Kik az energiavámpírok?

Az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek maguknak.

Ennek elsősorban az az oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, ami alapvetően minden embert táplál. Egy gyermeknek mikor megszületik, sokáig csak egyetlen külső energiaforrásra van szüksége ahhoz, hogy életét kibontakoztassa, és ez az őt tápláló anya. Ha egy gyermek megkapja a megfelelő figyelmet ettől a forrástól, akkor még a leválás után nagyon sokáig nincs szüksége más külső energiaforrásra. Ha megnézünk egy 3 és 7 év közötti gyereket, azt látjuk, szakadatlan fel és alá rohangál; hihetetlen mennyiségű energiája van. Szabadon nyeri ezt az erőt környezetéből. A nehézség inkább pont az, hogy ezt a rengeteg energiát hogyan tudja levezetni. Felnőtt korban viszont éppen az ellentéte alakul; sok ember már nem képes a környezete szabadon nyújtott energiaforrásaiból táplálkozni, ezért állandó és örökös figyelemre van szüksége másoktól.

Az energiahiányos ember nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá.

Hogyan ismerhetjük fel?

Az energiavámpírt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy ha valamilyen baja van, akkor azt soha meg sem próbálja saját maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással. A problémát azonnal valaki mással is meg akarja osztani. Mindegy milyen módon: lehet telefonon, lehet személyes találkozás útján is. „Tehát az történt, hogy…” és mondja másnak a gondját, baját. És azzal, hogy ezt elmondja, egyetlen egy dolgot akar, a másik ember figyelmét.

Majd a második helyen a sajnálatát, a harmadik helyen pedig azt, hogy a másik ember oldja meg az ő problémáját valahogy. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Ekkor nyilván nem is képes semmilyen külső segítséget vagy megoldást elfogadni, de mindenképpen energiát kiköveteli magának. Az energiát, hogy sajnálj engem, figyelj rám, érezz pontosan ugyanúgy, mint én.

Milyen kérdéseket tesznek fel az energiavámpírok?

Például, ugye milyen szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre mi ilyen dolgokat mondunk, hogy ez nagyon szörnyű, hogy veled történik. Hogy borzasztó, hogy veled történik, és mennyire sajnállak téged. És ilyenkor nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket gyengíti. És minél több ilyen együtt-érző kijelentést tud kierőszakolni magának egy energiavámpír, annál több energiát nyer általa. Tehát folytatja: „Most mit tennél a helyemben?” vagy „sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra maradok”. És erre mondjuk, dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk, támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. Mind-mind a szó szoros értelmében energiát rabol tőlünk.

Ennek a vampirizmusnak borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt, ő a teljes érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után, ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Mi is átvettük, és így magunk is energiahiányosnak érezzük magunkat.

Ez érzések szintjén azzal járhat, hogy fájni kezd a fejünk, illetve először feszültséget és idegességet kezdünk érezni. Nem feltétlenül azért, mert amit mond az idegesítő, hanem az egész lényében van valami idegesítő. És mondható, hogy ezeket a vámpírokat viselkedésszinten általában sokszor jellemez egy túlzott érdeklődés, túlzott figyelem, amikor a másik emberre „cuppannak”, szinte belemásznak az ember „aurájába”. Rámászik, nyomul, és kérdez, és mondja, mondja, mondja. És nem lehet leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember mintha megfulladna a másik puszta jelenlététől, és feszültség, idegesség, majd fejfájás keletkezik. Van, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána egy óráig fáj a fejünk. Mert annyi mindent zúdított nyakunkba, hogy már nem tudjuk elviselni. Ő pedig jól érzi magát ettől. Mi pedig közben fulladhatunk, köhöghetünk, mintha influenzásak lennénk, és amint leteszi a telefont, elmúlnak a tüneteink. Csak a kimerültség, levertség, marad miután letesszük a telefont.

Hogy tudunk védekezni ellene? Hogy tudunk feltöltődni?

A legtöbb ember egyszerűen úgy védekezik az ilyen energiavesztések ellen, hogy ezután önkéntelenül ő is „leszívja” másét. Miután találkozott egy energiavámpírral, és őt leszívták, és ő is energiavesztett állapotba került, akkor elkezdi a frissen hallott problémát tovább mondani. Hogy képzeld, az előbb felhívott x.y. és ugyanazt a történetet elkezdi mesélni. Sajnálatot és figyelmet akar a másiktól. Mert a FIGYELEM AZ ENERGIA. És a figyelem az energiaátadásról szól. Nemcsak az érzelmek szintjén zajlik a kommunikáció, A FIGYELEM KONKRÉTAN FINOM ENERGIA ÁRAMLÁST IS JELENT. Amikor egy másik emberre figyelek, és vele gondolatban kapcsolatban vagyok, akkor az én finom energiatestem megnyílik a másik ember finomenergia testére, pusztán a figyelemmel. VAN EGY FINOMENERGETIKAI MEZŐ, MONDHATJUK, HOGY NEM A TUDATI SZINTEN, HANEM A KOLLEKTÍV TUDATI SZINTEN, És az ember EZEN A CSATORNÁN ÁT RABOLJA EL AZ ENERGIÁT. De hívhatjuk ezt figyelemenergiának is. A figyelem a központja, és nem a csatorna, ahol ez az energia elszipkázódik.

Tehát a védekezés egyik módjaként nagyon sok ember egyszerűen továbbadja a problémát, hogy a másik ember neki adjon energiát a figyelmével. EGYÉBKÉNT LEGTÖBBSZÖR A SZÜLŐ-GYEREK KAPCSOLATBAN FORDUL EZ ELŐ, ahol gyakran az idősebb szülők, akik nehézségekkel küzdenek, felhívják a saját gyerekeiket, és csak árad belőlük a panasz, a panasz. Persze ez fordítva is lehet.

Még egyszer röviden, az energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak. SOHA EGYETLEN POZITÍV gondolatuk nincs, BENNÜNKET LELKI SZEMETESLÁDÁNAK HASZNÁLNAK.

És semmi másra nincs szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy velünk mi van. Mindjárt azzal kezdi, hogy azért telefonálok, mert képzeld el, hogy mi történt velem, és mondja és mondja.

Mindenki lehet energiavámpír

Időről időre minden ember beleesik ebbe a hibába, így ez nem azt jelenti, hogy egy TELJESEN NORMÁLIS EMBER NEM VISELKEDHET ÍGY, nyilván ha nagy baj ér bennünket, problémák, akkor mi is beleesünk az energia-vampirizmus jelenségébe. Bátran lehet azt mondani, hogy ez egy általános dolog, mert az embernek szüksége van arra, hogy elég figyelmet, és szeretetet kapjon. És ilyenkor csak arra van szüksége, hogy te adjál, és adjál. NAGYON SOK PÁRKAPCSOLAT MŰKÖDIK ÍGY. Mondhatjuk, hogy a rossz házasságokban csak az egymás energiáinak a folyamatos rablása történik. Ahol egy házaspár semmi másra nem használja a másikat, minthogy valakinek elmondhassa a gondját, baját, panaszát. A másik a saját gonddal, bajjal, panasszal reagál. Így aztán gyakorlatilag két ember semmi mást nem csinál, csak folyamatosan panaszkodik, így mind a kettő energiavesztett, erőtlen, és csakis azért, mert egymás energiáit folyamatosan szívják el. Ezzel egymást ugyan táplálhatják ideig-óráig, de általában mindig több fogy el, mint amennyi újra generálódik.

Persze mondhatjuk, hogy egy párkapcsolatban ilyenkor a másik fél reagálhat úgy, hogy de kinek másnak mondhatnám el a gondom bajom? Kinek panaszkodhatnám ki magam? Kivel lehetnék őszinte, ha nem veled, az életem párjával? És ez mind rendben is van, hiszen jóban rosszban tényleg együtt lehetünk, csak a helyes mértéket kell megtalálni, hogy meddig akarunk panaszkodni, vagy mit várunk a másiktól. Az ilyen kapcsolatokban a panaszkodó fél általában nem segítséget akar, csak energiát. Nem engedi, hogy segítse a másik fél, hanem csak panaszkodni akar.

Sokszor esnek az energiavámpírok áldozatai abba a hibába, hogy a panaszok meghallgatása után, meg akarják oldani a vámpír problémáját. NAGYON FONTOS, HOGY ITT NEM TANÁCSOLNI KELL, HANEM CSELEKVÉSRE KELL KÉSZTETNI. Olyan kérdésekkel, mint: MIT FOGSZ MOST TENNI? És ha nem tudja, akkor nem meg kell neki mondani, hogy mit tegyen mondjuk akkor, ha a felettese megalázza, hanem kérdéseket feltenni. Például ki lehetne az, aki neked ebben a helyzetben segíteni tudna, és mivel? A cél az, hogy aki ebbe az energiavesztett állapotba ragadt, azt cselekvésre kell késztetni, és nem dönteni kell helyette. Mert éppen erre játszik az ENERGIAVÁMPÍR, hogy ne ő oldja meg a problémáját, hanem mások oldják meg helyette.

Sok ember nem azért lesz ENERGIAVÁMPÍR, mert az akar lenni. Hanem mert egyszerűen OLYAN ENERGIAVESZTETT ÁLLAPOTBAN VAN, HOGY NINCS MÁS MÓDJA, LEHETŐSÉGE, MINTHOGY EHHEZ FORDULJON. Ez egy önkéntelen viselkedés. Csak az a nehéz, amikor valakinek, ez rendszeres vagy állandó szokásává válik. Például ha valakit felhívja az anyukája minden este, hogy fél órát panaszkodjon a telefonban. Vagy tudod, hogy barátnőd minden nap 7-kor felhív, és hogy arról fog beszélni, hogy mennyire csalódott a jelenlegi párkapcsolatban, és hogy neki miért nem jön össze. EZ TIPIKUS ENERGIAVÁMPÍR VISELKEDÉS.

A világban egyébként az emberek egyharmada energiavámpír, akik pusztán mások energiából élnek, és a saját problémáikat folyamatosan másokkal oldatják meg. Legtöbbször érzelmi zsarolás útján. És sajnos a párkapcsolatok nagy része is ilyen. Nagyon sok ember arra használja a párkapcsolatát, hogy onnan nyerjen energiát, figyelmet. A FIGYELEM ADÁSA LEHET NAGYON JÓ DOLOG, DE CSAK ABBAN AZ ESETBEN, HA ÖNKÉNTES. Ha magamtól eszembe jut, hogy virágot vigyek a feleségemnek, és ez jól esik, és pozitív érzéseket kelt, és energetikailag is töltődik, az mindenki számára teljesen rendben van. De ha ő kierőszakolja, mondván „te soha nem hozol nekem virágot, nem figyelsz rám”, ez már energiavampirizmus.

(Forrás: angyalforras)

Az adok-kapok törvénye

Az élet második spirituális törvénye az Adok-kapok törvénye. E törvény neve azért jelenik meg ilyen szópárban, mert a világegyetem dinamikus változásokkal működik. (Rövid megfogalmazásban: az Adás törvényének is nevezik). Semmi sem statikus. Testünk dinamikus és állandó kölcsönhatásban áll a világegyetem anyagával, gondolatvilágunk ugyanígy dinamikus kölcsönhatásban áll a kozmosz gondolatvilágával, energiánk pedig a kozmikus energia megnyilvánulása.

Az élet áramlata nem más, mint a lét mezőjét alkotó erők és elemek közötti harmonikus kölcsönhatás. Életünkben ez a törvény az Adás törvényeként érvényesül, mivel testünk és gondolatvilágunk állandó és dinamikus kölcsönhatásban áll a világegyetemmel. Az energiaáramlás megakadályozása ugyanolyan, mint a vérkeringés megakadályozása. Ha a vérkeringés megáll, vérrög képződik és a vér útja elzáródik. Ezért kell adni és elfogadni annak érdekében, hogy fenntartsuk a gazdagság, bőség – vagy az életünk számára kívánt bármi más – körforgását az életünkben.

A bőség szó (latin) eredete az “affluere”, amely áramlást jelent. A bőség a javak áramlását jelenti. A pénz valójában az életenergia jelképe, amelyet adunk-kapunk, annak az életenergiának jelképe, amelyet a világegyetemnek tett szolgálat eredményeként használunk. A pénz másik szava, a “currency” (valuta), forgalmat is jelent, amely szintén az energia áramló természetét fejezi ki. E szó latin eredete a “currere”, futást vagy áramlást jelent.

Ha tehát megakasztjuk a pénz áramlását – még ha csak a saját pénzünket és vagyonunkat szeretnénk is megtartani -, ezzel megakadályozzuk, hogy – megfelelően visszaáramoljon életünkbe, hiszen az élet: energia. Ha azt szeretnénk, hogy ez az energia táplálja életünket, körforgásban kell tartanunk. Amint egy folyónak, úgy a pénznek is áramolnia kell, egyébként megreked, eltömődnek csatornái és elfojtja saját életerejét. A körforgás tartja eleven folyamatban.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a természet intelligenciáját sértjük meg.

Erdők ezreinek ígérete rejlik minden magocskában. A magot azonban nem szabad félretenni, a benne rejlő intelligenciát a termékeny földdel kell megosztania. Így árad ki láthatatlan energiája az anyagi megvalósulásba.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét. Valójában az élet bármely értéke csak az adással szaporodik… Aki nem működik közre az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni. Ha a továbbadás során valaki úgy érzi, veszteség éri, akkor az általa adott ajándék nem valódi adás és nem gyarapodik. Ha nem a szív bőségével ad valaki, akkor adása mögött nincs energia.

Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad, és abban is, aki kap, mivel a boldogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni. Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm – magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor az adás mögötti energia messze megsokszorozódik.

Az Adás törvényének gyakorlata valójában nagyon egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi, nemzeti méretekben. Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani!

Még pusztán az adás gondolata, a jó, az áldás gondolata vagy egy egyszerű ima is erőteljesen hat másokra, mivel testünk lényegében a világegyetem energiájának és információtömegének e körülhatárolt energia- és információhalmaza. Mindegyikünk az egyetemes tudat része. A “tudat” szó többet jelent, mint puszta energiát és információt – gondolatként életre kelő energia és információ a jelentése. Az egyetemes gondolatvilág része vagyunk tehát. Márpedig a gondolatnak átalakító ereje van.

Az élet a tudat örök tánca, amely a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az emberi test és a világegyetem, az emberi gondolatvilág és az egyetemes tudat közti intelligencia folyamatos gondolatcseréjében fejeződik ki.

Amikor megtanuljuk azt adni, amire vágyunk, e táncot megélénkítjük és olyan mondanivalóval telítjük, amely átható erővel és életképességgel tölti meg az élet örök lüktetését.

Az Adás törvényének megvalósításához – az egész körfolyamat elindításához – a legjobb út az a döntés, hogy minden olyan alkalommal, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, adunk valamit. Nem kell ennek tárgyi ajándéknak lennie, lehet virág, dicséret, áldás. Sőt, a legerősebben ható ajándékformák nem tárgyiak. A gondoskodás, figyelmesség, rokonszenv, nagyrabecsülés, szeretet a legértékesebb ajándékok, amit csak adhatunk és nem kerülnek pénzbe. Amikor valakivel találkozunk, némán küldhetünk feléje áldást, boldogságot, örömet és derűt kívánva neki. Ez a csendes ajándék nagy erő.

Még gyerekként megtanultam és saját gyerekeimnek is megtanítottam, hogy soha ne menjek látogatóba ajándék nélkül. Valaki kérdezhetné: “Hogyan adjak másoknak, amikor magamnak is kevés, amim van?” Vihet egy virágot. Egyetlen virágot. Vihet egy feljegyzést, egy kártyát, amelyen a meglátogatott személy számára szóló jókívánság van, vagy kifejezi az iránta tanúsított érzésünket. Vihet egy elismerést vagy egy áldást.

Meg kell hozni azt a döntést, hogy bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, adni fogunk. Amíg adunk, kapni is fogunk. Egyre többet adva, egyre növekvő bizalommal tapasztaljuk e törvény csodálatos erejét. És ahogy egyre többet kapunk, az adásra is egyre nőnek a lehetőségeink.

Valódi természetünk a bőség és gazdagság. Természetünkből fakadóan bővelkedünk, mivel a Természet minden vágyat és szükségletet kielégít. Semmiben nem szenvedünk hiányt, mivel lényegi természetünk a tiszta lehetségesség és végtelen lehetőségek világának része. Tudatában kell tehát lennünk, hogy már eredendően gazdagok vagyunk. Nem lényeg, hogy sok vagy kevés pénzünk van, mivel minden gazdagság forrása a tiszta lehetségesség mezője. Ez az a tudat, amely minden igényről – legyen az öröm, szeretet, derű, béke, harmónia vagy tudás iránti vágy – tudja, hogyan kell betölteni. Ha elsősorban ezeket keressük – nem csak magunk, hanem mások számára – minden egyéb magától megadatik.

Az adás törvényének alkalmazása

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Adás törvényét:

1. Bárhová megyek és bárkivel találkozom, ajándékot adok neki. Az ajándék lehet elismerés,  virág, áldás… Ma mindazoknak adok valamit, akikkel kapcsolatba kerülök, és így elindítom az öröm, bőség és gazdagság körfolyamatát a saját életemben és mások életében is.

2. Ma hálásan fogadok mindent, amit az élet kínál nekem. Elfogadom a Természet ajándékait: a napfényt és a madarak énekét, a tavaszi záport vagy a téli első havat. Nyitott szívvel fogadom azt is, amit másoktól kapok, akár tárgyi, anyagi, akár szellemi ajándék, elismerés vagy áldás.

3. Elszánom magam arra, hogy a gazdagság körfolyamatát fenntartom életemben azzal, hogy adom és elfogadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást, a rokonszenvet, a nagyrabecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki.

(Deepak Chopra)

Ami a szemnek láthatatlan - Spiritualitás

A spiritualitás alapvetően szemléleti forma, világnézet, mely felfogás szerint Világunk több, mint amit a szemünk lát, fülünk hall. A spirituális alapokon gondolkodó ember azt vallja, hogy a világnak van egy láthatatlan, az érzékszervi megismerések felett álló, rejtett aspektusa, amely azonban ugyanolyan erős hatással van életünkre, mint a látható része. Ez a szemnek láthatatlan erő nyilvánul meg minden embernek, amikor életét kész tágabb keretek között értelmezni, és saját létezéséről a rendeltetés, a sors, a végzet, vagy az isteni akarat fogalmain keresztül gondolkodni. Minden ember érzi, hogy az élete több kell, hogy legyen, mint a véletlen egyszeri és megismételhetetlen csalfa játéka. Éppen ezért vallják a spirituális világnézeteket követők, vallási hovatartozástól teljesen függetlenül, hogy a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus rend irányítja. És míg teszik ezt a természettudósok is, akik szintén hiszik, hogy az embertől független természeti és fizikai törvények irányítják a világot, a spirituális irányzatok ezt a világrendet nem képzelik személytelennek és pusztán mechanikusnak. Sőt hiszik, hogy az ember személyes cselekedetei és életeseményei összhangba hozhatók ezzel a láthatatlan rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával, és végső soron a létezés örömével, a Boldogsággal. A spiritualitás nem jelent egyet a vallásossággal. Spirituális élet anélkül is élhető, hogy valaki bármely vallás követőjévé válna, vagy anélkül is, hogy bármiféle rendszeres vallási vagy lelkigyakorlatot végezne. Nem kell hozzá templomokba járni, vagy akár hinni Istenben, vagy bármilyen szellemi tanítómester útmutatásában.

A spirituális ember csak talán egyetlen dologban ’kell’, hogy higgyen: hogy élete nem önmagáért való. Hogy nem lehet és nem is ön-célú. Hanem, hogy egy magasabb rendet, célt és értelmet szolgál.

A spirituális életvitel

Ezért van, hogy az ilyen szemléletet követők élete belülről kifelé átlényegül ennek a magasabb szempontrendszernek a valódi és maradandó értékeivel. A spirituális ember tisztában van azzal, hogy minden anyagi vagyontárgy idővel elértéktelenedik, és végső soron elpusztul, ezért nem tékozolja el életét azzal, hogy cselekedeteit az öncélú fogyasztás, a tárgyak puszta megszerzésének és felhalmozásának szolgálatába állítsa. Hiába korunk fogyasztói társadalma, amely folyamatosan azt a kényszer-érzetet kelti, hogy boldogságunkhoz egyre több fogyasztási cikk birtoklása kell. A spirituális ember tudja, hogy a boldogsághoz egészen más út vezet: az Önmeghaladás útja. Ezért életét nem akarja csak magának megtartani, hanem kész saját és önös érdekein felül átadni másoknak.

A spirituális életvitel ezzel együtt nem jelent egyet a világi dolgokról való lemondással vagy a szegénységgel. A spirituális ember az anyagi javakat nem utasítja el, sem nem nézi le ezeket, csak eszköznek és nem célnak tartja őket. Arra törekszik, hogy életét más rendű értékek hassák át: törődik az egészségével, tudatosan táplálkozik, megfontolja, hogy mivel tölti a szabadidejét, mit néz a tévében, mit olvas. Arra törekszik, hogy összekapcsolja a hivatását a kenyérkereső munkájával, mert egységben gondolkozik az életről és a világról. Ezért tiszteli embertársait, tudja, mi a becsület, vállalja a felelősséget a gondolataiért, tetteiért, mert tudja, hogy az emberi világ egy zárt rendszer, egyetlen osztatlan egész, és így egyetlen cselekedete sem marad következmény nélkül. Mikor beszél, igyekszik igazat és jót mondani, beszédtémája nem a pletyka vagy mások rosszindulatú kibeszélése. Megjelenése pedig rendszerint szolid, ápolt, tiszta, mert a vonzereje nem kirívó ruhákban, vagy dagadó izmokban, hanem a kisugárzásban rejlik.

Ennek az életvitelnek a gyümölcse hosszútávon, évek múltán érik csak be. De hatására tágul világfelfogásunk melyben teljesebbnek érezhetjük létezésünket, és amely minden remény szerint a bölcs és boldog élethez vezet.

(Tarr Bence László)

Krédó

A teremtő Isten a világegyetem abszolút valósága.

Minden lélek az isteni tűz egy parányi szikrája.

Az élet okkal, céllal keletkezett.

Az élet folytonos, ciklikusan megújuló folyamat.

Minden emberi sors a kozmikus igazságszolgáltatás törvényei szerint alakul.

A szeretet az univerzum legnagyobb hatalma. Isten maga a szeretet.

A szabad akarat aktívan formálja az ember életútját.

Minden misztérium megfejtése az emberben rejlik. Ezért: Nyisd fel a szemed, lásd meg, hová tartozol: része, örököse vagy a teremtő őserőnek.

Ehhez képest formáld meg életprogramodat.

Dolgozz a céljaidért.

Légy aktív, türelmes, szerető és optimista.

Hagyd az eredmények megjelenítését a Teremtőre.

Soha ne kerüld ki a problémákat - lásd meg bennük a lehetőséget.

Légy a jónak, az örömnek, a szépségnek a csatornája, sugározd mindezt embertársaidnak.

(Edgar Cayce)

A karma tükre - "Ki mint vet, úgy arat."

Azt mindenki tudja, hogy a karma tetteink visszaható következményeit jelenti: aki jót tesz, az jót kap viszonzásul, aki rosszat tesz az a rosszat. Hogy mit is jelent ez a valóság mezején jól ábrázolja az alábbi valós történet:

Andrea szerető, elfogadó és támogató családban nőtt fel, ahol szülei mindig az erősségeit dicsérték, hangsúlyozták. Ennek köszönhetően jól tanult, sikeres volt az iskolában, jó eredménnyel zárta középiskolás tanulmányait. Egyedüli gyermekként szülei minden figyelmét megkapta, nem is nagyon voltak baráti kapcsolatai.

A tanulásnak és az ismeretszerzésnek szentelte idejét, de sokat törődött testével is rendszeresen edzett és sportolt. Szülei büszkeséggel szemlélték és dicsérték küllemét és jellemét. Andrea valóban szemrevaló és rendkívül intelligens fiatal leányként, sok hódolóra talált tanárai és társai körében. Ő élvezte az általános elismerést, szerette a figyelmet és a sok pozitív visszajelzést. Az egyetemet rajongók és hódolók gyűrűjében fejezte be úgy, hogy 24 éves koráig egyetlen igaz barátra vagy párkapcsolatra sem tett szert soha.

Mindig csak ő volt a figyelem központja, általános alapérzésévé vált, hogy őt tisztelik és becsülik. 24 éve alatt soha egyetlen percre sem figyelt másra vagy másokra, csak önmagára. Szépségének és okosságának köszönhetően azonnal és könnyen szerzett munkát, ahol ismételten mindenki tovább rajongott „érte”, de már nem élvezte úgy mint korábban. Megérezte az űrt és a távolságot önmaga és a róla alkotott idealizált kép között. Amit szerettek benne, az egy eltúlzott fantáziakép volt – legalább is így érezte.

Elkezdte gyűlölni szépségét és tehetségét.

Hibáztatta szüleit, amiért közgazdászt és „pénzügyi szakértőt” csináltak belőle, és miközben egy nagyvállalat pénzügyeit intézte, esténként rúdtáncos és sztriptíztáncos tanfolyamra járt, amiről természetesen nem tudtak kollégái. Úgy érezte csak akkor önmaga, ha teljesen levetkőzik, ha lemezteleníti önmagát. Inni kezdett, és féltve őrzött, magasra tett önbecsülését, egy részeg tengerparti nyaralás szobapincérével tiporta porba. Ezután már gyűlölte magát és az életét, ágyrajáró lett, minden férfival lefeküdt aki az útjába került. Szánalmasnak tartotta őket és magát is. Öngyűlölete odáig fajult, hogy a takaros széparcú lányból, 33 éves korára kócos, puffadt arcú, elhízott, lestrapált nő lett.

Nem értette, hogyan jutott idáig, miért nem jutott neki szerelem, házasság, család. A sorsot és szüleit hibáztatta mindenért.

Ekkor ajánlotta neki, valaki menjen el a híres zarándokútra, AZ Útra: a Caminora. Ezen az úton eszmélt magára. Ez volt az a hely, ahol valódi útitársakra lelt. Ahol maga helyett, életében először valóban másokra figyelt, ahol másokat támogatott, bíztatott, szeretett, segített. Itt értette meg, hogy azt kapjuk vissza amit adunk, és miután ő soha életében soha senkinek semmit nem adott, ezért nem is kapott vissza semmit, csak üres csodálatot, felszínes elismerést.

Mikor hazatért, feladta pénzügyi vezetői állását, és egy bárban kezdett dolgozni. Egész idejében másokra figyelt, megtanulta meghallgatni mások történeteit, élethelyzeteit. Miután megtanult hallgatni és figyelni másokra, pszichológiát kezdet tanulni, és végül életvezetési tanácsadó, az ország egyik elismert vezető coacha lett. Átváltozása meghozta magánéletében is a változást, szerelmes lett egy férfiba, akit ő választott és ő tüntetetett ki figyelmével, szerelmével. Az állandó kapás helyett, megtanult adni, és mérhetetlenül sokat kapott vissza cserében. Három gyermek boldog édesanyjaként, egy szerelmes férj és egy boldog élet birtokosa.

Ma ezt vallja az életről:

Az élet pontosan olyan mint egy tükör, megnézheted magad benne. Ha nem kapsz semmit, nem adtál semmit. Ha nem figyelnek rád, te sem figyelsz másokra. Ha egyedül vagy, te nem keresed mások társaságát. Ha bőségben akarsz élni, tanulj meg a bőségben osztozni másokkal. Ez a karma tükre. Mindenki azt kapja, amit előbb megtanult odaadni másoknak.

(Tarr Bence László)

A hit - honnan tudom?

Nagyon sokszor és sokan teszitek fel magatoknak azt a kérdést, hogy kihez forduljak? Honnan tudom, hogy akihez fordulok az jó, az segít, az nem ver át, vagy épp nem akar uralkodni felettem?

Nagyon egyszerű a válaszadás lehetősége.. sokkal egyszerűbb, mint sokszor választani, hiszen napjainkban már rengetegen hirdetik magukat, mint különböző segítők.

Ha hagyod, hogy az érzeteid vezessenek, azok az érzetek amik belülről törnek fel, akkor célodhoz találsz! Sose hagyd, hogy elméd vezessen ilyenkor.. nem számít, hogy akihez fordulsz öreg.. vagy fiatal.. szép.. avagy csúnya.. egy valami számít.. az, hogy segítségedre lesz! Épp ezért kell hagynod, hogy belülről érezd, hogy ő e az, akire neked szükséged van. Amikor pedig már találkoztál vele, kommunikálsz vele, akkor jó, szeretetteljes érzetek fognak eltölteni.

Viszont ha elmédre hallgattál és lelked hiába taszított volna tőle, akkor már jöhetnek azok az érzetek, hogy itt valami nincs rendjén.. ilyenkor jobb elfordulni tőle, mert előbb-utóbb elhatalmasodhat feletted és uralkodhat majd rajtad. Lelked azért éreztet, hogy tudd.. olyan "segítőhöz" fordultál.. akinek saját hatalmának növelése a célja.

Az érzeteket mindig a szeretet és a szeretetteljesség adja meg, ezt figyeld! Érezni fogod azt, ha valaki szeretetteljes, érezni fogod, azt is, ha valaki nem. Melegség árad abból aki valós segítő szándékkal van irántad!

Ha nem ilyen, akkor érezni fogod azt a barátinak sem nevezhető kisebbségérzetet, amit a "segítő" kisugárzása ad, illetőleg azt a felsőbbrendűséget ami belőle árad, amit még ráadásul ki is mutat. Feljebb valónak tartja magát.. "én az angyali mágia legfelsőbb szintjén álló főpapnő", "a mágia hierarchiája legmagasabb fokán álló mágus", "felsőbbrendűségemet az Isteni erő stigmákkal jelölte" és még sok hasonló.. nem valós állításokat hallhatsz tőle!

A szeretetben nincs felsőbbrendűség, mindannyian egyek vagyunk.. annyi a különbség, hogy aki ezt vallja, az tud segíteni is, és fog is.. A különbség mindössze csak a lélekfejlettség mértékében lehet, és sose feledd! Minél fejlettebb egy lélek, annál jobban egynek tartja magát veled!

(Forrás: Carmelian & Cedamus)

Szellemi törvények - A te életutad

Senki

nem ismeri az utat, amely előtted áll.

Még soha senki nem járt ezen az úton,

és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,

mint amilyen egyedülálló te vagy.

Igen, egyedülálló vagy,

és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:

ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,

menj azon az egyedülálló módon,

amely csak a tiéd,

de ne próbálj

mielőbb célba érni.

Mert nincsen cél.

Maga az út a cél,

a cél csak az út vége

és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,

a te egyedülálló, csodálatos életutad.

Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,

és ha készen állsz,

engedd, hogy „belső mestered” vezessen.

Életed egyedülálló melódiáját ekképpen

fogod egyre tisztábban hallani magadban.

És énekelj!

Mert minden a te örömödre teremtetett.

Az egész teremtés éretted van!

(Kurt Tepperwein)

A szellemi törvények - Záró gondolatok

Ezek a szellemi törvények a legtöbb ember elõtt ismeretlenek ugyan, ám ez nem azt jelenti, hogy nem is hatnak. Valójában függetlenül attól, hogy hiszek benne vagy nem, mûködnek.

Meglehetõsen nagy káosz uralkodna a teremtésben, ha a szellemi törvények csak akkor hatnának, ha az emberek felismernék õket.
Lehet, hogy valamely törvényt nem tudom mérni, de hatását igen. Lehetõségünk van arra, hogy azokat a törvényeket is kutassuk, amelyek még ismeretlenek számunkra, éspedig az analógia törvényének segítségével. Ennek a törvénynek megbízható hatása lehetõséget ad arra, hogy az életnek azon területeit is vizsgáljuk, amelyek eddig kívül estek látókörünkön. A realitás megfigyelése késõbb aztán megmutatja, valóban széleskörûen ismerjük-e a törvényt.
A szellemi törvényeket nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb fellázadhatunk ellenük. Csakhogy mihelyt önfejûen cselekszünk, hatályba lép az ok és okozat törvénye, és cselekedeteink következményeivel szembesít bennünket. Ennek a törvénynek a hatását hívjuk aztán sorsnak, végzetnek.
A szellemi törvényekkel együtt is mûködhetünk. Ez esetben engedelmesen szolgálnak bennünket, miként mindazok, amik velünk történnek, csak segítségünkre és szolgálatunkra vannak, bármennyire is kellemetlennek tûnhetnek alkalmanként. Ha megtanuljuk, miként tudunk a szellemi törvényekkel összhangban élni, a teremtéssel is összhangban leszünk, és magával az élettel is. Akkor megtanuljuk, miként lehet "a teremtés könyvében" olvasni, és egyre tisztábban felismerjük a látszat mögött rejlõ valóságot.

(Kurt Tepperwein)

A szellemi törvények - A bölcsesség születése

Az élet olyan, mint egy film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmrõl van szó. Mások felismerik ugyan az "életfilmet", de kívül érzik magukat rajta, holott benne cselekszenek. És csak nagyon kevesen állnak a vetítõgép mögött, és rendezik a filmet.

Az igazi életet azonban csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll, és tudatosan leforgatja az életfilmet, amely a saját forgatókönyve alapján készül. Azt is tudja, kié a mozi, és valójában kik is a nézõk. A mozitulajdonos példánkban az Isten, az egyetlen realitás, és mi valamennyien ennek a realitásnak részei vagyunk, részei annak az egyetlen tudatnak, amelyet Istennek nevezünk. Minden egyéb Maja, azaz látszat, ennek az egyetlen valóságnak a képe. A film címe így hangzik: Életjáték.
Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezõk, mi játsszuk a fõszerepet, mi vagyunk a nézõk, sõt a mozi társtulajdonosai is, ahol a filmet vetítik. A lényeg az, hogy mindezt tudatosítanunk kell! Minden a mi örömünkre teremtetett. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, játsszunk el egy másik szerepet, tudatosítsam magamban ezt a szerepet, és élvezzem az életjátékot!!!
A következõ történet szép példa erre: Dzsau­-Dzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant: "Hogyan találom meg az igaz utat, és hogyan tudom megtanulni?" A mester így válaszolt: "Ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem keresed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, soha nem fogod megtanulni. Ám ha nem akarod megtanulni, akkor sem fogod megtanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton. Az igaz út ugyanis a mindennapi út."

Egyszer tudatosítottam magamban az utat, és megpróbáltam a következõ szavakkal leírni: koan - ,,átlépni a kapu nélküli kapun" (túlhaladni az értelmet).

Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.
Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.
Nem megyek, és mégis elõrehaladok.
Elõrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.
Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.

Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!!!

(Kurt Tepperwein)

A szellemi törvények - Az Út benned van

Teljesen mindegy, hol vagy, és mit csinálsz, miként az is mindegy, hogy kinek hiszed magad - önmagadat keresed! Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az utat. 

Eldöntheted, hogy egy nehezebb utat választasz, vagy a lét könnyedségének útját, a döntés a te kezedben van. Még ha azt gondolnád, hogy nincs több kiút, csupán egylépésnyire vagy az úttól - az úthoz vezetõ kapu ugyanis belülrõl nyílik!
Amint ráléptél az útra, kezdõdik a tulajdonképpeni élet. Választhatsz, hogy sok-sok évet vársz még erre, akár inkarnációkat, ám ezt az igazi életet akár most is megkezdheted, ebben a pillanatban. A legmegfelelõbb idõ erre mindig a most.

Mihelyt ráléptél az útra, mindaz, ami eddig számodra fontos és elérendõ érték volt, teljesen lényegtelenné válik. Új képességeket és ismeretlen erõket fogsz majd felfedezni, az élet olyan lehetõségeket fog kínálni számodra, amelyekrõl eddig még csak álmodni sem mertél.

Ez mind a te szellemi örökséged, amely örök idõktõl fogva vár rád, arra, hogy felébredj, és önmagadat birtokba vedd. Semmi mást nem kell tenned, mint régi énedet elengedned, hogy Igaz Valód elõléphessen most!

Életkörülményeidnek te vagy a teremtõje! Tudatosan választhatsz, milyen életet akarsz élni!

(Kurt Tepperwein)

Mit jelent az Akasha Tudatosság

1. A világ része vagyok. A világ nem rajtam kívül van, és én sem vagyok a világon kívül. A világ bennem van és én is a világban vagyok.

2. A természet része vagyok, és a természet is az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő élő dolgokkal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón található élet szövetének.

3. Része vagyok a társadalomnak, és a társadalom az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő embertársaimmal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón élő emberi közösségeknek.

4. Több vagyok, mint csontból és bőrből álló anyagi szervezet: testem annak sejtjeivel és szerveivel együtt teljes valómnak igazi megtestesülése: egy önfenntartó, önfejlesztő dinamikus rendszer, mely a körülöttem álló dolgokkal való kapcsolatba lépésének köszönhetően emelkedett ki, maradt fenn és fejlődött tovább.

5. Az univerzum teljességére törekvő hajtóerő egyik legmagasabb szintű, legfejlettebb megtestesülése vagyok. Minden rendszer minden más rendszerrel kapcsolatba lépve a teljességre törekszik, és nekem is ez a kozmikus hajtóerő az igazi lényegem. Ugyanez a lényeg, ugyanez a szellem található meg minden dologban, melyek a természetből emelkednek ki és fejlődnek tovább, akár ezen a bolygón, akár bárhol máshol az űr és az idő végtelen kontinuumában.

6. Nincsenek valódi határok és megosztottságok ezen a világon, csak átmeneti pontok, ahol a kapcsolatok bizonyos formája túlsúlyba kerül egy másikkal szemben. Bennem, ebben az önfenntartó és önfejlesztő teljességre törekvő rendszerben, azok a kapcsolatok vannak túlsúlyban, melyek a testemben lévő sejteket és szerveket összekapcsolják. Testemen kívül más kapcsolatok a meghatározóak: azok, amelyek a társadalomban és a természetben küzdenek a teljesség eléréséért.

7. A más emberekhez és dolgokhoz általam csatolt külön identitás nem más, mint egy kényelmes egyezmény a részemről, mely megkönnyíti számomra a velük való kapcsolatfelvételt. Családom és közösségem legalább annyira „én” vagyok, mint amennyire a testemben lévő szervek. Szerveim és elmém, családom és közösségem olyan változóan uralkodó, egymással kapcsolatba lépő és egymásba hatoló elemei egy kapcsolatrendszernek, melyek minden, a természetben és az emberi világban megtalálható dolgot magába foglalnak.

8. Az identitásomat vagy más embereket, közösségeket más emberektől vagy közösségektől elválasztó koncepciók és gondolatok teljes skálája ennek a kényelmes, de önkényes egyezménynek a megtestesülései. Csak az összetevők különböztetik meg az individuumokat egymástól és környezetüktől, nincsenek valódi határok, megosztottságok. A való világban nincsenek „mások”: mindannyian élő rendszerek vagyunk, és mind részei vagyunk egymásnak.

9. Ha megpróbálom fenntartani az általam ismert rendszert „én”-ként, kőkemény versenyben a rendszerrel, amit „te”-ként ismerek, óriási hibát követek el: sebet ejthetek a mindent átfogó teljességen, mely a te és az én életemet is keretbe foglalja. Nem tarthatom fenn saját életemet és teljességemet a teljesség megsebzésével, még akkor sem, ha egy részének megsebzése látszólag rövid távú előnyökkel jár számomra. Amikor neked, vagy bárkinek körülöttem kárt okozok, saját magamnak okozok kárt.

10. Nem a verseny, hanem az együttműködés királyi útja vezet a teljességhez, s ez fémjelezi a világ egészséges rendszereit. Az együttműködéshez empátia, szolidaritás, és végső soron szeretet kell. Nem szeretem és nem is szerethetem magamat, ha nem szeretlek téged és másokat a környezetemben: mind ugyanannak a teljességnek vagyunk részesei, tehát egymás részei is vagyunk.

11. Az „önvédelem”, sőt a „nemzetvédelem” eszméjét is újra kell fogalmazni. Az ellenfelek erővel való megsemmisítésén alapuló hazaszeretet és az előbbi eszmék érdekében történő hősi tettek elhibázott törekvések. A kardot és fegyvert fogó hazafi és hős egyúttal saját maga ellensége is. Minden sebesítésre és ölésre létrehozott fegyver mindenkit veszélyeztet. A megértés, a béke és a megbocsátás nem a gyengeség, hanem a bátorság jelei.

12. Számomra és mások számára sem az „a jó”, ha személyes vagyont birtoklunk és halmozunk fel. A vagyon mind pénzben, mind erőforrásokban semmi másra nem jó, csak saját magam fenntartására környezetemben. Mivel kizárólag az enyém, ezért lefoglalja azon erőforrásokat, melyeket mindannyian meg kellene osztanunk ahhoz, ha élni és gyarapodni szeretnénk. A kizárólagos vagyon veszélyt jelent minden emberre az emberi közösségekben. És mivel én is részese vagyok ennek a közösségnek, a végén ez rám is, és minden birtokosra veszélyt fog jelenteni.

13. A világ teljes valójaként tekintett szent teljességen túl csak az élet és annak fejlődése rendelkezhet a filozófusok által belbecsnek nevezett dologgal, minden másnak pusztán instrumentális haszna van: ami egészen addig érték, amíg a belbecs, belső értékek növeléséhez járul hozzá. A világ materiális dolgai és az általuk termelt, magukban foglalt energia és anyag csak akkor rendelkeznek értékkel, ha hozzájárulnak az élethez és a jóléthez a Föld létrendszerében.

14. Eredményeim és kiválóságom valódi mértéke, hogy mennyit vagyok kész adni. Nem az általam adott dolgok mérik eredményeimet és kiválóságomat, hanem az általam adott dolgok, valamint a családom és jómagam fenntartásához és gyarapításához szükséges dolgok közötti kapcsolat.

15. Minden egészséges ember élvezetet lel az adásban: sokkal nagyobb öröm, mint birtokolni. Egészséges és teljes ember vagyok, ha az adást nagyobbra becsülöm, mint a birtoklást. Egy közösség, ahol az adást jobban értékelik a birtoklásnál, az egy egészséges emberekből álló közösség, mely az egymás közötti empátián, szolidaritáson és szereteten alapuló gyarapodást állítja a középpontba. Az osztozkodás növeli a közösség életét, míg a birtoklás és a felhalmozás elszigetelődést hoz létre, a versenynek kedvez és irigységet szül. Az osztozkodó társadalom a bolygó minden közösségi életének normája kellene, hogy legyen, a birtokló társadalom csak a modern kori ember társadalmára jellemző, és ez nem más, mint rendellenesség.

16. Felismerem a modern kori ember rendellenességét a világra jellemző univerzális teljesség normájával szemben, felismerem saját szerepemet ennek kialakításában, és fogadom, hogy elkötelezett leszek a teljesség visszaállításának irányában úgy, hogy saját magamat is teljessé teszem: teljessé gondolkodásmódomban, cselekedeteimben, és tudatomban is.

(Forrás: budapestklubalapitvany)