2013. december 13., péntek

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 2.




Hazugság, ó lélek, hogy a világ megcsalja az embert, s hogy tele van káprázattal és látszattal. Ezt csak az mondja, aki nem tett szert belátásra. Jó lenne, ha az ember, első lépésétől az utolsóig szüntelenül jólétben és boldogságban élhetne. De nem ez a helyzet. Ismételten boldog, majd boldogtalan, jólétben, majd nyomorúságban él. Nem a világ csapja be az embert, hanem az ember önmagát. Így rontja el a létét.




Az ember azt hiszi, boldogságát ennek a világnak az adományai biztosítják, s ezek örökre maradandók. Aztán belepusztul a jó és a rossz váltakozásába.

Bár ez a világ egymással hadakozó ellentétekből áll, a jó és a rossz szüntelen ütközetéből, megvannak benne a magasabb és valóságos dolgok példázatai és tükröződései is. Emiatt a lelket itt fel lehet kelteni, és arra lehet késztetni, hogy figyelmét önmagára irányítsa, s ezzel belátáshoz jutva megtudja az igazságot.

A lélek azért jön erre a világra, hogy megkülönböztetési képességre és belátásra tegyen szert. Itt viszont elhanyagolja a megbízatását, elfelejti lényegét, mire ennek a világnak a javai felszippantják, s földi léte célját így szem elől téveszti. Érzékszerveit az ember helytelenül használja. Így nem nyer betekintést, holott ez a világ olyan hely, ahol meg lehet ismerkedni az igazsággal. Az érzékszervekkel észlelhető formák elmúlnak ugyan, mégis egy igazán örök élet árnyképei és példázatai.

Az őstípusok világában nincs semmi olyasmi sem, ami ezen a világon és a dolgokkal történő folyamatokban meg ne lenne vetület formájában. Másrészt nincsen ezen a világon semmi sem, ami nem az őstípusok világának a példázata lenne. Az érzékvilág csalókasága és folyékonysága az embert arra készteti, hogy forduljon el tőle, és igazodjon kizárólag az őstípusok tisztaságához. E világ gyenge, változandó és mulandó formái az őstípusok tartós hatására utalnak. Az érzékvilág dolgainak kölcsönös ellentmondása és tarthatatlansága az embert arra kényszeríti, hogy az őstípusok világában, a tiszta gondolatok birodalmában fennálló egyetértésre nézzen.

Anyagvilági tartózkodásod idején, ó lélek, ne fűződj az érzékek működéséhez, mert megakadályozzák a belátás megszerzését; célod és megbízásod ugyanis tenmagadban él. Így leszel képes minden tehetségedet az egyetlen célnak szentelni: belátáshoz jutni, s ezáltal az eredetben lenni. Ha az egyetlen életre vágysz, akkor le kell vetned tisztátalan ruhádat, el kell távolítanod testedről a piszkot, meg kell semmisítened, ami igazi fajtádnak ellentmond.

Ha ezt megtetted, akkor fordulj az igaz élethez, és tapasztald meg örömeit. Öltsd fel azt a ruhádat, mely összhangban van belső lényeddel. Vedd körül magadat a belőle eredő formákkal, melyek örökké valók és megváltoztathatatlanok, amelyeknek a kikelet, virulás és pusztulás világában való tartózkodásod alatt csupán vetületeit és példáit láttad.

Gondolkozz el mindenen, amit magyaráztam neked. Hagyd, hogy áthasson ez az igazság, és próbáld megérteni. Azt is tudnod kell: három dolog különböző változatai romlasztóak: a sokistenűség, az igazságtalanság és az érzéki élvezetre vágyás. Egyetlen gyökerük van: ennek a világnak a kedvelése. Kerüld tehát ezeket, és menekülj előlük, mint a madár a madarász hálójától. A sokistenűséget elkerülheted, ha az egység vezérelhet. Az igazságtalanságtól megóvod magadat, ha belátás, tisztaság és megbízhatóság vezet. Ha nem reagálsz érzéki élvezetre, akkor mentes leszel a keserűségtől, rettegéstől, félelemtől, aggodalomtól, tudatlanságtól és birtokvágytól.

Győződj meg róla, ó lélek: ezek a viselkedési szabályok helyesek, s így részesülsz a boldogságban a megsemmisülés helyett.

Isten az embert a mindent átható, teljes betekintés elnyerésére teremtetett, s hogy eszerint éljen. Az ember azonban erre folyamatszerűen érik meg, mint a szőlő vagy más gyümölcs.

Az embert az érzékszervileg észlelhető dolgokból álló lénynek is láthatjuk, de láthatjuk a szellemből származónak is, mely érzékszervileg észlelhető dolgokkal van felruházva.

Érzékszervi szempontból a világra érkező ember a lényével kapcsolatos működéseket kezdetben nem képes alkalmazni. Táplálék felvételével azonban okulásra alkalmas állapothoz fejlődhet fel. Akkor még nem képes gondolatokat kelteni. Ha belátásra vágyik, akkor a legmagasságosabb javakkal táplálják, a tökéletessel, ami a teljesüléshez vezet. Így nyeri el az önálló alkotás lehetőségét, hogy a helyes gondolatok kialakítása révén szabaddá váljon. Ettől a pillanattól kezdve mondható felnőttnek.

Érzékszervileg nem észlelhető szempontból az ember kezdetben az alkotó szervvel kapcsolatos eleven erő, amelyet a maggal visznek be az anyaméhbe. Akkor az égitestek közvetítésével a magzat kialakul, és elkezdődik egy élőlény gyarapodása. Ennek a lénynek meglesz a lehetősége a választásra és az elkerülésre. Ez az élőlény akkor válik emberré, ha belemegy egy tökéletes erő, mely őt is tökéletessé teszi. Ez az erő az igazi gondolkodási képesség. Ekkor lett ellátva az ember mindennel. Ekkor tökéletes, és ebből a tökéletességből kell élnie.

Ember kezdetben nem volt sem lehetőség, sem eredmény formájában. Később lehetőségként, most meg mint valóság van jelen; most tökéletes. Tehát szabad akaratából cselekedhet. A gondolkodás tehetségével önmaga és mások számára is teremtőként működhet.

A mindenség Alkotója, dicsértessék a neve, az igaz gondolkodási képességgel rendelkezők füle számára szüntelenül mondja gondolatait. De nem mind, aki hallja, érti is a beszélőnek a szándékát. Egyes lényeknek tolmács kell, magyarázó, közvetítő, mert a beszélőt nem képesek közvetlenül megérteni. Mintha idegen nyelvet hallana, a tolmács fordításától függ.

Neked azonban nem kell olyannak lenned, mint akiknek tolmácsra van szükségük. A fordítók gyakran megbízhatatlanok, megváltoztatják a szavak értelmét és elferdítik jelentőségét. Arra kérlek tehát, emelkedj felül az Isten beszédét nem értőkön, és azokkal lépj kapcsolatba, akik megértik.

Próbáld, ó lélek, a következményeket felismerni, mielőtt cselekszel; tudjad, mely gyümölcse lesz a fának, mielőtt elülteted. Ha igyekszel belátásra szert tenni, mielőtt cselekszel, megtiszteltetés lesz a részed, könnyű lesz a dolgod, és jó termést aratsz.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)