2011. december 25., vasárnap

Kalkuttai Teréz anya (1910 –1997)

"Az én hivatásom a szeretet!"
“A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre.” 
(Teréz anya) 


 Az élet himnusza

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!


"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek;
ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét;
ahol széthúzás, oda egyetértést;
ahol tévedés, oda igazságot;
ahol kétely, oda hitet;
ahol kétségbeesés, oda reményt;
ahol árnyék, oda fényt;
ahol szomorúság, oda örömet;
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
mint hogy vigaszra várjak;
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak,
inkább én szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek;
mert önmagunkat feledve - találjuk meg magunkat;
ha megbocsátunk - akkor nyerünk bocsánatot;
és ha meghalunk - azzal ébredünk az örök életre."


"Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nem kívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban." 


"A szeretet olyan gyümölcs, amely minden 
évszakban egyformán érik és érlelhető. Ez a gyümölcs mindenkinek érik, 
bármiféle megkülönböztetés nélkül. A szeretet rendszeres meditáció, 
intenzív belső élet, valamint kellő alázat és áldozatvállalás útján 
mindenki számára elérhető, megvalósítható! ...."
Teréz Anya -családi nevén Agnes Gonxha Bejaxhin- 1910. augusztus 27-én született Skopjében, a mai Macedóniában. 21 éves korában tette le első fogadalmait, majd 1937-ben az örökfogadalmat. A Teréz (Teresa) nevet a Loreto rend missziós nővérei közé belépésekor vette föl az indiai Kalkuttában. Először a bengáliai részleg egyik iskoláját vezette. Az őt követő nővérek jó része egykori iskolás tanítványai közül kerültek ki. 1946-ban "hívást kapott a hivatáson belül". Megfogadta, hogy a "szegények legszegényebbjeit" fogja szolgálni, azokat az embereket, akiket szó szerint hagynak az utcán meghalni.  Alázatosan és engedelmesen az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort a Kalkutta nyomornegyedébe költözött. Iskolát, majd otthont nyitott, ahol a súlyos beteg emberek békében és tisztességben halhattak meg. Szolgálta a leprásokat, AIDS betegeket és mindenkit, akikről elfelejtkeztek és akiket magukra hagytak.
1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai római katolikus rendet. 1959-ben megnyílt az első Kalkuttán kívüli ház, Dranchiban, majd egy újabb Delhiben. 1979-ben Nobel-díjat kapott. Folytatta munkáját annak ellenére, hogy a média sztárolni kezde. A születésszabályozás és abortusz kérdésében mutatott kategórikus elutasító véleménye nagy vitát kavart.