Hallgassa meg az univerzum szívverését!

Csütörtök délután egy nemzetközi fizikuscsoport bejelentette, hogy közvetlen bizonyítékot találtak az Einstein által megjósolt gravitációs hullámok létezésére.

A bejelentés után a kutatók azt is megmutatták, hogy milyen a hangja ezeknek a hullámoknak. Ahogyan sokan fogalmaztak, ilyen az univerzum szívverése, ahogy a téridő egyik hulláma áthaladt a LIGO-n.

A videó első felében hallható hang pontosan a gravitációs hullámok frekvenciájában van. A második felében ugyanazt a hullámot magasabb frekvenciára helyezik, hogy az emberi fül számára is értelmezhető legyen. A videó végén az eredeti hangot halljuk megint.

Mit is hallunk pontosan? Egyszerűen szólva, két fekete lyuk összeolvadását. A detektorok által érzékelt gravitációs hullámok forrása ugyanis két fekete lyuk összeütközése és összeolvadása volt egy a Földtől 1,2 milliárd fényévnyire lévő galaxisban. Az eredeti fekete lyukak tömege 29, illetve 36 naptömeg volt, az összeolvadásukkal keletkezett objektumé azonban csak 62 naptömeg.

Ez azt jelenti, hogy 3 naptömegnyi anyag alakult energiává, méghozzá a másodperc törtrésze alatt. Az eseményben felszabadult energia háromezer tipikus szupernóva-robbanás energiájával egyenlő, vagy egy másik hasonlattal: 4500-szor több, mint amit a Nap egész élete során (nagyjából tízmilliárd év alatt) kisugároz. Ezzel ez a legnagyobb energiájú észlelt esemény a csillagászat történetében.

Az esemény alaposan megrázta a téridőt, és a gigantikus mennyiségű energiát gravitációs hullámok szállították el (a forrásnak nincs elektromágneses sugárzást kibocsátó párja). Az észlelt hullámok jellemzőiből az is kiolvasható, hogy a két fekete lyuk összeolvadása drámaian gyors folyamat volt.

Miután évmilliókig kerülgették egymást, az utolsó nyolc keringést mindössze 0,2 másodperc alatt tették meg, a legutolsó keringésre pedig már csak 1/150 másodperc kellett. Az összeolvadás pillanata előtt, az eseményhorizontok találkozásánál a két objektum távolsága 210 kilométer volt.

(forrás: http://index.hu)

Hang a két fekete lyuk összeolvadásáról - videó

Egy indiai bölcs meséje - A boldogság titka

Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni. India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat. A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak. Miközben ők egyre keserűbb életet éltek, a bölcs napról-napra boldogabban élt. Egyszer csak egy kisgyermek lépett be a bölcs otthonában, és így szólt: "Mester, szeretnék én is olyan boldogan élni, mint te. Megmutatnád nekem, hogy hogyan lehetek boldog?" A bölcsnek megtetszett a gyermek nyíltszívűsége, tisztasága, és ezt válaszolta: -Igen, megmutatom neked, hogyan lehetsz boldog. Ülj le, és figyelj jól! Valóban két varázsládám van, amelyben a titkokat őrzöm: az egyik a szívem, a másik az eszem, és ezekben összesen nyolc titok van elrejtve. Íme, a nyolc titok 1. Tudd, hogy az Isten mindig veled van, és hálásnak kell lenned mind azért, amid van. 2. Szeretettel kell bánnod önmagaddal. Minden este és reggel ezeket kell elmondanod: Fontos, értékes, okos ember vagyok. Sokra vagyok hivatott, és nem létezik olyan akadály, amit ne tudnék legyőzni. 3. Éld is át azt, amit mondasz: ha okosnak tartod magadat, viselkedj okosan. Ha bátornak tartod magad, akkor ne félj cselekedni. Ha képesnek tartod magadat az akadályok legyőzésére, akkor győzd is le az összes akadályt. 4. Soha ne légy irigy másokra. Ha mások már elérték a saját céljaikat, akkor érd el te is a saját céljaidat. 5. Ne táplálj haragot a szívedben senki iránt. A harag nem engedi, hogy boldog legyél, ezért bocsáss meg másoknak. 6. Soha ne vedd el azt, ami a másé. Ha te ma elveszel valamit valakitől, holnap tőled értékesebb dolgot fognak elvenni. Ha tartozol valakinek, akkor fizesd meg a tartozásodat, és add vissza azt, ami nem téged illet. Ez a lelki békéd alapja lesz. 7. Ne tégy rosszat senkivel. A világ összes élőlénye tiszteletet, szeretet érdemel. 8. Minden reggel mosollyal ébredj, és fedezd fel a jót és a szépet a körülötted lévő világban. Anélkül segíts másoknak, hogy azon gondolkodnál, mit fognak cserébe adni. A boldogságot őszintén keresőknek pedig add át ezt a nyolc titkot, hogy ők is boldogan élhessenek!" (Forrás: joportal.hu)

Feleségemmel éveken át veszekedtünk

Feleségemmel éveken át veszekedtünk. Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél tovább éltünk együtt, annál nehezebben ment az együttélés. 

A gazdagság és a hírnév nem segített ebben, sőt! Egyre nehezebb volt. Minél többet veszekedtünk, annál inkább eltávolodtunk egymástól és a szívünk megkeményedett. Azt hittük, hogy a béke már sosem költözik vissza az otthonunkba.

Épp egy turnén voltam, amikor Careyvel ismét hatalmasat veszekedtünk telefonon. Teljesen tehetetlennek, magányosnak és tompának éreztem magam.

Ekkor Istenhez fordultam. Csak álltam a zuhany alatt és kérdések kavarogtak bennem. Volt, hogy ordítottam a tehetetlenségtől, de volt, hogy magamba roskadtam. A szívem mélyén tudtam, hogy Carey, a feleségem jó ember. Úgy gondoltam, hogy én is jó ember vagyok. És bár a válás gondolata elborzasztott, az együttélés már elviselhetetlenül fájdalmas volt. Miért vettem el ezt a nőt, aki ennyire nem illik hozzám? Miért nem akar megváltozni?

A végén a földre rogytam és zokogtam. Ha ő nem változik, akkor majd én! Másnap, mikor hazaértem, a feleségem hidegen fogadott. Éjjel együtt feküdtünk a hitvesi ágyban. Egymáshoz oly közel és mégis fényévekre. És akkor megértettem, hogy mit kell tennem!

Másnap reggel, még az ágyban fekve, megkérdeztem Careytől:

– Hogyan tehetem jobbá a napodat? – Carey dühösen nézett rám.

-Mi??

– Hogyan érhetem el, hogy jobb legyen a napod?

– Sehogy! – csattant fel – miért kérdezed?

– Azért, mert komolyan tudni szeretném, hogy mivel tehetem jobbá a napod?

Cinikusan rámnézett: Tényleg csinálni akarsz valamit? Akkor mosogass el!

A feleségem teljesen feldühödött. Én nyugodtan azt mondtam: Jó! – elmosogattam.

Másnap megint megkérdeztem: Mivel tehetem jobbá a napod?

A válasza egyszerű, de határozott volt: Takarítsd ki a garázst!

Vettem egy nagy levegőt, és ahelyett, hogy felemeltem volna a hangom (ahogy a feleségem számított rá), annyit mondtam: Jó. Felálltam és a következő két órában kitakarítottam és elpakoltam a garázsban. Carey nem tudta, mit gondoljon. 

Aztán másnap reggel megint feltettem a kérdést:

– Mivel tehetem jobbá napod?

– Semmivel! – válaszolta Carey. Nem tehetsz semmit és hagyd ezt abba!

Azt feleltem: – Nem lehet, mert megfogadtam: minden nap megkérdezem, mivel tehetem jobbá a napod?

– Miért csinálod ezt?

– Mert drága vagy nekem! És a házasságunk is drága nekem.

Aztán másnap is megkérdeztem. És másnap is, és azután is. Majd a második hét közepén csoda történt. A kérdésemre Carey szeme megtelt könnyel és sírni kezdett. ekkor a feleségem ezt mondta: Kérlek, ne tedd fel többé ezt a kérdést nekem. Nem veled van baj, hanem velem. Tudom, hogy nehéz velem. nem értem, miért maradtál még mindig velem?

Gyengéden felemeltem az állát és a szemébe néztem.

– Mert szeretlek – mondtam. – Hogyan tehetem jobbá a napod?

– Nekem kellene ezt kérdeznem tőled! – mondta.

– Kellene, de nem most. Most én akarok változni. Tudnod kell, hogy milyen sokat jelentesz nekem!

– Kérlek bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled!

– Szeretlek.

– Én is szeretlek! – mondta.

– Hogyan tehetem jobbá a napod?

Carey gyengéden nézett rám: – Lehetne, hogy együtt töltsünk egy kis időt? Csak te meg én.

– Nagyon szeretném! Ezután még egy hónapig minden nap megkérdeztem. És a kapcsolatunk megváltozott. Ezután már a feleségem kezdte kérdezni tőlem: – Mit szeretnél, mit tegyek? Hogyan lehetnék jobb feleséged?

A köztünk lévő fal leomlott. Egyre többet beszélgettünk, mindent megbeszéltünk egymással. Soha többé nem veszekedtünk. Ez idő alatt megértettem, hogy a mi történetünk illusztrálja a házasság legfontosabb leckéjét. A kérdést: HOGYAN TEHETEM JOBBÁ A NAPOD? minden kapcsolatban mindig fel kellene tenni. Bár a szerelmes regények arról szólnak, hogy “boldogan éltek, míg meg nem haltak”… De az igazi munka csak ezután kezdődik.

Valójában az életben a szeretet nemcsak abból áll, hogy jót akarunk a másiknak. Az igazi szeretet, nemcsak az, hogy a másik ember másolatai legyünk. A legfontosabb: fejleszteni magunkat, gyakorolni a szeretetet, a türelmet és a gondoskodást.

Nem akarom azt mondani, hogy a mi tapasztalatunk Careyvel minden párnál működik. De azt igen, hogy a válás határán minden párnak érdemes megpróbálnia. Én végtelenül hálás vagyok ezért a kérdésért, mely megmentette a házasságomat, a családomat. Hálás vagyok, hogy reggel ezt kérdezhetjük egymástól:

Hogyan tehetem jobbá a napodat?

(forrás:mindenegybenoldal.blogspot.com)

Láng Szilárd és Láng Emi videója

5 helyzet, amikor az empaták képesek felismerni a hamis embereket

Az empátia olyasmi, amihez mindannyian lágyan hozzá vagyunk huzalozva. Képesek vagyunk megtapasztalni mások helyzetét úgy, mintha az a sajátunk lenne. Ez tényleg egy hihetetlen képesség, ami nagy felelősséggel és egyben hatalommal is jár.

De ezt a hatalmat sokan elfelejtették, és maguk mögött hagyták. Ám van az embereknek egy másik típusa, akik nem csak elismerik, hanem élnek is ezzel a képességgel. Ők az úgynevezett empaták. Nem csak abban jók, hogy megtapasztalják mások érzelmeit, hanem képesek kiszúrni a hamis embereket is. Hogyan?

Érzékelik, ha valaki egy báránybőrbe bújt farkas

Talán a legjobb eszköz egy empata kezében az a képesség, hogy képes kiszúrni egy báránybőrbe bújt farkast. Vagyis olyasvalakit, aki úgy tűnik, mintha nagyszerű szándékai lennének, de valójában a legrosszabbat akarja. Az empaták gyakran bölcsebbek a koruknál, és átlátnak az ilyen emberek cseledetein.

Meg tudják mondani, hogy mikor vagy bizonytalan

Gyakran előfordul, hogy az emberek nem azért hamisak, mert rosszindulatúak akarnak lenni, hanem inkább azért, mert kényelmetlenül érzik magukat a saját valódi énjükkel. Az empaták képesek megmondani, ha valaki éppen bizonytalan önmagával kapcsolatban, és a hamis arcát mutatja.

Képesek megmondani, ha valaki hazudik

Az empatáknak megvan az a rejtélyes képességük, hogy megmondják, mikor találsz ki egy történetet, hazudsz valamiről, vagy szépítesz egy mesén, hogy támogassanak téged. Ez egy olyan trükk, amin könnyedén keresztüllátnak.

Tudják, ha a dicséret hamis

A hamis emberek mindig megpróbálnak mások jó oldalára hatni ahogy csak tudnak, de az empaták képesek ezt kiszimatolni. Meg tudják mondani, amikor a dicséret hamis, és nem kérnek belőle.

Képesek megérezni mások gyűlöletét

Az empaták egy kicsit olyanok, mint a jedik - képesek érzékelni a gyűlöletet, amely végigfut az embereken. Ha valaki haragtartó, azt is megérzik. Tudják, ha a másik ember nem tud elszakadni a korábbi érzéseitől. Meg tudják mondani, ha valaki csak tettet egy érzést.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)

Mi történik az inkarnáció alatt - Egy lélek története....

"Anne és Daniel Meurois-Givaudan igen különleges emberek. Képesek mentálisan elhagyni fizikai testüket, majd szellemi vezetőik segítségével az asztrális világban utazni. Felfedezéseikből, tapasztalataikból könyveket írtak, elsősorban francia nyelven,

(néhányukat több nyelvre is lefordítottak, sajnos magyarra nem) óriási népszerűségre tettek szert) s e különleges és egyedülálló kalandokból következzen egy részlet. (A könyv címe: A születés és újjászületés története 9 lépésben) 

Kilenc lépés: A születés és újjászületés története.

Min megy keresztül egy lélek a fogamzás, terhesség, és a születés alatt!

Az írók, (Anne és Daniel) (a későbbieknek, mint írókra fogok hivatkozni) az egyik asztrális utazásuk során találkoznak egy lélekkel, aki épp a megtestesülés folyamatában van.

Rebekának nevezi magát, s fiatal nőként jelenik meg, illetve úgy néz ki, mint legutóbbi életében. Mikor azt mondták neki, hogy meg kell születnie ismét a földön, erős vonzódást érzett, ugyanakkor félelmet is a születéstől. Az írók többször is találkoznak Rebekával az asztrális világban, egy szobának tűnő térben, amely Rebeka érzéseitől, tudatától függően folyton változik. Valamiféle lélek-buborék ez a két világ között.

Október

Rebeka megmutatja ahol édesanyja él. Valahol Amerikában (West-coast) egy nő terhes lett. Elmagyarázza, hogy amikor egy lélek inkarnálódik, a két világ között teremt magának egy „lelki buborékot”, amolyan saját kis világot, mely védelemként szolgál a születésre való nagy felkészülésben. Mindenki létrehozza magának ezt a köztes világban, Rebekáé egy ház, mely az ő érzelmei állapotától függően változik.

A lelket, miután egy ideig az asztrális világban él, elkezdik vonzani a földi világban olyan emberek, akiket előző életéből ismert. Neki is volt egy határozatlan, de erős érzése, ami egyre közelebb húzta a fizikai síkhoz. Egy nap, amikor asztrális barátaival egy fényalagúton mentek át, látta, hogy egy fiatal pár szeretkezik a földön. Tudta, hogy ők lesznek a szülei, már ismerte őket korábbi életéből. Úgy tűnik a szülők tudattalanul, lelki szinten már három hónappal a fogantatás előtt eldöntik a gyemekvállalást.

Fogantatás után Rebeka több alkalommal meglátogatta a szülőket, de egyszer sem tudott sokáig maradni, valamilyen erő mindig visszahúzta. Pedig léleknek hozzá kell szoknia a növekvő magzathoz. Megfigyelte azokat az energiákat, melyek segítik a magzat növekedését. Mikor először megdobbant a szíve, a21. napon nagyon készült, hogy beköltözik az új anyuka pocijába, de megint csak rövid ideig tudott maradni, mert az anyuka testében tapasztalt zajok,nagyon nyomasztóak voltak, mégis érezte, hogy igen erős kötelék van közöttük.

November

Ez az első alkalom, Rebeka és az anyukája találkoznak az asztrális síkon. Míg az anyuka alszik, asztrálteste Rebekához kapcsolódik. Egy szavak nélküli beszélgetés zajlik, az anyuka nincs tudatában a történteknek, de a szeret cseréje megtörtént, ami nagyon szívmelengető érzés mindkettőjüknek. Rebeka ettől kezdve már tudja a szülők erősségeit, gyengeségeit s hogy hogyan fog hozzájuk alkalmazkodni. Ezzel egyidőben megjelennek Rebeka szellemi vezetői és elmondják neki, hogy túl gyorsan akar kapcsolatot teremteni a fizikai világgal, nem hagy időt az új élethez szükséges aklimatizálódásra, felgyorsítja a magzati energiákat is, ez feszültségeket okoz és koraszülést eredményezhet.

Amikor a szülők egy gyorsétterembe vacsoráznak, Rebekát nagyon megviselik a nyomasztó hangok, a durva zene, az ételek fullasztó energiája, úgy érzi nem bír maradni, s szomorúan visszavonul az asztrális síkra, a még birtokában lévő lelki buborékba.

December

Mikor szülei alszanak, (a tudatuk az asztrális szinten álmodik) Rebeka közli velük, milyen nevet szeretne magának. A szülők nyitottságától függ, hogy amikor döntenek a nevet illetően, képesek e ráérezni a baba által választott névre. Rebekában egyre inkább tudatosulnak saját lelki hiányosságai is, és őszintén szeretne dolgozni ezeken új életében.

Az szellemi vezetői ezzel kapcsolatban azt mondták, igyekezzen fenntartanitudatosságát amíg csak lehet, ha valóban emlékezni akar a élettervére az új életében. Rebeka próbál tudatosan kapcsolatba lépni anyukájával, s bár ez sikerült, de az anyuka nem értette meg, folyton elhessegette a gondolatait, ám valamit azért megérzett ebből.

Január

Rebeka anyukája leesett a lépcsőn, azonnal kórházba ment, és bár szerencsére nem történt komolyabb baj, Rebekát mégis erős sokként érte.Kiesett a fizikai testéből, (magzat) ahol már egyre több időt sikerült eltöltenie. Ahogy múltak a hetek a magzat fejlődik, és tömörebbé válik, Rebeka tudata a zaklatottság felé tendálódik, de ahogy elveszíti saját egyéniségét, az új szülőktől érkező energiákban feloldódik, és elkezd figyelni anyukájára, mint „mamára”, s egyre szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük. Átérzi édesanyja érzéseit, szeretetteljes aggódását, ezért sok szeretetet ad neki, hogy megnyugtassa.

Február

Rebeka, és az írók, most egy asztrális előadóteremben vannak, ahol egy fejlettebb testvér az újjászületés titkairól tart előadást. A hallgatóság között minden lélek jelen van, aki úgy döntöttek, hogy újra testet öltenek. Hangsúlyozták, hogy milyen fontos a fizikai síkon végzett munka. Egyre több lélek akar visszajönni a Földre, azért, hogy dolgozzon magán és hogy meggyógyítsa a Földet az összes rossztól, amik a múltban történtek.

Rebeka mesélte az íróknak, hogy mikor megérkezett a túlvilágra az ezt megelőző életből, semmilyen fogalma nem volt az inkarnációról. Ő egy egyszerű falusi lány volt, de az asztrális világban találkozott egy másik lélekkel, akitől folyamatosan tanulhatott, ám nem mindenki ilyen szerencsés. Akik abban hittek, hogy az élet véget ér a test halálával, haláluk után egy alvó állapotba kerülnek át az asztrális síkra, s a fejlettebb lelkek viszik be az új magzatba. Sok ember él ebben a hitben, sokan alszanak.

Március

Amikor az írók újra találkoznak Rebekával, épp az anyja méhében van, szeret ebben az állapotban lenni, és erős kötelék alakult ki a magzattal is. Az új teste antennaként szolgál a fizikai világban, így gyakran bepillantást nyerhet különböző élethelyzetekbe. Azzal, hogy Rebeka megszokta a testi hangokat, felfedezte a különböző érzékszervek és energiák színes világát. Ő is, mint minden inkarnálódó lélek megtapasztalta a csontvázak kialakulását, ami olyan, mintha egész lénye megkövesedne, mintha a lelkét börtönbe zárnák. Ezért is próbál a magzatban sokat mozogni, hogy érezze a végtagjait és hogy azok mennyire rugalmasak. De a magzat mozgása tiltakozás is bizonyos helyzetek ellen, amivel nem ért egyet.

Mivel a magzat nem tud beszélni, a rugdalózás is kommunikáció egy formája. A lélek a magzatban teljes mértékben tudatában van mind önmagával, mind a környezetéve, s mikor például a szülők idegesek, vagy félnek, még ha csak egy szorongató filmet néznek is, káros hatással van a születendő lélekre.

Rebekának az abortusz jut eszébe, és elmondja, hogy az abortuszok estében nem az erkölcsi ok a fő probléma, hanem az élet tiszteletének hiánya. A lélek a magzathoz kapcsolódik 3 héttel a fogamzás után, s bár nincs teljes tudatába a kapcsolatnak, de integrálódik az aurába, s minél tovább fejlődik az embrió, annál tudatosabb a kapcsolat, s annál inkább nagyobb fájdalom éri, úgy fizikailag és pszichésen is az inkarnálódó lelket, ha távozni kényszerítik.

Április

Az írók előtt most az örökifjú Rebeka, egy hat éves kislányként jelent meg. Büszkén újságolja, hogy anyukája végül azt a nevet adta neki, amit ő minden éjjel álmában elsuttogott neki, és tudatta vele azt is, hogy nem akar vízben születni. Bár a vízben születés szimpatikus néhány léleknek, de ő úgy érzi a vízben szülés lassúbb, késlelteti a születés végső stádiumát, és ő gyorsan szeretne megszületni. Ez fontos a további tudatos testépítési folyamatokban. Rebeka anyukája minderre csak, mint furcsa álom emlékszik.

Május

Rebeka most már az álomnál egy sokkal jobb kommunikációs eszközt használ, az intuíciót! Elmagyarázza, hogy az embereknek nem szabadna néma és tudattalan lényekként tekinteni az inkarnálódó lelkekre. Ő valójában egy egyenrangú visszatérő felnőtt lélek. A felnőtteknek nem kellene buta gőgicséléssel úgy kezelniük a babákat, mint fejletlen, tudattalan lényeket. A babáknak nemcsak szeretetre és anyatejre van szükségük, hanem ugyanolyan tiszteletre is, ami egy felnőtt embernek kijár.

Továbbá a felnőttek szinte megfojtják a gyermekek szellemi kiáradását azzal, hogy nem tartják tiszteletben az egyéniségüket, folyton irányítani akarják őket, nem pedig vezetni. Általában saját képükre akarják formálni őket, és tulajdonukként tekintenek rájuk. Ez nagy károkat okoz a gyermek energia testében.

Június

Már nagyon közel vagyunk a születéshez! Most teljesen más, mint 20 nappal ezelőtt. Rebeka azt mondja, egy teljesen új vibrációt érez, egy nagy csillag fénye hívja, melynek zenéjét a hatalmas fénylények a lelkébe vésnek.

Elmagyarázza még, hogy - egy terhes nőt gyakran túlzottan foglalkoztatja a babavárás/kihordás fájdalma, - pedig ez a fájdalom tulajdonképpen kikristályosít/megédesít a babavárás ideje alatt. Mégis sok fájdalom szükségtelen lenne, ha az anyuka nem a társadalmi hozzáállását követné, hanem felvenné a kapcsolatot a benne élő babával.

Ahogy közeledik a születés, Rebeka is szorong, kétségei vannak, hisz lemond arról, ami-aki ő volt, és új ember lesz egy új névvel!

Azt mondja, hogy mindig két spirituális lény irányít minden egyes születést.

Az egyik rendelkezik Nap erejével, a másik a Hold erejével, ők azok, akik az újszülött tudatosságát hozzáerősítik/hozzácsatolják a fizikai testhez.

Rebeka az Ezüst Fonál Bölcs lényeinek hívja őket!

...És Ő megszületik…!"

(forrás: vilagok.hu)

Hogyan légy igazán boldog? Adj értelmet az életednek!

Egy különleges interjú két csodálatos nővel: Prof. Dr. Bagdy Emőkével, s lányával, Dr. Császár Noémivel. Most kiderül, hogyan érdemes élned mindennapjaidat, ha igazán boldog, kiegyensúlyozott és tartalmas életre vágysz, s szeretnéd boldoggá tenni körülötted élő szeretteidet is! Vajon mitől lesz boldog a nő, s mitől a férfi?

 Prof. Dr. Bagdy Emőke

Hogyan tudjuk a mai rohanó világban a szabadidőnket úgy tölteni, hogy jusson idő az önismeretre, és a másikkal való igazi törődésre?

Emőke: A másikra való odafigyelésben látom ennek a lehetőségét. Olyan egyszerű lépésekről van szó! Csupán fordítani kell egyet a szemléletmódunkon és a megszokott életgyakorlatunkon. A jelenlegi életgyakorlat ugyanis az, hogy állandóan kifelé, kifelé, kifelé, és csakis kifelé figyelünk, a világba. Közben pedig pontosan a másik út az igazi. Az, ami befelé vezet!

Tegyük fel a kérdést magunknak: Mi az, amire szükségem volna? Mi az, ami jót tenne? Mi tenne engem igazán boldoggá? Ezt kell saját magunkkal megtárgyalni, és ha megvan a válasz, akkor azt kell adni a másiknak is!

Jól esne nekem, ha intimitás, meghittség, szeretet lenne a mindennapjaimban? Rendben, akkor ezt kell adnom a körülöttem élőknek is!

Nagyon sokszor tárgyakkal próbáljuk pótolni a másik felé az időt, amit vele tölthetnénk. Nem lehetünk a másikkal, ezért veszünk neki ajándékot. Hová vezet mindez?

 Dr. Császár Noémi

Noémi: Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy tárgyakban tud kifejezésre jutni mindaz, amit szeretetnek hívunk, addig tévúton járunk.

Biztosan mindenki látott már olyat, amikor egy gyerek toporzékol a boltban, hogy vegyék meg neki a gumicukrot. Aztán, ahogy megkapta, örül neki két percig, majd kell a csoki, a chips, a mobiltelefon, a laptop, és folyamatosan csak harácsol, harácsol és harácsol. Miért? Mert a gyermek számára a tárgyak a biztonságot jelentik, hiszen azokat birtokolni tudja. Ez esetben az anyját, az apját, a szeretetet és a biztonságot nem érzi a magáénak. Ezért azt mondja, hogy az az enyém, amit megeszek, amit megfogok. Erre majd vigyázok, mint mókus a mogyoróra, és akkor nem veszik el tőlem. A gyermek beszédfejlődése is ezt bizonyítja: a gyerek előbb mondja ki azt, hogy az „enyém”, mint azt, hogy „én”. A birtoklás, a tulajdonjog kódolja belénk a megszerzési vágyat.

Amikor érzelmileg regresszív állapotba kerülünk, ugyanide csúszunk vissza: ha nem lehet az enyém az a bizonyos tárgy, akkor én kevesebb vagyok másoknál, akkor veszélyben lehetek. Pedig, ha valaki stabil, és nyugodt, akkor nincs szüksége tárgyakra, hiszen pontosan tudja, hogy amit birtokol, az több annál, mint ami tárgyakban kifejezhető. Éppen ezért, ha megadjuk a gyerekeinknek és a társunknak azt a szeretetet és biztonságot, amire alapvetően szükségük van, akkor nincs igényük tárgyakra, hanem azt fogják mondani, hogy csak „legyünk együtt”. Olvassunk egy verses kötetet, nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk, sétáljunk, mert ez az a minőségi idő, ami egymásnak adható, és amit a sírban nem borítanak ránk. Akárhogy is vesszük, bármink is van, amikor eljön az idő, akkor csak a sírban borítják ránk mindazt, amit összeszedtünk a bankszámlánkon, amit elraktunk a párnánk alá, vagy bárhová is.

Ám ami mögöttünk és utánunk marad, az az a szeretet, ahogyan ránk emlékeznek mindazok, akik számítanak.

Emőke: És nem hal meg az, akire emlékeznek!

Az emlékezéshez azonban közös emlékekre, és együtt töltött időre van szükség…

Noémi: Így van! Ahhoz, hogy emlékeink legyenek, közös emlékeket kell gyártanunk, s ehhez élményt kell adnunk egymásnak.

Emőke: Önfeledten kell adni, és nem azt méricskélni, hogy mit kapok érte! Árasztó módon kell adni. Kapok, amit kapok, az nem érdekes. – és ez a beteljesülés maga! Hiszen az ember ezáltal valósítja meg magát: adja magát, árasztja magát, és tudja, hogy a másik szívesen veszi és fogadja mindezt. Ez az élet igazi értelme. Ez a boldogság.

Agyon vizsgálták már, hogy mi az, ami az embert boldoggá teszi, és kiderült, hogy a kérdésfeltevés is hamis. Ugyanis az igazi kérdés nem az, hogy „Mi kell ahhoz, hogy boldog légy?” , hanem az, hogy „Mikor voltál életedben igazán boldog?”. És ilyenkor jönnek a képek, az emlékek… „Amikor megöleltek, amikor szerettek!”

Ezek a dolgok mindannyiunknál azonosak, vagy kultúránként, nemenként eltérőek lehetnek?

Emőke: Ez kultúrától független, de a férfiaknál és nőknél van egy kis különbség. Az alapvető boldogság-élmény a férfiaknál is az, amikor szerettek, és szerették őket, amikor kifejezték, hogy fontosak voltak valaki számára, hogy ők voltak a legfontosabbak valaki számára. Náluk azonban ott van még a siker élménye is, hiszen a férfi teremtő lény. Mit alkottam? Mi az, amire büszke lehetek? Mit teremtettem a világban? Számára ez egy nagyon fontos dolog, hiszen ő nem tud gyermeket szülni.

Mindemellett a férfi számára nagyon jól körvonalazható, hogy mi az, ami boldogságot és megelégedettséget hoz a számára. Egy nő azonban milliónyi más területre is mehet, ami neki apró boldogságzsetonokat ad. Tehát mondjuk, ha nőként már nincs állásom, akkor még mindig van családom. Ha nincsen családom, akkor még mindig van ez, az, amaz: főzök, sütök, takarítok, rendet tartok, dekorálok, elviselhetőbbé teszem az életet magam körül. Nekünk ezer és ezer megváltó folyosónk van. A férfiaknak pedig nincs! Náluk az van, hogy ha dolgoznak, akkor van munkahelyük, akkor érzik magukat valakinek, s ez meghatározza az identitásukat. Egy férfi számára hatalmas súllyal bír, hogy legyen egy központi fontosság az életében. Ugyanis ha elveszti ezt a fontosságot, akkor nem marad neki semmi. Nem véletlenül halnak korábban a férfiak. A nyugdíjazás  a férfiakat jobban sújtja. Nagy a halálozás a presztizs veszteség után.

Victor Frank, aki túlélte a koncentrációs tábort, írt egy könyvet, melynek címe: „És mégis mondj igent az életre”. A könyv arról szól, hogy az, „akinek van kiért és van miért élnie, annak értelme van az életének! Az ilyen ember minden gondot elvisel, mindent túlél.” És ez így igaz!

(forrás: vitorlazas.hu)

Bagdy Emőke a boldogságról - videó

Csodálatos ötlet, ami jobbá tette az idősek és a gyerekek életét!

A seattle-i Integrációs Oktató Centrum egy gyermekjóléti szervezet, akik egy program keretében óvodás csoportok látogatásait szervezik meg a helyi idősek otthonába. A program célja: a generációs távolságok csökkentése, és az idősek életminőségének javítása!

A program célja, hogy a gyerekeket közelebb hozzák az idősebb generációkhoz, ezáltal csökkentve a generációk közötti feszültséget, illetve az idősekkel szemben érzett félelmet. Emellett az idősebb generáció tagjai is lényegesen könnyebben viselik mindennapjaikat, ha gyerekek társaságában lehetnek, akik meghallgatják történeteiket és akikkel játszhatnak. Az idősek 43%-a szenved szociális elszigeteltségtől...

Többek között ennek orvoslására jött létre ez a program...

Melynek keretében a gyerekek több mint 400 idősek otthonában élő nagyszülő korabeli emberrel teremthetnek kapcsolatot...

 

 

“A gyerekek és az idősek számos különféle foglalkozáson vesznek részt. Táncolnak, énekelnek, alkotnak, együtt ebédelnek, történeteket mesélnek egymásnak..."

 

 

“Így a gyerekek tanulhatnak az idősebbektől és könnyebben teremtenek kapcsolatot az öregekkel is..."

 

 

Így mindkét korosztály rengeteget nyer a programból ...

 

 

A gyerekek már korán találkoznak sérült emberekkel, így könnyebben fogadják el őket életük későbbi szakaszaiban is...

 

 

Így akár két-három generáció távlatából is születhetnek új kapcsolatok...

 

 

Azok is átélhetik a nagyszülő-unoka kapcsolatot, akiknek erre egyébként nem lenne lehetőségük...

 

 

Így a gyerekek sem félnek annyira az idősebb emberektől...

 

 

Emellett a program sikerét bizonyítja, hogy rengeteg szeretetet és örömöt adnak, szereznek egymásnak...

 

 

Az idősebb korosztály is rengeteget kap a kicsikkel való interakcióktól...

 

Együtt játszanak a gyerekekkel, ami serkentően hat mentális kapacitásukra...

 

 

Együtt nevethetnek, énekelhetnek a gyerekekkel, amitől sok esetben maguk is megfiatalodnak...

 

 

Emellett újra, társadalmilag hasznosnak érzik magukat...

 

 

Átadhatják tudásukat, tapasztalataikat ...

 

 

Sőt akár példaképekké is válhatnak ...

 

 

“Csak egyszer élünk, így csak egyszer lehetünk igazán boldogok. Most!"

 

(forrás:tudnodkell.info)

Őrangyalod

„Senki sincs egyedül. Ha úgy érzed, senki sem szeret, senki sem törődik veled - hát nagyon tévedsz. Az őrangyalod az életed minden egyes pillanatában ott van melletted, és folyamatosan eláraszt a szeretetével.”

(Lorna Byrne)

"Az őrangyalokat személyesen neked szánták, Ők azok, akik egész életedben melletted maradnak. Ezek az angyalok soha nem éltek emberként a Földön.

Minden egyes embernek, hitétől, személyiségétől vagy életstílusától függetlenül legalább két őrangyala van. Az egyik angyal az extroverált "lökdösődő" angyal, aki olyan választásokra sarkall, melyek kapcsolatban állnak legmagasabb rendű éneddel. Ez az angyal tisztában van képességeiddel, lehetőségeiddel, és arra bátorít, hogy minden tekintetben fényesen tündökölj.

A másik őrangyal sokkal csendesebb hangját és energiáját illetően. Ez az angyal megvígasztal, amikor szomorú vagy, magányos vagy csalódott. Átölel, amikor nem kapod meg azt a munkát vagy lakást, melyet annyira szeretnél, és megnyugtat, amikor nem jön össze a péntek esti randi."

(Dr. Doreen Virtue)

(forrás:elozoeletek.blogspot.hu)

Az alvásról

Tudtad, hogy életed egyharmadát alvásra fordítod? Azt gondolod, hogy ez elpocsékolt idő? Akkor Te biztos, hogy nem emlékszel az álmaidra! Pedig gyakran épp olyankor találunk megoldást a legégetőbb problémáinkra, amikor mélyen alszunk az ágyunkban.

Féltudományosan az alvásról

Az 1920-as évek elején a francia Pieron határozta meg először orvosilag bizonyíthatóan, hogy az alvás az addig passzívnak vélttel ellentétben igenis egy aktív testi/lelki/szellemi folyamat, majd újabb 30 év kellett ahhoz, hogy a REM- álomfázis meghatározására és elkülönítésére is képessé váljon az orvostudomány.

Ma már tudjuk, hogy alvás közben az agy ugyanolyan aktív, mint nappal, csak ilyenkor más területei kerülnek előtérbe. Az agyi hippokampusz és az amigdala felel a legtöbb emocionális reakciónkért. Álmodás közben az agy ezen rendszereiben az aktivitás nő, ezért olyan magas érzelmi töltetűek gyakran az álmaink is.

Az alvás során kétféle szakaszt különböztetünk meg: a mélyalvás fázisát, és az un. felszínes alvási szakaszt, vagy REM-fázist (rapid eye movements), ami alatt álmodunk. Alvás közben ez a két szakasz ciklikusan váltja egymást. Az alvás első fele így a testi, fizikai egészségünket, míg a második fele a lelki regenerálódást és a szellemi egészséget szolgálja.

Egy átlagember élete során kb. 20-25 évet tölt alvással. Bár sokan vannak, akik nem emlékeznek az álmaikra, mégis mindenki egy-egy éjszaka alatt legalább 5-7 alkalommal álmodik.

A tudatállapotok felosztása "mélységek" szerint:

Gamma- állapot	(30- akár kb. 500 Hz)	csak extrém idegi állapotban  jellemző	fokozódó adrenalin termeléssel járó félelem, düh, idegesség, ijedtség, de örömérzet is
Béta- állapot	(13-30 Hz)	átlagos nappali, ébrenléti állapot, de a REM-álomszakasz is!	a tudat teljes készenléti állapota: tudatosság, figyelem, éberség, lineáris gondolkodás, elemző képesség, problémamegoldás,
Alfa- állapot	(8-13 Hz)	nyugalmi fázis, relaxáció, bágyadtság nélküli könnyed meditatív állapot	A test nyugtató hatású hormonokat termel, amik segítik a nyitottabb befogadást, és a hipnotikus elfogadást. Ilyenkor jellemző a letisztult gondolkodás, emlékezet élesedés, tanulási képesség javulás, memorizálás, szabadon áramló gondolatok, fantáziaképek, testi/szellemi integráció
Théta- állapot	(4-8 Hz)	meditáció, fantáziavilág, miszticizmus, mély befelé fordulás, transzállapot, kis "bealvások"	Belső folyamatokra való összpontosítás. A tudatvilág kitágulása, elveszített időérzék, gondolati szabadság, víziók, kreativitás, felélénkült képzelőerő, intuíció erősödés, az összefüggésekre való rálátás erősödése. A memorizálás csúcspontja. Minden újonnan tanult dolog rögzülése.
Delta- állapot	(1-4 Hz)	öntudatlan mélyalvás, mélytransz, alvajárás, mesterséges kóma "kikapcsolt" tudati állapot. A spirituális értelembe vett "üresség"- állapota	A test /szellem egysége. Az ego teljesen háttérbe szorul, az én-tudat kitágul, és egyetemessé válik, egybeolvad az összes többi létezővel. Ilyenkor termelődnek a növekedési hormonok, és aktiválódik a test regeneráló és öngyógyító ereje, épp ezért tartják ezen a szinten mesterséges kómában a kritikus betegeket. (A δ- hullám a spirituális gyógyítások alatt is aktívabb.)

• A lassabb agyhullámok a magasabb frekvenciájú, éber állapottal hozhatók összefüggésbe, míg a leggyorsabb agyhullámok az alacsonyabb frekvenciájú mély tudatosságért felelnek
• A test valamennyi regenerálódási folyamata a paraszimpatikus idegrendszer irányítása alatt áll, és nyugalmi állapotban, éjjel aktiválódik.
• A mélyalvás fázisában működésbe lendül a hipofízis, az agyalapi mirigy, így ekkor termelődik a legtöbb növekedési hormon és regenerálódásért felelős hormon. Ez a fázis előrébb esik az alvás során, mint az álmodás, ebből is látszik, hogy a testet pihentető és regeneráló szakasz fontosabb, mint a pszichénket feszültségmentesítő REM-szakasz, bármennyire is próbáljuk a mai rohanó világban az alvásra szánt időt megvonni magunktól!
• Éjfél előtt termelődnek a regenerálódásért felelős hormonok, majd nem sokkal éjfél után a növekedési hormon, sőt, bármennyit edzünk is nappal, még az imaink is csak éjjel növekszenek!
• A melatonin hormon biztosítja a mélyalvást, de még az idő előtti öregedést is akadályozza. Egyetlen hátránya, hogy csak sötétben termelődik, így kénytelenek leszünk aludni a szépségért! :-)
  A melatonin erősíti a szervezet védekezőképességét, és akadályozza a tumorok kialakulását is. A lelki problémák miatti rossz alvási szokások és az éjszakai  elektroszmog viszont akadályozzák a termelődését.
• A porckorongoknak is kifejezetten szükségük van az éjszaka nyugalmára, mert csakis fekvő helyzetben tudnak regenerálódni, amikor nincsenek "nyomás alatt".
• Az elalvást követően a mélyalvásos fázis a hosszabb, pihentetőbb, az álmodással töltött idő pedig rövidebb. Ezek az álmaink felszínesebbek, reggel ezekre emlékszünk a legkevésbé. Az éjszaka előrehaladtával viszont az arány megfordul, így normál körülmények között az ébredést megelőzően álmodjuk a leghosszabbat. Ezekre az álmokra emlékeznek a legtöbben az ébredést követően.
• REM- álom szakasz alatt az izmok teljesen elernyednek, az agyhullámok kilépnek a mélyalvás lassú delta-állapotából, és egy gyorsabb frekvenciára kapcsolnak, ami már inkább közelebb áll az ébrenléti béta- állapothoz, de nincs még benne jelen a tudatos eszmélés. A szívverés és a légzés gyorsul, apró, gyors szemmozgások kísérik.
• A legújabb kutatások már felvetik, hogy a mélyalvás szintjén, a nem REM-fázisok alatt is álmodunk, de ezekre csak nagyon kevesen emlékeznek, sőt C. G. Jung szavait idézve „nagyon valószínűnek tűnik, hogy folyamatosan álmodunk, de a tudat olyan zajt csap az ébredéskor, hogy nem halljuk meg”.
• A mélyalvás és álom REM-szakaszok ciklikussága átmegy az ébrenlétbe is aktív/passzív napi tevékenységek ciklikusságaként. Ez a ciklusidő 120 perc, ami  a kínai szervóra szerint épp egy szervünk aktív "munkaideje". Érdemes ezért figyelemmel kísérni a kínai szervóra ciklikusságát, mivel aki követi a teste természetes, ősi bioritmusát, az ritkábban fogja úgy érezni, hogy "kiesett a ritmusból". (A szervóráról lesz majd szó a későbbiekben!)

• Kb. hajnali 3 óra körül kapcsol a test "éjszakai üzemmódból" nappalira. Ilyenkor kezd fokozódni a kortizon hormon termelődése, ami majd a nappali éberségünkért is felel.
• Délutáni alvás: a teljesítménygörbénk a nap folyamán folyamatosan hullámzik. Egy normál napi ritmust követő személynél a mélypontját 13 óra tájban éri el, ezzel magyarázható a délutáni sziesztákra való igény. Ha lehetőséged van ilyenkor egy negyed órás alvásra, akkor az mindenképpen jót tesz, mert bizonyítottan nagyobb teljesítőképességgel tudod a feladataidat a nap további részében ellátni!
• A vércukorszint csökkenésével magyarázható az is, hogy nem csak déltájban, hanem reggel 9 és délután 5 körül is fáradtabbnak, szétszórtabbnak érezzük magunkat.
• Minél idősebek leszünk, annál inkább kezdünk visszatérni a gyermekkori alvásra jellemző ritmusra, azaz  a többszöri kis alvásokra. Ez természetes folyamat, ezért nem kell feltétlenül altatókkal kikönyörögni magunktól, hogy végigaludjuk az éjszakát!
• Idősebb korban a mélyalvás mennyisége is természetes módon csökken, míg a REM álomszakasz arányaiban megnő. Ilyenkor már nem a testi regenerálódáson van a hangsúly, hanem sokkal inkább a pszichés munkán.
• Az alacsonyabb hullámok felé haladva egyre csökken a stressz, a fájdalom, javul a memória és a tanulási késség, ezt aknázza ki több alfa-állapot elérésén alapuló tanulási módszer is.

"Az alvás a legegyszerűbb, legolcsóbb, de főként a legtermészetesebb,
soha ki nem apadó energiaforrásunk!"

Az alváshiány negatív hatásai

Az alvászavar az ősi kultúrákban ismeretlen volt. Az ő életükben még meg volt a napi ritmus, és ebbe beletartozott a rendszeres, pihentető alvás is. Alvás során regenerálódik az idegrendszerünk, így ma már tudjuk, hogy a fáradt agy "bármit feláldoz", csak hogy pihenhessen. Akár már néhány óra alváskimaradás után is un. mikroalvásokat, azaz rövid "bealvások" produkál. Egy-egy ilyen kihagyás a másodperc törtrészéig tart csupán, de ha pl. vezetés közben ér mindet, kifejezetten veszélyes is lehet!
     Ha pedig egymást követő 5-6 éjszakán megvonjuk valakitől a REM álomszakaszok végigalvását, pl. folyamatosan felébresztjük az álmodási szakaszok előtt, akkor az éjjel meg nem élt álomképek hallucináció-szerű kép- és hangjelenségek formájába be fognak lopózni a nappali világába! 

        Az alváshiány másik negatív mellékhatása a memóriát és a felfogó képességet érintő romlás pl. tanulászavar, munkahelyi teljesítménycsökkenés stb... . Egy kísérlet során az álmatlanságra kényszerített kísérleti személyek közül sokan annyi ideig sem voltak képesek fejben tartani az információt, amíg az eléjük tett  tesztfeladatot végigolvasták.
       Ma a fejlett országok lakosságának kb. 80%-a küzd az alvászavar valamilyen formájával. Ezek mögött általában nem is az alvásra szánt idő hiánya, hanem valamilyen elengedéssel kapcsolatos helytelen pszichés hozzáállás áll, így az alvásproblémáink zöme a nappali cselekedeteinkkel áll összefüggésben, nem pedig az éjszakaiakkal, és általában egy fontosabb, mélyebben gyökerező problémára hívják fel a figyelmet!

      Alvászavart okozhat: a nappali félelem, bánat, folyamatos szorongás, de legfőképpen az, hogy agyunkban még lefekvéskor is csak úgy pörögnek a gondolatok! A pszichés eredetű alvásproblémák zömében a nappali cselekedeteinkből erednek, nem az éjszakaiból.  Alvás közben az agy csoportosítja, megőrzi vagy épp "kidobja" a nappalról áthozott információkat, de azok a gondolatok, amik közvetlenül elalvás előtt járnak a fejünkben nagyvalószínűséggel mind elraktározódnak majd! Erre nem árt figyelni!
        Ha viszont az éjszaka átalvásában áll be zavar, az már sokszor szervi eredetű. Oka lehet szívelégtelenség, vizelettartási zavar, hólyag- vagy prosztataprobléma és izomgörcs egyaránt.
        Ha nem vezethető vissza a problémánk semmilyen betegségre, mégis folyton-folyvást forgolódunk az ágyban, akkor érdemes megnézetni, nincs-e egy vízér alatta, ami zavarja a nyugalmunkat! Erre, és a föld mágneses vonalainak hatására főként a gyerekek érzékenyek, és mint mini iránytűk, tökéletesen "beállnak", azaz befekszenek a mágneses vonalak irányába!
       
       Érdekes, hogy a horkolás hátterében azon kívül, hogy szimbolikusan az illető "folyamatosan kizökkenti magát az életritmusából", egyfajta elszigetelődésre való igény is állhat, amit a horkoló többnyire nem is tudatosít magában. De a gyermekkori alvászavarok oka is épp a ritmusból való kiesés; ilyenkor jót tesz, ha ringatjuk, vagy hintáztatjuk a kicsit!
       Szintén érdekes, és máig nem tisztázott a miértje az alvajárásnak, ami csak mélyalvás fázisban történik meg, így azzal sem magyarázhatjuk, hogy az illető az álmait éli meg ébrenlét-szerűen.

Az alvászavar jelei lehetnek: a nappali kimerültség, visszatérő fáradtsági roham, bágyadtság, energiahiány, vérnyomás problémák, és a fizikai kimerültség miatti belső "üresség-érzet", ami hosszútávon sebezhetővé tesz mindennemű külső hatással szemben.
        Ezek a jelek sok esetben valamilyen mélyebben fekvő problémára hívják fel a figyelmet. Ha megtaláljuk a probléma gyökerét, akkor többnyire a fenti tünetek rövid időn belül maguktól megszűnnek!

".... ha nem jön álom a szememre!"

·                  a délutáni (de nem esti) sport, a jóga, a tai chi,  a csikung, vagy egy lefekvés előtti könnyű séta kelőképpen lefárasztja a testet, így javítja  az alvatlanságban szenvedők elalvási esélyeit
·                  ha képtelenek vagyunk a gondolataink nélkül lefeküdni, akkor jól bevált altatójáték lehet a bárányok számolgatása, ami az agy számára annyira unalmas, és monoton, hogy előbb-utóbb kikapcsol és bealszik tőle
·                  az Evans-Mulholland effektussal, azaz a szemgolyó kikényszerített felfelé nézésével pedig előidézhető, hogy a tudatállapotunk alfa-aktivitásba menjen át, ezáltal közelítsünk az elalváshoz szükséges frekvenciákhoz.
·                  a levendulás, és citromfüves meleg fürdő, vagy lábfürdő szintén jótékony alvászavar ellen. A lábfürdő a vért az agyból a lábakba koncentrálja, így segít fejben "kikapcsolni".
·                  a mézes langyos tejjel szintén tehetünk egy próbát, bár valószínűleg egyetlen "gyógyhatása" a gyermekkori édes emlékek visszaidézésének gyógyító erején alapszik
·                  gyerekek esetén bevált módszer lehet még a gyógyfüves álompárna készítése. Tehetünk bele pl.: levendulát, komlót, cickafarkot, kamillát, árnikát
·                  örömhír a pasiknak: a sörben lévő komló is altató hatású!

Féltudományosan az álomról:

A pszichológia számára az álmok tanulmányozása tette lehetővé a tudattalan feltérképezését, mivel azok a tudattalanból nyerik energiájukat, de a tudatunk által értelmezhető képek, formák, érzések, gondolatok alakjában jelennek meg a világunkban. Ezeket az álomképeket a tudat a freudi elmélet szerint többszörös cenzúra alá veti.

Álmodás alatt az agy megteremti a saját önálló eseményvilágát. Időben sűríti és vizuálisan átélhető élményekké teszi a benne feltörő képeket.
       A látens álomképet, azaz az álom nyersanyagát az elsődleges cenzúra olyan álomtörténetté sűríti össze, ami az álmodó számára könnyebben értelmezhető, és kevésbé megrázkódtató. Úgy is mondhatnánk, hogy olyan ruhába öltözteti az eredeti tartalmat, aminek feldolgozására képesek vagyunk.
     Az ezután következő másodlagos cenzúra szűri meg, hogy ezekből az álomeseményekből mi az, ami az ébredést követően az emlékezetünkben maradjon. Ez az un.  manifeszt álomtartalom, azaz az álomnak az a része, amire később emlékezünk majd.   
        Mindkét ellenőrzési funkció a tudat védelmét látja el a tudattalan energiájának erőteljes és hirtelen beáramlásától.

        Sigmund Freud, bécsi pszichiáter kezdte el tudományosan vizsgálni az álmokat a 19. század végén, majd 1900-ban megjelent első könyve az álomfejtésről.
        Az álmok mögöttes tartalmát a személyes múltban kereste, mivel véleménye szerint az álmokban az elfojtott, tiltott vágyaink jelennek meg. Álomértelmezéseiben azok szexuális energiával való telítettségét hangsúlyozta, bár később belátta, hogy ez az állítása nem állja meg teljességgel a helyét.
        Ő kísérelte meg először a tudattalan kutatását is, melyre betegeinél a szabad asszociáció módszerét alkalmazta. Ezzel a módszerrel tárta fel az álmodó álomképeinek mögöttes tartalmát.
        A szabad asszociációs eljárás hagyta, hogy az álmodó szabadon beszéljen az álomban átéltekről, mivel előbb-utóbb minden gondolata egy téma köré fog csoportosulni. Ez lesz az a téma, amivel az álmodónak „dolga” van, így Freud az elmondott, illetve a szándékosan elhallgatott tartalomból következtetni tudott erre a rejtett problémára. Megfigyelte azt is, hogy a  gyógyulási folyamatok is azért gyorsulnak fel alvás közben, mert ott sem avatkozik közbe a tudatod.

Carl Gustav Jung, svájci pszichológus, a modern lélektan kidolgozója, Freud tanítványa és barátja, de vele ellentétben elméleteiben nem az elfojtott tartalomra, hanem az ember spirituális, szellemi fejlődésére helyezte a hangsúlyt.
        A Freud által meghatározott archaikus képekkel tovább dolgozva megfigyelte, hogy azok a tudattalannak egy olyan területről származnak, melyek már nem köthetők az egyén személyes múltjához, hanem jóval túlhaladják azt. Ennek a tudattalan résznek a meghatározására vezette be a kollektív tudattalan fogalmát.

Jung a kollektív tudattalan tartalmainak feltérképezésére mintegy 80.000 álmot vetett elemzés alá. Bebizonyította, hogy az azokban megjelenő képek nem csak a személyes pszichére jellemző aspektusokat mutatnak, hanem mélyebb szinten a kollektív psziché részét is képezik, és mindenkinél azonos jelentésmaggal bírnak.
       Az álomvilág „múltját” így az emberiség közös, kollektív múltjáig vezette vissza. Ez a közös múlt az, ami felbukkan egy-egy nagy álomban, látomásban illetve a mítoszokban.
        Az álmokat, mint az emberben élő elfeledett mitikus energiák visszatükrözéseit vizsgálta. Jung szerint az álom jóval inkább előremutató, az álmodó jelenével és jövőjével áll kapcsolatban, és nem feltétlenül múltbeli események energiájának újra-testetöltése.

Jung vezette be az álmok, látomások, mitikus események és fizikai világ történéseinek párhuzamos egybeesésére a szinkronicitás fogalmát is. Az általa meghatározott szinkronkapcsolat olyan két dolog, vagy jelenség időbeni egybeesésén alapul, amik között tényleges ok-okozati összefüggés nem állítható fel, így kapcsolatuk csak egy magasabb síkon értelmezhető. Hogy erre a magasabb síkra bepillantást nyerjünk Jung elengedhetetlennek tartotta az analógiás látásmódot, ami erős szellemi ráhangolódást igényelt, mivel a felbukkanó szimbólum sokszor csak nagyon rejtetten utal a valós élet képeire, történéseire, így azok csak elvonatkoztatott analógiák alapján kapcsolhatók össze egymással.

C. G. Jung az individuációs fejlődést az álomfolyamatok követése nyomán is kimutatta. Megfigyelte, hogy az Ősvaló (Self) jelzései mind az álmokban, mind a külső eseményekben sorozatosan visszatérnek mindaddig, míg jelentőségüket fel nem ismerjük, mivel „álomerőnk ismeri a teremtő tervét, és ahhoz, hogy ezt véghezvigyük, segít tartani az irányt, vagy legalább is elindít a feléje vezető úton.”
      Az álom így az útkeresésben is segít. A végtelen számú előttünk álló lehetőségből segít felismerni azt az egyet, amelyikben egyéni fejlődésünk a leginkább kibontakozhat. Jung úgy fogalmazott, "az álmok és a meditáció ablakként utat nyitnak, hogy hétköznapi énünk betekinthessen a nem fizikai valóságba. "

... álmodj, Királylány!...

Álmodás közben a pszichikai rendszerünk regenerálódik, megtörténik a nappali események „emésztése”, ezért idegrendszerünk szempontjából nem az a fontos, hogy mennyi időt töltünk alvással, hanem, hogy ebből mennyi időt álmodunk át. Amennyiben ez a folyamat valami miatt akadályozva van, az akár már egy hét után is súlyos következményeket okozhat, mivel a Léleknek ilyenkor esélye sincs, hogy az álmok segítségével feldolgozza a mindennapok eseményeit!

A REM álomfázis a csecsemőknél még 7-8 óra, idős korban viszont már csak 2 óra összesen. Egy kedves ezoterikus gondolat szerint a csecsemők így gyakorlatilag "beleálmodják magukat az életbe". Sőt, még a "nem álmodóknak" is jócskán kijut a REM szakaszból, csak ők valószínűleg mélyebben alszanak, így náluk ezek a fázisok elaprózódnak, kevésbé átélhetők, és bizonytalanabbak; ezért nem hagy bennük olyan mély nyomot reggelre.

Ha REM- álomszakaszból ébredünk, akkor általában még a legkevésbé rutinos álom-figyelők is 90%-ban emlékeznek az álmaikra, de 10 perc elteltével ez az arány már csak 30 %! Arról nem is beszélve, hogy mennyi marad meg az álomból mondjuk 2 hét, vagy egy fél év múlva. Magára az érzésre, az emocionális élményre még sokáig emlékszünk ugyan, de olyan "apróságok", hogy ki mit mondott, már sokszor feledésbe merülnek ennyi idő után... és lehet, hogy épp akkor igazolja vissza az álmot az élet... és ilyenkor milyen jó volna emlékezni!! Írj álomnaplót, sajnos a tapasztalat beszél belőlem! :-)

Minden egyes álmunk jelent valamit, és ha figyelünk rá, idővel egyre könnyebben megértjük majd az üzenetét is!

Álom és spiritualitás

A tibeti buddhizmus az alvást a bardo-állapothoz, azaz a halál és az újjászületés közötti köztes-léthez hasonlítja, nem csoda hogy a buddhisták külön tudományt fejlesztettek ki az álmodás legmagasabb minőségének elérésére.
        A tibetiek szerint az álom és a halál analógiában áll egymással, mint ahogy az több nép kultúrájában fellelhető még ma is. Sőt, látni fogjátok a következő részben, hogy a görög mitológiában is ugyanígy volt.
        Éjszaka a Lélek kész arra, hogy elszakadjon a testétől és útjára induljon. Álom alatt "ideiglenesen megszabadul" az anyagi világtól és egy megváltozott tudatállapotban szabadon kóborol, áthágva tér és idő határait. Ebben a pillanatban a tér és idő megszűnik. Ez a kvantumvalóság állapota, amelyben az összes világ egymással párhuzamosan és egyidejűleg van jelen. A Lélek ebben az állapotban képes "felkeresni" azt, amit mi jövőnek nevezünk, hogy az onnan hozott információkkal visszatérjen a jelenbe. (Lásd később a jósálmoknál.)
        A tibetiek hisznek abban, hogy ilyenkor a Lélek ugyanabba a bardo állapotba "vándorol", amit felkeres majd a halál után is. Úgy tartják, hogy amit nem oldasz meg álmodban, azt később feladatként visszakapod az életedben; illetve amit nem oldasz meg ebben az életben, azt a feladatként visszakapod a következőben!

A transzállapot az éberség és az alvás közötti köztes tudatállapot. Ugyanezt az állapotot érték el régen a sámánok vagy érik el ma a hipnotizált személyek. Transz közben a tudat egy egészen szűk pontra koncentrál, ott viszont épp a koncentráltság miatt, rendkívül erős hatást fejt ki. Az alvás még ennél a hipnotikus transzállapotnál is mélyebbre vezet, ezért a legtöbb esetben hatásosabb is, mint bármelyik más terápiás módszer.
        Akár csak a meditáció közben, az alvás közben is lehetőségünk van lemerülni a Legmélyebb Forrásunkhoz, hogy onnan az ébredést követően erőt merítsünk. Az álom, mint egy köztes lehetőség, így módot ad arra, hogy a tudattalan felénk küldött jeleit már azelőtt felismerjük, hogy azok a valóságunkban megjelennének.
        A tibeti álomjóga alkalmazásával a jövőben ránk váró karmikus események már jóval korábban, a megálmodás pillanatában feloldhatókká válnak, így anyagi szinten való megnyilvánulásuk kiváltható "csak" álomszinten való átéléssel.

A fejlődés szempontjából csak az érzés teljes átélése a fontos, nem az
hogy melyik szinten éled azt át!

Álmunkban sokkal kreatívabbak, gondolatban és „testileg” is kötetlenebbek vagyunk, a problémamegoldó képességünk is rugalmasabb, mint a valóságban, így sokkal könnyebb a nehézségeinket már az álom síkján legyőzni, még mielőtt azok anyagi szinten megjelennének. A pozitív irányú változásokat pedig kieszközölhetjük például a tudatos álmodás nyújtotta lehetőségekkel élve is.

        Az álmokban ugyanúgy, mint a külvilágban, önmagunk tükröződéseit látjuk vissza, és minden képből saját jellemünk, gondolkodásmódunk kivetülése néz vissza ránk. Felhívják a figyelmet a sokszor helytelen viselkedésmintáinkra, negatív vagy épp hogy túlzottan pozitív ítéletalkotásunkra, kompenzálva az általunk valósnak vélt állapotot.
        De ahogy az álmaink hatással vannak a nappali életünkre, ugyanúgy a tudatos gondolkodásmódunkban, érzelmeinkben történő változások is hatással vannak az álmainkra, így álmaink előre jelezhetnek a már bennünk zajló, de kifelé még meg sem nyilvánult változásokról is.

A tudatalattink sosem pihen, sosem alszik, így alvás közben az álmainkon keresztül belső párbeszédet folytathatunk a bennünk szunnyadó személyes vágyakkal, érzelmekkel, de akár a félelmeinkkel is.... és ha már úgysem tudjuk kikerülni, akkor miért ne használhatnánk ki minél jobban az általa nyújtott lehetőségeket!

(Forrás: spiritterapia)