"Gróf Széchenyi István a legnagyobb magyar, „gyakorlatilag hívő ember” volt, vallásossága „gyakorlati és erkölcsi irányú”, számára a „legnagyobb mű a világon: a jó ember s a legértékesebb tartalom a szép lélek volt”.
- Prohászka püspök -
Barabás Miklós: Széchenyi István 1848-ban
Széchenyi István imáját először 1826. december 12-én jegyezte naplójában, egy Wesselényi Miklós báróval folytatott filozófikus vita után, majd kicsit átfogalmazva 1832. december 16-án azzal a megjegyzéssel, hogy Crescence imakönyvébe jegyezte.
Johann Ender vízfestménye az ifjú Széchenyiről 1818-ban
forrás: wikipedia
Széchenyi István gróf imája
„Mindenható Isten! Hallgasd meg minden órai imámat! Töltsd el szívemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám és honfitársaim iránt!
Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével, erős eszével!
Engedj a jövőbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonoszak magvától!
Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem, hogy neked egykor arról a tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak!
Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal egész életemen át.
Segítsd sikerre bennem azt, ami jó; tipord el csírájában azt, aminek rossz gyümölcs lehetne!
Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban!
Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon, s úgy fogjak hozzá bármihez!
Egész imám pedig ne csak szóval legyen elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon s legyen szüntelen az éghez bocsátva.
Ámen!”
(Decz. 1826.)
1820-ban, karácsony másnapján Széchenyi imát írt naplójába. Ennek fontos részletét idézi Prohászka:
„Mindenható bírája az embereknek s a megfoghatatlan nagy mindenségnek! Ki előtt ámulattal és imádattal borulok le s csak gyengeségemet és szorongó szívem dobbanásait érzem: engedd mérlegelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, melyet az ember, minden fogyatkozásai és tomboló szenvedélyei dacára, már itt e földön is elérhet.
Add nekem azt a benső vigaszt, a lélek ama nyugalmát, mely nélkül a röghöz kötött halandó a Te szemléletedben nem gyönyörködhetik s lelke azt a földfeletti szárnyalást el nem érheti, melyre az ájtatos ima a tétovázó kedélyt, ha csak rövid percekre is, képesíti.
Acélozd meg bennem a gondolkozási erőt, hogy habár még a földi léthez vagyok kötve, lelkileg halott ne lehessek s tiszta képzelettel emelkedve Hozzád, a te jóságodat és nagyságodat megismerhessem és földi pályám célját is felfoghassam.
Szabadítsd meg lelkemet az előítéletektől s töltsd meg szívemet véghetetlen béketűréssel és szeretettel az egész emberi nem iránt.
Vess fátyolt elmúlt életemre s engedd meg, hogy tapasztalataimból, élményeimből, hibáimból s vétkeimből az, ami legüdvösb lesz, háramolhassék reám, s végre olyan utakon, melyeket te vélsz legjobbaknak, vezess el engem hozzájuk, akiket oly forrón, oly igazán szerettem.”
- forrás:zarandok.ma -
Széchenyi István gróf imája - Reviczky Gábor előadásában - videó
forrás:Teremts bennünk csendet!
