John Everett Millais: Ofélia

 

Az Ofélia John Everett Millais brit festő 1851–1852 során festett képe

Olaj, vászon

Sir John Everett Millais Ophelia című festménye egy olyan pillanatot örökít meg, amely egyszerre lágy és fájdalmas, mintha a művészet maga is egy megszakadt történet része lenne. Az egész festmény egy csendes tragédia: Ophelia, Hamlet kedvese, elmerül a folyóban, miközben a víz lassan elnyeli őt, ahogyan a szavak, a szerelmi csalódások és a lelki zűrzavarok mind 

egybefonódnak sorsában.

Millais nemcsak a halál pillanatát festette meg, hanem a halál előtti fájdalmat is: a lány kifejezésében egy végtelen szomorúság és egyfajta lemondás tükröződik. Arca megnyugvó, mintha már nem is tudna sírni, csak egyszerűen elengedi mindazt, ami addig a világából volt. Az arca és testtartása mégis, mintha szomorú csendességgel búcsúzna – nemcsak az életétől, hanem attól a világtól is, ami elfordult tőle.

A körülötte lévő természet – a virágok, a fák, a víz – mind egyfajta különös nyugalmat árasztanak. A víz, amely a halál helyszínéül szolgál, egyben az elkerülhetetlen sorsot is szimbolizálja, miközben a virágok, különösen a hibiszkusz és az ibolya, mind a lány elveszett ártatlanságát, a már végleg elhalványult szerelmet jelképezik.

Millais aprólékosan megfestette az egész jelenetet, minden levelet, minden vízcseppet, mintha maga is a történet részévé akarna válni. Ophelia nem csupán egy szereplője Shakespeare tragédiájának, hanem egy szimbólum is, aki a szeretet, a kétségbeesés és a végzet összefonódó pillanatait jeleníti meg a vásznon. A festmény egyszerre gyönyörű és szívszorító, mintha a világ minden fájdalma egyetlen szempillantásba sűrűsödne.

- forrás:Merj élni -

- - - - - -

Ugorj a képbe - John Everett Millais: Ofélia - videó

forrás:Rita Budai