Kyle Gray: Angyalaid most is veled vannak

Kyle Gray a Sunday Times bestsellerlistás Angyalaid most is veled vannak című könyv szerzője, és nemzetközi spirituális tanító. Kyle kilenc könyv nemzetközi bestsellerszerzője.

Kyle spirituális utazása korán – mindössze négyévesen – kezdődött, amikor nagymamája lelke megjelent neki azon az éjszakán, amikor elhunyt. Ez a mély találkozás életre szóló törekvést indított el benne a láthatatlan világ megértésére. Tizenéves korában látott először egy angyalt, ami arra késztette, hogy a spiritualitás, és a meditáció különböző formáit tanulmányozza.

Kyle Gray angyalszakértő, médium

Az elmúlt 23 évben Kyle mély kapcsolatot ápolt a közönséggel szerte a világon. Földhözragadt, megközelíthető stílusa még a legmisztikusabb spirituális tanításokat is elérhetővé és valóságossá teszi. Szerepelt országos televízióban, rovatokat írt jelentős újságoknak és magazinoknak az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, és több mint egymillió könyvet adott el világszerte.

Fiatalos energiája ellenére Kyle hosszú múltra visszatekintő karrierje és közönsége töretlen bizalma sokat elárul. Nemcsak arról ismert, amit tanít, hanem arról is, ahogyan azt megéli.

Az angyalok látnak és szeretnek téged, és készen állnak arra, hogy támogassanak, 

ha te erre kéred őket.  

Angyalaid most is veled vannak című könyvében Kyle Gray szeretetteljes útmutatásával megbizonyosodhatsz arról, hogy az angyalok melletted állnak, most és mindörökké. Nem kell hívőnek lenned ahhoz, hogy érezd a jelenlétüket, meghívd őket az életedbe, és útmutatást kérj tőlük. 

 "Az angyalok megtapasztalása valójában az isteni szeretethez való kapcsolódás. Ez a szeretet érzése, a fény kifejeződése, és az érzés, hogy védelem alatt állunk. Az az érzés, hogy olyan erők vesznek körül, amelyek a legjobbat akarják számunkra. A béke érzése. Nincs kétségem afelől, hogy te is érzékelheted az angyalokat, és az imáid meghallgatásra találnak." 

- Kyle Gray -

Részlet a könyvből:

Miután elváltak a szüleim, és anyám éjjel-nappal dolgozni kezdett, iskola után többnyire az utcán töltöttem a délutánt, és a szomszéd gyerekekkel játszottam. Anyám sokszor betett egy leveskonzervet egy nejlonszatyorba, és átküldött Margarethez ebédelni. Hétvégenként meglátogattam apámat, aki többekkel osztozott egy lakáson. Én ezt nagyon menőnek találtam. Emlékszem, minden szobának külön zárja volt. 

Egyszer, tízéves koromban az utcánkban lakó egyik hölgy, Susan szellemidézést akart tartani. Hat emberre volt szüksége, aki hajlandó húsz fontot fizetni egy jóslásért, hogy el tudjon hívni egy Gladys nevű híres médiumot. Anyám azt mondta, ő is szívesen beszállna, de aznap elég későig vendége lesz a fodrászatban. Ennek ellenére megkapta az utolsó helyet. 

Amikor Gladys megérkezett, azonnal kijelentette, hogy hiányzik valaki, akivel neki beszélnie kell. Susan azt válaszolta, hogy igen, még várnak valakit. Gladys erre azt mondta, hogy tudja, és ne mondják meg neki a nő nevét, mert pontosan tudja, ki az, és egyszerűen képtelen megszabadulni a szellemektől, akik ezt a nőt keresik, ezért először vele kell beszélnie. 

 Susannek nem volt más választása, mint felhívni anyámat, aki épp dauert készített egy vendégének, és persze nem hagyhatta ott az illetőt a művelet közepén. Végül azonban mégis megoldotta valahogy, és futva érkezett Susan házához. 

– Maga Diane? – kérdezte Gladys köszönés helyett. 

Anyám bólintott. Amikor sikerült levegőhöz jutnia, közölte Gladysszel, hogy ő nem igazán hisz ebben az egészben. 

– Akkor miért van itt? – kérdezte Gladys. 

Anyám, aki egyáltalán nem zavartatta magát Gladys viselkedésétől, vállat vont. 

– Kíváncsiságból – felelte. 

– Aki kíváncsi, hamar megöregszik – vágott vissza Gladys. 

– Na, akkor siessen, és üljön le, mert az anyja beszélni akar magával! 

Anyám döbbenten lehuppant. 

– Van egy férfi is, aki beszélni akar magával – mondta Gladys. 

– A neve Hughey. 

Anyám felkapta a fejét. – Ismertem egy Hughey nevű embert. 

– Koszorúslányruhában látom magát, és Hughey is ott van. 

– Én voltam a lányának a koszorúslánya – közölte anyám. 

– Azért van itt, hogy köszönetet mondjon. 

Talán segített megmenteni Hughey életét valamikor? – kérdezte Gladys. 

Visszaemlékezés: egy péntek este anyám hazafelé tartott, amikor meglátta a közvetlen szomszédjukat, Hugh Woodsot, becenevén Hughey-t, az út szélén fekve. Egy másik járókelő segítségével anyámnak sikerült újjáéleszteni a férfit, akinek szívrohama volt. 

Mielőtt anyám felfoghatta volna, hogy mi történik, Gladys folytatta: 

– Diane, Diane, Diane – mondta pontosan olyan hangon és hanglejtéssel, mint a nagymamám élete utolsó napjaiban. 

– Ki az az Agnes? 

– Az édesanyám – felelte anyám elcsukló hangon.

– Látja magát, ahogy a tükör előtt áll fekete miniszoknyában. 

Anyám nem sokkal korábban vált el, és nagyon sokat fogyott. Karcsúbb volt, mint tizenéves kora óta bármikor, és nemrég vett egy fekete miniszoknyát egy barátnőivel töltött estéhez. 

– Az anyja a kék szemű fiúval akar beszélni. 

Nana gyakran hívott így. 

Gladys egyenesen anyám szemébe nézett. 

– A fiú látta az anyját, miután meghalt. Ő is ugyanazt a munkát fogja végezni, mint én. Mire tizenhét éves lesz, a neve benne lesz az újságokban. Országszerte ismerni fogják. Beutazza majd az egész világot, és maga soha nem fogja megkérdőjelezni, hogy a fia mit képes látni és hallani, mert az messze túlmutat majd azon, amit maga valaha is el tud képzelni. 

Durva, igaz? 

Mielőtt rátérnék ennek a próféciának a megvitatására, szeretnék erről beszélni: 

Gladys megerősítette azt, hogy láttam a nagymamámat a halála éjszakáján. Szóval nem őrültem meg, nem hallucináltam, és nem álmodtam. Bizonyos értelemben Gladys ugyanazt a szerepet játszotta itt, mint amikor én találkoztam a kislánnyal, akit nyolc angyal kísért. Fiatal fiúként ekkor találkoztam először a halál utáni élettel – amit számos további eset követett. 

És akkor még ott volt Gladys üzenetének harmadik része… 

Valami nagy dolog fog történni velem. 

 Évekkel később, miután elkezdtem kártyát olvasni, és voltak kisebb sikereim, interjút készített velem a Daily Mail, majd ezt követően anyámmal elutaztunk a Földközi-tengerhez nyaralni. 

Anya pénteken talált egy hajóútra szóló kedvező ajánlatot, és hétfőn már úton is voltunk. Amikor egy hét evés, alvás és Tunézia, Pisa, Nizza meg Menorca kikötőinek felfedezését követően visszaérkeztünk az Egyesült Királyságba, a nevem ott szerepelt az újságban: 

„Látom az angyalokat: 

A Daily Mail felkereste az Egyesült Királyság 

legfiatalabb médiumát” 

Pontosan úgy történt, ahogy Gladys évekkel korábban megjósolta. Kétségtelenül médium lettem, és tizenhét éves koromra ismertté váltam, de a „médium” és a „látnok” megnevezések helyett jobb szeretem a „hírnök” szót. 

Én hírnöknek tartom magam. Úgy tűnik, mindig is ez volt a szerepem az életben. Már az első rólam szóló iskolai jelentésben is az állt, hogy nagyon szívesen részt veszek az iskolai beszélgetésekben. Manapság a barátaim társaságában és különböző közösségekben is én vagyok a szervező, én szedem össze az embereket, én vezetek. Én vagyok az összejövetelek kezdeményezője és a beszélgetések elindítója. Ha könyvturné van, azonnal csoportos beszélgetést szervezek. Mindenkivel megbeszélem, hogy találkozzunk a társalgóban egy kávéra, vagy első este a bárban egy üdvözlő italra. Ha reggel sétálni indulok egy barátommal, körüzenetet küldök a többieknek: „Nem akar valaki csatlakozni?” Néha az adott barátom megjegyzi, hogy „jobb lett volna, ha csak ketten lennénk”, de én azt szeretem, ha minél többen vagyunk! A szomszédaim számára is létrehoztam egy csoportot. 

Úgy gondolom, az emberek összekapcsolása az, amire hivatott vagyok. Az a hivatásom, hogy kommunikáljak az angyalokkal, és kártyát olvassak, ugyanakkor az is, hogy kapcsolatot létesítsek az emberek között. Nagyon nem szeretem, amikor valaki kimarad valamiből. Pontosan tudom, milyen érzés. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy mindig van társaságuk. Ez az én tevékenységem központi üzenete. 

Egyszer találkoztam egy Tina nevű nővel, akinek korábban hihetetlen angyali találkozásban volt része. Az életünk tíz évvel ezelőtt keresztezte egymást, amikor felhívtak telefonon egy tévétársaságtól, amely Floridában akarta forgatni az angyalokkal való találkozásokról szóló sorozat első részét. Tina angyali találkozása néhány évvel korábban történt. 

Tina és Damian fiatal párként épp az évfordulójukat ünnepelték. Újszülött gyermekükre bébiszitter vigyázott. Mivel jó ideje alig mozdultak ki kettesben, izgatottan várták, hogy elmehessenek az otthonuktól nem messze lévő elegáns étterembe. A remek vacsorát követően éppen hazafelé tartottak, amikor egy férfi, aki az autópálya szemközti sávjában haladt, átszakította a szalagkorlátot, és áthajtott az ő oldalukra. Damian közvetlenül az ütközés előtt félrerántotta a kormányt, így próbálva elkerülni a balesetet, de az érkező autó óránkénti 100 kilométeresnél is nagyobb sebességgel csapódott nekik az utasoldalon, ahol Tina ült. 

Damian ekkor elvesztette az eszméletét, és arra tért magához, hogy az autó lángokban áll. Több autós is megállt mögöttük. Az embereknek sikerült Damiant kirángatni az útra, és eloltani a tüzet a ruháján.

Tinában is ekkor tudatosult, hogy ég az autó, és ő meg fog halni. Utolsónak hitt pillanataiban így imádkozott: 

„Drága Istenem, azt hallottam, hogy a mennyben van egy különleges hely azok számára, akik megbocsátást kérnek. Kérlek, bocsásd meg nekem minden bűnömet!” 

Ebben a pillanatban egy angyalt látott, aki a kezét az ablakra tette. A következő pillanatban az angyal valahogy a karjába vette, és kiemelte az autóból. 

Ugyanakkor a szemlélődők azt látták, hogy egy feketébe öltözött férfi fut be az autópálya mellől a tűzbe, feltépi Tina ajtaját, kihúzza őt az autóból, és a földre fekteti őt, a férje mellé. 

Amikor Tina visszanyerte az eszméletét, azt hallotta, hogy Damian üvölt a fájdalomtól. A férfi harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a teste nagy részén. Amikor Tina felpillantott, egy idegen arcot látott. A fekete ruhás férfi volt az, aki két kezébe fogta Tina arcát, és azt mondta: 

– Rendbe fogsz jönni. 

Megérkezett a segítség, és miközben Tinát betették a mentő autóba, hallotta, amint azt kérdezgetik egymástól az emberek körülötte: 

– Te is láttad az angyalt? 

Ekkorra a férfi már eltűnt. 

Damian és Tina azt érezték, hogy kaptak még egy esélyt, amit valamiképp viszonozni akartak, ezért amikor felépültek, elhatározták, hogy örökbe fogadnak egy kislányt. Damian később könyvet írt mindarról, amit átéltek. 

Amikor találkoztunk, nyilvánvaló volt, hogy keresztény hitük miatt nincsenek igazán kibékülve médium mivoltommal és a csatornázással, vagyis az emberek és angyalok közötti kapcsolat létrehozásával. Köszönhetően azonban annak, hogy gyermekkorom része volt a kereszténység, rá tudtam hangolódni a világról alkotott felfogásukra. 

Megkérdeztem Tinát, hogy találkozott-e már valaha angyalokkal, mire azt válaszolta, hogy mindig is látott angyalokat. Egyik alkalommal a templomban, miközben a gyülekezet tagjaival együtt zsoltárokat énekelt, és magában hálát adott Istennek, amiért egy angyal megmentette az életét, angyalok jelentek meg. Aranyszínű fény formájában ereszkedtek le a mennyezetről, és ott szálldostak a gyülekezet tagjai körül. Az egyik egészen közel suhant el Tina mellett. 

– Amikor láttad azokat az angyalokat, megkérdezted tőlük, 

hogy milyen üzenetet hoztak? – kérdeztem.

 Azt válaszolta, hogy nem, mire én persze megtudakoltam, hogy miért nem tette. 

Egyszerű választ adott: 

– Nem tudtam, hogy lehet ilyet tenni. 

Sok más keresztényhez hasonlóan Tina is azt tanulta, hogy nem tanácsos közvetlenül kommunikálni az angyalokkal. Mindig is azt érezte, hogy az angyaloknak üzenete van a családja számára, de nem tudta, hogyan kaphatná meg azokat. 

Elmondtam neki, én mit hiszek: 

– Egész egyszerűen megszólíthattad volna őket. Ott voltak előtted. 

Aznap este, amikor a szállodai szobában az ágyban feküdtem, imádkozás és meditáció közben gondolatban azt mondtam: 

Ha itt van ennek a házaspárnak az angyala, köszönettel venném, ha tudatná velem a nekik szóló üzenetét. 

Erre egy hang tisztán és érthetően azt mondta: 

– Azt akarjuk, hogy Damian tudja: nem az ő hibája volt. 

Másnap, amikor átadtam az üzenetet Damiannek, sírva fakadt. Tina megfogta a kezét, és ő is elsírta magát. 

– Mindig is úgy érezted, hogy a baleset a te hibád volt – magyaráztam 

- de az angyalok azt akarják, hogy tudd: 

Isten megbocsátott neked. 

Már csak neked kell megbocsátanod önmagadnak. 

– Ha nem kaptam volna félre a kormányt, akkor az az autó nem a te oldaladon csapódott volna belénk – mondta Damian a könnyeivel küszködve Tinának. 

Tina erre kijelentette, hogy nem hibáztatja semmiért, és megölelték egymást. 

Megrendítő pillanat volt, de csak nagyon kevesen látták, mivel a sorozatból végül nem lett semmi. Ettől függetlenül megtiszteltetés volt számomra, hogy átvehettem és továbbíthattam ezt az üzenetet a házaspárnak. 

Remélem, most már tudják, hogy közvetlenül is kaphatnak üzenetet az angyaloktól. Sok ember nincs tudatában annak, hogy amikor ilyen találkozásban van részük, aktívan részt vehetnek abban. Ez rád is vonatkozik. Aktív részese lehetsz az angyalokkal való találkozásnak. Tudasd az angyalokkal, miszerint nyitott vagy a részvételre. 

Mondd ezt: 

„Látlak és érezlek téged. Hálás vagyok a jelenlétedért és minden üzenetért, 

amelyet meg akarsz osztani velem.” 

Kyle Gray

Angyal ima Kyle Graytől - videó

Kyle Gray egy hálaimát oszt meg, hogy segítsen 

megerősíteni a kapcsolatodat az angyalaiddal.

forrás:Hay House UK