Gordon Smith - Az igazi médiumok

A transzállapotban történő médiumi közvetítés valószínűleg a szellemvilággal való kapcsolattartás legnyilvánvalóbb formája. Ilyenkor a transzállapotba került médium átengedi elméjének és testének irányítását egy szellemi vezetőnek.

A szellemi irányítás ilyen formában sokkal erőteljesebben jelenhet meg, és így a túlvilági kapcsolatnak is egy sokkal tisztább formája jöhet létre, ami által az információk is valószínűleg sokkal pontosabbak lesznek.

Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen módon kapott bizonyíték biztosan meggyőzőbb. A szomorú valóság azonban az, hogy manapság kevés olyan médium van, aki megfelelően mély vagy ellenőrzött transzállapotot lenne képes bemutatni. Az elmúlt 12 évben sok olyan médiumot láttam, akik azt állították magukról, hogy képesek transzban közvetíteni, de sajnos közülük csak néhány olyan akadt, aki valóban ebbe az egészen különleges és ritka állapotba tudott kerülni.

Sokszor a szellemi vezetők igen hosszasan beszélnek olyan változatos témákról, mint a világűrből érkező földönkívüli lények vagy a gabonakörök eredete. Néhányszor még a világ végére vonatkozó jóslatok is szóba kerülnek. Akár hiszik, akár nem, egyszer még egy olyan „szellemi vezetőt” is végighallgattam, aki hosszan beszélt egyik előző életéről, amelyben delfin volt. Na de, kérem! Ez már igazán sok!

Igazán furcsának tartom, hogy emberek képesek ennyire becsapni önmagukat. Biztos vagyok benne, hogy a szellemlények, amikor végre lehetőségük nyílik arra, hogy kapcsolatba kerüljenek az itt maradottakkal, olyasmiről akarnak majd beszélni, amivel hatással lehetnek azok életére, akiknek üzennek. Nem akarnak hamis üzeneteket küldeni különös jelenségekről vagy olyan nevetséges helyzetekről, mint amilyen egy korábbi delfinélet lehetett.

Nagyrészt az ilyen és ehhez hasonló ostobaságok okozzák, hogy a transzmédiumi tevékenységet annyi támadás éri a szkeptikusok részéről. Az pedig valóban sajnálatos, hogy az ilyesféle „médiumok” sokkal inkább hajlandók a nyilvánosság előtt bemutatni tudományukat, mint a szakma valódi képviselői. Az igazi médiumokkal kapcsolatban megfigyeltem, hogy amikor képességük valóban magas szintű, azt gyakran már csak azokkal osztják meg, akiknek nagy szükségük van rá, szinte kizárólag privát szeánsz alkalmával.

A legkiválóbb médiumok közül sokan visszautasítják, hogy gyülekezeteknek vagy szervezeteknek dolgozzanak, mivel attól tartanak, hogy őket is azok közé sorolják majd, akik jónak hiszik magukat, de valójában csak ámítják a hallgatóságukat.  Az egészen kivételes bizonyítékok többségét, amelyeket életem során láttam, szinte kivétel nélkül igazi transzmédiumok közvetítették. Mindezek a tapasztalatok, a tőlük kapott útmutatások, vezetőik egyszerű tanításai is mindig roppant felemelőek, megnyugtatóak és bölcsek voltak.

 Gordon Smith

Másik ismertetőjegye az igazi transzmédiumoknak az, hogy soha nincs semmi felhajtás körülöttük. Amikor a szellemi irányítójuk kapcsolatot létesít velük, nincs semmi nyögdécselés, és a médium nem dobálja összevissza a testét sem. Az egész transzállapot teljesen egyszerű és természetes folyamat.

Minden médium számára roppant fontos, hogy leellenőrizze a segítő szellemektől kapott információkat. Még túlvilági tanítóink is arra biztatnak minket, hogy mindig „vizsgáztassuk a szellemeket”. A médiumok ugyanis a közönség előtt könnyen nevetségessé válhatnak. Éppen ezért a médiumnak teljes mértékben bíznia kell vezető szellemében.

A segítő szellemektől kapott tanítások mindig nagyon egyszerűek, és általában nagyon bölcs tanácsokat tartalmaznak. Ezeket a tanításokat akkor tudjuk leginkább használni, mikor erre valóban szükségünk van. Próbálok nem túl sokat kérdezősködni a segítőimtől, mert rá kell jönnöm, hogy azt úgyis tudatják velem, amikor valamit meg kell tanulnom. A sorsát senki nem kerülheti el! Ez az oka annak, hogy a nyilvános szeánszok alkalmával általában kerülöm a transzállapotot.

Az emberek gyakran nagyon önző dolgokat tudnak kérdezni, mivel azt hiszik, hogy a felsőbb szintű tudással rendelkező szellemvilágnak minden problémájukra van válasza. Attól tartok, nem azért vagyunk itt ezen a Földön, hogy semmi gondunk ne legyen. Sajnos az élet a Földön nem azért van, hogy egyszerű legyen, hanem azért, hogy tanuljunk belőle, és ezt leginkább a hibáinkból lehet.

Egy másik fontos szempont, hogy a közvetítő szellemek sem tudnak azonnal mindent. Valójában az is kétséges, hogy mennyire képesek a jövőbe látni. És ne feledkezzünk meg a szabad akarat igen összetett kérdéséről sem. Földi életünkben nem csupán bábuk vagyunk, akiket dróton rángatnak, hanem rendelkezünk a választás lehetőségével is.

Sajnos, ha egy olyan képesség, mint a transzban végzett közvetítés túl gyakran elérhető lenne, akkor azt valaki egész biztosan kihasználná. Akik transzállapotban lévő médiumtól várják a választ kérdéseikre, azoknak azt tanácsolnám, ha úgy érzik, hogy a transzállapot valódi, és a médiumon keresztül egy felsőbb szintű elme nyilvánul meg, akkor mindenképp adják meg az őt megillető tiszteletet. Bátran teszteljék, de mindig legyenek udvariasak. Hallgassák figyelmesen amit mond, és ne felejtsék el, hogy a szellemi vezetők soha nem akarják szándékosan félrevezetni vagy becsapni önöket. És legyenek óvatosak. Jól gondolják meg, hogy mit kérdeznek, mert még az is előfordulhat, hogy a feltett kérdésre megkapják a választ.

Végül, de nem utolsó sorban mindig használják saját józan ítélőképességüket, és támaszkodjanak intelligenciájukra, valamint érveikre. Soha ne csináljanak valamit csupán azért, mert a szellemvilág ezt tanácsolta önöknek. Azok ott a túlvilágon még mindig nagyon „emberiek”, és bizony hibázhatnak is. Senki sem csalhatatlan az úgynevezett „völgy” egyik oldalán sem.

Én médiumként soha nem használom arra szellemi kapcsolataimat, hogy a magam számára segítséget kérjek tőlük. De a vezetőimmel és segítőimmel kiépített bizalom, remélem, lehetővé teszi számomra, hogy másoknak segíthessek.

(Forrás: rejtelyekszigete.com - Gordon Smith: The Spirit Messenger)

Kisné Szabó Ágnes- Mit érez a médium, amikor közvetít? - videó 

 

Bagdi Bella: Látom magam - belső látást fejlesztő zenés gyakorlat

"A békét látom meg benned, amit magamban látni akarok.
A szeretetet látom meg benned, amit magamban látni akarok.
A fényt látom meg benned, amit magamban látni akarok.
Az örömöt látom meg benned, amit magamban látni akarok"

(Bagdi Bella)

Ezzel a zenés gyakorlattal nap mint nap fejlesztheted belső látásodat, magad elé vetítve annak a belső képét, amit látni, megtapasztalni szeretnél.
Oda jutsz el, amit belülről látni vagy képes.
Előbb formába kell öntened a szívedben és az elmédben a siker belső képét, csak azután érheted el. Helyet kell készítened a győzelem számára a saját gondolkodásodban. Lásd magad új szintre emelkedni. Valami jelentőset véghezvinni. Boldogan, egészségesen élni.
Mi az, amit látni, megtapasztalni szeretnél a külső világodban?
Először lásd lelki szemeid előtt, hogy aztán kívül is megtapasztalhasd.
Fejleszd belső látásodat!

(Bagdi Bella)

Bagdi Bella: Látom magam - belső látást fejlesztő zenés gyakorlat

Őrangyalok munkában-hihetetlen felvétel

Néha, csak egy hajszálon múlik minden és úgy tűnik, mintha egy fentről jövő segítő erő irányítaná az eseményeket és vigyázna arra: ne történjen tragédia.

A FailArmy-s szakemberei olyan eseteket gyűjtöttek össze ebben a videóban, ahol már borítékolható a szerencsétlen esemény: mégis, valahogy az utolsó pillanatban csodálatos módon megoldódik minden.

A videó tanulsága: a gondviselés megoldásai mindig tökéletesek, bízzunk meg benne!

Az Őrangyalok munkájához pedig gratulálunk! Tökéletesen végezték a feladatukat.

Miért kellene ennek a világnak megszűnnie - Ez a srác képünkbe mondja az igazságot !

Minden szava igaz és óriási ébresztővideó lenne, mert ereje a mondanivalón kívül abban rejlik, hogy tömegekhez is eljut a közösségi médián keresztül ! Persze csak abban az esetben számít ez, ha tényleg képes átszivárogni az elme köré épített falon .... De nem is annyira az emberek agyáig, hanem a szívéig kell eljutnia. Ha nem hiszed, hallgasd meg, hiszen mi itt mindannyian érezzük ugyanazt, amit Prince Ea mondani akar .....

(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)

"Közeleg a világ vége. A levegő szennyezett, az óceánok mérgezettek, az állatok kihalnak, a gazdaság összeomlik, az oktatást tönkreteszik, a rendőrség korrupt, az okosokat lenézik, a tudatlanokat megbecsülik.

Az emberek lehangoltak és dühösek, nem tudunk egymással élni és nem tudunk saját magunkkal kijönni, ezért mindenkit gyógyszerelnek. Elhaladunk egymás mellett az utcán, ha megszólalunk, értelmetlen robot módjára beszélünk.

Sokan inkább 15 másodperces hírnevet akarnak, mint értelmet és célt adni életüknek, mert ami népszerű, az fontosabb, mint ami igaz. A rendfokozatok fontosabbak, mint az igazság.

A kormány kétszer annyi börtönt épít, mint iskolát. Könnyebb egy Big Mac-et találni, mint egy almát, ha mégis találsz almát, az genetikailag feldolgozott és módosított.
Az elnökök hazudnak, a politikusok becsapnak, a fajkérdés mindig létezik, ahogy a valláskérdés is. A te Istened nem létezik. Az én Istenem létezik, és Ő a csupa szeretet. Ha nem értesz velem egyet, akkor megöllek. Még rosszabb, ha halálodig üldözlek.

A rádióban a dalok 92%-a szexről szól. A gyerekek nem fogócskáznak, seggrázós videókat bámulnak. Az átlagember naponta 5 órán át néz tévét, és több erőszak van a képernyőn, mint valaha azelőtt.

A technológia mindent megadott, amit csak akarhatunk, ugyanakkor mindent ellopott, amire tényleg szükségünk van. A büszkeséget folyton nagyra becsülik, az alázatosságot folyton lenézik. Mindenki tud mindent. Mindenki tart valahová, semmibe vesz valakit, vádol valakit.

Nem maradt már sok emberi lény, sok emberi cselekedet, emberi vágy a múlté, alig vannak emberi lények.

Még mindig a pénz minden rossz forrása, mégis azt mondjuk a gyereknek: „ne tanuld ki azt a szakmát, nem fizet eleget”. Jó cselekedetek csak akkor történnek, ha van rajtuk haszon.

A szerencsétlenségekről szóló videók vírus módra terjednek. Nevetünk, és megosztjuk őket barátainkkal, hogy velünk nevessenek. A mai szerepmodelljeink 60 évvel ezelőtt rossz példák lettek volna.

Vannak államok, ahol a törvény megengedi, hogy embereket hátrányosan megkülönböztessenek azért, mert másnak születtek. A cégek dollármilliókat fektetnek be, szakembereket bíznak meg, hogy a kislányokkal éreztessék, sminktől lehetnek csak szépek. Folyamatosan rombolják önbecsülésüket, mert sohasem lehetnek elég szépek ahhoz, hogy megfeleljenek a lehetetlen mércének.

A társaságok azt mondják: vegyél, vegyél, vegyél, szerezd meg ezt, szerezd meg azt, lépést kell tartanod, be kell illeszkedned, ettől boldog leszel, de sohasem sokáig.

Mit tehetünk hát az őrülettel és zűrzavarral szemben? Mi a megoldás? SZERETHETÜNK. Nem úgy, ahogy a rádióban a slágerben halljuk, valódi szeretetre, igaz szeretetre, végtelen szeretetre gondolok, szerethetsz, szerethetjük egymást a felébredéstől a lefekvés pillanatáig.

Tegyél jót, mert az ragadós. Lehetünk figyelmesek minden kapcsolatban, elültethetjük a jóság magvait, a szokásosnál több részvétet mutathatunk. Megbocsáthatunk, mert az a 300 évig tartó neheztelés, amit barátod, anyád, apád iránt érzel, megéri neked?

Ahelyett, hogy megpróbálnánk másokat megváltoztatni, megváltoztathatjuk saját magunkat, saját szívünket. Olyan sokszor hazudtak nekünk, agyunkat mosták vezetőink, és azok, akikben bízunk, hogy ne ismerjük el fivéreinket és nővéreinket, haragudjunk, gyűlölködjünk, kegyetlenkedjünk. De ha egyszer valóban szeretünk, akkor a haragra együttérzéssel, a gyűlöletre részvéttel, a kegyetlenségre jósággal válaszolunk.

A szeretet a leghatásosabb fegyver, ami létezik a Föld hátán. Robert Kennedy mondta egyszer, hogy kevesen olyan nagyok, hogy a történelem részévé váljanak, de mindannyian tudunk kicsit változtatni az eseményeken, és végül minden cselekedet bekerül a történelemkönyvbe. A mi nemzedékünkről.

Igen, a világnak vége lesz, és az új kezdethez vezető út BELŐLED ered."

(forrás: SBG Buddha vilaghelyzete.blogspot.hu)

Micah Rubenstein interjúja dr. Raymond Moodyval 1.

Dr. Raymond Moody a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatója. 1975-ben jelent meg az "Élet az élet után" című könyve, amely úttörő mű volt ezen a területen, és amely azóta több mint 10 millió példányban kelt el. Moody 1944-ben született a Georgia (USA) állambeli Porterdale-ben. A pszichiátria és a filozófia doktora, akinek mindezidáig tíz könyve jelent meg. A következő oldalakon egy átfogó interjú első részét olvashatják, amelyet angol nyelvű testvérújságunk, a GrailWorld munkatársa, MICAH RUBENSTEIN 2000-ben készített a kutatóval egy gambieri (Ohio) konferencia után.

Dr. Raymond Moody

Rubenstein: Immár 25 éve, hogy az "Élet az élet után" című könyve megjelent. Milyen változások történtek ez idő alatt a halál küszöbén átélt élményekkel kapcsolatban?

Dr. Moody: Úgy gondolom, hogy az emberek ma már alapvetően másképp viszonyulnak a halálhoz. Amikor 25 éve elkezdtem kutatni, a halálközeli élményt átélt emberek többsége nagyon le volt hangolva az orvosok, nővérek, papok vagy közeli hozzátartozóik visszautasításaitól, akikhez bizalommal fordultak. Ma az emberek szabadabbnak érzik magukat, bátrabban beszélnek élményeikről, jóllehet ezek az ember legszemélyesebb tapasztalatai, amelyekre földi élete során szert tehet.

Rubenstein: Milyen új tapasztalatokat szerzett az "Élet az élet után" című könyve megjelenése óta?

Dr. Moody: Rengeteget! A halálkutatás robbanásszerűen elterjedt az egész világon, miközben ámulatba ejtő dolgokat fedeztünk fel. Például európai és amerikai orvosok is megfigyelték, hogy a gyerekeknek szintén vannak halálközeli élményei, amelyek hasonlóak a felnőttekéhez. Tanulmányokból tudjuk, hogy megközelítőleg 8 millió amerikai felnőttnek voltak ilyen tapasztalatai. Tehát nagyon széles körben fordulnak elő. Itt kell megemlíteni még egy fontos felfedezést: az "empatikus" halálszerű élményt. Tudjuk, hogy gyakran előfordul, hogy a haldokló ágyánál lévő emberek érzelmi szinten együtt élik át a halált a haldoklóval. Ennek egy tipikus példája: Valaki szerette halálos ágyánál áll. Abban a pillanatban, amikor a hozzátartozója meghal, az ágy mellett álló úgy érzi, mintha kilépne testéből, és a történést fentről figyelné. Látja a halott testét az ágyon feküdni, és látja a saját testét is, amely az ágy mellett áll. Ekkor hirtelen félre néz, és egyszer csak megpillantja a halottat, de új alakban. Azok, akiknek részük volt ilyen élményben, beszámolnak arról, hogy ők maguk is felfelé lebegtek, és a távolban egy alagútszerű, vagy egy keskeny, fényes utat láttak. Tehát elmondhatjuk, hogy a halálközeli élményekhez hozzátartoznak az empatikus halálszerű élmények is. Itt megjegyezném, hogy valami hasonlót már magam is átéltem.

Rubenstein: Mesélne nekünk erről?

Dr. Moody: Úgy hat évvel ezelőtt egy tudósokból és pszichológusokból álló csoporttal egy empatikus halálszerű élményekről szóló tanulmányon dolgoztunk. Háromnapos konferencián vettünk részt az egyetemen, hogy eldöntsük, merre tovább. Miután véget ért vasárnap a találkozó - épp anyák napja volt -, felhívtam édesanyámat, hogy megkérdezzem, hogy érzi magát. Ő azt válaszolta, hogy egészen jól van, nem érzi magát betegnek, de előző nap, szombaton, az egész testén kiütések jelentek meg. Ezért megvizsgáltatta magát, az orvos azonban csupán annyit mondott, hogy ez csak "idiopatikus", azaz más betegségre nem vezethető vissza - ez egyike azoknak a kifejezéseknek, melyeket az orvosok előszeretettel használnak, hogy a szakmán kívülieknél akkor is elérjék a kívánt hatást, amikor tulajdonképpen nem tudják, mitől szenved a beteg.
Az orvos azt gondolta, nem komoly a dolog. Anyám elmesélte nekem, hogy másnap, tehát hétfőn, újra el kellett mennie az orvoshoz, hogy alaposabban kivizsgálhassa. A következő nap ezt mondta neki az orvos: Non-Hodkin`s Limfómában szenved... Még két hete és két napja van. A feleségemmel egész idő alatt az ágyánál voltunk, és valóban két héttel később, pontosan azon a napon, meghalt. Két nappal a halála előtt kómába esett, és többé nem mozdult. Feleségem, két lánytestvérem, sógoraim és az én jelenlétemben anyám felnyitotta szemét, és egymás után kétszer azt mondta: "Szeretlek benneteket!" Ezután meghalt, és nekem is egy empatikus élményben volt részem. Nem volt olyan mély, hogy kiléptem volna a testemből, de az egész terem beosztása megváltozott, világos fényt láttam, amit a feleségem is éppúgy érzékelt. A testvérem pedig érezte apánk jelenlétét, aki 18 hónappal azelőtt halt meg.

Rubenstein: A halál kutatása milyen új tapasztalatokkal bővült még az elmúlt 25 évben? Például tudunk-e arról valamit, hogy a vak emberek hogyan élik meg a halált?

Dr. Moody: Dr. Kenneth Ream foglalkozott legtöbbet ezzel a kérdéssel. A vak embereknek is éppúgy vannak halálközeli élményei, "látnak" mindent, amikor testükön kívül vannak.

Rubenstein: Tudunk valamit az öngyilkosok élményeiről?

Dr. Moody: Igen. Bruce Greyson, aki a Virginia Egyetemen dolgozik, vizsgálja ezeket az eseteket. Egy ügyeleti állomáson végzi munkáját, ahol megfigyelte, hogy a beszállított öngyilkosok felének volt halálközeli élménye. Későbbi tanulmányaiban megállapította, hogy érdekes módon sokan azok közül, akik nem élték át a halálközeli élményt, újra megpróbálták az öngyilkosságot. Azonban azok, akiknek volt halálközeli élményük, nem kísérelték meg még egyszer. Az élmény után mindannyian meg voltak róla győződve, hogy az életnek van értelme, és hogy öngyilkossággal nem lehet előle megszökni.

Rubenstein: A halálközeli élményeket leggyakrabban örömteli eseményként mutatják be. Ismertek nyomasztó élmények is?

Dr. Moody: Igen, előfordulnak. Úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy minden halálközeli élmény egy kellemetlen részt is magába foglal, mégpedig akkor, amikor az ember végignézi élete filmjét, s közben látja, hogy mit tett másokkal; neki magának is éreznie kell, amit azok az emberek éreztek. Ez persze fáj. Ennek ellenére hasznos ez a visszatekintés, mert segít megváltoztatni az ember jövőbeni magatartását. Azt mondanám, hogy az ún. "pokoli élmények" ritkán fordulnak elő a beszámolókban.

Rubenstein: Talán azért fordul elő kevesebb "pokoli élmény", mert azoknak, akiknek ilyen túlvilági területekre kell menniük, nincs többé lehetőségük arra, hogy visszajöjjenek, és személyes tapasztalataikat elmeséljék.

Dr. Moody: Lehetséges! Dr. Bruce Greyson egy különleges vizsgálatot végzett a "pokoli" halálközeli élményekről. Miután ezeket összevetette azokkal az élményekkel, amelyeket én jegyeztem le, arra figyelt fel, hogy sokkal ritkábban fordulnak elő, és nem is igazán hasonlítanak egymásra.

Rubenstein: Vissza akarnak egyáltalán térni az olyan emberek, akiknek erős fájdalmaik vannak?

Dr. Moody: Nem, a legtöbbjük nem akart visszatérni a testébe. Azt mondják, hogy abban a pillanatban, amikor körülveszi őket a fény, valójában sokkal szívesebben maradnának ott. Dr. Claude Wrightnak, a Georgiai Orvosi Egyetem hematológia professzorának is volt ezzel kapcsolatban egy tapasztalata. Claude egy alkalommal jelen volt egy beteg újraélesztésénél, amikor az hirtelen felkiáltott: "Hagyjanak! Ne tegyék ezt velem!"

Rubenstein: Akkor miért jöttek vissza? Vajon van szabad választásuk?

Dr. Moody: Néhányan arról számolnak be, hogy nem tudnák megmondani, miért tértek vissza. Egyik pillanatban ebben a fényben találták magukat, majd a következőben ismét a testükben voltak. Mások azt mesélték, hogy mintha valaki lett volna ott, aki azt mondta nekik: "Még nem jött el az idő, vissza kell térned!" Megint mások pedig választhattak, hogy maradnak vagy visszatérnek a testükbe. Leggyakrabban azért döntöttek a visszatérés mellett az emberek, mert gyermekeik vannak. Tudomásom van olyan esetekről is, amikor emberek olyan hivatásra készültek, amely által másoknak segíthetnek, pl. szociális munkásnak vagy nővérnek. Ők azért döntöttek a visszatérés mellett, mert pályafutásuk éppen egy olyan pontjára érkeztek, ahol minden lehetőség adott volt számukra. Egy kórházi ápoló így írja ezt le: "Teljesítenem kell feladatomat az életben. Egész életemben nővér akartam lenni, és más embereknek segíteni."

Rubenstein: Mennyire változtak meg az emberek, miután visszatértek?

Dr. Moody: Pszichiátriai szempontból ez a legérdekesebb momentum a halálközeli élmények kutatása során. A változások mindegyikének van egy közös alapja: Az emberek arról számolnak be, hogy megváltozott számukra a dolgok értéke. Azzal szemben, amit korábban kerestek - hatalom, hírnév, gazdagság - most arra összpontosítanak, hogy megtanulják a felebaráti szeretetet. Ez az, amit újra meg újra hallok, és aminek a gyakorlati megvalósítása egyáltalán nem is olyan ... egyszerű. Dr. George Ritchie, az első olyan személy, akit a halálközeli élményével kapcsolatban ismertem meg, 1976-ban ezt mondta nekem: "Az efféle élmények az emberi létet még nagyobb teherré teszik." Ezen ő azt értette, hogy az olyan embernek, akinek ilyen mélyreható élményben volt része, csak ezután válik igazán nehézzé annak a szándéknak a megvalósítása, hogy embertársaihoz nap mint nap szeretettel forduljon. A másik dolog, amit a visszatért emberektől hallani lehet, hogy többé már nem félnek a haláltól. Ez nem csupán hencegés. Őket egyszerűen csak meggyőzte az élmény, hogy amit mi halálnak nevezünk, a valóságban nem más, mint egy átmenet valami más felé, és ezért többé nem nyugtalanítja őket.

Rubenstein: Ezek az emberek megőrzik meggyőződésüket életük hátralevő részében is?

Dr. Moody: 1965 óta vizsgálok ilyen élményeket, több ezer emberrel beszéltem, akik közül jó néhányan a barátaim lettek. Közülük sokan már meghaltak, azonban egy részüknél volt lehetőségem arra, hogy a betegségük utolsó szakaszában velük legyek. És valóban mindannyian nyugodtan és bizalommal tekintettek a halál elé.

Rubenstein: Milyen végkövetkeztetéseket lehet levonni ezekből az élményekből világképünk számára? Talán azt, hogy a halál pillanatában az ember lelke elhagyja a testet?

Dr. Moody: A halál pillanatában az ember másképp kezd el látni és a tudata nem kötődik többé a testhez.

Rubenstein: Azonban a "tudat" szón nem az agy értendő, mert az a testben marad.

Dr. Moody: Ez így igaz.

Rubenstein: Mit gondol, valójában hová jutunk mi, emberek a halál után?

Dr. Moody: Azok a tapasztalatok, amelyekről az emberek a halál utáni élettel kapcsolatban beszámolnak, sokkal inkább a szívemhez szóltak, mint az eszemhez. Bár azt kérdezzük magunktól, hogy hová kerülünk a halál után, azonban ez a térbeli "hol" eszünket jellemzi.
Ezzel szemben azok az emberek, akiknek halálközeli élményük volt, azt mesélik, hogy ezt az élményt nem időben és nem is térben élték át. Olyan valamit tapasztaltak meg, ami a mi tér és idő fogalmainkkal nem írható le.

Rubenstein: Beszéljünk ismét a halálközeli élményekről! Bemutatta nekünk, ... hogyan változnak meg az emberek az ilyen élmények hatására. Előfordulhat az említettektől eltérő utóhatás is?

Dr. Moody: Egy nagyon szokatlan utóhatást már négy alkalommal is megfigyeltem: Olyan emberekkel találkoztam, akik hirtelen inspirációt éreztek, hogy művészi alkotásokat hozzanak létre, annak ellenére, hogy korábban egyáltalán nem foglalkoztak ilyesmivel. 1986-ban beszélgettem egy Andren Lakey nevű fiatalemberrel, akinek megrendítő halálközeli élményben volt része. Az élmény hatására tudatosult benne hivatása, és azóta világszerte ismert látnok-művész lett belőle. Egy másik érdekes dolog, hogy vannak olyanok, akik röviddel a haláluk előtt érdeklődni kezdenek a költészet iránt, sőt néha még rímekben is beszélnek. Ezt már az ókorból ismerjük, azonban a vizsgálataim során úgy találtam, hogy még ma is gyakran előfordul. Az emberek leírhatatlan élményekre tesznek szert, és kényszert éreznek, hogy halálközeli tapasztalataikat valamilyen formában lejegyezzék. És ilyenkor előfordul, hogy költői eszközökkel fejezik ki magukat.

Rubenstein: Sok publikáció azt állítja, sőt még az Ön könyveinek a borítóján is azt olvashatjuk, hogy a halál utáni élet tudományosan bizonyított. Tényleg így van?

Dr. Moody: Egyáltalán nem. A halál közeli élményekkel kapcsolatos munkáimat nem tekintem a halál utáni élet tudományos bizonyítékainak.
Úgy gondolom, súlyos hiba, hogy népszerű kiadók ilyen gondolatokat terjesztenek. Amit mi végzünk, azt hiszem, inkább csak egyfajta előkészítő munka. Ismereteink a halál utáni életről nem érték el azt a pontot, ahol tudományos kérdéseket lehetne megfogalmazni. Azonban engem is, aki képzettsége szerint főként filozófus, bosszant, hogy mindig a tudományos bizonyítékokat helyezik előtérbe, mintha a tudomány lenne az Igazsághoz vezető egyetlen út. Társadalmunkban a tudománynak hódolunk, és benne keressük a választ mindenre. Ám a spirituális élet mélyen gyökerező alapkérdéseit nem lehet a tudomány eszközeivel kutatni. Tényleg nagyon zavart, amikor röviddel az "Élet az élet" után című könyvem megjelenése után a sajtó a halál utáni élet szakértőjének nevezett. Szerintem nincsenek olyan szaktekintélyek vagy szakértők, akik megmondhatnák, hogy van-e élet a halál után. Ez egy olyan emberi kérdés, amit mindenkinek a szívével kell megválaszolnia.

Rubenstein: Hogyan viszonyul a médiához?

Dr. Moody: Nagyon elszomorít. A legkisebb mértékben sem szeretném a társadalmunkban meglévő sajtó- és információszabadságot megváltoztatni, de sajnálatos módon a média felfedezte, hogy a halálközeli élmények nagyon is alkalmasak arra, hogy sok pénzt keressenek velük, és hogy ezek az élmények kiválóan gondoskodnak a figyelemfelkeltésről.
Nem vagyok cinikus ember, és nem szívesen mondom, de a nagy manhattani kiadók a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoznak az igazsággal. Már több mint húsz éve állok velük kapcsolatban, és el sem tudja képzelni, hogy mennyire elferdítik az információk tartalmát, és mennyire meg tudják változtatni a dolgokat. Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb dolog, amit könyvborítókon, vagy néhány tőlem idézett szövegben olvasni lehet, csak kitaláció. Gyakran kapok felkéréseket, hogy írjak valamit, majd rengeteg időt töltök azzal, hogy a mondanivalómat óvatosan és pontosan fogalmazzam meg - és mire végül nyomtatásban megjelenik a könyvborítón, már régen nem az, amit én írtam; merő kitaláció az egész. Az egyszerűen leírhatatlan, amit ezek az emberek művelnek. Egyáltalán nem gondolkodnak el az igazságról. Azt azonban tudják jól a kiadók, hogy mennyi pénzt kereshetnek vele. Már évek óta mondom nekik: "Nem kell ebből szenzációt csinálni, hiszen már önmagában is éppen elég szenzációs. Teljesen értelmetlen, ha önök ebből szenzációt akarnak csinálni." De Manhattanben ezt mindig jobban tudják. Ott találták ki azokat a történeteket is, mint például, hogy Dr. Moody roppant bátor volt, hogy felfedezéseit nyilvánosságra hozta. Hallottam olyanról is, hogy szegény Dr. Moodyt üldözi az Orvosok Egyesülete, pedig a valóságban ennek épp az ellenkezője történt. 1970-ben az észak-karolinai Greenville-ben lévő Jarris Memorial metodista templomban volt az első előadás, amit a halálközeli élményekről tartottam. Utána a Kelet-Karolinai Egyetemen beszélgettem a témáról hallgatóimmal. Később sok meghívást kaptam orvosi egyesületektől. 1973-ban kezdtem el nekik kutatásaimról beszélni. Minden előadás után jöttek oda hozzám orvosok, akik maguk is átéltek halálközeli élményeket, és boldogok voltak, hogy végre valaki foglalkozik ezekkel; vagy akiknek betegeik számoltak be élményeikről. Sok orvos irányította hozzám betegeit, hogy beszélgetni tudjunk az élményeikről. Azonban a kiadók és a sajtó azt gondolták, hogy egy hajtóvadászatról szóló történetet jobban el tudnak adni. Hát ezért mesélték ezt a történetet. Az embereknek óvatosnak kell lenniük mindennel kapcsolatban, amit a halálközeli élményekről olvasnak vagy a televízióban látnak...

Rubenstein: De hol tudhat meg az ember többet a valódi tényekről?

Dr. Moody: Azt hiszem, létezik egy megoldás. Nem szükséges, hogy a kezükbe vegyenek egy szenzációsnak kikiáltott könyvet. Egyszerűen csak kérdezzék meg nagynénjüket, nagybátyjukat, a nagyszüleiket vagy valakit, akit már régóta ismernek és szeretnek. Sok embernek volt halálközeli élménye, akik biztosan elbeszélgetnének ezekről a tapasztalatokról olyasvalakivel, aki felé bizalmat éreznek. Így majd mindent első kézből tudnak meg...

(Micah Rubenstein -  gralvilaga.hu)

Platon és Arisztotelész

Amikor Platón felolvasta a lélekről írt dialógusát, a Phaidónt, meséli Favorinus, az egész hallgatóságból egyedül Arisztotelész ülte végig, míg a többiek fölálltak és elmentek.

Platón azt mondta a lélekről, amelyről eldöntötte, hogy, halhatatlan, hogy vándorlásai révén sok testet ölt, és az alapelve numerikusa. A testnek viszont geometrikus az alapelve.

Platón és Arisztotelész (részlet Rafaello: Az Athéni Iskola c. festményéről)

Arisztotelész nem volt biztos benne, hogy számára van-e ennek valami értelme.

A lélek, mondta Platón, az élet minden irányba szétszórt lehelete.

Arisztotelész abban sem volt biztos, hogy ennek van-e értelme.

Platón azt is mondta a lélekről, hogy önmaga mozgatja magát, és három részből áll, racionális részének székhelye a fejben van, szenvedélyes részéé a szívben, éhező része viszont a köldök és a máj tájékán helyezkedik el.

Többet mondott a lélekről, mint amit bárki más valaha mondott róla. Létezik, mielőtt még megszületünk, és túléli a testet, miután meghalunk. Idősebb minden teremtett anyagnál, idősebb, mint az univerzum.

A lélek a középponttól kifelé minden oldalról körbezárja a testet, elemekből áll, és mivel harmonikus intervallumokra oszlik, két kört alkot, amelyek kétszer érintik egymást, és a belső körrel együtt, amely hatszor van átszeldelve, összesen hét körből áll.

A lélek belső kőre a bal oldali átló mentén, a másik, a külső kör viszont oldalvást jobbra mozog. Így az egyik uralkodik, mert az egyetlen kör, a másik, belső kör fel van osztva. Az uralkodó az Azonos köre, az utóbbi pedig a Más köre, amivel azt akarja mondani Platón, hogy a lélek mozgása az univerzum mozgása a bolygók körforgásával együtt.

Amikor Platón a lélekről beszélt, Arisztotelész gondolatai gyakran az ékszerek meg a lányok felé kalandoztak.

Platón azt tartotta, hogy a két egyetemes elv, Isten és az anyag közül az anyag formátlan és határtalan, összetett szubsztanciák keletkeznek belőle, és valamikor teljes egészében rendezetlen mozgásban volt, de mivel Isten többre tartotta a rendet, a rendetlenségnél, az egészet egyetlen helyre hozta össze. Ez az anyag, mondta Platón, négy elemmé, tűzzé, vízzé, levegővé és földdé alakult át, melyből a világ és minden dolgai kialakultak.

Platón azt mondta, hogy ebből a négy elemből egyedül a föld nincs alávetve a változásnak, mégpedig kizárólag az, őt alkotó háromszögek sajátos volta miatt.

A másik három elemben, magyarázta, a geometriái elemek homogének, lévén az egyenlő oldalú háromszög, amelyből összeállnak, egy és ugyanolyan, a földnél viszont sajátos alakú háromszögről van szó. A tűz eleme a tetraéder, a levegőé az oktaéder, a vízé az ikozaéder, de a földé a kocka. Ezért a föld soha nem alakul át a másik három elem valamelyikévé, sem a másik három földdé.

Minden geometrikus.

Arisztotelész ettől gyakran megdermedt.

Platón vezette be a kérdés és felelet útján való érvelést, a volt az első, aki megmagyarázta a problémamegoldás analitikus módszerét, ő alkalmazta először filozófiai értekezésekben az „ellenlábasok”, az „elemek”, a „dialektika”, a „minőség”, a „téglalapszámok”, a „sík felületek”, valamint az „isteni gondviselés” fogalmát, és ő volt az első, aki a nyelvtan jelentőségét tanulmányozta.

Platónt az a hite, hogy a tiszta gondolkodás felsőbbrendű, mint az induktív okoskodás, képessé tette rá, hogy beolvassza. az orfizmus ábrándjait a lételv halhatatlanságéval, valamint az ideák és a szellem soha nem változó világával kapcsolatos spekulációiba.

Az orfizmus Orpheusz meséjéből keletkezett, azoknak a kereszténység előtti feltámadás-történeteknek egyikéiről, amelyekkel a görög mitológiában Perszephoné és Adonisz meséje mellett találkozunk.

Orpheusz természetesen soha nem élt.

Az orfikusok azt tartották, hogy a lélek, melyet az istenek teremtettek, be van börtönözve a testünkbe, amely hajlamos beszennyezni, és ezért méltatlan rá.

Az életben azért kell harcolnunk, hogy megpróbáljuk ezen a világon tisztán tartani a lelket, és a másvilágon üdvösség lehessen osztályrészünk. A halál után, mondják az orfikusok, a tiszták az örök üdvösségbe kerülnek, a gyógyíthatatlanul gonoszok az örök szenvedésbe, a többiek pedig a tisztítótűz kínjait szenvedik el, tízszeresen vezekelve minden bűnükért, míg el nem jő az idő, hogy reinkarnálódjanak és újra megszülessenek.

Vegetáriánusok voltak.

( Joseph Heller: Képzeljétek el -members.iif.hu)

Eckhart Tolle – A szokványos tudattalanság és a mély tudattalanság

Mit értesz a “tudattalanság különböző szintjein”?

Ahogy bizonyára tudod, alvás közben váltakozva tartózkodsz az álomtalan, illetve az álmodással kísért alvás fázisában. Ehhez hasonlóan, ébrenlét közben a legtöbb ember váltakozva jár a szokványos, illetve a mély tudattalanság állapotában. Azt nevezem szokványos tudattalanságnak, amikor önmagadat a gondolatfolyamataiddal, az érzelmeiddel, a reakcióiddal, a vágyaiddal és az averzióiddal azonosítod.

Eckhart Tolle

A legtöbb ember ebben az állapotban él. Ilyenkor az egós elméd irányít, és nem vagy a Lét tudatában. Ez ugyan nem jár heveny fájdalom- és boldogtalanságérzettel, de egy csaknem állandó, alacsony intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és nyugtalanságérzéssel – egyfajta kellemetlen alaphangulattal – igen. Szinte észre sem veszed, mert már annyira a “normális” élet része az. Éppen úgy, ahogy a háttérzaj részeként a halkan zümmögõ légkondicionáló hangja is csak akkor tudatosodik benned, ha leáll a masina. Amikor viszont ez bekövetkezik, akkor hirtelen megkönnyebbülést érzel. Tudattalanul sokan itallal, kábítószerrel, szexszel, evéssel, munkával, tévézéssel vagy éppen vásárolgatással próbálják elzsibbasztani magukat, csakhogy ne érezzék ezt a kellemetlen alapérzést. Ilyen esetben az a tevékenység, ami pedig mértékkel végezve kifejezetten örömteli lehetne, kényszeressé, szenvedélybetegségszerûvé válik, és az eredménye csak tiszavirág-életû megkönnyebbülés.

A szokványos tudattalanság nyugtalansága akkor válik a mély tudattalanság fájdalmává – az akutabb és nyilvánvalóbb szenvedés és boldogtalanság állapotává -, amikor a dolgok “rosszra fordulnak”. Amikor az ego fenyegetett helyzetbe kerül, vagy nagy kihívással kell szembenéznie, valódi vagy képzelt veszteség ér, illetve kapcsolati konfliktusod támad. Ez a szokványos tudattalanság fölerõsödött változata, ami nem minõségében, hanem mértékében különbözik tõle.

A szokványos tudattalanság esetén a nyugtalanságot és az elégedetlenségérzést – amit a legtöbb ember normálállapotként fogad el – a valósággal szembeni ellenállás, illetve a realitás letagadása okozza. Amikor ez az ellenállás az egót érõ valamilyen kihívás vagy fenyegetés miatt fölerõsödik, akkor az intenzív negativitást hoz a felszínre, mint pl. dühöt, félelmet, agressziót, depressziót. A mély tudattalanság gyakran azt jelenti, hogy a fájdalomtest aktiválódott, és te azonosultál vele. A fizikai erőszak nem lenne lehetséges mély tudattalanság nélkül. Ha egy embertömeg, vagy egy egész nép, negatív kollektív energiamezõt generál, akkor szintén mély tudattalanság szokott kialakulni.

Tudatosságod szintjét leginkább az tükrözi, hogy baj esetén mit teszel. Komolyabb kihívásra az eleve tudattalan ember hajlamos úgy reagálni, hogy még mélyebb tudattalanságba süllyed, a tudatos ember tudatossága azonban fölerősödik. A nehézséget fölhasználhatod arra, hogy az fölébresszen, vagy hagyhatod, hogy még mélyebb alvásba húzzon le. Ekkor a szokványos tudattalanság álma rémálommá válik…

Ha még normális körülmények között sem tudsz jelen lenni, pl. amikor egyedül ülsz egy szobában, sétálsz az erdőben, vagy valakire figyelsz, akkor biztosan nem leszel képes tudatos maradni, ha valami “rosszra fordul”, ha nehéz emberekkel vagy helyzetekkel kerülsz szembe, ha veszteség ér vagy fenyeget. Egy reakció kiszolgáltatottjává válsz – ami végsõ soron mindig a félelem egy formája -, és mély tudattalanságba zuhansz. Ezek a kihívások tesznek igazán próbára. Tudatosságodról – önmagad és más számára is – csak az ad információt, hogy miként kezeled ezeket a nehéz helyzeteket, s nem az, hogy meddig tudsz behunyt szemmel ülni, vagy hogy milyen belsõ képeket látsz.

Kulcsfontosságú tehát több tudatosságot vinni az életedbe a hétköznapi helyzetekben, amikor nagyjából minden rendben zajlik. Ily módon növekszik a jelenléti erõd. Ez magas frekvencián rezgõ energiamezõt hoz létre benned és körülötted. Ebbe az erõtérbe nem léphet be, illetve nem maradhat fenn negativitás, viszály vagy erõszak, ahogy a sötétség sem létezhet a fényben.

Amikor megtanulsz gondolataid és érzelmeid tanúja lenni – ami a jelenlevés kulcsfontosságú eleme -, akkor elcsodálkozol majd, amint először ébredsz a szokványos tudattalanság “háttérzajának” tudatára, és rájössz, milyen ritkán is, vagy szinte egyáltalán nem, érzel bensődben nyugalmat. Gondolkodásod szintjén rengeteg ellenállást tapasztalsz, ami bírálat, elégedetlenségérzet és a most elkerülését célzó mentális projekciók formájában nyilvánul majd meg. Érzelmi szinten a nyugtalanság, a feszültség, az unalom és az idegesség mély áramlatát találod majd. Mindkét jelenségkör a megszokott ellenállási “üzemmódjában” működő elméd terméke.

(Rejtélyek szigete - Eckhart Tolle: A most hatalma)

Tesla és a szellemi aktivitás

Bizonyítva azt az állítását, hogy az ember teljesítőképességének és teljesítményének növekednie és nem csökkennie kell az évek számával, Nikola Tesla, a feltaláló, fizikus és egyike a világ legjobb elektromos szakemberének, belépve a hetvennyolcadik életévébe, tevékenyen belekezdett három vagy négy óriási tudományos tervbe.

Nikola Tesla

Számosat ezek közül a találmányok vagy felfedezések közül a legtöbben csodának tartanának, mivel Mr. Tesla már régóta egy olyan tudós, aki évekkel jár a kora előtt, és akit a haladó elméletei miatt váltakozva hol “őrültnek”, hol varázslónak bélyegeztek. Ahogy az emberek kigúnyolták Kopernikusz naprendszer elméletét, úgy gúnyolták ki a maradiak évekkel ezelőtt Tesla eredményeit a kozmikus sugarakkal kapcsolatban. Az úttörőt és felfedezőt – és Mr. Tesla mindkettő – mindig megbélyegzik a tömegek.

Nikola Tesla magas termetével, lesoványodott, aszkéta arcán élénk szemeivel olyan arckifejezést mutatott, mint aki olyan nagy munkán elmélkedik, ami túl sok a legtöbb ember felfogóképességének, részben ismertetett egy általa évek kutatómunkája által felfedezett új és kimeríthetetlen energiaforrást, ami forradalmasítja a modern természettudományt.

Hogyan jöhetett rá erre? Mi a titka a kitűnő egészségének, szellemi frissességének, rendkívüli vitalitásának és akaraterejének hetvenhét évesen, abban az életkorban, amikor a legtöbb ember a napon ül bebugyolálva, vagy sajnos már a föld alatt fekszik?  Mr. Tesla a szülőatyja a váltóáramú energia átviteli rendszernek és a rádiónak, az indukciós motornak és a Tesla-tekercsnek. Azon elképesztő új felfedezéseiről kérdezve, amik közül az egyik a gondolatok lefényképezését illeti, és amelyik állítása szerint félelmetes társadalmi forradalmat fog hozni,azt nyilatkozta:

„Az első és legfontosabb felfedezésem egy új és eddig használhatatlan energiaforrás megcsapolására vonatkozik, ami az általam feltalált és alapvetően újfajta gépekkel lett megvalósítható. Még nem vagyok felkészülve arra, hogy részletekbe bocsátkozzak, mivel még ellenőrizni kell azokat, mielőtt a felfedezéseimet hivatalosan is be lehetne jelenteni. Az alapjául szolgáló elvek kifejlesztésén több évig dolgoztam. Ami az energiafejlesztés gyakorlati mérnöki részét illeti, az alapberuházás viszonylagosan nagyon magas, de ha egyszer a gép már el lett helyezve, korlátlanul működőképes, és az üzemeltetésének költsége gyakorlatilag nulla. Az én generátorom felépítése a legegyszerűbb lesz, csak egy nagy rakás vas, réz és alumínium, álló és forgó résszel, amik speciálisan vannak összeállítva.
Elektromosságot szándékozok előállítani, és továbbítani azt az általánosan kiépített váltóáramú hálózatommal. Az egyenáramú hálózatot ugyancsak fel lehetne használni, ha a távvezetékek szigetelésének mind-ezidáig megoldhatatlan nehézségeit sikerül legyőzni. Egy ilyen, mindenhol elérhető energiaforrás számtalan olyan problémát orvosolhat, amivel eddig az emberi faj szembesült.
Az én váltóáramú rendszerem képes 22.000.000 kW vízenergia hasznosítására, és már a világban mindenütt folyamatban vannak olyan tervek, amelyek megduplázzák ezt a mennyiséget.
De sajnos nincs elegendő vízi energia, hogy kielégítse a jelenlegi szükségleteket, ezért mindenhol a mérnökök és feltalálók azon dolgoznak, hogy felszabadítsanak további készleteket.”

Ezen kívül hozzátette, hogy az általa több éve kutatott újfajta energia a föld minden pontján, korlátlan mennyiségben elérhető lenne, és az ezt hasznosító gépezet több mint ötezer évig működőképes lenne. Mr. Tesla nem akar többet mondani ez ügyben, csak ha már az energia gyakorlati célokra is rendelkezésre áll. Ennek idejét azonban nem tudja megjósolni, talán néhány éven belül, tette hozzá.

Mr. Tesla ezek után számos tervéről beszélt, amelyeken a fő munkája mellett, kikapcsolódásképpen dolgozott. Beszámolt egy olyan dologról, ami rendkívül drámai, és ami elragadja a képzeletet, és ami kétség kívül túl forradalminak tűnik a legtöbb ember számára.

De nem szabad elfelejteni, ahogy Mr. Tesla is rámutatott, hogy a televíziót, a rádiót és a repülőgépet is kigúnyolták a kezdeti időkben.„Úgy vélem, hogy lefényképezhetők a gondolatok”, jelentette be Mr. Tesla szenvtelenül, ugyanolyan hangon, mintha valaki az élet jelentéktelen dolgaiba belefeledkezve azt mondaná, hogy elkezdett esni az eső.

Mr. Teslát idézve: „1893-ban, bizonyos kutatásokkal foglalkozva, meggyőződtem arról, hogy a gondolat által létrehozott határozott képnek a visszahatás révén egy ugyanolyan képet kell létrehoznia a retinán, amit egy alkalmas készülékkel el lehetne olvasni. Ez vezetett el a televízió rendszeremhez, amit ez idő tájban jelentettem be.

„Az én ötletem az volt, hogy egy mesterséges retinát kell alkalmazni, a látni kívánt dolog képének a felfogásához, egy “látó ideget” és egy másik ilyen retinát a megjelenítés helyén. Ez a két retina számos kisméretű különálló darabkából, a sakktábla szerint lett volna elkészítve, és az úgynevezett látó ideg semmi más nem lett volna, mint magának a földnek egy része.

Az egyik saját találmányom lehetővé teszi egyidejűleg és bármilyen zavarás nélkül több százezer különböző impulzus földön át való továbbítását, pont úgy, mintha ugyanannyi különálló vezeték állna rendelkezésre. Nem terveztem semmilyen mozgó alkatrész használatát– egy letapogató, szkennelő készüléket vagy egy katódsugárcsövet, ami egyfajta mozgó berendezés – aminek használatát az egyik előadásomban indítványoztam.

Tehát ha igaz lenne, hogy a gondolat képet vetít ki a retinára, akkor csupán ugyanannak a helynek a megvilágításán múlik a fényképfelvételek készítése, aztán a hagyományos, már rendelkezésre álló módszerek használatával a kép kivetítése a képernyőre. Ha ezt sikeresen meg lehet valósítani, akkor egy személy által elképzelt dolog olyan tisztán tükröződne a képernyőn, ahogy ki lett gondolva, és ily módon, az egyén minden gondolata láthatóvá válna. Az elménk így valóban egy nyitott könyv lenne.”

Azon felfedezésein kívül, amelyek az újfajta energia hasznosításával, a televízióval és a gondolatfényképezéssel foglalkoznak, Mr. Tesla dolgozik egy olyan rádió-adó megépítésén, ami a felhasználók számától függetlenül a legszigorúbb titkosságot biztosítja majd a vezeték nélküli kommunikációban, és emellett néhány fontos fejlesztést végez a molekuláris fizikában, amelyek forradalmasítani fogják a fémtant, és nagyban tökéletesítik majd a fémeket. A legújabb tudományos felfedezéseinek kifejtése után Mr. Tesla a saját személyes energiaforrásáról beszélt, és arról, hogy Ő mit tekint az élet igazi értékének.

„Az emberi élet egyik legalapvetőbb igazságát érzékletesen fejezi ki az a francia közmondás, ami szabadon fordítva így hangzik: “Ha az ifjúkornak van tudása, ideje és energiája a cselekvésre”, mondta Mr. Tesla “az öregkori testi és szellemi állapotunk csupán annak igazolása, hogy hogyan töltöttük a fiatalságunkat. A mostani saját teherbírásomnak és életerőmnek az a titka, hogy fiatalkoromban olyan életet éltem, amit erkölcsösnek lehet nevezni.

Sohasem folytattam kicsapongó életet. Amikor fiatal voltam, jól megértettem ennek a francia közmondásnak a jelentőségét, jóllehet kétlem, hogy akkoriban egyáltalán hallottam volna. De úgy látszik, hogy már egészen fiatalon jó értelmi képességekkel rendelkeztem, ugyanis ha azt akartam, hogy néhány álmom valóra váljon, uralkodnom kellett a szenvedélyeimen és étvágyamon. Ezt szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra érdemesnek gondoltam.

Azóta mindennél jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban.

Sokakat elszomorít és elcsüggeszt az élet rövidsége. Mi értelme van hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?, mondják ők. Az élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését. Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek

Először is túl sokat eszünk, de ezt már korábban is gyakran hallottuk. Ráadásul nem megfelelő ételeket eszünk, és nem megfelelő folyadékokat iszunk. A legtöbb kárt a túltápláltság és mozgáshiány okozza, ami mérgezési állapotot okoz a testben, és lehetetlenné teszi a felgyülemlett mérgek kiürülését. A jó életviteli gyakorlatomról és a diétámról kérdezett? Nos, az egyik, hogy bőségesen iszok tejet és vizet.

Miért terhelnénk túl azt a testet, ami minket szolgál? Csak kétszer eszek egy nap, és kerülök minden savasodást okozó élelmet. Csaknem mindenki túl sok borsót és babot eszik, aztán más étkek húgysavat és más mérgeket tartalmaznak. Én inkább a friss zöldségeket részesítem előnyben, halat és húst csak mértékkel és azt is ritkán eszem. A halról úgy tartják, hogy jót tesz az agyműködésnek, viszont nagyon erős savasító hatása van, mivel nagy mennyiségű foszfort tartalmaz. A savasodás a legrosszabb ellenség, amivel az öregkorban meg kell küzdeni. A burgonya pompás eledel, és naponta legalább egyszer enni kéne. Értékes ásványi sókat tartalmaz, és (semlegesít0) tisztító hatású.

Hiszek a sok testmozgásban. Minden nap tizenkét, tizenhat kilométert gyalogolok, és soha nem megyek taxival vagy más járművel, ha van időm igénybe venni a saját lábhajtásomat. A fürdőkádban is naponta edzem magam, mivel úgy vélem, hogy rendkívül fontos. Meleg fürdőt veszek, amit egy hosszabb hideg zuhany követ.

Alvás? Alig alszok. Egy hosszú életű családból származom, ami viszont híres volt a rossz alvásáról is. Úgy hiszem, hogy elérem az elődeim rekordját, és legalább 100 évig fogok élni. Az álmatlanságom nem aggaszt. Néha szendergélek egy órát vagy nagyjából ennyit. Alkalmanként viszont, néhány havonta egyszer négy vagy öt órát is alszom. Aztán felébredek, töltve energiával, mint egy akkumulátor. Egy ilyen éjszaka után semmi sem állíthat meg engem. Óriási erőt érzek ilyenkor. Nem kérdéses, hogy egy ilyen alvás helyreállít, újjáéleszt, és növeli az energiát. De nem gondolom, hogy nélkülözhetetlen lenne a jó egészséghez főleg, ha valaki természeténél fogva rossz alvó.

Ma, 77 évesen, a jól szabályozott életvitel eredményeként, az álmatlanság ellenére rendkívül jó egészségnek örvendek. Soha nem éreztem magam jobban az életben. Energikus, erős és a szellemi képességeim teljes birtokában vagyok. Életem delén sem volt annyi energiám, mint amennyi most van. Sőt mi több, problémáim megoldása közben az energiámnak csak egy töredékét használom fel, mivel megtanultam, hogyan kell megtartani azt. Az évek során megszerzett gyakorlat és tudás következtében a munkám sokkal könnyebb lett. A közhiedelemmel ellentétben, a munka könnyebb az öregebbek számára, ha jó egészségben vannak, mivel az évek alatt megtanulták, hogyan kell egy adott helyre eljutni a legrövidebb úton.”

(Forrás: Carol Bird – charoninstitute)

- - - - - - - 

Nikola Tesla Legendája – videó

Halálközeli élmények

Sötét alagút, hófehér fény, csodálatos hangok, isteni béke, mennyei zene, fényből való alaktalan lények, és egy sebesen pergő film, elfelejtett epizódok saját életünkből. A túlvilágról, azaz a klinikai halál állapotából visszatérő emberek negyven százaléka tud beszámolni hasonló észlelésekről.

A megrögzött materialisták a halál közeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióját vélik felfedezni. Mivel azonban a föld különböző részeiről, a különböző kultúrákból származó hasonló élményt átélt emberek beszámolói megdöbbentő hasonlóságot mutatnak, egyre több tudományos kutató foglalkozik a halál közeli élmények tudományos vizsgálatával.

A halálfélelemnél valószínűleg nincs fájdalmasabb, elviselhetetlenebb szorongás. A filozófusok szerint ugyanakkor az ember éppen azért képes az alkotásra, éppen azért tudja saját korlátait és félelmeit legyőzni, mert tisztában van azzal, hogy ideje véges, mégsem akarja ezt elfogadni. Jómagam, aki még soha nem éltem át hasonlót, szeretném elhinni, hogy mindaz, amit a riportban szereplők elmesélnek, igaz. Szeretném hinni, hogy van létezés a halál után is. Valahol mélyen, titkon, a szívem legmélyén próbálom hinni, hogy létezik egy rendező elv, egy fölsőbb értelem, nevezzük Teremtőnek, aki kusza, kicsinyes és nyomasztó mindennapjainkat értelmes egésszé rendezi végül, és azt is, hogy amikor majd már elviselhetetlenül nehéz lesz, legalább akkor segít.

Nézd, hányan küzdenek az életedért

- Olyan érzésem volt, mintha egy sötét alagúton, egy csövön haladtam volna át - emlékszik vissza az egész későbbi életét megváltoztató emlékre Andersné Papp Ilona. A ma hetvenesztendős, gyógynövény-terápiával és gyógyító energiakövekkel foglalkozó debreceni asszony félidős várandós volt, amikor alhasi fájdalmakkal kórházba került. A téves diagnózis alapján megindított szülés során méhűri vérzés lépett fel. Többszöri eszméletvesztés után az asszony szíve megállt.
- Kiléptem a testemből, és láttam magam a műtőasztalon feküdni - mondja. - Hallottam, hogy az orvosok vért hozatnak, és azt mondják, nem elég. Láttam egy gyermek, saját magzatom arcát összetörve, véresen. Mozgott. De én nem éreztem fájdalmat, se félelmet, csak valami vonzást, valahol messze vakító fényt, amely szívott magához. És én menni akartam, mert minden könnyű volt, meleg és szeretettel teli. De akkor valaki átölelt, valami melegség beterített, és egy hang azt mondta, nézd, hányan küzdenek az életedért. És ekkor visszatértem a testembe. Ez a visszatérés olyan természetes volt, mint az ébredés. Erről persze akkoriban nem beszéltem senkinek. Elnyomtam magamban, azt hittem, álom volt, furcsa játéka az agynak. Csak évtizedekkel később Amerikában, ahol kapcsolatba kerültem egy látóemberrel, tudtam meg, hogy mindaz, ami velem történt, egyáltalán nem egyedi eset. Ez az ember tanácsolta nekem, hogy engedjem magamban kiteljesedni azt az energiát, amellyel rendelkezem, és próbáljak meg elvont dolgokkal foglalkozni.

Örökre eltűnt belőlem a halálfélelem

- Életem legszörnyűbb időszaka volt, amikor kiderült, hogy tumorom van. A mély altatásban végzett két és fél órás műtétem jól sikerült. Csak amikor már az intenzívre vittek, lépett fel komplikáció. - Moleczné Márkus Ágnes 1984-ben került a klinikai halál állapotába. - Emlékszem - folytatja beszámolóját az asszony -, az operáció végeztével felébresztettek, hallottam, hogy az orvosok azt mondják, minden rendben van, s azt is, hogy hagyják aludni. Az álom azonban túl hosszúra sikerült. A műtét utáni vérzés miatt kómába kerültem. Ezt azonban természetesen csak később tudtam meg. Akkor ott, az intenzív őrzőben én is megtapasztaltam azt, amiről manapság már nagyon sokan beszámolnak. Elmúlt belőlem minden fájdalom. Hihetetlen békességet és megkönnyebbülést éreztem. Valami puha, meleg, bársonyos feketeségben úsztam, amelynek végén egy fényes pontot láttam, amely hívott magához. Ugyanakkor valami dühfélét is éreztem, amiért nem tudok eljutni odáig. A következő pillanatban láttam egy ápolónő kétségbeesett arcát a testem fölé hajolni. Láttam, ahogy megindul a jövés-menés. A kórház összes ügyeletes orvosa körém gyűlt, és én szerettem volna elmondani nekik, hogy ne izguljanak, jól vagyok. Láttam egy idős nénit az ágy lábánál, és hallottam, amint azt mondja, milyen szomorú, hogy ezt a fiatal teremtést elveszítjük. És szólni akartam, hogy ne sírjon, és hogy nem kell félni, itt jó, itt békesség van, melegség és szeretet. Aztán visszatértem a testembe, és újra fájt minden, az egész létezés. Döbbenetes élmény volt ez. Nem szóltam persze senkinek róla. Féltem, hogy bolondnak néznek. De akkor, abban a néhány pillanatban örökre elmúlt belőlem a halálfélelem. Azóta tudom, hogy csak átmenetileg vagyunk itt a földön, és hogy létezik egy másik dimenzió, és az a másik az igazi otthonunk.
Moleczné Márkus Ágnes betegsége idején, 1984-ben vegyésztechnikusként dolgozott. Se munkatársainak, se férjének nem beszélt soha arról, amit átélt. Csak ő tudta, hogy egész élete megváltozott. - Én sok sorstársammal ellentétben - mondja - soha nem akartam öngyilkos lenni, mert parapszichológiai tanulmányaimból tudom, hogy bár az életünket kölcsönbe kaptuk, nem mindegy, hogyan sáfárkodunk vele. Valamennyiünknek feladatunk van itt a földön. Utunkat jelek kísérik, a jelek megmutatják, helyes-e az ösvény, amin megyünk. A betegség végső figyelmeztetés, arra tanít minket, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Azóta, hogy én ezt tudom, és azóta, hogy minden erőmmel próbálok az embereknek segíteni, thanatológusként igyekszem a haldoklóknak vigaszt nyújtani, a betegségek elkerülnek. Békében és szeretetben élek, de egyúttal kicsit idegenként is az emberek között.

Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg azt a könyvet, amely a halál közeli élmények kutatásának alapműve lett. Moody 150 újraélesztett beteg tapasztalatait összegezte a Fény a kapun túl és az Élet az élet után című könyveiben, amelyek 90 millió példányban keltek el eddig a világon. Moody magyarul is olvasható könyveiben azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nyolcmillió ember tapasztalt hasonlót. S hogy bár élményeik bizonyos pontokon eltérőek, egyetlen dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. Az odaát járt emberek, állítja Moody, miközben lepergett előttük életük filmje, átélték mindazt, amit másoknak okoztak, érezték az általuk okozott szomorúságot, fájdalmat, félelmet, és annak ellenkezőjét, az örömöt, boldogságot is.

A halál közeli élmények ezoterikus voltát tagadó tudósok szerint az észleléseket az agyban a fájdalom hatására felszabaduló, endorfin nevű hormon okozza. Egy híres kísérletben pszichés betegekkel speciális oxigén-szén-dioxid keveréket lélegeztettek be. Az ilyen módon megváltoztatott tudatállapotban a betegek a Moody által leírt fényeket látták, és úgy vélték, hogy lelkük a testük fölött lebeg. Sok pszichológus szerint a víziókkal az agy védekezik a felfoghatatlan elmúlás szorongása ellen. Ezt azonban senki sem tudja biztosan. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyász tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyának működését. Mérte a vércukor-, vérgázértékeket, EEG-t csinált, és bebizonyította, hogy a gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyműködésük változásaival.

Hánytam, amikor újraszülettem

1980 decemberében történt. M. Ottó húszévesen határőrként szolgált a seregben. Motorcsónakos járőrként őrizte a Dunát. Az idő már hidegre fordult, a folyón megjelentek az első jégtáblák. A hajót vékony, síkos jégpáncél borította, amikor Komáromnál a fiatalember parancsot kapott a kikötésre. Ottó mászni kezdett a hajó orrában lévő kötélért. Lehajolt, lába a hártyás jégen megcsúszott, elveszítette az egyensúlyát és háttal a jeges folyóba zuhant.
 - A víz olyan hideg volt, hogy szinte fájt. Éreztem, hogy valami húz lefelé, a mellkasomat acélos erő szorította. De a következő pillanatban úgy éreztem, hogy kirepülök a vízből, lebegtem a levegőben, és közben láttam, hogy a testem elmerül. De ez nem zavart. Valami örvényféle bontakozott ki körülöttem, csikorgó, nyüszítő hangokat hallottam. Távolban fényt láttam, és embereket, akik engem néznek. Elindultam feléjük, de akkor egy hang megszólalt mögöttem. Ha tovább mész, nincs visszaút. Egy vakítóan sugárzó alak állt mögöttem, a hangja zengő volt és szeretettel teli. Még nem kellene itt lenned, gyermekem, mondta. Megfogta a kezem, és ugyanazon az örvényen át, amin jöttem, visszavezetett. A lebegés eltűnt, újra jeges hideget éreztem, levegő után kapkodtam és hányni kezdtem. Hánytam, amikor újraszülettem. Évekig nem beszéltem erről a dologról senkinek, de valami megváltozott bennem. Teológiát kezdtem tanulni, és mormon pap lettem. De egy ideje már azt is tudom, hogy a hithez nincs szükség egyházra. Elhagytam a gyülekezetem. Továbbléptem. Ma már biztosan tudom, hogy én ott, akkor Krisztussal találkoztam. Ő hozott vissza, ő fogta a kezem.

A tudat nem az agy függvénye

- Ma már nemcsak orvosok, agykutatók, neurológusok, de a kvantumfizikával foglalkozó tudósok is feltételezik, hogy a tudat helye nem kizárólag az agyban található - mondja dr. Liptay Wagner András, a halál közeli élmények kutatásával foglalkozó Revital Alapítvány elnöke. - Feltételezhető, hogy az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sok milliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. A tudósok feltételezik, hogy e szubatomáris szinten tárolódó információtömeg, amit mi, emberek gondolatokként, érzelmekként, vagyis tudatként ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg. Én, mint akinek eredeti szakmája az informatika, a magam számára ezt úgy tudom megmagyarázni, hogy a tudat a szoftver, az agy a hardver, és az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet. Véleményem szerint mindenképpen elgondolkodásra késztető az a tény, hogy a klinikai halál állapotából visszatérő emberek csaknem fele korától, vallásától, neveltetésétől függetlenül közel azonos élményekről, észlelésekről számol be. Alapítványunkat azért hoztuk létre, hogy Magyarországon felkutassuk a baleset, betegség vagy operáció során halál közeli állapotba került embereket, segítsünk nekik pszichés egyensúlyuk helyreállításában, tudományosan elemezzük és rendszerezzük a felkutatott eseteket, támogassuk a témával foglalkozó szakdolgozatok megírását, és továbbképzéseket tartsunk orvosok, ápolók, laikusok számára.

Mit mondanak a vallások a túlvilágról?

Az egyiptomi vallás szerint az embernek két lelke van, a Ka és a Ba. A Ka az ember halála után a holttest mellett marad, míg a Ba elszáll a túlvilágra. A fáraó előtt megnyílnak az ég kapui, sólyomként repülhet a Naphoz, és maga is napistenné változik. A papok, hadvezérek, birtokosok a túlvilágon is kiváltságokat élveznek, az istenek előbb-utóbb magukhoz fogadják őket, az egyszerű emberek ezzel szemben Earu termékeny mezeire kerülnek, ahol dolgozniuk kell. (Ám megmenekülhetnek a munkától, ha a holttestük mellé temetett kis szobrocskák dolgoznak helyettük.)
Az indiai brahmanizmus azt tanította, hogy az ember lelke a halál után nem pusztul el, hanem újjászületik (reinkarnáció, lélekvándorlás). Hogy valaki állatként vagy emberként, egyik vagy másik kaszthoz tartozóként születik-e újjá, az az előző életének cselekedeitől függ. A buddhizmus alaptanítása, hogy az egész élet szenvedés. Akinek sikerül a javakról való teljes lemondás révén életvágyát elfojtania, az előbb-utóbb kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületések láncolatából, és eljuthat a Nirvánába, a teljes megsemmisülés, a nemlét állapotába. Az iráni fennsík ókori népeinek vallási képzeteit rendszerező Zarathustra szerint a halál után a lélek kiszabadul az ember testéből és elrepül Mithrász isten ítélőszéke elé. Az ítélet után a jók az örök fény honába, a gonoszok pedig a sötétség birodalmába kerülnek.
Ezt építi tovább a zsidó vallásban a végső és láthatatlanul igazságot osztó istenről szóló tanítás.
A keresztény dogmatikában az egyes ember túlvilági sorsa a halál után bekövetkező külön ítéleten dől el. A jók lelkei közvetlenül vagy (a katolikus tanítás szerint) a purgatóriumon keresztül a mennyországba, a rosszak lelkei pedig a pokolba jutnak.
Az iszlám istene, Allah is mérlegre teszi haláluk után az emberek cselekedeteit (noha mindenkinek előre meghatározza örök sorsát). A hithű muzulmánoknak a paradicsomban csodálatosan boldog életük lesz, míg a pokol lakóinak (a hitetleneknek) örök szenvedés az osztályrészük.

A halál közeli állapotban történő észlelések:

- 99% eltölti a nyugalom érzése, 80% örömöt érez,
- 77%-nál fényt lát
- 61% fájdalmak elmúlását és egy kellemes érzés kiterjedését
- 58% tudat és test között különbséget vesz észre
- 41% saját testét látja
- 32% repülés vízszintes alagúton át (18% lefelé)
- 38% az alagút végén lévő fény vonzását és összeolvadást vele, boldogságot és mindentudást
- 13% zajokat, csilingelést, sóhajtást, harmonikus zenét (színeket) hall és érez
- 35% az alagút után kultúrájának/vallásának megfelelő környezetet talál
- 30% találkozik elhunyt rokonaival
- 27% vallásának megfelelő fénylő személyekkel találkozik
- 33% egy határt lát (folyó, kapu, kerítés), és érzi, hogy onnan már nincs visszaút
- 27% prekogníció (jövőbe látás), amelyet egy vallásos lény tesz lehetővé
- 21% látja az életfilmet, teljesen elfelejtett epizódokat
- 18% negatív benyomásokat is kap

(Forrás: astronet.hu - Schröter-Kunhardt, Heidelberg)

Halálközeli élmények - Dr. Pilling János pszichiáter részvételével. Előtte Andrea mesél saját élményéről, amikor egy autóbaleset során a klinikai halál állapotába került - videó