2024. október 18., péntek

Nikola Tesla fiatal évei és a családja



Mint minden emberi élet megismerése, úgy Tesláé is a szüleinél kezdődik, mivel egy ember genetikai adottságai alapvetően meghatározzák a későbbi életét és lehetőségeit. A genetikai meghatározottságon túl megismerhetjük neveltetését és a rendkívüli képességei kibontakoztatása által kialakított egyedi, mechanikus világnézetét, melynek helyességét a mai agykutatás, az emberi érzékelés és elmeműködés vizsgálatának eredményei teljes mértékben alátámasztanak. Ugyanakkor megemlítésre kerülnek életének olyan eseményei is, amelyek egyértelműen egy fejlettebb, univerzális tudattal, azaz a Teremtővel való kapcsolatának bizonyítékai. 

A genetikai adottságok, a kivételes képességek folyamatos továbbfejlesztése, a széles körű olvasottság és a műszaki képzés, valamint a logikus, józan gondolkodás, továbbá a természet hű megismerésének olthatatlan vágya hatására Nikola Tesla olyan kutatóvá vált, aki a megállapításai alapjául szolgáló elméleteket mindig kísérletileg is ellenőrizte, azaz valóban természettudóssá, a valós tudomány művelőjévé vált. 

Ennek köszönhetően nemsokára képletesen szólva megtalálta a tudás fonalát, és szisztematikusan felgöngyölve azt, olyan területek megalapítója, illetve kimagasló alakja lett, mint a váltóáramú energiaellátás; a világítástechnika; a nagyfeszültségű nagyfrekvenciás technika; a rezonáns energiaátalakítás, a vezeték nélküli információ és energiaátvitel; a távirányítás és robotika; a részecskefizika; az elektroterápia; a megújuló energiaforrások hasznosítása; a rádiócsillagászat; a táv-geodinamika; a folyadékmechanika; a csillagközi információ- és energiaátvitel; az anyag-átalakítás vagy a természeti erők egyesített elméletének megalkotása.


Szülők, apja, Milutin Tesla: 
a) „Apám egy olyan katonatiszt fia volt, aki még a nagy Napóleon hadseregében szolgált, ő maga pedig bátyjával közösen, aki később egy kitűnő intézet matematika professzora lett, még katonai kitüntetést is kapott. De elég szokatlanul később a papi hivatást választotta, mely hivatásban magas rangot ért el. Apám nagyon művelt volt, valóságos természetfilozófus, költő, író. Apámnak bámulatos memóriája volt, és sokszor különböző nyelveken hosszasan idézett a művekből. Gyakran viccelődve megjegyezte, hogyha valamelyik latin vagy görög nyelvű mű elveszne, ő újra le tudná írni azokat. Az írásmódja még csodálatosabb volt. Rövid, tömör mondatokat írt, tele bölcsességgel és szatírával.” 

b) „Az volt a furcsa szokása, hogy magában beszélt, és gyakran olyan élénk beszélgetést folytatott, hogy a heves érvelésbe bonyolódva, még a hangnemét is megváltoztatta. Egy kívülálló megesküdött volna, hogy abban a szobában, ahol tartózkodik, több ember is jelen van.”

Az édesapa, Milutin Tesla, a nővérei és Nikola Tesla 23 évesen

Szülők, anyja, Duka Mandich: 
„Anyám az ország egyik legrégibb, egy sor feltalálót tartalmazó családjából származott. Mind az apja, mind a nagyapja számtalan eszközt talált ki háztartási, mezőgazdasági és egyéb célokra.” 
 
„Anyám elsősorban feltaláló volt, és azt hiszem, nagy eredményeket ért el, mert nem zárkózott el a modern világtól és a különféle lehetőségeitől. Kitalált mindenféle eszközt és készüléket, és az általa készített cérnából megszőtte még a legfinomabb mintákat is. Ő keltette a csírákat, termesztette a növényeket, amelyekből a szálakat kiválogatta. Fáradhatatlanul dolgozott, hajnalhasadtától késő estig, és a legtöbb általunk hordott ruha, valamint a ház berendezései is mind az ő keze munkájának gyümölcsi voltak. Amikor elmúlt hatvan, ujjai még annyira gyorsak voltak, hogy egy szempillantás alatt képes volt három csomót is megkötni.” 

„Akkoriban, mint a múltban oly sokszor gondolataimban felbukkant anyám tanítása: 
A szellemi képességek adománya Istentől való, isteni eredetű, ezért ha az elménket összpontosítjuk erre az igazságra, akkor összhangba kerülhetünk ezzel a hatalmas erővel.”  

Testvérek: 
„Bátyám olyan hihetetlen mértékben értelmes volt, hogy a szellemi fejlettség eme ritka jelenségét biológiai vizsgálatokkal nem lehetett megmagyarázni. Korai halála földi szüleimet vigasztalhatatlanná tette.” 

Fotografikus memória:
„Semmiség volt számomra emlékezetből felidézni egy könyv tartalmát, minden szót a fedő- és a hátlap között, az elsőtől az utolsóig. Jóllehet a nővérem és a bátyám ezt még nálam is jobban tudták. Ez egy furcsa memória, teljesen képi és visszamenőleges. Hogy pontos legyek – amikor a vizsgáimra tanultam – mindig három vagy négy nappal, ha nem egy héttel előtte el kellett olvasnom a könyveket, mert ez idő alatt tudtam csak felidézni és láthatóvá tenni a képeket. Viszont ha az olvasás utáni következő napon volt a vizsgám, a képek nem voltak tiszták, és az emlékek nem voltak teljesen tökéletesek.” 

Látás”zavar”, vizuális kivetítés, mentális utazás, erős vizualitás: 
„Gyerekkoromban egy furcsa kíntól szenvedtem, képek megjelenésétől, melyeket gyakran erős fényfelvillanás kísért, ami zavarta a valós tárgyak látványát, és akadályozta gondolkozásomat, valamint a cselekvésemet is. Ezek a jelenségek tárgyak képei és jelenetek voltak, amelyeket valóban láttam, és nem csak elképzeltem. Ha beszéltek hozzám, a szavak jelentésének tárgyi képei élesen megjelentek számomra, és néha képtelen voltam megkülönböztetni azt, hogy amit láttam az valóságos-e vagy sem.” 

„Amikor másodszor vagy harmadszor megismételtem ezeket a szellemi gyakorlatokat, hogy a látásomból száműzzem a zavaró képi jelenségeket, a gyógyító módszer fokozatosan veszteni kezdett az erejéből. Ekkor ösztönösen elkezdtem kirándulásokat tenni az általam ismert kis világ határain túlra, és új tájakat láttam meg. Először ezek nagyon homályosak, kivehetetlenek voltak, és elsuhantak, amint megpróbáltam a figyelmemet rájuk összpontosítani. Aztán növekedett az erősségük és az élességük, míg végül valódi tárgyakká váltak. Hamarosan rájöttem, hogy akkor járok a legjobban, ha egyszerűen belépek a látomásomba, egyre csak mélyebben és mélyebben, folyamatosan új élményeket szerezve, és így elkezdtem utazgatni, természetesen csak az elmémben.” 

„Ha becsukom a szemeimet, akkor először mindig egy nagyon sötét és egyenletesen kék hátteret látok, de nem olyat, mint tiszta szép időben, hanem olyat, mint a csillag nélküli éjszakáé. Pár másodperc múlva ez a képi háttér a zöld szín számtalan ragyogó szikrájával telik meg, melyek több hullámban felém áramlanak. Aztán jobbról megjelenik két, mindenféle, főleg sárga, zöld és arany színben játszó, párhuzamos és egymáshoz közel elhelyezkedő vonalakból álló csodálatosan szép alakzat, melyek merőlegesek egymásra. Rögtön ezután a vonalak ragyogóbbá válnak, és az egész kép sűrűn teli lesz apró, csillogó fénypontokkal. Ez a kép aztán lassan átvonul a látómezőn, és körülbelül tíz másodperc múlva, eltűnik a baloldalon, maga mögött hagyva egy mozdulatlan és eléggé szomorú szürkeséget, amikor is elérkezik a látomás második fázisa. Mielőtt elalszom, minden alkalommal személyek vagy tárgyak képei suhannak át a látóteremen. Amikor látom őket, tudom, hogy nemsokára öntudatlanságba merülök. Ha távol maradnak és nem jelennek meg, az azt jelenti, hogy álmatlanul telik az éjszakám.” 

 Különlegesen éles látás, hallás: 
„A látásom és a hallásom mindig is kivételes volt. Tisztán felismertem olyan távoli dolgokat, amiket ha mások néztek, akkor a nyomát se látták. Gyerekkoromban számtalan alkalommal mentettem meg a szomszédaink házát a tűztől, mert miután meghallottam az alig érzékelhető pattogó hangokat, amelyek nem zavarták az alvásukat, segítséget hívtam számukra. 
1899-ben, amikor elmúltam negyven, és Coloradóban folytattam kísérleteket, nagyon határozottan meghallottam a villámlásokat kilencszáz kilométeres távolságból. A füleim így több mint tizenháromszor voltak érzékenyebbek az átlagosnál, bár akkoriban úgymond tök süket voltam, ha hallásom élességét az idegi túlterhelés alatti időszakhoz viszonyítom. 
Budapesti tartózkodásom alatt három szobán keresztül is meghallottam egy óra ketyegését. 
Ha a szobában egy légy leszállt az asztalra, az tompa puffanást okozott a fülemben.” 

„…mindannyian húsból lévő gépezetek vagyunk, de úgy alakult, hogy én sokkal érzékenyebb vagyok a többieknél, ezért olyan hatásokat is tudok érzékelni, amelyekre ők közömbösek, ráadásul nemcsak felfogni tudom ezeket a hatásokat, hanem értelmezni is. Én egyszerűen csak egy precízebb automata vagyok, mint a többiek.” 

Érzékenység a mechanikus rezgésekre és elektromos terekre: 
„Egy lovaskocsi pár kilométerre való elhaladásába az egész testem beleremegett. Egy harminc-negyven kilométerre lévő mozdony fütyülésekor a kanapé vagy a szék, amelyen ültem, olyan erősen kezdett rezegni, hogy a fájdalom elviselhetetlen volt számomra. 
Lábaim alatt a talaj állandóan remegett. Az ágyamat gumialátétekkel kellett alátámasztanom, hogy egyáltalán valami kis nyugalmam legyen. A távoli és közeli zajok üvöltésnek tűntek, és gyakran olyan hatást keltettek, mint a kimondott szavak, ami megrémített volna, ha nem tudtam volna meghatározni az összetevő komponenseiket. 
A napsugarak, ha időnként megszűntek, majd visszatértek, olyan erős ütést mértek az agyamra, hogy beleszédültem. 
Minden akaraterőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy átmenjek egy híd vagy más építmény alatt, mivel a koponyámon éreztem a lesújtó nyomást. 
A sötétben olyan volt az érzékelésem, mint a denevéré, és egy tárgy jelenlétét háromméteres távolságról is megéreztem a homlokomon jelentkező, jellegzetes, libabőrszerű bizsergés segítségével.” 

„Ha egy kis négyzet alakú papírdarabkákat ejtek egy folyadékkal telt edénybe, akkor mindig valamiféle különösen borzasztó ízt érzek a számban.”  

Nikola Tesla nagyfrekvenciás spiráltranszformátora előtt ülve olvassa Roger Boscovich Theoria Philosophiae Naturalis című könyvét az East Houston Street-i laboratóriumában, New York-ban. 

Magas energiaszint, kis alvásigény: 
„Mindenek felett a könyveket szerettem a legjobban. Apámnak hatalmas könyvtára volt, és ha lehetett, megpróbáltam az olvasás iránti szenvedélyemet kielégíteni. Ezt azonban nem engedte meg, és ha rajtakapott, akkor mindig dühös lett. Ha meglátta, hogy titokban olvasok, eldugta a gyertyákat. Nem akarta, hogy tönkretegyem a szemeimet. De én szereztem faggyút, és a darabokat saját készítésű kanóccal bádogformákba öntöttem. Minden éjjel letakartam a kulcsnyílást és az ajtó réseit, és csak olvastam gyakran egészen hajnalig, amikor még mindenki javában aludt, kivéve anyámat, aki akkor kezdte meg napi fáradtságos munkáját.”  

Filozófia, mechanikus világnézet, külső hatások döntő szerepe az emberi gondolkodásban: 
a) „A folyamatos szellemi gyakorlatok ugyanis továbbfejlesztették a megfigyelőképességemet, és ez lehetővé tette számomra egy nagyon fontos igazság felfedezését. Rájöttem, hogy a (képzeletbeli) képek megjelenését mindig megelőzte egy valóságos helyszín jellegzetes és általában nagyon kivételes körülmények közötti látványa, és ez minden alkalommal arra ösztönzött, hogy meghatározzam ezt a (képeket) kiváltó impulzust. Egy idő után ez a törekvésem automatikussá vált, és nagy örömömet leltem megtalálni a kapcsolatot az ok és okozat között.” 

b) „Legnagyobb megdöbbenésemre nemsokára rájöttem arra, hogy minden gondolat, ami eszembe jutott, egy külső hatás által volt sugalmazva számomra. Sőt ezen kívül minden cselekvésemet is hasonló hatások ösztökélték. Az idők során teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én egy olyan mozgásra képes automata gépezet (robot) vagyok, aki az érzékszervek ingerlésére válaszolva gondolkozik és cselekszik.” 

Külső hatások szerepe az emberi cselekvésben, memóriában: 
a) „Tántoríthatatlan elszántsággal megkíséreltem behatárolni azokat a képeket, amelyek a gondolatokat kiváltották, és az eredeti vizuális inger megkeresése hamarosan a második legfontosabb dolog lett a számomra. Az akaratom automatikussá, gépiessé vált, mint ahogy valójában az is volt, és az évek folyamán az állandó, csaknem tudat alatti keresés eredményeképpen megszereztem azt a képességet, hogy mindig, szinte azonnal meg tudtam találni azt a vizuális ingert, ami később az adott gondolatot kiváltotta. De ez még nem minden. Nem sokkal korábban tudatosult bennem, hogy minden mozdulatom hasonlóképpen váltódik ki, és így évről - évre, keresés, megfigyelés és folyamatos ellenőrzés által, minden gondolatommal és cselekedetemmel bizonyítottam, és a legnagyobb megelégedésemre bizonyítom ezt ma is, hogy én egy olyan mozgásra képes robot vagyok, aki csupán az érzékszerveket érő külső hatásokra válaszolva gondolkozik, cselekszik és mozog. Az egész életem során csak egy vagy két olyan esetre emlékszem, amikor nem tudtam azonosítani azt a hatást, aminek következtében egy mozdulat, egy gondolat vagy akár egy álom is létrejött.” 

1. "Az emberi lény egy olyan önműködő robot, amelyet teljesen a külső hatások irányítanak. Bár látszólag akaratlagosan és előre meghatározott módon cselekszik, valójában azonban cselekedeteit nem belső, hanem külső hatások irányítják, hasonlatosan ahhoz a tutajhoz, amelyet a tenger hullámai sodornak. 
2. Nincs emlékezőképesség vagy bármilyen efféle képesség, mellyel az elmúlt hatásokat fel lehet idézni. Amit mi memóriának hiszünk, az nem más, mint az ismétlődő ingerekre adott növekvő érzékenység. 
3. Nem igaz az, amit Descartes gondolt az emberi agyról, az agy nem egy tároló szerkezet. Nincs állandósult feljegyzés az agyban, nincs tárolt tudás. A tudás olyasvalami, mint egy visszhang, amit először elő kell idézni, hogy aztán megjelenjen.” 

Első feltalálói lépések, lapát nélküli vízkerék, vákuum-motor, nagy tömegű forgó testek: 
a) „A következő próbálkozásomban már látszik az az ösztönös hatás, ami a későbbiekben meghatározta az életemet, vagyis a természet energiáinak az ember számára való hasznosítása. Ezt a cserebogarak segítségével értem el, ami valóságos pestisnek számított az országban, és néha még a fák ágai is leszakadtak pusztán a testük súlya alatt. A bokrokat szinte teljesen belepték. Négyet közülük egy vékony tengelyen lévő kereszthez kötöztem, és a tengely forgásával egy nagy tárcsát hajtottam meg, így jutva jelentős "teljesítményhez" általuk. Ezek az élőlények rendkívül hatékonyak voltak, mivel ha egyszer elindultak nem lehetett őket megállítani, órákig keringtek, és minél melegebb lett, annál keményebben dolgoztak.” 

b) „Röviddel ezután nekiláttam egy durranópuska elkészítésének, ami egy üreges csőből, valamint egy dugattyúból és két dugóból állt.”  

c) „Ha jól emlékszem ezután elkezdtem kardokat faragni a bútorok kényelmesen hozzáférhető darabjaiból.” 

d) „A tűzoltószivattyú esete, amiről már említést tettem, lángra lobbantotta ifjonti képzeletemet, és meggyőzött a vákuum korlátlan felhasználási lehetőségeiről. Őrülten vágytam arra, hogy hasznosítani tudjam ezt a kimeríthetetlen energiaforrást, de sokáig csak sötétben tapogatóztam. Végül azonban gondolataim egy olyan találmány képében kristályosodtak ki, ami lehetővé tette számomra azt, ami még soha egyetlen halandónak sem sikerült. Képzeljünk el egy hengert, mely két csapágyon szabadon foroghat, és egy olyan téglaalap formájú dobozban helyezkedik el, amelynek oldalaihoz tökéletesen hozzásimul a felszíne. A doboz nyitott fele további két részre van osztva a henger forgástengelyével párhuzamos fallal úgy, hogy azok légmentes tömítéssel tökéletesen el vannak választva egymástól. Az egyik ilyen rekesz nyitva marad, míg a másik lezárásra kerül, és ha ebből ki van szivattyúzva a levegő, akkor bekövetkezik a henger folytonos forgása. Legalábbis én ezt gondoltam.” 

e) „Egy másik, sokkal fontosabb és figyelemre méltóbb elgondolásomban energiát akartam nyerni nagy tömegű testek forgásából.” 

Fejbeni képalkotás, tervezés, emberi CAD, isteni, telepatikus kapcsolat: 
a) „Legnagyobb örömömre megfigyeltem, hogy könnyűszerrel képeket tudok létrehozni. Nincs szükségem modellekre, rajzokra vagy kísérletekre. Ezeket teljesen valósághűen meg tudom alkotni pusztán a képzeletemben is. Így ha jól meggondolom, a tervezés, a materializáció egy olyan újfajta alkotó módszerét fejlesztettem ki, ami gyökeresen különbözik az egyszerű kísérletezéstől, és véleményem szerint sokkal eredményesebb és hatékonyabb is annál.”

b) „Ha eszembe jut egy ötlet, először mindig a képzeletemben valósítom meg. Megváltoztatom a szerkezetét, továbbfejlesztem és működtetem a gondolataimban. Számomra teljesen lényegtelen, hogy például a turbinámat a képzeletemben működtetem, vagy a műhelyemben kísérletezek vele. Még azt is észreveszem, ha nincs kiegyensúlyozva. Nincs semmi különbség, bármi legyen is a probléma, mindkét módon ugyanarra az eredményre jutok. Ezzel a módszerrel képes vagyok gyorsan kifejleszteni és tökéletesíteni az elképzeléseimet anélkül, hogy bármit is megérintenék. Ha addig jutottam a megvalósításban, hogy minden lehetséges fejlesztést megvalósítottam, és nem látok hibát semmiben sem, akkor az agyam eme végső alkotását a valóságban is megépítem. A készülékeim így mindig úgy működnek, ahogy elképzeltem, hogy működniük kellene, és a kísérleteim is pontosan terv szerint mennek végbe.” 

Nikola Tesla találmányai

c) „Kétség kívül rendelkezünk olyan finomabb idegszálakkal, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy meglássuk az igazságot akkor is, amikor a logikus következtetés vagy más akaratlagos agyi tevékenység már eredménytelen.” 

d) „Abban a szent pillanatban, amikor a helyzetem már teljesen reménytelennek tűnt, megtapasztaltam a már említett fényfelvillanást, és a felettem lévő építmény képe megjelent a látomásomban.” 

e) „Csaknem vízbe fulladtam, eltemetődtem, elvesztem és megfagytam. Hajszál híján menekültem csak meg veszett kutyáktól, disznóktól és más egyéb vadállatoktól. Átéltem rettenetes betegségeket és mindenféle ritka balesetet, és az, hogy ma ép és egészséges vagyok, az igazi csodának tűnik. De ahogy visszaemlékszem ezekre az esetekre, az a meggyőződésem, hogy az életben maradásom nem a véletlen műve volt, hanem ténylegesen egy isteni hatalom munkája.” 

A természet megfigyelése, elektromosság, villámlások, hógolyó és lavina effektus: 
a) „Engem viszont lenyűgözött a Niagara-vízesés leírása, amit többször is átolvastam, és elképzeltem, amint a vízesés egy nagy kereket működtet. Mondtam a nagybátyámnak, hogy Amerikába fogok menni, és megvalósítom majd az elképzelésemet. Harminc évvel később láthattam a tervem megvalósulását a Niagaránál, és elcsodálkoztam az elme kifürkészhetetlen rejtélyén.”

b) „Egy téli napon más fiúk társaságában sikerült megmásznom egy meredek hegyet. A hó egészen nagy volt, és a meleg déli szél éppen alkalmassá tette célunk megvalósítására. Azzal szórakoztunk, hogy hógolyókat gyúrtunk, amiket aztán legurítottunk, és eközben azok több-kevesebb havat szedtek össze, majd bizonyos távolságra megálltak. Mi igyekeztünk túltenni egymáson ebben a sportban. Hirtelen láttunk egy hólabdát, ami óriási méretűvé duzzadva minden korábbinál messzebbre gurult, egészen addig, amíg már akkora nem lett, mint egy ház, majd egy mennydörgés kíséretében olyan erővel zuhant le az alattunk fekvő völgybe, hogy a föld beleremegett alattunk. Lenyűgözve néztem utána, és képtelen voltam megérteni, hogy mi történt. Még hetekkel később is magam előtt láttam a lavina képét, és azon tűnődtem, hogyan képes valami ilyen kis dolog olyan hatalmas méretűvé válni. Azóta a kis hatások felerősödése megigézett engem, és amikor évekkel később elkezdtem tanulmányozni az elektromos és mechanikus rezonanciát, intenzíven foglalkoztatott a tényleges kezdetük. Talán ha nem lett volna ez az erős gyerekkori élményem, akkor nem követtem volna nyomon azt a kis szikrát, amit az egyik tekercsem keltett, és soha nem találtam volna fel a legjobb találmányomat…” 

Tanulás, olvasottság, nyelvismeret, elemző-képesség, logikai és memória-gyakorlatok: 
a) „Mindenek felett a könyveket szerettem a legjobban. Apámnak hatalmas könyvtára volt, és ha lehetett, megpróbáltam az olvasás iránti szenvedélyemet kielégíteni.” 

b) „Szenvedélyesen szerettem a matematika tudományát, és a gyors számolás miatt gyakran elnyertem a tanárok dicséretét is. Ez annak a megszerzett képességemnek volt köszönhető, mellyel az ábrákat és számokat könnyedén elképzeltem, és végrehajtottam velük a műveleteket, de nem a szokásos fejszámolással, hanem úgy, mint a valóságban. Egy bizonyos bonyolultságig tökéletesen mindegy volt számomra, hogy a jeleket a papírra írom le, vagy elképzelem őket a lelki szemeim előtt. De a szabadkézi rajzolás, aminek az évek során annyi időt szenteltek, olyan nyűg volt számomra, amit nem tudtam elviselni. Ez már csak azért is furcsa volt, mert a családom legtöbb tagja viszont kiváló volt benne.” 

c) „Találékonyságomat az (anyám) által végeztetett gyakorlatoknak is köszönhetem. Különböző feladatokat végeztünk, mint például egymás gondolatainak kitalálása, logikai érvelésekben a hibák megtalálása, hosszú mondatok ismétlése vagy a fejben való számolás. Ezeknek a napi feladatoknak a célja a memória és az értelem fejlesztése volt, és főleg az elemzőképességé, ami rendkívül hasznosnak bizonyult számomra.” 

d) „Az idők során a különféle szellemi gyakorlatok az életem legfőbb részévé váltak. Kezdetben a vágyaim és kívánságaim csökkentek, de az óhajom és az akaratom ezzel párhuzamosan, folyamatosan növekedett. Évek alatt ilyen fegyelmezéssel az önuralom olyan tökéletes fokát értem el, hogy csak játszadoztam olyan szenvedélyekkel, amelyek a legerősebb embert is romlásba vitték volna.” 

Iskolák, matematika, fizika, gépészet: 
a) „A fizikaszertár tele volt különböző tudományos kísérleti eszközökkel, elektromos és mechanikus készülékekkel. A tanár előadásai és az általa bemutatott kísérletek lenyűgöztek, és kétség kívül hihetetlenül erősen ösztönöztek a feltalálásra.” 

b) „Az első évem sikere kivívta számos tanárom elismerését és barátságát. Ezek között volt professzor Rogner, aki számtani és geometriai tárgyakat tanított, professzor Pöschl, aki az elméleti és kísérleti fizika tanszék vezetője volt, és dr. Alle, aki integrál és differenciál számítást oktatott. Ez a tudós volt a legbriliánsabb előadó, akit valaha is hallottam. Különös érdeklődéssel viseltetett a fejlődésem iránt, és gyakran maradt még egy vagy két órát az előadóteremben, megoldandó problémákat adva nekem, amiben nagy örömömet leltem.” 

Feltalálás, váltóáramú motorok, generátorok és áramellátási rendszer: 
a) „Első gondolataink és erőfeszítéseink tisztán élénk és fegyelmezetlen képzeletünk ösztönös sugallatai. Amint felnövünk azonban egyre jobban értelmessé, rendszeresebbé és kidolgozottabbá válnak. De a korai impulzusok bár közvetlenül nem használhatóak, mégis a legjelentősebb pillanatai életünknek és meghatározhatják sorsunkat. Ténylegesen csak most érzem, hogy ha az elnyomásuk helyett megértettem és fejlesztettem volna őket, jelentős értékekkel gazdagítottam volna a hagyatékomat és a világot is. De férfikorba lépésemig nem fogtam fel, hogy egy feltaláló lettem.” 

b) „Először elképzeltem a gondolataimban egy egyenáramú gép képét, működtettem azt, és megvizsgáltam az állórészben lezajló áramváltozást. Aztán elképzeltem egy váltóáramú generátort, és tanulmányoztam benne a hasonló módon lezajlódó folyamatokat. A következőkben már egész rendszerek képét idéztem fel, amelyek motorokból és generátorokból álltak, és különböző körülmények között működtek. A képek, amelyeket elképzeltem teljesen valóságosak és kézzelfoghatók voltak. Az egész hátralévő grazi időszakom az előzőekhez hasonló intenzív, de eredménytelen erőfeszítésekkel telt, és már majdnem arra a következtetésre jutottam, hogy a probléma megoldhatatlan.” 

c) „Ebben a városban (Prága) történt, hogy döntő előrehaladást értem el, ami abból állt, hogy leválasztottam a kommutátort a gépről, és a jelenségeket ebből az új szemszögből vizsgáltam meg, de még mindig kézzelfogható eredmények nélkül.” 

d) „Annyi energiát spóroltam, hogy amikor a kérdésnek újra nekigyürkőztem, már csaknem sajnáltam, hogy a küzdelmem hamarosan véget ért. Amikor nekiláttam a feladatnak, azt nem olyan elhatározással tettem, mint ahogy azt az emberek általában teszik. Számomra ez egy szent fogadalom volt, élet és halál kérdése. Tudtam, hogy meghalnék, ha nem sikerülne. De ekkor már éreztem, hogy a csata meg van nyerve. A megoldás ott lapult az agyam valamelyik mélységes rejtekhelyén, de még nem tudtam a felszínre hozni.” 

Nikola Tesla váltóáramú motorjának rajza 

e) „Az egyik délután, ami örökre belevésődött az emlékezetembe, jókedvűen sétáltunk a barátommal a városi parkban, és költeményeket szavaltunk. Akkoriban kívülről tudtam egész könyveket, szóról-szóra. Az egyik ezek közül Göthe Faust-ja volt. A Nap éppen lemenőben volt, és ez emlékeztetett a következő nagyszerű sorokra: 

„Túléltük hát a napot, az izzó korong meghátrál, 
Ereje csökken, most messzire siet, 
S távolabb teremt majd új életet, 
Ó, hogy nincs szárnyam, mi az égbe emelne, 
Mindig utána, egyre csak utána repítve, 
Így hát egy szép álom közt tűnik el, 
De jaj, a szellem szárnya oly könnyű már, 
A testhez nem kötődik, úgy repül tovább.” 

Tesla-féle váltóáramú motor

Amint kimondtam ezeket a lelkesítő szavakat, az ötlet úgy villant át az agyamon, mint derült égből a villámcsapás, és a megoldás rögtön megmutatkozott számomra. Egy ággal a homokba rajzoltam azt az ábrát, amit hat évvel később az Amerikai Villamosmérnökök Intézetének előadásán is bemutattam, és amit a társam a parkban tökéletesen megértett. A képek, amiket láttam, annyira bámulatosan élesek és tiszták voltak, és olyan valódinak tűntek, mint bármely fém vagy kő, ezért így szóltam: Nem tudom, hogyan írhatnám le az akkori érzéseimet. Pygmalion se lehetett jobban meghatódva nálam, amikor látta szobra életre kelését. A természet ezernyi titkát, melyekre véletlenül bukkantam rá, ma is odaadnám ezért az egyért, amire minden valószínűség és a létezésem veszélyeztetése ellenére sikerült rájönnöm.”

- Kocsis G. István: Nikola Tesla élete és munkássága - részlet -

- - - - - -

TESLA 160  1. rész - videó
forrás Laja Vala 


TESLA 160  2. rész - videó
forrás Laja Vala