Ördög és angyal (mese)

Nagy tanácskozás folyt a Mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A Jóisten így szólt hozzájuk: - A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?

A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek: - Én is! Én is! Én is!

- Csahogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a Jóisten -, aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.

Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok. - Azt már nem - kiáltották. - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.

- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.

Ekkor előrelépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka, és így szólt: - Én vállalom!

A Jóisten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott: - Menj hát!

A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a Mennyországból, odaállt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek, haragosan rákiáltott: - Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!

- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd!

- Azt éppen megkaphatod! - felelte az ördög.

Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt: - Ugyan miért nem sírsz már? Talán bizony nem érzed eléggé?

- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a Jóisten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen - felelte az angyal.

Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.

- Meglásd, milyen ijedten fognak szétrebbenni - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.

Az angyal erre eléjük állt, úgy, hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.

- De buta vagy - bosszankodott az ördög -, talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?

- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.

Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csahogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.

- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.

- Hogyan repülsz akkor vissza a Mennyországba?

A kis angyalka bánatosan nézett rá. - Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a Mennyországban. Ezesetben én is a pokolba kerülök veled.

A gonosz ördög nevetett. - Gyere, csak gyere!

És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt, a fák, bokrok csak úgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.

- Miért nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.

- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak - felelt az angyal.

Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott: - Forduljunk vissza! Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé!

De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körülfogták az angyalt és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt, nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.

- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.

- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.

- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit - küldték a többiek.

- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög, és nem tágított az angyal mellől.

Erre valamennyi ördög nekiesett az angyalnak, és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a leggonoszabb ördögöt, akit ő váltott meg, és fölszállt vele a Mennyországba.

- ismeretlen szerző -

- forrás: angyalklub.gportal.hu - Laci És Gitta Biró -

- - - - - - 

Angyalok éneke a mennyből - videó

Mit köszönhet Jung a nőknek? – Anyjának, szeretőinek hatása a nagy gondolkodóra

Carl Gustav Jung (1875-1961)

(svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus)

Carl Gustav Jung a pszichológia történetének egyik legnagyobb hatású alakja. Számos, ma már evidenciaként kezelt fogalom atyja, aki saját, húsba vágó tapasztalatainak talaján dolgozta ki az analitikus terápia elveit, és vizsgálta a tudattalannak nevezett, embert irányító tényezőket. Lássuk, mi mindent köszönhet Jung a nőknek, akikben oly sokáig nem bízott! 

A nők gazdagították a tudását

Naplóinak tanúsága szerint sokkal fontosabbnak érezte mindazt, ami a lélekben történik annál, mint ami a külvilágban zajlik, saját életét nézve azonban e külső tényezők nélkül valószínűleg nem válhatott volna azzá, akivé. Az őt körülvevő nők nélkül talán nem indulhatott volna el ilyen bátran befelé, és nem tett volna szert mindarra a tudásra, amivel ma mi is gazdagabbak vagyunk.

„Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”

Tartja a mondás, ebből pedig logikusan az következhet, hogy a sikertelen férfiak mögött nem áll ott ez a nő – például az édesanyjuk. Anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a dolgokat, kijelenthetjük, hogy az anyával való – kora gyermekkori – kapcsolat sorsformáló erejű, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a világhírű tudós életében sem elhanyagolható tényező.

Amikor a kis Carl Jung hároméves volt, 

édesanyja idegösszeomlást kapott, és több hónapnyi kórházi kezelésre szorult.

Egy ilyen esemény minden gyermek életében hatalmas törést okoz, különösen az anya alapvető lelki betegségével megspékelve. Nem volt ez másként Jung esetében sem, aki gyermekkorából egy életre elegendő terápiás anyagot hozott, édesanyjához való ambivalens viszonya pedig később kihatott a nőkkel való kapcsolataira is.

Emlékek, álmok, gondolatok

Az 1961-megjelent, ma már kultikus könyvében így ír erről a korai elszakadásról: „Ettől kezdve mindig bizalmatlannak éreztem magam, amikor a »szeretet« szó elhangzott. Az érzés, amit a »nő«-höz társítottam, sokáig a veleszületett megbízhatatlanság volt.” Úgy tűnik, a kocka időközben elég nagyot fordult.

Emma Jung és az anyagi biztonság

A pszichiáter hamar összekötötte az életét Emma Rauschenbachhal, Svájc második leggazdagabb családjának leányával, a házasság pedig anyagi stabilitást biztosított a nem éppen vagyonos orvostanhallgató számára. 1896-ban, amikor találkoztak, Emma mindössze tizennégy éves volt, Jung pedig huszonegy, és a férfi állítólag már akkor tudta, hogy feleségül fogja venni a lányt.

A rossz nyelvek szerint ebben a döntésben legalább annyira, 

ha nem jobban – közrejátszottak a pénzügyek, mint a vonzalom.

Hét évvel később, 1903-ban házasodtak össze, és Emma akkor még nem sejtette, hogy férjének briliáns elméje és elbűvölő karizmája meglehetősen zűrzavaros érzelmi élettel párosul, mely hamarosan, Jung első páciensének érkezésekor hatalmas hullámokat vetett.

Sabina Spielrein, az indulatáttétel, és a poligámia kísértése

A tizennyolc éves orosz zsidó lány 1904-ben érkezett a burghölzli pszichiátriára, ahol Jung Jung orvossegédként, majd hamarosan főorvosként dolgozott. Spielrein az ekkor harmincéves férfi páciense lett, és hamarosan egymásba szerettek. Bár Jung hivatalosan csak egy évig kezelte a lányt, kapcsolatuk egészen 1910-ig tartott, míg Spielrein, aki maga is analitikus lett, el nem utazott Svájcból.

Jung és Freud

Spielrein esete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jung Freuddal kezdett levelezni, majd ahhoz is, hogy a két analitikus között megszakadt a kapcsolat.

Az első levelet Jung 1906-ban írta, melyben elküldte szóasszociációval kapcsolatos tanulmányát. Freud örömmel vette a levelet, és válaszában egy válogatást küldött a cikkeiből. A következő levélben azonban Jung rá is tért egy páciensének esetére: „az Ön módszerével most egy hisztérikus nőbeteget kezelek. Húszéves orosz diáklány, nehéz eset, már hat éve beteg… Végtelenül hálás leszek Önnek, ha közli velem néhány szóban a véleményét erről az esetről.” A levelezés során kibomlik Jungnak a páciensével folytatott kapcsolata, Freudban viszont csak azután áll össze a kép arról, hogy Jung leveleiben egy és ugyanazon páciensről van szó, miután maga Spielrein is felkeresi őt, hogy segítséget kérjen. Freud számára végül világossá válnak a részletek és az, hogy Jungnak talán viszonya volt páciensével. Mindez lerombolja benne kollégájáról alkotott képét, végül 1913-ban ezt írja Sabinának:

„A személyes kapcsolatom az Ön germán hősével véglegesen megszakadt. 

Túlságosan méltatlanul viselkedett. Miután megkaptam az Ön első levelét, 

a róla alkotott véleményem merőben más lett.”

Levelezésük során, Jung virágnyelven próbált érzéseiről Freudnak beszélni, Freud nem győzte hangsúlyozni, hogy mit is jelent az áttétel-indulatáttétel, vagyis a vonzalom a terapeuta-páciens kapcsolatában. Freud leveleiben azt ecsetelte, hogy a gyógyulást segíti ez az úgynevezett „terápiás szerelem”, de fizikai kapcsolat ne legyen köztük. Hogy volt-e vagy sem, arról erősen megoszlanak a vélemények. Mindenesetre tény: ebben a viszonyban kiütközött az, hogy Jung előtte nem vett részt analízisen, ez tehát egyben a saját terápiája, jobban mondva, terápiájának kezdete is volt. Így aztán nem csoda, hogy saját démonaival, ahogy ő nevezi: „az ördöggel is meg kellett küzdenie”, melyhez akkor még a poligámia iránti vágyát is sorolta.

A szerető gondolatai Jung tanulmányában

Ezek a tapasztalatok adhatták a kezdő lökést a tudattalan archetípusainak, az anima és az árnyék koncepióinak bevezetéséhez, míg Spielreint az élmények a romboló ösztön témához vezették. Utóbbi gondolatokból később Freud is merített, amikor szembeállította a szerelem- és a halálösztönt. Nem tudjuk pontosan, Jungra mennyiben hatott Spielrein, de a lány egyik naplóbejegyzésben ezek a sorok olvashatók: 

„Csalódást okozott, amikor Jung egyik tanulmányában 

viszontláttam a saját gondolataimat”.

E kapcsolatban mindketten sokat őrlődtek, és Jung végül hirtelen, zavarodottan vágta el a szálakat. Nem kellett azonban sokat várnia az újabb szerelemre. A kísértésnek itt már nem is próbált ellenállni, a viszony végül sajátos helyzethez, nyíltan vállalt poligámiához vezetett.

Toni Wolff, a „másik feleség”

Toni Wolff 1910-ben, huszonkét évesen kezdett analízisbe Junggal, és hamarosan románc alakult ki köztük. Viszonyuk nagyjából akkoriban kezdődött, amikor a férfinak megszületett az ötödik gyermeke. Talán ennek is köze lehet ahhoz, hogy megkezdődött Jung „lelki alászállása”, ami a saját tudattalanjából feltörő impulzusokkal való munkához vezetett.

A terapeuta 1913-ban közel került a pszichózis állapotához, 

hangokat hallott és hallucinált.

Mint írta: tudattalanja azzal fenyegette, hogy elnyeli, ezért fontos volt, hogy megőrizze kapcsolatát a külvilággal, és ne adja fel a munkáját.

Ekkor kezdte el írni a Vörös Könyvet, melyben dokumentálja mintegy tizenhat évig tartó, tudattalanban tett utazását. Ezalatt Toni Wolffban lelt támaszra, aki segített neki megérteni a belső képek jelentését, mint Jung írta: 

„Ekkoriban senki mással nem tudtam beszélni belső élményeimről”.

Az élet két nővel

Feleségétől el akart válni, de Emma Jung nem egyezett bele, inkább elviselte, hogy Jung „a másik feleségével” megy nyaralni, majd oda is költözteti hozzájuk új szerelmét.

Ez a hármas felállás kicsit sem volt fájdalommentes a nők számára, 

mégis kitartottak a tudós mellett.

Wolff közben maga is a kutatás felé fordult, és bár kevés tanulmányt publikált a saját nevén, olyan alapvető fogalmakat segített meghatározni Jungnak, mint az anima, az animus, a persona, emellett a személyiségtípusok elméletének kialakításában is részt vett.

Nem vitatható, hogy Jung eredeti, kivételes és bátor gondolkodó volt. Ezek nélkül talán nem lett volna képes arra, hogy a saját psziché ingoványában szerzett tapasztalataiból tovább élő és hasznosítható tudásra tegyen szert, és végül megújulva, szellemi épségét megőrizve térjen vissza az „utazásról”. Mindezt azonban nem egyedül érte el. 

Úgy tűnik, ő maga és életműve is sokat köszönhet azoknak a nőknek, akik mellette álltak.

- Fábián Emese -

- WMN szerkesztőség- wmn.hu -

- - - - - - 

Amit csak kevés férfi tud a női vágyakról | Carl Jung - videók

forrás:Gondolkodás és Lét

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk? Tanmese

 

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:

"Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:

"Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."

"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta:

"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta:

"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:

"Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

- forrás:joportal.hu -

Dr. Bruce H. Lipton - Epigenetika - Tudtad, hogy az elméd az, ami megbetegít?

 

A "Buddha azzá válunk, amit hiszünk" idézet valójában 

"Azzá válunk, amit gondolunk" gondolatból származik, amely Buddha tanításait foglalja össze. 

Ez azt jelenti, hogy gondolataink és hitünk alakítja a valóságunkat és azt, hogy miként viselkedünk, így a gondolataink a következményeinkké válnak.

"Az embereknek fel kell ismerniük, hogy gondolataik elsődlegesebbek, mint a génjeik, mert a gondolataink befolyásolják a környezetet, ami aztán alakítja a génjeinket."

- Bruce H. Lipton -

Dr. Bruce H. Lipton

Dr. Bruce Lipton amerikai kutatóorvos, sejtbiológus, és genetikus, aki az új biológia, az epigenetika és az őssejtkutatás területén szerzett nemzetközi hírnevet. 

Több mint harminc éve végzett kutatásai eredményeként állítja, hogy a genetikánk, a DNS működését a gondolataink és a hitrendszerünk befolyásolja. 

Világszerte tart előadásokat és workshopokat mind tudományos, mind laikus közönségek számára a legmodernebb biológiai és kvantum fizikai tudományos felfedezésekről valamint ezeknek a pozitív gondolkodással és a spirituális alapelvekkel való összefüggéseiről.

Prof. Dr. Bruce Lipton felfedezte, hogy az az elképzelés, miszerint a genetikánk irányítja a biológiát téves. Egész életét a sejtek és azok viselkedésének szentelte, amelyből megszületett az epigenetika.

Na de mi az az epigenetika?

A szó görög eredetű, „genetikán túli”-t jelent. Ez az új tudomány az örökítő anyag működését befolyásoló környezeti tényezőket vizsgálja. Egyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a génjeink által hordozott információ nincs kőbe vésve, a környezeti hatások nagyban befolyásolják.

A mai orvostudomány álláspontja szerint a gének irányítanak minket, azonban ez nem jó elgondolás. Prof. Dr. Bruce Lipton a mai orvoslást az autószereléshez hasonlítja. Az orvosok úgy kezelik a testünket, mintha autót szerelnének: ha valami elromlik kicserélik, transzplantálnak, szintetikus ízületeket helyeznek be stb. Azonban ha ezzel nem érik el a kívánt eredményt, akkor a gépet, azaz a testünket kezdik el hibáztatni. Viszont egy nagyon fontos tényezőt kifelejtenek: a sofőrt. Ha józan ésszel belegondolunk, ha olyannak adjuk az autónkat, aki nem tud vezetni, nyilvánvalóan semmi jó nem származik majd belőle.

Ezt a gondolatsort a testünkre is levetíthetjük. Ha nem megfelelően használjuk, nem ügyelünk az életmódunkra, akkor az egészségünkre sem vigyázunk. A kulcs: megfelelő gondolkodás, helyes táplálkozás és testmozgás. Ha szükséges online pszichológus segítségét is igénybe vehetjük.

Dr. Ornish szív- és érrendszeri betegek számára meghatározó életmódbeli változásokat vezetett be, például stressz-csökkentő technikákat sajátítottak el, továbbá jobb étrendet írt elő számukra és a hatás megdöbbentő volt. Képessé váltak gyógyszerek nélkül élni az életüket, a szív- és érrendszeri problémáik megoldódtak.

Az epigenetika megdöbbentő erejét egy kísérlet bizonyítja a legjobban. Prof. Dr. Lipton egy őssejtet tenyésztőedénybe helyezett. A sejt tíz óránként osztódott, két hét múlva pedig már több ezer, genetikailag azonos sejt volt az edényben. Ezután 3 különböző edénybe csoportosította őket és mindegyiknél eltérően módosította a táptalajt, azaz a környezetet. Majd megdöbbenve tapasztalta, hogy az egyik edényben a sejtek csontsejtekké, a másikban izomsejtekké, az utolsóban pedig zsírsejtekké váltak, a környezet módosításának megfelelően.

Ez minden kétséget kizáróan azt bizonyítja, hogy hiába rendelkeztek ugyanazokkal a génekkel, a környezet határozta meg, hogy mivé válnak. Ránk nézve tehát, ha egészségtelen környezetben élünk, nem kellene meglepődnünk, hogy mi is azzá válunk.

A testünkre is úgy tekinthetünk, mint egy nagy, bőrrel borított Petri-csészére. Esetünkben a vér a táptalaj és a környezet a vér kémiai összetételére van hatással. A vér kémiáját az agyunk befolyásolja, így az agy felfogása alapján módosul a vér összetétele is. Például, ha agyunk szeretetet érzékel, akkor oxitocint (anyagcsere szabályzó – és növekedési hormon) szabadít fel. Ezzel szemben, ha valaki fél, az agya egyből stressz hormonokat (kortizol, hisztamin, noradrenalin) szabadít fel, amelynek pont ellentétes hatása van, tehát gátolják az immunrendszert és a növekedési folyamatokat. Egy mondatban összefoglalva:

 a gondolataid tehát elsöprő mértékben képesek befolyásolni sejtjeid működését.

Így akár olyan félelmetes betegségekben is, mint a rák, az elménknek kimagasló szerepe van, akár a kialakulását tekintve, akár a gyógyulásban.

Az életünk 95%-át a tudatalattink irányítja, így azok a hiedelmek vagy berögzött programok fogják eldönteni a sorsunkat, amelyeket életünk folyamán, főleg az első 7 évben megszereztünk. Az első 7 évben vagyunk a legfogékonyabbak, nem véletlen, hogy a történelemben is ebben az életkorban vitték el a gyermekeket, hogy megfelelően kiképezzék. Ha ebben az időszakban rossz programokat telepítünk az agyunkba (szülőktől, tanároktól, környezetből) ez alapján fogjuk leélni az életünket. A sajnálatos hír pedig, hogy a megszerzett programok 70%-a romboló hatású. Ezek a bevésődött programok pedig az egészségünket is rossz irányba befolyásolják.

A betegségeink csupán 1%-a köszönhető a géneknek, az összes többi az életmódunkhoz és felfogásunkhoz kötődik.

A tudósok érdekes megfigyelést jegyeztek le egy családban, ahol visszatérő minta egy bizonyos típusú rák. Örökbe fogadtak egy gyermeket és nála is jelentkezett ugyanaz a ráktípus, mint a család vér szerinti érintettjein.

Hogyan lehetséges ez?

A környezet miatt. Ez a program vésődött bele a tudatalattijába, ami meghatározta az egészségét is.

Mi a megoldás?

A legelső lépés, hogy ismerjük el a tudatalattink létezését, illetve, hogy milyen nagy hatással van az életünkre

Ha betegséggel szembesülünk, gondoljunk rá, hogy nagy valószínűséggel a tudatalattinkban létrejött program miatt alakult ki

Ezután érdemes megszabadulni a bűntudattól és az önvádtól

Majd fontos, hogy átírjuk a tudatalattinkba beépült programokat.

Az epigenetika magában hordozza a jövő új ígéretét. 

Elképzelhetetlen erőt és képességeket szabadíthatunk fel általa. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos a tudatosság, hiszen ha sikerül kiütnünk azokat a hibás programokat, amelyek tudtunk nélkül épültek be a tudatalattinkba, nem csak egészségesebb, de boldogabb életet is élhetünk.

- forrás: andrasibetty.com -

- - - - - - 

Dr. Bruce H. Lipton: Mi okozza a betegségeket? - videó

forrás:sevaster1

Az epigenetika egyik legújabb felismerése, hogy a betegségeknek alig 1%-át okozzák hibás gének. Sokkal inkább magunk vagyunk felelősek saját betegségeinkért.

Ha nem akarsz megbetegedni…

 

Ha nem akarsz megbetegedni… engedd, hogy az érzéseidnek helye legyen

A lenyelt, elfojtott, szőnyeg alá söpört érzelmek nem tűnnek el.

Testté válnak. Gyomorideggé, alvásproblémává, derékfájássá, gerincbe költöző feszültséggé.

Amit nem mondasz ki, azt előbb-utóbb a tested mondja ki helyetted.

A beszélgetés, a kimondás, az őszinte jelenlét sokszor nagyobb gyógyszer, mint bármi a patikában.

Ha nem akarsz megbetegedni…hozz döntéseket.

Az örök bizonytalanság felőrli az idegrendszert.

Aki nem dönt, az két tűz között él, szorongva, feszülten, állandó készenlétben.

Dönteni néha veszteség, néha lemondás, de mindig könnyebb, mint lebegni a semmiben.

A bizonytalanság gyomrot bánt, bőrt gyötör, idegeket koptat.

Ha nem akarsz megbetegedni…keresd a megoldást.

A negatív gondolkodás nem a valóságot írja le, hanem elsötétíti.

A panaszkodás elszívja az energiát, mint egy állandóan működő vákuum.

Elég néha egy apró fény, egy kis lépés előre, és máris más lesz a levegő.

A gondolataink irányt szabnak, és amit sokáig hordozunk magunkban, az testet ölt.

Belső fény vagy belső sötét..., mindkettő teremt.

Ha nem akarsz megbetegedni…ne élj szerepekben.

Az állandó látszatfenntartás hatalmas teher.

Mosoly, ami mögött fájdalom van. Tökéletesség, ami mögött rettegés.

Akinek csak a felszíne fényes, de nincsenek gyökerei, az előbb-utóbb összeomlik.

A szerepek szorítanak, a hitelesség szabadít.

Ha nem akarsz megbetegedni…fogadd el magad.

Aki önmagát utasítja el, az soha nem érzi magát otthon a saját bőrében.

Az önelfogadás nem rózsaszín felhő, hanem tiszta, józan belső béke.

Ha nem tudod szeretni magad, könnyen leszel irigy, féltékeny, görcsös vagy versengő.

Aki elfogadja önmagát, annak a világ sem ellensége.

Ha nem akarsz megbetegedni…merj bízni.

A bizalmatlan ember állandóan egy szigeten él, ahol soha, senki nem tudja meglátogatni.

Kapcsolat nincs, mélység nincs, barátság nincs, csak végtelen védekezés.

A bizalom nem naivitás, hanem egy belső engedés, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz.

Bizalom nélkül mindenki bezárul, és a lélek is fuldoklik.

Ha nem akarsz megbetegedni…ne ragadj bele a szomorúságba.

A jókedv, a nevetés, a pihenés, a könnyedség nem luxus, hanem terápia.

A derű helyet csinál az energiának.

Aki tud mosolyogni, annak a teste is könnyebben gyógyul.

A lélek öröme az egyik legerősebb immunerő.

Inspiráció : Esprit Du Serpent Blanc

- Forrás: Gini - Spirituális utazás -

- - - - - - 

Ocho Macho - Jó Nekem - videó

forrás:Ocho Macho Official

Raffaello Sixtusi Madonnája Rudolf Steiner szerint gyógyító hatással van az egész emberiség számára

A kép hatással volt Goethe-re, Wagnerre és Nietzsche-re. 

Dosztojevszkij szerint a festmény „az emberi szellem legnagyobb kinyilatkoztatása” volt.

A kép titkát Rudolf Steineren kívül sokan mások is kutatták, köztük dr. Harald Schwaetzer, a Hildesheimi Egyetem professzora.

Raffaello Sixtusi Madonnája gyógyító, az étertestet kiegyenlítő, 

egyensúlyba hozó erővel rendelkezik.

A kép a férfi és a női alapelv egyensúlyát képviseli.

Raffaello: Sixtusi Madonna (1513-14) 

Forrás: közkincs/wikipedia)

-Drezda Zwinger- Alte Meister Képtár-

A képen II. Sixtus pápa és Szent Borbála látható, a híres angyalokkal.

Rudolf Steiner így ír a festmény mélyebb jelentésrétegéről: 

"...És a kereszténység áramlatából lassanként kibontakozik az a csodálatos nőalak, akinek a misztériumai mélyen el vannak rejtve. Csak egyszer kell magunk elé idéznünk Raffaello Sixtusi Madonnáját, amely a legbámulatosabban ábrázolja a festőművészetnek ezt a csodálatos nőalakját. Mindenki ismeri a szűzies asszonyt e kép középpontjában s a Madonna karján ülő gyermeket és bizonyosan mindenkinek a lelkét átjárta már a megilletődés, amikor e kép előtt állott. Engedjék meg, hogy elmondjak valamit erről a képről, - amely oly csodálatosan fejezi ki az említett három kultúra fokán álló emberiség szellemi törekvését. - Azt akarom mondani, hogy a művész nem hiába ábrázolta a Madonnát felhő közepette, amelyből a gyermekhez hasonló angyalkák sokasága jön elő. 

S most mélyedjünk el minden érzésünkkel ebbe a madonnaképbe. A finom érzésű ember sejti, kiérzi majd, hogy e képben egyéb is van, nemcsak az, amit a közönséges, profán értelem lel fel rajta. Vajon nem mondanak-e nekünk valamit ezek a Madonna körül lebegő felhő-angyalok? Valóban jelentőségteljeset suttognak lelkünknek, ha elmélyedve szemléljük őket: „Csodát látunk magunk előtt a szó igazi értelmében.” Es szavukat hallva nem hisszük többé, hogy a Madonna karján ülő gyermek a megszokott módon született ettől az asszonytól. A felhőbeli angyalok úgy jelennek meg csodálatosan, lebegőn, mintha most ébrednének életre, s a karon ülő gyermek csak a megsűrűsödött s jobban kikristályosodott kifejezése lenne a lebegő angyalalakoknak. Olyan ez a gyermek, mintha a felhőkből szállott volna az anya karjába, s nem anya szülte volna. Megérezzük a gyermek s a Szűzanya közötti titokzatos kapcsolatot. S ha felidézzük szellemünkbe ezt a képet, egy másik szűzanya képe merül fel előttünk: a régi egyiptomi Isis a gyermek Hórusszal. Titokzatos összefüggést sejtünk meg a keresztény Madonna és az egyiptomi Isis között, akinek templomára a következő szavakat írták: „En vagyok, aki volt, van és lesz, fátylamat halandó sohasem lebbentheti fel.” Amit a madonnaképpel kapcsolatban, mint csodát, csak jeleztünk, azt az egyiptomi mítosz is elmondja: Hóruszt nem fogamzás útján származtatja, hanem úgy hogy Ozirisz fénysugara Isisre esik. Íme, a szeplőtelen fogantatás egy neme: a Hórusz gyermek megjelenik. Láthatjuk, hogy húzódnak át a fonalak szinte földi összefüggés nélkül a mi korunkba."

Raffaello gyógyító Sixtusi Madonnája - videó

forrás: Tündérdombi fények

A képet kontemplálva, vagy belső meditációban magunk elé idézve érezhetjük megnyugtató hatását. Ehhez segít hozzá Monteverdi csodálatos, szintén gyógyító zenéje -Vespro della Beata Virgine - Magnificat (7 szólamban)

A festmény két kis kerubja

A festmény kiemelkedő eleme, a Mária alatti szárnyas angyalok önmagukban is híresek.

Gustav Kobbé már 1913-ban kijelentette, hogy "egyetlen kerub vagy kerubcsoport sem olyan híres, mint az a kettő, amely az oltár tetejére támaszkodik, és amely a kép alján látható.

A Fra Magazine 1912-es cikke szerint, amikor Raffaello a Madonnát festette, modellje gyermekei bejöttek megnézni. A történet szerint a testtartásuk megdöbbentette őket, és pontosan úgy adta hozzá őket a festményhez, ahogyan látta őket. 

Egy másik, 1912-ben a St. Nicholas Magazine -ban feljegyzett történet szerint Raffaellot két gyermek ihlette, akikkel az utcán találkozott, amikor látta őket, hogy „vágyadozva néznek be egy pékség kirakatába”.

- forrás:wikipedia -

Raffaello Sanzio: önarckép, a művész feltehetőleg 23 éves 

- Forrás: közkincs/wikipedia -

Késmárki László: Kik mondhatják, hogy igazán boldogok?

Boldogok az ártatlanok, akik hisznek és szeretnek.

Boldogok azok, akik szeretik testvéreiket és bíznak bennük, mert kölcsönös szeretet érzést fognak tapasztalni.

Boldogok, akik Isten akaratát teljesítik anélkül, hogy az eredményre gondolnának, mert jutalmuk a kegyelem lesz.

Boldogok azok, akik alázatosan törekednek az igazság megtalálására, és nem érzik magukat fáradtnak.

Boldogok, akiknek jó gondolataik és cselekedeteik vannak, mert birtokolni fogják a legmagasabb igazságot.

Boldogok azok, akik gondolattal, szóval vagy cselekedettel nem bántanak meg másokat.

Boldogok az önzetlenek, és azok, akiknek életvezérlő elve az állandóság.

Boldogok, akik elrejtik a másoktól kapott karcolást (akár saját tekintetük elől is).

Boldogok, akik önként jóindulatból hoznak áldozatot.

Boldogok, akik életüket a szolgálatnak szentelik, és hitükkel képesek legyőzni az útjukban lévő akadályokat, mert minden lépésüket áldás kíséri.

Boldogok, akik képesek adni anélkül, hogy cserébe hálát várnának, mert mindig gazdagon megjutalmazzák őket.

Boldogok, akik felismerték a lét lényegét, mert számukra világos, hogy nem a testük ruhája, hanem az, ami életet áraszt bele, valóban elpusztíthatatlan.

Boldogok, akik a halálnak nevezett átalakulásban látják a földi élet korlátai alóli felszabadulást, mert szeretettükkel együtt örülnek az átalakulás csodálatos pillanatának.

Boldogok, akik a lelki béke megszerzéséért nem személyes törekvésük által vezérelve indulnak el a lelki úton, mert megtalálják azt.

Boldogok azok, akik ahelyett, hogy betörnék a Mennyei Királyság kapuit, alázatosan, szeretettel és tiszta szívvel közelednek felé, mert így minden nehézség nélkül beléphetnek.

A boldogság abból áll, hogy felismered az isteni irgalom törékeny rózsáját a világi aggodalmak tövisei között, s megtalálod Buddha és Jézus bölcsességének tiszta oázisát a kudarcok sivatagában, s megtanulod szereteted gyógyító balzsamával kenegetni magad és mások fájdalmát.

Boldogságot, örömöt, bölcsességet kívánok mindenkinek!

Legyen benned szeretet, tisztaság, megértés, fény, tudatosság, jóság, természetesség, az ok-okozat, az összefüggések, a rejtélyek meglátásának képessége, megismerési vágy, alázat, életszeretet, lelkiismeretesség, tisztelet, hála, vidámság, bizalom, őszinteség, bátorság, játékosság, kreativitás, törekvés, gyengédség, gondoskodás, szabadság, repülni vágyás éleslátás, jószándék és nagy érdeklődés az élet iránt! Védelmezzenek mindig kitárt szárnyaid, megvalósult álmaid, elért csúcsaid, a hétköznapi csodák és az Istennel való egység!

- Késmárki László: Ragyogás Az univerzum 8 csodája Ankh kiadó 2024.  -

A könyv megtanít arra, hogyan ébredjünk fel ébren álmodásainkból, 

hogyan kezeljük az eseményeket, és miként lehetünk saját életünk és sorsunk urai.

- - - - - - 

Yakuro - Constellation Of Tatyana - videó

forrás:Dj Iully

Dolores Cannon - Ha ezen keresztülmentél, már beléptél az ötödik dimenzióba (anélkül, hogy tudnád)

Dolores Cannon (1931-2014)

- látnok, kutató és hipnoterapeuta -

“Úgy tűnik, hogy ez a részünk, mely Földi életét éli, csupán egy kis darabja, vagy apró szilánkja egy sokkal nagyobb énünknek. Többek vagyunk, vagy inkább egy darabja a bonyolultabb egésznek. Csupán egy kis részére vagyunk képesek koncentrálni annak a teljességnek, amit érzékelünk. Végülis ez egy jó dolog, mert ha tudatában volnánk a létezés összetettségének, nem lennénk képesek működni ebben a világban, vagy valóságban. Csupán a hatalmas épület homlokzatát vagyunk képesek látni, amely mögé nem láthatunk. Csak most válik számunkra lehetővé, hogy bepillantsunk a függöny mögé.” 

- Szövevényes Univerzum – Dolores Cannon -

Dolores Cannon amerikai látnok, kutató már több ezer emberrel találkozott regressziós hipnózis terápiája során. A témában már 17 könyvet adott ki, és a világ egyik legkeresettebb szakembereként tartják számon. Legnépszerűbb, legkedveltebb témái közé ezek tartoznak: előző életek, földönkívüliek, élet más bolygókon, energia gyógyítás, Jézus élete és emberrablások.

Az egyik legutóbbi műve: The Three Waves of Volunteers and the New Earth. 

Könyvében a regressziós hipnózis terápián levő tapasztalatairól mesél.

Mi az a regressziós hipnózis?

Lelked reinkarnálódása során számos korban éltél már. A szakképzett terapeuta elkalauzol a belső világodba és felnyitja előtted a rég elfeledett emlékeidet.

„Az évek során kifejlesztettem a saját technikámat. Egyáltalán nem hasonlít a korábban ismert hipnózis technikákhoz. Az utazás során képesek vagyunk kapcsolatba lépni a legnagyobb erővel, ami minden tudás forrása. Megtanultam a módját, hogyan hozzam elő minden egyes páciensnél, és azóta már több ezer emberrel találkoztam munkám során.”

A szokásos terápiák során egy közös szál alakul ki a terapeuta és a vendég között, aki általában visszamegy a múltba. Ilyenkor Dolores olyan részleteket, motívumokat keres, amiket meg tud kérdezni a forrástól, így a gyógyulás is hamarabb bekövetkezik. Öt évvel ezelőtt szokatlan dologra lett figyelmes. Olyan ügyfelekkel találkozott, akiknek nem volt korábbi élete a Földön. Rájött, hogy ők még sosem jártak a bolygónkon és egyenesen az Istentől (a Forrástól) érkeztek, más bolygóról, más dimenziókból, ahol fénylények voltak. Többen is rendelkeztek ezzel a közös vonással

Dolores elmélete szerint egy céluk van: a Föld megmentése. Sok lélek magasabb rezgést bocsájt ki, mint a legtöbb Földön élő ember. A lelkek, akik sok-sok éven keresztül újjászülettek egy, karmikus körben ragadtak, és újra megismétlik ugyanazokat a hibákat. Ez pedig a bolygónk megsemmisüléséhez vezet. Újra. 

Az új lelkek dolga, hogy megtisztítsák a Földet és emeljék a rezgésszintjét.

„Eljönnek a Földre és amnéziásak lesznek, elvesztik az emlékeiket és, hogy miért vannak itt. Csoportjuk olyan energiával rendelkezik, amit védeniük kell. Ez a szeretet energiája, ami megváltoztatja a Földön levő gondolkodásmódot. Ez meg fogja változtatni a történelmet.”

Az utazások során Dolores felfedezte, hogy a Föld az egyik legsűrűbb bolygó az univerzumban. Csak bátor lélek ölthet testet a Földön, mert az itt élés sokkal nehezebb, mint a magasabb rezgéssel rendelkező bolygókon. De akkor miért jöttek? Elmondásuk szerint egyszerűen csak „hallották a hívást”.

Földünk jelentős átalakuláson megy keresztül. Ezt a hétköznapi ember is észreveheti, ha egy kicsit kinyitja a szemét. Az ébredezők már látják. Ha nem is a teljes képet, de többet, mint a televízió előtt ülő embertársaik.

Ez az első alkalom, hogy az egész bolygó frekvenciája egy gyorsabb rezgés felé tart. Az új ritmust „szignálfrekvenciának” nevezik. Sok népcsoport tapasztalta már ezt a múltban (pl.: i.e. maják). Csodálatos dolog veheti kezdetét, de ehhez segítségre van szükség. Az ember annyira beszennyezte a természetet, hogy a bolygón levő élőlények élete veszélyben van. Ha a bolygó felrobban, az egész univerzum érezni fogja a hatását.

Dolores három osztályba sorolja a segítő lelkeket:

Az első hullám: Ezek az emberek most késői negyvenes és korai hatvanas éveikben járnak. Zavarja őket az erőszak, a harag és a gyűlölet. A legnehezebb időben kellett alkalmazkodniuk az emberi élethez, és sokan közülük öngyilkossággal is próbálkoztak.

A második hullám: Ők most húszas és harmincas éveik végét járják. Már sokkal jobban érzik magukat a bőrükben. Feladatuk, hogy megosszák a pozitív energiát a körülöttük élőkkel. Nem kell csinálniuk semmit, csupán létezni.

A harmadik hullám: Ide tartoznak az új gyerekek, sokan közülük már tinédzserek. Minden tudás a kezükben van. DNS-ük fejlettebb, éppen ezért sokan nem értik meg őket és gyógyszereket írnak fel nekik.

- Forrás: collective-evolution.co -

- - - - - - 

Ha Ezen Keresztülmentél, Már Beléptél Az Ötödik Dimenzióba - videó

(Anélkül, Hogy Tudnád) Dolores Cannon

forrás:Titkok Könyvtára

Nem „eltűnsz” a világ elől, hanem másképp kezded látni. A videó végigvezet azokon a jeleken, amelyeket sokan az „ötödik dimenzió” belépőinek tartanak: intenzív belső tisztulás, régi minták összeomlása, szinkronicitások, érték-újrakalibrálás, együttérzés és felelősség mélyülése.

Szepes Mária - Kibékülés

Békét kötni mindennel és mindenkivel, aki más, mint amit

jónak, szépnek tartok, s csak önmaga

tud lenni. Elfogadni külön

kozmoszának törvényeit, ha az

enyémtől eltérnek.

Megbocsátani idegen, rossz ízeket,

helyükre tenni téves jelképeket.

Megérteni titkos nyelvüket, a

hebegőt, a dadogót, a szitkozódó,

mérget fröccsentő csúfat is.

Felismerni e tintahal – felhő mögött

a zokogó, magányos kárhozottat, aki

adni, kérni nem képes. Számláján

csak bevétel – rovatot vezet. Tenni,

áldozni sohasem szeret, nem ismer

egyebet, csak a nihilt, koporsót ácsol,

sírgödröt ás.

Elviselni a botor jajszavát, aki maga

keresi búját, baját, visszaüt, támad, s

vádol, hogy ütik, sült galambra lesve

tétlenkedik.

Nyavalyáinak utána jár,

a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.

Nem tudja másképp. Semmiféle vád,

ítélet csontalkatát nem szabja át.

Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a

világ!

Ennyi az ember, s ennyi vagyok

magam is. Nem több és nem

kevesebb.

Néha megostromlom a lehetetlent,

Sziszifusziként hegyre hordom

terheimet, azután visszahullok talajt

vesztve megint.

De magamnak is megbocsájtok,

ami nehezebb, mint átugrani

saját, földre vetült árnyékunkat.

E biblikus varázslat mégis

megtörténik időnként, pedig nem

idézi hit.

A csoda villáma váratlan mindig,

eltünteti, ami valónak tűnik,

s megmutatja, ami a mulandóban is

igaz, mert soha el nem múlik.

- Szepes Mária - Kibékülés -

- - - - - - -

Szepes Mária - Kibékülés - videó

forrás:Géza Holjársz

Miyamoto Musashi - A Filozófia, Ami MEGTÖRHETETLENNÉ Tesz - Dokkódó Tanítása

Dokkódó, az egyedül járó útja

Miyamoto Muszasi (1584–1645)

japán kardforgató, filozófus, tanító, katonafestő

Mijamoto Muszasi a Dokkódó (Az egyedül járó útja) címet adta annak a viselkedési kódexnek, amelyet a harcosok számára írt.

Ezt a címet a Sódóka (Az azonnali felébredés éneke vagy Az Út megvalósításának éneke) egy szakaszából kölcsönözte: Mindig egyedül megy, mindig egyedül jár.

A szamurájok katonai kiképzésben részesültek, de a busidó (A harcos útja) túlmegy a fegyveres gyakorláson, ez egy becsületkódex, amely a szülői kapcsolatokhoz való hűségen és a zenen alapul. A „szamurájok zenjét” tanulmányozva észrevehetjük, hogy ahogyan ők értik Buddha útját, az meglepően igaz és mély. 

Muszasi 1645-ben halt meg, egy héttel azután, hogy megírta a Dokkódót.

A kéziratot Kumamotóban őrzik.

Dokukodó/Dokkódó: Ez a japán szó, amely "Az egyedül járó útja"-ként fordítható

A Dokukodó 21 vezérelve röviden:

1. Ne szállj szembe a kor szokásaival, amelyben élsz!

2. Ne keresd az élvezeteket!

3. Mindenben maradj pártatlan!

4. Másokkal törődj, ne magaddal!

5. Egész életedben hagyd figyelmen kívül a vágyaidat!

6. Ami megtörtént, megtörtént, ne sajnáld!

7. Ne irigyelj senkit, se jóban, se rosszban!

8. Akármi legyen is az utad, indulj szomorúság nélkül!

9. Ne tégy szemrehányást sem másnak, sem magadnak!

10 Ne őrizz kötődéseket a szívedben!

11. Ne sóvárogj semmi után!

12. Ne kívánj otthont magadnak!

13. Ne keresd az ínyencfalatokat!

14. Ne gyűjts régiségeket, hogy aztán eladd őket!

15. Ne gyakorolj önmegtartoztatási rítusokat!

16. A fegyvereiden kívül ne ragaszkodj semmilyen tárgyhoz ezen a világon!

17. Addig gyakorold az Utat, amíg már nem félsz a haláltól!

18. Ne kívánj gazdagságot öreg napjaidra!

19. Tiszteld az isteneket és a Buddhákat, de ne kérj tőlük semmit!

20. Mondj le az életedről, de nem a becsületedről!

21. Soha ne térj le a harcosok útjáról!

Kívül kemény, belül lágy

Az ész-szív páros egységét kell tökéletesíteni, ami a harcosok számára gyakorlatban a kard és toll, vagy kard és ecset útjának egységében nyilvánulhat meg. Így válhat az ember olyanná, mint egy tökéletes penge, ami kívül kemény, de belül lágy.

Muszasi célja, hogy megértse a stratégia mögött rejlő igazi elvet, a Stratégia Útjának lényegét.

A Stratégia Útja az emberi élet jelenségeinek miértjét tárja fel annak, aki ezen az Úton jár.

- forrás:terebess.hu -

Miyamoto Musashi feltételezett szülőhelye

MIYAMOTO MUSASHI: CSAVARGÓ IMÁDKOZIK

Musashi a Tokugawa-korszak kezdetének híres japán katonafestője.

A tusfestészet, vagyis a sumi-e mestere.

- - - - - - - 

A Filozófia, Ami MEGTÖRHETETLENNÉ Tesz - videó

Musashi Dokkodo Tanítása 

- forrás: Sztoikus Kalauz -

Rudolf Steiner: A szellemi világ átéléséről

“A szellemi élet két sajátosságára szeretnék rámutatni, amiket különösen figyelembe kell vennünk.

Halála és újraszületése között az ember meghatározott módon átéli a szellemi világ tényeit. De a beavatás útján is átéli őket, már fizikai testben is, ha lelkét megfelelően előkészíti, azaz részévé válik a szellemi világ életének. Ezért azt mondhatjuk, hogy ami a halál és újraszületés között történik az a beavatás révén látható.

Fontos, hogy figyelembe vegyünk két dolgot, melyek alapjában véve sok mindenből tevődnek össze és nemcsak a szellemi világok átéléséhez szükségesek, hanem ahhoz is, hogy helyesen értsük meg és beleéljük magunkat abba, amit a szellemi világból érkező közlésekből megtudunk. Hangsúlyozzuk, hogy a szellemi világban minden másképpen néz ki, mint a fizikaiban, s hogy a léleknek, amikor belép a szellemi világba, sok mindenhez hozzá kell szoknia, ami éppen ellentétes a fizikai világban megszokottal. Szeretném felhívni a figyelmüket például a következőkre: ha itt a fizikai világban történnie kell valaminek általunk, akkor tevékenynek kell lennünk, mozgatni kell a kezünket, stb.; úgy is mondhatnánk, hogy a fizikai testünket át kell vinnünk egyik helyről a másikra. Ahhoz tehát, hogy a fizikai világban történjék valami általunk, arra van szükség, hogy tevékenyek legyünk, hogy tevékenyen beavatkozzunk a dolgokba. A jelenlegi korban viszont a szellemi világban éppen az ellenkezőjére van szükség. Ha a szellemi világban kell általunk történnie valaminek, az éppen nyugalmunk, lelki nyugalmunk által történik! Ami a fizikai síkon tevékeny munkálkodás, annak a szellemi világban az események nyugodt lélekkel való bevárása fele meg. Minél kevesebbet mozgunk a fizikai világban, annál kevesebb történik általunk, de minél többet mozgunk, annál többet tehetünk. Ezzel szemben a szellemi világban minél nyugodtabbá tudjuk tenni lelkünket, minél inkább le tudunk mondani bensőnkben mindennemű tevékenységről, annál több történhet általunk. Ahhoz, hogy a szellemi világban valami bekövetkezzen, arra van szükség, hogy az adott dolgot képesek legyünk úgy tekinteni, mint valamit, amiben kegyelemből részesülünk, amivel megáldanak bennünket, ami közeledik felénk, mert nyugalmunkkal kiérdemeltük!

A magasabb hierarchiák szellemi lényeinek nem azzal segítünk, ha buzgón tevékenykedünk a fizikai síkon, hanem azzal, ha először is megértjük, hogy minek kell történnie, majd teljes lelki nyugalommal, lelki életünk abszolút összeszedettségével bizonyos mértékben képessé tesszük magunkat arra, hogy áhítattal adjuk át magunkat egy ilyen érzékfeletti világból származó jelenségnek. Nyugalmunk megőrzésével, áhítatos hangulatunkkal, amellyel ezt a kegyelmet várjuk és fogadjuk, tudunk tehát mi is közreműködni. Ezért azt mondhatjuk – bár ez a kijelentés paradoxnak tűnhet -, hogy a szellemi világban folytatott tevékenységünk, tetteink lelki nyugalmunktól függnek; minél nyugodtabbá válunk, annál több történhet általunk a magasabb világokban. Aki tehát valamilyen szellemi mozgalomban vesz részt, annál fontos, hogy ezt a hangulatot, ezt a lelki nyugalmat valóban ki tudja magában fejleszteni. Éppen a szellemi mozgalomban volna a legnagyobb mértékben kívánatos, hogy a résztvevői törekedjenek erre a lelki nyugalomra, erre a kegyelemteljes állapotra, a kegyelem tudatával eltöltött magatartásra a magasabb világokkal szemben.

Még valamire szeretnék rámutatni. Vegyünk a lelki-szellemi gyógymódot. A szellemi gyógyításnál sem az a lényeg, hogy ilyen vagy olyan kézmozdulatokat tegyünk! Meg kell őket tenni, de inkább csak előkészületképpen. Végeredményben mind csak arra szolgál, hogy nyugalmat, egyensúlyt teremtsen. Ami egy szellemi gyógyítás esetében külsőleg láthatóvá válik, tulajdonképpen csak előkészítése annak, amit a szellemi gyógyító tesz. Ami a végén s belül történik, az a lényeg.

Más helyet a megismerésnél, az észlelésnél. Nézzük meg, hogyan történik az észlelés a mindennapi életben a fizikai síkon. Mindenki tudja, hogy a fizikai síkok néhány területének kivételével a dolgok közelednek az emberhez. Nappali ébrenlétünk alatt a dolgok közelednek felénk, percről percre új benyomások érnek minket. Csak kivételes esetekben keressük fel mi magunk a benyomásokat és tesszük meg a dolgokkal azt, amit a dolgok tesznek meg velünk. De itt már a megismerés keresésének területére érünk. A szellemi megismerésnél nem ez a helyzet. Ott mindazt, aminek lelkünk előtt meg kell jelennie, magunknak kell lelkünk elé állítanunk! Míg minden szellemi világbeli tettünk, mindaz, aminek általunk kell történnie, azáltal történik, hogy a legtökéletesebb nyugalmat hozzuk létre magunkban, addig szüntelenül tevékenykednünk kell, ha a szellemi világban valóban meg akarunk ismerni valamit. E nélkül viszont nem juthatunk el a szellemi világok megismeréséhez! Erőfeszítéseket kel tennünk lelkünkkel, a dolgokat a legkülönbözőbb oldalakról kell megvizsgálnunk. Azokat a fogalmakat, amelyeket a magasabb világokról akarunk nyerni, hosszadalmas, nyugodt munkával kell kialakítanunk. Ha a fizikai világban egy asztalra van szükségünk, akkor ezt úgy készítjük el, hogy közben állandóan mozgásban vagyunk. Ha azonban a szellemi világokban akarunk valamit létrehozni, akkor nyugalmat kell teremtenünk, azt a fajta nyugalmat, ami szükséges ahhoz, hogy ott valami történjék; s ha valami megtörténik, akkor az a félhomályból lép ki elénk. Ha azonban meg akarunk valamit ismerni, akkor teljes erőfeszítésünkkel ki kell alakítani először inspirációinkat. A megismeréshez munkára van szükség, bensőleg tevékeny lelki hangulatra. Mindent magunknak kell összeillesztenünk; semmi sem kerül elénk, amit nem magunk állítottunk oda, hogy megismerjük. A szellemi világban tehát pontosan az ellentétét találjuk annak, amit a fizikai világban megszoktunk.

Még rá kell mutatnom arra a sajátos módra, ahogyan a szellemi világban élünk. Tudjuk, hogy az ember a megismerés első fokán elérkezik oda, amit imaginatív életnek, vagy más szóval valódi, a valóságot kifejező víziókban való életnek nevezünk. Míg a fizikai világban színek, hangok, szagok, ízérzetek vesznek minket körül, illetve az értelmünkkel ezekről alkotott képzetek, addig a szellemi világban először imaginációk kerülnek elénk – ezeket akár víziónak is nevezhetnénk. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy ezek az imaginációk és víziók, már amennyiben szellemileg helyesek, nem álomképek, hanem realitások, valóságok!

Vegyük például azt amikor az ember átlép a halál kapuján. A különbség a következő: A fizikai világban úgy észleljük a dolgokat, hogy látjuk a színüket, halljuk a hangjukat stb.; a szellemi világban hasonlatképpen úgy mondhatnám, hogy víziók felhője vesz körül minket. Minden vízió körülöttünk, sőt magunk is víziók vagyunk. Ahogy a Földön hús és vér vagyunk, úgy vagyunk a szellemi világban víziók. De a vízió nem álom; épp ellenkezőleg, tudjuk róla, hogy realitás. Ha találkozunk egy halottal, akivel korábban együtt voltunk, ő is vízió; része a vízióból álló felhőnek. De amint a fizikai síkon tudjuk, hogy a rózsa pirossága a rózsától ered, szellemi síkon ugyanúgy tudjuk, hogy ez a vízió abból a lényből indul ki, aki előttünk haladt a halál kapuján.”

-Rudolf Steiner -

(Élet a halál és az újraszületés között GA 141. 1912.11.05.)

forrás: Fülöp Zoltán - antropozofus.hu

Megdöbbentő: Mel Gibson ELŐSZÖR nyilatkozik a Passióról

Jim Caviezel

A férfi körülbelül 180 centiméter magas volt, testét teljesen megkorbácsolták, majd megfeszítették. 

De mi van akkor, ha A passió nem csupán egy film volt? 

Mi van, ha az egyik leghatásosabb keresztény film mögött egy sokkal különösebb, sokkal mélyebb

 történet húzódik meg, mint amit a vásznon láttunk?

MEGDÖBBENTŐ: Mel Gibson ELŐSZÖR nyilatkozik a Passióról - videó

forrás:Legendák Világa

Kapcsolódó írás:

A passió című film Názáreti Jézus életének utolsó tizenkét óráját jeleníti meg 

+ a Teljes Film:

https://dszilvia.blogspot.com/2024/12/a-passio-cimu-film-nazareti-jezus.html

 

Jim Caviezel és Mel Gibson

Miért épp Requiem a címe ennek a műnek?

 

Wolfgang Amadeus Mozart utolsó, halála előtt írt műve a Requiem in D minor (KV 626) 

egy zenetörténeti legenda, amelyet titok, fájdalom és isteni inspiráció leng körül.

A „Requiem” latin szó, amely az első sorból származik: Requiem aeternam dona eis, Domine – „Adj nekik örök nyugodalmat, Uram.” Már a cím is halotti misét jelent, de Mozart esetében ez több, mint gyász: ez a saját halálának zenéje.

1791 nyarán egy feketébe öltözött, névtelen követ érkezett Mozarthoz. Megrendelést hozott: írjon gyászművet egy ismeretlen megbízó számára. A zeneszerzőt ekkor már emésztette a betegség, és úgy hitte, az ég küldte a küldöncöt — saját temetésére.

Felesége, Constanze később úgy emlékezett: „Wolfgang nem a halálnak írt — a halál íratta vele ezt a zenét.”

A munka lázasan haladt, de minél közelebb került a befejezéshez, annál közelebb került saját végéhez is. A Requiem töredék maradt — de éppen ez teszi halhatatlanná. Az utolsó taktusokat már tanítványa, Süssmayr fejezte be, Mozart vázlatai alapján.

Így vált a mű a mester és tanítvány közös, transzcendens alkotásává - egy befejezetlen élet szimbolikus beteljesítésévé.

A Requiem nyolc fő részre osztható, mint egy spirituális utazás az életből az örökkévalóságba:

1. Requiem aeternam – könyörgés az örök nyugalomért.

2. Kyrie eleison – a lélek első kiáltása: „Uram, irgalmazz!”

3. Dies irae – az ítélet napja, amikor az ember szembenéz tetteivel.

4. Tuba mirum – a harsona megszólal, és a sírok megnyílnak.

5. Rex tremendae – a rettenetes király, Isten, ítélkezik.

6. Recordare – gyöngéd ima, amelyben az ember bocsánatot kér.

7. Confutatis – az elkárhozottak és a megváltottak szétválása.

8. Lacrimosa – a könnyek zenéje, az emberi szenvedés megváltása.

A Lacrimosa az a rész, amelynél Mozart letette a tollat.

A legenda szerint az utolsó szavai ezek voltak:

„Ezt a részt... a halál írja helyettem.”

Miről is szól valójában?

A Requiem nem egy halotti mise, ez Mozart személyes vallomása. Egy emberé, aki egész életében a fényt kereste, és most szembenéz a sötétséggel.

Nem a halálról szól, hanem a halál utáni békéről.

Minden hangban ott van az emberiség örök kérdése:

„Mi van a túloldalon?”

A Dies irae villámai és mennydörgései az ítélet félelmét tükrözik, míg a Recordare szelíd dallama az isteni irgalom reményét.

A Lacrimosa a földi könnyekből emelkedik az ég felé — mintha maga Mozart szállna fel a hangok szárnyán.

És miért maradt befejezetlen?

Mert az élet is befejezetlen.

Mozart nem halt meg, mielőtt elvégezte volna a munkát — a munka végezte el őt.

A Requiem befejezetlensége azt üzeni: az ember műve a földön mindig töredék marad, de az isteni rendben beteljesedik.

A zenetörténet egyik legmegrázóbb pillanata, amikor a Lacrimosa tizedik üteménél elhallgat a toll. Azóta minden előadásban ott visszhangzik a csend — az a csend, amelyben a mester szíve megállt.

És miért mondják, hogy ez a mű a halál szimfóniája?

A Requiem 1791. december 5-én, hajnalban maradt félbe — ugyanazon a napon, amikor Mozart meghalt.

A legenda szerint az éjszaka folyamán még próbálta diktálni a Lacrimosa szólamait, de a hangja elcsuklott, és csak ennyit mondott:

„Most már tudom, milyen a halál zenéje.”

A numerológiában a D-moll hangnem a „végső igazság” tónusa — ugyanebben a hangnemben írta Bach a Matthäus-passiót is.

Nem véletlen, hogy Mozart is ezt választotta: a D-moll az emberi lélek sötétségéből vezet a megvilágosodás felé.

A Requiem így nem a halált zengi, hanem a feltámadást — a lélek útját a fénybe.

Semmi sincs véletlenül a Requiem-ben.

Minden akkord, minden szólam egy imádság.

Mozart e műben nemcsak zeneszerző volt, hanem próféta — aki a hangokon keresztül üzent:

„A halál nem a vég. A halál csak a csönd, mielőtt újra megszólal a zene.”

- forrás: Merj élni -

- - - - - - 

Requiem Mass in D minor - Lacrimosa - videó

forrás:thelightisahead