"Célunk, hogy a fényestől eljussunk a fényesebbig és a legfényesebbig. A magastól a magasabbig és a legmagasabbig. És fejlődésünknek még a legmagasabbal sincs vége, mert mindannyiunkban ott lakozik maga Isten, és Isten minden egyes pillanatban túlszárnyalja saját valóságát."
(Sri Chinmoy)
Mindannyian keresők vagyunk, és a célunk ugyanaz: belső békét, fényt és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni Forrásunkkal, és valódi elégedettséggel teli életet élni.
Örömben élni annyit tesz, mint belső életet élni. Ez az élet vezet az önmegvalósításhoz. Az önmegvalósítás Isten-megvalósítás, mivel Isten nem más, mint a mindannyiunkban mélyen ott rejlő, felfedezésre és feltárásra váró Isteniség. Istent úgy is említhetjük, mint a Belső Vezetőt vagy a Legfelsőbb Urat, a Supreme-ot. De bármelyik fogalmat használjuk is, a bennünk rejlő legmagasabbat értjük rajta, ami spirituális keresésünk végső célja.
A spirituális embernek normális és épp embernek kell lennie. Ahhoz, hogy elérje Istent, a spirituális ember istenien gyakorlatias kell legyen mindennapi tevékenységeiben. Az isteni gyakorlatiasságban megosztjuk belső gazdagságunkat. Minden cselekedetben isteni indíttatást érzünk, eredményét pedig megosztjuk másokkal. A spiritualitás nem tagadja meg a külső életet. A külső életnek a bennünk rejlő isteni élet kinyilvánulásának kell lennie.
"Az igazság olyan tisztán ragyog, hogy ha egyszer megérted, átalakítja az egész életed. Amint meghallod, megérted"
(Osho)
"Jézus azt mondja: "Az igazság felszabadít." És ennek óriási a jelentősége. Igen, az igazság felszabadít, de nem az igazság tudása. Légy maga az igazság, és akkor felszabadít. Válj te magad az igazsággá, és akkor eljön a felszabadulás. Nem kell elhoznod, nem kell várnod rá. Azonnal megtörténik."
(Osho)
Elég bátor vagy?
Készen állsz arra, hogy az életedbe fogadd az igazságot?
Olyan sok ember ,,igen"-nel válaszol, oly sokan szeretnék ezt
De a tetteid is ezt tükrözik?
Kész vagy arra, hogy azzá az igazsággá válj, ami te magad vagy?
Az igazság szerkezete csak is maga az igazság lehet
Nem tud mást színlelni
Készen állsz, hogy fejest ugorj az ismeretlenbe?
De nem félelemmel, nem behatárolt gondolatokkal
Hanem magaszttal
Bizalommal
Az igazság mindannyiunkat felszabadít...
Olyan gyönyörű érzés visszatérni a szeretet forrásához
Nem a szeretethez, mint elgondoláshoz, hanem az igazi forrásához
Az igazság mindannyiunkat fel fog szabadítani
Mind az ami vagy, csodálatos
A benned lévő szeretet csodálatos
Térj vissza a szeretethez
Ne légy a rabja a saját szenvedésednek, a komolyságodnak vagy a társadalom elvárásainak
Ez a te életed
Ez a te pillanatod... itt és most
És ne hagyd, hogy mások ítélkezése, mások elvárásai feltartsanak
Nincs mitől félned...
Ahányszor csak eleresztesz valamit, ami nem engedte hogy tisztán láss, egyre közelebb kerülsz a valósághoz
És minél közelebb vagy a valósághoz, annál valósabb leszel te is
Valósnak lenni annyit jelent, hogy nyitott vagy, bizalomteljes
Bízni még akkor is, ha az amiben bízol, nem egészen megbízható
El tudod ezt képzelni?
Ez a mélységes bizalom
Mind az ami vagy, felsőbb boldogság
Fontos vagy
A te mosolyod a világ mosolya is
Nincs rá ok, hogy ne légy boldog
Légy boldog !
Légy szabad !
"A lélek dolgai alak nélküliek, mégis mindenhová elhatolnak.
A lélek az, amit a két szemben látásnak nevezünk,
a fülben hallásnak, az orrban szaglásnak,
a kézben tapintásnak, a lábban futásnak,
a szájban szónak.
Ezüstfonal, amely láthatatlanul körülvesz,
majd kilépve belőlünk beragyogja a mindenséget."
(Kalimonasz)
Mikor Platón megkérdezte a tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón.
- A fegyvereket.
- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?
Mert az élet nem lép hátra, és nem a tegnap rabja.”
(Kahlil Gibran: A próféta, 1923)
A világ leghíresebb hegyvidéki városa Tibet fővárosa, Lhasa. A Himalájában fekvő városnak 250 000 lakója van, és nem csak magassága, (3650 méter) hanem a csodás Potala Palota miatt is sok turista keresi fel. A város 1959 óta Kína része, a Dalai Láma (Buddha reinkarnációjának tartott) ekkor hagyta el, de a tibeti buddhizmus hívei számára Lhasa továbbra is fontos zarándokhely.
Az UNESCO 1994-ben a Világörökség részének nyilvánította, mivel „egyszerre erőd, templom, kolostor és iskola, a régió politikai és vallási életének epicentruma, a tibeti művészet magas színvonalának csodálatos példája.”
Potala valódi története a 7. században kezdődött, amikor Tibet egyik harcos királya a Vörös-dombot választotta, hogy felépítse fővárosát.
A palotát hármas védőfal vette körül, és 999 szobából állt. S bár az ellenségtől megóvta lakóit, a villámcsapástól nem – a 9. században így az épület szinte teljesen leégett, majd ezer helyiségéből csupán kettő maradt épen.
A Potala Palota a dalai lámák székhelye volt, akik mint istenkirályok több mint 500 évig uralkodtak Tibetben. Ma múzeum és zarándokhely, labirintusszerű helyiségeit, szentélyeit és hatalmas termeit ragyogóan színes faliképek, selyemhímzések borítják, s közel kétszázezer szobor díszíti. A látogatók számát limitálják, minden nap 1600 nem tibeti turista és 3000 tibeti zarándok léphet be, a műemlékeket óvandó.
A palota aranyozott tetejét kis tornyocskák díszítik, amelyek távol tartják a rossz szellemeket. Kapui több ösvényen és lépcsősoron át megközelíthetőek, ám a legismertebb feljárat a cikkcakkos rámpa, ezt használják a vallási menetek alkalmával is. A Potala két fő része a központi elhelyezkedésű Vörös Palota, és az azt körülölelő Fehér Palota. Mindkét épületet freskók ezrei díszítik, amelyek Tibet történetét, vallását, mindennapi életét mutatják be.
A Fehér Palota a dalai lámák lakhelye volt, itt éltek, tanultak, a házi kápolnában imádkoztak, s itt található a fényűző trónterem, az egykori szentszék, ceremóniák és politikai események színtere.
A Vörös Palota a kincsek őrzője, ékessége a mauzóleum, nyolc dalai láma síremlékével. Mumifikált földi maradványaikat díszes, aranyozott sztupákban helyezték el. A síremlékek közül az ötödik és a tizenharmadik dalai láma sztupája a legnagyobb és legdíszesebb. Előbbit szantálfából faragták, több tonna arannyal vontak be, s majd húszezer drágakővel és igazgyönggyel díszítettek.
A tizenharmadik dalai láma sírja csak vezető kíséretében egy felsőbb emeletről közelíthető meg. A tizennégy méteres, óriási arany síremléket körös-körül áldozati ajándékok övezik: elefántagyarak Indiából, porcelán oroszlánok és több mint kétszázezer gyöngyből készített pagoda.
A Vörös Palota több ezer éves indiai szent iratokat és felbecsülhetetlen értékű szobrokat is őriz. De még az aranyból készült, drágakövekkel kirakott szobroknál is értékesebb az a néhány, szerényebb külsejű, Buddha-szobor, amelyek vas és más fémek ötvözetéből készültek. Ez az eljárás ugyanis mára a feledés homályába tűnt, és máig nem sikerült megfejteni a titkát és rekonstruálni, így ezek az ötvözetek drágábbak minden ma ismert fémnél.
A legnagyobb teremben, a nyugati csarnokban található a Potala legrégebbi szentélye, a Szentek kápolnája, amely az első, 7. századi palota maradványa. Egy emelettel alatta sötét folyosó vezet Dharma hercegének barlangjához, ahol a hagyomány szerint az első palotát építtető király meditált. A sziklafülkében a király és feleségeinek szobrai állnak, számos istenszobor társaságában.
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem...
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!
A csoda lépcsője - Loretto Kápolna - USA - Új Mexikó államában- Santa Fe
Egy több, mint 130 éves csoda, évente közel 300.000 látogatót vonz magához.
Ez a látnivaló nem más, mint a Loretto Kápolna. Ezt a kápolnát a "csoda lépcsője" különbözteti meg a többitől.
A kápolna a XIX. században épült. Amikor elkészült, akkor vették észre a szerzetesek, hogy nincsen lépcsőfeljárat a kórusnak fenntartott emelvényhez. A szerzetesek 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez, tudván azt, hogy ő ács volt. Az utolsó nap egy idegen kopogtatott a bejárati ajtón, mondván azt, hogy ő ács, és meg fogja építeni a lépcsőt.
Ő meg is építette a lépcsőt, egyedül.
Senki nem érti, hogy a lépcső hogyan áll minden központi támasz nélkül.
Az ács egyáltalán nem használt sem szeget, sem enyvet. Dolga végeztével nyomtalanul eltűnt, még munkabérre sem tartott igényt.
Azt mondják, hogy az ács maga volt Szent József, akit Jézus küldött a szerzetesek megsegítésére.
Azóta úgy tartják, hogy ezek a lépcsők csodák, és zarándokok helyévé váltak.
3 rejtély merül fel:
- Ki volt az ács?
- A mérnökök és a tudósok semmi magyarázatot nem találnak arra, hogy a lépcső hogyan állhat központi tartóoszlop nélkül.
- Honnan származott a faanyag, mivel a lépcső olyan fából készült, amely sehol sem található a világon.
Még van egy érdekesség: a szerkezet 33 lépcsőből áll, ami Jézus életkorát jelentheti?
"Az ember az egyetlen lény, amely képes elfojtani, vagy átalakítani az energiáit - erre egyetlen másik élőlény sem képes. Az elfojtás és az átalakítás ugyanazon jelenség két aspektusa, és ezt a jelenséget csakis az ember képes életre hívni."
(Osho)
A minket körülvevő fizikai világ valójában egyáltalán nem "anyagból" áll: fő összetevője egy olyanféle erő vagy esszencia, amelyeket energiának nevezhetünk.
Fizikai szinten mindannyian energiából állunk és minden ami bennünk, illetve körülöttünk van, szintén energiából tevődik össze. MINDANNYIAN EGY NAGY ENERGIAMEZŐ részei vagyunk.
Mindannyian egyek vagyunk, még a szónak a szó szerint vett fizikai értelmében is. A gondolat egy meglehetősen kifinomult könnyű energiaforma, és ezért nagyon gyorsan és könnyen változik.
Az élő test anyaga eléggé finom, gyorsan változik és könnyen befolyásolható. A gondolatoknak és érzéseknek megvan a saját mágneses energiájuk, amely hasonló természetű energiát vonz magához.
Amikor alkotunk valamit, először mindig gondolatban alkotjuk meg azt. Az elgondolás olyan, mint egy tervrajz:....létrehozza a formának a képzetét, amely ezután vonzerőt gyakorol a fizikai energiára, és abba a formába irányítja azt, megjelenítve ezáltal a fizikai létsíkon is. A szétsugárzás és a vonzás azt az elvet jelöli, hogy bármit küldesz az univerzumba, az valamilyen módon visszasugárzik rád....."Amint vetsz, úgy aratsz"! Mindig azt a dolgot vonzzuk életünkbe, amire a legtöbbet gondolunk, amiben a legerősebben hiszünk, amit lényünk legmélyén képzelünk el.
Ha negatívan, és félelemmel teltek vagyunk, akkor magunkhoz fogjuk vonzani azokat a bizonyos tapasztalatokat, helyzeteket, vagy embereket, amelyeket elkerülni igyekszünk. Ha hozzáállásunk pozitív, örömöt várunk, akkor mindezt magunkhoz fogjuk vonzani.
"Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell létrehoznod a szépséget. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak - akkor lesz csodálatos. A szépség egy teremtmény; akárcsak a rútság. A boldogság egy teremtmény, akárcsak a boldogtalanság. Csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!"
(Osho)
A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tied. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. A lényeg az, hogy e vízió dimenziói és tisztasága határozza meg világunk dimenzióit és életünk minőségét. Amilyen mértékben vakok vagyunk, illetve amilyen mértékben torzítjuk a valóságot, oly mértékben csökken életünk és boldogságunk. Következésképp, ha meg akarunk változtatni, akkor először ezen az alapvető vízión, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk.
A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó, büntető látásmód valójában lánc, amely gúzsba köt bennünket. Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Ahhoz, hogy megértsük, miért maradnak olyan sokan a torz látásmód önkéntes rabjai, látnunk kell, hogyan határoz meg bennünket a látásmódunk. Így világosabbá válhat, miért vonakodunk annyira attól, hogy újragondoljuk és felülvizsgáljuk azt a látásmódot, amellyel elkezdtük életutunkat.
Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek. Ennek ellentéte a káosz. A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket. A káosz nagyon félelmetes élmény.
Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam. A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi. Ki akarná felcserélni a régit újra, minden biztosíték nélkül? Tudom, hogy mit birtokolok, nem tudom azonban, hogy mit fogok kapni vagy éppen mit veszíthetek. Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. Ha feladom régi látásmódomat, amely bizonyos értelmet adott életemnek és viselkedésemnek irányt mutatott, akkor az új látásmód ad e majd ugyanilyen biztonságot az életemnek?
100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.
"Ahol szeretetünk lakozik, ott éli életét a lélek."
(Hioszi Tatiosz)
"Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!"
(Lucius Annaeus Seneca)
Legyen időd a családodra, ez az erőd forrása.
Legyen időd a szerelemre, ez az élet igazi öröme.
Legyen időd örülni, mert ez a lélek zenéje.
Legyen időd az olvasásra, ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd gondolkozni, ez a siker záloga.
Legyen időd kedvességre, ez a boldogság kapuja.
Legyen időd másokra, ez a megbecsülésed ára
Legyen időd a játékra, ez a fiatalság titka.
Legyen időd a testedzésre, ez az egészséged alapja.
Legyen időd álmodozni, ez a lelked szabadsága.
Legyen időd megérteni; olyan világban élsz,
"A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között."
(Hioszi Tatiosz)
"Milyen csoda is az ember - milyen fantasztikus dolgokra képes, saját magát és a körülötte levő világot illetően . Ám a jóra való végtelen képessége mellett határtalan a képessége a rosszra is. Mert mindkét végletre képesek vagyunk valamennyien. Minden emberben van jó is, rossz is. Neki kell választania, és csakis a választás számít. Halld meg magadban a jót és engedelmeskedj neki."
(Pablo Casals)
“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt.
Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Hioszi Tatiosz)
Minden rosszban van valami jó, és minden jóban valami rossz. Sokszor lehetetlen felismerni az adott pillanatban. Legtöbbször csak később értjük meg azokát.
"Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka."
(Rudolf Steiner)
“A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek….
Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!
Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg!
Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Nem tőlünk független díszletben élünk – hanem egyek vagyunk vele. Semmi sincs “külön”.”
"A mai nap soha nem jön el újra. Éppen ezért használd ki minden pillanatát."
(Ralph S. Marston, Jr.)
"A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék."
(Eleanor Roosevelt)
A mai nap egy különleges nap. Ez a nap a Tiéd. A tegnap kicsúszott a kezedből és már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki. A holnapra semmi ígéretet nem kaptál, de a mai nap a Tiéd. Ez az egy, amiben biztos lehetsz. Azzal töltheted meg, amivel akarod. Élj vele! Ma örömet szerezhetsz valakinek, ma segíthetsz egy másiknak, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni azt, hogy vagy! A mai nap egy jelentős nap. A mai nap a Tiéd!
A bölcs ember fáklyaként világít a világban, s életével példát mutat a többi ember számára. Bár szavai is fontosak, de elsősorban tetteivel mutatja a helyes utat embertársai számára.
A Mester mindig örömmel hallotta, ha az emberek elismerték tudatlanságukat.
- A bölcsesség egyenes arányban növekszik a tudatlanságunk beismerésével - állította.
Amikor magyarázatot kértek tőle, ezt mondta:
- Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy.
Egy bölcs ember
Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.
-“Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-“Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
“Az nem baj", közli.
“A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
“Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom."
“Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek."
“Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.”
“Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél.”
Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára.
Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél:
"A biztonságot keresed? Legyél te a biztonság! Önmagad biztonsága. A békét keresed? Legyél te a béke! Önmagad békéje. A fényt keresed? Legyél te a fény! Önmagad fénye."
(Popper Péter)
" A Fény gyermeke vagyok.
Szeretem a Fényt.
Szolgálom a Fényt.
Fényben élek.
A Fény vezet, gyógyít,
átalakít és megvilágít.
Áldom a Fényt.
A Fény bennem van.
Egy vagyok a Fénnyel.
A Fény én magam vagyok!"
"Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?"
(Hioszi Tatiosz)
Sose feledd, hogy a változás az élet. Minden egyes pillanatban maradj elérhető az új számára.
Amikor az emberek ragaszkodnak a régihez, nincs változás. A változás az újjal érkezik. A régivel nincs változás, de az emberek ragaszkodnak a régihez, mert az biztosnak látszik, kényelmesnek, ismerősnek. Együtt élsz vele, ezért ismered, már jártas vagy benne, nagy tudásod van róla. Az újjal megint tudatlan leszel. Az újjal talán megint hibázol; az új ki tudja, hová vezet? Ezért támadnak a félelmek, és ezek miatt a félelmek miatt ragaszkodsz a régihez. És abban a pillanatban, hogy ragaszkodni kezdesz a régihez, felhagysz a virágzással.
Maradj elérhető az új számára. Mindig halj meg a múltnak. Vége! A tegnap az a tegnap, és sosem jön vissza. Ha ragaszkodsz hozzá, meghalsz vele együtt; a síroddá válik. Nyisd meg a szívedet azelőtt, ami érkezik. Üdvözöld a felkelő napot, és mindig mondj búcsút a lenyugvó napnak. Érezz hálát – olyan sokat adott -, de a hála miatt ne kezdj ragaszkodni hozzá.
Ha emlékezni tudsz erre, életed fejlődni, érni fog. Minden új lépés, minden új kaland új gazdagságot hoz. És amikor az élet egésze mozgás, mire eljön a halál, olyan gazdaggá válsz, és olyan sokat tudsz a legvégsőről, hogy a halál nem tud elvenni tőled semmit. A halál csak a szegény emberekhez jön el – azokhoz, akik nem éltek.
(Osho)
"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
Örülj, hogy élsz,
bár tudom, néha nagyon félsz!
Várd a lemenő napot,
s utána nézd az égen az ezernyi csillagot!
Élvezd a nap drága sugarát,
s az apró, játszó fények humorát.
Nézd, hogy mennek az úton a boldog emberek,
s örülj annak, ha közülük valaki rád nevet.
Csodáld a füvön a harmatcseppeket,
s azt, ahogy valaki az égre fényeket pettyeget.
Csendben szemléld az életed,
menj lassan, s bámuld a körülötted lévő képeket!
Örülj, hogy élsz!
Látod? Nem éri meg, ha mindig félsz!
Az élet egy hatalmas csoda,
ez nem csak a fiatalság kora.
Lehetsz gyermek, fiatal, vagy idős,
válhat még belőled hős.
Van valaki, akinek Te vagy a világ,
aki elfogadja minden apró hibád.
Mindegy, hogy ki ő, akár szerelmed, testvéred, vagy gyermeked,
hisz ami összeköt, az a szívből jövő szeretet!
Légy mindig vidám, örülj minden szépnek,
ne várd meg, hogy majd talán előtted lépnek!
Örülj, hogy élsz!
Nem baj, ha mindig félsz!
Nézz meg minden apró virágot,
s fogadd el ezt a kusza, zavaros világot!
Lehet, hogy néha elfáradsz,
s úgy érzed, elemészt a bánat,
de ne hidd, hogy ennyi az élet,
mert az nem csak rengeteg méreg!
Van, hogy néha sírunk, feszengünk,
de utána mindig nagyokat nevetünk.
Ez most a bolondság, a vidámság kora,
s benne a boldogság a legnagyobb csoda!
Örülj, hogy élsz!
S meglátod, akkor majd sohasem félsz!
Ne sírj, ha eszedbe jut, aki már soha nem lehet Veled,
csak gondolj arra, ő az égből néz, s biztosan rád nevet!
Hiába vagyunk néha borzasztó egyedül,
ha valaki megkérdi hogy vagy, csak annyit mondj: remekül!
Érezd a szíved minden egyes dobbanását,
miközben az utcán hallgatod a cipők kopogását.
Érezd a virágok édes illatát,
s gondolj arra, aki mindent kitalált.
Ha ez megvan, ígérd meg, hogy nem félsz,
s a legfontosabb: Örülj annak, hogy élsz!
(Bianka)
"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz.
Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget
mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz."
"Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben."
(Buddha)
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”
“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
( Paulo Coelho )
"Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket."
"Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az univerzum összeomlik, és új csillagok születnek."
"A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza." (Osho)
A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.
"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben."
( Abraham Lincoln)
"Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, ahomok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él."
(Marc Lévy)
Csak is te vagy a felelős az életedért, és a sorsodért, és eszerint kell cselekedned. Egyedül te vagy az alakítója az életednek. Nem létezik bűn, csak ok, amely megvalósítja önmagát. Ez a felelősségérzet segíteni fog abban, hogy az életedet tudatosan irányítsd. Egy idő után pontosan látni fogod, mikor van itt az ideje bizonyos dolgoknak, és mikor helyénvaló valami. Senkire és semmire nem szabad várnod, segítség nélkül is meg kell tenned, amit szükséges. Ha kialakítod magadban ezt a felelősségérzetet, akkor soha többé nem kell másra bíznod életed alakítását. A döntések egyedül a te kezedben lesznek. Az életöröm pedig megmutatja az utat, te pedig felelősen eldöntheted, mi helyes, mi helytálló a számodra, és mi hat ösztönzően rád.
"Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel - akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át."
(Eckhart Tolle)
"A bölcsességhez egység kell, a bölcsességhez teljesség kell, a bölcsességhez az kell, hogy tudatosságod, figyelmed kikristályosodjon, hogy lásd cselekedeteidet, hangulataidat, gondolataidat, érzelmeidet... hogy láss mindent, ami belül történik. És pusztán a figyelem által megindul egy csoda. Ha látni kezded, hogy minden ok nélkül hazudsz, akkor csak az, hogy ennek tudatában vagy, legközelebb már megakadályoz. Amikor legközelebb megint épp a hazugság peremén állsz, egy hang belül azt mondja, hogy "Figyelj, vigyázz - megint beleesel a csapdába." Amikor legközelebb megint szomorú leszel, valami belül figyelmeztetni fog, emlékeztetni fog."
(Osho)
Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné. A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság."
A látogató meghökkent.
- Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni?
A Mester visszavette a papírt, s ráírta "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."
- De mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezte az idegen kétségbeesve.
A Mester a papírért nyúlt, s azt írta: "Tudatosság, tudatosság, tudatosság azt jelenti, hogy TUDATOSSÁG."
