A gondolat teremtő ereje
Volt
egyszer
egy fiatal íjász, aki több íjász
versenyt is
megnyert Egy alkalommal hírét vette, hogy létezik egy öreg Zen
mester, aki nagyon ügyesen kezeli az íjat Bízva saját tudásában
és bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel versenyre
hívta hát az
öreg mestert A fiatal íjász valóban ügyes volt Első
nyilát
hajszálpontosan a céltábla közepébe lőtte, második
nyilával
pedig sikerült az elsőt kettéhasítania.
- Szeretném látni hogy képes vagy-e hasonló
teljesítményre?
- mondta az öregnek
A mester nem vette elő az íját Arra kérte a
fiatalembert,
kövesse őt a hegyekbe. Kíváncsi lévén, követte hát
a mestert
amíg egy mély szakadékhoz értek A szakadék fölötti,
egyetlen
híd egy kidöntött fatörzs volt A mester fellépett a
bizonytalanul
ingó, csúszós fatörzsre, és nyugodtan kisétált a
mélység fölé.
Kiválasztott egy távoli fát és nagy biztonsággal
küldte célba a
nyílvesszőt
- Most te következel - mondta, és könnyedén
lelépett a
fatörzsről.
A fiatalember rémülten bámult a szakadékba Nem
tudta
rászánni magát, hogy a mélység fölé lépjen. A
mester azt
mondta:
- Jól uralod az íjat de nem tudsz uralkodni a
gondolaton, ami
a nyílvesszőt kirepíti.
(Zen-történet)
