"Harminckét éves voltam, amikor elvesztettem azt az embert, akit a világon a legjobban szerettem, az édesapámat. Édesanyám a születésemkor halt meg, így őt nem ismerhettem. Apám nevelt fel olyan türelemmel és szeretettel, amit soha nem tudtam eléggé megköszönni.
Nagyon erős volt a kötelék közöttünk, így harminckét éves koromra se nőttem fel egészen, mindig a kislánya maradtam.
Amikor meghalt, úgy éreztem, védtelen lettem egy hideg és idegen világban., ahol soha többé nem vár rám szeretet. Nem tudtam, mihez kezdjek, hogyan éljek tovább, hogyan járjak be nap mint nap a munkahelyemre, hogy álljak a tanítványaim elé, amikor minden percben azt éreztem, megszakad a szívem.
Édesapámtól örököltem egy kis pénzt, ezért úgy határoztam, elutazom nagyon messze.
Gyerekes ötlet: mintha a távolsággal a fájdalomtól is el tudnék távolódni.
Kivettem egy év fizetés nélküli szabadságot, és Indiába utaztam. A sorsom Rishikeshbe, Észak-Indiába sodort, a Himalája lábához.
Befogadott egy spirituális közösség az ashramjukban imádkozhattam, meditálhattam és némi házimunkáért cserébe szállást és ételt is kaptam.
Itt még erősebben átéreztem azt az elviselhetetlen fájdalmat, amit apám halála okozott, de napról napra erősebb lettem. Megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant.
Egyik nap meditáció közben elöntött a szeretet. Nem volt tárgya, alanya, csak úgy jött és elsöpört. Teljesen egyedül voltam a hatalmas, ódon falak között az imateremben, mégsem éreztem magányosnak magam. Potyogtak a könnyeim, ahogy ez az emberi szavakkal nem leírható, szépséges érzés leterített.
És akkor hirtelen megéreztem egy illatot. Ismerős illat volt, és kellemes hangulatot idézett bennem, de
de nem tudtam, mi lehet. Aztán rádöbbentem. Édesapám illata volt ez, az ő bőrének illata, egy kis dohánnyal kevert arcszesz és a kedves könyvei szaga.
Olyan valóságos volt, mintha ott ülne karnyújtásnyira mellettem. Szóltam is hozzá, apa, de a hangját nem hallottam. Hosszú percekig lebegtem ebben a gyönyörű áhitatban, és minden sejtemmel éreztem, mennyire szeret engem.
Biztosan tudtam, hogy ott van, jelen van és átölel. Másnap pedig rádöbbentem, hogy az apával kapcsolatos élmény épp május 31-én, a születésnapján történt velem.
Számomra többé nem kérdés, hogy van Túlvilág, és hogy édesapám nem halt meg, nem hagyott el.
Azóta az életem ragyog, mintha apa rendezgetné Odaátról."
- forrás: Kiskegyed Ezotéria -
- - - - - - -
Embermesék - ÜZENET ODAÁTRÓL - videó
