Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni...
A szinkronicitás szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni az 1920-as években. A szinkronicitás szótári definíciója pszichológiai értelemben 'eredetileg egymással kapcsolatban nem álló események előfordulása és a meggyőződés, hogy ez az együttes előfordulás nem puszta véletlen. Egyszerűen fogalmazva a szinkronicitás egy rejtélyes esemény, amikor két vagy több dolog történik egyszerre, egymással összefüggésben, bár normál esetben ez lehetetlennek tűnne. Jung úgy gondolta, hogy a szinkroncitás a spirituális ébredés kulcsfontosságú eleme. Ez vezeti ki az egyént az egocentrikus gondolkodásból, ez irányítja a gondolkodást a felismerés felé, hogy szorosan kapcsolódunk másokhoz.
Jung klasszikus példája a szinkronicitásra:
„Volt egy ifjú hölgy páciensem, aki egy fontos pillanatban egy álmot látott, amelyben arany szkarabeuszbogarat kap. Miközben álmát mesélte nekem, én a csukott ablaknak hátal ültem. Hirtelen zajt hallottam magam mögött, halk kopogást. Megfordultam és egy repülő bogarat láttam, amely kívülről ismételten az ablakszárnynak koppant. Kinyitottam az ablakot és elkaptam a bogarat, amint berepült. Az arany szkarabeuszhoz legközelebb álló kis lény volt, ami csak létezik ezen a szélességi körön: egy szakarabeuszok családjába tartozó rovar, az aranyos rózsabogár (Cetonia Aurata). Szokásával ellentétben épp úgy döntött, hogy abban a pillanatban óhajt berepülni egy sötét szobába.”
Jung a szinkronicitást „jelentőségteljes véletlennek” nevezte egy rejtélyes összhangnak olyan események között, amelyek elvileg nem függnek össze. Ezek azok az események, amik elbűvölő kis mosollyal zúzzák ripityára az összes addigi elképzelésedet a „valóságról”. Személyes tapasztalatom szerint nincs semmiféle szer, vagy más dolog, ami úgy fel tudna dobni, mint egy szinkronicitás élmény. Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Drámaibb esetekben már a lélegzeted is elakad. Majd szétrobban a fejed, extázisba kerülsz, döbbenetes élmény. Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni.
- Részlet David Wilcock „Az Univerzum Bibliája” című könyvéből -
forrás:angyalimenedek.hu
- - - - - -
Kapcsolódó írás:
Az Univerzum Bibliája - A Szinkronicitás kulcsa - David Wilcock
- - - - - - -
Szinkronicitás - Készítette:Kalo Jenő - videó
