna az előnyös, ha az emberek ezt nem vennék észre és azt hinnék, hogy Arimán előkészületei progresszívek, az emberi fejlődés javára válnak. Első és legfontosabb teendőnk tehát, hogy bizonyos jelenségekben felismerjük Arimán előkészületeit közeli inkarnációját. 

Mik ezek a jelenségek? 

1./ Annak a hitnek az elterjedése, hogy a Galilei. Kopernikusz és mások által bevezetett mechanikus szemlélet megmagyarázza, hogy mi történik a kozmoszban. 

Arimán azt akarja, hogy a kozmoszban ne lássunk mást, mint egy nagy gépezetet. Pedig a kozmoszt lélek és szellem hajtja át. 

Fontos, hogy ezt tudjuk bármennyire igyekszik is Arimán felkelteni az emberek ellenszenvét az ilyenfajta megismerés ellen. 

2./ Arimán Luciferrel egyetértésben arra törekszik, hogy fenntartsa azt a már régóta elterjedt hitet, hogy az emberiség jólétéhez elég, ha gazdasági, materiális igényeit kielégítjük. A mai hivatalosan elismert tudomány nem jut el a lélek és szellem megismeréséhez, csak a természet és az ember külső szervezetének megismeréséhez segít. Ennek megfelelően a mai átlagember megvetéssel fordul el attól, amit idealista céloknak tekint és csak azt nézi, hogy mi a hasznos számára, mivel szerezhet anyagi javakat. Fiát nem a tudás kedvéért tanítatja, hanem hogy megalapozza a karrierjét, más szóval az anyagi megélhetés kedvéért. A kulturális életből csak azt szívja magába, ami "hasznos". Semmi más tudományt nem tekint hasznosnak, csak ami anyagi előnyökhöz segíti. Hallani sem akar szellemtudományról, pedig a 19.sz. utolsó harmada óta a szellemiség árad le a földre, beleárad a földi fejlődésbe. Ha az emberek nem akarják elfogadni, akkor is itt van! És mi történik vele? Azok, akik nem akarják befogadni a szellemet a lelkükbe, megkapják azt az étellel-itallal, tehát a szó szoros értelmében "megeszik a szellemet". De az a szellemiség, ami így öntudatlanul kerül az emberek "gyomrába", mind Lucifer martaléka lesz. Lucifer pedig szövetségese Arimánnak, segít előkészíteni inkarnációját. Az emberiségnek tehát meg kell tanulnia, hogy a jövőben vagy tudatosan fogadja be lelkébe a szellemtudományt, vagy öntudatlanul "eszi meg" a szellemet, de ezzel máris Lucifer hatalmába adta. 

Mi tehát a teendő? 

Eljutni oda, hogy az emberek ne csak kizárólag anyagi célokért tevékenykedjenek. Értékeljék a szellemet magáért a szellemért és ne anyagi előnyökért, Ismerjenek el a gazdasági élet mellett egy vele egyenlő értékű, önálló, szabad és függetlenszellemi életet is. 

3./ A nacionalizmus és minden, ami elválasztja egymástól az embereket és éket ver közéjük, Arimán malmára hajtja a vizet. Fel kell ismernünk, hogy a vérszerinti kapcsolat már nem döntő tényező többé, hogyha ez az elavult fogalom továbbra is érvényben marad, kitűnően előkészíti Arimán inkarnációját. Ugyanez a helyzet a különböző politikai pártok tanaival is. Az egyik igazát éppúgy be lehet bizonyítani, mint a másikét. Az egyik csoport egy valamit bizonygat, a másik éppen az ellenkezőjét, s mindegyik csoport érvei egyformán logikusak. 

Ha belátjuk, hogy az egymással szembenálló nézeteket logikus érveléssel, egyformán be lehet bizonyítani, el kell jutnunk oda, hogy ne akarjunk semmit sem bizonyítani, hanem inkább tapasztaljuk ki a dolgokat, mert egész más dolog átélni valamit, mint megpróbálni intellektuálisan bebizonyítani. A sok érvelés és vitázás csak a gyűlöletet és keserűséget növeli a világban, amiből pedig e nélkül is több van a kelleténél. Arimán természetesen ezt is nagyszerűen fel tudja használni inkarnációja előkészítésére. 

4./ Nagymértékben szolgálja Arimán céljait az a mód, ahogy ma a bibliát olvassák. Egyes felekezeteken belül széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a bibliát "a maga egyszerűségében" kell nézni, csak szóról-szóra kell olvasni és nem kell benne semmi mélyebbet keresni, mint amit így találunk. 

Eltekintve attól, hogy a rendelkezésünkre álló bibliafordítások nem adják vissza hűen az eredeti szöveget, ez a szűklátáskörű bibliaolvasás oda vezet, hogy az emberek - beleértve a teológusokat is - nem jutnak el Krisztusig. Minden helyes a maga idejében, így a bibliai szövegek egyszerű olvasásának is megvolt a maga ideje. De ami helyes az egyik korszakban, már luciferivé, vagy arimánivá válik, ha egy későbbi korban is folytatják. Így vezet ma a biblia egyszerű olvasása Arimánhoz. Aki így olvassa a bibliát, az Jézus Krisztusban csak Jézust "az egyszerű názáreti embert" látja, aki olyan mint a történelem többi kiemelkedő alakja, esetleg valamivel nagyobb náluk. Ha Krisztust azonosítjuk Jézussal, ez egy róla alkotott illuzórikus fogalomhoz vezet, ami megfelel Arimán céljainak. 

Az is illúzióhoz vezet, ha az evangéliumok közül csak az egyiket, vagy másikat tanulmányozzuk és mellőzzük a többit. Ez nagy divat bizonyos szektákban. Azért van négy evangéliumunk, mert a négy együtt alkot egy egészet azáltal, hogy négy különböző szempontból világítja meg a palesztinai eseményeket. 

Az egyes felekezetek hívei azt állítják, hogy az "alázat" arra kötelez, hogy elégedjünk meg a biblia szóról-szóra való olvasásával. De túlságosan nagyra becsülik a szavakat. A szavak nem tükrözik mindig a valóságot, sőt azt mondhatnánk, hogy manapság inkább eltávolítják az embert a dolgok valóságától. Fokozott mértékben vonatkozik ez olyan régi szövegekre, mint a biblia. 

Feladatunk tehát az, hogy a szellemtudomány segítségével igyekezzünk behatolni a biblia mélyebb értelmébe és eljutni Krisztus és a golgota misztérium megértéséhez. 

5./ Lucifer és Arimán együttműködnek; csak míg a korábbi időkben inkább Lucifer hatása volt érezhető, most Arimán hatása erősödik. Arimán kötött egy megállapodás-félét Luciferrel, ami kb. így szól: "Én Arimán úgy látom, hogy hasznos lesz számomra, ha "befőttes üvegeket" fogok használni. Átengedem neked az emberek gyomrát, ha te megengeded nekem, hogy álomba ringassam az embereket - mármint a tudatosságukat - minden olyan téren, ahol a gyomrukról van szó." Mit jelent ez? Azoknak az embereknek a tudatossága, akikről azt mondtuk, hogy "megeszik a szellemet", teljesen tompa, amikor a gyomrukról van szó, mert azáltal, hogy nem fogadják be a szellemet, egyenesen Luciferhez irányítják azt, ami a gyomrukba jut. 

Amit az ember szellemiség nélkül eszik és iszik, egyenesen Luciferhez kerül. 

S mik azok a befőttes üvegek? A könyvtárak és hasonló intézmények, ahol mindazt a sok tudományt őrzik, amit az emberek létrehoztak, de nem érdeklődnek igazán iránta; nem él elevenen az emberekben, elszakadt tőlük és könyvekben konzerválják, amelyek ott sorakoznak a könyvtárak polcain. Vagy gondoljunk az irat- és aktahalmazra, ami napjainkban gomba módra szaporodik. Az ügyvédek nem ismerik ügyeiket, nem is érdekli őket: ha kell, belenéznek az aktákba, ott úgyis minden le van írva. Ezek a lélek és szellem kis befőttes üvegei, a könyvtárak pedig a nagyok. Mindent konzerválnak bennük, de az emberek elszakadtak tőlük. Mindez halott lélek és szellem. Arimán húz hasznot belőle. 

6./ Arimán célja, hogy a szellemi élet továbbra is a gazdasági és politikai élet függvénye maradjon. Ezért nagyon fontos volna az államrend hármas tagozódásának megvalósítása: az önálló szellemi, önálló gazdasági és önálló politikai organizáció létrehozása. Mert a szabad szellemi élet elhomályosítaná az   arimáni erőket, az emberek élénk érdeklődése a szellemi dolgok iránt pedig egyenesen elégetné őket. 

A természettudomány ma mindent megmér, mindent kiszámít, a társadalomtudomány pedig statisztikákon alapul. Pedig mindez csak a mennyiséget veszi figyelembe, hiányzik belőle a minőségi elem, így csak tévedéshez, illúzióhoz vezethet, sohasem vezethet el az igazsághoz. A mai tudomány módszere az, hogy tapasztalatokat gyűjt a tér és idő külső világáról. Pedig a térben és időben a dolgoknak csak a külső aspektusa nyilvánul meg. Át kell lépnünk a tér és idő határain, sokkal mélyebb szintre kell hatolnunk, ha el akarunk jutni az igazsághoz, a dolgok legbensőbb lényegéhez. A természettudományoknak a tér és idő külső világára korlátozott világképe teljesen arimáni. 

Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk természettudományokkal, igenis foglalkozzunk vele, de annak teljes tudatában, hogy a természettudományoknak ez a fajtája kizárólag arimáni illúziókhoz vezethet. Megkérdezhetnénk, hogy miért van szükség erre a természettudományra, ha csak illúziókhoz vezet? Azért, mert ma az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszakban, az emberiség pályája a tudományok terén már lefelé ível. A negyedik, az u.n. görög-latin korszakban volt tudás szempontjából a zenitjén. Ma, az ötödik kultúrkorszakban, fizikailag már sokkal gyengébb az ember, meghaladná erejét, hogy úgy fogja fel a világot, ahogy azt a görögök érzékelték. A mai embert állandó fejfájás kínozná, ha mindazt látná és hallaná a külvilágban, amit egy görög látott és hallott. A görögök sokkal intenzívebben éltek az érzékek világában, mint mi. A mai ember már gyenge. Hogy el tudja a világot viselni, az délibábként jelenik meg előtte. 

Az sem helyes, ha kizárólag benső életünk és benső impulzusaink felé fordulunk, nem törődve a külső világgal, mert ez csak hallucinációkhoz vezet és azt hozza felszínre az emberben, ami nem szabad benne. 

Tisztában kell lennünk avval, hogy amilyen mértékben a külső tudomány arimáni, ugyanolyan mértékben luciferivé válik az ember belső fejlődése, ha misztikus élmények útján keresi. Nagyfokú egoizmust fejleszt ki benne, amit a legtöbb ember észre sem vesz. Hányszor találkozunk olyanokkal, akik rendkívül meg vannak magukkal elégedve, ha elmondhatják: ezt, vagy azt megtették, igazán nem tehetnek maguknak szemrehányást, mert legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint cselekedtek. Ez a magatartás teljes mértékben luciferi. Mert bármit tegyünk is az életben, nem az a fontos, hogy meg lehetünk-e magunkkal elégedve, hanem az, hogy objektíven nézzük a dolgokat és azért tegyünk valamit, mert a világ fejlődésének arra szüksége van. 

A szellemtudomány közléseiből megtudhatjuk, hogy Arimán most készíti elő inkarnációját, hogy hogyan készíti azt elő és hogy mi a mi teendőnk ezzel kapcsolatban. Ilyen kérdésekben nem az a fontos, hogy ezt vagy azt ezért tegyük, hogy ne legyen okunk magunknak szemrehányást tenni, hanem, hogy megismerjük az objektív tényeket, meg tudjuk, mi megy végbe a világban és ennek megfelelően cselekedjünk - a világ kedvéért. 

A mai ember csak akkor látja a helyzetet igaz valóságában, ha tudja, hogy állandóan két véglet között ingadozik: a luciferi és arimáni véglet között. Az arimáni tendenciák a tudományban jelentkeznek és külső csalódásba ringatják, délibábbal kápráztatják. A luciferi tendenciák a vallásban mutatkoznak és illúziókhoz, hallucinációkhoz vezetnek. A művészetben mind a két véglet megvan: az expresszionizmus luciferi. Az impresszionizmus arimáni. 

Vannak, akik úgy akarnak erényesek maradni, hogy igyekeznek távol tartani magukat a luciferi és arimáni dolgoktól egyaránt. Isten őrizzen! - rémüldöznek - ezt nem teszem. Ez arimáni! Vagy: Isten őrizzen! - ezt sem teszem, ez luciferi! Ez abszolút helytelen álláspont. Lucifert és Arimánt úgy kell tekintenünk, mint a mérleg két serpenyőjét, amit nekünk kell egyensúlyban tartanunk. 

De hogyan tehetjük ezt meg? 

Úgy, hogy minden arimáni dolgot erősen áthatunk egy luciferi elemmel, és megfordítva, a luciferi dolgokat arimáni elemmel hatjuk át. 

Ha érdeklődéssel és lelkesedéssel foglalkozunk azokkal a tanokkal. Amelyeket ma a kémia, fizika, asztronómia és egyéb természettudományok nyújtani tudnak, akkor már elragadtuk őket Arimántól, mert az érdeklődés, lelkesedés, luciferi elemek. Másrészt mindaz, ami bensőnkben van, ma erősen luciferi. Az ember lépten-nyomon hallja, hogy pl. mennyi hibája van x-nek, y-nak. S aki ezért telve van "nemes" haraggal, nem is sejti, hogy saját hibáiról beszél. Ha saját bensőnket arimáni elemekkel hatjuk át, vagyis arimáni hidegvérrel és minden szenvedélytől mentesen vizsgáljuk, olyan objektíven, mintha a külső világot vizsgálnánk, akkor elkerüljük az illúziókat. 

Tehát sokkal objektívebbnek kell lennünk saját impulzusainkkal szemben és sokkal szubjektívebbnek a világ dolgaival szemben, ha megfelelően fel akarunk készülni Arimán inkarnációjára. 

Ha azt mondjuk valamire, hogy unalmas, ezzel én nem foglalkozom, csak Arimán útját egyengetjük. A matematikának, a bank- vagy tőzsdeügyleteknek, sőt még a könyvelésnek is megvannak a maga szépségei. Csak meg kell őket találnunk. Nem is sejtjük, milyen jelentős tettet hajtunk végre, ha elkezdünk valamivel komolyan foglalkozni, ami eleinte nem is érdekelt, csak azért, hogy jobban megértsük a világot. Mindenben meg lehet találni azt, ami szép vagy érdekes és ha egyszer megtaláltuk, egy száraz pénztárkönyv is lehet olyan érdekes, mint Shakespeare Hamletje, vagy Rafael Sixtusi Madonnája. Semmi sem hasznosabb Arimán számára, mint ha azt gondoljuk, hogy mi már felette állunk annak, hogy ezzel vagy azzal a dologgal foglalkozzunk. 

Az, hogy valami iránt érdeklődünk, nem azt jelenti, hogy egyet is értünk vele. Az érdeklődéssel azt kell elérnünk, hogy alaposan megismerjük a kérdést és a vele kapcsolatos dolgokat helyes irányba tudjuk fordítani. 

Az emberiségnek most új bölcsességet kell megtanulnia. Ez is beavatási bölcsesség, mint a régi pogány bölcsesség volt, de már nem kapjuk meg ajándékként, hanem minden egyes embernek saját szabad elhatározásából, kemény munkával kell megszereznie. Ha az emberek nem tesznek semmit az új bölcsesség megszerzése érdekében, az egész kultúra és civilizáció arimánivá válik. Mert Arimán, ha majd inkarnálódott, nagy okkult iskolát fog nyitni, ahol bárki, minden erőfeszítés nélkül megkaphatja a tisztánlátás képességét. A kényelemszerető emberek mind áldozatul esnek majd Arimán csodálatos mágikus mesterfogásainak, mert tőle ingyen kaphatják meg azt, ami különben csak kemény munkával volna megszerezhető. Az arimáni tisztánlátás azonban mindenkinek mást fog mutatni. Egyik ember sem azt látja majd, amit a másik. Emiatt zavar támad majd köztük és bár megkapták a tisztánlátó bölcsességet, elkerülhetetlenül harcba keverednek látomásaik különbözősége miatt. 

Így válnak az emberek Arimán zsákmányává azáltal, hogy nem szerzik meg saját erőfeszítéseik árán azt, amit Arimán hajlandó és képes lesz nekik ajándékként megadni. Nem lehetne rosszabb tanácsot adni az emberiségnek, mint ezt: "Maradjatok csak olyanok, amilyenek vagytok! Arimán majd tisztánlátóvá tesz benneteket, ha akarjátok. És akarni fogjátok, mert Arimán hatalma nagy lesz." Mindennek pedig az lesz a következménye, hogy Arimán megalapítja királyságát a Földön. Minden megsemmisül, amit az emberi kultúra eddig létrehozott és hatni kezd minden veszedelmes, sőt végzetes irányzat, amit a mai emberiség öntudatlanul hordoz magában. 

A mi célunk, hogy a jövő bölcsességét - ami tisztánlátó bölcsesség lesz - kiragadjuk Arimán karmaiból. Mint már mondottuk, nincs többféle bölcsesség, csak egyféle bölcsesség van. A különbség abban áll, hogy kinek a kezében van ez a bölcsesség. Most minden azon múlik, hogy Arimán, vagy Krisztus kezébe kerül-e. Nem kerülhet Krisztus kezébe, ha az emberek nem harcolnak érte. Csak azzal tudnak érte harcolni, ha saját erőfeszítéseik árán felveszik magukba a szellemtudomány tartalmát. 

Arimánt segíti az, aki azt mondja, hogy elégedjünk meg az egyszerű hittel, mert az ilyen ember stagnálásra ítéli lelkét, s így nem tudja megszerezni a bölcsességet. Nem az a fontos, hogy az ember megkapja-e a jövő bölcsességét, hanem, hogy dolgozik-e érte. Akik ezt megteszik, magukra vállalják azt a szent feladatot, hogy megmentik Arimántól a földi kultúrát, Krisztus számára, mint ahogy a régi Rishik és beavatottak vállalták, hogy kivegyék a bölcsességet Lucifer kezéből és a földfejlődés javára fordítsák. 

Ne higgyük, hogy a bölcsességet elragadtatott víziók útján meg lehet szerezni. Az igazi bölcsesség csak munka és szenvedés útján szerezhető meg. Ki kell küzdeni. S miközben az ember küzd a jövő bölcsességének megszerzéséért, gyakori élmény, hogy a világ úgy nehezedik rá, mintha a levegő hirtelen gránittá fagyott volna. Könnyen megérthetjük, miért van ez. Csak arra kell gondolnunk, hogy az arimáni erők a Földet a rajta lévő vízzel, levegővel együtt teljesen meg akarják keményíteni, meg akarják merevíteni. Ha ez megtörténne, a Föld sohasem kaphatná vissza szaturnuszi melegét, ahonnan kiindult és amit a Vulkán korszakban újra vissza kell hogy nyerjen. Ezt akarják megakadályozni az arimáni erők, s nagy segítségükre van ebben az, hogy az emberekből hiányzik a lelkesedés a szellemtudomány iránt. Ha a lelkesedésnek ez a hiánya továbbra is megmarad, akkor magukból az emberi lelkekből, az apatikus, indolens, kényelemszerető lelkekből fog kiáradni az első impulzus a Föld megdermedésére. 

Ha már adva van a lehetőség arra, hogy az ember előkészítse lelkét a szellemi világba való betekintésre, mégpedig azáltal, hogy egészséges emberi értelmével felfogja a szellemtudomány közléseit. Sokkal hatásosabban küzdünk Arimán ellen, ha az arimáni erők naiv kerülése helyett szívvel-lélekkel tanulmányozzuk a szellemtudomány közléseit. Mert így fokozatosan felismerjük majd szellemileg azt a veszélyt, ami különben fizikailag szakad rá a Földre: hogy gránit szilárdságúvá dermed. A Föld megdermedését - ami először normális síkon jelentkezik - meg kell akadályoznunk, de ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha szellemileg számolunk vele, lelkileg átérezzük és akaratunkkal szembeszállunk vele, különben fizikai valósággá válik. 

Az emberiség most nagy háborúknak és egyéb katasztrófáknak néz elébe. Az első világháború csak a kezdete volt a szinte ritmikusan újra és újra az emberiségre zúduló katasztrófáknak. A szükség nagyon találékonnyá fogja tenni az embereket a fizikai élet terén. S éppen ez a sok új fizikai találmány fogja lehetővé tenni Arimán földi inkarnációját. Arimán a szellemi világból úgy készíti elő inkarnációját, hogy az a lehető legnagyobb mértékben képes legyen félrevezetni és megrontani az emberiséget, hogy a földi fejlődés ne érhesse el a célját. Az emberiségnek viszont - miután a 15.sz.-tól kezdve megkapta a tudatosság képességét - kötelessége ezt a tudatosságot egyre jobban kifejleszteni és Arimánt teljes tudatossággal fogadni. 

Ha ezt meg tudja tenni, akkor Arimán inkarnációja is az emberiség javára válik. 

Mert éppen Arimán révén tanulhatjuk meg, hogy mi az, amit pusztán a fizikaiakkal elérhetünk és főleg, hogy mit nem érhetünk el soha, ha pusztán a fizikaiságra támaszkodunk. 

Ha az emberiség képes lesz megfelelően szembenézni az arimáni erőkkel, akkor Arimán inkarnációja révén azt is meg fogja tudni, hogy bár a Föld elkerülhetetlenül hanyatlásnak kell induljon, éppen ez emeli majd az embert a földi lét fölé. Él valami az emberiségben, ami nincs összekötve a hanyatló fizikai Földdel, hanem egyre szellemibbé válik éppen a fizikai hanyatlás következtében 

Minden azon múlik, hogy legyen erőnk behozni civilizációnkba ezt az, ami magából az emberiségből származik és a Föld hanyatlása után is tovább él majd, mint a földfejlődés halhatatlan gyümölcse.

- Rudolf Steiner -

("Die geistigen Hintergründe der sozialen Fragen" c. előadás Dornach 1919. november 1-2. és a "Luziferische Vergangenheit und Arimaniche Zukunft im Lichte der Gegenwart" Bern, 1919. november 4. előadások kivonata.)

- - - - - 

Kapcsolódó írás:

Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja - mikor és hol?

https://dszilvia.blogspot.com/2023/03/terry-boardman-ahriman-inkarnacioja.html

- - - - -

Rudolf Steiner - Ahrimán és Lucifer - videó