Mit
értesz a “tudattalanság különböző szintjein”?
Ahogy bizonyára tudod, alvás közben váltakozva tartózkodsz
az álomtalan, illetve az álmodással kísért alvás fázisában. Ehhez hasonlóan,
ébrenlét közben a legtöbb ember váltakozva jár a szokványos,
illetve a mély tudattalanság állapotában. Azt nevezem
szokványos tudattalanságnak, amikor önmagadat a gondolatfolyamataiddal, az
érzelmeiddel, a reakcióiddal, a vágyaiddal és az averzióiddal azonosítod.
Eckhart Tolle
A legtöbb ember ebben az állapotban él. Ilyenkor az egós elméd irányít, és nem vagy a Lét
tudatában. Ez ugyan nem jár heveny fájdalom- és boldogtalanságérzettel, de egy
csaknem állandó, alacsony intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és
nyugtalanságérzéssel – egyfajta kellemetlen alaphangulattal – igen. Szinte
észre sem veszed, mert már annyira a “normális” élet része az. Éppen úgy, ahogy
a háttérzaj részeként a halkan zümmögõ légkondicionáló hangja is csak akkor
tudatosodik benned, ha leáll a masina. Amikor viszont ez bekövetkezik, akkor
hirtelen megkönnyebbülést érzel. Tudattalanul sokan itallal, kábítószerrel,
szexszel, evéssel, munkával, tévézéssel vagy éppen vásárolgatással próbálják
elzsibbasztani magukat, csakhogy ne érezzék ezt a kellemetlen alapérzést. Ilyen
esetben az a tevékenység, ami pedig mértékkel végezve kifejezetten örömteli
lehetne, kényszeressé, szenvedélybetegségszerûvé válik, és az eredménye csak
tiszavirág-életû megkönnyebbülés.
A szokványos tudattalanság nyugtalansága akkor válik a mély
tudattalanság fájdalmává – az akutabb és nyilvánvalóbb szenvedés és
boldogtalanság állapotává -, amikor a dolgok “rosszra fordulnak”. Amikor az ego
fenyegetett helyzetbe kerül, vagy nagy kihívással kell szembenéznie, valódi
vagy képzelt veszteség ér, illetve kapcsolati konfliktusod támad. Ez a
szokványos tudattalanság fölerõsödött változata, ami nem minõségében, hanem
mértékében különbözik tõle.
A szokványos tudattalanság esetén a nyugtalanságot és az elégedetlenségérzést –
amit a legtöbb ember normálállapotként fogad el – a valósággal szembeni
ellenállás, illetve a realitás letagadása okozza. Amikor ez az ellenállás az
egót érõ valamilyen kihívás vagy fenyegetés miatt fölerõsödik, akkor az
intenzív negativitást hoz a felszínre, mint pl. dühöt, félelmet, agressziót,
depressziót. A mély tudattalanság gyakran azt jelenti, hogy a fájdalomtest
aktiválódott, és te azonosultál vele. A fizikai erőszak nem
lenne lehetséges mély tudattalanság nélkül. Ha egy embertömeg, vagy egy egész
nép, negatív kollektív energiamezõt generál, akkor szintén mély tudattalanság
szokott kialakulni.
Tudatosságod szintjét leginkább az tükrözi, hogy baj esetén
mit teszel. Komolyabb kihívásra az eleve tudattalan ember hajlamos úgy
reagálni, hogy még mélyebb tudattalanságba süllyed, a tudatos ember tudatossága
azonban fölerősödik. A nehézséget fölhasználhatod arra, hogy az fölébresszen,
vagy hagyhatod, hogy még mélyebb alvásba húzzon le. Ekkor a szokványos
tudattalanság álma rémálommá válik…
Ha még normális körülmények között sem tudsz jelen lenni,
pl. amikor egyedül ülsz egy szobában, sétálsz az erdőben, vagy valakire
figyelsz, akkor biztosan nem leszel képes tudatos maradni, ha valami “rosszra
fordul”, ha nehéz emberekkel vagy helyzetekkel kerülsz szembe, ha veszteség ér
vagy fenyeget. Egy reakció kiszolgáltatottjává válsz – ami végsõ soron mindig a
félelem egy formája -, és mély tudattalanságba zuhansz. Ezek a kihívások
tesznek igazán próbára. Tudatosságodról – önmagad és más számára is – csak az
ad információt, hogy miként kezeled ezeket a nehéz helyzeteket, s nem az, hogy
meddig tudsz behunyt szemmel ülni, vagy hogy milyen belsõ képeket látsz.
Kulcsfontosságú tehát több tudatosságot
vinni az életedbe a hétköznapi helyzetekben, amikor nagyjából minden rendben
zajlik. Ily módon növekszik a jelenléti erõd. Ez magas frekvencián rezgõ
energiamezõt hoz létre benned és körülötted. Ebbe az erõtérbe nem léphet be,
illetve nem maradhat fenn negativitás, viszály vagy erõszak, ahogy a sötétség
sem létezhet a fényben.
Amikor megtanulsz gondolataid és érzelmeid tanúja lenni –
ami a jelenlevés kulcsfontosságú eleme -, akkor elcsodálkozol majd, amint
először ébredsz a szokványos tudattalanság “háttérzajának” tudatára, és
rájössz, milyen ritkán is, vagy szinte egyáltalán nem, érzel bensődben
nyugalmat. Gondolkodásod szintjén rengeteg ellenállást tapasztalsz, ami
bírálat, elégedetlenségérzet és a most elkerülését célzó mentális projekciók
formájában nyilvánul majd meg. Érzelmi szinten a nyugtalanság, a feszültség, az
unalom és az idegesség mély áramlatát találod majd. Mindkét jelenségkör a
megszokott ellenállási “üzemmódjában” működő elméd terméke.
(Rejtélyek
szigete - Eckhart Tolle: A most hatalma)
