Az emberi élet teljessége nem a felhőtlen boldogság pillanatainak számában mérhető, hanem abban a mélységben, amellyel képesek vagyunk átölelni a létezés minden nehézségét és szépségét. Helen Keller gondolata a bátorságról és a türelemről tökéletes hidat képez korábbi felismeréseinkhez: ha az életünk kizárólag örömökből állna, lelkünk legnemesebb izmai elsatnyulnának. A döntéseink pillanatában alakuló sorsunk ugyanis nemcsak a sikeres választásokról szól, hanem arról is, hogyan állunk helyt a viharban, amikor a körülmények próbára teszik a felelősségvállalásunkat.
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a felismerés, hogy van valami, ami sokkal fontosabb a pillanatnyi kényelemnél vagy biztonságnál. Amikor azt mondjuk, hogy felelősségtudat nélkül semmit nem érünk el, valójában arra utalunk, hogy a nehézségek adják meg a választásaink súlyát. Egy olyan világban, ahol minden akadálytalanul és azonnal megadatik, a döntés súlytalanná válik. Az ok és okozat törvénye azonban éppen a kihívásokon keresztül tanít meg minket arra, hogy a sorsunkat mi magunk kovácsoljuk. Ha nem lennének sötét völgyek, nem értenénk a fény értékét, és soha nem kényszerülnénk rá, hogy szembenézzünk önmagunkkal és a múltunkkal.
A türelem pedig az a belső csend, amelyben megérlelődnek a helyes válaszok. Gyakran akarjuk azonnal látni a döntéseink gyümölcsét, de a sors alakulása olykor olyan, mint a föld alá vetett magé: időre, sötétségre és nyomásra van szüksége a csírázáshoz. Sokan azért bukunk el az önismeret útján, mert nincs türelmünk kivárni a belső átalakulás folyamatát. Mutogatunk a külvilágra, hibáztatunk másokat a fájdalmainkért, pedig a fájdalom gyakran csak a lélek jelzése, hogy ideje változtatni, ideje tanulni. A türelem képessé tesz minket arra, hogy ne meneküljünk el a nehéz helyzetek elől, hanem megfigyeljük bennük önmagunkat.
Amikor felnőtt fejjel ráébredünk, hogy a tudás és az elme pallérozása mekkora áldás, valójában azt a bátorságot gyakoroljuk, amiről Helen Keller beszél. A „mit fognak szólni” béklyóitól való megszabadulás az egyik legnagyobb tett, amit önmagunkért megtehetünk. Ehhez azonban kell az a fajta spirituális tartás, amely felismeri: a kihívások nem ellenségeink, hanem tanítómestereink. Az ismeretlenbe való bátor fejest ugrás – legyen szó egy új kurzus elkezdéséről vagy egy fájdalmas családi minta megtöréséről – az a pont, ahol a sorsunk új alakot ölt.
A belső béke nem egy statikus állapot, ahol már nincs több probléma, hanem egy dinamikus egyensúly, ahol minden nehézségben látjuk a fejlődés lehetőségét. Ha elfogadjuk, hogy az élet nemcsak örömökből áll, akkor megszűnik bennünk az ellenállás a nehéz időszakokkal szemben. Megértjük, hogy a sorsunkért vállalt felelősség magában foglalja a türelmet a gyógyuláshoz és a bátorságot a szembenézéshez. Isten és az univerzum törvényei támogatják azt, aki hajlandó a tükörbe nézni, de a munkát nekünk kell elvégeznünk.
Minden egyes nap, minden egyes döntésünkkel azt az embert építjük, akivé válni akarunk. Nem a bizonyítványok és nem a falon lévő papírok határoznak meg minket, hanem az a tartás, amivel a sorsunk viharaiban is megőrizzük emberségünket és segítő szándékunkat. A tudás, amit megszereztem, és amit nap mint nap igyekszem átadni, abból a felismerésből fakad, hogy minden belőlünk ered. Ha merünk álmodni, merünk tanulni és merünk szembenézni a múlttal, akkor a bátorság és a türelem nem csupán szavak lesznek, hanem a mindennapi valóságunk tartóoszlopai.
Tanulni és jobb emberré válni a legszebb feladat, és bár az út olykor meredek és rögös, ne feledjük: éppen ezek a kaptatók teszik lehetővé, hogy felérjünk a csúcsra, ahonnan már tiszta rálátásunk nyílik saját életünk értelmére. Ne féljetek a nehézségektől, mert azok a kovácsműhelyek, ahol a sorsotok legszebb formája készül. Merjetek önmagatok lenni, merjetek fejlődni, és higgyetek abban, hogy minden döntésetek egy-egy lépés a belső szabadság felé.
Kölcsönvett valóság
- Szerző: Shizel Fehérvári Judit Holisztikus Terapeuta-író -
- - - - - - -
A Széllel Szállok - videó
forrás: Azarun
