Az anyagvilág
tulajdonságai egy pillanatra sem állandók. Szüntelenül viszályban állnak
egymással és összeegyeztethetetlenek. Légy óvatos tehát ó lélek, állj el
ezektől a látszatoktól, melyekkel nem szabad kapcsolatban maradnod.
Te, lélek, egyszerű vagy - azok sokfélék. Te nem csalsz - azok csalnak. Te igazán élsz - azok nem rendelkeznek valódi élettel. Te olyan vagy, mint önmagad - azok begubóznak és beöltözködnek, káprázatok, állhatatlanok, mulandók.
Légy figyelmes, vigyázz magadra, nehogy a rabszolgájukká tegyenek és eltereljenek a célodtól. El ne hanyagold, ó lélek, igaz mivoltodat, mely egyszerűség, igazság és nagy méltóság. Ne bízz az anyag-dolgokban, melyek többszörösek, csalókák, hűtlenek és elutasítják egymást - különben eltévedsz és elpusztulsz.
Meddig hagyod, hogy az érzéki világ csillapítatlan vágyai befolyásoljanak, melyek egyik észlelettől a másikhoz menekülnek, a forrótól a hideghez, majd a hidegtől vissza a meleghez, az éhségtől a jóllakottsághoz, s a teltségtől az éhséghez?
Ameddig az anyagtól függsz, addig a kielégítetlen vágy a sorsod. Mihelyt birtokolsz, azonnal az elveszítés lehetőségének a kínja gyötör. Ha pedig elveszik tőled, akkor a kínt az aggodalom váltja fel, és a veszteség sajnálata.
Told félre tehát, ó lélek, ami ezt a kínt és aggodalmat okozza. Ne sajnáld ilyenmód elhagyni az aggályt, a gondot, a félelmet és a fájdalmat, ami a kielégítetlen vágyak következménye, s többé ne bosszankodj, hogy megbékélhess, hogy félelemtől mentessé és vidámmá válj.
Aki a nyugalom helyett a csillapíthatatlan vágyakat választja, bolond az. A bolond tévutakon bolyong és a vesztébe rohan.
Lent az anyagvilág, ó lélek: a csillapítatlan vágy, a szorongás, a megszégyenülés és az elszomorodás helye. Fent a szellem és a nyugalom világa, melyhez félelem nem férhet hozzá.
Ott nagy a méltóság és az öröm. Mindkét világot láttad, mindkettőben éltél. Döntsél a tapasztalatod alapján. Bármelyik világon lakhatsz. Egyik sem utasít el, sem nem fog elhanyagolni téged. Az ember számára azonban lehetetlen egyidőben a csillapítatlan vágyak kínját és a nyugalmat is élvezni, fennköltnek, ugyanakkor korcsnak lenni, egyszerre örülni meg bosszankodni is. Mindkét világ szeretetét ugyanaz az ember nem egyesítheti magában. Ez lehetetlen.
Te, ó lélek, bizonyos törzsből születtél, ennek az ága vagy. Bármilyen messze is lenne az ág a törzstől, a magegyezés és a kapcsolat megmarad. Táplálékodat a törzsedtől kapod. Ha valami a törzs és az ág közé kerül, akkor a kapcsolat és a táplálkozás megszakad, s az ág elhervad.
Gondold meg, ó lélek, és rögzítsd a lényedben: rendeltetésed az alkotódhoz való visszatérés, mivelhogy ő a te törzsed, őbelőle növekedtél. Vesd le tehát az anyagvilág minden piszkát és terhét, szüntess meg mindent, ami akadályozza, hogy visszatérj saját belső, magasságos világodhoz, törzsedhez és eredetedhez.
A háborúban a legyőzött katona, aki fegyverét leteszi és az ellenségnek megadja magát, fogságba esik. Amelyik tovább harcol, védekezik és nem adja meg magát, az elesik. Az anyagba merülő lélek tehát vagy fogságba kerül vagy elpusztul. Aki a fogságot választja, arra hosszadalmas kínlódás és rabszolgaság vár. Aki a halált választja, az meghal, hogy élhessen. Halálában visszanyeri az igaz életet, s elkerüli a fogságot, a megalázást és méltósága elveszítését.
Ha az aljas és méltatlan tetteket el akarod kerülni, akkor vizsgáld meg mely forrásból erednek, s távolodj el attól. Ez a forrás ennek a világnak a kedvelése.
Ha viszont nemes és isteni cselekedeteket tervezel, akkor gondolataidat ezeknek a gyökerére irányítsd, ültesd el önmagadban ezt a gyökeret, és ápold. Ez a gyökér az evilág dolgaitól való elfordulás. Mindeközben gondosan kerüld a látszatot, nehogy a túlzott óvatosság gyávává tegyen, s ezzel elveszítsd a bátorságod és a tisztességed, mert így kigúnyolod és megalázod önmagadat.
Ami nem anyagból készül, az mind valóság. Ez az igazi valóság pedig anyagtalan. Ha az igazi valóság összeáll az anyaggal, akkor a szándékának megfelelő alakot ölt.
Messzire kerüld el a szétforgácsolódást, ó lélek. Ha maga az élet az egységhez és az egyetemességhez visz téged, akkor éld meg ezt szabadon és alázattal. Akkor a kínok, a fáradalmak és a nehézségek leperegnek rólad. Mint aki fáradságosan megszerzett egy lámpást, hogy lásson az éjszakában, melyet most a kelő nap sugarai láttán félretesz.
Óvakodj mindentől, ami alantas és méltatlan, ilyet ne végy fel lényedbe, nehogy a jelleged elcsúfuljon és fajtád számára taszítóvá válj, mert így önmagadat akadályozod igazi hazádba visszavivő ösvényeden.
Tudd meg, hogy a világmindenség magasságos Alkotója mindennél nemesebb. Ezzel a Nemessel lépj összeköttetésbe. Ha egyesülsz lényedben lévő belső forrásoddal, akkor közeledsz ahhoz, aki téged is alkotott. Meg lehetsz győződve róla, hogy a nemes a nemessel társul, s a nemtelen a nemtelenhez fordul.
Az alakuló dolgok világában tartózkodsz, mégis a nyugalmat keresed. Egy alakuló világban hogyan is létezhetne nyugalom? A vizeken a csónak hánykódik, s ha egy pillanatra nyugton maradna, az véletlen lenne csupán. A víz hamarosan újra mozgatni kezdi a színén lévőket. A csónak csak akkor nyugszik meg, ha partra vonják. Mert a csónak a szárazról származik, az felel meg az ő töménységének és súlyának. A csónak csakis akkor nyugszik meg.
A lélek sem csendesedhet el az anyagvilág hullámverésében; még csak szünetet sem tarthat. Ha viszont visszatér forrásához és gyökeréhez, akkor elcsendesül és megnyugszik. Mentesül az nyomorúságtól, megalázottságtól és tévedéstől, amelyben az idegen földön részesült.
(Hermész
Triszmegisztosz - A Lélek Okulására)
