2024. szeptember 16., hétfő

A kutyáknak spirituális küldetésük van



A FELTÉTELNÉLKÜLI SZERETET KÜLDÖTTEI


Ők veleszületett médiumok, érzékenyek és képesek a legkülönbözőbb energetikai árnyalatok érzékelésére.

Ha van egy kutya az életedben, tudd, hogy nem véletlenül került hozzád, hanem ő választott téged, vagy te választottad őt, hogy betöltsön egy spirituális küldetést, és a négylábú őrangyalod legyen.

Segítenek megváltoztatni az energiánkat, amikor szomorú napot élünk át, egy ugatással és egy viccel könnyen elfeledtetik velünk a problémáinkat.

Bizonyos kultúrákban mint a kínai, vagy a maja világban, kutya a feltétel nélküli szeretet megtestesítője, aki azért érkezett hozzánk, hogy aktiválja és mozgásba hozza a szeretetet.

A szívvel való élet erejét hozza el.

A hűség, a lojalitás, az elköteleződés és az igazság szimbóluma. Jellemzője, hogy minden és mindenki iránti szeretetben van. A kutyák természetes energiavédők.

Nemcsak a földi síkon, hanem az asztrális síkon is hűséges társak, még álom síkban is.


Elnyelik a "rossz energiákat", amelyeket magadban vagy a környezetedben hordozol, így nagyszerű energia-átalakítók. (Ám ezt a szeretet által teszik, így foglalkoznunk kell velük, legnagyobb szeretetben)

Mindezek mellett igazi terapeuták, akik gondoskodnak az egészségünkről és a jólétünkről, harmonizálják a környezetünket és kiegyensúlyozzák a hely energiáját, amikor látják, hogy az szétzilál minket.

Megnyitják a szívünket, a szeretet befogadására.

A simogatással boldogsághormonokat szabadítanak fel bennünk. Megtanítanak a gondviselő szeretetre.

Kutatások bizonyítják, hogy azok akiknek van kutyájuk 10 évvel tovább élnek és sokkal boldogabbak érzelmileg.

A nyalogatás és a farokcsóválás révén képesek megváltoztatni az energiánkat, így érzelmileg jobban és erősebben érezzük magunkat.

Közvetlen kapcsolati csatornájuk van a szívünkkel, és szeretetjeleket küldenek nekünk, amikor úgy érzik, hogy ez szükséges.

Ha szeretetet adunk ezeknek a csodás állatoknak és gondoskodunk a jólétükről, azzal viszonozzuk e négylábú őrzőink szeretetét.

A kutyák is fejlődő lények, akiknek szükségük van a segítségünkre ebben a folyamatban.

Amikor meghalnak, nagyon gyors reinkarnációs folyamatban részesülnek, mert nem hordozzák azokat a lenyomatokat, amiket mi emberek.

A kutyák legtöbbször visszamennek a korábbi gazdájukhoz, de más formával, színnel, mérettel, fajtával.

Láttam olyan eseteket, amikor örökbe fogadtak egy kutyát és ugyanazok a szokásai és viselkedési mintái voltak, mint a korábbi állatnak, amely a család tulajdonában volt.

A kutyáknak fantasztikus spirituális küldetése van, amellett, hogy evolúciós céllal jönnek erre a világra.

Látják és hallják, azt amit mi nem érzékelünk; megragadják az érzéseinket; érzik az emberek energiáját, a jót és a rosszat egyaránt; hatalmuk van arra, hogy lássák a szellemeket.

Sok olyan esetet láttam, amikor az emberek elveszítik a kutyájukat és napokkal, hetekkel később egy másik kutya bukkan fel a házuk kapujában.

Vannak emberek, akik a kedvencük elvesztése miatt, a mély fájdalom átélése után, úgy döntenek, hogy többé nem szeretnének vállalni újabb kutyust. A veszteség fájdalma miatt bezárják a szívüket és sokszor megkeserednek, mert egy olyan részüket is elveszítik, amely nagyon fontos volt számukra. Ezért én azt tanácsolnám, ha teheted engedd meg, hogy egy igazi érzelmi terapeuta az életed része legyen és ne zárkózz el érzelmileg tőle. Egy eb elvesztését, csak egy másik kutyus tudja orvosolni. A szívsebek legjobb gyógyítói.

Ha van otthon kutyád, becsüld meg, szeresd, bánj vele jól, mert Isten teremtménye, aki számít rád és bőségesen viszonozza figyelmed, mert küldetésük a szeretet.

Lelkük a Nagy Kutya csillagkép egyik csillagáról érkezik a Földre, és a szíriuszi fénylények hozták el nekünk. Isten irántunk érzett végtelen szeretetét hordozzák a szívükben, ezt kódolták a szíriuszi mesterek a lényükbe.

Áldással és szeretettel

- Szerkesztette, fordította, írta: Aysha -

- - - - - - - 

Egy kutya végrendelete - videó

2024. szeptember 14., szombat

Gellért Ferenc: A szellemtudomány viszonya a tudományhoz, valláshoz és művészethez




„Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értem, mely a puszta természeti megismerést éppúgy átlátja, mint a szokásos misztikát, és mielőtt megkísérli a behatolást az érzékfeletti világba, azokat a mindennapi tudatban és a szokványos tudományban még nem tevékeny erőket fejleszti ki a megismerő lélekben, amelyek egy ilyen behatolást lehetővé tesznek.”

„Unter Anthroposophie verstehe ich eine wissenschaftliche Erforschung der geistigen Welt, welche die Einseitigkeiten einer blossen Naturerkenntnis ebenso wie diejenigen der gewöhnlichen Mystik durchschaut und die, bevor sie den Versuch macht, in die übersinnliche Welt einzudringen, in der erkennenden Seele erst die im gewöhnlichen Bewusstsein und in der gewöhnlichen Wissenschaft noch nicht tätigen Kräfte entwickelt, welche ein solches Eindringen ermöglichen.”
(Rudolf Steiner Gesamtausgabe, GA 35)

Természettudomány és szellemtudomány, két egymást kiegészítő diszciplína, pontosabban tudományterület-csoport. A szellemtudomány nem azért született, hogy a természettudomány helyébe lépjen, hanem hogy teljes értékű természettudományunk legyen.

A természettudomány sok területen elért odáig, ameddig fizikai eszközeivel eljuthatott, legalábbis a lényeget tekintve. Sok részletkérdés vár még megfejtésre, de a fizikai módon, a fizikai érzékszervekkel, és az ezek folytatásainak – bizonyos értelemben tökéletesebb érzékszerveknek tekinthető – fizikai mérőműszerekkel a legfontosabb tények nagy része már tisztázódott. A külső tudomány, azaz a természettudomány még további technikai fejlődés előtt áll, de időszerű hogy a természettudomány felfedezései a szellemtudomány felfedezéseivel találkozzanak. A szellemtudományt nem azért adta Rudolf Steiner, hogy önállóan, magára hagyatva működjön a világban, hanem azért, hogy a természettudománnyal karöltve az emberiség haladásán munkálkodjanak. A természettudományt a szellemtudománnyal is lehet művelni, természettudományos módszereit megtartva, sőt egymással karöltve érdemes igazán.

A szellemtudomány a természettudományos kutatási módot alkalmazza a nem fizikai létezők területén is. Elfogadja a természettudomány tudományosságra vonatkozó kritériumait, s ezt a szellemtudományos megismerésben is alkalmazza. Előítéletmentes és objektív tapasztalatszerzésen alapul. Megfigyeléseit a fizikai életben használt éber tudatállapotnál is világosabb tudatállapotban szerzi, és gondolkodva értelmezi, ülteti át – az érzékfeletti világok tényeinek leírásához egyébként alig alkalmas – emberi nyelvre.

A szellemtudomány nagyrészt Rudolf Steiner közléseiből áll, de követői sok területen továbbfejlesztették, részleteiben is kidolgozták, amit ő maga csak nagyvonalakban vázolt fel.

Alapvetően háromféle ellenőrzési módja létezik. A szellemtudományi állítások közvetlenül ellenőrizhetőek, miután szellemi iskolázással megszereztük a megfelelő érzékfeletti érzékelési képességeket. Megállapításainak egy része közvetett módon is ellenőrizhető a fizikai, természeti tények tükrében. Felismeréseinek gyakorlati életben való legkülönfélébb alkalmazásai pedig arról tanúskodnak, hogyha valami ennyire előremozdítóan működik, akkor az nem alapulhat fantazmagóriákon és kitalációkon.

A szellemi, érzékfeletti kutatás során az ember nem fizikai eszközöket használ, hanem lelki és szellemi eszközöket. Elsősorban a fizikai testben életet fenntartó, és érzéseket hordozó erők egy részének szisztematikus átalakításával olyan érzékelő szerveket hoz létre, amiket úgynevezett érzékfeletti érzékelésre használ. Ezek az emberek többségénél nincsenek kifejlődve, ezért nem is érzékelhetnek velük semmit. A szellemtudományos kutatás érzékelő szervei azonban kiképezhetők, létrehozhatók az úgynevezett szellemi iskolázással. A szellemi kutatás eszközei egyrészt az újonnan létrehozott szervek, amikkel az élő és az érző lények világa mint külső és belső szubsztanciális világ megfigyelhető. Másrészt másik eszköze a gondolkodás mint szellemi észlelő szerv. Röviden: az ember szellemi, lelki és életerői a szellemi megismerés eszközei.

Mivel a szellemi-, lelki- és életerőkben kerülnek kialakításra a magasabb megismerés szervei, ezért ezektől nem kívánhatja senki sem, hogy fizikailag észlelhetőek és mérhetőek legyenek. De ilyen eszközök kifejlesztésével mindenki közvetlenül meggyőződhet a szellemi világ valóságáról, és a kikutatott tények valódiságáról. Tévedésekre csak a valóság érzékelése nyomán világíthat rá mindenki. Valamely dolog nem érzékelése nem bizonyíték semmire.

(Ezek a magasabb megismerési eszközök, az észlelő szervek ma csak kevesek számára már adottak, és még számukra is általában jóval alacsonyabb fokon, mint amilyen fokon Rudolf Steinernél működtek, de ők valamilyen szinten máris képesek közvetlen érzékfeletti megfigyelés útján ellenőrizni Rudolf Steiner megállapításait.)

A szellemtudomány nem azt mondja, hogy amiről a természettudomány beszél, az tévedés. A fizikai felfedezések, megfigyelések, kísérletek által feltárt tények a lelki-szellemi kutatás számára is tények. A szellemtudomány nem a világ fizikai részét kutatja, hanem élő, lelki (érző) és szellemi részét, de a fizikai világban is. Ezért állítja, hogy a fizikaiban kutató természettudomány által felfedezett tényeket hivatott kiegészíteni. Felismerése szerint mindennek végső soron szellemi oka, szellemi forrása van. (Szellem mindaz – az anyaghoz nem hasonlítható – szubsztancia és erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza.) Amit a természettudomány megtalál a fizikai világban fizikailag tapasztalható tényként, azt egy kicsit sem vonja kétségbe. Azt állítja, hogy ez azonban az élet világában másként néz ki. Az érzések világából megint másként fest, a szellemi világban pedig felfedezhető a végső oka és eredete is. Ezek után belátható, hogy a puszta anyagi-energetikai tényekre alapozott gondolati megfontolások, elméletek gyakran hibásak lehetnek, hiszen a valóságnak csak egy kis szeletére, a fizikai világra vannak alapozva. Ha azonban valóban léteznek érzékfeletti észlelési képességek, amikkel maga az élet, a tudat, az átélés, az emberi lélek és a szellem egészen új módon vizsgálható, akkor az ilyen magasabb megismerési képességekkel megszerzett ismeretekkel együtt a valóság feltárása sokkal inkább megvalósulhat.

Bizonyára nehezen befogadható egy a materializmus gondolkodási formáiba szokott embernek, hogyan lehetséges fizikai szervek nélkül is érzékelni, és a gondolkodást is magasabb éberséggel, elevenségében átélni, pedig ez jellemző a szellemtudomány megismerési útjára. Csak így lehet az élet, a tudat és a gondolatok világát közvetlenül tapasztalni, és nem csupán a fizikai kifejeződéseikben. A szellemtudomány által leírt fejlődésen áthaladva a lét magasabb szintjeit is tapasztalni tudjuk. Attól ez még tudomány, hogy nem azt érzékeli, amit a természettudomány. 
A tudományt nem tárgyáról ismerhetjük fel, hanem módszeréről, a módszer pedig ugyanaz, mint amit a természettudomány is alkalmaz. Eszközei nem gépek és műszerek, hanem a továbbfejlesztett, átalakított élő emberi lélek és szellem.

Akinek megvannak a fizikai eszközei valaminek a kutatására, az képes csak ellenőrizni és megismételni a fizikai megfigyelést. Aki nem fizikai laboratóriumban dolgozik, az nem képes semmit sem közvetlenül megfigyelni abból, ami ott zajlik. A legbonyolultabb kémiai és fizikai kísérleteket és megfigyeléseket nem végezhet el mindenki, csak az, aki megfelelően előkészítette magát rá. Hosszas egyetemi tanulmányok, tanulás után juthat oda, hogy bizonyos megfigyeléseket tehet különleges mikroszkópok, távcsövek és vegyi anyagok révén. A szellemtudományban sincs ez másként. Lelki vagy szellemi megfigyeléseket is csak az végezhet, aki megszerzi hozzá a megfelelő eszközöket, a lelki és szellemi képességeket. Ahogy a fizikai és kémiai kísérletezés sem adatik meg mindenki számára, úgy a szellemi kutatás is csak annak, aki arra előkészítette magát. Az előkészítés módja természetesen gyökeresen más, hiszen a lét különböző szintjei is merőben különbözőek. Ahogy a külső fizikai eszközöket előbb létre kell hozni a fizikai és kémiai megfigyelésekhez, éppen úgy előbb a szellemi megismeréshez használható eszközöket is létre kell hozni. Ami egy kémikus számára például a lombik és a borszeszégő, vagy a fizikus számára a mérleg és az ampermérő a fizikai-anyagi világ kutatásában, az a szellemi kutató számára saját átalakított lelki világa a lelki-szellemi világ kutatásában. Az persze tény, hogy önmagunkban új képességeket kialakítani nehezebb, mint a meglévő képességeinket tovább képezni az egyetemeken.

Az antropozófiai szellemtudomány pontosan annyira tudomány, mint például a fizika és a kémia tudománya, csak sokkal átfogóbb.

Könnyen felmerülhet a vád a szellemi kutató tapasztalataival szemben, hogy hiszen ezek a szubjektív tudat által létrehozott fantazmagóriák lehetnek csupán. A mai agykutatás egyértelműen bebizonyította, hogy az agy a forrása minden tudati élménynek, bármilyen érzést és képzetet elő lehet állítani anyagi eszközök segítségével, s ha valaki mégis a tudatában keletkező képeket tartja valóságnak, akkor születhet ilyen állítólagos szellemtudomány, ami nem más, mint áltudomány. – Aki így vélekedik, az vagy nem képes különbséget tenni objektív és szubjektív között, vagy saját tudati tapasztalatait vetíti másokra. Ráadásul keveri az agykutatás tapasztalati tényeit, a hozzájuk fűzött anyagelvű magyarázatokkal. Hogy az agy élményt hozna létre, azt nem tapasztalta és nem mérte ki még senki, csupán azt, hogy az agy működése erősen összefügg az eddig ismert átéléseinkkel…

Mindenre nem tudunk kitérni egy rövid írásban, de néhány fontos szempontot még érintünk. A szellemi világ megfigyelésével szerezhető ismeretek egy része a fizikai világ tényeivel szoros összefüggésben érthető meg igazán. Ezáltal hivatottak az ilyen ismeretek kiegészíteni a természettudományos ismereteket. Sőt, a humán tudományok ismereteit is hivatott megtermékenyíteni, hiszen a történelem eseményei, a társadalmi élettel összefüggő folyamatok is mélyebben megérthetőek egy tágabb és gazdagabb kutatás, tapasztalat és szemlélet által. A szellemtudományban tehát szinte minden tudományterület képviselője megtalálhatja azt, ami által gazdagodhat, és továbbfejlődhet.

Még a vallásos életre is pozitív hatással van. 

Hogyan viszonyul a szellemtudomány a vallásokhoz? 

A szellemi kutatás az egyes vallások alapítóit a valóságnak megfelelően ismeri meg. Látja fejlettségi szintjüket, a korszakot, amelyben felléptek, látja a népet, amelynek befogadóképességéhez igazodott a vallási tanítás stb. Látja a vallások szerepét az ember egyéni, tudati és társadalmi fejlődésében. De azt is látja, hogy az emberi fejlődés szempontjából a legjelentősebb Jézus Krisztus tevékenysége volt, és még ma is az. A történelmet is Krisztus tevékenységének távlatában tárgyalja, mivel a valóság igazi megismeréséhez ez illik. Lényegében minden kereszténységet megelőző vallás Krisztus befogadására készítette fel az emberiséget. Krisztus pedig meghatározó jelenleg is az ember fejlődésében.

Egyébként minden vallás gyakorlása jogosult. A szellemtudomány útján járó szabadon gyakorolja vallását, ha akarja. Lehet buddhista, hinduista, keresztény stb.

A vallások még ma is képesek az egyes ember fejlődését szolgálni. Viszont az is igaz, hogy az emberi fejlődés ott tart, hogy a tradicionális vallások szerepe törvényszerűen csökken. Egyrészt a természettudomány népszerűvé válásából származó materialista érzület elterjedése, másrészt az emberek önálló gondolkodó képességének fejlettsége azt az igényt támasztja, hogy az ember ne pusztán higgyen valamiben, hanem értse is. A szellemtudományban ezért egyre többen fogják megtalálni azt, ami után lelkük mélyén vágynak. Így válik ez a megismerési út egyben a vallás megújítójává is. S ha a vallások intézményei, az egyházak a fejlődés követelményének nem tudnak eleget tenni, akkor valószínűleg híveik száma továbbra is fokozatosan csökkenni fog. A szellemtudomány nem térít semmilyen hit mellett, mert nem vallás. A szellemtudomány a vallásos élet előmozdítója, nem pedig ellensége. Általa a vallásos ember is vallásos életének elmélyülését tapasztalhatja. A nem vallásos ember pedig e sokoldalú megismerés befogadásával közeledik az önálló vallásos élethez. Mert a vallás fő ismérve nem az, hogy intézményesült, s például papok, lelkészek vagy guruk vezetik az embert szellemi eredetének tudatához, hanem az a kizárólag személyesen átélhető lelki hangulat, aminek talán legfőbb jellemzője az egyelőre csak érzésben megragadható isteni, szellemi iránti alázat, hála, tisztelet és áhítat.

Az antropozófiailag orientált szellemtudomány még a művészetek megújítására is alkalmas. Az építészet, mozgásművészet, képzőművészet, zeneművészet, költészet stb. máris élvezi a szellemi gyümölcsöket, amelyeket Rudolf Steiner munkásságából nyert.

A szellemi megismerésben tehát tudomány, művészet és vallás ismét egyesül. Ezeket egykor együtt művelték, de mára szétváltak, pedig összetartoznak. Egyszerűen nem élhetünk teljes emberi életet, ha bármelyik is hiányzik életünkből.

Reményeim szerint mind többen felfedezik az antropozófiai szellemtudományban azt, amit keresnek. Ez a honlap is azért jött létre, hogy eggyel több alkalma legyen az embernek belebotlania abba, ami már 100 éve itt világít a fejlődés egén. Sokan nem érzékelik még a fényét és melegét, pedig az egész emberiség érdekében született.

forrás: Gellért Ferenc - megismeres.hu

- - - - - 

Az antropozófia úttörői - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak

2024. szeptember 12., csütörtök

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

 


Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mondd barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.

- - - - - -

Mike Oldfield - Ascension - Felemelkedés

Késmárki László: Mit tehetünk ma bolygónkért?


20 útmutatás a bolygó tudatosságot elérni szándékozók számára


1. Az élet alapelve: a világhoz való kreatív hozzáállás, az élet és a sors iránti hála.

2. A tükör törvénye: ahogyan viszonyulsz a világhoz, a világ is úgy viszonyul hozzád; amit látsz az emberekben, az emberek is azt látják benned. Mindig emlékezz arra, hogy magad építed és formálod saját valóságod az isteni törvények betartása, működtetése által: a világ egy tükör számodra.

3. Ne állíts túlzott követelést senkivel és semmivel szemben, mivel az ilyen elvárások ellentmondást jelentenek az élettel és a valósággal kapcsolatos elképzeléseid között! Tanuld meg megérteni a valóságot!

4. Légy hálás az életnek azért, amid van, és amit kapsz, mert mindenki annyit kap, amire és
amennyire van elég szívereje! Ne hajszold a rangot, a vagyont, a hatalmat, és legyél képes hálával elfogadni azt, amid éppen most van!

5. Alakítsd át személyiséged úgy, hogy kiszabadulj önző gondolataid, érzéseid és cselekedeteid hatalma (irányítása) alól!

6. Tiszteld a fizikai tested, mint élő struktúrát, amelyen keresztül a környező világ átnemesítése (átlelkesítése) zajlik!

7. Nyerj egyre nagyobb személyes erőt, miközben önmagadon dolgozol, miközben megoldod a problémákat és választ keresel a kérdésekre, vagyis törekszel a tudatosságra! Ne feledd, ha a spirituális átalakuláshoz adott erőt dolgok (tárgyak) megszerzésére, pénzkeresésre fordítják, az elvész!

8. Minimalizáld a szakadékot a tanulás és az élet között, s ne feledd, hogy a világgal és az emberekkel való kapcsolatok jelentik azt a környezetet, amelyben a megszerzett tudásod megtestesül!

9. Ne csüggedj, ha a helyzetek nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd! A helyzetek optimális megoldása személyes erőd (életerőd és teremtő potenciálod) nagyságától függ. Látnod kell azt a pozitívumot, amelyet a helyzetek hoznak, és hálával csordultig telten tovább kell cselekedned!

10. Ne kerüld a cselekvést az esetleges hibáktól való félelem miatt, különben az igazság soha nem fog meglátogatni (soha nem teszi tiszteletét nálad)!

11. Ne félj az önmagaddal szembeni elégedetlenségtől! Ne feledd, hogy ez ösztönzés a fejlődésre! Az elégedetlenségnek azonban nem szabad pusztítóvá és rögeszmévé válnia.

12. Soha ne legyél elégedett fejlődésed már elért fokozatával, hanem mindig fejlődj tovább!

13. Tudatosan vállald a felelősséget saját életedért és lényedért!

14. Tanuld meg, hogy az emberi létezés fő célja a férfi és a női elvek közötti összhang harmonizálása és megteremtése a Szeretet alapján, mindenféle megnyilvánulásukban!

15. A tökéletességet valósítsd meg saját lényed által, és teremtsd meg a harmóniát a lelked és az elméd között!

16. Erősítsd az emberi világot, a valóságot pozitív szándékokkal, pozitív érzelmekkel és konstruktív cselekedetekkel, megakadályozva a romboló gondolatok, állapotok és cselekedetek bejutását a körülötted lévő világba!

17. Használd a szót a teremtés eszközeként, vállalj teljes felelősséget szavaidért, és ne engedd, hogy cselekedeteid eltérjenek a szavaidtól!

18. Mindig emlékezz arra, hogy te vagy a Szeretet energiáinak vezetője (kisugárzója), és amikor a külvilággal kommunikálsz, a tökéletesség és a céltudatosság elvének a megnyilvánulása is!

19. Észleld a világot, a valóságot és a bennük ható erőket olyannak, amilyenek! Tetteiddel fokozd a humanoid erők hatását, valamint alakítsd át emberséggé (egoista tulajdonságoktól mentessé) a nem humanoid energiákat (az Árnyék Erőket)!

20. Szolgálj teljes lényeddel, hogy megerősítsd az életet a bolygón!

- Késmárki László:Az önbeavatás kulcsa Az Élet Mesterének nagy könyve -
Ankh kiadó 2023.

2024. szeptember 10., kedd

Teozófia 1909. Budapest „Egy Krisztusért, illetve Krisztus ellen vívott küzdelem játszódott le itt…”


Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő (részlet)

Csontváry tehát – michaeli-rózsakeresztes inspirációja révén – az új szellemi fény és az éteriség festője akart lenni – az éteri Krisztus prófétája. De szava pusztában kiáltó szónak bizonyult a korabeli Magyarországon. 
Miért? – Mint mondtuk, az Annie Besant és az angol teozófus vezetők, illetve a Rudolf Steiner vezette német szekció (a későbbi Antropozófiai Társaság) közötti szellemi küzdelmek – a Krisztus újbóli eljövetele kapcsán dúló „spirituális világháború” – egyik sorsdöntő csatájára Budapesten került sor, az 1909 pünkösdjén nálunk megrendezett nemzetközi teozófus kongresszuson. Abban az évben, amikor Csontváry az utolsó olajképét, a Tengerparti sétalovaglást festi, majd – tíz évvel a halála előtt – felhagy a festői alkotással. 
Mi történt 1909-ben, a budapesti teozófus kongresszuson? Csontváry festői pályájának lezárulásával összefüggésben az 1909-es budapesti eseményeknek itt csak a meghatározó sajátosságaira tudunk rámutatni, ismét Szergej O. Prokofjev és Thomas Meyer szellemtudományos kutatásaira támaszkodva.

Rudolf Steiner és Annie Besant Münchenben 1907-ben.
forras: wikipedia

Az 1909-es budapesti nemzetközi teozófiai kongresszus „legfőbb jellegzetessége az volt, hogy a Rudolf Steiner és Annie Besant Krisztus-felfogása közötti különbség ekkor vált teljesen nyilvánvalóvá” a Teozófiai Társaság tagjai számára. Ők ketten voltak a kongresszus „vezérszónokai”, s így – Rudolf Steiner szavaival – Budapesten az a különös helyzet állt elő, hogy „két ember két teljesen ellentétes álláspontot képviselt ugyanarról a pódiumról”: 
Annie Besant Krisztus fizikai, Rudolf Steiner pedig az ő éteri „visszatérését”. Ám a szellemtudomány tanításaiból és Rudolf Steiner elmondásából is tudjuk, hogy az igazság nem olyasvalami, amiről az embernek „véleménye” lehet, azzal kapcsolatban nem lehet különböző „álláspontokat” elfoglalni – azt vagy ismeri valaki, vagy nem. Így valójában itt nem két álláspont, nem két „vélemény” állt szemben egymással, hanem a valótlanság állt szemben a szellemi valósággal, az Igazsággal: Krisztus újfajta megnyilatkozásával.

Rudolf Steiner és Marie Steiner

Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner), aki személyesen is átélte ezeket az eseményeket, így jellemezte a helyzetet: „A budapesti kongresszuson tovább folytatódtak Rudolf Steiner és Annie Besant vitái. Rudolf Steiner világosan felismerte, hogy azok az utak és módszerek, amelyekre Adyarban [a Teozófiai Társaság indiai központjában] rátértek, összeegyeztethetetlenek a nyugati rózsakeresztes-krisztusi ezotéria útjával.” Szergej Prokofjev ehhez hozzáfűzi, hogy „minél inkább feltárultak Rudolf Steiner előtt az ezoterikus kereszténység titkai, annál erősebb lett az ellenállás is ezzel szemben, Annie Besant és közvetlen környezete részéről. S mivel nem állt módjukban megcáfolni a rózsakeresztesek bölcsességét, ezért az Annie Besant és Charles Leadbeater mögött álló okkult erők egy végső, mondhatni kétségbeesett eszközhöz folyamodtak: elhatározták, hogy úgy győzik le a nyugati-rózsakeresztes ezotériát, hogy egy hamis messiást állítanak szembe vele.” 
– Ezt többszöri próbálkozás után a brit teozófus vezetők végül a már említett indiai fiúban, Krisnamurtiban vélték felfedezni, s ekként állították őt a világ elé. Ám Edouard Schuré francia író és teozófus, aki 1916-ig Rudolf Steinerék közeli barátja és munkatársa, s több misztériumdráma szerzője volt, ezt úgy fogalmazta meg, hogy az egész Krisnamurti-ügy „valójában nem más, mint Adyar válasza a nyugati, keresztény-krisztusi ezotéria újjászületésére, s meggyőződésem, hogy e nélkül sohasem hallottunk volna a Krisnamurtinak nevezett eljövendő prófétáról.” 
Szergej Prokofjev végül a következő szavakkal zárja nagy ezotériatörténeti művének a budapesti teozófus kongresszusról és annak következményeiről szóló fejezetét: „Krisnamurti színre lépésével azonban egy olyan folyamat vette kezdetét a Teozófiai Társaságban, amely nem csupán a társaság további hanyatlásáról, hanem valami sokkal rosszabbról tanúskodik: arról, hogy a Teozófiai Társaság ettől kezdve a Krisztus-ellenes (antikrisztusi) erők eszközévé vált.”

„A kongresszus lényeges döntései azonban nem a nyilvános vitákban születtek meg, hanem a résztvevők szívében, s teljes titokban, Annie Besant és Rudolf Steiner utolsó beszélgetéseiben.” – Budapesten, e közép-európai „kompország” fővárosában találkozott ugyanis utoljára egymással a keleti és a nyugati ezotéria e két fő képviselője, az 1907-es müncheni teozófus kongresszustól kezdve külön működő két ezoterikus iskola vezetője. „Marie Steiner, aki tolmácsként vett részt ezeken a zártkörű megbeszéléseken, A Krisztus-impulzus és az Én-tudat fejlődése című Steiner-ciklushoz írott előszavában így foglalta össze e megbeszélések eredményét: 
»Annie Besant egy Krisztus-ellenes áramlat eszközévé vált. 1909 nyarán, Budapesten Rudolf Steinernek azt kellett mondania neki: útjaik belsőleg elváltak. Ez a beszélgetés volt a kiindulópontja a később bekövetkezett külső szétválásnak. Egy Krisztusért, illetve Krisztus ellen vívott küzdelem játszódott le itt«” – Budapesten, 1909-ben. 
„Egy olyan teozófia, amely nem képes megragadni a kereszténységet, az új Krisztus-impulzust, a jelenkor számára teljesen értéktelen” – mondta 1910-ben Rudolf Steiner.

Az 1909-es budapesti teozófus kongresszusnak volt még egy meghatározó sajátossága, nevezetesen, hogy a két évvel korábbi, 1907-es müncheni teozófiai kongresszussal ellentétben – melyet a Rudolf Steiner vezette német szekció rendezett, mégpedig a valódi modern szellemtudományból fakadó új művészeti impulzus, illetve a tudomány, művészet és vallás korszerű újraegyesítésére irányuló törekvés jegyében – az 1909-es budapesti kongresszust nem a német szekció, vagyis nem a későbbi antropozófusok, hanem angol és magyar teozófusok rendezték – méghozzá egy egészen más szellemiségnek a jegyében. 
„A müncheni kongresszus szakított az addigi teozófiai hagyományokkal”, és Rudolf Steiner és munkatársai révén „ott valami teljesen új impulzus jelent meg. Ezt azonban a budapesti kongresszus nem vitte tovább. Itt úgy folytatták, mintha a müncheni kongresszus nem is lett volna.”
„A budapesti rendezvény egész jellege idegen volt attól, amit Rudolf Steiner két évvel korábban Münchenben kezdeményezett. Budapesten nem tudott érvényesülni az a művészi atmoszféra, amelyet a korszerű teozófiai munka számára megfelelő alapként Rudolf Steiner Münchenben létrehozott.”

Rudolf Steiner az 1907-es müncheni teozófus kongresszus után – ahol az általa képviselt nyugati, és az Annie Besant vezette keleti ezoterikus iskola különvált egymástól – választás elé állította tanítványait: döntsék el szabadon, hogy melyik iskolához akarnak tartozni. Ekkor mondta Rudolf Steinernek Ita Wegman, aki karmikusan is az ő legjelentősebb tanítványa volt: „Én Önnél maradok.” A magyar teozófiai mozgalomnak és az egész hazai szellemi életnek is a nagy tragédiája, hogy a magyar teozófus vezetők ezzel szemben a másik iskolát választották, vagyis a magyar teozófusok – néhány kivételtől eltekintve – nem a Rudolf Steiner által képviselt korszerű krisztusi ezotéria (az antropozófia) útját választották, hanem a teozófia angol irányvonalát, s a Kelet Csillagát propagáló brit teozófus vezetőket követték: a Magyar Teozófiai Társulat tehát a Krisztus-ellenes erők eszközévé vált Annie Besant oldalán vett részt e sorsdöntő spirituális küzdelemben. S így a magyar teozófusok túlnyomó többsége e 20. század eleji „szellemi világháborúban”, az éteri Krisztusért, illetve az éteri Krisztus ellen folytatott küzdelemben az utóbbi oldalon állt: az új, korszerű Krisztus-megnyilatkozásnak ellenszegülő, Krisztus-ellenes erők oldalán.

Az 1909-ben nálunk megrendezett teozófus kongresszusról, Buda-pestről terjedt tovább Európában a „Buddha-pestis”, a Krisztusról mint „világtanítóról”, mint újraszülető bódhiszattva-lényről szóló buddhisztikus teozófiai téveszme.

Ám a helyzet sajnos ennél is súlyosabb: a magyar teozófus vezetők ugyanis nemcsak hogy rossz oldalra álltak e szellemi küzdelemben, de 1909 pünkösdjén, Budapesten – noha nem ők maguk, de az ő közreműködésükkel, az általuk megrendezett teozófiai kongresszuson – egy okkult támadást is végrehajtottak Rudolf Steiner ellen, mint az újfajta Krisztus-megnyilatkozás képviselője ellen. Ennek a támadásnak itt két összetevőjére tudunk röviden rámutatni. Egyrészt Alan Leo angol teozófus és asztrológus, Annie Besant közeli munkatársának segítségével megpróbáltak visszaélni Rudolf Steiner születésének pontos időpontjával. Másrészt a brit teozófus vezetők egy kecsegtető, ám valótlan múltbéli inkarnáció „felajánlásával” egy „kicsinyes, okkult alkut” akartak kötni Rudolf Steinerrel: megpróbálták „megvesztegetni” és elhallgattatni őt a Krisnamurti-ügyben, s így egyfajta okkult csapdába akarták csalni őt. Rudolf Steiner hét évvel a Budapesten történtek után, egy berlini előadásában utalt erre az esetre, és a közte és Annie Besant között lezajlott budapesti megbeszélésekre: 
„1909-ben Budapesten történt, hogy kompromisszumot akartak kötni velem, mert akkoriban az volt a szándékuk, hogy Krisnamurtit nevezik ki Krisztus hordozójának. Ezért egyfajta alkut akartak kötni velem: hajlandóak lettek volna elismerni engem János evangélista újbóli megtestesülésének. Kineveztek volna „Jánosnak”. És teozófus körökben ezt el is fogadták volna, és ez ott dogmává is vált volna, ha belementem volna ezekbe a csalásokba. Én azonban azt mondtam Mrs. Besantnek: szó sem lehet róla, hogy valaha is bármi mást képviseljek egy okkult mozgalomban, mint ami összefüggésben áll a német kultúrával, csakis a közép-európai német kultúrával” – mondta Rudolf Steiner.

Ő, aki ekkor már régóta tisztában volt a saját karmikus életútjával és korábbi földi megtestesüléseivel, a fehér páholy beavatottjaként természetesen nem fogadhatott el egy valótlan karmikus közlést a teozófus vezetők részéről, sem mások, sem a saját maga karmikus múltjával kapcsolatban, s nem hagyta magát „megvesztegetni” – Rudolf Steiner nem sétált bele ebbe a „okkult csapdába”. Hiszen éppen az ő szellemi kutatásaiból tudjuk, hogy a János evangélium és az Apokalipszis írója egy másik magasrendű individualitás, egy másik emberiségvezető volt: az, aki korábban a salamoni templom föníciai építőmestereként, az idők fordulóján az Úr „szeretett tanítványává” váló betániai Lázárként, a középkorban és az újkor hajnalán pedig Christian Rosenkreutzként, a rózsakeresztes áramlat vezetőjeként tevékenykedett. S később az ő exoterikus reinkarnációja volt a „Rákóczi mester”-ként vagy „magyar mester”-ként is emlegetett Saint-Germain gróf.

Szergej O. Prokofjev 2009. május 29-i budapesti előadásában elmondta: „Ami száz évvel ezelőtt Budapesten történt, annak óriási, világtörténelmi jelentősége volt. Itt történt a szétválás (Annie Besanték és Rudolf Steinerék, a teozófusok és az antropozófusok, a Krisztus-ellenes és a Krisztus-párti erők között). De Rudolf Steiner itt nem állt egyedül. Két mester állt mögötte. Ő maga mindkettőtől tanult ifjúkorában. Egyikükkel Bécsben találkozott, a Műszaki Főiskolán. Egy kép is van róla: a mester egy magyar nemes öltözékét viseli. Magyarországnak egészen különleges kapcsolata van Christian Rosenkreutzcal. De a másik mester is ebben az országban volt (vagyis a történelmi Magyarországon). Egyszer megkérdezték Rudolf Steinert Jézus mesterről (Zarathusztráról), hogy kapcsolatban áll-e vele, és hol van ő most. Rudolf Steiner azt felelte, hogy a Kárpátokban él, és szellemi kapcsolatban van vele. Ezzel állhat összefüggésben Rudolf Steiner 1889-es – Budapesten és Szegeden keresztül tett – erdélyi útja, nagyszebeni látogatása. Egy Goethéről tartott előadás mellett Rudolf Steiner valójában azért vállalkozott erre az útra, hogy fizikailag is találkozhasson ezzel a másik mesterrel. Ahhoz ugyanis, hogy később szellemi összeköttetésben állhasson vele, jelentős segítség, ha előzőleg fizikai kapcsolat is volt kettejük között. – Tehát mindkét mester összefüggésben állt Magyarországgal, illetve az Osztrák–Magyar Monarchiával.”

Magyarország és a magyar főváros szellemtörténetéhez, Budapest spirituális történelméhez ugyanakkor az az okkult támadás is szorosan hozzátartozik, melyet Rudolf Steiner ellen, mint az újfajta Krisztus-megnyilatkozás hírül adója ellen próbáltak meg elkövetni a nálunk megrendezett teozófus kongresszuson, 1909-ben. Nyilván ennek is nagy szerepe volt abban, hogy Rudolf Steiner ekkor járt utoljára Budapesten, s minden bizonnyal Magyarországon is.

Az 1909-es budapesti teozófus kongresszuson történteknek súlyos, sőt katasztrofális következményei voltak nem csak a magyar teozófiai (majd a hazai antropozófiai) mozgalom fejlődésére, hanem Budapest és egész Magyarország 20. századi sorsára. Ezek a következmények 1909 után hamar megmutatkoztak (1919 …), s mindmáig erőteljesen hatnak.

- Korcsog Balázs -

forrás: novalis.hu

Érdekesség még a fenti íráshoz:

Blavatsky 1891-ben bekövetkezett halála után a Teozófiai Társulat irányítását az okkultisták újabb nemzedéke vette át, az élükön Annie Besanttal és Charles W. Leadbeaterrel, akik ugyancsak járatosak voltak a keleti tanokban és szembementek a kereszténységgel.
Amikor Blavatsky-t 1891-ben örök nyugalomra helyezték, egy Rudolf Steiner nevű osztrák fiatalember éppen megkapta a doktori fokozatát. Később Steiner kapcsolatba került a teozófiával és Annie Besant kinevezte a Német Teozófiai Társulat főtitkárává.
Annie Besant vezetése alatt a teozófia határozottan a vallás felé fordult. Egy indiai fiatalban, Krisnamúrtiban találta meg az új Messiást (vagy Mestert) és létrehozták a Csillag Rendjét, hogy ne csak a Társulat tagjai, hanem bárki csatlakozhasson a fiatal mester követőihez. Besant Krisnamúrtit Isten megtestesülésének tekintette. Krishnamurtit keleten mint Buddha megtestesülését, Európában pedig mint Jézus második eljövetelét tisztelték, ami szakadáshoz vezetett a Társulatban.
Steiner nem tudta elfogadni Krisnamúrti istenségének elképzelését, és amikor visszautasította Keresztelő János reinkarnációjának szerepét is (hogy ő maga legyen az), Besant kizárta őt és a egész német ágat a Teozófiai Társulatból. Steiner ezután megvetette az antropozófiai mozgalom alapjait.
1929-ben egy sor spirituális élmény hatására Krisnamúrti visszadobta a krisztusi istenség szerepét, és úgy határozott, hogy pártatlan utat fog követni. Feloszlatta a Csillag Rendet is, bár nyíltan soha nem mondta ki, hogy nem ő a Mester. A lépésre válaszul a Teozófiai Társulat megszakított vele minden kapcsolatot (ám eközben tagjai egy részét is elvesztette, mert azok szimpatizáltak Krisnamurtival). A Teozófiai Társulatban zűrzavar tört ki, amin később sem tudtak teljesen úrrá lenni.

- forrás:wikipedia -

- - - - - - 

Snatam Kaur: Mul Mantra - videó

A Mul mantra egy gyökér mantra, amely felépíti a spirituális alapot. Ez a mantra kreativitásunkra, teremtő erőnkre hat és a Teremtő Létezéssel, saját sorsunkat helyezi harmonikus, együttműködő viszonyba.

2024. szeptember 8., vasárnap

Makovecz Imre: Szentlélek templom, Paks


Makovecz Imre által tervezett, a Szentlélek tiszteletére felszentelt római katolikus templom lenyűgöző épülete, a XX. század organikus építészetének kiemelkedő alkotása. 

"Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása" - írta honlapján Makovecz Imre

A templom a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával hírnevet szerzett a városnak és tervezőjének. Az alkotó az ősi szimbólum, a magyar forma- és hitvilág jelképeit ötvözte a keresztény hagyományokkal. 

Makovecz Imre (1935-2011)

A paksi római katolikus egyház 1987-ben adott megbízást a tervezésre. Az alapkőletételre 1988. pünkösd ünnepén került sor, és 1990. június 3-án, pünkösd vasárnapján a pécsi megyés püspök szentelte fel a templomot. Ekkor szólalt meg először a templom közel három mázsás harangja. 

A 361 m2 alapterületű, 300 fő befogadására alkalmas templom a templomkerttel együtt 1991 karácsonyára készült el.
A lakótelep lábához érve az Újtemplom utcán haladva már messziről látható a harangtorony az ég felé törekvő három kecses csúccsal. A legmagasabb pontján, 34 méter magasan, középen a kereszt, a másik kettőn az aranylóan csillogó nap, és az ezüstös hold található. 
Ahogy közeledünk, és elhagyjuk a falusias hangulatú családi házakat számtalan kérdés vetődik fel bennünk. Vajon miért itt építették fel? Miért nem a dombtetőn, közelebb a tulipános házakhoz? Mi volt akkor? Ennek is megvan a története...

A templomot körbejárva, minden nézetből különleges látványt nyújt, kicsiny mérete ellenére monumentálisnak hat. Az épületszobor mintha a földből tört volna ki. Ez a hatás a templomhajót körülölelő földtöltésnek köszönhető. 






A templomhajó egy felfordított csónakra, hajóra emlékeztet, az épület hátsó része, mintha egy fej, egy arc lenne két nagy szemmel. A hármas templomtorony külön áll a templom test előtt. A templom bejáratánál kétoldalt egy-egy angyal áll őrt, a világosság és a sötétség angyala. A toronylábak között áthaladva a templomhajó bejáratához érkezünk. 


A belső térbe lépve a különleges, szív formájú felülvilágítón beszűrődő fény és a magasba ívelő fagerendák váltanak ki sajátos élményt. A hajlított melegszínű faszerkezet ölelésében „jurták” rejtik a keresztelő kutat. 

A belépő e térben úgy is érezheti, mintha emberi bordák vennék körül, térben a szív helyén a fehér kőoltár áll, mögötte pedig a feltámadó Krisztust a kiterjesztett szárnyú angyalok kísérik az égi fény felé.


Szentlélek-templomban -videó
forrás: saját felvétel


 Az oltár helyén a legmagasabb a belmagasság. Az egymással szemben hegyesszögben elhelyezett padsorok is az oltár felé vezetnek, irányítják a figyelmet. A templom kialakításának alapgondolatáról így vall a tervező: 
"Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Ez a jel (S) a magyar népművészet alapjele, de megtalálható eurázsia számtalan területén, a kelta, szkíta hatás alatt álló vidékeken is. Az alaprajz két szimmetrikus helyzetű S-szimbólumból áll. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a világosság-sötétség, férfi-nő, nap-hold, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség, a másik oldalon a világosság angyala. Ebből az ellentétből kell megszületnie a kereszténység Androgyn gondolatának, Jézus Krisztusnak, kinek szobra középen, az oltár felett áll."

Makovecz Imre a népi építészet korszerű felhasználásáért Ybl-díjat kapott. Magát organikus építésznek vallja; hiszi, hogy az ember és az őt befogadó épület között harmonikus viszonynak kell lennie, és épületei az emberre hasonlítanak: szemük, szemöldökük, orruk, koponyájuk van. 
A templomépítés úgy ment végbe, mint Makovecz más közösségi épületeinek az építése. Ezt Makovecz így hangsúlyozza: 
"Nem mindegy, hogy akiknek épül a templom, részt vesznek-e ebben a dologban, milyen események zajlanak le, amíg épül az épület, beleépül-e annak a közösségnek az energiája, figyelme, akarata, reménye, hite abba az épületbe vagy sem. Egy épület nem akkor kezd funkcionálni, amikor kész van, és az emberek belemennek, hanem amikor az épület megépítésének a gondolata fölvetődik."


Az épületszobor közadakozásból épült, paksi és más magyar hívők, német, svájci, osztrák segélyszervezetek és egyházmegyék, köztük a müncheni érsekség, a Pécsi Püspökség, az Állami Egyházügyi Hivatal, Paks városa, a paksi atomerőmű adományai tették lehetővé az épület megépítését. A Szentlélek templom építésén mintegy 3000 munkanapot dolgoztak a paksiak az építkezésen fizetség nélkül. A templomba mintegy 200 köbméter faanyagot építettek be. A kupolák fapillérei a Pécs melletti Árpádtetőről, a templom nyolc faoszlopa és tornya Sopronból való. A nagyobb hajlított szerkezeteket a Somogy megyei Csurgón gyártották le, a kisebbeket egy dunabogdányi asztalos készítette.
Az összes ácsmunkát Nyíri Sándor fóti ács és társai végezték. Az üvegezés Varga János budapesti üveges keze munkáját dicséri. A templom keresztelő-medencéit és gyertyatartóit kelenföldi kőfaragók készítették. Az oltár anyaga Siklósról való, melyet Pupp Sándor paksi kőfaragó csiszolt. A tabernákulum Kern István paksi asztalos munkája. A templom berendezésének terveit Mezei Gábor belsőépítész készítette. Ennek alapján készültek vörösfenyőből a padok, a székek és a gyóntatószék, melyeket Lendvai János nagydorogi és Nagy Gábor cecei asztalosok gyártották le. Az orgona készítője Albert Péter miskolci orgonaépítő, az orgona hangsugárzóit az oltár mögötti fapillérek takarják. A templom mögötti téren álló 5,5 m magas és 2,4 m széles Corpust Schmidt Ferenc és Jantner János lakatos, bádogos mesterek készítették.
A feltámadt Krisztus szobor, és a két angyal Péterffy László szobrászművész alkotásai. A szentlélek hét ajándékának jelképeit Péterffy Gizella festőművésznő készítette. A templom a kiváló akusztikájának köszönhetően rendszeresen tartanak koncerteket.

- forrás:kitervezte.hu -

- - - - - - -

„Fontosabb felismerni, hogy minden Makovecz-ház mögött ott van egy másik, és minden háza mögött további házak, együtt: az egész alkotó élet – mind az antropozófia építészének imaginációja.”
/Szegő György/

Makovecz Imre 
Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet megteremtője. 

- - - - - - 

Szentlélek-templom Paks - videó
forrás:TRAVELLING WITH MY CAMERA

2024. szeptember 6., péntek

Medek Tamás: Kik vagyunk, miért vagyunk itt, s mi az értelme és célja a testi életeinknek?


Szeretném összefoglalni ezúttal mindazt, amit gondolok a létezésünkről, a testi életek értelméről, céljáról - bízom benne, hogy számos kérdést sikerül ezáltal megválaszolnom. Mint minden írásomat, ezt is az eddigi ismereteim és tapasztalataim alapján fogalmazom meg és foglalom össze. Jelen írásomban különféle gondolatokat más írásaimban bővebben is kifejtettem, s itt is visszaköszönnek. A célom ezúttal az volt, hogy egy viszonylag összefoglaló írást tudjak átadni a létünk legfontosabb kérdéseiről. 


Mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik jelenleg, a létezésünk úgynevezett reinkarnációs időszakát éljük. Noha ez földi elmével felfogva rendkívül hosszú, több száz, akár több ezer testi életet felölelő időszak, mégis a teljes létezésünkből ez csupán egy viszonylag kisebb szakasz. Nagyjából akkora, mint ebben a testi életünkben mondjuk az általános iskolás időszak.
Ahogy ez esetben délelőtt iskolában vagyunk, délután otthon, aztán délelőtt megint iskolában, úgy a lelkünk számára is hasonlóan, hol testben élünk a fizikai világban, hol test nélkül a szellemvilágban, és így tovább - létezésünk e jelenlegi, reinkarnációs időszakán.

Az iskolás példa, az iskolás hasonlat nem véletlen. Valójában a lélek számára a fizikai világ, a testi életek sokasága egy iskola. Ami egyetlen egy dolgot hivatott megtanítani, s amit bár egy mondatban könnyen meg lehet fogalmazni, a gyakorlatban is alkalmazni már sokkal-sokkal nehezebb és hosszabb folyamat, ezért is nem egy, hanem számtalan testi életünk van. Azt az egy dolgot kell tehát megtanulnunk ezen iskolában, testben létezve is, hogy noha különálló lények vagyunk mindannyian, de Istenben, a Forrásban (ki aminek nevezi) való összekötöttségünk révén egyúttal egyek is, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük.

Odaát, lélekként, energiaként létezve ez a mindenkivel való egység viszonylag egyértelmű számunkra. Ugyanakkor Isten azt szerette volna, hogy ezt az alaptudást (hogy egyek is vagyunk mindenkivel) nehezített körülmények között is megtanuljuk. Hisz minden tudás akkor válik igazán méllyé és teljessé, ha azt nehezített körülmények között is elsajátítjuk. Láthatunk erre példát a testi életben is. Például nézzünk két embert, akik megtanulnak autót vezetni. Egyikük csak vidéki kistelepüléseken, jórészt gyér forgalom mellett, s mindig jó időben tanul meg autót vezetni. Míg a másik mindenféle időjárási körülmények között, a fővárosban is elsajátítja azt. Ha nekünk nincs jogosítványunk, és el kell vigyenek bennünket egy nagyvárosba, s válaszhatunk e két autóvezető között, melyiket választanánk? Noha mindegyik tud autót vezetni de egyértelműen azt, aki a tudását nehezített körülmények között szerezte. Nos, Isten, épp ezért szeretné tehát ha a lelkünk egyik legfontosabb alaptudását is igazán mélyen elsajátítanánk.

Ez esetben a nehezített körülmény maga a test. Ami egy erős látszatát adja annak, miszerint másoktól teljesen különálló lények vagyunk. Hisz testben élve azt láthatjuk valóban, hogy látszólag semmi sem köt össze a másikkal, látszólag semmit sem okoz számunkra, mások mit élnek át általunk. Ugyanakkor ez csak egy látszat tehát.

Így valahányszor itt vagyunk a testi világban, a szabad akaratunkkal bárkivel bármit megtehetünk, ám mivel egyek vagyunk, az a valami, amit másokban okoztunk lelki értelemben, azonnal bennünk is megjelenik. A karma rendszere "csupán" azt szabályozza, hogy ez a valami, ami bennünk is megjelent, mikor öltsön számunkra testet. Másképpen szólva mikor áramoljon vissza, mikor éljük át mi is azt, amit általunk a másik fél élt át.

Mivel a karma nem büntetés, hanem tanítás, így a karmának nem az a célja, hogy mielőbb visszahasson, hanem az, hogy akkor tegye ezt, amikor mi abból a legtöbbet tanulhatjuk. Másképpen szólva, amikor mi is abban a helyzetben vagyunk, mint annak idején a másik fél. Hisz épp ez a lényege: pontosan azt éljük át, mint annak idején a másik fél. Mivel nyilvánvaló, hogy ugyanabba a helyzetbe, mint a másik fél volt, nem feltétlenül tudunk azonnal kerülni, így teljesen változó, hogy az adott karma mikor hat vissza. Törvényszerűen mindig visszahat, de - hogy két szélsőséges példát említsek - van, amelyik egy óra múlva, de valamelyik akár 50 testi élet múlva. Téve mindezt tehát azért, hogy minél inkább felismerjük és megtanuljuk a lelkünk egyik legfontosabb - hanem a legfontosabb - alaptudását.

Természetesen a lélek nem azonnal ismeri fel ezt a folyamatot, nem azonnal tanul mindebből. Azonban minél több testi életen van túl, s minél többet kapja vissza korábbi mind jó, mind rossz tettei visszahatását, idővel annál inkább fel fogja ismerni, hogy mit tanít számára ez. Idővel annyira tudatossá válik majd, hogy ösztönösen is, ha valami rossz történik vele, abból azt szűri le, hogy az rossz, azt nem érdemes, nem jó tenni mással és saját magával sem, ha pedig valami jó történik vele, abból azt, hogy azt jó tenni mással és magával is. Aztán amikor ezt maradéktalanul megtanulta, s a gyakorlatban is maradéktalanul képes alkalmazni - tehát mindig azt teszi mással, amit szeretné, ha hasonló helyzetben mások vele tennének - akkor véget ér számára a testi életek iskolája, akkor már nem szükséges többé leszületnie a fizikai világba, örökre a szellemvilág lakója marad.

Ettől a szinttől persze mi, akik itt lakunk jelenleg ebben a földi világban, még többé-kevésbé messze járunk. Valamelyikünk közelebb van hozzá, mások távolabb, de mindannyian többé-kevésbé azért még alapvetően messze. Noha kinek több, kinek kevesebb testi élet van a háta mögött, de még mindannyiunk előtt is áll jónéhány.

Mivel a testi életeknek tehát az eddig leírtak az egyetlen valódi értelme és célja, ezért minden ennek rendelődik alá. Minden testi életünk arról szól, hogy noha új karmákat is teremtünk folyamatosan, de mindig kapjuk is vissza a múltból azokat, melyeknek most jött el a legmegfelelőbb ideje.


Minden testi élet előtt elkészítjük a leendő testi életünk tervét. Szellemi segítőinkkel közösen - ők olyan lelkek, akik hozzánk képest már jóval magasabb szinten járnak a lélekfejlődésben, s vállalták, hogy bennünket segítenek ebben a folyamatban, létezésünk ezen szakaszán.
A terv mindig úgy áll össze, hogy megnézzük, az addig megteremtett (de még vissza nem áramlott) karmáink közül melyek azok, melyek visszahatásának most lenne a legmegfelelőbb ideje. Ezekből állítunk össze - hogy így fogalmazzak - egy testi életre valót. E terv tehát tartalmazza a leendő testi életünk főbb megéléseit, élethelyzeteit, szereplőit, és nagyon fontos megjegyezni, hogy rögzíti az ide való érkezésünk és az innen való távozásunk időpontját. Ezek sem egy véletlenszerűen vagy hasraütésszerűen kijelölt időpontok, hanem egy nagyon is összetett tervezés eredményei. Csak külön kitérőként jegyezném meg, hogy mitől függenek ezen időpontok. Ugye azt jól tudjuk - az asztrológia foglalkozik ezzel - hogy amelyik hónapban, amilyen napon, órában, percben ide érkezünk, az annak megfelelő bolygóállás (az abból származó energiamintázat) hat ránk, s bizonyos mértékig meghatározza a személyiségvonásainkat. Na most odaát tudjuk, hogy az eltervezett sorsutunkhoz milyen személyiségtípus lenne a legmegfelelőbb, azt milyen személyiségvonásokkal tudnánk a legideálisabban megélni. Ennek megfelelően választjuk tehát ki az ide érkezésünk időpontját, illetve a szülőket is például akikhez érkezünk (odaátról látjuk, kitől, milyen genetikát, milyen személyiségvonásokat, milyen neveltetést kapunk majd, stb.)
A testi távozásunk pedig akkor következik be, amikor azon megtapasztalások véget értek, azokon keresztül haladtunk, amelyekért tulajdonképpen leszületnünk volt szükséges.

E tervünk odaát elkészül, s amint annak megéléséhez megfelelő körülmények állnak fenn a fizikai világban, a leszületés megtörténik.
Amíg itt vagyunk - ezt is szintén tudjuk odaát -, döntően nem lehetnek velünk mindazon információk, melyekkel odaát tisztában vagyunk. Bár bennünk van minden és mindenkor meg is határoznak bennünket (hisz ellenkező esetben minden testi életünkben a nulláról kellene indulnunk), mégis, a földi elménkkel közvetlenül nem férhetünk hozzá. Amíg itt vagyunk, a feledés fátyla van tehát rajtunk. Erre ugyanakkor nagy szükség van, ez nagyon fontos, hogy így legyen. A földi elménk védelme és az itt és most kellő megélése miatt.

Pár példán keresztül szeretném érzékeltetni a feledés fátylának a fontosságát. Gondoljunk csak bele, ha mondjuk este feküdnénk le a párunk mellé, és kristály tisztán emlékeznénk rá, hogy előző életünkben a gyermekünk volt. Nyilvánvalóan frusztrálna bennünket. Vagy ha tudnánk előre, mi fog velünk történni, tudnánk előre egy esetlegesen számunkra negatív esemény. Nyilván megpróbálnánk mindent megtenni, hogy azt elkerüljük. Ám mivel elrendelt esemény, nem tudnánk elkerülni, így teljesen felesleges energiát fektetnénk bele. Vagy ha tudnánk előre, mikor távozunk innen. A legtöbbünket érthető módon ez is frusztrálná. Vagy gondoljunk bele, sokszor egy testi élet traumáit épp elég a földi elménkkel, idegrendszerünkkel magunkkal cipelni, feldolgozni, gondoljunk bele, ha több száz, akár több ezer testi életünk emléke, traumái itt lennének velünk. Egyszerűen a földi elménk, idegrendszerünk nem bírná azt el.
Folytathatnám még a sort, de a lényeg, a feledés fátyla (hogy bár minden információ bennünk van, s meg is határoz bennünket, de a földi elménkkel tudatosan nem férhetünk hozzá) rendkívül szükséges, míg itt vagyunk, az itt és most kellő megélése és a földi elménk védelme miatt.

Mivel viszont ez így van, odaát is tudjuk, hogy akkor itt semmire sem fogunk emlékezni, arra sem, hogy itt merre is, milyen megtapasztalások felé kell induljunk, így mindannyian teljesen másfelé indulnánk el, mint az utunk szerint kellene, így maga a leszületés válna értelmetlenné.
S ezért van úgy megoldva, hogy míg itt vagyunk, az Égiek, a szellemi segítőink (ki aminek nevezi) végig, folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket, s mindent segítenek benne úgy alakulni, ahogyan annak a tervünk szerint alakulnia kell. E segítséget kétféle módon végzik. Egyrészt belső sugallatok által. Tehát mindig olyan sugallatokat, gondolatokat közölnek felénk (melyeket mi a legtöbbször a saját gondolatunkként érzékelünk), melyek afelé terelnek bennünket, amerre most mennünk kell. Másrészt pedig a külső körülményeink alakításával. Egyértelmű tapasztalatom, hogy szó szerint bármit képesek a sorsunkban, a körülményeinkben úgy alakítani, ahogyan csak kívánják - ám fontos leszögezni tehát, hogy ezt nem a kényük-kedvük szerint teszik, hanem szigorúan a mindenkor megélni szükséges sorutunkat figyelembe véve.

Mindez nem azt jelenti, hogy egy minden pillanatban kötött sorsúton, egyfajta bábúként haladnánk végig. A szabad akaratunk folyamatosan jelen van, és mindenkor elmondható, hogy bárkivel, bármit megtehetünk. Viszont amit életeken átívelően eddig kiváltottunk, s ezek közül aminek most jött el a legmegfelelőbb ideje, hogy visszaáramoljon, értelemszerűen nem kerülhetjük el. E sorsút-terv bár elkészül a leszületés előtt, mégis fontos megjegyezni, hogy az a testi élet során is alakulhat kisebb-nagyobb (természetesen a legtöbb esetben kisebb) mértékben. Odaátról folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket, s ha olyat teszünk, ami nem teszi már szükségessé egy későbbre elrendelt karmikus visszahatásunkat, akkor az kikerül a sorsútból. Vagy éppen, ha egy olyan karmát teremtünk itt, ami kapcsán úgy látják odaát, annak visszahatása még ebben a testi életben megtörténhet, akkor az pedig belekerül ebbe a sorsút tervünkbe.
Összességében elmondható tehát, hogy bármi is történjék velünk itt, az csak azért történhetett meg, mert odaátról - az előbbiek tükrében - engedélyezték azt, s mert az a jelen sorsutunknak része kell legyen.

Fontos elmondani még, hogy mindez mindannyiunknál így működik. Tehát elmondható az is, hogy itt mindig csak olyan személyekkel találkozhatunk, akikkel kölcsönösen beleilleszkedünk egymás sorsútjába. Akiknek mi is pontosan azt tudjuk adni lelki értelemben, amit nekik kell megtapasztalni, s ők is pontosan azt tudják számunkra adni, amit nekünk kell. Az itt, érdemi kapcsolatban álló lelkek sorsútja tehát kölcsönösen, finomra van hangolva egymással.

Nagyon sokakban - érthető módon - felmerül a kérdés, főleg egy negatív élethelyzet kapcsán, hogy vajon az útjukon lehetnek-e? Nos, az előzőekből látható, hogy igen, mindig az utunkon vagyunk. Nyilván kisebb mértékben olykor engedhetnek bennünket letérni, de lényegi értelemben sosem. Bármi is történjék velünk, biztosak lehetünk abban, hogy annak kell velünk történnie, az elengedhetetlen részét képezi jelen sorsutunknak.
Természetesen fontos, hogy mindig tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a céljainkért (bár ne görcsösen és sosem másokon való átgázolással), de legalább ilyen fontos felismernünk is, ha a sorsunk mégsem engedi azt. S tudnunk, hogy azt mindig okkal teszi. Az tehát most nem része a sorsutunknak. Fontos, hogy a belső érzeteinket és a külső körülményeinket mindig együttesen figyeljük meg és nézzük meg, mi van e kettő között szinkronban. S az a mi utunk mindenkor. Amit tehát a belső érzeteink is és a külső körülményeink is támogatnak (meg persze az, ami tőlünk függetlenül is megtörténik velünk).

Fontos megjegyezni még, hogy bár míg itt vagyunk, nem lehetünk tudatában annak, hogy mi miért történik velünk (ezen összefüggéseket odaát tudtuk és ha újra ott leszünk, ismét tudni fogjuk), nem is ez a lényegi kérdés, míg itt vagyunk. Hisz az történik velünk, ha akarjuk, ha nem, tőlünk függetlenül is. Az egyetlen lényeges dolog valójában számunkra, míg itt vagyunk, hogy miközben éljük, amit kell (mindannyiunknak mást és mást ugye), mit adunk lelki értelemben másoknak és magunknak. S ez első hallásra nem tűnhet nagy dolognak, de mégis a legfontosabb. Hisz gondoljunk csak bele, mindaz, ami most történik, annak a következménye, ahogy eddig (életeken átívelően) viseltettünk lelki értelemben mások és magunk felé, ugyanígy a jövőnket is kizárólag annak megfelelően alakítjuk, teremtjük, ahogy most viszonyulunk lelki értelemben mások és magunk felé. Ez az egyetlen igazán fontos dolog tehát, s bár e képességünk mértéke természetesen például a lélekfejlettségi szintünk kérdése is, de erre mindenkor lehetőségünk illetve szabad döntésünk van.

Amit fontos itt megjegyezni még, hogy a legtöbb ember ezalatt viszonylag nagy dolgokat képzel. Hogy ahhoz, hogy jót tegyen, nagy dolgokat kell véghez vinni. Azonban ez nem így van. A legtöbb esetben éppen hogy olyan dolgokat értünk ezalatt, ami földi szemmel nézve nem tűnik nagynak. Amihez sem különösebb erőfeszítés, sem anyagiak nem kellenek. A teljesség igénye nélkül: egy jó szó, egy mosoly, egy együttérző meghallgatás, egy apró kedves gesztus... és még sorolhatnám. Ezek azok, melyekre mindig van lehetőségünk. S ezek azok, melyekből minél többet adunk másoknak és magunknak, miközben éljük azt, amit élnünk kell, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy helyesen éljük meg mindazt, amiért ide jöttünk. Hogy a lehető legtöbbet tesszük meg, amit csak tennünk kell.

Végül, de nem utolsó sorban, arról szeretnék pár szót ejteni, hogy meglehetősen nagy különbség van - a feledés fátyla miatt - azon gondolkodásmódunk és tudatosságunk között, mellyel itt rendelkezünk és aközött, mellyel lélekként odaát. Odaát egyben látjuk a teljes létezésünket, valamennyi korábbi testi életünket, így látjuk az összefüggéseket is. Míg itt vagyunk, viszont csak a jelen testi életünket láthatjuk. A nagy egészből csupán egy nagyon pici darabot. Minden meg nem értésünk, minden olyan gondolatunk, miszerint bármit is igazságtalannak, értelmetlennek, céltalannak gondolunk, kifejezetten és kizárólag csak azért van, mert a nagy egész csupán rendkívül kis részletét látjuk. Valójában minden teljesen igazságos, mindennek értelme és célja van, minden együtt egy tökéletes egészet ad. De ezt első látásra lehetetlen felismerni, csak egy nagyon pici részt látva.

Erre a következő példát szoktam mondani. Képzeljünk el egy hatalmas, több méterszer több méteres festményt. Egy gyönyörű tájképet. Ha kellő távolságból nézzük, egyben látjuk az egészet. Látjuk a hegyeket, a völgyet, az eget, a fákat, az virágokat, a madarakat és még sorolhatnám. Viszont képzeljük el, hogy nem láthatnánk az egész képet, bekötött szemmel vinnének bennünket egészen közel hozzá, s amikor már szinte az orrunk verné azt, akkor vennék le a kötőt a szemünkről. Ilyen közel állva semmi mást nem látnánk, mint egy apró képkockát. Mondjuk egy piros képkockát. Nos, gondoljunk bele, ezt az apró piros képkockát látva azt mondanák nekünk, hogy egyébként ez egy gyönyörű tájkép, egy gyönyörű festmény... elhinnénk?

Nem, elsőre nem hinnénk el. S így vagyunk ezzel itt, a testi életünkben is. Elsőre nem értjük, mi miért történik velünk, sok mindent értelmetlennek, céltalannak gondolunk. Azonban mégis rendkívül fontosnak tartom, hogy próbáljunk meg - amennyire csak a földi elménkkel lehetséges - egy magasabb perspektívából az életünkre és annak eseményeire tekinteni. Ehhez szeretnénk jelen írásommal (is) segítséget nyújtani. Ha minél inkább felismerjük, kik is vagyunk valójában, miért is vagyunk itt, mi is az értelme és célja a testi életeinknek, egyáltalán a fizikai világnak, akkor annál inkább látni véljük majd a hatalmas és egész gyönyörű festményt, még akkor is, ha jelenleg csak egy kis piros képkockát láthatunk belőle.

- Medek Tamás spirituális író, segítő - tudatostudat.blog.hu -

2024. szeptember 4., szerda

9 dolog, amit kevesen tudnak a magyar nyelvről

 

1. Tudtad-e, hogy a magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? 

Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkokként a magyarok jelölésére használtak. Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: "Ericson járt e helyen is sok társával".

2. Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik:"Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

3. Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: A mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

4. Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?

Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

5. Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein?

A Hawaii szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon.

Csak egy példa: "Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában."

Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

6. Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában:

"A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: .."?

7. Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló?

Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!

Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

8. Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

9. Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?

Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."

Valóban nem tudják, vagy csak kevesen!

Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a szlengnek, az új zsargon kifejezéseknek.

- Kiss Dénes: "Ős-nyelv nyelv-Ős" 1993; Cúth János: "A magyarságtudat kézikönyve" 1999. -

A rovásírás jelentése a képen:

“Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez,
testvér te ne légy hűtlen soha !”


- forrás: titkokszigete.hu -

- - - - - 

A magyar ősvallás jelképe a boszniai Nap piramisban - videó
forrás: Csaba vezér