Amióta csak ember létezik a Földön, azóta sejti, hogy a látható világ mögött egy szemmel nem látható, szellemi világ húzódik. Voltak olyan kultúrkorszakok az emberiség történetében, amikor a fizikai világban élő ember állandóan észlelte a szellemi világ hatásait, és voltak olyanok, amikor ez az észlelés elsötétült. Mindig voltak olyanok, akik keresték és kutatták a szellemi világot, ezáltal akarták jobban megérteni a földi világunkat mozgató törvényeket. Voltak idők, mikor az „útkeresőket” csodálták az emberek, földöntúli hatalmat tulajdonítottak nekik, és voltak idők, amikor őrültnek tartották és üldözték őket.
Élet a barlangban
Platón, az ókori görög bölcs egy barlanghasonlattal jól rávilágít arra, hogyan is állunk a szellemi világgal és a hatodik érzékkel: „Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy azon kívül más valóság is létezik.
A barlangban nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal van. Az őrök a fal mögül mindenféle tárgyakat mutatnak fel, valahogy úgy, ahogyan a bábosok a bábokat a nézőknek. A tárgyak árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök beszélgetnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját tartják a rabok valóságnak.
Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik őt a barlang szájához. Miután a felszabadított rab kilép a sötétből, kezdetben nagyon kellemetlennek érzi a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem lát semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, megpillantja a dolgokat a maguk valóságában. Ekkor rájön, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyéka volt.
Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok tükörképét, később magukat a dolgokat; aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget, persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha nappal nézné a Napot és annak fényét.
Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon kívüli világgal, az őrök újra láncra verik, és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai azonban kinevetik és őrültnek tartják, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.
A hatodik érzék működése során egy nem látható világból észleljük az információt
És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet – és ez az idő, míg megszokna ismét, nem is volna rövid –, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme, szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel!
És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék – vajon nem ölnék-e meg?”
Az ember, amikor a szellemi világot kutatja, először kérdéseket tesz fel, olyanokat, melyekre nem talál választ a látható fizikai világban. E kérdésekre válasz érkezik a nem látható világból, amit a kérdező valamilyen módon értelmez. A hatodik érzék működése tulajdonképpen azt jelenti, hogy észleljük a válasz megérkezését, és megértjük annak tartalmát, vagy legalábbis annak a ránk vonatkozó részét.
A szellemi világ kutatása
Az extrapszichológia tudománya szerint a nem tudatos elme (a tudattalan, a kollektív tudattalan, a nem látható szellemi világ) tartalmazza a világra jellemző összes információt, vagyis benne van minden, ami a világ múltjával, jelenével és részben jövőjével kapcsolatos. A tudatos elme azonban a tudattalan tartalmához nem vagy csak kis részben fér hozzá. Ezért van szükség olyan módszerekre, az elme olyan speciális működtetésére, amelyek segítségével a nem látható világ tartalma kutathatóvá válik.
A hatodik érzék tulajdonképpen nem más, mint a láthatatlan szellemi világ, a tudattalan érzékelésének és kutatásának lehetősége. A hatodik érzékünket az extraszenzorika segítségével fejleszthetjük és használhatjuk. Az „extra” azt jelenti, hogy „valamin kívül lévő”, a „szenzor” pedig azt: „érzékelő, ami érzékel”.
Az extraszenzorika tehát olyan érzékelést jelent, ami nem a fizikai test érzékszerveivel történik. A szellemi világból származó híradás azonban testi érzetekkel (képekkel, hangokkal, illatokkal, érzelmekkel stb.) jelenik meg. Tudatos gyakorlással és fejlesztéssel megszerezhető az a képesség, hogy a szellemi világ jelenségei között eligazodjunk.
A jelenségek helyes értelmezését az teszi lehetővé, ha ellenőrzött feltételek mellett gyakorolunk. A feltételek következetes betartása mellett ez a képesség tanulható.
Az extraszenzorika tulajdonképpen a megtanult érzékelés. Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat tanulás közben, amikor valamilyen érzetnek fel kell lépnie. Addig gyakorolunk, amíg ezt az érzetet képesek leszünk átélni, tudatosítjuk, hogy mit kell éreznünk, és addig gyakorolunk, amíg valóban képesek vagyunk arra, hogy ezt megérezzük. Később, amikor már használjuk extraszenz képességünket, akkor megérzünk valamilyen érzetet, és tudjuk róla, hogy milyen feltételrendszer mellett jön létre. Így fogunk tudni jól tájékozódni a nem látható világban.
A hatodik érzék fejleszthető
A hatodik érzékkel való érzékelés megtanulását mindig olyasmivel kell kezdeni, aminek van fizikai megnyilvánulása. Első lépésben meg kell tanulnunk érzékelni egy fizikailag is látható dolog szellemi megnyilvánulását. Csak ezután kezdhetünk olyan jelenségek után kutatni a nem látható világban, aminek csak szellemi tartalma van és nincs fizikai teste. Ennek a sorrendnek a betartása alapvető az egészséges szellemi fejlődés érdekében. Ezért javasoljuk minden kezdő szellemi kutatónak az extraszenz kézgyakorlatokat, mint legelső gyakorlási lehetőséget.
Mivel egy adott dolog számtalan adatot tartalmaz a nem megnyilvánult világban, szükséges, hogy legyen egy pontosan megfogalmazott, koncentrált kérdésünk. A szűrőfeltételek a szellemi jelenségek közötti pontos tájékozódást segítik elő, tulajdonképpen a feladatra való koncentrálást jelentik.
Az egészséges fejlődés szempontjából rendkívül fontos, hogy ellenőrizni tudjuk azt, amit extraszenz képességünkkel tapasztaltunk. Nagy hiba, ha a kezdetben olyan dolgokkal, eseményekkel foglalkozunk, amik a fizikai világban nem ellenőrizhetőek. Ha rendszeresen megbizonyosodunk a visszaellenőrzések kapcsán arról, hogy helyes és pontos volt az extraszenz érzékelésünk, akkor és csak akkor kezdjünk el foglalkozni nem ellenőrizhető dolgokkal.
Tanulást és gyakorlást igényel a hatodik érzék fejlesztése
A hatodik érzék használatakor a kapott érzet nagyban hasonlít ahhoz, mint ha valamelyik fizikai érzékszervvel történt volna az érzékelés. Így az extraszenz érzékeléseket annak alapján osztályozzuk, melyik fizikai érzékszerv észleléséhez hasonlít a kapott tartalom. Mivel a nem látható világ érzeteit egész szellemi lényünkkel érzékeljük – és nem csak a 3. szemmel, ahogyan azt sokan tévesen gondolják –, így nincs különbség az extraszenz érzékelés különböző formáival kapott információk között.
Semmivel nem ad többet az ún. „látás”, mint a „hallás”, a „tapintás” vagy az elménkben megjelenő válasz, az intuíció. Ugyan a szellemi világ érzékelését gyakran szellemi látásnak is nevezzük, mégis, az egész szellemi lényünkkel való érzékelést értjük alatta, és semmiképpen nem csupán a csukott szemmel látott képek érzékelését.
Most vegyük sorra az egyes fizikai érzékszerveknek megfelelő érzetet!
• A tapintási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen egyszerű testi érzéshez hasonlít: hideg-meleg, ritka-sűrű, húzás-nyomás stb. Valamennyi forma közül a legkönnyebben tanulható, a leggyorsabban vezet eredményre. Ezen a módon tudjuk a legkönnyebben elsajátítani azt a képességet, hogy egy fizikai dolognak a szellemi tartalmát érzékeljük.
• A látási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen formához, alakhoz, színhez hasonlít. A szellemi színeket nem úgy kell elképzelnünk, mint a fizikai világban tapasztaltakat. Az érzékelés során sem arra kell törekedni, hogy csukott szemmel úgy lássuk ezeket, mint nyitott szemmel a fizikai színeket. Ha a hatodik érzékkel látunk egy színt, akkor az nem azonos a valódi színek látásával. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szellemi úton látott szín olyan élményt jelent, amit akkor érzünk, amikor ezt a színt a fizikai szemmel látjuk. Tulajdonképpen a valódi színek látásával kapcsolatos élményeink „színezik ki” a szellemileg látott képet.
Nem szabad erőltetni, hogy mindenképpen színeket lássunk a szellemi világban. Inkább engedni kell, hogy a látott dolog hangulata magával ragadjon bennünket, és ez az érzés fogja megjeleníteni számunkra a dolog színeit. Nagyon fontos egészséges szellemi fejlődésünk szempontjából, hogy a fenti gondolatot a magunkévá tegyük.
• A hallási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen zajhoz, hanghoz vagy beszédhez hasonlít. Ezekre az érzetekre is igaz az, amit a látási extraszenzorikáról írtam. Szellemi hallásunkkal nem ténylegesen hallunk, hanem olyan élményeink öltöznek hangok formájába, amilyen élményeket akkor érzünk, amikor a fülünkkel halljuk ezeket a hangokat.
• A szaglási extraszenzorika esetében az érzet valamilyen szaghoz, illathoz hasonlít. Ebben az esetben is korábbi élményeink „illatosítják meg” szellemi tapasztalásunkat.
• Az ízlelési extraszenzorika során az érzet valamilyen ízhez hasonló. Nyilvánvalóan nem tényleges ízekkel, hanem „ízesített” élményekkel van dolgunk.
Az intuíció a leggyakoribb és a legjobban félreérhető extraszenzorika
• Az intuitív extraszenzorikát értelmezik félre a leggyakrabban. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a fantáziánk játéka valamilyen intuitív módon érkező üzenetet hordoz, amit szemrebbenés nélkül igaznak tekintünk. Ma egyenesen divatos arra hivatkozni, hogy tanulás és gyakorlás nélkül valaki intuitív módon valós tartalmú üzeneteket kap a szellemi világból. Természetesen vannak olyan különleges emberek, akik valóban képesek erre, de őket onnan ismerhetnénk fel, hogy mélyen hallgatnak. Kollégám, Joshi Bharat mondta egyszer: „Ma Magyarországon több tisztán látó jós van, mint eddig India történetében valaha volt.” Ez a kijelentés mindent elárul az intuíció félreértelmezéséről.
Egyik könyvében John Frawley a következő kérdést teszi fel: engednénk-e felülni gyermekeinket egy olyan iskolai kirándulóbuszra, amelyiknek a sofőrje azt állítja magáról, hogy sosem tanult vezetni, semmiféle gyakorlata nincs, és még a KRESZ-szabályokat sem ismeri, hanem intuitív módon közlekedik a busszal? Ha a válaszunk nem, akkor gondolkodjunk tovább: miért vagyunk képesek elhinni és megfogadni azokat a tanácsokat, amiket olyanoktól kapunk, akik azt állítják magukról, hogy egy halálközeli élmény vagy egy villámcsapás következtében, tanulás nélkül lettek tökéletesen intuitívek?
Az intuitív extraszenzorika egy ellenőrzött körülmények között megtanult és módszeresen begyakorolt észlelés. Távol áll tőle mindenféle fantáziálás.
Abban különbözik a többi extraszenzorika formától, hogy ebben az esetben a szellemi világból érkező választ nem jeleníti meg semmiféle testi érzet. A válasz egyszerűen „eszébe jut” a kérdést feltevőnek.
Hogyan lehet megkülönböztetni a fantáziálást a valódi intuitív élménytől?
Ehhez speciális feltételek mellett folytatott tanulás és gyakorlás szükséges. Speciális körülmények között megtanulható, hogy különbséget tegyünk a kósza, csapongó gondolati tartalom és a tiszta intuitív élmény között. Ilyen különleges körülményt biztosít – személyes tapasztalatom alapján – az extraszenz olvasás tanfolyam. Ezen a kurzuson a hallgatók a könyvet nem is nézve, néhányan közülük pedig csukott szemmel olvasnak szédítő sebességgel, átlagosan két oldalt másodpercenként úgy, hogy mindig megtalálják a könyvben a keresett adatokat.
Véleményem szerint az intuitív extraszenzorika tárgykörébe tartozik a tarot, a Ji King és a többi olyan sorselemzési módszer, amikben az intuitív élmény megszerzését valamilyen szimbólumrendszer használata segíti.
Különös utazás az extraszenzorika, érdemes jegyet váltani rá, vagyis tudatosan fejleszteni a hatodik érzékünket, és megtanulni a szellemi világgal való kommunikációt. Arra azonban készüljön fel, aki erre vágyik, hogy sok tanulásra és gyakorlásra lesz szüksége. Ennek során azonban új ajtók nyílnak meg az életében.
- Dr. Földes László -
- - - - - -
Extraszenzorika - Dr. Földes László - videó
forrás:Élet Spirituális
