A szellem összefügg a szívvel

Az információt tároló szív

Hogyan magyarázhatóak a szívátültetést követő személyiségváltozások? Vajon a sejtekbe zárt emlékezet jelei lennének? A halhatatlan lélek jelei? A legújabb kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a szív a gondolkodás és érzékelés területén sokkal jelentősebb szerepet játszik, mint ahogy azt korábban feltételezték. 

A nyolcéves kislány egy gyilkosságban elhunyt tízéves fiú szívét kapta. Nem sokkal felépülése után a kislány édesanyja segítségért fordult egy pszichológushoz: lánya - mondta - éjszakánként sírva riad fel álmából. Rémálmai vannak szívdonora meggyilkolásáról, és azt állítja, ismeri a tettest. A kislány néhány terápiás kezelése után a pszichológus az anyával közösen tájékoztatta a rendőrséget. A leírások - melyeket a gyermek az álmai alapján adott - és a gyilkosság folyamatának pontos felvázolása eredményeként letartóztattak egy gyanúsítottat, akire később a gyilkosságot rá tudták bizonyítani.

Ez egyike a leghatásosabb esetleírásoknak, melyet dr. Paul Pearsall amerikai pszicho-neuro-immunológus nemrég Amerikában megjelent "A szív kódja" c. könyvében a szervátültetések okozta személyiségváltozások jelenségéről leírt. 73 szívtranszplantáltat, 67 más szervátültetésen átesett embert és 18 szervadományozó családját interjúvolta meg, de megkérdezett biológusokat, neurológusokat, átültetéseket végző sebészeket, komplementer orvosokat, pszichológusokat és betegápoló nővéreket is. A 140 szervátültetett között 17 volt, aki rögtön az operáció után "új energiát" érzett magában. Később kiderült azonban, hogy az új szervekkel személyiségjegyeket vagy donátoruk emlékeit is megkapták. Figyelemre méltó a nagyon ritka esetben előforduló ún. "domino-transzplantáció" leírása is: Jim, akinek tulajdonképpen csak új tüdőre volt szüksége, orvosi okokból ezzel együtt új szívet is kapott és saját szívét Frednek adta. Dr. Pearsallnak sikerült összehoznia egy találkozót Jim és felesége, Sandra, illetve Fred és az ő felesége, Karen között. Az emlékezetes találkozás alkalmával Fred új étkezési ízléséről számolt be, melyben Jim saját korábbi ételpreferenciáit ismerte fel. Fred természete is megváltozott azonban, mióta Jim szíve dobogott benne, ezt felesége, Karen egyértelműen megerősítette: korábban inkább nyugodt típus volt, aki sok mindent könnyedén vett, most pedig gyakran majd kiugrik a bőréből és a legtöbb figyelmet munkájának szenteli. Jim ezeket is saját korábbi tulajdonságainak ismerte el. Karen elmondta, hogy Fred őt az operáció utáni első hónapokban mindig Sandynek szólította szerelmeskedés közben. Jim pedig, aki semmit nem tudott szívdonoráról, operációját követően állandó depresszióval küzdött, és 1997-ben meghalt. Később dr. Pearsall megtudta, hogy Jim szívdonora egy fiatal New York-i nő volt, aki évek óta depresszióban szenvedett, és aki egy tönkrement kapcsolat miatt öngyilkos lett. 

 

 Sebészek szívátültetés közben - ami ma elismert orvosi eljárás a gyógyíthatatlanul károsodott szív esetén

Dr. Pearsall, aki könyvében még sok további meglepő példát mutat be, meg van győződve róla, hogy ezek az "érzékeny" szívátültetett betegek fontos információkat adhatnak mind a testben tárolt "emlékekről", mind a szív "valódi funkciójáról", melyet a modern orvostudomány egyszerűen mechanikus izompumpának tekint. "Nem kétlem, hogy a szív a test legnagyobb energiacentruma és olyan kód hordozója, mely a lelket képviseli." A szív - véleménye szerint - "irányítja" a test sejtjeinek összjátékát, és életerőnk esszenciáját rejti magában, melyet dr. Pearsall élet- és szeretetenergiának nevez. Ezzel ő ugyanazt jelöli, amit az indiaiak pránának, a kínaiak csinek, a polinézek pedig manának neveznek.

Pszicho-neuro-immunológiai kutatások évek óta igazolják a test és agy, anyag és szellem közötti kölcsönhatásokat. Pont a szervátültetések miatt - ami a high-tech orvostudomány reklámtáblája, és amelyen az orvoslás mechanikus emberképe különösen egyértelműen látszik - lobban újra lángra a filozófiai vita arról, hogy mi tartalmazza az emberi lelket és hol határozható meg a helye. A modern pszichológia, pszichiátria és agykutatás feltételezi, hogy az agyhoz kötődik. Hogy ez lenne az igazság, vagy sokkal inkább az ember egész testi létezésében jut kifejezésre és a "szellemi" a fizikai testet túléli, olyan kérdések, melyeket a tudomány ezidáig nem tudott megválaszolni.

A szervátültetettek napvilágra került rejtélyes változásai új fényt vetnek erre a kérdésre. Hiszen számos egybehangzó eset azt bizonyítja, hogy az emlékek és a tudat egy része a szervadományozótól a mindenkori "vendégtestbe" kerül. Dr. Pearsall ebből arra következtet, hogy az ember lelke "infoenergetikai sejtemlékek halmaza", ami a fizikai halált túléli. A szívben - nem az agyban - Pearsall szerint az alapvető gondolatok, érzések, félelmek és álmok megőrződnek. Valójában számtalan tudományos vizsgálat bizonyítja - melyek szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból származnak -, hogy a szív a test-lélek összefüggésében messze fontosabb szerepet játszik, mint ahogy azt eddig feltételezték. Bruce Lipton, a Stanfordi Egyetem sejtbiológusa szerint egy átültetett szív az adományozó saját receptorait tartalmazza, amik különböznek a fogadóétól. Ez tehát olyan sejteket tartalmaz, melyek két különböző identitásra reagálnak. Egy rádióhoz hasonlóan, melynek eleme lemerült, továbbra is ugyanarra az adóra van beállítva - akkor is, ha közben már más valaki testében dobog. Négy - magát "spirituális médiumként" meghatározó - gyógyító véleménye szerint a szervadományozó és -fogadó energetikai összeköttetésben van. Ők a jelenséget spirituálisan értelmezik: valószínűleg az esetek arra utalnak, hogy az adományozó szelleme még nem volt kész a túlvilágra való távozásra - a szervek valóban legtöbbször fiatalemberektől származnak, akik hirtelen, erőszakos halált haltak -, ezért jut szellemük a befogadón keresztül kifejezésre. Az is lehetséges, hogy a donorok a hirtelen halálozás miatt még egyáltalán nem realizálták, hogy testük halott.

Dr. Gary E. R. Schwartz pszichológia- és neurológiaprofesszor, valamint Linda G. S. Russek pszichológus vezetik az Arizonai Egyetem "humánenergia-laboratóriumát", és már 1993-ban megalapították az "energiakardiológia" szakot. Kísérleteikben kimutatták, hogy a szív és agy mind energetikailag, mind fizikailag kommunikál egymással: két embert, akik háttal ültek egymásnak, mérőeszközre csatoltak és felrajzolták szív- (EKG) és agyhullámaikat (EEG). Eközben megállapították, hogy az ember szívhullámai az agyára átterjednek, és a szíve a másik ember agyával energiát cserél, ráadásul úgy tűnik, hogy a két ember szívei között is energiacsere történik.

Schwartz és Russek ezen kívül arra a véleményre jutottak, hogy a természetben információ és energia mindenhol felhalmozódik. Magyarázatként az ún. "dinamikus rendszerek emlékező elméletét" fejlesztették ki, melynek fő mondanivalója a következő: "Minden ember, hely, dolog és erő az univerzumban az anyag és energia kölcsönös befolyásának hierarchiájába tartozik." A sejtek emlékezőképessége azon alapszik, hogy minden lény információval telített, elraktározott energiát birtokol, mely a "sejtemlékek" hordozója is. Amit mi értelemnek vagy tudatnak nevezünk, nem más, mint ezeknek az infoenergiáknak a testi megnyilvánulása. 

 

 A szívátültetésen átesettek személyiségváltozásokon mennek át

A szervátültetettek "emlékeit" illetően a "dinamikus rendszerek emlékező elmélete" azt mondja ki, hogy "minden szervátültetett beteg az adományozó szövetének elraktározott információit és energiáit észleli - tudatlanul biztosan, de néha tudatosan is". Antonie Damasios, az Iowai Egyetem orvosi kollégiuma neurológiaprofesszorának legfrissebb kutatásai is amellett szólnak, hogy az ember szelleme nemcsak az agyra korlátozódik. Agykárosult betegek beszámolói alapján a következő tanulságra jutott:

- Az agy a test többi részével elválaszthatatlan egységet alkot. A test és az agy nem egymástól elkülönülten reagálnak.

- A szervezet kölcsönhatásban áll a környezettel.

- Azok az élettani folyamatok, melyet mi szellemnek nevezünk, a működő egészből származnak és nemcsak az agyból. A mentális jelenségeket ezért csak a szervezet környezettel való kölcsönhatásának összefüggésében lehet megérteni.

Damasios felismeréseit a legújabb neurokardiológiai és biokémiai kutatási eredmények is alátámasztják: dr. Mind He Huang, a Harvardi Orvosi Egyetem kutatója 1995-ben felfedezett egy sejttípust a szívben, melyet "Intrinsic Cardiac Adrenergic" (ICA) sejtnek neveztek el. Úgy tűnik, ezek a sejtek neurohormonokat (pl. dopamint, amit korábban csak az agyban találtak) szintetizálnak és szabadítanak fel. Az ICA sejteknek mágneses tulajdonságaik vannak, ami arra utal, hogy a szív a mágneses mezőkre reagálni és velük interakciót folytatni tud. Hasonló mágneses sejteket az agyban már felfedeztek. Az ICA sejtek felfedezése azt sugallja, hogy a szív és agy között elektromágneses kapcsolat van. A szervi egység mellett szól az "Atrial Naturetic Factor" (ANF) felfedezése is, amit a szív termel, amikor izmos pitvarai összehúzódnak. Az ANF neuropeptid nemcsak az aggyal kommunikál, hanem közvetlenül az immunrendszerrel is, a hipotalamusszal és a tobozmiriggyel, ami a melatonin hormon által alvás-ébrenléti ritmusunkat és az általános energiaszintünket szabályozza.

Az amerikai tánc- és mozgásterapeuta, Bonnie Bainbridge Cohen már évek óta bemutatja Európában és Amerikában tartott workshopjain, hogyan "beszél" szerveivel, mirigyeivel, vérével. Úttörő terápiás munkája során arra a meggyőződésre jutott, hogy "a tudat ott van minden sejtben. Minden sejt úgy viselkedik, mint egy agy, és tudatosan meg lehet szólítani. Van emlékezete, képzelőereje és érzései. Az agy befogadó funkcióban van, és ezeket az üzeneteket tudatos emlékekké alakítja át". Ezt igazolja dr. Candace Pert amerikai biokémikus is, aki korábban a Nemzeti Egészségintézet agyi biokémia-részlegét vezette. Rájött, hogy az agy és a test rövid aminosav láncokon, neuropeptideken keresztül kommunikál. Az egész testben - a szívben is - a sejteknek receptorai vannak ezekhez a neuropeptidekhez. Munkája kezdetén még abból indult ki, hogy a gondolkodás és az érzés az agyban székel, ahogy azt az 1997-ben Amerikában megjelent "Az érzelmek molekulái" c. könyvében is leírja. "Ma már tudom, hogy a testben is jelen vannak. Már nem tudok különbséget tenni agy és test között." 

 

 A szív - melyet itt épp átültetésre készítenek elő - csak egy izmos pumpa lenne? A legújabb tudományos felismerések ezt az eddig képviselt álláspontot kérdőjelezik meg

A gyógyítók a "pszichometria" jelszót is bevonták a vitába, ami a jövőbe látás egyik formáJa a tárgyakban tárolt információk alapján, melyet az arra érzékenyek kapcsolatfelvétel útján megvalósíthatnak. Ha már élettelen tárgyak is képesek rá, akkor az ember szervei is - melyek egy életen át annak energiájával áthatottak - tudnak érzéseket és gondolatokat tárolni, fontolgatják a gyógyítók. Dr. Larry Dossey amerikai belgyógyász, az "Alternatív terápia az egészségben és orvoslásban" c. folyóirat főszerkesztője, aki a "nem lokalizált finomenergia kapcsolatok" után kutat, úgy véli, hogy mindannyian egy nagyobb - Rupert Sheldrake angol biológus morfikus mezőihez hasonló - "tudatmezőbe" vagyunk beágyazva. Meg van győződve a "helytől független tudat" létezéséről:

"Az, amit őseink »világszellemnek« hívtak, nem lokalizálható vagy korlátozható önálló agyakra, mint ahogy a jelenre sem. A tudat valamilyen szintjén mindannyian egyetlen zárt egészben egyesülünk egymással." Erre olyan jelenségek is utalnak, mint a távgyógyítás és imádság, melyek függetlenül a távolságtól, a betegre hatnak. A szervadományozók és -fogadók is ebben a helyileg nem meghatározott tudatban egyesülnek véleménye szerint. A transzplantáció általi intenzív változás segítette elő, hogy a figyelmet erre fókuszálják. A szervátültetettek jellembeli változásairól kezdődő vitát a halálközeli élményekhez hasonlítják, melyeket oly sokáig különösen ritkának tartottak, míg a dolog végül pont az ellenkezőjébe csapott át, és a téma általános elfogadott lett. Dossey ugyanakkor kétli, hogy a szív "jellemfelvevő készülék" lenne, ami az üzenetrögzítőhöz hasonlóan az új testben üzenetét lejátszaná.

Minden élőlény energetikai összeköttetését támasztják alá a 70-es évek elején virágkommunikációról szóló kutatásai által világhírűvé vált Cleve Backsters újabb kísérletei is: az "Egyesült Államok Hadserege Hírszerzési és Biztonsági Parancsnokságának" (IN SCOM) vezetése alatt kísérleteket végzett fehérvérsejtekkel, melyet kísérleti személyektől vett. A kísérlet bizonyítja, hogy az emberi sejtek még akkor is tudnak kommunikálni egymással, amikor a testtől el vannak választva: összekapcsolta az elválasztott sejtkultúrát egy mérőeszközzel (egyfajta "hazugságvizsgálóval"). Az ugyanabban az épületben lévő, de másik szobában ülő adományozónak kegyetlen filmeket vetített. A nála keletkező félelem, izgatottság vagy harag érzéseire a testtől elválasztott vértestek ugyanolyan súlyosan reagáltak, a mérőeszköz nagy, látható kilengéseivel. Ismétlő kísérletek olyan fehérvérsejtekkel, amelyek az adományozótól 50 mérföld távolságra voltak, ugyanazt az eredményt hozták.

A helytől független tudatról szóló felismerések alátámasztják azt a feltételezést, hogy a tudat a fizikai halált túléli. Nem utolsósorban azért, hogy ezek az elméletek és felismerések tudományosan szélesebb alapokra kerüljenek, a szervátültetettek személyiségváltozásainak jelenségét az Egyesült Államokban most tovább kell kutatni. A "Szent szív" c. amszterdami konferencián ismertették dr. Ralph Fairchild, a bostoni "New England Medical Center" transzplantációs sebészének és Robert Bos pszichoanalitikusnak azon elhatározását, miszerint rövid időn belül egy csoport veseátültetettet és donoraikat célzottan kérdeznek személyiségváltozásaikról. Az európai orvosok ebben a kutatási területben eddig nem vettek részt. Kardiológusok és pszichológusok körében az a vélemény uralkodik, hogy a szívátültetettek beszámoló az új étkezési szokásokról és mély jellemváltozásokról közvetlen összefüggésben vannak az erős gyógyszerrel, amit az új szerv kilökése ellen kapnak.

- Tóth Emese -

- forrás: tgy-magazin.hu -

- - - - - - - 

 

Dr. Bruce Lipton - Egy esély, hogy megváltoztasd az életed - videó

forrás: Nyiri Helga SorsHangoló

 

Míg egy pozitív hit meggyógyíthat, egy negatív hit valójában betegséget okozhat és meg is ölhet. Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, hogy hatalmuk van a biológiájuk felett. 

Nem a gének áldozata vagy, teremtő vagy. 

Valójában az energia, a mező része vagy, az energia szellem és a szellem kvantumfizika! 

Ma ez egy élvonalbeli tudomány, az epigenetika, hogy a hiedelmeid hogyan irányítják az életedet. Hatalmasabb vagy, mint amit valaha el tudsz képzelni. 

Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor meg kell hallgatnod a gondolataidat és meg kell változtatnod őket. 

Fel kell ismerned, hogy a problémánk elsődleges forrása a saját életünk és ahogyan éljük azt egy stresszes világban. 

Te vagy az energia, te vagy a szellem, te vagy a teremtő és ha nem szereted az életedet, akkor megváltoztathatod a hiedelmeid megváltoztatásával! 

Ha megváltoztatod a gondolataidat, akkor valójában megváltoztatod a biológiádat. 

Ez az epigenetika természete, az életed irányítja a génjeidet, nem a génjeid irányítanak. 

 

Történet a halakról

 

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
– Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is
ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya-Anyának és az egyetlen Istennek
nevezel? Mi nem tudjuk, létezik-e Isten.

Jézus pedig felelt nekik, mondván:
– Hallgassátok meg a példabeszédet a halakról.

Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
– Azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem
tudjuk, mi az.
Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
– Hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk
el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.

Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy és bölcs halat. El is jutottak
végül a tengerbe, ahol ez a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket,
így szólt hozzájuk:
– Óh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; a vízből jöttetek és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla.

– Ugyanígy éltek ti is Istenben és mégis engem kértek: Mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!

(Das Evangelium des vollkommenen Lebens. – HUMATA Verlag, CH 3000 Bern)

- - - - - - 

 Bach - Toccata and Fugue in D Minor - videó

forrás: Rousseau

"Tudtad, hogy Johan Sebastian Bach elvesztette a kislányát, majd három fiát, aztán a feleségét?". Aztán újraházasodott, majd második feleségével, Anna-Magdalénával együtt további négy lányát és három fiát veszítette el. Tizenegy szeretett gyermeküket...
Sok kutatót foglalkoztat a kérdés: hogyan tudta Bach feldolgozni ezeket a veszteségeket? Hogyan nem állt le a légzése, hogyan nem állt le a szíve? És ami a legfontosabb: hogyan tudott továbbra is zenét írni? Kantáták, csellószvitek, misék, koncertek... A legszebb zene, amit a világ hallott. Tudják, hogyan csinálta? A játék végén mindig azt írta, hogy "Soli Deo gloria" (Dicsőség egyedül Istennek), az elején pedig "Uram segíts". Ezért lehet imádkozni Bach zenéje közben, mert a zene maga az imádság. Bach zenéje egy beszélgetés az ember és Isten között. "

"Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték"
– írta Pilinszky János a lipcsei mesterről -

Ki az, aki valóban magasabb tudatszinten jár?

 

Mi jellemzi az olyan embert, aki már viszonylag magas tudatszinten (lélekfejlettségi szinten) áll.

A kérdés annak kapcsán jött szóba, hogy egy kedves olvasóm mesélte, valaki, aki saját magát magas tudatszintűnek vallotta, úgy vélte, aki sír egy szerette temetésén, az még mindenképpen az alacsony lélekfejlettség mutatója (hisz nem érti meg kellőképpen, hogy a szerette továbbra is ugyanúgy él). Mivel az olvasóm nem értett ezzel egyet, még le is tiltotta őt ez az illető.
Ennek kapcsán szeretnék most néhány gondolatomat megosztani Veletek.

Azt gondolom, az előbbi mondatokból egyértelműen látszik, hogy az a bizonyos személy aligha járt még magas tudatszinten. Egyrészt, mert megítélt valakit, aki egy temetésén a szerettét siratta, másrészt mert saját magát magasan fejlettnek gondolta, s még hirdette is (a magas tudatszint egyúttal egészséges szerénységgel is jár), harmadrészt pedig, hogy tiltással válaszolt arra, hogy a véleményén valaki nem osztozott.

Fontos tudnunk, hogy az, ha fáj egy szerettünk elvesztése, ha sírunk miatta, sőt, ha bármilyen negatív életeseményünk (több-kevesebb ideig) keményebben is kikészít bennünket, még a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ne lennénk viszonylag fejlett lelkek. Amíg itt vagyunk, addig a testünkön keresztül nyilvánulunk meg, annak érzékszervei hatnak ránk döntő mértékben, illetve addig minden olyan információ és ismeret el van zárva előlünk, ami nem ehhez a testi életünkhöz kapcsolódna illetve tartozna.

Rendkívül fontos, hogy így legyen, hisz ez egyrészt a földi elménk védelmét is szolgálja, másrészt pedig elengedhetetlen ahhoz is, hogy kellően a mostani feladatinkra tudjunk figyelni. Egyetlen komoly hátránya, hogy mivel itt és most csak ezt a testi életünket érzékeljük, egyrészt sok mindent nem tudunk kellőképpen megérteni, másrészt pedig folyamatosan hajlamosak vagyunk hinni a testi érzékszervek adta látszatnak. Folyamatosan hajlamosak vagyunk elhinni, hogy tényleg csak ennyi a világ és benne mi magunk, mint amennyit most tapasztalunk belőle.

A lelkünknek egyik nagy feladata, míg itt van, hogy uralkodni tudjon a földi elme e tévképzetén, ami természetesen nagyon nem könnyű, sőt, maradéktalanul aligha lehetséges még azon a lélekfejlettségi szinten, ahol mi járunk.

Ha egy szerettünket elveszítjük vagy bármilyen komolyabb trauma ér bennünket, nehéz még úgy gondolkodnunk tehát, hogy a testi érzékszerveink adta látszatot teljesen el tudjuk nyomni. Amíg itt vagyunk, teljesen természetes tehát, ha sírunk, sőt még az is, ha nagyon mély lelkiállapotba kerülünk több-kevesebb időre. A magasabb lélekfejlettségi szint inkább abban mutatkozik meg, hogy miközben éljük a traumánkat, végig tudatosítjuk magunkban egyúttal a spirituális ismereteket, a létezésünk igazi önvalóját is, mely hosszabb távon hozzásegít bennünket egy mélyebb megértéshez és elfogadáshoz.

A magasabb lélekfejlettségi szintnek nem az a mutatója, hogy nem visel meg bennünket testi életünk alatt egy komolyabb veszteség. Hanem az, ha minél pozitívabb érzelmek és gondolatok tudnak megszületni bennünk mások és magunk felé, a legmélyebb időszakunkban is. Amikor bár borzasztóan fáj, de igyekszünk akkor is, ahogy tőlünk telik, ítélet- és gyűlöletmentesen élni. Igyekszünk akkor is a legkevésbé bántani másokat és magunkat. S igyekszünk a lehető leginkább elfogadók és megértők lenni másokhoz és magunkhoz. Egyszerűen azért, mert a lelkünk mélyén már tudjuk jól, hogy az a helyes út. Tudjuk jól, hisz épp elégszer tapasztaltuk már a helytelen utat is. Épp elég testi életen vagyunk már túl - ami tulajdonképpen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy magasabb lélekfejlettségi szintet érjünk el.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Élet a szellemvilágban

 

A Ki vagyok én? Ember vagy szellem? című írásból már bizonyára tudod, hogy te, ill. mi emberek mindannyian valójában testet öltött szellemek vagyunk, akik egy időre felöltöttük magunkra ezt az emberi testnek nevezett „ruhát”, hogy itt a Földön tevékenykedjünk benne, tanuljunk, fejlődjünk, átéljük a jót, a rosszat, és ezáltal szeretetet és alázatot tanuljunk. Azt is tudod, hogy valójában nincs halál, csak egyszerűen, amikor már elhasználódik a testünk, akkor levetjük azt és egy időre visszatérünk a szellemvilágba, ahol az eredeti természetes állapotunkban, testnélküli szellemi lényként, tiszta szellemi tudatunk, képességeink és emlékezetünk teljes birtokában létezünk majd tovább. 

 

 Most talán ez egy kicsit ijesztően hangzik, hiszen egész életedben abban a hitben éltél, hogy te az a test vagy, akit a tükörben látsz, most meg kiderül, hogy mégsem. Valójában inkább örvendezned kell, hogy te valójában egy szellemi lény vagy, hiszen a szellemi lények örökéletűek, míg a test élettartama véges. A testet ellehet pusztítani, de a szellemet nem! Örvendezz hát, mert eddig abban a hitben éltél, hogy az életed végén meghalsz és kész vége mindennek, de valójában nem!

Az életed végén, pontosabban a tested élettartamának lejáratakor te elhagyod azt, kilépsz belőle és visszatérsz a szellemvilágba. Nem kell félned, mert szellemi segítők várnak majd és segítenek neked mindenben. Olyan érzés lesz ez, mint amikor reggel felébredsz az álmodból. Amikor álmodsz, akkor azt hiszed, hogy az a valóság, pedig nem az. De erre csak a felébredés pillanatában eszmélsz rá, és az álom és a valóság közti különbséget is csak a felébredés pillanatában vagy képes érzékelni. Körülbelül ilyen érzés lesz az is, amikor a testedet elhagyod és visszatérsz a szellemvilágba, az eredeti származási helyedre, a természetes állapotodba. Az is egy álomból való felébredésre fog hasonlítani, és amikor megtörténik, akkor fogod csak látni a különbséget, akkor fogod csak igazán megtapasztalni a valódi énedet, a valódi tudatodat és a valóságot.

Mikor a szellemvilágba átlépsz, akkor ott a szellemi fejlettségednek, tisztaságodnak, rezgésednek megfelelő szellemi síkra fogsz kerülni. Ugyanis a szellemvilágban különböző síkok vannak fejlettségi fokok szerint, és ellentétben a Földdel, ott nincs keveredés, ott mindenki a saját fejlettségi fokának, azaz rezgésének megfelelő síkra fog kerülni. Minél nagyobb valakiben a szeretet, az alázat, az együttérzés mások iránt, annál magasabb a rezgése és így annak megfelelően valamelyik magasabb síkra fog kerülni, ahol öröm és boldogság van. Viszont akiben még sok az emberi gyarlóság, a gőg, gyűlölet, harag, kapzsiság, hatalomvágy stb., azok valamelyik alacsonyabb rezgésű síkra fognak kerülni, sokkal nehezebb körülmények közé. Ezért fontos már itt a Földön munkálkodni önmagunkon, megtanulni szeretni, alázatban élni, leküzdeni a gyarló tulajdonságainkat, hogy odaát jobb körülmények közé kerüljünk.

Azonban, ha valaki egy alacsonyabb síkra kerül, az nem azt jelenti, hogy ott is kell maradnia, mert a szellemvilágban is van tanulás és fejlődés, és ha a szellem szorgosan munkálkodik és tanul, akkor idővel ott is feljebb léphet egy magasabb síkra, sokkal jobb, könnyebb, örömtelibb és boldogabb körülmények közé. De addig is, míg ez megtörténik, az egyes szellemi síkok között a különböző fejlettségű szellemek rövid időre látogatást tehetnek más síkokra például, hogy meglátogassanak valakit, akit szeretnek. Hiszen nagyon könnyen elfordulhat és elő is fordul, hogy akit szeretünk, az épp más fejlettségi fokon áll.

Függetlenül, hogy ki melyik síkra kerül a szellemvilágban a tanulás és fejlődés mellett, bizony feladatokat is el kell látni. Persze ott teljesen más jellegűeket, mint itt a Földön és természetesen ott nem pénzért, megélhetésért dolgoznak a szellemek, hanem egyrészt a saját fejlődésük miatt, másrészt mások megsegítése miatt, pusztán magáért a jóért! Például lehet, hogy valakiből pont olyan szellem lesz, akinek épp az a feladata, hogy az átkelőket segítse a szellemvilágban. Tehát bizony ott sem fogsz unatkozni!

És mi van az emberi vágyakkal? Nos, van egy jó hírem! Az emberi vágyaidról nem kell lemondanod. Amennyiben neked még odaát is fontosak lesznek, legyen szó bármiről is, akkor továbbra is teheted őket, de akkor valamelyik Földhöz közeli alacsony rezgésű síkra fogsz kerülni, ahol azokat lehet művelni. Cserébe viszont le kell mondanod azokról a tisztább és magasztosabb szellemi örömökről és boldogságról, amik csak a magasabb síkokon tapasztalhatók meg.

Amit még fontos tudnod, hogy odaát a tanulás, fejlődés és munka mellett, a két földi leszületésed közti időben, egyrészt az éppen leélt életedet fogod áttekinteni, másrészt a következő életedet fogod megtervezni.

Az éppen leélt életeddel kapcsolatosan megnézed, hogy miket tettél, jókat, rosszakat egyaránt. Látni és érezni fogod a jó, de a rossz tetteidnek a következményeit is. Látni és érezni fogod, hogy mennyi örömöt és bánatot okoztál másoknak, és hogy mikor mit kellett volna tenned ahhoz, hogy a dolgok sokkal jobban alakuljanak a te és a veled kapcsolatba kerülő többi ember életében. Szó szerint látni, és érezni fogod a tetteid következményeit! Odaát minden kérdésedre választ fogsz kapni, ami az életedben felmerült, és amire a Földön nem sikerült választ lelned. Sőt, találkozni fogsz mindenkivel, akivel az életed során kapcsolatba kerültél, akár valamilyen örömteli, akár valamilyen negatív esemény kapcsolt titeket össze és megbeszélhetitek a történteket, és esetleg egy újabb találkozót is betervezhettek magatoknak a következő életetekbe.

Az éppen leélt életed áttekintése után, a következő életedet fogod megtervezni a többi résztvevővel egyeztetve. Megbeszélitek, hogy kivel, mikor, milyen célból és milyen körülmények között fogtok találkozni. Megbeszélitek, hogy ki milyen kapcsolatban lesz egymással, hogy ki lesz a szülő, a gyermek, a testvér, a barát stb. Sok esetben még a szerelmek és a párkapcsolatok is betervezettek, a jók és rosszak egyaránt. Sok örömteli, de sok fájdalommal és megpróbáltatással teli eseményt is betervezel majd magadnak, mert hisz a földi élet egyik elsődleges célja a fejlődés, és fejlődni bizony a megpróbáltatásokban lehet leginkább. És persze van olyan is, hogy azért kell egy megpróbáltatással, fájdalommal teli eseményt, tapasztalást betervezned és elszenvedned, mert a karmád, a sorsod ezt megköveteli, esetleg egy korábbi életedben elkövetett helytelen cselekedeted vagy épp egy mulasztásod miatt. Mert bizony egy cselekedet sem marad következmény nélkül, se jó, se rossz! Ezért fontos, hogy próbálj mindig helyesen élni, cselekedni, és másokkal mindig úgy bánni, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak veled egy hasonló helyzetben. Bármit is teszel, a következmények előbb-utóbb utolérnek, ha nem ebben, akkor a következő életedben. Hogy mikor és milyen formában, az sok mindentől függ, de ez már a karma dolga!

- forrás: egybenegy.hu -

- - - - - - - - 

Kapcsolódó írás

A világhírű brazil médium, aki feltárta nekünk a túlvilágot – Chico Xavier + 3 Film 

 https://dszilvia.blogspot.com/2018/09/a-vilaghiru-brazil-medium-aki-feltarta.html

 

- - - - - - - - 

 

 Az Otthonunk – Nosso Lar – Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be. - videó

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/01/az-otthonunk-nosso-lar-teljes-film.html 
A film Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium.

Béky László: Szabó Lajos Atya és a Coue módszer

 Az 1980-as évek második felében egyre többen kerestük fel Dr. Szabó Lajos, egymás közt Lajos Atya személyét az adonyi plébánián. Atya, mint lazarista missziós rendi pap a lélek gondozásán kívül a testi nyavalyák holisztikus kezelésének is messze földön ismert és elismert személyisége volt. Bejárta a Világot, hosszabb időt szolgált Afrikában is.

Dr. Szabó Lajos lazarista missziós rendi Atya

 Tanított minket a gyógynövények ismeretére, a dietetikára, a reflexológiára, akupresszúrára és mindenre, ami a betegek gyógyulását elősegítette.

Sugárzó személyisége, sziporkázó elméje, messzire hallatszódó kacagása egész életemben elkísér.

Mestere volt a radiesztéziának, ezüst ingáját ma is látom, ha a szememet behunyom. Soha nem tévedett a diagnózis megállapításában, de nem csak a tüneteket, hanem az okokat is megkereste, megtalálta.

Elsők közt hívta fel a figyelmet a káros geopatikus sugárzásokra!

Egy alkalommal daganatos beteg hozta hozzá a kontroll labor eredményeket. Megnézte, majd az ingával is ellenőrizte és szó szerint a következőket mondta:
…” egy árva daganat sejt sincs az ön szervezetében”…
A beteg végtelen boldogan eltávozott!

Amikor más látó és halló távolságon kívül volt, halkan, nagy tisztelettel megkérdeztem, hogy: Atya! Hogy mondhattál ilyet?

A válasz mosolyogva: Tudom fiam, de mit gondolsz: Ezeknek a szavaknak mekkora ereje van a további gyógyulás céljából?

Aztán elővette EMIL COUE: ELMÉD GYÓGYÍTÓ HATALMA című könyvét, és mint kötelező olvasmányt, ezt számomra előírta.

 

A Coue könyv és az abban foglaltak azóta a saját életemben, rendelői gyakorlatomban, valamint az oktatásaimban is napi rutinná alakultak.

Ki is volt Emil Coue?

Francia gemil couegyógyszerész /1875-1926/ aki felfedezte, hogy a hangosan kimondott szó nem csak másokra, hanem saját magunkra is hatással van. Ő volt a Coue módszer kidolgozója.

Ez a döbbenetesen egyszerű módszer lett a Jose Silva agykontroll módszer , valamint erre épült az NLP és minden hasonló módszer alapja is.

Lajos Atya szerint, ha a Coue módszert naponta reggel-este használjuk, akkor az nem csak egészség megőrző, hanem segít még a súlyos betegségekből való kilábalásban is.
Abban minden vallási filozófia megegyezik, hogy a materiális világ kialakulását megelőzte valami más, ami nem materiális.

Kezdetben vala az ige…

Ez így igaz a minden napokban is.
A spontán reflexes viselkedéseken kívül minden cselekedet előbb egy gondolat előz meg.

Ami meg fog valósulni, annak előbb gondolatban is meg kell lennie.

Emil Coué 

 Coue módszer szerint:
A szellem a létezőt, a valóságot képviseli, míg az anyag csupán ennek megjelenési formáját. A teremtő szellem egyik parányi része vagyunk mi magunk.

Szintén a gondolat teremtő erejéről egy anekdota:
- A cheroki indián kisgyermek beszélget nagyapjával és mondja neki: olyan sok rossz gondolat kering bennem…

- A bölcs nagyapa: …tudod kis unokám, mindegyikünkben lakik egy jó és gonosz farkas és ezek állandóan marakodnak…

- És melyik fog győzni, kérdi a gyermek?…

- Amelyiket eteted…!

Más oldalról:
Vagy: hogy is van a szent gyónás?

…gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással…

A gondolatnak, mint formáló erőnek óriási a hatalma. Este krimit nézünk, bele éljük magunkat a cselekményben, a vérünkben azonnal kimutatható az immunológiai változás, ez igaz fordítva is.

A félelem megbénít, megdermeszt, elvesztjük cselekvő képességünket, és valóban bekövetkezik, amitől félünk.

Kutatások szerint, gondolatainknak csak mintegy 20 %-a az, ami építő jellegű, a többi semleges, vagy káros lehet.
Minden ember folyamatosan gondolkodik, de sokszor elfelejt saját magáról gondolkodni és egyben gondoskodni is.

Minden gondolatnak tehát van következménye!

Gondolataink jelentős része tudatos, de a nagyobbik rész az tudattalan. Coue szerint ez 1:10 arány is lehet.
Ha a tudatunkat elkorcsosítjuk, azt idővel a tudattalan is követi és onnan már elég nehéz, de nem lehetetlen visszafordulni.

Akinél a tudattalan kifinomult, az sok mindent előre meg érez, finom orra van, kiszagolja a jövőt, mondjuk úgy hétköznapiasan.

A gondolatnál azonban lényegesen nagyobb teremtő, formáló erő, a hit!

Ez nem valami valláshoz kötődő formáció, hanem szikla szilárdan hinni valamiben, aminek a bekövetkezésére vágyunk!

A betegeknél sem a tünetek valamely módszerrel való el mismásolása a cél, hanem egy olyan életcél kitűzése, amely, a mindenkori állapottal valóban elérhetőnek képzelhető el. Ebben aztán töretlenül hinni kell, mindenféle megingás nélkül.

Ez egyfajta pozitív ön befolyásolás. Sajnos az életben az a gyakorlat, hogy jót nehezen, a rosszat azonnal el hisszük.

Gyakran történnek meg nem magyarázható csodás gyógyulások, amire hiába keressük a tudományos magyarázatot, pedig a válasz roppant egyszerű:
A hited megtartott Tégedet…
vagy gondoljunk csak a kapernaumi százados esetére…

Más eset: elmegyünk az orvoshoz, és csak akkor nyugszunk meg, ha valamilyen gyógyszert is kapunk. Ezt tetézi még, ha az nehezen beszerezhető, és aki adja az nagyon hiteles! A hit ebben az esetben nagyobb erő, mint maga a gyógyszer.

Minél jobban hiszünk saját gondolataink teremtő erejében, annál nagyobb csodák fognak megtörténni velünk.

 

Coue is ismert egy hittel kapcsolatos, más módszerrel meg nem magyarázható esetet, ami SZÓ SZERINT velem is megtörtént.

Fiatal kezdő mérnökként udvaroltam a gyógyszerész feleségemnek. A jobb kézfejemen évek óta szemölcsök éktelenkedtek, amit addig a sebész, a bőrgyógyász kollektíva számtalanszor próbált különféle trükkökkel eltávolítani, de sikertelenül.

Anyósom, aki székely származású, ezt meglátta és közölte, hogy a következő teliholdkor…”el guruzsmálja a szemölcsöket”…

Kimentünk a legközelebbi sarokra, egy pénzdarabbal többször megérintettem a kézfejemet, majd az utasításra hátra dobtam és azt kellett mondanom…pfű, hű, falatka, szállj arra, aki megtalálja…

Pár nap és nyomtalan volt a kézfejem! Aki erre kórélettani magyarázatot ad, az előtt megemelem a kalapomat!!!

Csoda doktorok járják a Világot, és bizonyos sikereket érnek el. Hazánkba is nem egy úgynevezett hit gyógyító járt, akik az ima erejével csodás gyógyításokra képesek! Szó nincs erről, ők semmit sem csinálnak, a csoda bennünk, a bennünk lévő hitből fakad!

Ebbe a kategóriába tartozik a szuggesztió is, ami Coue szerint a gondolat tudat alatti megvalósulása. Minden, ami lelkileg befolyásol minket, az szuggesztió, mert a szuggesztió pillanatába a hit is megjelenik.

Ennek a magasabb szintje az ön szuggesztió, ami azt jelenti, hogy tudatosan arra neveljük magunkat, hogy hiszek abban, amit a megvalósulásban el akarok érni.

Két ember közti beszélgetés is szuggesztió valamilyen formában, mert kölcsön hatásban vagyunk egymással.

Aki nem hisz önmagában, annak mások sem hisznek!  Ezt nagyon meg kell jegyeznünk! Ez maga a hétköznapi élet!

Vannak emberek, akiknek a szavában nem kételkedünk, ha valamit mondanak, az úgy van, és nincs több kérdés! Ők a saját kő kemény hitüket adják át.

Ezért fontos, hogy a természetgyógyász és minden gyógyító higgyen abban, amit csinál, javasol!

Ennek hiányában a betegben bizonytalanság alakul ki, ami a lehető legrosszabb.

Fontos, hogy a hozzánk forduló soha se kételkedjen sem bennünk, sem a gyógyulásában!

Számtalan olyan állapot, amely nem csak funkcionális, hanem szöveti elváltozás is volt, ön szuggesztió hatására jelentősen javult, vagy romlásában megállt!

Az akarat és a hit közül a hit az erősebb! Legjobb, ha mindkettő ugyanazt a célt tűzi ki!

Önszuggesztió esetében egyszerre csak egy dologra koncentráljunk! Ezt kitartó képzelő erővel társítsuk!

COUE MÓDSZER SZERINT MINDENNEK AZ ALAPJA, HA MINDEN REGGEL, ÉS ESTE LEHETŐLEG MÉG FÉL ÁLOMBAN, HÚSSZOR HANGOSAN MONDJUK EL:

„MINDEN NAP MINDEN SZEMPONTBÓL EGYRE JOBBAN ÉS JOBBAN VAGYOK!”

Lajos Atya hozzá tette és ezt mindenkinek én is javaslom:
…” HÁLA NEKED URAM! „…

Hasonlóan igen nagy hatású COUE szerint, ha váratlan hirtelen fájdalom jelentkezik, akkor meg amilyen gyorsan, szinte összefüggően szünet nélkül, folyamatosan, hangosan ismételjük, a kellő ideig:

..ELMÚLIKELMÚLIKELMÚLIKELMÚLIK…tudatosan írtam egybe, mert így kell mondani!

Természetesen az egyre jobbant helyettesíthetjük, egyre egészségesebbel is.

Alkalmazhatunk bármelyik szervünkre, funkciónkra a célnak megfelelő, magunk alkotta mondatokat is, de ezeket is ugyanolyan hangosan, minimum hússzor kell mondanunk!!!
Nálam bevált, hogy munkába menet gépkocsi vezetéskor mondom az alap és célzott mondatokat.

Kérem Önöket, szíveskedjenek ön kísérletet végezni és az alap mondatot, lehetőleg egyedül, a célnak megfelelően komolyan ismételgetni és úgy az 5-ik 10-ik körül, valami igen érdekeset fognak saját magukon tapasztalni. Ezt előre nem mondom meg, ki ki győződjön meg saját maga a tényekről.
Az ön szuggesztió hatása nagyban függ attól, hogy a szavakat, amelyeket önmagunkra irányítunk, kísérik-e hozzá tartozó érzelmek!

Alvó embert is szuggerálhatunk, ha jó 10 egynéhány percig az ágya mellett igen halkan, de érthetően az alap mondatot mondjuk, de a vagyok helyett a …leszel..szóval módosítva és a cél elérésére alkotott szavakkal is kiegészítjük.

Ha bármi módon a hangos szó kimondása akadályzott lenne, akkor elég a jól tagolt suttogás is, de ebben az esetben jó, ha ezt minél többször ismételgetjük nap mint nap.

Az öngyógyító módszerek közül, Lajos Atya szerint is a szívből jövő nevetés igen nagy hatású. Környezetében ezt számtalanszor volt alkalmam megtapasztalni.
Coue módszer sikerét elősegíti a hála és köszönet a lehetőség alkalmazásáért, ez is Lajos Atya szerint Istennek szóljon.

Nagyon fontos, hogy legyen időnk a teljes ellazulásra, amikor lehetőleg az ég világon semmire sem gondolunk. legjobb ilyenkor a természetet segítségül hívni. Az ég vonuló felhőkkel, a nagy kiterjedésű, fodrozó víz, a virágos rét, a ringó gabonamező, a távoli nagy hegyek, stb erre kitűnően alkalmasak.

Ha ilyen nincs, akkor hunyjuk be a szemünket és gondolatban menjünk el oda, ahol mindezekkel már a valóságban találkoztunk. A hatás ugyanaz!

A módszer sikere a töretlen hit és kitartás!

A COUE módszer kivétel nélkül minden egészség megőrző, élet minőség jobbító és egyéb gyógyító módszer kitűnő kiegészítője.

Legnagyobb előnye, hogy nem kerül pénzbe, mindenki számára elérhető, csak töretlenül hinni kell benne és folyamatosan csinálni kell.

- Béky László - 

forrás: beky-termeszetgyogyaszat.hu

- - - - - - - 

Kapcsolódó írás

Filozófiai gondolatok a szellemről

 https://dszilvia.blogspot.com/2015/08/filozofiai-gondolatok-szellemrol.html

- - - - - - - -

Tudatalatti programozás 

(Emile Coué Egyre jobban vagyok - MANTRA (Pánik- Stressz-Szorongás) - videó

forrás: TUDATALATTI PROGRAMOZÁS | DALAMANTRA

 

 

Napról napra egyre jobban vagyok- erőt adó motivációs szuggesztiók a mindennapi negativ hatások stressz, szorongás, pánik enyhitésére. 

 

Emile Coué mantra mondata: Minden nappal, minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok 

 

A pozitív gondolkodás célja az ember éltető egyensúlyi állapotának visszaszerzése, megteremtése! Az egyensúlyban lévő ember nem szenved szorongástól, nem gyötri félelem és nem táplál ellenszenvet mások iránt. Következésképpen nem szenved betegségteremtő lelki okok szomorú következményeitől sem. A rossz egészségi állapot, a kielégítetlen lelki szükségletek és a feszültség helyzetéből kínál utat az egyensúly irányába. Ha egészségesek akarunk maradni, vagy gyógyítani kívánjuk magunkat, ezzel a gondolattal azonosuljunk! Az olyan ember, aki állandóan a boldogtalanságra, szegénységre, sikertelenségre és betegségre gondol, lehetetlen, hogy boldog, sikeres és egészséges legyen. Ok és okozat! 

 

Ha egy beteg folyamatosan mondogatja, hogy ő meg akar gyógyulni, de NEM HISZ BENNE hogy meggyógyulhat, akkor BETEG marad. 

 

Ha a tudatalattink képes fájdalmat és szenvedést előidézni, akkor a gondolkodásunk megváltoztatásával képes az ellenkezőjére is. 

 

,az állítás és ismétlés” önmagában is elég, hogy megvalósuljanak a szuggesztió csodái. Ha eltökéltük magunkat, hogy külső körülményeinket is megváltoztatva jobban és boldogabban akarunk élni szuggeráljunk elkötelezetten pozitív feladatokat. 

 

Gyakorlat: min 21 napig naponta 3x 

Minden reggel, közvetlenül ébredés után elsőként ezt a MANTRÁT mondjuk, és minden este utolsó mondatként elalvás előtt mivel tudjuk, hogy ez a két időpont a legkedvezőbb az önbefolyásolás számára. 

"Minden nappal, minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok." E mondat két arany szava a "minden szempontból", mert ezek mindent átfognak, a lelki, a testi, sőt a gazdasági vonatkozásainkat is. Ezeket szó szerint kell venni.. 

 

A csatorna zenei szerkesztése: jobb és bal agyfélteke tudatalatti programozása 🎧 

A 3-4D szöveg hangzással elérhető, hogy ha bármelyik kiválasztott hangra figyelsz tudatosan, akkor a többi hang közül az egyik beépül a tudatalattidba.

Ez a csatorna 99%-ban ilyen zenei szerkesztésekről szól...

További videók TUDATALATTI PROGRAMOZÁS | DALAMANTRA:
https://www.youtube.com/@dalamantra

 

Magányos nő a hegyen

 

 "Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?

 

- Nagyon sok a dolgom.

 - Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.

- Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót - felelte a nő.

- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.

- Bennem vannak.

- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.

A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak - ők az én kezeim.

A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak - ők az én lábaim.

A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.

A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.

S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.
Ő az EGO."

- forrás: tvn.hu -

- - - - - - 

 Bagdi Bella Elengedés - videó

forrás: Bagdi Bella

Euritmia

 

Az euritmia szó jelentése: jó vagy szép ritmus. Azt már kevesebben tudjuk, hogy a ritmus szó eredetileg áradást jelent, pólusok közötti állandó, folyamatos mozgást. Rudolf Steiner vezetésével 1912-1913 körül egy kis csoport elkezdett kifejleszteni egy új mozgásművészeti ágat, az euritmiát, amely színpadi művészetnek indult. 1921-ben egy orvos csoport segítségével elkezdték kidolgozni az euritmia gyógyászati alkalmazását is. Ezt a mai napig a legkülönbözőbb területeken alkalmazzák, klinikákon, orvosi praxisban, gyógypedagógiában. 

 

Rudolf Steiner úgy fogalmazta meg: „Az euritmia a látható beszéd és a látható ének”.
A beszéd-euritmiában az euritmisták a kimondott szavakra mozognak, speciális gesztusokkal, különösen a karjukkal, úgy, hogy közben megadott koreográfia szerint járnak le különböző geometriai és szabad formákat a térben. A gesztusok megfelelnek azoknak a finom mozgásoknak, amik a gégében történnek akkor, amikor beszélünk. Ezek láthatatlan mozgások. Az euritmista karmozdulataiban azok a mozgásformák jelennek meg, amiket az emberi beszédszervek végeznek az egyes magán- és mássalhangzók megformálásakor beszéd közben. Minden egyes hang átvihető a karokra és onnan arra a térre, ami körülveszi az euritmistát. A gége, a hangszálak mozgása nem tudatos, az euritmiában ezt át tudjuk alakítani egy tudatos, kontrollálható mozgássá. Az egésznek a ritmusa és hangulata olyan lesz, mint amilyen az éppen bemutatott vers tartalma: drámai, lírai vagy humoros. 

 

 

Amikor az első Waldorf-iskolát megalapították, érezhető volt egy olyan óra igénye, amely segít a gyermekek teljes lényének harmonikus fejlődésében szellemi, testi és lelki szempontból, és integrálja mindazt, amit máshol tanultak. A mai Waldorf-iskolákban tanított pedagógiai célú euritmia – amely egyaránt követelményeket támaszt a gondolkodás, az érzés, valamint a mozgás képessége terén – kielégíti ezt az igényt. Ez az euritmia számos olyan új gyakorlattal rendelkezik, amely közvetlenül a gyermek különböző fejlődési fázisait célozza meg. 

 

A Waldorf-pedagógia egyik legalapvetőbb célja a lélekkel átitatott testfejlesztés. Azt, hogy Rudolf Steiner miért tulajdonított a nevelésben különösen nagy jelentőséget az euritmiának, egyik előadásából tudjuk, ahol kifejtette, hogy „az euritmián edzett akaraterő végigkíséri az embert egész életén, míg más akaratfejlesztő módszerek hatása idővel elhalványulhat”. Az euritmia szinte kiapadhatatlan forrásként táplálja művelőit, mindig meg-megújuló életerővel.

- forrás: feszekiskola.hu -

- - - - - - -

Euritmia "A négy évszak" nyár - videó

forrás:polaelena

Leszületés

 

Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt magának egy olyan családot, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni.

Azt érdemes tudni, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és helyzeteket öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg az életünkben.

Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, be nem gyógyított sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban.

Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés gyógyítja be a lelki sebeid. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább.

Talán te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, többé már nincs szükséged rá. Önmagad felszabadítása a te feladatod.

Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra vállalni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán.

Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet.

Tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ők csak azt adhatták, ami ott van bennük. Azt adhatták, amit otthonról hoztak. Se többet, se kevesebbet. Azt adták, amit kapni akartál. Hidd el, a szüleid mindenüket odaadták. Amit kaptál, az volt mindenük…

Ne feledd el, a legnagyobb kincset adták, az életedet. Lehetővé tették, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatták, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, megbocsátanod, elengedned, meggyógyítanod.

Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, elutasítás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt.

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában.

Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, elfogadása.
A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll. Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban.

Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és azt érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. És mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen).

Szinte biztos, hogy családtagjainkkal való kapcsolatunk számtalan régi, közös életet rejt, és sok-sok megoldandó feladatot. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket (lélekben távolinak).

Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami neked szól, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak, békésnek érezni.

A család témaköre az életünk minden területére hatással van. Ezért rendkívül fontos, hogy megértések szülessenek bennünk és megtörténjen az elfogadás. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság.

- Guzsik-Mohácsi Viktória -

- - - - - - - - 

Szülők kiválasztása és az első időszak velük - videó

forrás:Easy Self Defense Systema

Közös halálélmény: amikor az élők elkísérik a haldoklókat “Odaát”-ra

 

Az új kutatások rávilágítanak a közös halálélményekre, amikor az élők elkísérik a haldoklókat “Odaát”-ra.

Noha nagy figyelmet fordítottak a közös halálélményre, a közvélemény nagyon keveset tud a Shared Death Experience-ről (SDE). Egy új kutatási felmérésről, amely az első a maga nemében,részletesen feltárja ezt a lenyűgöző jelenséget.

William Peters a Shared Crossing Project alapítója, amelynek célja, hogy felvilágosítsa az embereket a haldoklók átalakuló tapasztalatairól. A nemrég megjelent „ A mennyország ajtajában ” című könyv szerzője is . ” 

“A közös halálélmény akkor következik be, amikor valaki meghal, és egy szeretett személy, gondozó vagy szemlélődő úgy érzi, hogy részese volt a haldoklónak ebből az emberi életből a túlvilági élet kezdeti szakaszaiba való átmenetben” – mondta Peters. . „Sokféleképpen lehet valaki SDE-tapasztaló, az ágy mellett lehet; eseteink körülbelül egyharmada olyan tapasztalt személyektől származik, akik éppen az ágy mellett vannak a szobában, amikor valaki haldoklik. Kétharmada távoli, ami azt jelenti, hogy még az ágy mellett sincsenek, amikor valaki haldoklik, valahol élik az életüket, gyakran alszanak, és azon kapják magukat, hogy belevonódnak egy élménybe, a közös halálélménybe, amelyben megosztanak egymással különféle jelenségeket.”

Peters több száz embert kérdezett meg tapasztalataikról, és becslései szerint a világ lakosságának akár egynegyede is rendelkezhet SDE-vel.

A Shared Crossing Research Initiative legutóbbi felmérése az SDE tapasztalattal kapcsolatos, közös jelenségek körét hozza fel.

„A leggyakoribb jelenség ez lenne: az idő-tér kontinuum megváltozása a szobában. Tehát hirtelen, ha velük vagy, vagy ha távol vagy, egy kicsit megszédülsz, és rájössz, hogy a világod egy kicsit eltorzul. Akkor nyomást, húzást érezhetsz a mellkasodban. Ha az ágy mellett vagy, láthatsz egy szellemet, a lélekszellemet, aki elhagyja a testet. Úgy tűnhet, mintha gőz, füst vagy köd szállna ki a testből. Észre fogod venni, hogy a fény mindenhol megváltozik körülötted. Az emberek 51 százaléka számol be arról, hogy látta a haldoklót. Beszámolnak arról, hogy látják a haldoklókat utazás közben, és gyakran van velük kommunikáció. De ezzel a szeretett személlyel együtt vannak, feltehetően azért, mert az idő nagy részében ez történik, szemtanúi ennek az átmenetnek” – mondta Peters.

 

A lenyűgözőbb beszámolók némelyike ​​több embert érint SDE-vel egyazon haláleset körül.

„Ez az élmény, amit meg fogok osztani, Ameliától származik. A fiát, Tomot 10 éves korában diagnosztizálták rákkal – mondta Peters. ” És amikor Tom végül meghalt, vele volt az ágyában, és látta, hogy megjelenik egy gyönyörű fényes hölgy. Így hát átadta szeretett, 13 éves fiát ennek a fenséges nőnek, szellemlénynek, aki magával rántotta Tomot, és tudatta Ameliával: „Megvan.” Éppen akkor, amikor ez az élmény zajlott, Amelia nővére, Charmaine lépett be a szobába. Charmaine leírta, hogy látta, amint Tom felemelkedett az ágyából, és felfelé halad egy másik dimenzióba, és érezte ezt a sok szeretetteljes kedvességet körülötte. Tehát két különböző SDE-jük volt Tom halála körül, de nagyon hiteles.”

„Van valami energetikai frekvencia, és azt hiszem, ha valaki haldoklik, frekvenciája megváltozik, ahogy elengedi emberi testét, és elkezd belépni egy másik dimenzióba. Ebben a frekvenciában bele lehet húzódni, és a frekvenciád mint személy megváltozik. Úgy gondolom, hogy ez a terület vonzza a tapasztalót” – mondta Peters.

Az SDE egyik különösen jelentős aspektusa a tapasztalóra gyakorolt ​​mélyreható hatása.

„Kutatásunk szerint az utóhatások rendkívül pozitívak és mélyrehatóak. Úgy érzik, hogy elhunyt szeretteik élnek és virulnak a jótékony túlvilágon. Érzik, hogy valamikor látni fogják elhunyt kedvesüket. Enyhülnek saját szorongásaik és halálfélelmeik.”

Peters módszereket dolgozott ki az emberek képzésére, hogy átélhessék ezeket az élményeket, amelyek magukban foglalják szeretteik halálának közeledtével a velük való kapcsolatfelvételt, majd a szeretet és az elfogadás állapotába lépést. Peters szerint az emberek SDE -vel kapcsolatos kutatásának és oktatásának messzemenő következményei vannak.

„Valójában abban reménykedünk, hogy ezeket a tapasztalatokat az egészségügyi rendszerünk át tudják venni, hogy ezek a tapasztalatok átalakítsák azt, ahogyan meghalunk. Az SDE lehetőség arra, hogy lássuk a halált ezen a csodálatos szemüvegen keresztül, ami lehetséges. A lehető legjobb halál mindannyiunk számára magában foglalja azt, ha közösen éljük át a halált, magunk és szeretteink számára” – mondta Peters.

forrás:Holics-Mester Marianna - spiritudat.hu

- - - - - - - -

 Lélek kísérés a halál kapujában - videó

forrás: Bedő Nóra Maitri 

 

  Ez a vezetett meditáció azt a célt szolgálja, hogy a biológiai halál pillanatában és azt követően közvetlenül, valamint a további 40 napban segítsünk a hozzánk közel álló lelkeknek a fizikai világtól való elszakadásban és a továbblépésben. Ezt a meditációt tehát nem saját magadért, hanem valaki másért játszod le a lélek kísérésének céljával.

A karmikus hátizsákunk

 

Mindannyiunk minden tettünkkel, folyamatosan teremtjük magunknak a karmánkat, a jövőnket. Jót és rosszat is. 

 

Természetesen a célja annak, hogy mindig azt kapjuk idővel vissza, amit másnak okoztunk az, hogy megtanuljuk, mit jó tenni mással és mit nem. Pontosabban szólva, hogy megtanuljuk, hogy csak a jót érdemes tenni mással és magunkkal is.

Mindannyiunknak van - képletesen szólva - egy karmikus puttonya, egy karmikus hátizsákja. Ahova gyűjtjük a mindenkor megteremtett karmánkat. 

 

Valamennyi testi leszületésünk előtt, amikor a szellemi segítőinkkel összeállítjuk a leendő sorsutunkat, annak főbb körülményeit és eseményeit, mindig ebből a puttonyból válogatunk. 

Méghozzá azok alapján válogatunk, hogy a sok-sok karmánkból melyek azok, amelyeknek a megélése a leendő testi életünkben illetve a jelenlegi lélekfejlettségi szintünkön a legideálisabb volna.

Természetesen nem egyszerre hozunk tehát mindent le. Csak azokat, aminek most jött el az ideje. Aztán persze testi életünk során oldunk is meg belőle, gyűjtünk is hozzá. Így joggal gondolhatnánk, kérdezhetnénk, hogy akkor sosem fogy el?

De igen. Előbb-utóbb mindenkinek kiürül e karmikus hátizsákja (úgy értve, a negatív karmától). 

 

Ahogy egyre több testi életen leszünk túl, egyre több tapasztalat és megértés lesz a hátunk mögött, ahogy egyre fejlettebb, tudatosabb lelkekké válunk, úgy egyre több (negatív) karmát leszünk képesek megoldani, feloldani, s egyre kevesebbet teremteni helyette.
Egyre kevesebbet teszünk tehát bele ebbe a puttonyba a testi életeink során, míg az előbb-utóbb kiürül végül.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

- - - - - -   

 

Balogh Béla: A karma feloldása - videó

A karma feloldása és a fájdalomtól való szabadulás a témája Balogh Béla - a Természetgyógyász magazin XVIII. ezoterikus fesztiválján elhangzott - előadásának.

forrás:Lélek Magazin

Szepes Mária örök

Szibilla - Szepes Mária naplója

 

A kötet Szepes Mária 1929-2004. között feljegyzett naplója, ezért nagyon személyes hangvételű.

Különleges ajándék, hogy bepillanthatunk abba a szellemi folyamatba, amely meghatározza a magyar ezotéria egyik legkiemelkedőbb alakjának embertársai szolgálatában leélt egész életét. Néha úgy érez, úgy viselkedik, mint egy hétköznapi háziasszony, máskor pedig egy sokat tapasztalt, mindentudó Mester – nagyon érdekes és felemelő érzés olvasni, szinte együtt gondolkodni vele. 

 

 

Íme néhány gondolat Szepes Mária Szibilla című kötetéből:

„Mindenekfölött valami kollektív jóságot szeretnék megvalósítani magamban. Minden élő felé egyformán áradó, végtelen gyöngédséget és megbocsátást.”

“Különös arra gondolnom, hogyan jutottam vissza a hithez, gyökereimhez. Amikor erőt vett rajtam a tagadás lázongása, akkor is felderengett bennem a mindenütt jelenvaló erő érzete, valami bizonytalan bizonyosság, sejtelem minden értelmi érven, kapálódzáson túl. Úgyhogy az első ima – hosszú idő után – már csak egy kitáruló ajtó volt szívemben, amelyen át betódult a régóta lappangó égi fény.
Sohasem tudtam egészen elszakadni a hittől.
Amikor elfordultam tőle, formáiból kiábrándulva, azt hittem, a mélyére látok. Amikor elítéltem az embereket, hogy tökéletességet prédikálva tökéletlenek, azt hittem, a dolgok magvát fojtottam meg magamban. Később csodálkozva láttam minden bűn mélyén a rejtőző jóságot, minden alantas szenvedély mögött a fenség torz karikatúráját, és ezen keresztül imádni kezdtem a Mindenütt Jelenvalót. Szeretni, érteni tudtam a vétkező embert is, akire végtelen utak, végtelen tisztulások várnak az örökkévalóságban.
Régebben semmire sem becsültem a tapasztalatot.
Ma már megtanultam értékelni annak ellenére, hogy nekem még ebben az életemben nem sok van belőle. Ha elgondolom, hogy mennyi mindent hagytam már érzésben magam mögött, hány meggyőződést, vágyat dobtam el kialudt érdeklődéssel, mint egy kinőtt ruhát, akkor látom, mennyire szükség van mindezek megélésére. Úgy gondolom, még transzcendens értelemben sem kész az ember egy bizonyos kor előtt, mert addig az előbbi életek reflexióit éli. Ezt még inkább hiszem azóta, hogy megtudtam egyet s mást az előző életeimről. Már a pályaválasztás gondolatainak hullámzása is mutatja ezt gyermekkortól kezdve. Ha visszaemlékszem, legalább tízféle dologról hittem eddig egész bizonyossággal, hogy életcélom lehetne, de mindegyik elenyészett bennem. Leggyakoribb motívum a dicsőség és ragyogás utáni vágy volt. Hányszor elfogott gyermekkorom nyomasztó éveiben a türelmetlen vágy: nekem nem itt a helyem, rám egészen más dolgok várnak. Fények, ízek, gazdagság sejtelme lobogott lényemben – ezek nélkül fáztam. Nem találtam a helyemet. Azután jött a művészetek utáni vágy, de még ez is a hiúság szolgálatában. Tánc, színészet, rajz, újra tánc. Tizennégy éves koromban barátnőm bemutatott egy kövér amerikai impresszáriónak. Táncoltam neki. Ő ki akart vinni Párizsba, azután Amerikába. Elkábított ennek a lehetősége, álmodoztam sikerről, ruhákról, ékszerekről, úgy gondoltam, ha nem engednek, megszököm. Azután hirtelen, egyik napról a másikra kialudt bennem az egész, mintha gyertyakoppantó borult volna a lelkesedés lángjára, felhagytam a tánccal. Színésznőnek készültem. Tanultam, szavaltam, izgultam. Nagy jövőt jósoltak. Lehetőségeim támadtak. Ám egyik napról a másikra ugyanaz a csömör fogott el. Megéreztem, hogy ez sem az én utam. Azután jött az írás. Ebben átértékelődött minden. Befelé kezdtem gazdagság után kutatni, és már fáztam, irtóztam a lármában, a mesterséges fényben. Az emberi lelket egyszerre többre becsültem a ruhájánál, a testénél. Ez az út sem volt egyenes. Belejátszottak, fel-feltámadtak régi hangzatok, de a főmotívum már a csend és az elvonultság lett. Magamon figyeltem meg, mennyi furcsa elágazása van az ember egyéniségének.” 

 

 

 “Az idegesség a lélek elégedetlensége. Nekem nincs jogom hozzá, s nincs okom rá. Mert a lélek elégedetlensége az elfecsérelt teremtőerő, a hiábavaló élet tudattalan felelősségérzetéből fakad. Én pedig nem élek hiába!” 

“Egy emberről mindenki mást tud, és mást gondol.
Ha összeeresztenék azt a sok benyomást, ködképet, amelyet különböző emberek hordoznak magukban arról az egyről, akkor újabb bábeli zűrzavar támadna. Az egyén ilyen töredékekben él, szétszórva embertársaiban. Akiről azt hisszük, hogy mindent tudunk róla, az legtöbbször idegenebb számunkra a világűrnél, hiszen önmagunkat is félreismerjük. Lelkünk, szellemünk a végtelenbe mosódik, testi érzékszerveinkkel nem követhetjük.”

 

„Halálközeli élményem óta többletérzékszervekkel látok és hallok. Bízom abban, hogy a naplóm is idejében jelenik meg. Jó hírt hoz mindazoknak, akik beteg bolygónkon gyógyulni akarnak. Reménnyel eltelve hiszem és tudom, hogy mindenkihez elérkezik, aki érdemes rá, mert visszaemlékszik arra, amit már tudott egyszer. Az élet örök. Viszontlátásra…”

- forrás:edesvizkiado.hu -

- - - - - - -

A csodák valósága

Szepes Mária saját otthonában, kedvenc tárgyaival körülvéve mondja el gondolatait - videó

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-csodak-valosaga-CzyfLQ76iPM9Xn2A 

AZ IDŐSEBB FIÚ PEDIG...

 

Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. 

 
Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.

Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa.

De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.

Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.

Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.

Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.

- Öcsi! 

 

- Apa.

Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.

- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.

- Te élsz?

- Látod.

- Miért nem adtál hírt magadról?

- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek. Bár nem öltem embert.

- Hol bujkáltál?

- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.

- Mit csináltál?

- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...

- S most?

- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.

- Így? - horkant fel a bátyja.

- Így.

- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.

- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.

- Mosogatni még tudok.

- Meg beülni a készbe, mi?

- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig-csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebbő1 nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!

- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.

- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.

- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?

Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.

- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja. Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón.

- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel!

És az olvasni kezdte:

"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.

Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.

Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."

Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn...

- Gyökössy Endre -

- - - - - - -