Nem fénylő alagutat, hanem valami mást látott a halálból visszatért férfi

Miután egy ritka betegség miatt közel három liter vért veszített, az 55 éves Kevin Hillt újra kellett éleszteni a kórházban. A brit férfi elmondta, mire emlékszik.

A halálközeli élményen áteső emberek gyakran számolnak be arról, hogy megnyugtató fehér fényt láttak és alagutat, mely a túlvilágra vezet. Az 55 éves Kevin Hillel azonban másképpen történt – írja a Daily Star.

Hill 2021 nyarán fordult először orvoshoz, mert vizesedni és fájni kezdtek a lábai. Az orvosok először nem vették komolyan a tüneteit, majd miután többször is megjelent a rendelésen, végül beutalták a férfit a kardiológiára.

Hónapokkal később Hillt kalcinózissal diagnosztizálták. Ez egy ritka betegség, mely során kalciumsók rakódnak le különböző szövetekbe és ott gyulladást, fertőzést okoznak. Hillnek a lábai bőr- és zsírszöveteiben rakódott le kalcium, amitől a végtagjai csúnyán kisebesedtek. A férfi közel három liter vért veszített, leállt a szíve, újra kellett éleszteni.

A férfi azt mondja, nem látott alagutat és fehér fényt sem, de kilépett a testéből. A saját ágya mellett állt, látta, mi történik körülötte, ahogy egyre többen vannak az ágya körül, próbálják újraéleszteni és elállítani a vérzését.

„Láttam, ahogy a személyzet körülöttem rohangál és tudtam, hogy mi következik.” 

(Képünk illusztráció) Fotó: Pixabay

"Egy másik, szellemi síkon léteztem. Tudtam, mi folyik körülöttem, tudtam, hogy vérzek, és hogy súlyos az állapotom, mégis végtelen nyugalom töltött el. Tudtam, hogy meghaltam és kiléptem a testemből."

Hill ezután úgy érezte, lassan elalszik, majd amikor felébredt, újra élt, újra a testében volt. A férfi azt mondja, az élmény alapjaiban változtatta meg az életét.

„A felépülésem utolsó fázisában vagyok. A jobb lábamban még mindig érzek fájdalmat, de már messze nem olyan rossz, mint korábban volt, amikor órákon át sírtam. Akkor egy tízes skálán százas erősségű fájdalmat éreztem, most legfeljebb négyeset. Mindenki azt mondja, halottnak kellene lennem, mégis élek.”

Kevin állítása szerint mindez ráébresztette arra, hogy mik az igazán fontos dolgok. A jelentéktelen, hétköznapi problémák miatt azóta nem idegeskedik és feleségével, az 52 éves Camille Hillel olyan jó a kapcsolata, mint eddig még soha.

- forrás:24.hu -

- - - - - - 

Lélek ébredése - videó

forrás: By Zsu

Higgy Istenben és bízz önmagadban! – Beszélgetés Géczy Gáborral (1963-2021)

Valami nagyon nincs rendben a világgal. Ez a gondolat – úgy vélem – sokunk fejébe szöget vert már, miközben a munkahelyünkről fáradtan hazafelé zötykölődtünk a zsúfolt metrón, vagy a szupermarket polcáról éppen leemeltünk egy agyonvegyszerezett, Kínában termett – talán inkább előállított – fokhagymát és egy pár Spanyolországból importált természetellenesen nagy és hibátlannak látszó almát, esetleg a neonfényű irodában a háttérzajként funkcionáló rádióműsorból megmaradt gondolat hatására, miszerint a Jolán ősi görög szóalkotás, melynek jelentése jó lány.

Géczy Gábor tanár, fizikus, Magfalva alapítója (1963-2021)

A fenti példák akár sarkítottak is lehetnének, de sajnos nem azok. A test-lélek-szellem egységének mindhárom pillérét jó ideje rombolják már mind az egyén, mind pedig a nemzet szintjén. Az élelmiszeripar huszonkétezer-féle vegyszert használ, a média félelmet és hamis vágyakat generál, frusztrációt, s végül testi, lelki betegséget okozva. A gyógyszeripar a világon jelenleg nagyobb profitot termel, mint a fegyvergyártás. A szintetikus anyagokkal történő tüneti kezelés mellékhatásai csak újabb tüneteket generálnak, amíg végül már orvosolhatatlan a baj. 

Az emberek elfordultak a természettől és Istentől

Valami nagyon nincs rendben a világgal. Géczy Gábor kezdte ezekkel a szavakkal a beszélgetést, akihez azért mentem el, mert úgy vélem, az ő elképzelése – amelyet Magfalván a gyakorlatba is ültet – jelenti a kiutat a testet, lelket és szellemet nyomorító jelen társadalmi állapotból. Az egyetlen megoldás, hogy felhagyunk a felesleges tevékenységekkel, amelyek csak lefárasztanak, nem tömjük tovább magunkat szeméttel és nem hagyjuk, hogy a média butítson, a felesleges stressz pedig megölje lelkünket.

Hiszem, hogy ha szigeteket hozunk létre magunk és közösségeink számára, visszatérünk a természetbe, visszakerülünk az isteni teremtés körforgásába, őseink hitéhez, tudásához, hagyományaihoz és teremtünk, tisztulunk, fényesedünk, végül rend kerekedik majd bennünk és körülöttünk is.

- forrás: Zana Diána neplelek.hu -

Géczy Gábor itthon és világszerte tartott előadásokat, munkásságának egyik gyümölcse a Pest megyei Monor és Gomba között általa alapított Magfalva, ahol a gyakorlatban is bebizonyította, hogy lehetséges természetközeli, emberi életet élni…

Higgy Istenben és bízz önmagadban! – Beszélgetés Géczy Gáborral

Magfalva 2020. - videó

https://www.youtube.com/watch?v=W0ovDSTOBUs

- - - - - 

Higgy Istenben és bízz önmagadban! részlet - Géczy Gábor, Magfalva - videó

forrás:Harmóniateremtők

GÉCZY GÁBOR: COVID-19 Három év távlatából... Ez egy 2020-as videója Gábornak:

https://www.facebook.com/erzsebet.csaki.3/videos/853994466351753

A Michael-impulzus célja

Michael arkangyal annak a hét főangyalnak az egyike, akik a Föld kozmikus és planetáris fejlődését irányítják. Michael neve Isten hasonmását jelenti. Vizsgáljuk meg, hogy milyen szerepe van az antropozófia szerint Michaelnek a jelenlegi korszakváltásban!

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon szerteágazó, többsíkú és szellemi elmélyülést igénylő téma, de mivel aktualitása van, úgy vélem, érdemes legalább dióhéjban említést tenni erről a fantasztikus spirituális impulzusról.

Michael az antropozófia tükrében a kozmikus intelligencia ura, a központi Napszellem, a „gondolatok tüzes fejedelme”, akivel Rudolf Steinernek megadatott kommunikálni. Szerinte Michael egy olyan hatalmas kozmikus lény, aki végigkísérte a földfejlődés és az emberi evolúció állomásait a kezdetektől. Talán senki nem sértődik meg azon, ha leegyszerűsítve úgy fogalmazom, hogy Steiner a michaeli bölcsességet alakította át emberi bölcsességgé – antropozófiává.

Ő volt állítólag az indiai kultúrából ismert Indra, aki megölte a sárkányt és létbe szólította a Napot. Vele találkozott Zarathusztra 30 éves korában és vitte keresztül a Nap-beavatásokon. Káldeában ő volt El Marduk. Énok könyvében is szerepel, mint aki az emberiség legjobbjait vezeti és aki megfékezi a káosz erőit. Michel a Szellemi Hierarchia fejedelme, a Fény Hercege, akinek az égisze alatt alkotta meg egész életművét Rudolf Steiner.

Mit várhatunk Michaeltől? Az emberiség számára Michael készíti elő a Nap-princípium gondolaterőit, amelynek segítségével az ember a tiszta, téren és időn felülemelkedő tudat birtokába kerülhet. Ő inspirálja az embereket a szellemi megismerésre. Ez egyfajta szellemi felemelkedést von maga után, amely minden félreértést, kételyt és látszatot a tudás kardjával vág szét.

Michael egy olyan impulzust képvisel, amely minden ember életében jelen van és hat: az ember nappali, éber tudatát inspirálja. Gyakorlatilag éltető fénnyel tölti meg az ember gondolatait, amelynek hatására átalakul az ember éterteste és spirituális képességek alakulnak ki benne. Miért? Mert a kozmikus intelligencia emberi – individualizált – intelligenciává lett, akinek most vissza kell térnie, azaz fel kell emelkednie az isteni bölcsesség szintjére. Ez a mikrokozmosz és a makrokozmosz misztériumain keresztül valósulhat meg egyéni formában.

Michael egyúttal egy korszaknak is a letéteményese, amely felébreszti az ember Nap-természetét. Ez azt jelenti, hogy a Nap-tudat kezd újra előtérbe kerülni az emberben Michael közbenjárására. Így az ember belülről alakul át és minden képzeletet felülmúló változásokat indít el az ember organizmusában:

- a tudat tágulását

- a rezgés emelkedését

- az aura átalakulását

- a tudati lélek kifejlődését

- a Krisztus-misztérium egyéni átélését

- a szellemi éberség és szabad akarat megélését

Ez természetesen egy hosszú és előkészített folyamat része. Steiner szerint például a Rózsakeresztes néven ismert ezoterikus kereszténység is egyfajta előkészítése volt a Michel-korszaknak. A rózsakeresztesek alapítójának, Christian Rosenkreutz éteri jelenléte inspirálta Helena Blavatskyt is egyik fő művének, az Ízisz fátyla lehull című alkotásának megírására.

Michael arkangyalként felelős az egyes népek és fajok csoportszellemeinek fejlődéséért, adott esetben az emberiség globális irányításáért. Az antropozófia szerint Michel az uralmát 1879-ben kezdte meg, amikor arkangyalként átlépett arché szintre. Ezután nem sokkal, 1899-ben ért véget a Káli-juga és vette kezdetét a fény korszaka, amely az „emberi Nap-tudat földi megjelenésével, és a Föld új Nappá válásának kezdeti folyamataival” jár együtt – ahogy Bistey Zsuzsa fogalmaz.

(A „Sötét korszak” vagy Káli-juga Steiner szerint Kr.e. 3101-től Kr.u. 1899-ig tartó periódus, amelynek folyamán a szellemvilág teljesen eltávolodott az emberi megismerés elől. E korszak lezárultával újra el lehet indulni az Szellemi Hierarchiák felé vezető spirituális ösvényen.)

De mi is ez a misztikusan csengő Nap-tudat?

Az antropozófia szerint a Nap-tudat nem más, mint Krisztusnak, mint Nap-szellemnek az ajándéka a földi ember számára, amelyet Michel nyújt át az emberiségnek. Ez egy egyedülálló és megismételhetetlen korszak, egy evolúciós lépcsőfok, amely Michael fennhatósága alatt áll. Ennek folyamán végbemennek azok a szükségszerű karmikus tisztulások, amelyek azután lehetővé teszik, hogy a kozmikus tudás, igazság és erkölcs az emberi társadalom és élet minden aspektusába beépüljön.

Ez nem kevesebbet jelent, mint a materializmusból való kigyógyulást és a szellemi felemelkedést oly módon, hogy a tudomány és a hit újraegyesül.

Az emberi intellektus hidegségét és az emberi akarat tetszhalott állapotát csakis az élő gondolkodás, az éberré vált tudatosság képes feléleszteni, amelyek aktivizálják a félelemtől lebénított akarati erőket. Ez a változás lesz az, amely megszüli a tudatosság kreatív erejét. Ez az isteni erő fejleszti ki az emberi Én-tudatot, amely a kozmikus tudat fokozatait járja be. Egyre több ember aktivizálja a benső napját és válik maga is Nappá a szó spirituális értelmében.

Mit jelent Nappá válni? Nappá alakulni, illetve Nap-lénnyé válni annyit jelent, mint alsóbbrendű természetünket a tudatos és önálló (magasabb rendű) Én felügyelete alá helyezni. Ezzel minden felelősséget vállalunk a karmánkat illetően, aminek következtében hozzáláthatunk a bennünk lévő gonosz átalakításához. Ennek lehetőségét maga Krisztus teremtette meg az antropozófia szerint, amikor majd kétezer esztendővel ezelőtt a Golgota-misztérium során beoltotta Nap-erejét a Föld aurájába. Így válik nyilvánvalóvá a kapcsolat Michael, Krisztus és a jelen korszakváltás között. (A Golgotai Misztérium óta Michael és Krisztus a karma urai.) Erre a Michaeli impulzusra egyre több ember fogékony, ami által elérkezik a szabadság és a szellemi felébredés korszaka a Földön.

Összegezve tehát Rudolf Steiner szerint a Michael-impulzus az a híd, amelyek keresztül a mai ember eljuthat Krisztusig, mivel Michael a Krisztus-központú szellemtudomány korszellemhez illő kinyilatkoztatója. Ennek következtében emelkedhet fel az egyéni ember szabad akaratából az érzéki világból az érzékfeletti világba úgy, hogy közben Én-tudatát megőrzi.

Boldog napot!

Írta/Szerkesztette: Száraz György

- - - - - - 

Bistey Zsuzsa - A Michael impulzus szerepe és ránk

ruházott feladatköre a változó világban 

1. rész - videó

https://www.youtube.com/watch?v=prQcjgGJLa8

2. rész - videó

https://www.youtube.com/watch?v=NsCs-OQP6o8

Bistey Zsuzsa - Szent Mihány impulzusa - videó

forrás:Antropozófiai Tartalmak

Aranyosi Ervin - Szeretet mantra!

 

Szeretettel teszem szebbé a világom,

szépre, ölelésre, mosolyokra vágyom!

Lelkemből kiküldött energiám aztán,

érző szeretettel, gyógyítólag hat rám,

ez a napi mantrám!

Teremtő ereje van az igaz szónak,

mire hittel vágyom, azt hozza a holnap,

egészségem javul, magam jobban érzem,

világom támogat, egy velem egészen,

jóban legyen részem!

Adok is, kapok is, jó lélekké válok,

lelkemben időzve magamra találok,

a belső hangjaim nagyon jó tanárok,

tőlük indíttatást, jó célokat várok,

mától készen állok!

Szeretetet adok, s a szeretet hat rám,

lelkem erősíti mindennapi mantrám,

jobb lesz ez a világ, ha eszerint élek,

vezetőm forrásom, a teremtő lélek,

többé sosem félek!

Szeretettel élek, szeretetem adom,

ezzel kel a lelkem, ezzel nyugszik Napom.

Javul a világom, teljesül az álmom,

így sikerül végre jobb emberré válnom,

magamra találnom!

- Aranyosi Ervin © 2022.01.15 -

- - - - - 

Aranyosi Ervin: Szeretet mantra - videó

forrás:Aranyosi Ervin

A verset elmondja és a videót készítette: Csórics Balázs

Dr. Daubner Béla: Hiánytól a harmóniáig + Hangoskönyv

A szenvedéstől annak meghaladásán át az öröm megéléséig.

„Szenvedni lehet fejlődés nélkül is, fejlődni viszont nem lehet szenvedés nélkül.”

- Dr. Daubner Béla -

Dr. Daubner Béla

"Mindannyiunk életében jelen van a tökéletes harmónia lehetősége. A kérdés az, hogy mennyire tudunk ráhangolódni. A könyv segít felismerni a hiány állapotából eredő mintákat és tisztánlátást szerezni a benned zajló folyamatok tükrében, így elkezdheted sorsod tudatos alakítását, megszakítva a korlátozó mintákat. 

A szerző hiánypótló könyvével, több évtizedes tapasztalatai alapján segít bizonyos pszichés problémák megértésében és azok kezelésében. Erőt, lendületet és inspirációt kaphatsz a változtatáshoz, továbbá megnyugtató tisztánlátást szerezhetsz az életed alakulásával kapcsolatban, hogy végül egy sokkal békésebb és szeretetteljesebb állapotban, igazán tudj kapcsolódni önmagadhoz. 

Ezzel a tudatossággal már máshogy fogod szemlélni a világot, és befogadóvá válsz a harmóniára, mely mindannyiunknak elemi vágya és törekvése. 

Dr. Daubner Béla pszichiáter, pszichoterapeuta, jógaoktató. Indiában tanulmányozta az ájurvédát, 1997-ben ájurvédikus orvosi címet kapott az egészségügyi minisztertől. A himalájai jógatradíció jógatanára, az Integratív Pszichoterápiás Egyesület örökös elnöke. Három gyermek büszke édesapja, jelenleg egy jóga- és önismeretközpontot vezet."

- forrás:olvas.hu -

„Kívülről nem lehet megoldani belső problémákat”

Dr. Daubner Béla

Hiánytól a harmóniáig - Dr. Daubner Béla - VOIZ hangoskönyv - videó

forrás:Voiz

https://www.youtube.com/watch?v=n3HlctQ2mBo

Náray Tamás: Édesanyám levele születésnapomra

Egy szülő, aki pontosan megértette a hivatását. Tapasztalataiból született életvezetési tanácsait pontosan fogalmazza meg fia számára. Igazi útravalót ad, igazat, bölcset, a legtöbbet, amit egy szülő adhat gyermekének…

"Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van.

Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha.

Segíteni az erős képes, a gyenge nem.

Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. 

Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta. 

Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak. 

Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. 

Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.

Mert mindenki csak abból adhat, amije van. 

Te gazdag vagy. Annak születtél, annak neveltünk. Rád felelősséget róttak. 

De ne adj magadból túl sokat és vigyázz, kitől mit fogadsz el.

Emlékezz a szavaimra: üres kútból nem lehet vizet húzni."

(Náray Tamás: Édesanyám levele a születésnapomra)

- - - - - - - 

Náray Tamás Zarah öröksége (Heritage of Zarah) - videó

forrás:NARAY TAMAS

Szepes Mária: Leonardo Da Vinci - A játékos ember

A reneszánsz kor legnagyobb, legegyetemesebb szellemeinek egyike, Leonardo da Vinci 1452-ben, a firenzei tartomány kis falucskájában, törvénytelen gyermekként született. Kétségtelen, hogy univerzális zseni volt. Olasz festő, építész, szobrász, költő, zenész, mérnök, matematikus, fizikus. Történetem a hírhedt Borgiák idejében indul, egy szegényes festőműteremben.

Leonardo elmélyülten festeget. Rajta kívül csak ócska ruhás, kétes jellemű, örökbe fogadott, megbízhatatlan tanítványa van jelen, aki krétával, ügyetlenül utánozni próbálja a mestert.

- Hiába utánozom le színeit és formáit, Maestro! - tört ki a tehetségtelen tanítványból. - Úgy érzem, csak futok, rohanok ön után, de a távolság egyre növekszik közöttünk. Miért nem avat be végső titkába? Valamit elhallgat előttem!

- Semmit nem rejtek el előled - válaszolt Leonardo. - Benned borul homály a lényegre. Másképp kell rápillantanod az élet csodájára!

- Hogyan?

- Alkoss olyan képeket, amelyek plasztikusak és a végtelenbe vezetnek. Igazi festő varázslatot űz. Megelevenít, köt és old az ecsetjével.

- Az ön levegős háttereibe belevész a képzelet! Minden tája mögött egy másik titokzatosabb táj sejtelme dereng. Ebben szeretném követni önt.

- Kövess! Én benne élek képeim kiterjedéseiben. Időben tükröződő formáikhoz hozzászövöm az álmaimat is, amelyek nem kevésbé igazak. Nincs olyan élő jelenség, amelyből ne nyílnának kapuk az örökkévalóságba.

- Én nem tudok hinni benne! Számomra a fenyegető valóság túl erőszakosan bizonyítja önmagát. Azt például, hogy holnapra már nem tudok élelmet vásárolni, mert nincs egyetlen fillérünk sem.

- Szép összeget ittál el tegnap éjszaka a Hableányban. Sajnos ügyesen nyitogatod a legbonyolultabb zárakat is. Éppen ezért a ládába, amelyből megint elloptál néhány tallért, nem tettem bele minden tartalékunkat. Ismerlek.

- Maestro!... én a szűzanyára esküszöm…

- Ne esküdözz!

- A kocsmában megint véresre vertem egy fickót, aki azt állította, hogy ön még sohasem ölelt nőt, és engem kisgyerekkorom óta fiúágyasként tart maga mellett.

- A rágalmak sohasem érdekeltek.

- Én aztán igazán tudom, hogy sohasem közelített hozzám másképp, mintha a tulajdon apám lenne.

- Egyvalamit mégsem tudsz.

- Mit?

- Hogy valójában miért tartalak magam mellett.

- Miért, Maestro?

- Te miért maradsz mellettem?

- Szeretem és csodálom önt.

- Te csak önmagadat szereted. Elsüllyednél az alvilágban és éhen halnál nélkülem. Senki se fogadna be, ha rájönne, ki vagy.

- Ön miért nem kerget el magától?

- Megsajnáltalak. Ahogy az orvos szánja bélpoklos betegét. Egyébként valamennyien azok vagytok. Őrültek és betegek!

- Mennyire megveti az embereket!

- Tévedsz. Aki szán, az szeret is. De az én szeretetem a nagy megismerés leánya.

A tanítvány tétován, szavakat keresgélve folytatja.

- Maestro... nem is tudom, hogy mondjam meg... de figyelmeztetnem kell.

- Nos?

- Féltem önt! A Hableányban hallottam azt is, hogy feljelentették az Inkvizíció Tanácsánál. Állítólag kinevette a zsinat egymással marakodó véneit. És az ördöggel kötött szövetséget. Eretnek. Menekülnünk kellene! Minden pillanatban önért jöhetnek a Főinkvizítor emberei.

Leonardo da Vinci: Hermelines hölgy 1490. 

(A kép a kutatások szerint a herceg egyik ágyasát, Cecilia Galleranit ábrázolja.)

forrás:hu.wikipedia.org

- Aránylag keveset fizettek neked a naplóm néhány oldaláért, amelyet eladtál nekik.

- Maestro... én igazán... takarítás közben a szél kifújta azokat az utcára, és...

- Legalább találékonyabban hazudnál!

- Maestro! Könyörgök! Kockajátékon veszítettem és megfenyegettek. Tudtam, hogy azokon a lapokon nincs semmi olyan, ami...

- Azt hiszed, nem vettem észre, hogy az írásomat a tükör felé tartva, beleolvasol a naplómba. Szerencséd, hogy olyan rendkívül ostoba vagy, különben szörnyethaltál volna, ha a káprázatfelület megnyílik előtted!

- Egy tükörtől?

- Igen, egy tükörtől, mert saját, valódi arcodat mutatja.

Hirtelen dörömbölés hallatszik a kapun. A tanítvány rémülten könyörögni kezd a mesternek.

- Itt vannak! Meneküljön, Maestro! A hátulsó kijáraton át! Én addig feltartóztatom őket.

- Itt maradok! - válaszolja Leonardo nyugodtan.

- Mi lesz velem, ha ön már?... - kérdezi kétségbeesetten a tanítvány.

- Akasztófán végzed, szegény fiam! Mert én nem leszek melletted, hogy megmentselek tőle!

- Ezek a Főinkvizítor emberei!

- Tudom.

Az ajtót rájuk törők az Inkvizíció emberei, Leonardót próbálják megragadni, rádobott vastag kötelekkel gúzsba kötni. Ő azonban nyugodt mozdulattal, könnyedén széttépi a köteleket és a háta mögé dobja.

- Mondtam, hogy az ördög cimborája – kiáltja az egyik férfi. - A legvastagabb vasrudat is úgy hajlítja össze, mint egy faágat.

- Mehetünk - mondja Leonardo. Elindul, és a többiek riadtan utánamennek. Nem ők vezetik, hanem a rabjuk lépked egyenesen elsőnek.

- Honnan ismeri az utat, onnan még nem lépett ki élő ember? - hüledeznek kísérői.

- Nem egy halandót sikerült kiszabadítanom gyilkos szerszámaik közül.

Közben megérkeznek céljukhoz. Leonardót ráfektetik egy szöges állványra és hozzákötözik a kerékbetörés bonyolult monstrumához. Szolgák állják körül, és a Főinkvizítor ádáz, gúnyos hangon elkezdi vallatását.

- Tudja, miért hozattam ide?

- Természetesen.

- Remekül uralkodik magán. Bizonyos benne, hogy magas rangú pártfogói keze idáig is elér?

- Tudom, hogy most ön a legfőbb hatalom az országban. A haláltól nem félnek annyira, mint öntől.

- Maga mégis úgy tesz, mintha egyszerű társalgást folytatnánk egymással. El akarja hitetni velem, hogy nem fél?

- Nem félek.

- Pedig van oka rá!

- Nekem nincs. Önnek azonban van mitől rettegnie.

- Hogy merészel ilyet mondani nekem? - csattan fel a Főinkvizítor.

- Pontosan tudja, miről beszélek. Ön egy véres kezű, kéjgyilkos szörnyeteg.

- Indítsák a kerekeket! - hangzik el az újabb utasítás. A szolgák szorgosan követik a parancsot. Nyikorogva fordulni kezd a kerék.

- Láttam én már hatalmasabb urat vinnyogó ronccsá alázkodni előttem! - mondja ádáz elégtétellel.

- Eddig így volt.

- Talán különleges céljaim vannak ezúttal.

- Valóban. Kérdezni akar tőlem valamit. Néhány lap jutott a kezébe a naplómból. Megvesztegette a tanítványomat, aki egy aranyért a lelke üdvét is eladja. Mikor a tükör felé fordította az első lapot, hogy elolvassa…

- Ki mondta el? Ki merte elárulni magának! Ki leste meg, mit teszek?… Elevenen nyúzatom meg a nyomorult spiont! A pokol tüzére vele!

- Nem leste meg senki. Egyedül volt. A pokol tüze pedig az ön belsejében lobog azóta, hogy kezében az írásommal a tükörbe pillantott. Mert nem az én soraimat olvasta. Először nézett önmagára úgy, hogy látta is, milyen valójában.

A Főinkvizítor eltorzult arccal, fulladtan folytatta. – Valami méreggel itatta át a tintát, amellyel ír! Megrontott engem, Gonosz látomásokat vetít elém!

- Azok nem víziók. Megtörtént borzalmak. Egy szemhunyásnyit sem aludt azóta. Böjtöl. Szöges övet csatolt a meztelen bőrére a csuhája alá. Véresre korbácsolja magát.

- Boszorkánymester!

- Ha annak tart, miért nem bánik velem úgy, mint a többi áldozatával?

- Azt képzeli, nem merem megtenni?

- Azt. Órák óta fekszem itt a kínpadra feszítve, és még mindig nem adott parancsot pribékjeinek, hogy folytassák a kínzásomat.

A Főinkvizítor a fogai között szűrve a szavakat, dühödten új parancsot ad.

- Indítsátok már újra a kerekeket!... Tekerjétek!... Húzzátok!... Még... Erősebben! Majd váratlanul felordít: - Nee!... Vissza!

- Fáj? – kérdezi halkan Leonardo.

- Hallgasson! A tüzes vasakat! Először a meztelen mellére! Az üvöltését akarom hallani!

De fájdalomtól görnyedten megint ő jajdul fel:

- Nem bírom! Vegyétek le rólam! Éget! Engem éget!... A bőrömön sisteregés bűzlik! Nem látjátok? Hóhérok?... Ki innen!...

Segédei kivonulnak a teremből.

- Miért vetette le rólam a vasakat? - kérdezi Leonardo nyugodtan.

- Mert beledagadtak a húsomba. Szálljon le arról a kínpadról! Minden csontom kifacsarodik tőle. Mit csinált velem?

- Semmit. A sors teljes képét élte át a tükörben, és éli azóta is, akár engem töret kerékbe, akár más emberfiát gyötri halálra. Sajnálom. Olyan felületek mögé lesett be, amelynek elviseléséhez nagyon tisztának, vagy a sötét hatalom feltétlen birtokosának kell lennie valakinek, különben eszét veszti. Ön zavaros fejű, meghasonlott fanatikus.

- Visszaadom azokat a lapokat! Vigye! - suttogja a Főinkvizítor.

- Nem változtat vele saját állapotán. Egyszer megpillantotta az egész valóságot, és az az agyába, lelkébe égett!

- Mit ért "egész valóság" alatt?

- Szorítson egy fél gömböt a tükörhöz, és az egész gömbbé egészül ki. Mindannak, amit az ember véghezvisz, ott van kiegészítő másik fele sorsa rejtett tükrében, de fordított módon. Az ön esetében hóhérból áldozattá válik.

- És ha elengedem? - kockáztatja meg halkan. - Ha futni hagyom? Átsegítem a határon. Pénzt is adok, hogy...

- Ami a "magányos szem" elé vetült a tükör metszően tiszta fényében, azt én már nem tudom eltüntetni az emlékezetéből.

- Nem érti, hogy beteggé tett? - próbálkozik fáradt, megtört hangon. - Beoltott valami szörnyű kórsággal. - Most már dideregve folytatja: - Amint lehunyom a szemem, ott csillog előttem az iszonyú kép - suttogva folytatja: - Újra meg újra végig kell élnem, a saját testemen éreznem kell mindazt, ami ebben a kínzókamrában végbement.

- Kinek a parancsára?

- Én szentéletű ember vagyok. Megvonom magamtól a bűnös testi élvezeteket. De a maga átkozott írásától valamennyi pogány, eretnek, boszorkány, gonosztól megszállott gyerek, parázna, szajha, istentelen gonosztevő, tolvaj és gyilkos én magam vagyok abban a tükörben! Nem csak látom, hanem belém hasítanak jogos vezeklésük kínjai! Sebek nyílnak rajtam! Roppanva törnek csontjaim! Nem bírom! Hát nincs magában semmi könyörület?

- Önben volt, mikor az elgyötört emberroncsok rimánkodását hallgatta? Én valóban szánom őket.

A Főinkvizítor arcán remény villan.

- Akkor megszünteti ezt a nyavalyát bennem? Ígérem, többé nem juttatok ide senkit. Szerzetbe vonulok. Éjjel-nappal imádkozni fogok a lelki üdvéért, Maestro!

- Félreértett. Azért szánom, mert senki nem szabadíthatja meg többé "jogos vezeklésétől". Rémtetteinek másik, kiegészítő felére vetült emberi érzékeken áthatoló sugárzás. Bizonyos vagyok benne, hogy nem mer többé kínzókamrába juttatni senkit. Önmagát mégsem tépheti széjjel elevenen!

- Segítsen rajtam! Könyörgök! Letérdelek maga elé! Látja? Én!... Már magamban beszélek. A húsomat karmolom. Ordítok egész éjjel! Megszállt a gonosz! Misericordia!

- Az én tükröm tiszta és fényes. A halhatatlanság derűje ragyog benne.

- Takarodjon a szemem elől! Elvetemült sátánfajzat! Még ma hagyja el a várost! Soha ne lássam többé!... Uram! Könyörülj rajta, hű szolgádon! Mea culpa! Mea maxima culpa!

Leonardo könnyed mozdulattal leszáll a kínpadról, elhagyja a kínzókamrát. Egyenesen a megrendelőjéhez megy, egy elegáns palotába, ahol az úrnő portréját kell elkészítenie.

Gyönyörű kurtizán hever egy kereveten. A mester az állványa előtt köszönti modelljét.

- Hódolatom, Mona Angellina, ma szebb, mint valaha. És ami mindig meglep, amikor találkozunk, okos is.

- Ugyan, Maestro, úgy tesz ilyenkor, mint egy udvaronc. Pedig pontosan tudja, ki vagyok. – Nagyon kérem, meséljen tovább az álom és ébrenlét közötti állapotról, amelyben különös emlékek suhannak át a tudatunkon, mint alkonyat és este között a sápadtan kigyúló csillagok. Szeretem, ha beszél és zenél nekem, pedig ilyenkor vallomásokra késztet, amelyeket önmagamnak is alig merek megfogalmazni.

- Ön ebben a szűrt fényben a leggyönyörűbb, Mona Angellina!

- Tudja, hogy kurtizán vagyok. Azt is, melyik nagyúr kitartottja. Hogy lehet rólam madonnát festeni?

- A pártfogójának igen hálás vagyok a modellemért. Ön nemcsak a leghódítóbb, de a legműveltebb asszony is a városban. Nyíltan csinálja azt, amit a főrangú hölgyek titokban művelnek.

- Furcsa ember ön, Maestro! A legvonzóbb férfi, akit ismerek. Tudom, nincsenek sem nő, sem fiú szeretői. Még sohasem nézett rám úgy,ahogy a többi hím egy könnyen megkapható nőstényre.

- Hogy néztem önre?

- Nem tudom... mint egy gyerekre, akit sajnál. Pillantása oktalan, névtelen reménnyel tölt el és megnyugtat. Kinevet?

- Nem. Csak az ön mosolyát tükrözöm.

- Ez a mosoly önből sugárzik át valamennyi modelljére, férfira, nőre egyaránt. Egyetlenegyszer sem kívánt meg engem?

- Ha arra a gyűlölködően harcos ellenmozgásra céloz, amelyet az emberek szerelemnek neveznek, akkor soha...

- Ön nem ember! - tört ki Angellinából. - Láttam az egyik orgián. Hűvösen és józanul állt egy oszlopnak támaszkodva az általános őrjöngés közepette, amelyben minden jelen lévő beleveszett a pattanásos kamasztól a motyogó aggastyánig.

- Miért szökött el a társaságból?

- Ön miatt menekültem, mintha korbáccsal rám ütöttek volna. Pedig azt hittem, már kiveszett belőlem minden szégyenérzet, de akkor, ott, képtelen lettem volna ennyire lealjasodni az ön figyelő szeme előtt! Megmondaná nekem, mit gondolt rólunk?

- Bizonyos lehet benne, hogy nem ítélkeztem. Csak megállapításokat tettem, amelyek valóban nem egészen emberiek.

- Irgalmas Isten! Most értem csak! Mintha villám gyúlt volna ki az agyamban!... Az a mosolya portréin! Az enyémen is! Halottak arcán láttam ezt a semleges, boldog megbékélést.

- Talán a halottak többet tudnak létünk értelméről, amint átlépnek a küszöbön. Nem akarom megriasztani. Én is halandó vagyok. Kétségtelenül valami teljességgel születtem, ami egésszé tesz önmagamban.

- Hogy érti ezt?

- Bennem nem hasadt meg a nemek kristálya.

- Egyre jobban összezavar! Legyen őszinte hozzám! Tudja, hogy az lehet. Kicsoda ön, Maestro?

- Átutazó vagyok. Néző. Nem résztvevő. Kutató. Küldött, akinek minden jelenség mélyére kell hatolnia e világban.

- Sohasem tudom, mikor tréfál és mit mond komolyan. Ha "küldött", ki küldte?

- Akkor tréfáljunk. Egy másik bolygórendszerből küldtek, mondjuk a legfényesebb Vega csillagról e furcsa létformába, ahol az emberek saját képükre formált istenüket félik, de naponta megszegik parancsolatát. A hatalmasok, gazdagok kifosztják, elnyomják a szegényeket és...

Angelina ijedten közbevág.

- Ezt ne... Maestro! A falaknak is "Dionysos fülük" van! Az is az ön találmánya. A suttogást felerősítve juttatja azok fülébe, akik kíméletlenül megtorolják a róluk terjesztett, rágalmaknál is rosszabb igazságot.

- Itt nyugodtan beszélhetünk.

- Tudom. Csak azt nem értem, miért tesz egy csomó dolgot, amely nem méltó korunk legnagyobb művészéhez és tudósához? Cirkuszi szemfényvesztéssel, ügyes játékokkal kiszolgálja a dőzsölő kényurak szeszélyeit.

- Játékos ember vagyok. Homo Ludens.

- Én most nem tréfálok! Ön szelíd és könyörületes. Ugyanakkor mérgeket kotyvaszt, megfizeti a nyomorék, ocsmány szörnyetegeket, hogy a modelljeivé legyenek! Örömét leli visszataszító csúfságukban?

- Nem, Mona Angellina. Fel kell mérnem, milyen mélyre süllyedhet az élet rákérgesedett testkoporsójában.

- Hogyan egyezteti össze a lelkiismeretével az uralkodóknak készített hadiszerszámokat? Miért ad gátlástalan gyilkosok kezébe pusztító fegyvereket védtelen emberek ellen?

- Én csak gyógyszerekkel kísérletezem. A köréjük szőtt sötét mítoszok táptalaja a tudatlanság. A hadiszerszámaim ártalmatlan makettek, azok is csak játékszerek egyelőre. Tervük nem bennem született meg. Másolom őket a jövőben tett kirándulásaim alkalmával látott modellek nyomán. Ott majd egy másfajta civilizáció tömegpusztító eszközeivé válnak, és egész népeket irtanak ki őrült zsarnokok rögeszméjéért. Én e korban megépítem, lerajzolom őket, hogy tanulmányozzam a szerkezetüket.

- Hol látta ezeket a terveket?

- Utópiában... - válaszolja derűsen.

- Hol van Utópia?

- Alig négy-ötszáz évnyire innen a jövőben.

- Megint tréfál velem. Miért akar repülni mindenáron?

- Mert emlékszem a szárnyaimra. Aki szabadon szárnyalt valaha, nagyon kényelmetlennek érzi fizikuma szűk kalodáját.

- Én szeretném örökké viselni mai, fiatal testemet! Nem akarok megöregedni! Ugye foglalkozik alkímiával?

- Tudom, miért kérdezi. Ön halhatatlan, Mona Angellina! Megmarad olyan szépnek és fiatalnak, mint ezen a festményen! Évszázadokra tekint majd vissza rejtélyes mosolyával.

- És hús-vér valóságomban?

- Miért fél annyira a múlttól és a jövőtől?

- A jelentől is félek.

- A pártfogója nagy hatalmú úr. És meg akarja tartani magának!

- A családja gyűlöl.

- Azok az örökösei.

- Apjuknak én csak átmeneti kedvtelése vagyok!

- Ön sokkal több költséges szeszélynél. Olyan lángot lobbantott fel valakiben az öregség pánikjában, aki ezért, a hozzátartozói szerint, eszelős könnyelműségekre képes.

- Miért fokozza bennem a szorongást? Ha látja a holnapot, látja az én jövőmet is!

- Nem foglalkozom jóslással. Csak logikusan gondolkozom, és a barátja vagyok. Elfogad egy tanácsot tőlem?

- Persze.

- Utazzon el! Abba a szép, nyugalmas kisházba a tenger mellé, amelyről nem tud senki.

- Akkor ön honnan tud róla? - kérdezi döbbenten Angellina. - Titokban vettem. Álnéven, menedéknek.

- Elutazik?

- Igen. Néhány nap múlva.

- Nem! Még ma utazzék el!

- Ön talán tud valamit?

- Csak vannak sejtéseim.

- Ez nem más, mint hízelgően furcsa kényszer. Jólesik, hogy félt engem. Én azonban nem félek. Halálos veszélyekből mentettem már ki a jótevőmet. Szeretem őt. Tisztába vagyok vele, hogy dúsgazdag családja mindenkit lefizetett körülöttünk. Most is van leleményes tervem kiútként ebből a halálos csapdából is.

- De ma nem utazhatom. Holnap este fogadás lesz nálam. Ha megszöknék, a nagyszámú meghívott vendég előtt kínos helyzetbe hoznám azt a valakit, akinek annyit köszönhetek. Holnapután! Ígérem! Addig az ő védelme alá helyezem magam!

- Ön tudja, mit tesz. Későre jár. Egészen besötétedett.

- A szolgám a lámpással lekíséri a kocsijához. Jó éjt, Maestro!

Leonardo hazamegy. Egyik festményéről leveszi a takarót, Krisztus-képet ábrázol. Sóhajtva áll előtte.

- Uram! Uram! Csak Te segíthetsz! Tedd meg most kivételesen! Mentsd meg ezt a szerencsétlen, szerelmes kurtizánt.

Levetkőzik és elalszik, reggel beront hozzá a tanítványa.

- Maestro! Megölték a pápa tanácsadóját!

- Egyedül volt?

- Azt mesélik, hogy valósággal széttépték a mellette fekvő szeretőjét. A puszta föld már beszívta vérüket. Ön ezt tudta előre! Mindenki suttogta. Miért nem akadályozta meg?

- A sors ellen nem lehet harcolni és nem is szabad. Ő megmarad halálos mosolyával, szépségével örökre az utókor számára. Aki született és megérdemli, annak LÉTÉT nem lehet visszavenni tőle. Megmarad örök remekműnek.

- Mindig meglep, Maestro! Ön nem hisz a halálban?

- Nem hiszek a halálban, fiam, csak ÉLET van. Én tudom a HALHATATLANSÁGOT.

(Szepes Mária: Leonardo Da Vinci - A játékos ember)

- forrás:tgy-magazin.hu -

- - - - - -

Leonardo da Vinci Története - Történelem & Mitológia - videó

forrás:Wun-Wun

Aranyosi Ervin: SZERETET

 

Van egy érzés a világon,

– úgy hívják, hogy SZERETET.

Ami nélkül boldogulni,

szépen élni nem lehet.

Nem számít a mennyisége,

– pénzben nem is mérhető,

s bárhol élnél a világban,

mindenhol elérhető…

- Aranyosi Ervin © 2013-08-24. -

- - - - - 

Aranyosi Ervin: Szeretet - videó

forrás: Alíz Sz.

Szabó Alíz tolmácsolásában

ÚJRA HÉVÍZEN A RÉGI OLTÁRKÉP!

A festmény „csodálatos halszaporítás” néven vonult be az utókor történetébe.

1877-ben a mai Tófürdő területén annak északi végében a Festeticsek kis római katolikus kápolnát építettek, melynek korabeli feljegyzések alapján alapterületre 174 négyzetméter volt. 

Az egy imaházból, két oltárból, és egy sekrestyéből álló épület oltárképét, Szabó Imre szombathelyi püspök, Hévíz rendszeres vendége, festette meg ismeretlen alkotóval.

A kápolnáról néhány régi metszet és képeslap áll csak rendelkezésünkre, és a belsejéről is csak néhány felvételt találtunk. A kápolnát végül 1964-ben bontották el, amikor helyére az akkori kor legmodernebb építészeti stílusában, megépült az ország legfelszereltebb balneoterápiás központja. Lényegében a kórház fedett termálfürdője, a téli fürdő, a mai Fedett Fürdő és Terápiás Centrum, amit 1968-ban adták át.

kép forrása: Balatoni Múzeum

A kiállított festményről, mely a „csodálatos halszaporítás” néven vonult be az utókor történetébe, nem sokat tudunk. Nagy valószínűséggel ebben az időben, a hercegség megbízására, a kápolna díszítésének céljával születhetett. A vászonra készült olajfestményen, Simon Péter elhívásának ábrázolását láthatjuk, ahol a bibliai történetnek megfelelően Jézus megszaporította a kételkedő halász, később apostol Szent Péter hálójába a halakat.

Jézus szavai:

„Gyertek kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!”

Mt 4, 18-22

Forrás: N. Szabó Gyula, Hévíz Monográfiája. Délzalai Nyomda Nagykanizsa 1931. (43909)

Hévizen a megújult Schulhof sétányban látható  a „csodálatos halszaporítás” c. festmény.

- Forrás:heviz.hu -

Schulhof sétányban a festmény - videó

forrás:D.Szilvia

Száraz György: A halál mint szentség

 

A haláltól viszolyog a legtöbb halandó, mert végzetesnek, elkerülhetetlennek és rémisztőnek gondolja. A halál azonban szorosan összefonódik a szentséggel, sőt abból fakad és oda vezet minket vissza. Válságokkal teli életünkben legalább egy dolgot jó volna tudatosítanunk, hogy tudniillik, a halál kiegészítője az életünknek és misztériumainak megfejtése jelenti a legnagyobb lelki-szellemi fejlődést, amit az ember egyáltalán elérni képes! Pillantsunk a halálra egy olyan szemszögből, melyet régóta elfeledtünk! 

 

 Életválságok: születés és halál

Az átlagember, de még a vallásos is, ritkán gondol bele, hogy mielőtt megszületik, ő valamelyik spirituális szféra lakója volt, amely nem feltétlenül a makulátlan, tiszta lét, de mindenesetre anyagtalan és szellemi természetű. 

Majd úgymond megszületik, azaz megérkezik erre a világra, s mindazt az identitását, személyiségét, mivoltát „elveszíti”, aminek addig ő a tudatában volt. Elfelejti, éberségét veszíti, nem tudatosítja, vagy valami misztikus esemény folytán korlátozódik. Ez már önmagában egyfajta halál, tudniillik, meghal a szellemi és a isteni világok számára. Ha úgy tetszik, iszik a felejtés kelyhéből.

Mi történik ezután? Válságokat válságok után él át az ember: megszületik, beszélni nem tud, de emlékszik születése előtti dolgaira. Azután megtanul beszélni, de addigra elfelejti, hogy mit akart mondani. Fel akar nőni, mert azt reméli, jobb lesz. Utána újra gyermek akar lenni, mert rájön, hogy nem lett jobb. Tanul, hogy bölcsebb legyen. Bölcsebb lesz valamivel, de addigra már megöregszik. Rádöbben, hogy elszállt az élete, s hogy sok dolgot nem csinált még, de már késő. Lassan távoznia kell, mert a Halál listáján nemsokára rákerül a sor, s itt nem maradhat.

Lélek volt odaát, születése és halála között lélektelen, majd ismét a lelkével azonosul. 

Szent volt, majd befedte, eltakarta szentségét, végül újra megélte saját szakralitását. Mintha önmagát szórakoztatná Isten! Eközben önmagát sajnálja az ember.

Minden életszakasz lezárulása válság. Minden növekedés küzdelem. Ezzel együtt azt állítom, hogy a szenvedéseink javarészét mi magunk okozzuk magunknak. Mert rosszkor, helytelen módszerekkel és nem a megfelelő ellenféllel küzdünk. Rosszkor, mert van sorsszerűség, aminek felesleges ellenállni, mivel tanít és az ok-okozat törvénye alapján fejleszt. Helytelenül, mert módszereink többnyire az ellenállás, a görcsölés, a menekülés, a figyelmen kívül hagyás, a rettegés, a sértődés, a sajnálat és a gyötrődés, melyeket mi magunk választunk ki a repertoárból. Ennyi erővel dönthetnénk méltóságunkat jobban megőrző, belső békénket felerősítő és kiterjesztő megoldások és magatartásminták mellett is. Régen őket hívták hősöknek. A hős útja, a lovag útja maga volt a beavatás útja. A hős legalább sejtette, hogy ki ellen kell küzdeni. Például a halál ellen soha nem érdemes küzdeni. Eleve hasztalan, másfelől nem győzhető le profán módszerekkel. Aki megszületett ebbe a testbe, annak vissza kell majd egyszer adni annak, akitől kapta. Ez így van rendjén.

Az emberek tapasztalatom szerint rosszul érzik magukat, ha valami véget ér, akár egy kapcsolatuk, barátságuk, házasságuk, vagy éppen az életük. Miért? Nem foggal-körömmel ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, terveikhez, vágyaikhoz és hitükhöz. Számukra rossz hírem van: az életben egyetlen biztos dolog van, a változás. De ez nem a léleknek a változása, mert a szent az mindig örökkévaló és szent marad, hanem az anyagi világ látszatainak a változása. A gond tehát az, hogy az ember látszatba teszi önmagát, látszatvalóságot gyárt, elhiteti magával is és másokkal is, hogy kicsoda, mi a jó benne, mi az érték benne, azután pedig csalódik, amikor kiderül, hogy tévedett. A valódi dolgok attól valódiak, hogy nincs bennük csalás és önámítása.

Az ember egy szent teremtmény, aki ma olyan tudatszinten áll, hogy a válságaiból se mindig tanul. Egyszerűen nem akar felnőni a szenthez, a spirituálishoz, az istenihez. Pedig egy idő után fenntarthatatlanná fog válni minden olyan elmélete, ami nincs összhangban a szent, a transzcendentális világok törvényeivel és céljaival. Ez szükségszerű és igazságos.

Vallástalan polgárok

Itt van például a halál. Viszolygunk tőle, mintha félelmetesnek kéne lennie. De valójában szinte senki nem tudja, milyen, leszámítva a halál közeli élményeken átesőket és a megvilágosodott mestereket. Ők, mint hiteles kútfői a szent tudásnak, közlik, hogy nem félelmetes. Hisznek nekik az emberek? Európában, a keresztény mentalitásúak nem. Helyette, emberek által össze-vissza hamisított szentnek titulált irományokba helyezik a bizalmukat és a hitüket. Félelmetes oktalanság és nemtudás ez, amelyre a haláluk után fognak csak rájönni. Mert ne tévedjünk akkorát, a szentek, Jézus és a többiek, nem ezt tanították! Ők tömény spiritualitást tanítottak és árasztották bele ebbe a világba a szentséget. Meggyilkolták őket és tanításaikat meghamisították, kivették belőlük a lényeget. Persze hagytak bennük néhány szépen és jól hangzó, vonzó passzust, de azok úgy szinte használhatatlanok.

Mire alapozom ezt? A realitásokra. Körülnézek, s vakbuzgó és mégis hitehagyott, többségében kishitű ember látok Európában. Ez a 21. századi vallástalanság mintapéldája!

A halál szentsége

A halál nem más, mint áttérés az egyik létmódból a másikba. 

A Teremtőben minden szent. Más kérdés, hogy van, ami alacsonyabb rendű, vagy szennyezett. A Duna is folyó, ha tiszta, ha szennyezett. Az élet folyója is ilyen: vannak benne tisztább szakaszok, s vannak benne zavarosabbak, sekélyebbek és mélyebbek, de attól még ugyanaz a folyam.

Sokan értelmetlennek tartják a halált és a halállal való foglalkozást. Szerintem ők tudat alatt félnek, vagy nem képesek felfogni a halál spirituális jelentőségét. A boldogtalanság oka spirituális szempontból az ostobaság (tudatlanság, nemtudás) és az önmegtévesztés (hiedelmek, vonzódás és taszítás.) Ha képesek volnánk kivonni magunkat ebből a tilitoli, vonzó-elutasító attitűdből, amit a halállal szemben táplálunk, akkor sokkal könnyebb helyzetbe hoznánk önmagunkat. Nézzünk végig a történelmen, hány embernek sikerült! És hogyan sikerül!

A másik kérdés a moralitással kapcsolatos. Az ember pökhendi módon azt képzeli magáról, hogy ő tudhatja, mi a jó és mi a rossz. Ez nagyképűség. Legfeljebb meggyőződéssel hiheti, hogy az erkölcsi színvonala helyénvaló, de azt azért nem kéne elfelednünk, hogy az élet magasabb rendű alkotóinak azért joguk van igazságot szolgáltatni. A Sorsírók egyformán tekintenek a hajléktalanra és a miniszterelnökre, nem éreznek elfogultságot egyik iránt sem.

Tehát erkölcsileg a modern ember igazságtalannak érzi a halált, mert nem érti meg, hogy miről szól, hogy nem jöhet máskor, csak amikor elrendeltetett és törvényszerű. Azzal viszont módfelett sokat bíbelődünk, hogy milyen lesz. Hogyha már késleltetni nem tudjuk, akkor legalább szép legyen. Csakhogy ez megint elvárás, s oly kevéssé befolyásolható a végzetünk, ha egészen őszinte akarok lenni. De mindenki abban hisz, amiben akar és amiben képes.

A kaméleon és a gyík üzenete

Szerintem a vallás és a kultúra ott kezdődik, ahol a halál az őt megillető helyére kerül. A halálnak misztériuma van, sőt misztériumai vannak. Ezeket feltétlenül meg kell ismernie az embernek egy adott érettségi fokon. Csak a modern ember technikával és materializmussal megfertőzött elméjében élnek olyan vallási köntösbe pólyált téveszmék, amelyek az élet után a halált láttatják. Ehelyett az „élet után az élet” elvét fogalmaznám meg. A halandósággal nincsen semmi baj, mert ez egy spirituális evolúciós létmód. A kezdet kezdetén nem volt halál. Az eredeti ember most és mindörökké halhatatlan lény, de a fejlődésében egy olyan ciklushoz jutott, amikor átmenetileg elveszíti a kapcsolatot a halhatatlan részeivel. Erre számos mitológia részletesen kitér.

A halandóság mitikus-spirituális magyarázata az, hogy az embernek nevezett teremtény vét az isteni parancs ellen egy démonikus erő vagy lény befolyásának engedve. Ugyanakkor más, ettől archaikusabb koncepciók szerint az ősök hibája, hogy a halandóság egyáltalán kialakulhatott, minthogy szabad akaratot kapott az ember. Szabad választásának következményeképpen egy olyan úton indult el, amely az anyagba való alászállásba torkollott.

Az egyik legtetszetősebb afrikai mítosz, amely szimbólumok segítségével teszi érzékletessé az eseményt, a következő: Isten elküldött egy kaméleont és egy gyíkot az ősökhöz. Előbbit azzal az üzenettel, hogy halhatatlanok lesznek, utóbbit azzal, hogy halandók. Mivel a kaméleon útközben megállt, a gyík ért oda elsőként, aki átadta az üzenetét, minekután megérkezett a halál. Ha újra és újra végiggondoljuk ezt az abszurd filozófiai aktust, akkor közelebb kerülhetünk a halál misztériumához.

Ne feledjük, igazán szabad és alkotó csak a halhatatlan lélek lehet bennünk. A halál a létezésünk szerves része, amelyet nem szükséges eltávolítanunk a létünkből. Aki a halált megtapasztalja, az biztosan megtudhatja, mi a lélek és hogy mennyi minden másból áll még a teremtés.

Próbáljunk elszakadni attól a féligazságtól, miszerint a lelkünket egy démoni, sátáni, mágikus lény cselszövése taszítja a halálba. (Ettől függetlenül létezhetnek ilyen lények, s állításom ezen entitások létét egyáltalán nem zárja ki.) A halál szükségszerű, nem egy rossz valami, hanem egy ontológiai aktus, amikor a lélek elválik a testtől. Ekkor felbomlik az emberi hármasság: test, lélek és szellem, s csak kettősség lesz belőle. Ha pedig a profán maskara lehull, akkor visszamarad a szent.

- Írta/Szerkesztette: Száraz György -

- - - - - - - -

 

A halál mint szentség - videó

forrás:Száraz György

Medek Tamás spirituális író válaszol 53.

Jelzések odaátról

Kedves Olvasóim! Ezúttal egy kedves hozzám forduló történetét szeretném megosztani, közzé tenni, úgy vélem ugyanis, sokaknak jelenthet segítséget, megerősítést.

"2016 augusztusában meghalt az unokanővérem. A hosszú betegsége alatt, és aztán az utolsó, ezen a földön töltött hetében is mellette voltam. Születésemtől kezdve olyanok voltunk egymásnak, mint a testvérek.

A betegsége idején sokat beszélgettünk az elmúlásról, és arról, hogy van-e halál után valami (én tudtam, tapasztaltam már, hittem, hogy igen). Aztán egy napon megegyeztünk, hogy aki előbb elmegy - mert hiába betegség, sosem lehet tudni előre - az jelezni fog a másiknak, ha nem szűnünk meg véglegesen.

Aztán eljött a nap, mikor a teste feladta a szolgálatot, harcot. Mindössze 53 éves volt. 

Amikor már csak a szűk családja maradtunk este-éjjel - gyermekei, férje, én -, emlékeztünk... beszélgettünk róla, sírtunk, nevettünk, szépen elbúcsúztunk, ki-ki a maga módján… megemlítettem, hogy mi miben állapodtunk meg. Hogy jelezni fog… erre a lánya nevetve azt mondta, hát akkor készülj fel, mert anya „nagy franc” volt, tuti valami bolondságot fog csinálni. Vigyorogtunk, aztán még beszélgettünk, és jóval éjfél után elmentünk aludni. Én a vendégszobájukba, ami régen a fia szobája volt. Ahogy elhelyezkedtem, és már majdnem aludtam, az ágy, ami legalább egy évtized óta ugyanannál a falnál állt, nagyjából 10 cm-re elugrott a faltól. Hát mit ne mondjak, a szívroham jött rám hirtelen, de aztán elvigyorodtam, hogy na, unokanővérem, tényleg jól megtréfáltál. Meg is mutattam a családnak, és mindenki hitetlenkedve nézte, de mindenki egyöntetűen örült a jelnek.

Pár héten belül még adott jeleket, például amikor a srácai kitalálták, hogy vesznek egy cicát az apjuknak, hogy ne legyen magányos, és mindezt telefonon mondták nekem, pontosan ebben az időben végignézték, ahogy sajnálatos módon egy autó elütött egy macskát. Az anyjuk nagyon nem szerette a macsekokat, és így ezt is jelnek vettük, mert szerintem az. Nem lett macsek.

A harmadik, már a temetés után volt. Otthon rendezgettem a fényképeket, és kiesett egy fotó róla a sok kép közül. Visszatettem, majd pakoltam tovább, újra kiesett ugyanaz a kép. Harmadjára, mikor vittem be a szobába, hogy elpakoljam, újra ugyanaz a kép esett ki. Mosolyogva mondtam, nyugi, nem felejtelek el, tudom, hogy itt vagy… és abbamaradt.

Még egy apró történést szeretnék elmesélni. A betegsége vége felé sokszor mondta bolondozva, "hát... most elmondhatom, nem vagyok a helyzet magaslatán." A temetésén a pap késett, és úgy kezdte a beszédét, hogy elnézést a késésért, úgy tűnik, nem vagyok a helyzet magaslatán. Mosolyogtunk rajta.

Azóta is érzem sokszor a jelenlétét. Úgy érzem, nem akar még elmenni. Figyeli a családot, és boldog."

Ezúton is köszönöm szépen a hozzám fordulónak, hogy megosztotta velem a történetét, s hozzájárult a nyilvános közzétételéhez. Azt gondolom, ezen élmények mindenképpen megerősítő és bizonyító erejüek az átélők, s közvetetten az olvasók számára is, a túlvilágot illetően. Hogy az eltávozott szeretteink ugyanúgy élnek tovább, s az elválásunk tőlük valójában csak látszólagos, és csupán átmeneti.

- - - - - - 

Üzenet odaátról

Szintén egy kedves hozzám forduló megérintő történetét szeretném megosztani Veletek, mely úgy gondolom, sokaknak lesz hasznos, hitet adó vagy éppen megerősítő. 

"Kedves Tamás!

Szeretném Önnel megosztani, hogy az én férjem is üzent a túlvilágról.

A számítógép előtt ültem, amikor az asztali lámpa magától felkapcsolódott. Csodálkozva le kapcsoltam, ilyet még nem csinált.

(Érintős lámpa.) Nem foglalkoztam vele. Majd újra és újra le és fel kapcsolt, nem nyúltam hozzá, kicsit távolabbról figyeltem mit csinál. Majd hosszasan villogott is. Nem akartam hinni a szememnek. Majd beszéltem hozzá, mondtam a férjemnek, ha ezt Ő csinálja, nagyon szeretném amikor itt lesz a lányunk, ugyan ezt csinálja.

Mivel kissé kételkedtem, még az égőt is meg néztem, hogy nem lazán van-e be csavarva, azért vibrál, de nem.

Majd kicsit később magától lekapcsolt.

Itt szünet következett a jelenségben.

A lányom megérkezett, elmeséltem neki mi történt, mit csinált a lámpa. A lámpa már nem világított! A legnagyobb meglepetésünkre 1 óra elteltével a lámpa újra magától felkapcsolt és ezt már a lányom videóra is vette.

Azóta sem csinálta ezt."

Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztotta velem ezt a történetet.

Azt gondolom, tökéletes bizonyítékául szolgál arra, hogy valóban a férje üzent így.

Ugyanis egyértelmű tudatosság figyelhető meg benne, hisz épp akkor folytatódott e jelenség, amikor a lánya ott volt, tehát amikor Ön kérte. Így szinte egyértelműen kizárható, hogy egyszerű műszaki hiba álljon a háttérben.

Az eltávozott szeretteink nagyon sokféle módon tudnak számunkra üzenni, de az elektromos eszközökön keresztül történő az egyik leggyakoribb módok közé tartozik.

Nagyon örülök, hogy ilyen megérintő megélésben lehetett részük!

- forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -