Sir Ken Robinson 2006-ban
tartott egy szórakoztató, ám mélyen megható előadást Kaliforniában egy olyan új
oktatási rendszerről, amely támogatja (nem aláássa) a kreativitást. Az előadás
nagy port kavart, és rövid időn belül megosztotta az embereket – milliók
beszéltek és beszélnek erről ma is.
Gillian Lynne
„Egy új könyvet írok most a
címe "Megvilágosodás." Egy interjúsorozatra épül arról,
hogyan fedezték fel emberek a tehetségüket. Elképesztő, hogyan jutnak el ide. Konkrétan
egy beszélgetés indított el, amit egy csodálatos nővel folytattam, akiről sokan talán
sosem hallottak, Gillian Lynne-nek hívják, hallottak
róla? Páran. Koreográfus és mindenki ismeri a munkáját. Ő
csinálta a "Macskák"-at meg "Az operaház fantomjá"-t. Csodálatos
nő. Az Angol Királyi Balett boardjában voltam, mint
látják. Mindegy is, Gillian és én együtt ebédeltünk, és
megkérdeztem, "Gillian, hogyan lettél táncos?" Mire
azt mondta, érdekes volt, mert az iskolában teljesen
reménytelen volt. És az iskola a harmincas években írt a
szüleinek, hogy "Azt gondoljuk,
Gillian-nek tanulási rendellenessége
van." Nem tudott figyelni, izgett-mozgott. Most azt mondanák, hiperaktív.
Ugye? De ez a harmincas években volt
és a hiperaktivitást még nem
találták fel. Még nem volt hozzáférhető állapot. Az emberek nem
tudták, hogy ilyenjük is lehetne.
No mindegy, elment egy specialistához, egy ilyen tölgyborítású
szobába. Ott volt az anyjával, bevezették, és leültették egy székre a sarokban, és
húsz percig a kezén ült, amíg az orvos az anyjával Gillian iskolai
problémáiról beszélt. És a végén - mert zavart másokat, mindig
késett a leckéjével, meg ilyenek, nyolcévesforma gyerkőc - a végén az orvos leült
Gillian mellé, és azt mondta, "Gillian, ezt
mind meghallgattam most a mamádtól, most külön szeretnék vele beszélni." "Várj
itt, visszajövünk, nem tart majd soká." és
kimentek, otthagyták. De ahogy elhagyták a szobát, az orvos bekapcsolta
a rádiót, ami az íróasztalon volt. Aztán kimentek,
és az orvos így szólt az anyához: "Csak figyeljen." És abban a percben,
ahogy kiléptek, Gillian már talpon volt, és a zenére mozgott. Egy
pár percig nézték, majd az orvos az anyához fordult: "Mrs.
Lynne, Gillian nem beteg, hanem táncos. Vigye
el egy tánciskolába."
Mire én: "És mi történt?" "Elvitt.
El nem tudom mondani, milyen gyönyörű volt. Bementünk
egy szobába, és tele volt olyan emberekkel, mint én, akik nem tudnak
nyugton ülni. Emberekkel, akik mozogva gondolkodnak."
Mozogniuk kell a gondolkodáshoz. Baletteztek, dzsiggeltek, jazzre táncoltak, volt
modern, volt kortárs. Végül felvételizett a Brit Királyi Balett
Iskolába, szólótáncos lett, csodálatos karrierje a
Királyi Balettnél. Később lediplomázott a
Királyi Balett Iskolában és saját céget alapított, a Gillian Lynne Dance
Company-t, találkozott Andrew Lloyd Weber-rel. Gillian
produkciói minden idők legsikeresebb zenés előadásai közé
tartoznak, millióknak okozott örömöt, és
most multimilliomos. Valaki más gyógyszereket írt volna fel neki, és azt mondta volna
neki, hogy nyugodjon le. „
(forrás: ted.com)
