Halálközeli élményéről mesélt Kautzky Armand színművész

Húsz percig küzdöttek az orvosok a Jászai Mari-díjas színész életéért, amikor egy méhcsípés után allergiás sokkot kapott. Utolsó erejével egy rendelő ajtaját lépte át, ahol a gyors és szakszerű ellátás megmentette az életét.

„Megéltem azt, hogy egy rendelőintézetben fölülről láttam magam, ahogy küzdenek az életemért. Csak annyi történt, hogy beleléptem egy méhecskébe vagy darázsba. Nem tudtam, hogy allergiás vagyok. Annyi erőm volt, hogy leérjek a rendelőbe. Aztán a nagyszerű szakembereknek hála, megmentették az életemet” – mondta a színész, aki elárulta azt is, hogy a szoba sarkából, fentről nézte az eseményeket, s nagyjából 20 percig tartott a túlvilági élmény.

Mint kiderült, a színész vérkeringése leállt, nem jutott oxigén az agyába. Elmondása szerint ott, abban a pillanatban tisztában volt vele, hogy meghal.

„Nagyon boldog voltam, és azt mondtam: Istenem én most meg fogok halni, de semmi probléma. Annyira jó érzés volt. Láttam, ahogy rohangálnak, mindenki izgatott volt. Egyszer csak hallottam egy orvost, hogy azt mondja: adjunk még egy kört mindenből! Három perc múlva leért, lett egy sokk élményem, onnantól pedig eltűnt az a kameraállás és önmagam lettem” – emlékezett vissza Kautzky Armand, aki most már másként tekint a halálra.
(forrás: Színes Ász)

Müller Péter: Minden emberi lélek halhatatlan - videó

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/minden-emberi-lelek-halhatatlan-yxvdLsN5bomYzjxf

Tibeti Halottaskönyv – buddhista túlvilági kalauz

A Tibeti Halottaskönyv leírása szerint a haldoklás és a halál utáni állapot állandóan választási lehetőséget kínál: vagy belemerevedünk kötődéseinkbe és félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát. A könyv arra tanít, hogy ez a lehetőség életünk minden percében nyitva áll. Leírása a halál korai szakaszairól teljesen megegyezik azoknak a vallomásaival, akik a klinikai halál állapotából tértek vissza.

A könyv a léleknek a test halála utáni útjával foglalkozik. 

Tartalmát régen szájról szájra adták tovább, míg végül leírták. Az általunk ismert szövegváltozat a VIII. századból való, tehát több mint ezer éves. A Halottaskönyv szövegét hangosan olvasták a haldokló mellett és a temetési szertartás alatt. Ezzel segítették a haldoklót, hogy minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik, hogy megismerje és megszeresse új tartózkodási helyét, és ne tartsa őt vissza semmiféle szeretet és érzelmi kötelék a földi élethez.

C. G. Jung úgy fogja föl a Halottaskönyvet, mint útmutatót egy fordított beavatási szertartásról, amelynek során a meghaló ember tudattalanja negyvenkilenc rituális lépéssel végigjárja a fordított fejlődést. Végül mint megszülető ember az anyaölben érkezik célba.

A buddhizmus számos irányzatán belül, a tibeti buddhizmus tanításai adják a legtisztább képet a buddhisták halál utáni képzeteiről. 

A tibeti lámák leírásai olyan világosak, hogy számos európai tudós úgy véli, a tibeti tanítók valóban jártak „odaát”. Az ilyen lámák élményei alapján állították össze Tibetben azt a túlvilági kalauzt, amelyet Európa a „Tibeti Halottaskönyv”-ként ismert meg. Eredeti neve Bardo Tödol, amely a köztes létből való megszabadulást jelent.

Mi a bardó?

A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek, aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden, ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik. Minden, amit ismerünk, előbb-utóbb megváltozik, és átváltozásában számunkra felismerhetetlen formát ölt. Soha egyetlen dolgot sem birtokolhatunk. Éppen a dolgok állandótlan természete teszi lehetetlenné azt, hogy bárki bármit is sajátjának mondjon: ugyanis maga a birtokló személy is állandó változásban van, s az is, amit sajátjának gondol. Másodpercről-másodpercre mindig egy új ember egy új valamit birtokol, de ez a két új dolog, bár szoros kapcsolat áll fenn közöttük, nem azonos az előző kettővel. Nem vagyunk azonosak azzal a személlyel, akik háromévesen voltunk, még a sejtjeink is kicserélődtek, nemcsak a személyiségünk. Minden változik: a személyiségünk ugyanúgy, mint minden körülöttünk. Ami a változatlanság illúzióját kelti, az a változás mögött rejlő láthatatlan „lélek”, amelyet a tibetiek tiszta tudatnak neveznek.

Az ember tehát állandó változásban él. Létezési formájának alapeleme a változás, amelytől mégis minden ember fél. A félelem oka a megszokásból és a ragaszkodásból ered, abból, hogy a kialakított szokásrenden alapuló „élet” megváltozhat, netán elveszhet. 

Pedig ez szükségszerű. Az, amit mi életnek nevezünk, valójában számtalan, egymástól szinte függetlenül létező időpillanat egymásutánja. A másodpercről-másodpercre történő változás minimális, ezért szinte észre sem vehető. Azonban ha megnézzük, hogy akár csak az elmúlt egy évben hová vezetett a harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodperc, akkor láthatjuk, hogy az apró, észrevehetetlen változások milyen radikális állapotváltozásokhoz vezethetnek. Éppen ezért az emberi élet, nem más, mint folyamatos állapotváltozások összessége, amelyeket az állandóság képzete fűz össze egyetlen lánccá. Az élet nem más, mint bardó, a megszületés és a halál közötti időszakban beálló állapotváltozás.

A bardó egyben egy tudatállapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik. A buddhista felfogás szerint az életünk állapotváltozásait leírhatjuk úgy, hogy a tudatállapotok változásairól beszélünk. A tudatállapot-váltás folyamata az átlagos tudatműködés mellett nem irányított, ezért gondolják általában az emberek, hogy az életük eseményei sorsszerűek, vagy esetlegesek. Az automatikus tudatműködés esetében ugyanis az adott személy tudattalan elvárásai, megszokásai és indítékai határozzák meg, hogy a következő másodpercben mit érzékel. Ha a tudati beidegződéseket felismerjük, és azokat módosítjuk, például meditációval, akkor a tapasztalás folyamata is megváltoztatható.

Tibeti Halottaskönyv - videó

https://www.youtube.com/watch?v=LwmefT5lBok

Az egyes tudatállapotokat a tibetiek hat nagy csoportba sorolják, ezért hat bardó létezik, amelyek a tudati működés hatféle alaptípusát írják le.

A halál előtti három bardó

1. Az emberi világ bardója 

A szkjena bardó azt a köztes létállapotot jelöli, amelyben az ébrenlétben eltöltött tudatos cselekedeteket véghezvisszük. Az európai filozófiai hagyomány sokáig ezt az egyetlen tudatállapotot nevezte tudatosnak. Ez az a tudatállapot, amelyben felkelünk az ágyból, és tesszük a napi dolgainkat. Ez egy komplex tudatműködés eredménye. Ugyanúgy hozzátartozik az érzékszervi észlelés, mint a kognitív mentális folyamatok. A szkjena bardóban történő tudatműködés szab határt megismerésünknek, és ez határolja be cselekvőképességünket is. Ezért az emberi világ bardójában a cselekedetek korlátoltak: nem tudunk repülni, falakon átmenni, stb.

2. Az álom bardója 

A milam bardó azt a létmódot jelöli, amelybe álmodáskor kerülünk. Az ilyenkor életbe lépő tudatműködés, a manasz véletlenszerűen választja ki a raktárból az ott elrakott emlékeket. A tibetiek elképzelése szerint a manasz lemásolja földi testünket, és egy álomtestet szül, amelyet az átlagos álmodó arra használ, hogy a véletlenszerű álomképeket felfogja. A tibetiek dolgozták ki az álomjógát, amely arra szolgál, hogy az ember álmában „felébredjen”, azaz összeolvassza az emberi világ bardóját az álom bardójával. Ilyenkor az ember képessé válik tudatosan álmodni, így álmában felszínre hozhatja a tudata mélyén rejtőző titkokat, egyetemes igazságokat.

3. A meditációs állapotok bardója 

A csamtan a meditációban elért tudatállapot-változásokat takarja. Ezen tudatállapotok skálája rendkívül széles. A meditációs gyakorlatok végső célja a tudat tiszta természetének megismerése, amely a hat bardó egybeolvadását jelenti. Azaz az élet és a halál egybeolvadását.

A halál utáni három bardó

A Tibeti Halottaskönyv a halál utáni bardókkal foglalkozik. A halál a tibeti buddhista felfogás szerint nem más, mint állapotváltozás – a tudat állapotának radikális megváltozása. Miután jelenlegi tudatállapotunk a fizikai testhez kötött tudati működéshez kötődik a leginkább, a fizikai test halálával gyökeresen megváltozik. Minél kevésbé kötődik jelenlegi tudatunk a testhez, annál kevésbé viseli meg a testtől való elválás. A halál, amely az emberi tudatosság világának végét jelenti, egyben a következő köztes lét kapuja. Nincs végső pusztulás, vagy végső megszűnés, csak átmenet van az egyik köztes létből a másikba. A buddhizmus szempontjából az átmenet folyamata, illetve az átmeneti időszakok a legértékesebbek (pl. az ébrenlétből az elalvás, illetve az ébredés folyamata), mert ilyenkor láthatja meg a tudat, hogy valójában mi is tartozik tiszta természetéhez.

A tibeti látnok-lámák szerint egy átlagos ember tudata kb. 49 napon át tartózkodik a halál utáni bardók valamelyikében.

4. A haldoklás bardója

A csikai bardó a buddhizmus szempontjából a legértékesebb. Ez az élet és a halál közti állapot, ahol a testi funkciók fokozatosan alábbhagynak. Ahogy lassul a szívverés és a légzés, és ezzel együtt a testiség érzete, úgy erősödik fel a belső világ energetikai észlelése. Az ember a testét nem szilárdnak tapasztalja, hanem az egymásba olvadó minőségek összességeként. Hol folyékonynak tűnik, hol gázneműnek, hol nagyon törékeny váznak, stb. Fontos, hogy a haldokló felismerje saját haldoklási folyamatát. Ilyenkor az átlagembert félelem tölti el, amely rendkívül hasznos lehet a halál beálltát követő periódusban, ugyanis ez a félelem ébreszti fel a széthulló öntudatot önnön ájultságából.

A felragyogó világosságot, amelyet a haldokló a meghalás pillanatában lát, a tibetiek a tudat tiszta természetének ősfényével azonosítják, amely isteni természetű. Aki meditációiban korábban már megtapasztalta ezt az isteni energiát, annak módja van ilyenkor, hogy éberségét fenntartva egyesüljön ezzel a fénnyel. Az átlagember tudata azonban a fényrobbanással egyidejűleg kialszik. A kialvást követően, egyéni felkészültségtől függően, a tudat ájult öntudatlanságban időzik. A manasz tudatállapot automatikus működése ébreszti fel a halottat tudati ájultságából, amely legfeljebb 3 napig tart, sok ember esetében azonban ez csupán pár másodpercet jelent.

Az ájultságból ébredező tudat egyre több régi tudatfunkcióját állítja vissza raktártudata segítségével. A manasz a raktártudatból lassan újra lemásolja az elhalt alakját, személyiségét, így végül a halott újonnan születő túlvilági tudata önmagát evilági testéhez hasonló bardótestben találja. A bardótest megszilárdulása zárja le a csikai bardót. Ha a túlvilági test megszületik, a tudat tiszta fénye elhalványul.

5. A valóságos átélésének bardója

A halált megjárt lámák leírása szerint a bardótest formája teljesen megegyezik fizikai testünk formájával, úgy, ahogy álmunkban is saját testünk mintájára készítjük el álomtestünket. Ez a forma persze megváltoztatható, miután puszta tudati kivetülés. Ez azt jelenti, hogy mindenki az önmaga testéről alkotott legideálisabb formában jelenik meg, vagy adott esetben valamilyen vágyálom által szült szupertestben. Miután erre a testre nem érvényesek az evilági természeti törvények, szabadon megy át falakon, a gondolat erejével repül bárhová, nem sérülhet meg, bármilyen alakká változhat, stb. A bardótudat sokkal érzékenyebb, így képes az életében hozzá közelálló személyek gondolatait érzékelni, tudja, mit gondolnak, mit éreznek.

Az elképzelések szerint a csönyid bardó első hét napjában minden egyes napon megjelenik egy-egy segítő istenség. A halott számára, ha elfogadta önmaga halálának tényét, egyre kevésbé válik érzékelhetővé az emberi világ, és lassan magasabb tudatállapotba emelkedve végképp „elhagyja” ezt a világot. 

Valójában nem megy sehová, csak tudatállapota változik meg, amely miatt számára lehetetlenné válik ennek az alacsonyabb rezgésszintű világnak az észlelése. Ilyenkor a halott vizuális terét egy halványkéken derengő semleges végtelen tér tölti ki, amely a tudat tiszta természetével egyenlő. A halott ebbe a semleges térbe vetíti bele álomszerű látomásait, és itt jelennek meg számára a segítő istenségek is.

Nincs általános törvény arra, hogy a csönyid bardó hány napig tart. Ezt a bardót az zárja le, hogy a halott tudatában elmúlt élete iránt érzett vágyódás ébred. Ezt szimbolikusan úgy jelenítik meg, hogy megjelenik Jáma, a halál istene, aki a haldokló elé tükröt tart, amelyben megláthatja életének minden részletét. Jáma nem ítél, és nem vádol, a halott maga az, aki minden cselekedetét újraéli, de ezúttal nem csak saját szemszögéből, hanem másokéból is. Így maga ismeri fel hibáit, tökéletlenségeit, amelyek alapján a tökéletesedés iránti vágy ébred benne, ez pedig az újramegtestesülések bardójához vezet.

6. Az újjászületések bardója

Miután felébredt az elhunytban az emberi létforma utáni vágy, a szidpa bardóban látomásai erotikus színezetet vesznek. Annak megfelelően, hogy a szeretkező párok melyik neméhez vonzódik inkább, dől el, hogy milyen nemű újjászületéshez jut. Ha a férfialakhoz, akkor nőként születik újjá, ha a nőhöz, akkor férfiként. Elvileg befolyásolható az újjászületés helye és ideje, ez azonban csak azoknak adatik meg, akik tudatukat úgy pallérozták, hogy még a szidpa bardóban is legyen erejük tudatukat irányítani.
(forrás: kemma.hu)
Felhasznált forrásmunka: Tarr Bence László: Tibeti Halálmeditációk – A halál értelmezése a tibeti buddhizmusban

Pressing Lajos előadása. Lélekvándorlás lélek nélkül /Élet, halál és újraszületés a Tibeti Buddhizmusban/ - videó
A felvételt Kalo Jenő készítette - Jenő KaloTV

Szepes Mária: Angyalok éneke

A világmindenség leghatalmasabb misztériumára, a szeretetre próbálok tökéletlen szavakat találni e könyvben, akkor is, ha az túlcsordul minden emberi fogalom határain.
Szeretném röviden leírni életem csodálatos ajándékát, amely olyan gondolatok ékköveivel ajándékozott meg, amelyek közelebb vittek e titáni érzés megértéséhez. Sorsom Urainak azért is köszönetet mondok, hogy részese lehettem egy bibliai csodának, amelynek valóságáról magam győződtem meg.

Az 1940-es évek elején országunkba érkezett egy különös holland házaspár. A férfi magas, rokonszenves, élete teljében lévő, nagyon intelligens ember volt, némi akcentussal jól beszélt németül. Johannes van der Meulennek hívták. A született német, derékig béna feleségét tolószékben gurította. Sohasem láttam még olyan gyönyörű, nagy kék szemeket, amelyekkel visszanézett rám. Érdeklődő szeretet és értelem sugárzott belőle. Sorsuk úgy hozta, hogy egészen a háború végéig Magyarországon kellett maradniuk. Egy villában kaptak szép szobát. Mint mindenütt, itt is készségesen, ingyen látták vendégül őket. Egy jó nevű orvos szép lakásában tartott van der Meulen csodálatos előadásokat, amelyekre 30-35 ember gyűlt össze hetenként, közöttük mi magunk, anyám, férjem, barátnőm Tímár Katalin is. Persze volt egy házaspár barátunk, ők sem hiányoztak soha, Fodor Endre és felesége Klára, akik később fontos szerepet játszottak e két ember sorsának alakulásában. Mi otthonunkban is meglátogattuk őket többször. Csak annyit tudtunk meg róluk, hogy a férje hazájában professzor volt, s egy napon a tenger mellett sétálva egy hangot hallott, amely felszólította rá, hogy hagyjon ott mindent és induljon el tanítani a benne élő irányítás nyomán. Ő követte ezt az utasítást, sohasem jelezte jöttét előre, de mindenütt szállásra talált, ahol szívesen fogadták. Ha több pénzt erőltettek rá, mint amennyire szüksége volt, azt szétosztotta. Így jutott el Berlinbe, ahol egy előadására betolták a terembe a születése óta nyomorék Angélát a szülei. Ők Angélával egymásra néztek, azután Johannes odalépett a leány apjához és azt mondta: "Mi Angélával összeházasodunk és együtt megyünk tovább." Így is történt.

Bennem természetesen dolgozott az írói kíváncsiság, szerettem volna többet megtudni Johannes korábbi életéről, de ő kérdéseimre azt felelte, hogy erről nincs több mondanivalója, ami lényeges, és amiért találkoztunk, azt úgy is megosztja velünk. Egy bizonyos, feleségét úgy emelte át az ágyból a tolószékbe, hogy saját szememmel láttam csonttá soványodott lábszárát, zsugorodott, megnyomorodott lábfejét, amely egyáltalán nem volt járásra alkalmas. Valamelyik néprajzi lexikonban láttam, hogy torzították el valamikor mesterségesen az előkelő kínai nők lábát. Angéláé ahhoz volt hasonló. Nagyon sokat olvasott. Derűsebbnek, lelkileg egészségesebbnek, erősebbnek tűnt mindannyiunknál, akik körülvettük. Mélységes Krisztushite volt. Furcsa módon belelátott az emberek jövőjébe is, s ha valaki veszélyektől gyötörve érkezett hozzájuk Johannes megfogta kezüket, s azok feltöltődtek, megnyugodtak a lényéből sugárzó energiától. Ezt magam is tapasztaltam. Vészterhes idők jártak akkor. Egyszer Angéla felnyúlt hozzám, végig simította a karomat, s elmondott néhány olyan dolgot, amelyek évekkel később mind bekövetkeztek. Többek között például azt, hogy egy nagy operáción fogok keresztül menni, és sok időt töltök majd külföldön.

Nehéz kifejezni micsoda ajándékot, vigaszt jelentettek mindannyiunknak Johannes előadásai a háború legsúlyosabb éveiben. Nem vagyok vakon hívő természet. Semmiféle egzaltációra nincs hajlamom, sőt, túlságosan sok fanatikus csalóval találkoztam, vagy olyan dogmatikus szektás emberekkel, akik a legkisebb ellenvéleményt sem tűrték el a maguk felfogásától. Egész környezetünk felvilágosult, intelligens emberekből állt, s mi a bátyámmal együtt e szabad, nyitott, mindent bátran végig gondoló légkörben nőttünk fel. Egy előadás alkalmával 1942-ben Johannes azt mondta, most megpróbálja a jelenlévő hallgatóságot magával emelni abba az oldott csendbe, amellyel őt meditációiban magasabb erők megajándékozzák. Bevallom, bennem rögtön feltámadt a tiltakozó kétely. Túl sokat csalódtam, s elevenen élt bennem a Jézus-i felszólítás "mindeneket megvizsgáljatok, s ami rossz, vessétek el, ami jó, azt tartsátok meg." Hát én alaposan megvizsgáltam mindent és volt is mit elvetnem. Csak azt építettem be világnézetembe, amiről sokszorosan meggyőződtem. Tehát csendben várakoztam 35 társam között és figyeltem az előttünk felmagasodó Johannest, aki kezét összekulcsolva, félig lehunyt szemmel állt. Néztem őt és figyeltem magamba. Élesen, kritikával, kételyekkel telve. És egyszerre kivédhetetlenül kezdett eláradni bennem, valami soha nem érzett új, csodálatos hatás. Testem súlytalanná vált. Belül végtelen, boldog elnyugvás ömlött zaklatott idegeimre, szívemre, agyamra. Egy olyan időtlen derű, biztonságérzet, amihez az az érzékelés társult, hogy tökéletesen védett vagyok, semmi ártalom nem férhet hozzám. És ez a védettség mindannyiunké, mert emberfeletti. Nem tudom meddig tartott ez az állapot, de ami történt, annak nem volt köze a relatív léthez és időhöz. Az az öröm tengerének csodálatos érzése volt, amelybe megmerültem a többiekkel együtt, mert mindegyik ugyanezt tapasztalta. Ez így történt.

Mielőtt a bibliai csodára rátérnék velük kapcsolatosan - amelyről már néhány könyvemben is említést tettem - két gondolat-ékkőről szeretnék beszélni. Johannes mondta őket előadásai folyamán. Egyik így hangzik: "Isten és közöttem állok én." E mondat, amelyet azóta is őrzök magamban, gondolatok özönét indította el bennem melyek eljuttattak egy olyan kísérletig, amelyet spirituális iskolánk résztvevőinek is bemutattam, igazoltam vele Johannes állítását, s a keleti filozófia legnagyobb morális tételének valóságát is. Egy állványra egymástól másfél méternyire állított két tükör közé égő gyertyát helyzetem. A résztvevők mindegyike kijött, fölülről, oldalról belenézett a tükrökbe és látta, hogy az egyetlen gyertyából hogyan robbant ki a végtelen számsor. E tükröket keleten Mája, a Káprázat Tükreinek nevezik. S erre építik filozófiájuk, sőt az emberi szellem történetének legnagyszerűbb erkölcsi tételét: 'TAT TUAM ASI". Te is AZ vagy. Te is én vagyok. Te is Isten vagy. Mert ami a tükrökben látszik, az káprázat. Az egyetlent mutatják, amellyel a századik, ezredik, tízezredik is vele azonos. A végtelen számsor káprázata elhitet azzal, hogy különvalók vagyunk mindentől, a másiktól. Pedig bármit vétünk a többi élőlény ellen, valójában önmagunkkal tesszük. A gyertyát persze kiemeltem Mája tükrei közül, s azok üressé váltak. Kezemben tartottam az egyetlen gyertyát, a Fényt, amely eggyé vált a mindennel.

A másik gondolat-ékkövet szintén Johannesnek köszönhetem. Azt a kérdést tette fel a jelenlévőknek, szerintünk mi a szeretet. Persze ahányan voltunk, annyiféleképpen próbáltuk megragadni e felmérhetetlen fogalmat. Ezt nem részletezem. Végül is ő maga határozta meg, számára mit jelent szeretni. Azt mondta: "Akit szeretsz, azt hagyd menni. Engedd a maga útjára." Akkor nekem úgy tűnt, hiszen ez nem is olyan nehéz dolog. Végül tapasztaltam, hogy a legsúlyosabb, legnagyobb próbája az életnek.
Most rátérek a bibliai csodára. A háború befejeződött. Sajnos Angéla állapota egyre romlott. Bénasága, amely sok évig stagnált, terjeszkedni kezdett. Lassan nyomult derekától fölfelé, s már veszélyeztette a szívét. Fodor Endre és felesége a legnagyobb háború utáni zűrzavarban szereztek egy teherautót, elhatározták, hogy Bécsbe mennek, s magukkal viszik a holland házaspárt. Azt remélték, volt is összeköttetésük hozzá, hogy valamelyik bécsi orvos segíteni tud Angélán. Szállást egy Grinzing-i villában kaptak. Elvitték a neves szakprofesszorhoz, a már ülni sem képes Angélát. Az megvizsgálta és közölte velük, hogy a beteg asszonynak legfeljebb órái vannak hátra. A bénaság csápjai már elérték a szívét.

Johannes belenyugodott, hogy munkáját ő ideát folytatja fizikai testében, felesége pedig a másik partról segít neki. A történet többi részét Angéla leveléből idézem. Ő pontosan tudta, mi van, és mi lesz vele. Tavaszodott. A villa kertjében virágzó fák álltak. Megkérte férjét, hogy tegyen egy plédet az egyik virágzó cseresznyefa alá és fektesse oda. Most az ő levelének sorai következnek: "Ott a fa alatt úgy éreztem, életem legsötétebb, legmélyebb pontjához érkeztem. Kietlen üresség volt bennem. Szinte fájt kiúttalan, reménytelen gyengeségem, noha testhüvelyem tökéletesen bénult, érzéketlen volt. Johannes elment távolabb a fák közé meditálni, és én furcsán, visszhangosan hallottam magamban gondolatait. Úgy élte át helyzetünket, hogy beletörődött abba, ha visszatér a fához, már nem talál a testemben. Egy kis összezsugorodott, holttest fekszik majd ott. Ekkor hirtelen halvány fényderengés érintette meg lehunyt szemem. Felnéztem. Talán 7-8 méterre tőlem ott állt Krisztus fényárban. Nem csodálkoztam rajta, mert mélységesen szerettem Őt és hittem benne. De állapotom sötét kietlensége nem múlt el. Akkor Krisztus szólt hozzám. De nem kívülről, hanem belülről hallottam. Azt mondta: "Angéla! Kelj föl és gyere ide hozzám." Erre kétségbeesett nyöszörgéssel, sírással tört ki belőlem, nem tudom hangosan mondtam-e, vagy csak gondoltam: "Uram, Uram, Te tudod, én bénának születtem. Hogy kelhetnék fel? Sohasem jártam." S akkor mintha kezében lett volna egy világítóan fehér, hosszú gyolcs, aminek két végét marokra fogta és félkörét felém dobta. A gyolcs addig nyúlt, míg mögém esett. Éreztem, hogy a hátam alá csúszik. Lassan fölemelt vele. Felálltam a nem létező, csonk lábaimra és imbolyogva felé indultam. Jártam. Akkor jött vissza a fák közül Johannes és látta ezt. Odasietett és a karjaiba fogott. Azóta járok. Előbb kevesebbet, aztán egyre többet. Lábaim megerősödtek, lábfejem normálisra változott. Most már járom a hegyeket Johannessel együtt. Itt is sokan gyűlnek körénk, tanulnak, de titeket sem felejtünk el, ezért megosztjuk veletek ezt a Csodát, amelynek élő tanúi voltatok és vagytok ma is." Többen meglátogatták közülünk. Levelezett velünk, velem is. Túlélte a férjét, aki nagyon szépen halt meg. Egy almát vágott ketté. A felét odanyújtotta a feleségének az ágyon ülve, azután hátrahanyatlott és szépen kilépett a testéből. Gondolom, ez a megfelezett alma is édeni szimbólum, de erre most nem térek ki.

Amire még emlékszem és fontos volna megemlíteni, hogy Angélának már itt Magyarországon is nagy fájdalmai voltak időnként, s bár ezt sosem mondta, arca kifejezésében sem tükröződött, férje megérezte. Volt egy üveg vörösboruk, amelyből kis pohárba töltött ilyenkor értágítóként, és odanyújtotta Angélának, az megitta. Azután egy könyvért nyúlt, rámosolygott mindazokra akik ott voltak, majd azt mondta: "Ugyan ne törődjetek vele. A betegségem nem én vagyok."

Világvallások közös gyökere

Aki nem ismeri az emberi szellem kultúrájának legnagyobb értékeit, amelyek különböző fogalmak, szertartások jelképein át ideálokat, reményt, morális törvényeket adtak neki, felelős mindazért, ami véres történelmünkön át a mai vészhelyzetig földünkön történt. A beteg indulatokért, ökológiai öngyilkosságokért, háborúkért, faji megkülönböztetésekért. Ezek tették a népeket, tömegeket a terrorizmus áldozataivá.. Vallásokat, hagyományokat, kinyilatkoztatásokat fanatikus gyűlölettel egymás ellen fordítani súlyos elmezavar. Vajon nem volna-e ideje végre e kataklizmák között az összehasonlító vallásfilozófia tényeit, összefüggéseit elemezni, s számolni velük létformánk s gyermekeink jövője érdekében? Nem volna-e tanácsos tudatosítani - bármelyik vallás vagy fajta - gondolkodó emberének, hogy például a Názáreti, körülmetélt, esszénus rabbi nélkül nem lett volna kereszténység? S az egyistenhívő Jézus "nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni"? S érdemes eltűnődni a különös feltevéseken, kérdéseken is, hol volt az "ács fia", aki tizenkét évesen zseniális megnyilatkozásaival, állításaival elképesztette a templom írástudó, öreg bölcseit, harminc éves koráig, amikor felbukkant újra, és tanítani kezdett, csodákat tett? Próbáljuk összehasonlítani az ősi, egyiptomi beavatások próbáival, jelképeivel a keresztény szertartások szimbólumait és kegytárgyait. Az egyiptomi "magányos szemet" például a keresztény, háromszögbe zárt "Isten-szemmel". De a szisztrumot, amely a csillagokat idézi, s a füstölőket, a szilárd és folyékony anyagot szublimáló jelképeket. S miért nevezték Ekhnaton fáraót, az egyistenhit és szeretet apostolát Jézussal "ikermegváltónak"? Miért helyeznek a Buddha szobrok homloka közepébe drágakövet "Harmadik Szemként"? Miért nem próbálják összevetni a keleti filozófia erkölcsi tételeit, a tízparancsolatot, Krisztus és Buddha tanításait? Ugyanarról szólnak.
E néhány mondat nem pusztán a képzelet játéka, hanem vészkiáltás civilizációnk utolsó óráiban. Mentsük meg fölösleges, szörnyű szenvedésektől az egyetlen, örökkévaló életet. Fogadjuk el létünk káprázatok útvesztőjéből kivezető Nagy Arkánumát.

- Szepes Mária: Angyalok éneke -

 (forrás: szepesmariaalapitvany.hu)

- - - - - 

Egy Angyal éneke - videó
forrás:MyAngelscity

Nobel-díjas tudósok Istenről (Schawlow és Phillips) 4.rész

A tudomány maga alá temette az istenhitet? Schawlow és Philips nem így gondolják. Arthur L. Schawlow a lézertudomány egyik atyja (Charles Townes a másik), a lézerspektroszkópia kifejlesztéséért kapott 1981-ben megosztott Nobel-díjat. Az Amerikai Fizikus Társaság 1991 óta adományozza a lézertudományban elért kiemelkedő eredményekért az Arthur L. Schawlow-díjakat.

William D. Phillips az egyik, aki megkapta ezt a díjat, de előtte egy évvel (1997-ben) két társával együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat is az atomi gázok lézeres hűtése, illetve a lehűtött gázok atomi csapdában való összetartása területén kifejlesztett technológiáért. Mind Schawlow, mind Phillips protestáns keresztények, metodisták, nyíltan beszélnek Istenbe vetett hitükről, ismert szereplői a vallás és a tudomány kapcsolatáról szóló párbeszédnek. Phillips 1979-ben – már tudósként – kezdett aktívan gyülekezetbe járni. Következzenek most idézetek ettől a két embertől is az istenhitről és a tudományról.

Arthur Leonard Schawlow  (fizikai Nobel-díj)

„A világ annyira lenyűgöző, hogy nem tudom elképzelni, hogy egyszerűen csak a véletlen műve lenne.” (A. L. Schawlow: Optics and Laser Spectroscopy, Bell Telephone Laboratories, 1951-1961, and Stanford University Since 1961. Regional Oral History Office, The Bancroft Library, University of California, Berkeley, 1998, I/5.)

Arthur L. Schawlow a lézerről - videó

„A vallás hiten alapul. Amikor az ember szembetalálja magát az élet és az univerzum csodájával, úgy tűnik, nem csak a hogyan, de a miért kérdést is fel kell tennie. Az egyedüli lehetséges válaszok vallási jellegűek. Nekem ez a protestáns kereszténységet jelenti, melyet gyermekként ismertem meg és amely kiállta egy élethossz próbáját. A vallás kontextusa kiváló háttér a tudományos munka számára. A 19. zsoltár szavaival: ’Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.’ A tudományos kutatás tehát istentisztelet, mivel Isten teremtésének csodáiból mutat meg egyre többet.” (Henry Margenau és Roy A. Varghese, eds.: Cosmos, Bios, Theos: Scientists Reflect on Science, God, and the Origins of the Universe, Life, and Homo Sapiens. Open Court Publishing Company, 1997, 105-106)

„Szerencsések vagyunk, hogy a kezünkben van a Biblia, különösen az Újszövetség, mely annyi mindent elmond nekünk Istenről, tömegeknek is könnyen érthető emberi szavakkal.” (Margenau és Varghese, 107)

„Mind az univerzumban, mind saját életemben szükségét látom Istennek.” (Margenau és Varghese, 107)

„Azt hiszem, Jézus követése által menthetjük meg az életünket. Ezen túl nincs ismeretem.” (Denis Brian, ed.: The Voice of Genius: Conversations with Nobel Scientists and Other Luminaries. Perseus Publishing, 1995, 242)

William Daniel Phillips (fizikai Nobel-díj)

„Hiszek Istenben. Valójában egy személyes Istenben hiszek, aki kapcsolatban áll teremtésével és cselekszik benne. Úgy hiszem, hogy a fizikai világegyetem rendezettségének és az univerzum kondícióinak – az élet fejlődését láthatóan lehetővé tévő – különleges finomhangoltságának megfigyelése azt sugallja, hogy egy intelligens Teremtő felelős mindezért. Személyes hitem miatt fogadom el Isten létezését, mely hitem összhangban van azzal, amit a tudomány révén ismerek.” (T. Dimitrovnak írt 2002. május 19-i leveléből, melyet Dimitrov Phillips engedélyével közölt.)

Ugyanebben a levélben Dimitrov azt kérte Phillipstől, hogy mondja el, szerinte mi a tudomány és a vallás közötti kapcsolat, és miért az a véleménye, ami. Phillips ezt válaszolta: „Összetett ez a kérdés, sok nálam bölcsebb ember egész könyveket írt róla. Azt hiszem, a tudomány és a vallás többnyire másfajta kérdésekkel foglalkoznak, és más (bár nem teljesen más) módszereket használnak. A tudomány olyan jellegű kérdésekkel foglalkozik, melyek a dolgok működésének hogyanjával kapcsolatosak, a világegyetem kialakulásának történetével, és hasonlókkal. A vallás olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a végső jelentéssel kapcsolatosak, vagy azzal, hogy milyen legyen az emberek közötti kapcsolat, illetve az ember és Isten közötti kapcsolat. Nem akarom azt mondani, hogy nincs kapcsolat a tudomány és a vallás között. Vannak olyan területek, ahol a vallási-morális döntéseknek figyelembe kell venniük tudományos tényeket. Azt is hiszem, hogy Isten részben a teremtésben szerzett megfigyeléseink által nyilatkoztatta ki magát.” (T. Dimitrovnak írt 2002. május 19-i leveléből, melyet Dimitrov Phillips engedélyével közölt.)

Egy 2002-es párizsi tudományos konferencián “Science and the Spiritual Quest” c. előadásában Phillips a következőt mondta: „Sok tudós hagyományos vallásos hittel rendelkező ember. Fizikusként én is példa vagyok erre. Hiszek Istenben mint teremtőben és barátban. Vagyis hiszek abban, hogy Isten személyes és kapcsolatba lép velünk.” (Ordinary Faith, Ordinary Science, Párizs, UNESCO World Headquarters, 2002. április 20.)

1998. március 6-án Phillips Stephen Hawkinggal együtt vett részt a Fehér Ház által rendezett Millennium előadássorozaton. Arra a kérdésre, hogy az univerzum miért engedelmeskedik egyáltalán törvényeknek, Phillips a következőt válaszolta: „Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Az a fajta kérdés, ami régóta izgatja és nyugtalanítja a tudósokat, és valószínűleg a filozófusokat és teológusokat is. Lenyűgöző. Mindazok a csodálatos dolgok, amelyekről Hawking professzor beszélt, valójában leírhatóak néhány viszonylag egyszerű egyenletben, és utána következik egy csomó bonyolult matematika. Miért olyan egyszerű a világegyetem? Miért van az, hogy matematikai törvényeket követ? Nos, az emberek spekuláltak ezen, és az egyik lehetséges válasz az, hogy ha az univerzum másmilyen lenne, mint amilyen, nem lennénk itt. Vagyis ha az univerzum törvényei nem azok lennének, amik, vagy ha egyáltalán nem volnának törvények, lehetetlen lett volna az élet számára, hogy kialakuljon. Lehetetlen lett volna számunkra is, hogy olyanná fejlődjünk, akik fel tudják tenni ezt a kérdést. Úgyhogy ’antropikus elvnek’ szokták ezt nevezni. Nem azért, hogy az emberekre túl nagy figyelmet irányítsanak, hiszen ez valószínűleg az amőbákra is alkalmazható, ők sem tudtak volna kifejlődni. Van azonban egy másik válasz is, ami nincs ettől sem nagyon távol, és ha valaki vallásos hittel rendelkezik, mint én, azt is felelheti, hogy a világ azért olyan, hogy törvényeket követ, mert Isten úgy döntött, hogy így alkotja meg a világot, és Isten azt akarta, hogy úgy fejlődjünk ki, ahogy kifejlődtünk; és ez természetesen filozófiai és teológiai válasz, melynek több köze van az ember hitéhez, mint tudományos következtetésekhez, de szeretem ezt a választ, és szerintem nem különbözik nagyon az elsőtől sem.” (Millennium Lecture Series. The White House, 1998)

William Daniel Phillips néhány fizikai jelenséget mutat be - videó

„Erős meggyőződésem, hogy Isten személyes, ez a hitem alapja is.” (Larry Witham: “Putting Faith in Science”. The Washington Times, 22 October 2001)

„Teljesen természetes számomra, hogy átlagos tudós és átlagos keresztény vagyok. Ez tökéletesen természetes annak a sok tudósnak is, akiket ismerek, akik szintén mélyen vallásos hitű emberek.” (James Christie: “Religion and Science: Converging Quests”. The United Church Observer. January, 2002)

„A vallás azt mondja el nekünk, hogy hogyan viselkedjünk egymással, a tudomány pedig azt, hogy Isten hogyan teremtette a világegyetemet.” (William D. Phillips: Almost Absolute Zero: The Story of Laser Cooling and Trapping. Siloam Springs, 1999)

„Bizonyos dolgok a tudománnyal kapcsolatban lehetetlenné teszik, hogy kizárjuk az isteni beavatkozás lehetőségét.” (Witham, 2001)

„Nehéz megmondani, hogyan mutathat a tudomány arra az Istenre, aki személyes kapcsolatot akar velünk, szeret bennünket, aki azt akarja, hogy mi is szeressük őt, és aki a Szentírás bölcsessége által közli velünk elvárásait.” (Witham, 2001)

„Valószínűleg sokkal több hívő Nobel-díjas van, mint azt általában gondolják. A legtöbb szakmában az emberek többsége nem feltétlenül akarja kiemelni a vallásos nézeteit, mert azok nagyon személyesek.” (Phillips T. Dimitrovnak írt 2002. május 31-i levele, melyet Dimitrov engedéllyel közölt.)

(forrás: divinity.szabadosadam.hu)

Hologramokat használ egy német cirkusz az élő állatok helyett

A mágikus élmény az előadás színvonalát nem rontja, de sokat tesz az állatok védelmében.

Nagyon sokáig elképzelhetetlen volt egy cirkusz lovak, elefántok, majmok és oroszlánok nélkül, bár az állatkínzásokról szóló hírek időről időre elborzasztották a nagyérdeműt.

A közelmúltban – éppen ezek ellen harcolva – a német Circus Roncalli szakított a hagyományokkal, és a hús-vér állatokat hologramokra cserélte. Ez a lépés nem csökkentett a cirkusz népszerűségén, az előadások továbbra is roppant látványosak maradtak, írja a Bored Panda.

A Circus Roncalli 1976 óta szórakoztatott állatokkal, de úgy döntött, hogy az állatok védelmében megváltoztatja a repertoárt.

Az előadásokban még mindig helyet kapnak elefántok és lovak, tüzes körök és akrobaták, de a felvonuló állatok egyike sem valódi, élő állat. A Roncalli 3D-s holografikus képekkel dolgozik a színpad közepén, 360 fokos látványt biztosítva az egész közönség számára.

A merész lépésre a cirkusz a növekvő, világméretű aggodalmak miatt szánta el magát, védve az állatokat, akik életük nagy részét rettenetes körülmények között, fogságban tartják. Az aktivisták sok cirkuszt vádoltak meg már állatkínzással, éheztetéssel.

Az Egyesült Királyságban a kormány elé is került a jogszabály, amely megtiltaná a vadon élő állatok cirkuszban történő szerepeltetését 2020-tól.

Talán a hologram jó megoldás lesz az állatok mentesítésére úgy, hogy közben az élmény is megmarad.

(forrás: sokszinuvidek.24.hu)

 Holografikus cirkuszi élmény - videó
forrás: Optoma EMEA

Pelle János: Lelkek iránytűje

Dokumentumregény a szellemek világáról

Az író a Visegrádi utcai Psyché antikvárium alkalmazottjaként részt vett az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet könyvtárának felszámolásában, és ott bukkant rá a regény alapanyagára.   

A feljegyzések, a megidézett szellemek valós eseményekről számolnak be, mint például 1903-ban Obranovics Sándor szerb király megölése Belgrádban, vagy az 1910-es ököritófülpösi tűzvész. 

Eredeti beszámolót olvashatunk Hitler szellemi ihletőjének magyarországi működéséről, valamint Matuska Szilveszter biatorbágyi merényletének hátteréről is.

A magamfajta, menedék és lelki társ után vágyódó alakok hozzátartoznak az antikváriumok világához, később jó néhányat magam is megismertem. Többségüket észre sem venni az utcán, és amikor belépnek, szinte bocsánatot kérnek, hogy léteznek. – Pelle János dokumentumregényéből olvashatnak részletet.

Bevezető

Az orromig sem láttam. Rég volt már ekkora köd, mint most, novemberben, itt, a város közepén. Valóságos felhő áramlott velem szemben, két emelet magasságban. Fölötte, ahogy kivettem, tiszta volt a levegő, a téli napfény foltszerűen világította meg a fehér tajtékokat. Úgy éreztem magam a szűk utcán, mintha erdei tisztáson járnék. A házak falai, akár a fák, sejtelmesen hajladoztak. Szorongásaim és baljós előérzeteim hirtelen alakot öltöttek, és rám köszöntek. Tátongó barlang mellett haladtam el. Bár tudtam, hogy pincelejáró, valami azt súgta, hogy félelmetes szörny lakik benne. Egyedül voltam, legalábbis senkit sem láttam magam körül, és gőzöm sem volt, honnan tör rám a gomolygó pára. Úgy sejtettem, a hirtelen jött lehűlés szabadította ránk, és a folyó felől érkezett. Tiszta volt, majdnem fehér és átláthatatlan, nem volt benne füst vagy korom. Itt, Angyalföldön egykor tömérdek kémény szennyezte a levegőt, igazi proli környék volt, lerobbant kocsmákkal és félhomályos presszókkal, emlékszem rájuk gyermekkoromból. Biztos akkor is volt ilyen idő, amikor a sarkon csikorogva fordultak a villamosok, és valahol ott álltak meg, ahol most bandukolok. Emlékszem, hogy a reggeli műszak végeztével, fél három tájban csak úgy tódult le a tömeg a három sárga kocsiról. Fiúk és férfiak, sokan még munkaruhában, micisapkában, az asszonyok kendőben, gyárak munkásai, akiket fel lehetett ismerni az öltözködésükről. De hol vannak már a hajdani üzemek és a fél évszázados köd? Tudtam, hogy a Visegrádi utca és a Kádár utca sarkán járok, de néhány lépés után kénytelen voltam megállni, lépést sem mertem tenni, sejtelmem sem volt, hol végződik a járda, és hol kezdődik az úttest.

Másik dimenzióba kerültem, úgy éreztem, hogy kiléptem a térből és az időből, elvesztettem a tájékozódó képességemet. A csuklómra pillantottam, de az órám számlapját sem sikerült leolvasnom. Jobb híján megpróbáltam felidézni, milyen boltok voltak itt egykor. Nem jutott mindegyik az eszembe, csak a sarki közért, meg a Patyolat, ahová rendszeresen vittem az ágyneműt, meg a játékbolt, ahová lépcsőkön kellett lemenni. A szomszéd gyerekek, akikkel fociztam és összebarátkoztam, egykori osztálytársaim a Sziget utcai iskolából, nyomtalanul eltűntek. Szüleimmel, barátaimmal és a boltok eladóival együtt beleolvadtak a múlt homályába, melyben valaha, legnagyobb ámulatomra, formát öltöttek. Mind köddé váltak. De nem túlzás-e ennyire elragadtatni magunkat, és szimbolikus jelentést tulajdonítani egy könnyen magyarázható meteorológiai jelenségnek? Hiszen természeti reakciónak vagyok a tanúja. Két, különböző hőmérsékletű, telített levegőfajta keveredett: néhány perce a hideg, nagy páratartalmú levegőbe felülről melegebb vízcseppek hullottak. Az egészből köd lett, mert lehűlt a hideg léghullám harmatpontjáig, de az aszfaltból sugárzó meleg hatására rövidesen felmelegszik. Nincs benne semmi különös. Így ni, gondoltam, feltámad a szél és eltűnik a pára, már néhány járókelő alakja is kibontakozik körülöttem. Ha balra kanyarodok, nemsokára kiérek a Szent István körútra, ahonnan már hallani a villamos robaját, és járművek hömpölygését.

Nem akartam elvegyülni az emberek között, elgondolkodtatott az, amit átéltem. Lélegzetvételnyi nyugalomra, melegre és kultúrára vágytam. Magam mögött hagytam az oszladozó ködöt, és betértem a Psychébe. Jól ismertem ezt a lélektani és ezoterikus művekben gazdag antikváriumot, sokat időztem itt. Mindig megkönnyebbülve hagytam magam mögött a hajléktalanokkal és kurvákkal teli, nyüzsgő Nyugati teret, és az aluljáróból nyíló óriás-plázát, ahol tömegek hömpölyögtek fel és alá a mozgólépcsőkön. Ez a bolt oázis volt a fogyasztás és az árufétisizmus sivatagában. Egykor bölcsész voltam, vonzottak az enyhén dohos szagú könyvek, hívogattak a nagy szellemek, hogy lapozzak bele a műveikbe. Lépcsők vezettek lefelé, egyik helységből a másikba, a belsőből raktárként használt pincék nyíltak. Onnan is biztos tovább lehet menni a föld alatt, talán valahol megvan még az ostrom alatt nyitott, aztán hevenyészve befalazott átjáró, mely a szomszédba vezet. Nem messze innen, a házunkban sokáig kerestem, míg végül megtaláltam. Gyerekként épp hogy átfértem a lyukon. A sötét, pókhálós folyosón titkos kincseket találtam, egy pókhálós benyílóban töltényhüvelyeket, majd egy légoltalmi csomaghoz tartozó alumínium dobozt, régi kötszerrel és üvegfiolákkal. Végül évtizedek óta nem használt kúthoz jutottam, mélyén megcsillant víz, visszaverte a zseblámpa fényét... Ki tudja, végül hol lyukadunk ki, ha ismeretlen mélységek felé indulunk? Hajdani felfedező útjaim emlékét hozta vissza ez a fokozatosan mélyülő antikvárium. A Psychében úgy éreztem, mintha a kollektív tudattalan tárulna fel előttem, melynek létéről vagy nemlétéről folytatott vitában Freud és Jung egy életre összeveszett. Kinek volt közülük igaza? Talán mindkettőnek. Mindig azt gondoltam, hogy a lelkek valahol egymásra találnak és összeadódnak. Végül könyv lesz belőlük, mert az átélt múlt élményei és traumái felszínre jutnak. Lehet, hogy senki sem kíváncsi rájuk, de megvannak. Megnyugtató, hogy fel lehet lapozni őket, hiszen ott sorakoznak a polcokon.

Az alagsori, jókora üzlethelyiségben kedvesen fogadtak a tulajdonosok. Két, negyven körüli férfi, egyikük tanított, a másik újságot írt, mielőtt kereskedőnek állt. Összebarátkoztam velük, sokat beszélgettünk. Egyetértettünk, hogy rohamosan csökken a nyomtatott betű becsülete, nem csak a könyvé, az újságé is. A Gutenberg-galaxissal végez a számítógép, küszöbön az általános elbutulás. A fiatalok természetesnek tartják, hogy a lakásukban nincs könyv, vagy csak ahhoz hasonló kiadványok fordulnak elő, és előbb vagy utóbb szemétbe dobják őket. Hol vannak azok az idők, amikor még lexikonokat és egyforma kötésű, díszes sorozatokat vásároltak az emberek, hogy jól mutassanak a nappaliban? Pedig akkor, mikor ezen búsongtunk, még nem öntött el bennünket a digitális szövegtenger, hírét sem hallottuk a facebooknak vagy a blogoknak.

Törzsvendég lettem a Psychében, pedig csak ritkán vásároltam. A magamfajta, menedék és lelki társ után vágyódó alakok hozzátartoznak az antikváriumok világához, később jó néhányat magam is megismertem. Többségüket észre sem venni az utcán, és amikor belépnek, szinte bocsánatot kérnek, hogy léteznek. Meghatározhatatlan korú nők, akik elpirulnak, ha megszólítják őket, elhanyagolt küllemű, egyedül élő férfiak, akik otthon hetek óta nem mosogattak. Szegények, mint a templom egere, nem törődnek vele, milyen ruha van rajtuk, és csak azért esznek, hogy elverjék az éhségüket. Aztán, ahogy keresgélnek a könyvek között, és érdeklődnek, megvan-e valamelyik kedvenc szerzőjük, megnyílnak. Kiderül, hogy mi a szenvedélyük, mely már évtizedek óta leköti őket. Többnyire megfejthetetlen rejtélyek izgatják őket, a magyarok keleti őshazája, a piramisok titka, Nostradamus, a földönkívüliek látogatásai, a síron túli világ, vagy a harmadik fatimai jelenés üzenete. Mindig olyasmit keresnek, ami igazolja réges-régen kialakult, megingathatatlan meggyőződésüket.

– Legjobb vevőink a hóbortosok –, magyarázta Attila, miután egyikük betette maga után a csengős ajtót. – Ők még nem pártoltak el tőlünk. Ha találnak valamit, ami megerősíti őket a hitükben, az utolsó forintjukat is odaadják érte. Látod ezt a folyóiratot? Kár, hogy csak néha napján fordul elő nálunk egy-egy példány. Arany árban lehet eladni.

Alaposan megnéztem, forgattam a szerény külsejű, a huszadik század elején kiadott füzetet, még soha sem találkoztam vele. Égi világosság. Ez volt a címe. Az 1905 októberi számot tartottam a kezemben. Kiadó: a Szellemi Búvárok Pesti Egylete. Főszerkesztő: dr. Grünhut Adolf. Ha lesz időm, közelebbről megismerkedem vele. Félretettem a füzetet, aztán nem törődtem vele. Nem sejtettem, hogy kulcs lesz egy rejtély megfejtéséhez, mely még évekig foglalkoztat.
(forrás:litera.hu)

Kapcsolódó írás:
Dr. Grünhut Adolf: A MI PROGRAMUNK - Égi Világosság:

https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/dr-grunhut-adolf-mi-programunk-egi.html 

Pelle János író a könyvről - videó

 

Amikor ez a férfi elkezdett kertészkedni, nem gondolta volna, hogy a legjobb barátját fogja megtalálni.

A férfi el akarta kezdeni a talaj betakarását avarral és fahánccsal. Ahogy kinyitotta a zacskót, egy kis bébi pottyant ki belőle. Egy kis mókus bébi. A fickó a kis mókusnak a Zip nevet adta. Alig volt már csak életben a kis árva, de úgy döntött, hogy magához veszi és felneveli a mókust.

Gondviselésének köszönhetően a kis mókuska szépen gyarapodott és már kis testén megjelentek a pihék. Két hét alatt a kis állat már kezdett is hasonlítani fajtársaira, de ekkor még mindig gyenge volt és óvatosan kellett vele bánni.

Két héttel később a kis srác már egyre jobban kezdett hasonlítani egy mókusra.

Ezután három hétre rá a farka még nem volt bolyhos, de már teljesen szőr borította. Napról napra a kis mókuska egyre erősebb és aktívabb lett.

4-5 hét múlva a szemeit elkezdte nyitogatni.

6 hétre rá már nagyon ragaszkodott az „apjához”. De még mindig nem volt elég erős hogy saját lábaira álljon.

Időközben Zip egy rettenthetetlen kalandorrá vált, tele élményekkel, olyanokkal amelyeket egy átlagos mókus nem szerezhet magának.

És telhetetlen étvágya van.

Zip kedvenc tápláléka nem a dió, hanem meghökkentő módon az áfonya.

Zip mára már nagyon mozgékony lett, kifejlesztette saját személyiségét.

(forrás:harmonikum.co)

Zip a mókus - videó
forrás:ReneeEpona

Pünkösd misztériuma

A Szent Szellem kiáradása

Pünkösd napján arról emlékezünk meg, hogy Krisztus első tanítványaira kiáradt a Szent Szellem. 

(Az esemény leírása a Bibliában az Apostolok cselekedetei című fejezet második részében található.)

A karácsony az Atya ünnepe, a húsvét a Fiúé, a pünkösd pedig a Szent Szellemé. Mivel a Szentháromságból a Szent Szellem a legkevésbé érthető, nézzük meg, mit tanítottak erről a keresztény bölcsek: 

1. Tertulliánusz tanítása
A Szent Szellem a Fiú által az Atyától van. A Szent Szellem vezet el az Atya és a Fiú megértéséhez, általa teljesedik be az üdvtörténet.

2. Origenész tanítása
Az Atya adja a létet, és a Fiú adja az értelmet. A Szent Szellem által szentelődik meg a lét és az értelem. Csak a következő tulajdonságokkal rendelkező emberek képesek befogadni a Szent Szellemet:
– megtértek a magasabb értékekhez,
– Krisztus útján járnak,
– jótettekben élnek,
– Istenben bíznak.

3. Szent Ágoston tanítása
Az Atya és a Fiú közösségét a Szent Szellem teremti meg. Az Atya a szerető, a Fiú a szeretett, a Szent Szellem pedig a kettőjük között áradó szeretet.

4. Aquinói Szent Tamás tanítása
A Szent Szellem egy isteni lény, az Istenből kiáradó jóság. A Szent Szellem Isten megszemélyesült szeretete. A szeretet így a Szent Szellem törvénye, az élet és kegyelem hordozója.

A Szent Szellem leggyakoribb jelképei: olaj, tűz, fény, galamb, kéz (a kézrátétel miatt). A Szent Szellem működik a hét szentségben is. A Szent Szellem ajándéka a három isteni erény (hit, remény, szeretet), és ő segít a négy emberi erény (bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség) kialakításában is!

“A Szent Szellem nélkül az Isten távoli, Krisztus a múltban reked, az evangélium halotti beszéd, a misszió csak propaganda, a kultusz egy emlék, és a keresztény cselekvés rabszolgának való erkölcs. Ám a Szent Szellem által a kozmosz felmagasztosul, és az Isten országának születésével vajúdik. A feltámadott Krisztus jelen van, az evangélium életerő, a misszió pünkösd, az emberi cselekvés átistenített.” (Ignazio Hazim)

Kundalini út és a pünkösdi út

A kundalini út lényege a medenceüregben tárolt földerők és szexuális erők felvezetése a fejbe. A kundalini úton a csakrák éteri szirmai alulról fölfelé haladva nyílnak meg.

A pünkösdi út lényege a Szent Szellem-erők felvétele a fejbe, és levezetése a medenceüregbe. A pünkösdi úton a csakrák asztrális szirmai nyílnak meg, fentről lefelé.

A kundalini út extatikus élményekhez vezet, a szellemi világ testen kívüli és öntudatlan megismeréséhez. A pünkösdi úton az ember testében maradva, nappali, éber állapotban, öntudatát is megtartva képes a szellemi világot megismerni!

A kundalini út bejárásában az ősi keleti módszerek, a pünkösdi út megtételében pedig a modern, nyugati krisztocentrikus tanítások segítenek. (A pünkösdi út megvalósítása csak Krisztus földi inkarnációja óta lehetséges!)

Pünkösd és beavatás

A régi beavatásoknál kiemelték a tanítvány ÉN-hordozó szellemét. Ilyenkor a tanítvány három napot töltött testen kívül, teljesen öntudatlan állapotban. A régi beavatásoknál az éber tudatállapot nem maradt meg, hanem a felébredés után a beavatott visszaemlékezett a szellemi szférákban átéltekre.

Az első pünkösd óta a szellemi világgal való teljesen új kapcsolat vált lehetségessé: eggyé válás a makrokozmosszal, az ÉN-tudat teljes megőrzésével. Ami a régi beavatásoknál csak mélyalvásban volt lehetséges, az a pünkösd óta tudatos, éber állapotban is elérhető!

A beavatási szintek kapcsolatban állnak egy-egy jelentős ünneppel. Egy adott ünnep valódi, belső átélése segít előrébb jutni a modern beavatási úton.

Modern beavatás                                                                        Keresztény ünnepek

   I. Szellemtudományi tanulmányok                                                  => Michael ünnepe
         II. Imaginatív megismerés                                                               => Karácsony ünnepe
         III. lnspiratív megismerés                                                              => Vízkereszt ünnepe
IV. Intuitív megismerés                                                                => Húsvét ünnepe
V. A mikrokozmosz és makrokozmosz viszonyainak a megismerése        => Mennybemenetel ünnepe
VI. Eggyé válás a makrokozmosszal                                             => Pünkösd ünnepe
VII. Isteni boldogság                                                                        => János-nap ünnepe


A pünkösd ünnepe tehát a hatodik beavatási foknak felel meg. Ekkor a szeretet makrokozmikus szelleme egyesül a tanítvánnyal. A beavatás hatodik fokán az ember úgy érzi, hogy az egész világgal összeolvadt, de anélkül, hogy elvesztené saját lényét. Ez a pünkösdi élmény!

Húsvét – Mennybemenetel – Pünkösd

Ez a három ünnep azt a három fokozatot írja le, ahogyan Krisztus egyesült a földi léttel. A földi világ metamorfózison ment keresztül Krisztus által, három fokozatban:

I. fokozat – Húsvét

A húsvéti események révén a magasabb rendű kozmikus élet magja, egy új Nap csírája belesüllyedt a földi létbe. Jézus halálával elindult a Föld Nappá válása, egy új kozmikus középpont teremtődött a világmindenségben! Az első húsvét tehát Krisztus által a Föld Nappá válásának kezdete.

A húsvéti eseményekből fakadóan a kozmikus szeretet megszületett a Föld szférájában. A Golgotai Misztérium szabad kozmikus tett, mely a kozmikus szeretetben gyökeredzik, és csak az emberi szeretet tudja felfogni.

A golgotai esemény minden ember számára megtörtént (kollektíven), de az egyedi ember számára (individuálisan) akkor válik gyümölcsözővé, ha befogadja a Szent Szellemet, átmegy a saját pünkösdi élményén!

II. fokozat – Mennybemenetel

Lehetővé vált, hogy az emberek felvegyenek étertestükbe egy új erőt, Krisztus fényét. Krisztusig minden esetben három napon belül lebomlott az emberek éteri teste. Krisztus óta az étertestek azon része, amelyet áthatott a krisztusi szeretet (agapé), nem bomlik le.

A le nem bomlott éteri testek Krisztus óta fokozatosan egy épülő gyűrűalakzatot alkotnak a Föld körül. Krisztus mennybemenetele következtében az emberi étertestekbe beleszőtt eleven bölcsesség meg tudja óvni az embert a két szélsőséges tendenciától a halál utáni létben:

1. Az ÉN túlzott feloldódása (luciferi feloszlás a kozmikus terekben)
2. Az ÉN túlzott megerősödése (ahrimáni elkülönülés a többiektől)

A Föld körül kialakuló éteri gyűrű Keleten Sambala, Nyugaton Vita Sophia néven terjedt el az ezoterikus tanításokban.

III. fokozat – Pünkösd

A Földdel eggyé vált Krisztus fénye kisugárzik a Földből. A Föld körül kialakult éteri gyűrű visszaveri ezt az asztrális fényt. Az ezoterikus kereszténységben ezt a Földből kiáradó és az éteri gyűrűről visszaverődő krisztusi fényt hívják Szent Szellemnek. Ezt az erőt kell tudatosan befogadni a hetes csakrán keresztül, és fokozatosan levezetni az egyes csakrához. A pünkösdi élmény a Szűz Szófia (azaz a megtisztított asztrális test) egyesülése a Szent Szellemmel!

Húsvét erői áthatják akaratvilágunkat!

Mennybemenetel 

Pünkösd erői felébresztik gondolatvilágunkat!

Szent Szellem elleni bűn

Így ír a Biblia: “Minden bűn megbocsátható, de a Szent Szellem elleni bűn nem bocsáttatik meg.” Felmerül a kérdés: mit jelent ez?

A helyes értelmezéshez tudni kell, hogy egy ideig minden népnél csak a belső házasságot engedték meg. Más nép fiával vagy lányával való házasság szentségtörésnek számított. Csak a saját nemzethez, saját néphez tartozó emberek között fejlődhetett ki igazi szeretet. A szeretetet Krisztusig a vérségi kötelék határozta meg. Aki az akkori ember véréhez, népéhez tartozott, azt szerette, mindenki más ellenségének számított. Krisztus egyik feladata volt, hogy eltörölje a vérségi kapcsolatra épülő szeretetet. Ezért is küldte el Krisztus a Szent Szellemet, hogy az embereket ne a vér kösse össze, hanem a Szent Szellem.A Szent Szellemet ezért így lehetne pontosan megnevezni: “Egységesítő Szellem”. A pünkösdi esemény tulajdonképpen a Szent Szellem, az Egységesítő Szellem kiáradása! (Ennek szép jelképe a Bibliában az, amikor a pünkösdi élmény hatására az apostolok minden emberhez szólnak, s ehhez adja a Szent Szellem a nyelveken szólást.)

A három fő bűn tehát:

1. Atya elleni bűn – az Atya tagadása
Ateistává csak az lehet, akinek nincs hajlama a külső természet világos megfigyeléséhez. Az igazán nagy tudósok mind istenhívők voltak (vagy lettek) a természet alapos vizsgálata következtében. Az ateizmus a lélek betegsége. Az embernek nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy felfedezze a természetben Istent.

“Az igazi ateista voltaképpen burkolt antiteista: tudja, hogy van Isten, de bosszúból csak azért is tagadja. Dühös Istenre, mert eltiltotta valamitől, és mivel nem tűrheti, hogy korlátozzák, inkább megtagadja létét.” (László András)

2. Fiú elleni bűn – Krisztus tagadása
A Fiú elleni bűn az, ha valaki tagadja Krisztus testet öltését, vagy a testet öltését elismeri, de tagadja a jelentőségét.
Ha az ember nem találja meg Krisztust, az szerencsétlenség számára, mert az örök élet forrásától vágja el magát. A szellemi fejlődés útján kikerülhetetlen Krisztus és a golgotai misztérium meg- és elismerése.

3. Szent Szellem elleni bűn – a Szent Szellem tagadása
A Szent Szellem elleni bűnt követ el:
– Aki vétkezik az emberiséget testvéri kötelékké alakító bölcsesség ellen
– Aki bűnözik az igazság és a bölcsesség egységesítő szelleme ellen

Aki a szétforgácsolódás szellemét terjeszti az egységesítő szellem helyett, az vét a Föld fejlődése ellen! A szétforgácsolódás szellemét gerjeszti: nacionalizmus, sovinizmus, fasizmus stb. Minden, ami az emberek, népek között viszályt szít, és megakadályozza a szeretetben való egyesülést – az a Szent Szellem elleni bűn. Míg az Atya és a Fiú elleni bűn megbocsájtható (azaz a kegyelem által törlődhet), addig a Szent Szellem elleni bűn nem bocsáttatik meg (azaz nem törlődhet, hanem a karmikus visszahatásokat el kell szenvedni).

Zárógondolatok pünkösdről (Stanley Jones)

Korunk helyzetképe: csak húsvétunk van, de nincs pünkösdünk. Hiányzik a szellem: az életet teremtő pünkösdi csoda. Krisztust újra fel kell fedezni. Pünkösd által életvalósággá kell tenni. Ez pünkösd munkája.

Krisztus evangéliuma nem elmélet, amely az élettől elvonatkozó tudós agyában született. Az evangélium az élet teljességéből született, és az élethez szól. Ne engedjük, hogy életünk belezuhanjon az elméletek tömlöcébe! Pünkösd realizálása: az igazi Krisztus-vallás életté teljesedése. A görögök jellemző szava a világosság volt. A hinduké az áhítat és az odaszentelés. A kereszténység jellemző szava az élet. Az evangélium az életen épül fel, és életet ad. Ha majd kereszténynek lenni egyet jelent a Krisztus-szerűséggel, akkor Isten mérhetetlen sokra képesít bennünket.

Húsvét az élet felkínálása. Pünkösd az élet megélése. Húsvét a felajánlott élet. Pünkösd a megvalósított élet. Pünkösd eggyé ötvözi az embert és a küldetését, innen csodálatos ereje.Az ősegyházat nem lehet pünkösd nélkül elképzelni. Az egyházat pünkösd szülte. Pünkösdig a krisztusi valóság a tanítványokon kívül volt. Ami szemük láttára, fülük hallatára játszódott le, de nem bennük volt. Pünkösdkor mindez a szívükbe zárult, ez adott nekik ellenállhatatlan apostoli erőt. A kereszténység területén pünkösd a terra incognita – az ismeretlen földrész. A kereszténységben elveszett egy akkord, és ez a kihullott akkord gyötör bennünket. Az elveszett akkord: pünkösd. Isten szándéka kétségtelenül az, hogy pünkösd legyen a normális mindennapi kereszténység, mi azonban normál alattiak vagyunk. Pünkösd kerete: kettős tüzes nyelvek, hatalmas szellem hangja, nyelveken szólás, idegenül hangzik korunk gondolkodása számára.

A kereszténység ma sokszor nem látja meg, vagy el is veti pünkösd lényegét a külső keret miatt. Az ebből eredő valláserkölcsi pusztulás lett a kereszténység legnagyobb tragédiája. Nincs sürgősebb feladatunk, mint leásni a pünkösdi esemény külső tüneményei alá és megkeresni pünkösd lényegét. Pünkösd a közösség megszületése. A közösségé, melyben lehull a válaszfal ember és ember között. Ezt a közösséget a Szent Szellem teremti meg. Pünkösdkor a tanítványok megtalálták Istent mint élő tapasztalati tényt. Pünkösd tapasztalatában Krisztus közvetlenül, valóságosan jelen van. Pünkösd benső felszabadulás egész lényünkben. Pünkösdben megismerjük Istent, megismerjük Krisztust a szellem által szellemben. Isten lényének fogalma Krisztus által új fogalmat nyert, Krisztus-szerű isten lett. Az önmagát feláldozó végtelen szeretet.

A Szent Szellem tűz alakjában szállt a tanítványokra. A tűz a tisztító és megemésztő erő jelképe, mindkettőre szükség van. A régi, bűnös életnek meg kell tisztulnia, a régi, önös életnek meg kell emésztődnie. A pünkösdi lélek jellemvonásai a bántalmak megbocsátása és a visszatorlás megtagadása, vagyis a hegyi beszéd megvalósítása. Keresztény lélek = pünkösdi lélek. A pünkösdi lélek harcmodora: a gonoszt jóval, a gyűlöletet szeretettel, a világot szeretettel győzi meg. Pünkösdkor a vallás megszabadult a fizikai erőtől való függés megkötözöttségéből. Új fegyvereket kapott az élet megharcolására. A határtalan megbocsátás, az olthatatlan jóindulat és végtelen szeretet fegyvereit.

Pünkösd nélkülözhetetlen szükséglete az emberi életnek. Az emberi lélek összetörik, ha Szent Szellemmel meg nem telik. Pünkösd kötelezettségeinek pünkösd ereje nélkül nem lehet eleget tenni. A hegyi beszéd gyönyörű pünkösddel, pünkösd nélkül a leglehangolóbb valami a világon. Pünkösddel eljutunk az élő hit teremtő állapotába. Az élet válaszútra szorít: vagy pünkösd, a hegyi beszéd megvalósulása, vagy az emberiség pusztulása. Az atomfegyverek birtokában más járható út az emberiség számára nincs. Végtelenül fontos, hogy pünkösd szellemét legbensőbb életünkben, gondolatainkban, érzéseinkben, szándékainkban megvalósítsuk. A hegyi beszéd megvalósításával át kell élnünk a Szent Szellem tűzkeresztségét. Ezzel a bennünket környező fizikai és szellemvilágot a krisztusi irány felé emeljük.

Váradi Tibor

 (forrás:napfenyes.hu)

- - - - - - 

W. A. Mozart: Veni Sancte Spiritus, K. 47 - videó  

Mindössze 12 éves volt, amikor Mozart ezt a pünkösdi motettát írta. A Veni Sancte Spiritus (Jöjj el, Szent Lélek) egy bécsi kápolna megrendelésére készült, de egyben előtanulmánya volt a Missa brevisnek (K. 49).

A Weöres család és az Antropozófia

A húszas-harmincas években a Vas megyei Celldömölkön és Csöngén már működött egy-egy szellemtudományi csoport. A csöngei születésű Molnár Ilona, és férje, Karl Siegfried von Baltz hegedűművész antropozófusok voltak, így Ilona édesanyjánál gyakran tették tiszteletüket. Ezekbe a körökbe Dornachból érkezett antropozófusok látogattak, többek között Albert Steffen is.

Albert Steffen és Rudolf Steiner
forrás:novalis.hu

Weöres édesanyja, Blaskovits Mária (1888-1951) is eljárt ezekre az összejövetelekre, és mivel a vendégekre való tekintettel a társalgások németül folytak, magával vitte a nevelőnő jóvoltából németül már értő kisfiát, Sándort (1913-1989) is.

Sanyika és a szülei 
forrás: stylemagazin.hu

„Gyermekkoromban Csöngén antropozófusok is éltek, akik a kereszténységet a keleti filozófiákkal szintetizálták. Magam sose lettem antropozófus, de sokat tanultam tőlük. Ők nyitották rá a szememet a buddhista, a vaisnava, a saiva világra. Csöngén és Celldömölkön olyan antropozófus mesterek is megfordultak, mint Albert Steffen, aki egyike a huszadik század első fele nagy drámaíróinak. Egy csöngei nő, akit Molnár Ilonának hívtak, Bécsben tanult, és ott - hogy, hogy sem -, nem tudom milyen körülmények között, beállt antropozófusnak. A férje is az volt, a gyermekük is. Anyósa, egy nagyon kedves, de erősen korlátolt hölgy, szintén antropozófus volt. Olykor körül voltam véve antropozófusokkal, máskor meg évekig nem láttam őket. Most is mindig van egy-kettő a láthatáron. Török Sándort említem nagy szeretettel, aki az antropozófiai társaság magyar megbízottja is volt, és aktívan tanította az antropozófiát, majd átengedte fiatalabbaknak, például Vekerdi Tamásnak. Ilyen módon még most is vannak antropozófus kapcsolataim.”
Weöres Sándor 
in Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pillanatok (1993)
(forrás: http://sztmszc.hu)

 Weöres Sándor saját költeményét adja elő: Ars poetica (rendező Zolnay Pál)

 Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
          bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

 Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
 Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
 vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
 a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
 társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Weöres Sándor - Ars poetica - videó

forrás:Péter Héty

A keleti kultúra vonzásában

“Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,

gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted

az ég, benned a létra.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé, Szembe forított tükrök, r.)

Weöres Sándor egész életében fontos szerepet tölt be a keleti kultúrákban való elmélyülés, spiritualitás, azok megidézése. A költő 24 éves, amikor 1937-ben Baumgarten-díjat kap, és azonnal Távol-keleti utazásra indul. A genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. – erről számol be Keleti útinaplója. A teljesség felé kötetét 1945-ben adja közre. Felesége, Károlyi Amy így emlékezik: “Huszonhét éves kora körül történt valami. Földrengés vagy tenger-rengés. A felszín mellett megjelent a mély. Idegen égtájak hatásai érték, Kína, a mediterrán tenger, a Csendes-óceán. Hívó szava az új dimenziónak: Mezopotámia, Egyiptom, Altamira, tehát az archaikum bölcsője. S nemcsak helyszínével, atmoszférájával, de világirodalmával is: Csöngére beúszott a Gilgames-eposz. Mezopotámia és a Gilgames-eposz bevezették Weöres Sándort a férfikorba."

 Weöres és felesége Károlyi Amy

 „Hamvastól nagyon sokat tanultam, és főleg azokat az életelvszerű és spirituális dolgokat, amikkel foglalkozik A teljesség felé című könyvem. Ezt a világot Hamvas tárta fel előttem leginkább, mert hiszen antropozófiával, teozófiával, hindu vallásokkal, a Tao te-kinggel, konfuciánizmussal, szóval rokon dolgokkal addig is elég sokat foglalkoztam, de ilyen személyes közelségben a spirituális világ Hamvas révén került hozzám.”

 WEÖRES Sándor: Hamvas Béláról. Lásd: In memoriam Hamvas Béla. Szerkesztette Darabos Pál és Molnár Márton. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet. Budapest. 2008.  273. o.

Hamvas és Weöres 

Mestere: Hamvas Béla

“Az ember komolysága azon a határon kezdődik, hogy mi az, amit meg lehet neki mondani.”

Weöres Sándor 1944-ben 31 éves, amikor Hamvas levélben megkeresi: legyen tanítványa. A levél – egyben az akkor megjelenő Medúza kötete bírálata is – egy valódi alkotói kapcsolatot indított el, ami utat jelölt ki a költő számára – ezen haladva A teljesség felé kötetet 1946-ban már Hamvasnak ajánlja: “ő teremtett bennem a harmóniát”. A mester, Hamvas Béla hatása kettős volt: gondolatiságban és költői formálódásban is megnyilvánult, és Weöres lírai átalaukulásához vezetett. Állítólag szoros kapcsolatuk Weöres és Károlyi Amy házasságával zárult, más források, visszaemlékezések szerint még a hatvanas években is nyíltan beszélt Weöres Hamvasról: „Szörnyű, ahogy mellőzik.”
(forrás: Juhász Anna -elle.hu/kultura)

Weöres és Károlyi Amy

A teljesség felé befejező sorai:

"Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás.Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod. Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról,melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért. Az itt mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek."
Weöres Sándor Csönge, 1944-45

Weöres Sándor: A TELJESSÉG FELÉ:

 https://www.muszeroldal.hu/measurenotes/ws-teljesseg.pdf

A TELJESSÉG FELÉ - TÍZ LÉPCSŐ - videó
forrás:Péter Busák

"Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad."

(Weöres Sándor)