Szeress úgy, hogy tudod, a szeretet értéke semmivel sem mérhető
- ajándék ő, az Istenek ajándéka. Becsüld meg.
Szeress úgy, hogy tudod, a szeretetnek nincs szüksége jutalomra -
és az Istenek mosolya kíséri majd minden lépésedet. Becsüld meg.
Szeress úgy, hogy tudod, a szeretet minden kötelességnél előbbre való,
hisz az Istenektől kapott csodát visszautasítani olyan,
mintha magát az életet kárhoztatnád és vetnéd meg. Becsüld meg.
Szeress úgy, hogy tudod, nincs egyszerűbb a békés szeretetnél.
Maguktól tudnak gyűlölni, háborúzni, bonyodalmakat szőni az emberek,
de békésen élni csupán az tud, aki jól, az aranyközépúton szeret. Becsüld meg.
Szeress úgy, hogy tudod, hullámzik az élet, miként a tengerek.
Emberi kishajódat Lelked kormányozza - az a Lélek, amely láthatatlanul szeret. Becsüld meg.
Szeress úgy, hogy már tudod, mindeneknél nagyobb erő a szeretet - az Istenektől kaptad, kérj hát Tőlük áldást mindenkire. Majd hidd, és reméld, hogy belül híveid is kérik ugyanezt. Becsüld meg.
A szeretet alaptörvénye annak az erőnek, melyet mi Istennek nevezünk. Ha megtanulunk szeretni, és ezt párosítani is tudjuk bölcsességgel, akkor tökéletesek leszünk. Feladatunk és egyben életünk értelme is ezen a földön, hogy megtanuljunk szeretni. Nemcsak a partnerünket, hanem egy olyan, mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk, amely többé már senkit és semmit nem zár ki. Ekképpen az Ő szeretetének hírnökei lehetünk. A szeretet azt is jelenti, hogy lehetőséget adok mások számára önmaguk megismerésére.
Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. Nem külső cselekedetekben nyilvánul meg, hanem létünk alapvetően megváltozik. A szeretetben mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, ugyanis a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani. Igen gyakran csupán ezért keressük a szeretetet valamely partnerkapcsolatban, mert képtelenek vagyunk magunkat szeretni. Mindenki alkot magáriak egy ideálképet önmagáról, akár tudatosan, akár tudattalanul, és így saját másságát nem fogadja el. Minthogy a külső csupán a belső tükörképe, ekképpen saját külsejét is elutasítja. Az ideálkép azonban cél, és valamely célt csak úgy érhet el az ember, ha nekivág az útnak.
Azzal, hogy nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, csak azt az érzésünket erősítjük, hogy másmilyennek teremtettek bennünket. Másmilyenek azonban csupán akkor leszünk, ha megváltoztatjuk magunkat. És erre minden pillanatban lehetőségünk van. Ezzel a lehetőséggel azonban csak akkor élhetünk, ha előbb elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és így is szeretni tudjuk magunkat.
Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom és kívánom, anélkül hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék. A szeretet adni akar, és az adásban teljesíti ki magát.
A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk, vagy a társaságában vagyunk, vagy valamely közösen végzett munkában beteljesülést találunk. A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket, hagyom, hogy részt vegyenek mindabban, ami engem foglalkoztat, megosztom magam velük, önmagamat felkínálom nekik. A szeretet azt jelenti, hogy örömmel munkálkodom mások javán, és hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.
Gyakran mondjuk: „szeretlek", ám többnyire ezen azt értjük: „szükségem van rád", vagy: „ne hagyj el". Mindez azt mutatja, hogy az igazi szeretetet még nem tapasztaltuk meg. Ennek előfeltétele, hogy önmagunkat feltétel nélkül elfogadjuk, és olyannak szeressük, amilyenek vagyunk.
Ennek segítségével eljutunk oda, hogy egyedül is boldogok és elégedettek leszünk, s akkor mások kritikája már nem érint bennünket fájdalmasan, nem függünk többé másoktól. Ameddig ugyanis szükségem van másokra, nem vagyok teljesen szabad.
Mihelyt megszabadulunk attól a félelmünktől, hogy egyedül maradunk, képesek leszünk partnerünknek is nagyobb szabadságot adni. Csak ekkor válik lehetővé az igaz szeretet, mert a szeretet nem zár be, és nem tart fogva. Ha megpróbáljuk a másikat láncra verni, meghal a szeretet, és nem marad belőle más, mint a megszokás.
Vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert általuk megerősítve érezzük magunkat abban, amilyenek vagyunk. Ugyanakkor az ellentétek, amennyiben kiegészítik egymást, vonzzák is egymást. Mindarra, ami bennünket tökéletessé tesz, szükségünk van, és magunkhoz vonzzuk. Azt mondhatjuk hát, hogy az alapvető hasonlóságok egy kapcsolat alapját adják, az egymást kiegészítő különbözőségek pedig az igézetet.
A szerelmes szélsőséges hangulatváltozásokat és féltékenységet érez, és a külső szemlélő számára meglehetősen egoistának tűnik, mivel érzései viszonzását várja el. Sok esetben egyenesen fenyegető, követelőző, sőt fojtogató lehet szerelme tárgya számára, akitől folyvást azt követeli, hogy adja szerelmének egyértelmű bizonyítékát. A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőségnek bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes.
A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást, cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom.
Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találnak-e vagy sem.
Művészet-e a szeretet?
Sokan úgy vélik, hogy a szeretet, szerelem a véletlen műve, ami felbukkan az ember életében, ha éppen szerencséje van. Ám ha a szeretet, szerelem művészet, akkor tudnom kell az összefüggéseket, és készen kell állnom, hogy mindent megtegyek, ami szükséges. És éppen ez a probléma, hogy a legtöbb embert a szeretetnek csupán egy része érdekli, éspedig az, amelyet ő kap. Azt akarja, hogy őt szeressék, és igen kevéssé törődik azzal, vajon ő maga képes-e szeretetet adni.
Sokan úgy vélik, hogy nincs is mit tanulni, hiszen a szeretet, szerelem nem az egyén képességeitől, hanem a szerelem, szeretet tárgyától függ. Ha rátalálok az igazi páromra, akkor a szerelem, szeretet magától jön, vélik sokan. Ám elfelejtik, hogy a szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig az adással kezdődik. Ez a szeretet, szerelem legnagyobb titka.
(Kurt Tepperwein – A szellemi törvények (A szeretet törvénye)
"A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester: – Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet."
(Anthony De Mello)
Spiritualitás egy szemlélet nem arról szól, hogy fél méterrel a föld felett jár az ember csupán arról másképp más oldaláról is tekint az eseményekre.
A spirituális út, lépésről lépésre épül fel.
Kezdődik ott, hogy az ember kilép az áldozat szerepéből.
Nem hibáztat mást a saját nehézségeiért.
Megvizsgálja, miért kapja, mindezt mit tanulhat belőle és végig gondolja miért is van előtte az adott feladat.
Ez már önmagában spirituális gondolkodás.
A másik ember elítélése helyett a másikat már megítéljük.
Nem bíráljuk, csak megfigyeljük, mit miért tesz és levonjuk belőle a nekünk szánt tanulságot.
Ez szintén a spirituális szemlélet.
Mikor ezek a gondolkodásmód már természetessé válik, utána az ember elkezdi másként látni a másikat.
Idővel úgy tekintesz a többi emberre, akit azelőtt ezért azért elítéltél, mint egy ékszeres ládára.
Egy ládára, amiben ott egy gyémánt, ami csodásan ragyog és fénylik.
A láda teteje azonban még zárva és a lakat is rá van kattintva.
Itt, amit tehetsz ítélkezés helyett segíthetsz megkeresni a kulcsot a lakathoz és a tulajdonosa kezébe adva szeretettel félre állva, hagyni had használja mikor készen áll rá.
Ez a spirituális szemlélet.
A másik ember bírája lehetsz, de kérdés TE annyival különb vagy?
Vagy egyszerűen nem látod a fától az erdőt?
A spirituális élet nem az elvontság felszínre hozása csupán a valóság megtalálásához vezető út.
A gondolkodás átformálása hozza az érzékek ébredését is.
A szellemvilág az szemmel nem látható megmutatkozása mind az ezt követő lépcső, ami ha egyszer megmutatkozik, örökre átformálja az embert, még ha néha lerázná magáról az ember és a „boldog” tudatlanság állapotába is süllyedne.
De aki egyszer állt már azon a párkányon ahol látta mi van, az elme határán túl többé nem felejtheti el.
A spirituális út a gondolkodás egy teljesen más útja.
Az egyetlen út, ami előre vihet nem pedig ugyanoda ahol már számtalanszor jártál.
Igen több, vagy mint amit hiszel magadról.
Igen többnek tartalak, mint amit mutatsz.
És ha elhiszed magadról, hogy csoda vagy csodának látod majd a világot is.
Ne félj a csoda szemével nézni, mert a spirituális látás a csodát mutatja meg mindenben.
Ha már látod, mered látni a csodát utána már hiába, mutatnak, mást csak a csodát látod benne.
Engedd meg magadnak ezt a lehetőséget és repülj szabadon.
A szíved az elméd és minden rezdülésed utána csodát hoz a világba.
"A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek."
(Pam Brown)
A főnix legendája egyszerre lenyűgöző és izgalmas. Egyes mítoszok szerint a főnixmadár kb. 500, mások szerint 1461 évig él és közben a fahéjfa ágaiból fészket rak magának. Amikor a fészek elkészül, a madár felgyújtja azt és saját testével együtt. A mítosz szerint a halott madár hamvaiból egy új főnix születik, amely ugyanannyi ideig él majd, mint az elődje. Egyes mítoszok szerint az új madár egy tojást készít elődje hamvaiból, melyet az egyiptomi Heliopoliszba visz.
A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is.
A különböző legendák különbözőképpen jelenítik meg a főnixmadarat. Egyes legendák szerint a tollazata vörös és arany színű, a görög és római mítoszok főnixmadara viszont inkább a sasra vagy a pávára emlékeztet. Az egyiptomiak leginkább a kócsaghoz vagy a gólyához hasonlították a főnixet.
(forrás: margitanyakepeslapjai)
"Valódi igazságkereső az, aki nem agyal ki semmit, aki nem találgat, aki nem feltételez, aki nem von le logikai következtetéseket, aki egyszerűen érzékeny, nyitott, fogékony, sebezhető és elérhető az igazság számára. Az igazságkeresőnek egy dolgot kell megtanulnia, hogy miként legyen végtelenül passzív, türelmes és várakozó. Az igazság akkor történik meg veled, ha nyitott vagy."
(Osho)
Osho életében az összes filozófiai irányzatot és vallást tanulmányozta, de egyiket sem fogadta el. Úgy vélte, hogy kisgyermekkorunktól kezdve, félrevezető tanításokkal tömik a fejünket. Ideológiák, vallások, filozófiák vesznek körül minket, melyek tévútra visznek. Arra késztetnek, hogy az igazságot keressük, és néha azt higgyük, hogy megtaláltuk. S amikor megtaláltuk, elkezdjük tanítani, és ekkor válik belőlünk pap, vagy miniszter.
A megszületéskor még tiszták és ártatlanok vagyunk, a valóságban élünk. Később a szülők, vallási tanítók és oktatási intézmények hatására elkezdjük látni azt, ami nincs. Normaként fogadjuk el a felnőttekbe ivódott nem létező rendszer, nem létező igazságát.
Amit a felnőtt fontosnak tart, és elhisz, azt fogadtatja el a gyermekével is. Így lesznek az emberek keresztények, hinduk, vagy éppen párttagok. Mindegy, hogy hová születünk, mert minden népnek megvan a maga ideológiája. Ha csatlakozunk egy valláshoz, elfogadjuk a Biblia, Korán, vagy Gíta tanítását, egyetlen igazságnak.
Jézus is azt tanította: "Ha nem születsz újra, nem léphetsz be Isten Királyságába."
Osho szerint ez nem azt jelenti, hogy a halál után újra testet kell ölteni, hogy eljuthassunk a Mennyországba. Nem a fizikai halál ténye ennek a tanításnak a lényege. Az újraszületés ebben a testben is megtörténhet. Vissza kell térni gyermeki természetünkhöz, meg kell szabadulni a hamis tudástól, és ártatlanná kell válni.
Mert az igazság maga a létezés. Az, hogy vagyok, hogy te vagy, az éjszakák és nappalok váltakoznak, a madarak csiripelnek, a folyók folynak, mind-mind maguktól történnek, nem kellenek hozzá gondolatok, nem kell megtervezni semmit, csak lenni, létezni kell. Mert az igazság van. Nem kell kitalálni, vagy elméleteket gyártani köré. Osho szavaival élve:
"Az igazság nem egy logikai következtetés. Az igazság a létezés, a valóság. Mindig itt van - mindig is itt volt. Csak igazság létezik."
Hallgass a szívedre, és megtalálod az igazságot. Amikor elfogadjuk az életünket: a szegénységet és a gazdagságot, elfogadjuk az életet, mint a halál részét, és a halált, mint az élet részét, akkor fedezhetjük valóban fel. Az igazság a jelen pillanat, amely örökké tart.
(Forrás: Osho: Az én utam a bárányfelhők útja
Az élet misztériumai)
A mérték: a Mennyei-Érték-Rend!
Minden középpontja, melyből kitekintve, Minden ugyan annak látszik. A M-érték a központi Tengely, melyből kitekintve a Teljesség tiszta KÉP-e jelenik meg előtted. Ez tart téged harmóniában, ez tart téged egységben, ez tart téged isteni Tudatodban s Létedben. Mert e nélkül elveszted a kapcsolatot, s kiesel abból a Fényből, mely Tudatodon keresztül kapcsolódik isteni Valódhoz, szellemi Teredhez.
(Melkizédek arkangyal)
"Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes.
Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia elválaszthatatlan részeként létezem.
Lélek és tudatformájában bennem van az egyetemes erő és értelem. Harmónia, egészség, békesség, öröm, bőség, Igaz szó és ihletformájában áramlik át rajtam.
Felismerem, hogy gondolataim teremtő erővel rendelkeznek.
Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit elképzelek. Minden fontos lépésemet az egyetemes bölcsesség irányítja.
Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.
A bennem lévő teremtő erőt szabadon használhatom.
Teremtőerőmet a közösség javának szogá1atába állítom.
Amint ezeket az igazságokat érzem, és gondolom, meg- teremtem a tudatosság Új ciklusát, és átalakul az életem.
Az egységtudat és öröm természetes lelkiállapotom.
Világomban minden rendben van."
"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának."
(Lucius Annaeus Seneca)
Csillagszóró
Küzdj önmagadra és másokra ártalmas gondolataid ellen! Úgy bánj velük, ahogy azok bánnának veled. Ha eltűröd őket, gyökeret verve megerősödnek, leigáznak és kioltják benned a magasabb ideák forrását, amelynek világosságánál elkerülöd a szakadékokat s tisztán látod az egyedül járható utat.
Mielőtt a bensődben élő, "rejtett Erő" Istenné tenne, Tanítvány, képessé kell válnod rá, hogy holdvilágtested tetszésed szerint megfékezd, vagy feloldd, mint párát a fény.
Anyagi és Szellemi én sohasem találkozhatnak. Az egyiknek el kell tűrnie, hogy a másik teljes hatalomhoz jusson.
Míg magad nem váltál Ösvénnyé, nem találtad meg az Utat.
Te vagy az Út, Tanítvány! Bárhová igyekszel, te magad vagy a cél is!
Ne hidd, hogy a vágy vagy az indulat meghal, ha kielégíted. Ez a tévedés Mája legveszélyesebb fegyvere. A szenvedély attól válik legyőzhetetlen zsarnokká, ha táplálod, mert szokássá válik, s megfog, mint ravasz lépvessző a madarat. Kívánságod tárgyai alakot öltenek, gondolataid ellenséges sereggé válnak és rabszolgaként hurcolnak magukkal.
Csitítsd el ezért gondolataidat, egész figyelmedet Mesteredre fordítsd, akit még nem látsz, de érzed jelenlétét.
A tanítványnak vissza kell nyernie elvesztett gyermekkori állapotát, mielőtt az Első Hang újra felcsendül benne.
Ha meg akarod pillantani a Valóságot, amely független Alayától, gondolataidat tartsd távol minden külsőségtől, de tartózkodj a nyüzsögve rajzó benső képektől is, nehogy lelked fénylő tükrére árnyékot vessenek. Valamennyi érzékedet agyad rejtett középpontjában élő egyetlen érzékszervedre összpontosítsd; mert csak a titkos Szem előtt mutatkozik meg a meredek Ösvény, amely Mesteredhez vezet.
Hét utat kell megjárnod ahhoz, hogy elérkezz a szent Bodhi fához, amelynek árnyékában a "tökéletes Látás", a Szamádhi Mesterei pihennek.
Akiben a hét hang egyetlen harmonikus akkordként zendül meg, az benső Szentélyében megtalálta saját Mesterét. Maga lett a Világosság és a Ige, amely bő aratással vonul vissza önnön Örökkévalóságába. A Hét Hang együtt a misztikus "Csend Hangja". Aum Tat sat.
A tested nem Te vagy, Tanítvány! Isteni Éned testetlen és sem dicséret, sem ócsárlás nem férhet hozzá.
Őrizd meg tested mozgékonyságát és lelked tisztaságát, akkor elméd nyugodt lesz, mint a hegyi tó, amely az Ég végtelen derűjét tükrözi.
Senki se juthat azáltal felszabaduláshoz, ha tartózkodik minden cselekvéstől. Az Irgalom Ura elhagyta a csöndes vadon édes de önző nyugalmát és az emberiség tanítója lett.
Légy türelmes, Tanítvány! Ne félj a tévedéstől és ne udvarolj a sikernek. Benső szemed függeszd a csillagokra, ismerd fel bennük szülőidet, s gyermekükként fognak támogatni.
Légy kitartó, hiszen örök életű vagy. Árnyékaid élnek és eltűnnek. Ami benned végtelen, az maga a Tudás és az soha el nem múlik.
Az olyan embernek, aki mindig volt, van és lesz, nincs oka búsulni mulandó dolgok fölött. Az Örökkévaló élet benned nem ismeri a halált, Tanítvány, mert soha sem született és soha nem ér véget.
Ha el akarod érni a bölcsességet, légy alázatos mint a tenger, amely minden folyót magába fogad, mégis végtelen és mozdulatlan.
Aki megvilágosodott, csak önmagának engedelmeskedik. Aki megnyerte a nagy csatát önmagával, bár díját kezében tartja, isteni részvéttel szól: mások javáért e nagy jutalmat elengedem. Ez teljesíti a legnagyobb lemondást. A Világ egyik Megváltója Ő.
Légy jó kedélyű, óh Tanítvány!
Tanító sok van. A Mester lelke egy: Alaya, a Világszellem.
Alaya tiszta, fényes szellemét kivéve, az emberben minden mulandó. Az ő sugarának fénytörése vagy, s ez a fonál életed vezetője.
Lelked nem sértheti más, csak tévelygő tested. Szellemed nem sértheti más, csak szenvedélyek tépte lelked.
Légy ura gondolataidnak, ó, tökéletességre törekvő, ha a küszöbön át akarsz jutni.
Lelkednek olyanná kell lenni, mint az érett mangó, olyan puhának és édesnek mások fájdalmával szemben, saját szenvedéseddel szemben pedig olyan keménynek, mint annak magva.
Óvakodj az állhatatlanságtól.
Lehet-e számodra üdvösség, amíg minden szenved, ami él?
Ahonnan a csöpp kiszakadt, oda tér vissza.
Megmondatott: az utolsók lesznek a legnagyobbak, akik a világ üdvösségéért lemondtak saját üdvükről.
Akik a bölcsességet nem ismerik, élőholtak.
A tanító az Utat csak megmutathatja, de egyedül kell járnod rajta.
Ne engedd, hogy kedélyed és gondolatod érzékeid játékszere legyen. Élned, lélegezned kell mindenben, ami benned lélegzik. Érezned kell mindenben énedet és mindent az Emberben, s akkor összhangban leszel minden élővel.
Mint a Szent Folyó zúgása, melyben a természet minden hangja visszhangra lel, úgy rezegje vissza annak szíve, aki a "Nagy Folyamba lép", minden élőnek, lélegzőnek minden gondolatát és sóhaját.
A húr, amely a Mester keze alatt nem zeng harmóniában a többivel, elszakad.
"A kincset belül keresd. Amit szemed lát, a világ ezernyicsodája. Bensődbe engedve te adsz valódi életet számára. Ezt üzenjük neki, neked és mindenkinek: kincs az élet, melynek legnagyobb kincse a Szeretet."
(Hioszi Tatiosz)
"Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meg lesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes. Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon, úgy gondoljuk a miénk.
A csodákat, talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik. Birtokába jut a Tudásnak...
a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül - csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG"
„Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas."
(Johann Wolfgang von Goethe)
A reinkarnáció egy tudományosan bizonyított tény
Dr. Ian Stevenson (1918-2007), a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója több, mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Több, mint 3000 gyerek esetét dokumentálta. A gyerekek közül sokan meg tudták mondani, mi volt az előző életükben a nevük és kik voltak a barátaik, családtagjaik. Gyakran emlékeztek arra, hogy mikor és hogyan haltak meg és még sok meglepően pontos részletre, amiket egy kis kutatással könnyen bizonyítani vagy cáfolni lehet. Személyiség- és viselkedésjegyeket örököltek előző életükből és meglepő külső hasonlóságot mutattak azzal, akik állítólag előző életükben voltak.
Újra és újra, Dr. Stevenson úgy találta, hogy a gyerekek által megadott nevek stimmeltek. A még élő, előző életbeli rokonok megkeresése után kiderült, hogy a megadott részletes információk is helyesek. Egy libanoni lány előző életéből 25 ember nevére és a közöttük lévő pontos kapcsolatra is emlékezett úgy, hogy ebben az életében nem is találkozott velük vagy bárkivel, aki ismerhette volna őket. Tekintélyes akadémikusok mondták, mint például Dr. Jim Tucker, a Virginiai Egyetem Gyermek- és Családügyi Pszichiátriájának igazgatója, hogy a reinkarnáció a legvalószínűbb magyarázat néhány esetre. Dr. Tucker folytatta Stevenson kutatását, és további új eseteket kutatott fel dokumentálható bizonyítékok után kutatva, mint például specifikus emlékek, melyeket igazolni lehet, anyajegyek, foltok, melyek gyakran jelennek meg az új testen azokon a helyeken, ahol az előző test halálos sebet kapott, valamint arcfelismerő programot használt a hasonlóságok bizonyítására.
(Forrás: vanmagyarazat)
A következő videóban a Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél Stevenson munkásságáról:
Dr. Ian Stevenson több, mint 40 évnyi kutatása bizonyította, hogy reinkarnáció létezik. Ez azt jelenti, hogy határozott, mély, belső tudással kijelentheted magadnak, hogy te örökké létezni fogsz, és ezután a nemlét, a halál rejtett félelme nélkül egy sokkal boldogabb életet élhetsz.
"Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít."
(Johann Wolfgang von Goethe)
Ma már nagyon sokan vannak meggyőződve arról − amit többek között a buddhizmus is tényként kezel −, hogy földi halálunkkal nem ér véget életünk és fejlődésünk. A test ugyan elpusztul, ám a lélek egy másik időben, helyen és testben folytatja küldetését. Lehetséges az újjászületés? Van élet az élet után? Ezek olyan kérdések, melyeket a tudomány évszázadok óta feltesz, a keleti vallások pedig tényként kezelik őket. Van-e egyáltalán igazságalapjuk? Ha alaposan megvizsgálunk egy-egy reinkarnáció-gyanús esetet, rálelünk olyan közvetett bizonyítékokra, amelyek alátámasztják a jelenség létezését.
A reinkarnációt és az abban hívőket gyakran éri az a támadás, hogy a lélekvándorlás nem létezhet, mert nincs rá megfelelő bizonyíték. És, mint tudjuk, sokan úgy gondolják, hogy amit nem lehet bizonyítani, az nem is létezik. A materializmusba kapaszkodó, tévhitben élő “vaskalapos” tudósok többsége vélekedik erről így, mellőzve azon emberek elbeszéléseit, akik meg vannak győződve arról, hogy az ő lelkük már egy vagy több vándorláson ment keresztül.
Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív, ugyanis vannak, akik csak azt tekintik bizonyítéknak, amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést, és vannak, akik a közvetett bizonyítékot is hitelesnek tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika, kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire, azt tapasztaljuk, hogy nem egy hipotézist közvetett módon bizonyítanak, mivel a technika jelenlegi állása szerint még nem rendelkeznek olyan műszerekkel, melyek közvetlenül mérik a bizonyítani kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak, hogy több különböző mérési megfigyelésből következtetik ki a tapasztalati tézist, mely mindaddig fennáll, míg fel nem bukkan egy antitézis. A matematika pedig használja az indirekt bizonyítást, ami azt jelenti, hogy tételezzük fel az ellenkezőjét, s amennyiben az nem nyer bizonyítást, úgy az előző állítás az igaz. A reinkarnáció sem holmi légből kapott gondolat, vagy pusztán feltételezés. Komoly, szavahihető emberekben, akiket a klinikai halál állapotából hoztak vissza, hirtelen emlékek merültek fel korábbi életeikből. Korábbi életére tehát számos ember emlékszik, ám némelyek csupán álomnak vagy képzelgésnek hiszik az ilyesmit. Aztán ott vannak az ún. regressziós hipnózisban történő visszavezetések is,amelyek többségét szakértők magnó-, illetve videofelvételen őrzik. Ezek a felvételek tehát szintén az előző életekről tanúskodnak, hiszen a mély, álomszerű hipnózisban lévő páciens hangosan számol be múltbéli események átéléséről. A vele a múltban történt cselekmények és események sorát a hipnózis során a jelenben megélt valóságként beszéli el, úgy írja le, mintha az most zajlana. A buddhisták hisznek a lélek újjászületésében, halhatatlanságában. A lélek elpusztíthatatlan, így a fizikai test halála után sem szűnik meg létezni. De a reinkarnáció létezésének realitását csak akkor ismerjük majd fel igazán, amikor egyre inkább azt érezzük, hogy a lelkünk súlyát kitevő 21 gramm hirtelen emelkedni kezd, és… (Forrás:látogatok.hu)
"Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer."
"A jó szó, a szép beszéd és a meleg tekintet gyógyszer a szív számára."
(Papp Lajos)
Egy kórház két bel osztálya közül az egyiket egy tudós professzor vezette. Szakértelmével kiválóan gyógykezelte betegeket. A másik osztályon talán nem oly tudós főorvos állt, de szívesebben mentek oda a betegek. Mert a nővérek megérkezése előtt már látogatta a betegeket, le-leült egy-egy beteg ágya szélére és mint ember az emberrel beszélgettek, nem mint tudós szakember betegeivel. Ezen az osztályon fogyott legkevesebb nyugtató, ritkábbak voltak a váratlan rosszullétek, legkevesebb altatót kértek a betegek. A tudós professzor sokat tudott, a másik meg sokat szeretett. Ez a gyógyító szeretet misztériuma is.
A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is.
Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sőt még többet is, mint amint vártál.
Ha engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is.
Ugyan olyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását.
Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, őket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem KELL viszonozni, ez nem egy kötelező műfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte.
Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet „minden”.
A szeretet mindenben benne van. Fűben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben – melyet szeretettel készítenek….
Aki képes felismerni ezeket az „apróságokat”, az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegződéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak.
És, hogy honnan tudod, hogy tiszta szeretetet adtál?
Utána nem gondolsz arra, hogy mégse kellett volna!
Nincs olyan érzés benned, hogy: Túl sokat adtam! És alig kaptam valamit.
Nem vársz érte cserébe semmit, és legközelebb is megtennéd.
És minden körülmények között örülsz annak, hogy így tettél.
"Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de legalább mindig önmagam vagyok."
"Mi van, ha én többé akarok válni? - kérdeztem.
- Többé? - kérdezte mosolyogva. - Hogyan lehetnél több? Hiszen már most is határtalan vagy, végtelen! Amikor meghalsz, Vándor, nem azt fogják kérdezni tőled a mennyek kapujánál, szent voltál-e; azt fogják kérdezni, önmagad voltál-e."
"Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az."
(Dan Millman)
"Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. Az idő itt van. Használd ki."
(Paulo Coelho)
Egy bölcs a dolgozószobájában tartott egy hatalmas ingaórát, amely minden órában ünnepélyes lassúsággal, de ugyanakkor nagy dörgések közepette szólalt meg.
- Nem zavarja? - kérdezte egyik diákja.
Nem ...válaszolta a bölcs -, mert így minden órában meg kell kérdeznem magamtól, hogy mit csináltam az elmúlt órában.
"Az őszinteség a legnehezebb. Hiszen az ember önmagával szemben sem őszinte. Még önmagának sem meri sokszor bevallani a tévedését. Minduntalan mentséget keres és talál rá. Hát még kiállni a tömeg elé..."
(Berkesi András)
„Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:
-Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.
Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.
Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt. Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.
-Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek - mondta a vezérigazgató.
-Ma az egyikkőtöket kinevezem vezérigazgatónak.
Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!
Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:
Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? - mormogták a többiek.
A vezérigazgató akkor azt mondta: -Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam, halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!
Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek."
" A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk. " (Nathaniel Hawthorn)
Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: – Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: – Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem, és nagyon figyelj! Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok, pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van, és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad, és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: – Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni.
Ezt hívják magas önbecsülésnek
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod, hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük, amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül, a nyolcadik: Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban! Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.
A legjobbakat kívánom neked!
"Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt."
(Hioszi Tatiosz)
A világot az ember kedvéért teremtették az Istenek
Sokféle erő kapcsolja egymáshoz az embereket: az élet, a változások, a gondolkodás, a lélek ereje. Valamennyi a Szeretetből születik. Valamennyi kapcsolatunkat a Szeretet ereje tartja össze. Egy láthatatlan szál, amelyik akkor is egymáshoz köti az embereket, amikor -- úgy tűnik --, régen elszakadt már. A Szeretet ereje eltéphetetlen.
Úgy gondolod, nincs már dolgod a lezárt kapcsolataiddal? -- Ez a gondolat csupán azért fordult meg a fejedben, mert a kapcsolatainkat nem zárhatjuk le. Mi nem. Egy magasabb erő, a Szeretet ereje dönt sorsunk felől. A Szeretet ereje láthatatlan.
Az életet kaptuk, a változásokat követjük -- embernek nincs hatalma sem az élet, sem a változások felett. Mi van az ember hatalmában? A lelke -- a gondolkodó lélek, amelyik dönt afelől: hogyan éljük életünket, és mit kezdjünk a változásokkal. Gondolataink és a belőlük fakadó tetteink át meg átszövik kapcsolatainkat, átölelik az embereket. A Szeretet ereje örök.
Hogy nem szeretsz már? Hogy gyűlölni is képes vagy kétségbeesetten? -- Az emberi szívet úgy alkották meg az istenek, hogy a szál, amelyre felfűzték a szíveket, sosem szakadhat el. A Szeretet ereje mágnesként tartja össze a láncszemeket.
A szeretet szálát nem látjuk -- nem is láthatjuk --, de érezzük, és tudjuk, hogy van, és él. Ő tartja életben lelkeinket. A Szeretet ereje a kiindulópont, melyből minden élet indul, és hozzá tér vissza, miközben egyetlen pillanatra sem szakadhat el tőle. A Szeret ereje törvény, akár tudunk róla, akár nem.
Ne feledd: minden napra jut megbocsátani való, hiszen az Istenek emberből faragták az embert.
Bocsáss meg, inkább bocsáss meg ezerszer, mint egyszer a haragot magadba zárd...
"A spirituális ébredés egy felismerés, hogy te nem az elme vagy. Ennek a hajnala amikor szétválasztod valós lényed az elmétől és ha ez tudatosul, akkor rájössz, hogy ki vagy te valójában. Ez az állapot a valódi szabadság, amikor események, körülmények, szokások és gondolatok már nem zavarnak vagy befolyásolnak belső szinten és megérted, hogy az életed valódi lényege, valójában túl van a fizikai világon és a gondolatokon, ahol a tudat hirtelen felismeri a végső igazi természetét."
/Deepak Chopra/
"Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel - akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át."
"A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod."
(Osho)
Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges - apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért... a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék.
Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket társaid pozitívan tettek. Sőt azokért a dolgokért is hálás vagy, amelyeket megtehettek volna, de nem került rá sor. Hálát érzel azért, mert valaki segített neked - ez csupán a kezdet. Majd hálát kezdesz érezni azért is, mert valaki nem ártott neked - megtehette volna; kedves volt tőle, hogy nem tette meg.
Amint egyszer megérted a hála érzését, és engeded mélyen magadba ivódni, mindenért hálás leszel És minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz és morogsz. És ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A boldogtalanságot a panasz élteti. A panaszkodáson és a panaszkodó elmén csimpaszkodik. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
