Az Ofélia John Everett Millais brit festő 1851–1852 során festett képe
Olaj, vászon
Sir John Everett Millais Ophelia című festménye egy olyan pillanatot örökít meg, amely egyszerre lágy és fájdalmas, mintha a művészet maga is egy megszakadt történet része lenne. Az egész festmény egy csendes tragédia: Ophelia, Hamlet kedvese, elmerül a folyóban, miközben a víz lassan elnyeli őt, ahogyan a szavak, a szerelmi csalódások és a lelki zűrzavarok mindegybefonódnak sorsában.
Millais nemcsak a halál pillanatát festette meg, hanem a halál előtti fájdalmat is: a lány kifejezésében egy végtelen szomorúság és egyfajta lemondás tükröződik. Arca megnyugvó, mintha már nem is tudna sírni, csak egyszerűen elengedi mindazt, ami addig a világából volt. Az arca és testtartása mégis, mintha szomorú csendességgel búcsúzna – nemcsak az életétől, hanem attól a világtól is, ami elfordult tőle.
A körülötte lévő természet – a virágok, a fák, a víz – mind egyfajta különös nyugalmat árasztanak. A víz, amely a halál helyszínéül szolgál, egyben az elkerülhetetlen sorsot is szimbolizálja, miközben a virágok, különösen a hibiszkusz és az ibolya, mind a lány elveszett ártatlanságát, a már végleg elhalványult szerelmet jelképezik.
Millais aprólékosan megfestette az egész jelenetet, minden levelet, minden vízcseppet, mintha maga is a történet részévé akarna válni. Ophelia nem csupán egy szereplője Shakespeare tragédiájának, hanem egy szimbólum is, aki a szeretet, a kétségbeesés és a végzet összefonódó pillanatait jeleníti meg a vásznon. A festmény egyszerre gyönyörű és szívszorító, mintha a világ minden fájdalma egyetlen szempillantásba sűrűsödne.
- forrás:Merj élni -
- - - - - -
Ugorj a képbe - John Everett Millais: Ofélia - videó
forrás:Rita Budai
