Sri Chinmoy beszél a meditáció filozófiájáról

Sri Chinmoy a meditáció filozófiájáról beszél. Leírja az értelemben és a szívben történő meditáció közötti különbséget.

Két módja van a meditációnak,
néhány ember az értelmével meditál,
míg néhány ember a szívével.
Én azt szeretem,
én azt részesítem előnyben,
ha a meditáció a szívvel történik.
Mivel amikor az értelemmel meditálunk,
az nagyon nehéz,
nagyon-nagyon nehéz, mivel az
értelemben sok aggodalom,
sok szorongás van
és egyéb istentelen tulajdonságok.
Míg a szív tiszta,
a szív egyszerű,
a szív őszinte,
tehát amikor a szívvel meditálunk,
akkor fejlődésünk
nagyon-nagyon gyors.
Két út van,
és a szív útja rövid,
rövidebb, mint az értelem útja.
Ezért, ha bölcsek vagyunk,
a szív útját választjuk,
hogy olyan hamar elérjük célunkat,
amennyire csak lehetséges.

A külső és belső életnek együtt kell járnia.
Én imádkozok és meditálok,
ugyanakkor fontosságot tulajdonítok a fizikainak is.
Ha nehéznek találom, hogy elhiggyem,
hogy a fizikai és a spirituális együtt járhat;
ha valaki a fizikai világban él egyforma jelentőséget
kell tulajdonítania a belsővilágnak
és ugyanez érvényes visszafelé is.
Esetemben imádkozom
és meditálok a belső világban.
Ugyanakkor festek, írok, énekelek,
hangszeren játszok,
súlyt emelek a külső világban.
Szintetizálom a belső világot a külső világgal,
számomra a kettő együtt jár.
Amikor imádkozom és meditálok,
a belső világban vagyok,
a külső világban pedig súlyt emelek,
vagy a művészetvilágában vagyok.
Szabad bejárásom van mindkét világba.
A külső és a belső világ együtt járhat.
Nem létezik olyan,
hogy ha a belső világban vagyok,
akkor haszontalan vagyok a külső világban.
Úgy érzem, hogy a belső világban
bármit is kapunk az imától és a meditációtól,
azt előtérbe hozhatjuk és felajánlhatjuk a külső világnak.
A belső és a külső világ könnyedén együtt járhat,
ha minden nap imádkozunk és meditálunk,
hogy beteljesítsük Isten Akaratát.

Mi imádkozunk és meditálunk,
itt belépünk egy mélyebb filozófiába.
Itt azt mondjuk, hogy mindenegyes emberi lény
Isten teremténye.
Te teremtesz valamit,
akkor az a te felelősséged.
Teszem fel, én festek,
ez az én felelősségem,
hogy megfelelő módon tároljam a festményeimet,
vagy akár félre is dobhatom őket
és nem gondoskodok róluk.
De itt mi belépünk egy mélyebb filozófiába.
Azaz Isten maga tapasztal meg dolgokat szegényen,
gazdagon és azokon az embereken keresztül,
akik imádkoznak és meditálnak.
Isten a teremtő tapasztalja meg ezeket a különleges dolgokat,
szegényen, gazdagon, azokon az embereken keresztül,
akik kultúrával vagy politikával foglalkoznak,
vagy az élet bármely területén dolgoznak.

Fordítsunk több figyelmet a belső életnek!
Ha ez nem lehetséges, akkor próbáljunk meg
egyenlő figyelmet fordítani a külső és belső életnek.
Ha ez nem lehetséges számunkra, hogy
több figyelmet szenteljünk a belső életnek,
akkor próbáljunk meg egyenlő figyelmet
fordítani a törekvés belső életnek
és az odaadás külső életnek.
Ha az életünket a világharmóniának szenteljük,
azaz úgy érzem, ha fontosságot tulajdonítunk a belső életnek
és ugyanakkor a külső világnak is;
akkor ez a világ el lesz árasztva békével, fénnyel, gyönyörrel.
Ez a mi közös imánk.

(forrás:http://meditalj.hu)

Sri Chinmoy beszél a meditáció filozófiájáról

Visszajár egykori megmentőjéhez a hálás kondorkeselyű

Egészen elképesztő barátság szövődött egy argentin férfi és egy kondorkeselyű között, miután a segítőkész földműves korábban megmentette a hatalmas madár életét. A fiatal kondorkeselyű egyedül, törött lábbal tűnt fel a Loncopuéban élő, Edgar nevű férfi birtokán. Az udvarban sántikáló kondorkeselyű elfogadta tőle az ételt, s a férfi segítségének köszönhetően szép lassan felépült, így visszatérhetett a vadonba. A különleges madár azonban nem szakadt el teljesen megmentőjétől, mivel időnként visszajár hozzá, hogy meglátogassa.

A kondorkeselyű, más néven andoki kondor (Vultur gryphus) igen ritka madár, mely Dél-Amerikában, pontosabban Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos, az Andokban 3000-5000 méteres magasság között él. Ez az erőteljes, masszív faj kizárólag nyílt magashegységi terepen fedezhető fel, ahol erősek a légáramlatok s a levegőben vitorlázva keresi dögökből és kisebb állatokból álló táplálékát. Főleg a nagytestű állatok tetemeit részesíti előnyben, mint például a szarvasmarhákét, a szarvasfélékét vagy a tevefélékét. A Csendes-óceán partjain, a szárazra került cetek és fülesfókafélék is az étlapjára kerülnek.

Pihenő- és fészkelő helyei hozzáférhetetlenek, nyílt sziklaszirteken több száz méter magasságban vannak. Hatalmas széles szárnya és széles tollakból álló merev farka kiterjedt felület biztosít a kitartó keringéshez a felszálló légáramlatokban, így a legkisebb energia befektetéssel tudja szemlélni a tájat elhullott tetemek után. A földön ügyetlenül mozog, és csak addig marad lent, amíg táplálkozik. Ha minden nehézséget sikeresen túlél, akkor a madárvilág egyik leghosszabb élettartamú faja, hiszen több mint 70 évig is élhet.

A hálás kondorkeselyű egyik látogatásáról videó felvétel is készült, melynek köszönhetően bepillantást nyerhetünk kettejük különleges barátságába.
(forrás: erdekesvilag.hu)

A 100. majom elmélete és a mindent összekötő energiamezők

Létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az “ismeretlen” részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

″A 100. majom″ elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.

A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyūga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb.

Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékeltű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására. A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az „Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította.

Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.

Sok embert gondolkodtatott el ″a századik majom″ jelensége. Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport azon tűnődött, hogy vajon az ember is rendelkezik-e a majmokéhoz hasonló hálóval. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Készítettek egy fényképet, melyen emberarcok százai szerepeltek. Kicsik, nagyok, arcok a szemekben stb. A képen minden ezekből az arcokból épült fel. Első pillantásra csupán hat-hét arcot lehetett könnyedén felfedezni rajta, rendszerint valakinek meg kellett mutatnia, hogy hol rejtőzik a többi.

Elsőként Ausztráliába vitték a képet, és ott folytattak tanulmányokat a mezővel kapcsolatban. A népesség egy adott spektrumából kiválasztottak bizonyos számú embert, majd mindegyiküknek megmutatták a fotót, meghatározott időt hagyva a megtekintésére. A kiválasztott személy elé tartották a képet, majd feljegyezték, hogy hány arcot tud felfedezni a fényképen. A rendelkezésre álló idő alatt az alanyok általában hat, hét, nyolc, kilenc, esetleg tíz arcot láttak. Kevés ember ismert fel csak ennél többet.

Amikor néhány száz ember szerepelt már statisztikai kimutatás listáján, egy pár kutató átment Angliába, – a föld túlsó oldalára – és a képet bemutatták a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Gondosan megmutattak a képben rejlő minden egyes arcot. Néhány perccel később a többi kutató Ausztráliában új alanyokkal megismételte az eredeti kísérletet. Az emberek hirtelenjében könnyedén fel tudták fedezni az arcok többségét.

Ettől a pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az „ismeretlen″ részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

Rupert Sheldrake

Rupert Sheldrake hasonló kísérletet végzett szintén emberekkel. Azt vizsgálta, hogy mennyi idő alatt tanulják meg olyan emberek a morze ábécét, akik korábban semmit nem tudtak arról. A használatban lévő morze ábécé mellé készített egy olyant is, amelynél a betűkhöz más jeleket rendelt. A vizsgált csoportban az emberek a használatban lévő ábécét lényegesen rövidebb idő alatt tanulták meg, mint a kitalált ábécét.

Magunk is megfigyelhettünk olyan eseteket, hogy valaki a bolygó egyik felén feltalált valamilyen bonyolult dolgot, s szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanazoktól az alapelvektől és ötletektől vezérelve, másvalaki a Föld túlsó oldalán felfedezte ugyanazt. Mindkét feltaláló azt állíthatta: „Elloptad tőlem. Az én ötletem volt. Én találtam meg először.” Számtalanszor megesett már ez.

Valami kétségkívül összekapcsol valamennyiünket! Nevezhetjük úgy is, hogy morfogenetikus mező …

(Forrás: A nyúl ürege)

- - - - -

Kapcsolódó írások:

A morfogenetikus mező, avagy a mátrix létezik

https://dszilvia.blogspot.com/2015/12/a-morfogenetikus-mezo-avagy-matrix.html

Rupert Sheldrake : Telepátiától a morfogenetikus mezőig

https://dszilvia.blogspot.com/2019/07/rupert-sheldrake-telepatiatol.html

Peller Mariann - Utazás a lelked körül - Mesél egy szellemmel való találkozásáról

Miért születtünk erre a Földre? Mi dolgunk itt? Mi a sorsfeladatunk? Mihez vagy kihez fordulunk, amikor mélypontra kerül az életünk? Miben hiszünk és miben nem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mindenkiben felmerülnek időről időre. Ezekre a kérdésekre keressük közösen a választ ismert és elismert vendégekkel Peller Mariann új műsorában.

Minden műsornak egy-egy ismert és elismert művész, sportoló, előadó személyiség a főszereplője. Mariann velük beszélget hitről, lélekről, sorsról, megmagyarázhatatlannak tűnő tapasztalásokról. Olyan dolgokról, melyek sokunkkal megesnek, csak éppen valamiért félünk elmesélni ezeket, nehogy bolondnak tartsanak bennünket. Majd a beszélgetésük egy pontján csatlakozik hozzájuk egy asztrológus vagy sorselemző.
(forrás: http://www.lifetvmedia.hu)

Peller Mariann egy szellemmel való találkozásáról mesélt

Papadimitriu Athina elmesélte az Utazás a lelked körül című műsoromban, hogy 25 éves volt, amikor egy autóbalesetben elveszítette imádott öccsét. A testvére lelke azonban azóta sem hagyta el őt, sőt gyakran jelez neki a maga módján bizonyítva, hogy a halál után is van élet.

Mindig is volt bennem vágy, hogy egyszer saját szememmel megleshessek egy szellemlényt, kódorgó lelket vagy entitást. Azonban sajnos - nővérkémmel ellentétben -, nekem nincs ilyen képességem. Bár erre is azt mondják, hogy fejleszthető... Ugyanakkor ez a gondolat félelemmel is eltöltött, azt hiszem, ez a jellemző legtöbbünkre. Vágyunk valamire, amitől valójában félünk – ez egyébként, sok mindenre igaz az életemben.

Másodéves voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egy vizsgafilm forgatására készültem. Másnap korán reggel indultunk vidékre. Mindent előkészítettem, és gondoltam, időben le is fekszem, hogy kipihenten kezdjek majd a másnapi forgatásnak. Aznap a szobatársam (Erdélyi Tímea) nem aludt a kollégiumban, a szerelménél töltötte az éjszakát. Úgyhogy beállítottam a régi, pici tévét, hogy 15 perc múlva kapcsoljon ki, én pedig szépen ez idő alatt elaludtam. Volna. Mert éppen, hogy kikapcsolt a készülék, álom és ébrenlét határán lebegtem, amikor halk kopogtatást hallottam. Felriadtam. Hopp, kipattantam az ágyból, felvettem a szemüvegem, és már nyitottam is az ajtót. De az előtér üres volt. Visszakucorodtam hát az ágyikómba.

Újra beállítottam a tévét szundi üzemmódba, és pár perc alatt ismét álomba merültem. Még érzékeltem félálomban, hogy kikapcsolt, amikor halk, de határozott kopogást hallottam. Az ajtó felé fordultam, felnéztem, és akkor megláttam egy halvány, fehéres-szürkés női alakot. Állt az ágy lábánál, a jobb oldalon, és lassan, nagyon lassan elindult felém.

,,Az ajtó felé fordultam, felnéztem, és akkor megláttam egy halvány, fehéres-szürkés női alakot"

Gyorsan felkapcsoltam a kislámpát. Eltűnt. Utoljára állítottam be a kistévét. De ahogy kikapcsolt, és én megint alfa-szerű állapotba kerültem, újra kopogtak halkan, és én odafordultam az ágy vége felé. Megint ott állt a nőalak. Most egy kicsit kivártam (nem is értem, honnan vettem a bátorságot). Lassan közeledni kezdett, és ahogy jött, a mellkasom tájékát elöntötte valami biztonságot adó, nyugtató érzés, hogy nem akar bántani. Melegséget éreztem, nem volt fenyegető. Szemüveg nélkül sajnos elég rosszul látok (mínusz 8-as a szemem, rövidlátó vagyok születésem óta), hát odanyúltam érte az éjjeliszekrényre, amikor mint a legrosszabb horrorfilmekben vagy thrillerekben, a hirtelen mozdulattal, véletlenül lelöktem a sarokba a szemüvegemet. Akkor visszafordultam az alak felé, még egy pillanatra láttam, majd amikor felért a fejemhez, eltűnt, és csak azt hallottam, hogy a Timi által a falra erősített műanyag fürt szőlő szemei összekocogtak. Néztem még egy fél pillanatig, de nem láttam többet, és ebben a pillanatban ismét eluralkodott rajtam a félelem, úgyhogy gyorsan felkapcsoltam a lámpát. Kibányásztam a szemüvegem a szekrény mögül, és megnéztem közelebbről a műanyag szőlőfürtöt. Meg is fogdostam. A fürt mellé fel volt tűzve egy kép Timikéről és a szerelméről. Hát, ezek után, mondanom sem kell, kislámpával aludtam – nem túl sokat.

Másnap reggel, még indulás előtt megérkezett Timi. Elmondtam neki, milyen furcsán félelmetes élményem volt az éjjel. Elállt a lélegzete. Elmesélte, hogy a szerelme anyukája két napja elhunyt, és utolsó beszélgetésükkor többek között azt mondta a fiának, bár láthatná, hogy hol lakik, hol él most a fia kedvese, Timi. Azóta meggyőződésünk, hogy ez a lélek ő volt, és megnézte, hol és hogyan él most. A műanyag fürtöt egyébként a párja adta Timinek, egy szép, szerelmes vacsorához kötődik az emléke.
Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ilyen határozottan láttam és éreztem egy különös jelenlétet. Azóta sem volt ilyen erős élményem. Ez a lélek pedig rettentő ügyesen járt el, ha fel akarta venni velem a kapcsolatot. Tény, hogy sokkal fogékonyabbak vagyunk, amikor alfaállapotban van az elménk (amit az agykontroll is használ). Ebben az állapotban könnyebben kapcsolatba léphetünk a saját szellemi vezetőnkkel is – inkább vele, mint egy kódorgó entitással...

Alfaállapotban az elménk sokkal fogékonyabb a földöntúli történésekre

Akkoriban még nem tudtam, de ma a következő néhány sorral kérnék segítséget:

Kegyelem Angyala a Fényből, téged hívlak! Kérlek, mutasd meg az utat ennek a léleknek/lénynek/entitásnak a Fénybe. Kapja meg a szükséges tisztítást, gyógyítást, és kerüljön az Isteni Fény Rendje szerinti helyére! Köszönöm! Ámen!

Aztán pedig:

„Kérem a szívenergiámat a védelemre!"

Mert nem árt ezután a védelemről is gondoskodni egy nyugodt éjszaka érdekében.

Azt hiszem, médiumnak lenni egyáltalán nem lehet könnyű, főleg, mert sokszor nem is tudod irányítani, hogy ki mikor jelenik meg neked. Talán jobb, ha nem látunk mindent, ami körülvesz bennünket egy másik dimenzióban. Még nem készültünk fel rá. Én legalábbis biztosan nem.
(forrás:life.hu)

Madárként tért vissza a kisfiú a halálból

 USA - Csodálatos pillanatot élt át az az anyuka, aki halott fia sírját látogatta meg.

Jack 2014. április 1-jén halt meg, agytumort diagnosztizáltak nála az orvosok, mindössze 4 évet élt. A kisfiúnak van egy ikertestvére is, Liam, valamint 3 nővére.

Az édesanyja Marie, nagyon nehezen élte meg az elmúlt egy hetet, tudta, hogy közeledik a fia halálának 3. évfordulója - írja a Mirror.

Az anya egy jelet kért fiától, hogy tudassa vele, még mindig vele van-e, amit nem gondolt volna, hogy meg is fog kapni.

"Szombaton kora reggel ültem az autóban, majd hangosan mondtam, hogy Jack, kérlek adj valami jelet anyunak." - mesélte, majd később ki is ment a sírhoz.

" Egy kis vörösbegy röpködött körülöttem, próbált rám szállni, ami sikerült is neki végül, nem úgy tűnt, mint aki félne. 
Ekkor rászállt az egyik közelben lévő sírkőre, szóval előkaptam a telefonomat, majd a kezemre szállt. Folyamatosan az arcomba nézett, majd a vállamra pattant "

A vörösbegyeket gyakran tekintik úgy, mint annak a jele, hogy a szeretteink, még mindig velünk vannak.

Az anyuka a könnyeivel küzd a videóban, de úgy érzi, hogy ez egy egyértelmű jel, hogy fia meghallgatta a kérését.

(forrás: blikk.hu)

Élők és holtak lelkét látja

Misztikus találkozásban volt részem 2015. február 13-án, pénteken. Már maga a dátum, péntek 13-a megadta a várakozással teli nap különleges hangulatát. ...aztán elérkezett az idő: délután fél 5. Ahogy közeledtem az ajtóhoz, szinte minden lépéssel erősödött bennem a kíváncsiság és a feszültség egyaránt. Nem csoda, hiszen az ajtó mögött olyan valaki várt, akiről már bizonyára sokan hallhattak, olvashattak a különböző média felületeken - köztük portálunkon is. Ő pedig nem más, mint a Vácott élő boldogságkutató, léleklátó Diamond, aki már számtalan esetben tett tanúbizonyságot arról, hogy az élők és a holtak lelkét is látja.
Mindig is nyitott voltam ezekre a dolgokra, így nem szkeptikusként érkeztem, de persze meg volt bennem az, ami minden emberi lényben: az agyam próbált időnként magyarázatot találni arra, ami megmagyarázhatatlan, de a próbálkozások kudarcba fulladtak. Már belépve Diamond szentélyébe valami olyan, mérhetetlen nyugodtsággal teli, misztikus légkör veszi körbe az embert, amely egy pillanat alatt kiragad a szürke hétköznapokból, beszűkült, sablonos gondolatmeneteinkből. Hirtelen minden kérdésemet el is felejtettem, leblokkoltam. Diamond ezt gyorsan oldotta azzal, hogy in medias res elém tárta kártyáit, melyek közül magam választottam ki a múltamra, a jelenemre és a jövőmre vonatkozó paramétereket tartalmazó lapokat. A múlt kártyái mindent úgy mutattak, ahogyan az volt, szépen, sorban. Noha hittem és bíztam benne, mégis ámultam azon, amik elhangzottak. Mintha az életem egy nagy, nyitott könyv lett volna, amelyből Diamond egyszerűen csak úgy felolvas. A jövőm pedig... Az maradjon az én titkom. Inkább lépjünk most tovább a Diamonddal készült riportra, az sokkal érdekesebb lesz az olvasó számára: Diamond a léleklátó 1. rész- videó Huszár Károly: Bizonyára sokan kérdezték már, de engem nagyon foglalkoztat, így most elsőre azt kérdezném, hogy szerinted honnan ered ez a megmagyarázhatatlan képesség, ami benned rejlik? Te magad tudsz erre magyarázatot? Diamond: Konkrét, pontos magyarázat nincsen, de én magam onnantól datálom ezt a dolgot, amikor 7 esztendős koromban megrázott az áram. Azóta vagyok érzékenyebb ezekre a dolgokra. Azután a tavalyi esztendőben ismét ért egy áramütés, amikor a konyhában épp süteményt készítettem. Akkor azt hittem, meghalok, de túléltem, és azóta egyértelműen erősebb lett bennem ez a képesség. Huszár Károly: Párommal szinte minden részét megnézzük a mostanában az egyik tévé csatornán futó "Médium" című filmnek, akinek főszereplője is hasonló tulajdonságokkal bír, mint Te a való életben. Hogy kell ezt elképzelnünk, az elhunyt emberek lelkeit Te idézed meg, vagy ezek a dolgok jönnek maguktól? Diamond: Nem én választom ki őket, hanem ők találnak meg engem. Ez nagyon fontos. Tehát, ha valaki úgy keres meg engem, hogy idézzek meg neki valakit, abban nem biztos, hogy tudok neki segíteni. Ez leginkább úgy működik, hogy látom a környezetemben lévő emberek lelkét, továbbá azokat az elhunyt lelkeket akik felkeresnek engem. Huszár Károly: Tehát nem te választod őket. Akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy ők a nap bármely szakában beléphetnek hozzád? Megint csak a filmet tudom idézni, ahol a látó hölgynek álmában is látomásai voltak. Diamond: Igen, ez mindentől független - napszaktól és attól is, hogy én éppen mit csinálok. Van, hogy naponta ketten-hárman is felkeresnek, de van hogy két hétig semmi. Volt például egy fiú, aki sokáig csak megjelent nekem, de nem szólt hozzám, és akadt olyan is, hogy aki megjelent, az segítséget kért tőlem. Úgy, mint például az a fiatal srác, akinek a holttestét a segítségemmel találták meg a Duna-parton. Talán erre, a médiában is sok helyütt megjelent esetre emlékeznek a legtöbben velem kapcsolatban. Aztán akadt olyan is aki akkor jelent meg nekem, amikor épp egy baráti társaságban beszélgettünk. Szóval sem a személyt, sem az időt, sem a helyet nem én választom. Huszár Károly: Bevallom, kicsit libabőrös lettem. De szerintem ezzel nagyon sokan így lehetnek, akik itt jártak nálad. Jut eszembe: a téged meglátogató emberek közül sokan szkeptikusként érkeznek? Diamond: Eleinte sokan voltak, akik nem hittek ebben a dologban, de ma már több, mint 15 éve, hogy foglalkozom ezzel a dologgal, és java részt csak azok jönnek már, akik hisznek bennem. Persze akadnak időnként kételkedők, akik aztán ámulva és csodálkozva néznek, amikor a kártyák a múltjukra jellemzőket mutatják, vagy éppen például egy mellettük megjelenő közeli hozzátartozójukról mondok el olyan sajátosságokat, amelyeket csak ők tudhatnak. Diamond, a boldogságkutató, léleklátó, aki élők és holtak lelkét látja Huszár Károly: Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem az ide felé tartó úton, de bevallom, én is hatása alatt vagyok annak, amik elhangzottak itt velem és a privát kérdésemmel kapcsolatban, így most valahogy teljesen kiürült a fejem, de biztos vagyok benne, hogy egy következő riport kapcsán lesz még miről beszélgetnünk. Úgy érzem, a téma kimeríthetetlen. Még egy kérdés így a végére, ami most eszembe jutott - így kívülállóként azt mondom, talán a legnehezebb kérdés: Átok, vagy áldás ez a képesség, Te hogy látod ezt? Diamond: Mindenképpen áldás, csak meg kell tanulni bánni vele. Huszár Károly: Értem. Köszönöm szépen a lehetőséget, az interjút, és ahogy a riporton kívül is beszéltük, van még miről beszélni, tehát nagy valószínűséggel fognak még veled találkozni az olvasók a jövőben is a VácOnline.hu hasábjain. Diamond: Igen, bőven van miről beszélni. Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a történeteim, és bízom benne, hogy sok embernek tudok segíteni ezentúl is, hogy megtalálja a boldogságot az életében. (forrás: vaconline.hu) Diamond a léleklátó 2. rész - videó

Az ambiciótól az értelemig - Életünk értelme és célja

Honnan jöttünk? Hova tartunk? Mi célja van létezésünknek? - teszi fel életünk legfontosabb kérdéseit a világ egyik legnagyobb spirituális tanítója, Dr. Wayne Dyer. 

Éveken keresztül azzal foglalkoztam, hogy embereket - beleértve önmagamat is - segítettem a legmagasabb rendű képességeikhez és lehetőségeikhez való hozzáféréshez. Immár hetvenedszer kerülöm meg ebben az életemben a Napot, és ez idő alatt az egyetlen dolog, ami teljesen világossá vált számomra, hogy mindnyájan azt akarjuk, hogy az életünknek értelme és célja legyen. Ezzel a könyvvel arra szeretnék rávilágítani, mire van szükség a megvilágosodott tudatosság állapotának eléréséhez, ami aztán értelemmel és céllal tölti meg az életünket. Van egy nagyszerű török mondás, amely tömören foglalja össze A Váltás (The Shift) lényegi üzenetét. Így hangzik: "Mindegy, milyen régóta jársz rossz úton. Fordulj vissza." Nem számít, milyen sokáig hagytuk, hogy a hamis önmagunk rossz úton vezessen. Egyszer rájövünk, hogy nem juttat el a cél és az értelem érzéséhez, úgyhogy beismerhetjük, hogy rossz úton járunk. A tudat, hogy az életünkből hiányzik az értelem, több mint elégséges bizonyítéka annak, hogy ideje visszafordulnunk. A váltás - az ego elhagyása - nem az ambíció elvesztését jelenti, hanem azt, hogy az ambíciónk valami új dologra irányul. Elköteleződünk, hogy az egóra jellemző, soha véget nem érő igények és hamis ígéretek helyett olyan dolgokra alapozzuk az életünket, amelyek értelmet és célt adnak.

"Minden boldogtalanság oka az ego. Minden bajod belőle származik. Ha megtagadnád az egódat, és semmibe sem véve felégetnéd, szabad lennél..." Ramana Maharshi

(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

Teljes film:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/az-ambiciotol-ertelemig-0ztrKE8dbu5rakEm

 

5 meghökkentő visszaemlékezés a Mennyországra gyerekektől

A gyerekek gyakran erős emlékekkel rendelkeznek abból az időből, mielőtt megszülettek.

Dr. Wayne Dyer 2015. augusztus 30-án hagyta el ezt a világot. Az alábbiakban egy részlet olvasható Wayne: "A Mennyország emlékei" című könyvéből, ami tökéletesen bemutatja a földi tapasztalatoknál sokkal szélesebb körű hitét.

Nagyon élveztem az egy életre szóló szerelmi viszonyt a gyermekekkel, különösen az újszülöttekkel, csecsemőkkel és a kisgyermekekkel. Ha egy baba van a szobában, az majdnem olyan, mint egy mágneses kapcsolat, ami felhívja a figyelmemet, és muszáj érintkezésbe lépnem vele. Mint nyolc gyermek édesapja számtalan órát töltöttem csupán a szemébe bámulva a családunkba újonnan érkezőknek. Ezekben a privát pillanatokban gyakran küldtem néma kíváncsi üzeneteket kérve őket, hogy meséljenek Istenről, és az alaktalan lelki világról. Sok-sok órát töltöttem a padlón fekve, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessek az új érkezőkkel. Már régóta lenyűgözött a tény, hogy a gyerekeknek csak itt jelennek meg a személyiségjegyeik. Szeretem megkérni a kicsi totyogó babákat, akik éppen csak elkezdenek nyelvvel kommunikálni, hogy mondják el nekem, mire emlékeznek.

Felnőtteket kértem meg az élet minden területéről, hogy osszák meg kicsinyeik bölcsességét, és sok saját tapasztalatot is belefoglaltam a saját gyermekeim emlékeiről az új könyvembe, "A Mennyország emlékeibe." Több mint meg vagyok győződve arról, hogy sokkal többről szól az életünk, mint az a pár rövidke év, amit a Földön kiosztanak számunkra. És a fiatal fiaink és lányaink azok, akik bepillantást nyújthatnak nekünk abba a feneketlen, végtelen, láthatatlan világba, ami mindannyiunk számára ott van, hogy felfedezzük. Végtére is nem volt sok idejük, hogy igazán felejtsenek.

"A Mennyország emlékei" című könyvem 8 részből áll, amelyek szépen bizonyítják a mennyország, az elmúlt életek, a szülők kiválasztásának létezését, valamint egyebek mellett angyali, és a Forrásunkhoz való spirituális csatlakozásról szóló történeteket.

Íme néhány a több ezer történetből, melyeket olyan szülőktől kaptam, akiknek gyermekei nagyon is tisztában vannak azzal, hogy őket választották.

"Egyik este vacsoránál a fiatalabb nevelt/fogadott fiunk (körülbelül négy éves volt) hosszasan beszélni kezdett az életéről a "csillagokban", és hogy fivérei és nővérei voltak, akik ott éltek. Elmondta, hogy a férjemet és engem látott onnan, és sokszor megpróbálta felhívni a figyelmünket, de mi soha nem láttuk őt, ezért úgy döntött, hogy megszületik az anyukáján keresztül, így megtalálhatjuk.
A legkevesebb, amit mondhatok, a férjemet és engem ez teljesen letepert. Az első fiam után volt egy pár vetélésem, úgyhogy amikor a kisebbik fiunk elmondta nekünk, hogy mit látott, tudtam, hogy a lelke megpróbált átjönni rajtam keresztül, bár a testem nem volt képes rá."

Melissa Held-Wegner

Longmont, Colorado

"A fiam négy éves körül volt, amikor a "Jobban szeretlek, mert..." játékot játszottuk.
Azt mondtam neki, hogy "Jobban szeretlek, mert... szeretlek a végtelenen túl, a Hold körül kétszer, a Mars körül, és megérintve minden csillagot úton vissza hozzád." Elég nagy válasz, nem? Ezzel meg is vertem. Vagy legalábbis azt hittem.
A fiam nagyon komolyan mindkét kezét az arcomra tette, lecsukta kristálykék szemét az enyémmel együtt, és azt mondta: "Anyu! Én jobban szeretlek, mert téged választottalak, amikor a mennyben voltam."
Mondanom sem kell, ő nyerte meg a játékot.

Shari Rightmer

Taft, Kalifornia

"Öt évesen a kisebbik fiam teljesen váratlanul bejelentette, hogy ő választotta a feleségem és engem a szüleinek. A feleségem kíváncsian kérdezte, hogy ezt hogyan tette. Teljesen tárgyilagosan kijelentette, hogy amíg a mennyországban volt mielőtt megszületett, keresztül mehetett egy ajtón, hogy kiválassza a szüleit, és egy másik ajtón, hogy kiválassza a testvéreit. Nem voltunk templomba járó emberek, és nincs tudomásunk arról, hogy bármilyen külső forrásból szerezte volna ezt az ötletet."

Robert J. Rinne

Orthez, Franciaország

"A fiam folyamatosan arról beszél, milyen izgatott volt mint baba a hasamban, miközben várt rám, milyen ijedt volt, hogy ki kellett jönnie, és hogy milyen boldog volt, amikor végre láthatta az arcomat. Mindig azt gondoltam, hogy milyen kreatív.
Gyerekként hallásproblémái voltak, amit műtéttel orvosoltak. Amikor kijött az altatásból, énekeltem neki. Megragadta az arcomat tágra nyílt szemmel, és azt mondta: "Anyu! Olyan szép a hangod! Ez volt az a hang, amit választottam!" Azt hittem, hogy csak más emberek történeteit meséli, akik megosztották a tapasztalataikat, de eszembe jutott, hogy mégis több folyik itt, mint amit gondoltam."

Erin Michelle Threlfall

Brooklyn, New York

"Amikor a lányom három éves volt, megemlítette egy beszélgetés során, hogy tetszett neki, amikor a mennyben volt. Én aznap egy kicsit szomorú voltam, mert azt mondta nekem, hogy azt kívánta, hogy az apja legyen velünk otthon, mint a többi gyereknél (elváltunk, amikor megszületett).
Aztán azt mondta: "De ez rendben van, mert tudtam, hogy ilyen lesz."
Megkérdeztem, hogy mit akart ezzel mondani, és így válaszolt: "Anyu, amikor a mennyben voltam, én választottalak. És tudtam, hogy egyedül leszünk, úgyhogy minden rendben. Ne aggódj anya, annyira szeretlek téged." Csodálatos volt számomra ezt hallani."

Elsie Farfan

Henderson, Nevada

Beszélj a gyerekeiddel és kérdezd meg őket, hogy miért választottak volna téged, ha erre lehetőségük adódik, mielőtt megszületnek. Az ilyen jellegű kérdések lenyűgöző és ellenállhatatlan beszélgetésekre ösztönöznek, ami jobb kapcsolathoz vezethet, függetlenül a jelenlegi koruktól. Ha egy kisgyermek szülője vagy, azt javaslom, hogy légy nyitott bármire amit a gyermeked mondhat, különösen akkor, ha olyan nyomokat kínál, hogy emlékei vannak arról, amikor a szülő kiválasztásra került sor, miközben még kizárólag a lelkek világában tartózkodott.

Arra biztatlak téged, hogy vizsgáld meg, milyen lehetséges indítékaid lehettek, amikor a saját szüleidet választottad ki. Egykor az életemben elképzelni sem tudtam, hogy miért választottam apámnak azt az embert, aki gyerekként elhagyott engem, aki egy felelőtlen részeges volt, aki sok időt töltött nők kergetésével, lopással, és aki börtönben végezte. Életem nagy részét töltöttem ezt az embert keresve haraggal, sőt dühvel teli szívvel.

Tíz évvel a halála után a sírjánál azonban elkezdtem megérteni, hogy végül is miért nevezhetem az apámat "a legnagyobb tanítómnak." Ebben benne volt az iránta való megbocsátásom és a belső dühöm leküzdése, hogy képessé váltam összehangolódni a valódi hivatásommal. Talán, de csak talán, annak érdekében választottam az apám, hogy megtapasztaljam a szeretet gyógyító erejét, és hogy a magasabb tudatosság tanítója lehessek, amely mint tant, a megbocsátást is magában foglalja.

- Dr. Wayne Dyer -

 

- - - - - -

Szülők kiválasztása és az első időszak velük- videó

A lélek nyelve - Angyalkommunikáció

 

Az angyali kommunikáció nem a szavak, sokkal inkább a lélek nyelve. A szavak sokszor csak összezavarnak, félreértjük őket és bizony sok esetben tévútra csábítanak. Az angyalokkal való beszélgetés azonban ennél sokkal kifinomultabb.

Bizonyára sokszor előfordult már az olvasóval is, hogy egy sürgető, belső késztetés, érzés hatására cselekedett, mely ellentmondott minden racionális érvvel: egy nap hirtelen ötlettől vezérelve – vagy talán angyali sugalltra? – egy, az idáig ismeretlen vagy kevésbé járt irányba indult el munkába, melyen aztán élete nagy lehetősége, vagy épp az adott problémáját érintő megoldás jött vele szemben egy ismerőse, egy hirdetés által. Hogy mindez pusztán véletlen lenne? Jobb, ha most tisztázzuk, hogy véletlenek még véletlenül sincsenek. Minden okkal történik, még ha sokszor, az adott pillanatban az okok számunkra érthetetlenek is. Ám idővel kitisztul az ég és minden világossá válik. Talán, amiről egykor azt hittük, hogy balszerencse, arról fél év múlva kiderül, hogy életünk nagy lehetőségének előmozdítója volt.

Az angyalok életünk minden pillanatában mellettünk állnak, figyelnek és várják, hogy mikor kérjük segítségüket. Születésünkkor szegődnek mellénk, együtt indulnak el velünk e földi síkon, hogy végigkísérjenek életünk minden momentumán. De ha nem tartjuk fenn velük a kapcsolatot, semmit sem tehetnek értünk. Van egy nagyon fontos szabály, amit be kell tartaniuk, ez pedig a szabad akaratunk tisztelete. Meg kell várniuk, amíg kérjük a segítségüket. Ez alól egy kivétel létezik: ha életünk forog kockán, ám az isteni terv szerint még nem járt le földi küldetésünk ideje.

Kérni? De hogyan?

Sokan talán azt gondolják, hogy nagy varázslat és mindenféle hókuszpókusz szükségeltetik ahhoz, hogy égi kísérőinkhez szóljunk. Persze, ha módunkban áll, akkor gyújtsunk füstölőt és egy fehér gyertyát, vagy mécsest – a gyertya lángja még inkább megidézi az angyalokat. Kapcsoljuk ki telefonunkat, próbáljuk kizárni a külvilág zaját, csillapítsuk le háborgó elménket és figyeljünk – befelé. Ahol az angyalok már várnak ránk. A kérésünknek egyetlen egy varázsszót kell csak csupán tartalmaznia: köszönöm. Ugyanis ha előre köszönetet mondunk és érzünk azért, amit kérünk, azzal elismerjük, hogy hiszünk a segítség és a válasz megérkezésében. Hogy mennyi ideig tart, mire megkapjuk, amit kérünk? Lehet egy nap, egy óra, egy hét, fél év… Nem lehet tudni. Egy a fontos: soha nem szabad feladni és kételkedni abban, hogy megkapjuk-e a segítséget, mert abban a pillanatban a kérés törlődik. A dolgok kimenetelét, a problémák megoldását mindig rábízhatjuk az égre. A mi dolgunk csupán annyi, hogy figyeljünk és nyitottá váljunk az érzéseinkre, belső késztetéseinkre. Sokan azonban annyira szeretnék hallani a válaszokat, látni a kis égi segítőinket, hogy pont ez akadályozza meg őket ebben. Mert a válaszok, az angyalok a hatodik érzék birodalmában lakoznak, és azon keresztül üzennek, tevékenykednek, ami a tudatos, ego által vezérelt elménk számára érthetetlen – és elérhetetlen.

Az angyalok szeretik a viccet, a tréfát, de azt nem, ha őket kigúnyolják, vagy viccelődés tárgyává teszik. Sokan talán nem mernek otthon gyertyát és füstölőt gyújtani, hogy ilyen nyugodt állapotok között kommunikáljanak égi testvéreinkkel, mert attól félnek, hogy a családjuk kinevetné őket. Ami már csak azért is probléma, mert ezek a negatív energiák nagymértékben csökkentik a hitet, ezáltal gyengül a kapcsolat égi segítőink és köztünk, ami pedig a fejlődésünk és a kért segítség elmaradáshoz vezet.

Ha nem tudjuk megteremteni a kellő körülményeket, vagy ha épp egy zsúfolt buszon ülünk, vagy egy hosszú sor végén állunk, akkor is megidézhetjük az angyalokat. Elég, ha odaképzeljük őket a vállunk mögé és magunkban elkezdünk beszélni hozzájuk. De sokszor már az is elég, ha csak annyit mondunk: „Angyalok, segítsetek!”, majd éberen figyelünk a történésekre, jelekre.
(forrás:noiportal.hu - Keszthelyi Katalin)

Egy új kutatás szerint a növényeknek is van “agya”

A növények sokkal bonyolultabb élőlények, mint elsőre gondolnánk. Egy új kutatás most azt fedte fel, hogy a magokban van egy sejtcsoportosulás, amely képes szabályozni a csírázást.

A Birmingham Egyetem új kutatása szerint a növényeknek egyfajta “agya” is van. Ez az “agy” természetesen nem olyan, mint az állatoké: valójában sejtek szerveződése, amely parancsnoki központként viselkedik.

A szakértők szerint ezek a sejtek a növények életciklusát szabályozzák. Az “agy” a csírázást irányítja, melyet tökéletesen kell időzítenie a magnak, ha nem akar a kora tavaszi hideg, vagy a nyári hőség áldozatául esni.

A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent tanulmányukban a szerzők leírják, miként lokalizálták a meghatározó sejtcsoportosulást egy virágos növényben, a lúdfűben (Arabidopsis thaliana). A központ két sejttípusból épül fel: az egyik a magokat nyugalmi állapotban tartja, a másik pedig a csírázást indítja meg.

A sejtek hormonokkal kommunikálnak, nagyjából úgy, mint egy valódi agy neuronjai. A sejtek először felmérik a környezetet, majd annak eldöntéséhez, hogy mely időpont a legalkalmasabb a fejlődés megindításához, felveszik egymással a kapcsolatot.

Mivel a folyamatot nehéz valós időben nyomon követni, a csapat a bioinformatikához fordult. Az interdiszciplináris tudomány a biológiai problémák informatikai vizsgálatával foglalkozik.

Az elemzés végén a kutatók arra jutottak, hogy a hormonális változások a csírázást szabályozzák. A csapat ezután a lúdfű egy genetikailag módosított változatával is kísérletezett, hogy felmérje, tényleg jelentős volt-e a sejtek kapcsolata. A hormonok ekkor fedték fel, hogy valójában a sejtek közti kommunikációt szolgálják.

Munkánk alapvető elkülönülést fedett fel a növény döntéshozó központján belüli összetevők közt

– állapította meg George Bassel, a tanulmány vezető szerzője.

A csapat úgy véli, hogy a két különböző típusú sejtre azért van szükség, mert másként értékelik a környezeti viszonyokat. A csírázás csak akkor kezdődhet meg, amikor a központ elemei egyességre jutottak.

Iain Johnston, a vizsgálatban résztvevő biomatematikus szerint az egész olyan, mintha egy film megnézése előtt egy kritikát négyszer olvasnánk el, vagy négy különböző szerző véleményét olvasnánk el egyszer-egyszer.

A különböző értékelések ütköztetése tehát mindenképp segíti a növényeket abban, hogy a lehető legjobbkor kezdjenek el fejlődni.

(forrás:http://24.hu)

 Dr. George Bassel, 60 másodperc alatt írja le kutatását a növénynövekedésről - videó

A labirintusjárás - sétáló meditáció

A labirintusjárás egy ősi meditációs gyakorlat, amely megnyugtatja az elmét, lelassítja a gondolatokat, előhozza a látomásokat, megérzéseket. Rajta keresztül támogatást és tisztánlátást kaphatunk, vagy válaszokat bizonyos problémákra és segítséget a szükséges célok felállításában a spirituális úton.

A labirintus egy egyjáratú, ívelt (út)vonal, amely a bejárattól elvezet a központig. A labirintus különbözik az útvesztőtől. Az útvesztőben kanyarok, vakfordulók és zsákutcák vannak és az ember elvész abban a kirakóban, amit meg kell oldani.

A labirintusban nem lehet elveszni, mivel a befelé vezető út egyben a kifelé vezető is. Ez egy ősi, egyetemes minta, amelyet majd minden kultúrában felleltek, a világ minden részéről. A labirintusok története több, mint ötezer évre nyúlik vissza. Két ősi “alap-labirintust” különböztetünk meg: a klasszikus 7-körös és a középkori 11-körös labirintust, ezek mellett számos modern mintájú forma ismert.

A labirintus az egyik legősibb szemlélődő eszköz, amit az emberiség ismer és használ, legyen szó akár személyes, spirituális fejlődésről, vagy személyiség-fejlesztésről. A labirintus mindenki számára nyitva áll, bármilyen úton is járjon, bármilyen vallási háttérrel is rendelkezzen.

Nincs semmilyen dogma, ami a labirintushoz kapcsolódik és olyan sincs, hogy egy labirintust valaki jól, vagy rosszul jár be. A labirintust alkotó ívek semleges területet teremtenek és ezáltal egyfajta menedéket is adnak: biztonságos és szakrális hely ez, amelyen belül legbensőbb énünkkel tudunk (újra-)kapcsolódni, valamint a lélek, a szellem világával. A labirintusba belépő embernek kettős célja van.

Megtalálni a középpontot és visszatérni onnét. Be kell járnia az alvilágot és vissza kell találnia az élők világába, azaz újjá kell születnie. Ily módon a labirintus az a hely, ahol az átalakulás megtörténik.

A beavatás misztériuma ez, így a labirintus egy újabb minőségben, mint a beavatási szertartás próbatétele van jelen. A próba teljesítése során az egyén átalakul, kiválasztottá válik maga is. A labirintus rendezett terének bejárása során a résztvevő lelke megtisztul. A középpont, a szent titok, a misztikum elérése csak rendezett, tiszta lélekkel lehetséges, a visszaút pedig egyfajta győzelem a halál felett, visszatérés a létező világba, újjászületés.

Vállaljuk-e azt a szellemi átalakulást, mely az utunk során ér bennünket?

Döntésünk mindenképp elindít bennünket egy spirituális úton. Ennek végigjárásához egy passzívabb, de mégis magasabb kreativitást és intuíciót igénylő gondolkodásmód szükséges.

A végeredmény a középpont megtalálásával párhuzamosan önmagunk megtalálása, rejtett vagy napirenden lévő problémáink feldolgozása, lelkünk belső útjainak feltérképezése és az onnét való visszatérés a világba, de már egy megváltozott minőségben.

Álljon itt kedvcsinálónak egy élménybeszámoló:

Egy teljesen egyszerű, meleg szavú ajánlás alapján, gondolkodás nélkül jelentkeztem be egy számomra ismeretlen emberhez, labirintusjárásra. Elvárás nem volt bennem csak kíváncsiság és nyitottság. Nagy rácsodálkozás volt mit is hozott ki belőlem “egy kis séta”. Bent a labirintusban eltűnt tér és idő. Ott is voltam meg nem is, egyik pillanatban szinte bent a közepén – a másik pillanatban kint a legszélén. Hol is vagyok? Ki is vagyok én?

Akarás nélkül, sikerült megtalálni az utat belső önmagamhoz. Pedig csak lépegettem a fehér kőlapokon és hagytam, hogy jöjjenek az emlékek, a képek, öntsenek el az érzések. Saját magamnak tettem fel egy kérdést és az a részem válaszolt, aki csak őszinte válaszokat tud adni. Még ha fáj is. És fájt. Míg bejutottam a középpontba hullámokban tört rám a fájás és sírtam. Annyi kisíratlan könnyem volt és ott hagytam, hogy kijöjjön.

Bent középen meg csak róttam a köröket, csak róttam. Mintha örvényben lettem volna. Nem bírtam kilépni. Tudatában voltam mindennek, de nem bírtam! És amikor ezt felismertem és elfogadtam, meg is nyugodtam. „Majd elindulok kifele, amikor ott lesz az ideje”. Aztán egyszer csak ott volt. Akkor kiegyenesedtem, szívtam be a jó levegőt, beindultak a lábaim és felszabadultság érzése járt át. És öröm. És reménység. Hit magamban. Erősnek éreztem magam. És megint sírtam, de ezek már örömkönnyek voltak!

(forrás:www.teddrendbealelked.eoldal.hu - http://rejtelyekszigete.com)

Labirintus járás Pannonhalmán- videó

A tibeti kristálytavak

A Min hegységben felsorakozó, teljesen áttetsző vizű tavak A kilenc falu völgyében helyezkednek el, és lélegzetelállító látványt nyújtanak.

Létezik egy hely Tibetben, ahol gyönyörű, kristálytiszta vizű tavak vannak, melyeknek az évezredek során a helyiek még gyógyító erőt is tulajdonítottak.

A Tibeti-fennsík meseszép kristálytavai annyira bámulatosak, hogy az UNESCO világörökség részeiként tündökölnek már egy jó ideje.

Maguk a tavak a Tibeti-fennsíkon fekszenek, egész pontosan a Jiuzhaigou Völgyben, Tibet és Kína határán.

A völgy már önmagában is csodálatos. Eszméletlenül szép természetes vidék, ahol a kristálytiszta hegyi levegő a hepehupás fákkal borított tájjal párosul.



Olyan, mintha tényleg egy mesében járna az ember. A Jiuzhaigou elnevezés tibetiül azt jelenti, hogy "A kilenc falu völgye".

Ezt a nevet azért kapta a hely, mert akkora területen van, hogy az itt található áttetsző vizű tavak együttes hossza kilenc falut tenne ki.

A völgyben lévő falvakat ma is tibetiek lakják, akik szent helyként tisztelik az itt található hegyeket és tavakat.



A hely évszázadokig érintetlen volt. Alig járt itt élő ember, így a természeti kincsek is sokrétűek, és szemmel látható, hogy emberkéz még alig érintette azokat a sziklákat, melyek a völgyben találhatóak.

Egy olyan letűnt vidék el, mely azon utolsó megmaradt területek egyike, melyek még ma is viszonylag háborítatlanok.



Ez a háborítatlanság annak is betudható, hogy nagyon nehéz volt megközelíteni korábban a területet, és még ma sem annyira egyszerű. A területet évszázadokon át tibeti népcsoportok népesítették be, akik aprócska közösségekben, békésen éltek, a természettel és a hegyvidékkel összhangban.

A Jiuzhaigou egészen 1975-ig szinte alig volt ismert. 1982-ben a Kínai kormány nemzeti parkká nyilvánította a területet, majd megnyitotta a turizmus előtt.



1992-ben lett UNESCO világörökség a táj, amikor a közvélemény is jobban felfigyelt rá. Ekkor szűnt meg páratlan érintetlensége is. Azóta közkedvelt turisztikai célpont.

Van valami bámulatos ezekben a kristálytiszta vizű tavakban. Ezek jellemzően teljesen átlátszóak, a vizükből akár inni is lehetne. Zöldes, néhol kékes, vagy türkiz színekben is pompáznak, de ennek ellenére teljesen átlátszóak, időszaktól függően.

Van olyan tó, ami annyira sima, hogy a Tükör-tó nevet viseli, míg a legtarkább, legsokszínűbb az Ötszínű-tó nevet.

(forrás:avilagtitkai.com)

Megdöbbentő kutatás: Tovább él a tudat a halál után

A visszatérők közül sokan arról számolnak be, hogy egy alagútba kerültek, 

amelynek a végén fény várta őket

Az egyiptomi holtak védelmezőjeként ismert isten, Anubisz kísérte vissza az élők közé egy súlyos baleset után Perusza Zoltánt (49). A férfi a halálból tért vissza, azt mondja, a túlvilágon járt, és azóta minden félelme elszállt, az elmúlás már nem riasztó számára.

– A balesetem után mélyalvásban, mesterséges kómában tartottak az orvosok a sérüléseim miatt. Olyan dolgokat láttam, éreztem, amit előtte és azóta sosem. Mielőtt felébresztettek, egy végeláthatatlan szobában voltam, egy bordó kanapén emberek ültek szótlanul. Olyan síri csend volt, ami itt a földön sehol. Állt mellettem valaki.

Emberi teste volt, a feje pedig valamilyen állaté, talán kutyáé lehetett. Egyiptomi rajzokon láttam ilyet, később felismertem: Anubisz lehetett. Átvezetett egy függőlegesen hömpölygő folyón, mint valami függönyön, és máris a kórházban találtam magam – idézte fel a hét éve is ugyanolyan éles misztikus emléket Zoltán.

Álmodta volna az egészet? Állítása szerint olyan élesek voltak ezek a tapasztalatok, amilyen álom nincs.
Perusza Zoltán több napig élet-halál közt lebegett a kórházban.

Egy négy éven át tartó kísérlet során angol kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy talán tényleg nem szűnik meg a tudat az agy leállásával.

Mégis lehet valami fény az alagút végén – foglalták össze a University of Southampton munkatársai, miután 2000 szívleállásos esetet megfigyeltek és dokumentáltak.

Akik visszatértek odaátról, azok 40 százaléka számolt be valamilyen észlelésről a klinikai halálban.

Egyikük, egy 57 éves southamptoni szociális munkás testét elhagyva a sarokból nézte végig a saját újraélesztését. Pedig a szívverés megszűnésével az agya már nem működött. – Az agy a szív leállása után 20-30 másodperccel kikapcsol, mégis ez a férfi azt is elmondta, hogy két sípolást hallott egy gépből, amely hárompercenként ad hangjelzést – számolt be dr. Sam Parnia, a kutatás vezetője.

Az összesen 2060 szívleállás 330 túlélőjéből minden ötödiket furcsa nyugalom szállta meg. Egyharmaduk számára az idő lelassult vagy felgyorsult, és sokan erős fényt, villanást vagy napsütést láttak. Mások félelmet éreztek, és mintha mély vízben kellett volna előrehaladniuk. 13 százalék azt mondta, hogy testüktől különvált a tudatuk, és ugyanennyien voltak, akiknek élesedtek az érzékeik.

Azt gondolnánk, az orvostudomány ragaszkodik ahhoz a mindenki által az iskolában megtanult tézishez, hogy minden, amit érzünk, látunk, gondolunk, az agyműködés következménye.

Buda Botond ideggyó­gyász, egyetemi docens szerint azonban változás előtt állhatunk ebben a tekintetben is.

– Több mint egy évszá­zada vizsgálja a tudomány azt a kérdést, hogy elménk vajon független-e az idegrendszerünktől, lehetséges-e, hogy átlépje az agy fizikai határait. Az egyre gyarapodó kísérleti adatok alapján sok kutató az igenlő válaszra hajlik, az elme és az agy közti kapcsolatra vonatkozó újabb tudományos feltételezések alapján a halálközeli élmények átértékelése is szükségessé válhat – fogalmazott a doktor. Az élmények egyértelmű orvosi oka jelenleg sem tisztázott.

Hírességek is átélték

A Barátok közt egykori színésze, R. Kárpáti Péter miután meghalt a tévésorozatban, könyvet írt a halálközeli élményekről, és előadásokat is tartott a témáról.

– Zavarba ejtő, hogy mennyire kevés szó esik erről a fontos dologról. Az „átélők” sokszor nem kapnak választ a kérdéseikre, sőt sokszor nem is mernek erről mesélni, mert félnek, hogy bolondnak gondolják őket. Számomra a legfurcsább történet az volt, amikor valaki azt mesélte, hogy a kórházban kilépett a testéből, és a műtőlámpa tetején lévő sorszámot le tudta olvasni, később ellenőrizték, és stimmeltek a számok. Szeretném elérni, hogy az emberek legyenek nyitottak, és legalább merjünk kérdéseket feltenni – mondta el a színész korábban a Blikknek.

Hujber Feri színésznek pár évvel ezelőtt összeomlott a keringése, és újraélesztették.

– Voltam odaát, a pokolban, nem a mennyországban. Kiégett, kopár hamuval teli táj, ahol sárkányok repkednek, és én voltam az egyik. Most már nagyon jóban vagyok a halállal – mesélte akkor a színész.

 Hujber Feri - vissza a halálból - videó

Törőcsik Marit 2011-ben legyintette meg a halál szele: egy tüdővizsgálat közben összeomlott a keringése, ő pedig kómába esett.

– Klinikai halott voltam, és mivel túl sokáig állt az agyműködésem is, nagyon féltettek – mondta korábban az Origónak a színészlegenda. – Szép halálom volt, mert nem kellett szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy meg fogok halni. Az a pillanat megkímélt minden emberi szenvedéstől.

A kétkedők magyarázatai

Jóllehet a halálközeli élményeket már 1812-ben leírták, maga a kifejezés 1975-től vált használatossá egy a témában íródott könyv megjelenése után.

Mostanáig csupán az Egyesült Államokban több mint 9 millióan számoltak be ilyen élményekről.

Buda Botond a Blikknek összefoglalta, milyen orvosi magyarázatok születtek eddig a jelenségre – igaz, az orvos kiemelte, hogy mindegyiket tételesen meg is lehet cáfolni, és mindegyikre ugyanúgy van ellenpélda is. A kétkedők magyarázatai a következők:

1. Személyes és kulturálisan beágyazott várakozásainkból építkező képzeleti szülemény, hogy megóvjon minket a halál tényleges ridegségétől

2. A születés körüli élmények, a sötét szülőcsatornán át egy új, világos világba történő átjutás emlékének felelevenedése

3. A vér egyre csökkenő oxigén- és növekvő szén-dioxid-koncentrációja

4. Az ébrenléthez közeli, úgynevezett REM alvási fázisban álmodjuk az egészet

5. A neurokémiai magyarázatok valamely idegi ingerületátvivő anyaggal hozzák összefüggésbe az észleléseket

- forrás:blikk.hu -

R. KÁRPÁTI PÉTER - ÉLET AZ ÉLET UTÁN - videó

Élet az élet után

Rendkívüli történetek és gyógyító üzenetek a túlvilágról a Született Médium sztárjától.

A hatalmas népszerűségnek örvendő médium, THERESA CAPUTO, a nagysikerű amerikai tévéshow, a Született médium sztárja egy különleges világba vezető ajtót tár ki előttünk, hogy mi is megtapasztalhassuk az általa megélt különös élményeket, és megtudjuk, milyen érzés kapcsolatot teremteni a túlvilággal. 

A mindig szórakoztató és őszinte médium beszélgessen akár a családtagjaival, a helybeli hentessel vagy az elhunytak lelkével négyéves korában vette fel először a kapcsolatot a Szellemmel, de csak 33 éves korában tudta teljesen elfogadni ezt a különleges adottságot. 

 Addig a pillanatig teljesen átlagos életet élt. Elfoglalt feleség és dolgozó anya volt, ám közben krónikus szorongás gyötörte, amely abból fakadt, hogy nem volt hajlandó tudomást venni a képességeiről. 

Amint kapcsolatba lépett a túlvilággal, rájött, hogy a közérzetén sokat javított a Szellemtől érkező üzenetek közvetítése, így mind a mai napig arra használja rendkívüli adottságát, hogy kigyógyítsa az embereket a szeretteik elvesztése felett érzett fájdalmukból.

  

Az Élet az élet után betekintést enged Theresa médiumként végzett munkájának titkaiba: abba, mi történik a lelkünkkel, ha meghalunk, a Szellem szerint milyen a mennyország, mit akarnak tudomásunkra hozni az elhunytak, miért fontos a pozitív élet, és milyen sokféle szerepet játszanak a családtagjaink, a barátaink, az angyalok, a vezetők, a hit lelkei és Isten a földi és a túlvilági életünkben. Azt is megtudhatjuk, hogyan teremthetünk kapcsolatot a Szellemmel, hogy észrevegyük, amikor a szeretteink kinyújtják felénk a kezüket.

Személyes történetén, lenyűgöző anekdotáin és lélegzetelállító szeánszain keresztül THERESA CAPUTO elárulja, hogyan kommunikál a Szellemmel, és segít megérteni azokat a fontos leckéket és üzeneteket, amelyeket nap mint nap el kell fogadnunk.

(forrás:www.goodreads.com)

Született médium- videó

A The Discovery (A felfedezés) című film

A The Discovery című film egy évvel azután játszódik, hogy bizonyították, van élet a halál után. Így aztán mindenki megöli magát, hogy odakerüljön.

A történet szerint a Robert Redford által alakított tudós váratlan bejelentést tesz: bizonyítéka van arra, hogy létezik a túlvilág. 

Nem sokkal a bejelentés után öngyilkossági hullám söpör végig a Földön, több millióan vetnek véget sajátkezűleg az életüknek. 

 Részlet a filmből

A tudós magába fordul, és elvonul a világtól. Egy évvel a nagy bejelentés után a férfi elhidegült fia (Jason Segel) rátalál apjára, és megismerkedik egy fiatal nővel (Rooney Mara), akibe rövid időn belül beleszeret.

A felfedezés (2017) teljes film:

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-felfedezes-2017-teljes-film-diQoQbllurziez8P