Az élet olyan, mint egy
film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy
csupán egy filmrõl van szó. Mások felismerik ugyan az "életfilmet",
de kívül érzik magukat rajta, holott benne cselekszenek. És csak nagyon kevesen
állnak a vetítõgép mögött, és rendezik a filmet.
Az igazi életet azonban csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll, és tudatosan leforgatja az életfilmet, amely a saját forgatókönyve alapján készül. Azt is tudja, kié a mozi, és valójában kik is a nézõk. A mozitulajdonos példánkban az Isten, az egyetlen realitás, és mi valamennyien ennek a realitásnak részei vagyunk, részei annak az egyetlen tudatnak, amelyet Istennek nevezünk. Minden egyéb Maja, azaz látszat, ennek az egyetlen valóságnak a képe. A film címe így hangzik: Életjáték.
Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezõk, mi játsszuk a fõszerepet, mi vagyunk a nézõk, sõt a mozi társtulajdonosai is, ahol a filmet vetítik. A lényeg az, hogy mindezt tudatosítanunk kell! Minden a mi örömünkre teremtetett. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, játsszunk el egy másik szerepet, tudatosítsam magamban ezt a szerepet, és élvezzem az életjátékot!!!
A következõ történet szép példa erre: Dzsau-Dzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant: "Hogyan találom meg az igaz utat, és hogyan tudom megtanulni?" A mester így válaszolt: "Ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem keresed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, soha nem fogod megtanulni. Ám ha nem akarod megtanulni, akkor sem fogod megtanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton. Az igaz út ugyanis a mindennapi út."
Egyszer tudatosítottam
magamban az utat, és megpróbáltam a következõ szavakkal leírni: koan - ,,átlépni a kapu
nélküli kapun" (túlhaladni az értelmet).
Nincs semmi kapu, mégis
keresztül tudok menni rajta.
Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.
Nem megyek, és mégis elõrehaladok.
Elõrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.
Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.
Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.
Nem megyek, és mégis elõrehaladok.
Elõrehaladok, és mégis saját magam középpontjában maradok.
Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.
Mindenben benne vagyok,
és mégis egy vagyok!!!
