Szepes Mária azt írta:
“Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.”
Emlékszem, amikor először olvastam ezt, megálltam.
Másodszorra elsírtam magam.
Hirtelen visszaláttam minden fájdalmat az életemben, amit el akartam temetni.
Amit gyorsan “feldolgozottnak” neveztem, hogy ne kelljen valóban szembenézni vele.
A legtöbb ember úgy viszonyul a fájdalomhoz, mint egy ellenséghez.
Gyorsan. El vele.
Tabletta. Elfoglaltság. Egy új kapcsolat. Egy üveg bor.
Bármi, csak ne kelljen érezni.
De mi van, ha ez az egész fordítva működik?
Mi van, ha nem a fájdalom az ellenséged, hanem az egyetlen hírvivő, aki az igazságot hozza?
AMIT NEM ÉRTÜNK MEG, AZT ISMÉTELJÜK
Viktor Frankl, aki a holokauszt borzalmait élte túl, azt írta: az ember elvisel szinte bármilyen szenvedést, ha van “miért”.
A szenvedés akkor válik elviselhetetlenné, amikor értelmetlen.
Amikor csak fáj.
Amikor csak veszítesz.
Amikor csak összetörsz és semmi nem marad utána.
De ha megkérdezed: “Mit akarsz tőlem?” -
akkor valami megváltozik.
Nem a fájdalom szűnik meg azonnal.
Te változol meg általa.
Mert amit nem értünk meg, azt megismételjük.
Ugyanaz a típusú kapcsolat. Újra és újra.
Ugyanaz a falba ütközés a munkahelyen.
Ugyanaz az érzés: “Miért mindig velem történik ez?”
A lélek addig küldi az üzenetet, amíg meg nem érted.
HÁROMFÉLE FÁJDALOM VAN, ÉS CSAK AZ EGYIK GYÓGYÍT
Carl Jung azt mondta: “Ami tudattalan, az sorsként tér vissza.”
- Az első fájdalom: amit elnyomunk.
Lenyeljük.
Megmagyarázzuk.
”Nem olyan nagy dolog.”
“Már régen volt.”
“Erős vagyok.”
Ez a fájdalom nem tűnik el.
Lemegy a testbe.
Váll. Gyomor. Fejfájás. Álmatlanság.
A tested hordozza, amit a lelked nem mer kimondani.
- A második fájdalom: amiben megragadunk.
Áldozat-szerep.
Keserűség.
Örök harag.
“Ő tette ezt velem.”
“Ők tehetnek mindenről.”
Ez a fájdalom forog. Nem halad. Nem gyógyít.
Csak emészt.
- A harmadik fájdalom: amit megértünk.
Ez az, amiről Szepes Mária ír.
Ez fáj a legjobban, de ez az egyetlen, ami átalakít.
Mert megkérdezed: “Mit mutat meg nekem ez a fájdalom önmagamról?”
És a válasz mindig megérkezik.
Mindig.
MIT KÉRDEZ A FÁJDALOM IGAZÁBÓL?
Ha valaki elhagy:
“Megtanultál-e már önmagadnak otthont adni?”
Ha a kapcsolatod tönkre megy:
“Két ember találkozott benne, vagy két seb?”
Ha kiégtél:
“Kinek élsz valójában?”
Ha újra és újra ugyanolyan emberrel találkozol: “Milyen sebet akar mutatni magamból ez a típusú ember?”
Ha a tested beteg lesz:
“Mi az, amit évek óta nem mersz kimondani?”
Brené Brown azt mondja: a sebezhetőség nem a gyengeség, hanem a bátorság forrása.
A fájdalomba való belépés, a kérdés feltevése a legbátrabb dolog, amit tehetsz.
Sokkal könnyebb elfutni.
Sokkal könnyebb elfelejteni.
Sokkal könnyebb azt mondani: “Minden oké.”
De a lélek nem felejt.
Csak vár.
HOGYAN LÉPJ BE A KAPUN?
1. Ne menekülj azonnal
Amikor jön a fájdalom, az első ösztön: el innen. Gyorsan.
Próbálj ki valamit: adj neki 5 percet.
Csak ülj vele. Ne magyarázd. Ne oldd meg.
Csak érezd, mi van ott.
2. Tedd fel a kérdést
“Mit akarsz megmutatni nekem?”
“Mi az, amit eddig nem vettem észre?”
“Hol nem voltam őszinte magamhoz?”
Nem kell rögtön válasz. A kérdés maga már megnyitja a kaput.
3. Keresd a mintázatot
Ha valami visszatér az életedben, az nem véletlen.
Írj le három helyzetet, ahol hasonlót éreztél.
Mi a közös bennük?
Ki/ kik a közös szereplő?
Sokszor megdöbbenünk, amikor meglátjuk.
4. Különböztesd meg: tanulság vagy trauma?
Nem minden fájdalomból kell egyedül kikászálódni.
Van, ami feldolgozható önismerettel, naplóírással, csenddel.
Van, ami szakember segítségét igényli.
A bátorság nemcsak a szembenézésben van, hanem abban is, hogy segítséget kérsz.
5. Adj helyet a fájdalomnak magadban, de ne add oda neki az életed
Szembenézni a fájdalommal nem azt jelenti, hogy engeded neki hogy belakja a tested és a lelked.
Azt jelenti: meghallgatod, megérted, és továbblépsz.
A kapu nem szállás, csak át mész rajta.
Zsófi 36 éves volt, amikor elvált.
Zokogva ültem vele szemben az egyik elvonuláson.
“Miért én? Miért így? Miért pont most?”
Megkérdeztem tőle: “És ha ennek tanítása lenne, akkor mi lehet az?”
Sokáig csend volt.
Aztán halkan azt mondta:
“Talán mert húsz éve nem voltam önmagam. Talán mert valaki másnak éltem. Talán mert ez az egyetlen dolog volt, ami elég nagy volt ahhoz, hogy megállítson.”
Egy évvel később Zsófi elkezdte azt, amiről mindig álmodott.
Nem azért, mert elvált, hanem mert megértette, amit üzent.
A fájdalom nem azért jön, hogy elvegyen tőled valamit.
Azért jön, hogy visszaadjon valakit: önmagadat.
- Forrás és Kép: Pinterest / Nóri - Kiss-P. Nóri -
- - - - - - -
Meg tudsz gyógyulni: 10 szabály a tested gyógyulásához!
- Buddhista történet | Zen történet - videó
forrás:BUDDHISTA TUDÁS
