2014. szeptember 16., kedd

Platon és Arisztotelész




Amikor Platón felolvasta a lélekről írt dialógusát, a Phaidónt, meséli Favorinus, az egész hallgatóságból egyedül Arisztotelész ülte végig, míg a többiek fölálltak és elmentek.
Platón azt mondta a lélekről, amelyről eldöntötte, hogy, halhatatlan, hogy vándorlásai révén sok testet ölt, és az alapelve numerikusa. A testnek viszont geometrikus az alapelve.



Platón és Arisztotelész (részlet Rafaello: Az Athéni Iskola c. festményéről)


Arisztotelész nem volt biztos benne, hogy számára van-e ennek valami értelme.
A lélek, mondta Platón, az élet minden irányba szétszórt lehelete.
Arisztotelész abban sem volt biztos, hogy ennek van-e értelme.
Platón azt is mondta a lélekről, hogy önmaga mozgatja magát, és három részből áll, racionális részének székhelye a fejben van, szenvedélyes részéé a szívben, éhező része viszont a köldök és a máj tájékán helyezkedik el.
Többet mondott a lélekről, mint amit bárki más valaha mondott róla. Létezik, mielőtt még megszületünk, és túléli a testet, miután meghalunk. Idősebb minden teremtett anyagnál, idősebb, mint az univerzum.
A lélek a középponttól kifelé minden oldalról körbezárja a testet, elemekből áll, és mivel harmonikus intervallumokra oszlik, két kört alkot, amelyek kétszer érintik egymást, és a belső körrel együtt, amely hatszor van átszeldelve, összesen hét körből áll.
A lélek belső kőre a bal oldali átló mentén, a másik, a külső kör viszont oldalvást jobbra mozog. Így az egyik uralkodik, mert az egyetlen kör, a másik, belső kör fel van osztva. Az uralkodó az Azonos köre, az utóbbi pedig a Más köre, amivel azt akarja mondani Platón, hogy a lélek mozgása az univerzum mozgása a bolygók körforgásával együtt.
Amikor Platón a lélekről beszélt, Arisztotelész gondolatai gyakran az ékszerek meg a lányok felé kalandoztak.
Platón azt tartotta, hogy a két egyetemes elv, Isten és az anyag közül az anyag formátlan és határtalan, összetett szubsztanciák keletkeznek belőle, és valamikor teljes egészében rendezetlen mozgásban volt, de mivel Isten többre tartotta a rendet, a rendetlenségnél, az egészet egyetlen helyre hozta össze. Ez az anyag, mondta Platón, négy elemmé, tűzzé, vízzé, levegővé és földdé alakult át, melyből a világ és minden dolgai kialakultak.
Platón azt mondta, hogy ebből a négy elemből egyedül a föld nincs alávetve a változásnak, mégpedig kizárólag az, őt alkotó háromszögek sajátos volta miatt.
A másik három elemben, magyarázta, a geometriái elemek homogének, lévén az egyenlő oldalú háromszög, amelyből összeállnak, egy és ugyanolyan, a földnél viszont sajátos alakú háromszögről van szó. A tűz eleme a tetraéder, a levegőé az oktaéder, a vízé az ikozaéder, de a földé a kocka. Ezért a föld soha nem alakul át a másik három elem valamelyikévé, sem a másik három földdé.
Minden geometrikus.
Arisztotelész ettől gyakran megdermedt.
Platón vezette be a kérdés és felelet útján való érvelést, a volt az első, aki megmagyarázta a problémamegoldás analitikus módszerét, ő alkalmazta először filozófiai értekezésekben az „ellenlábasok”, az „elemek”, a „dialektika”, a „minőség”, a „téglalapszámok”, a „sík felületek”, valamint az „isteni gondviselés” fogalmát, és ő volt az első, aki a nyelvtan jelentőségét tanulmányozta.
Platónt az a hite, hogy a tiszta gondolkodás felsőbbrendű, mint az induktív okoskodás, képessé tette rá, hogy beolvassza. az orfizmus ábrándjait a lételv halhatatlanságéval, valamint az ideák és a szellem soha nem változó világával kapcsolatos spekulációiba.
Az orfizmus Orpheusz meséjéből keletkezett, azoknak a kereszténység előtti feltámadás-történeteknek egyikéiről, amelyekkel a görög mitológiában Perszephoné és Adonisz meséje mellett találkozunk.
Orpheusz természetesen soha nem élt.
Az orfikusok azt tartották, hogy a lélek, melyet az istenek teremtettek, be van börtönözve a testünkbe, amely hajlamos beszennyezni, és ezért méltatlan rá.
Az életben azért kell harcolnunk, hogy megpróbáljuk ezen a világon tisztán tartani a lelket, és a másvilágon üdvösség lehessen osztályrészünk. A halál után, mondják az orfikusok, a tiszták az örök üdvösségbe kerülnek, a gyógyíthatatlanul gonoszok az örök szenvedésbe, a többiek pedig a tisztítótűz kínjait szenvedik el, tízszeresen vezekelve minden bűnükért, míg el nem jő az idő, hogy reinkarnálódjanak és újra megszülessenek.
Vegetáriánusok voltak.
( Joseph Heller: Képzeljétek el -members.iif.hu)