Apa és fia meghaltak a balesetben, de a fiút visszahozták: libabőrösek lettünk attól, amit mondott

Az orvosok sem tudják megmagyarázni, hogyan történt ez a csoda!

1997 júliusában járunk, amikor András, a felesége és a fia éppen egy családi kiruccanásról tartanak hazafelé a kocsijukkal, teli élményekkel. De ekkor valami történt, ami az egész életüket örökre megváltoztatta. 

Áthajtottak egy kereszteződésen, amikor egy mentőautó, ami éppen az állomásra sietett vissza, beléjük hajtott. András azonnal meghalt, de feleségének sikerült stabilizálni az állapotát. Amit nem tudtak, hogy egy másik ember is volt a kocsiban. Az autó annyira összetört, hogy a 8 éves fiút nem vették észre benne.

Mire megtalálták, már halott volt, de sikerült visszahozniuk, és egy kórházba szállították. Aznap még kétszer meghalt és élesztették újra. Azt mondták az anyukának, hogy ha túléli a fia, akkor olyan lesz, mint egy újszülött, aki sem járni, sem beszélni nem tud.

Két hét múlva megtörtént a csoda, a fiú kinyitotta a szemeit. Semmi jelét nem mutatta agysérülésnek. Megkérdezte tőle az anyukája, hogy tudja-e hol van az apukája? Erre azt mondta, hogy “persze”:

“Tudom, hol van. Láttam a mennyországban…”

A fiú azt is elmondta, hogy látott két családtagot is, de ez nem minden. Az anyukájára nézett, és azt mondta, hogy “láttam a két másik gyermekedet is”.

Először senki nem értette, miről beszél, de aztán lesápadtak, amikor kiderült, hogy az anyukának két vetélése volt. Erről a kisfiú sosem tudott…

(Forrás: blikkruzs.blikk.hu - minden-egyben.com)

Open Heaven's Door - Relax Music - videó

forrás:Chiyo Ishido

Popper Péter utolsó interjúja

Az egyik legnépszerűbb magyar pszichológus, Popper Péter 77 éves korában hagyott itt bennünket. Utolsó interjúját munkatársunknak adta. A teljes beszélgetés a szerző most megjelent Szembeszélő című könyvében olvasható.

Popper Péter 

Sokfelé járt a világban, tanított Indiában, Izraelben, Amerikában, élt buddhista kolostorban, jógaközpontban is. De mindig hazajött, mivel magáénak vallja egy római bölcs mondását: csupán égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Popper Péter sokáig „tudatködben” élt, huszonhat éves korában aztán gyökeres fordulatot vett az élete, mivel rájött, sorsa is van az embernek. Nem minden rajta múlik. Elkerülték a nagy szenvedélyek, ennek ellenére többször nősült, saját bevallása szerint azonban nem sikerült ideális családot alapítania. Számára fontosabb az egyedüllét, olykor a magány. Legjobban a kimaradt helyzeteket sajnálja. Arra elég korán rájött, hogy fel kell vállalni az önmagával való szembenézést, ezért évekig képes volt alávetni magát pszichoanalízisnek. Most én is megpróbálom belőle előcsalogatni titkait.

– Milyen az élet?

– Hú, ez kemény kérdés! Ami először eszembe jut: bizonytalan. Az élet néha gondokat és meglepetéseket is tud hozni. Tele van bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal. Már döntéseinknél is rengeteg a befolyásoló tényező, képtelenek vagyunk számba venni őket. Mondjuk, Béluska halálos szerelemben elveszi feleségül Tündikét, három év múlva a válóperen meg már egymásra sem tudnak nézni. Ezt csak példának hoztam fel, mennyire bizonytalanok a döntések és a választások. A világ állandó mozgásban van. Sokan nagyon rosszul tűrik, és bizonyosságra vágynak. Lám, mennyire változó az életük, azzal telik el, hogy stabil pontot keresnek, amibe bele lehet kapaszkodni. Ezt gyakran vélik megtalálni, aztán kiderül, hogy nem így van.

– Nincs ideális állapot?

– Én ezt annak tartom. Iszonyú unalmas lenne a teljesen stabil, megtervezhető élet. Ha volna olyan jós, akiről az a hír járja, hogy minden jóslata beteljesedik, szerintem éhen halna. Ugyanis azt senki nem akarná tudni, mikor és milyen betegségben fog felfordulni. A jóslásnak van egy játéka: vagy bejön, vagy nem. S ez a fajta bizonytalanság adja azt a kiszámíthatatlan élvezetet, amiért a legtöbb ember mégiscsak szereti, ha jósolnak neki. Nézzük csak a depressziót, melynek egyik tünete, hogy a beteg kiesik a múlt, jelen és jövő hármasságából. Ha valaki depressziós, azt gondolja, a jövője ugyanolyan lesz, mint a jelene, netán ugyanolyan, mint a múltja. Kimerevedik számára az idő, és ezt nagyon nehéz elviselni. Nincs perspektívája, teljesen megváltozik az élete.

– Minden rajta múlik?

– Nem. Ellenkezőleg: kevés múlik rajta. De ettől is megváltozik, jól vagy rosszul érinti a sorsát. Egy régi legenda szerint Salamon király gyűrűjébe ez volt vésve: „Minden elmúlik.” Amikor szomorú volt, ránézett a feliratra, és tudta, a szomorúság el fog múlni. S amikor boldognak érezte magát, akkor is elolvasta, és azt is tudta, a boldogság sem tart örökké. A „minden elmúlik”, a „minden változik” elfogadása borzasztóan fontos eleme az életünknek. Egyetlen vallást ismerek, melynek ez a kiindulópontja, a buddhizmust.

– Szoktál ilyen kérdéseken gondolkodni?

– Az én életemre vonatkoztatva?… Huszonhat éves koromig egyfajta tudatköd vett körül, tele voltam illúziókkal, de lassan feloszlottak ezek a lila felhők. A változó világgal – és benne a saját változásaimmal – békét kell kötni, nem pedig lázadozni ellene. Rájöttem, ha nem akarok megkeseredett ember lenni, el kell ezt fogadnom.

– Lehet békét kötni?

– Békét kötni lehet, de elveinket megtagadni nem. Ez két különböző dolog. Ha mindig meg kell tagadni önmagamat tizenöt, húsz, harminc évvel ezelőtti tetteim miatt, akkor az életem mozaikokra esik szét, és nem lesz belőle folyamatos azonosságtudat, hogy ez én vagyok. Gyerekkoromból emlékszem egy jelenetre: önfeledten szaladgáltam a parkban, édesanyám meg békésen kötögetett egy padon, majd amikor elhasaltam, odarohantam hozzá és nagyokat sóztam rá, mi az, hogy nem tudott rám vigyázni. Néha elgondolkodom azon, hogy venné ki magát, ha majd meghalok, számon kérném a Jóistent, miért nem vigyázott rám jobban.

– Öröm és bánat. Melyiket könnyebb átélni?

– A bánatot. Elég fiatalon kapcsolatba kerültem a pszichoanalízissel. Egyik alkalommal azt kérdezte tőlem az analitikusom, Liebermann Lucy, mennyit szoktam örülni egy héten. Első blikkre elég hülyén hangzott, de aztán rájöttem arra, hogy ez nagyon komoly kérdés. Mennyi örömöm van nekem? És mennyi negatív érzésem? Be kellett látnom, hogy a negatívumokra sokkal érzékenyebbek vagyunk. Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat. Mégis: egy adott pillanatban ezek kerekedtek felül. Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak.

– Azok meg milyenek?

– Családunkban egy kisfiú pingpongasztalra vágyott, egyik karácsonyra megvettem neki. Nagyon örült neki, a nagymama első reakciója, pedig az volt, hogy fogja zavarni a szomszédokat a labda pattogása. Na, ilyenek az örömgyilkosok!

– Akkor a média is örömgyilkos? Ha megnézünk egy híradót, jó híreket nem látunk benne…

– Ki nézne olyan tévét, ahol csupa jó híreket sugároznak?… Egy anekdota szerint a recski fogolytáborban Faludy Györgyöt időnként arra kérték a rabtársai, hogy meséljen már valami jó történetet, az sem baj, ha nem igaz. Átültetve a mai televíziózásra, így festhetne a dolog: mondjon már valaki rosszat, az sem baj, ha igaz.

– Nekem tetszik, amit az előbb mondtál, hogy buddhista szokás módjára írjuk össze a bajainkat, aztán egy idő után gondoljuk át újra. Saját magadon kipróbálod az általad alkalmazott módszereket?

– Soha nem nyilatkozom olyasmiről, amit nem próbáltam ki. Egy időben én is irkáltam a negatív benyomásokat, de aztán abbahagytam, mert megértettem, hogy ezek jelentéktelen dolgok, nem érdemes miattuk folyton a belső nyugalmam védelmére kelni. Ennek ellenkezőjét is megtapasztaltam Indiában, egy jógaközpontban, ahol hihetetlen békében telnek a napok, távol a világ zajától, adományokból éldegélve. Itt nincs, ami megtámadná az ember lelkét, miközben Pesten naponta zavarják meg az ott élők pszichés nyugalmát.

– Mégis inkább ezt választjuk. Ennyire jó nekünk Magyarország?

– Jó vagy nem jó: ide tartozunk. Mindennél fontosabbak a gyökerek. Azt gondolom, aki a saját hazájában nem találja meg a lelki nyugalmát, a szellemi útját, sehol máshol a világon, még Tibetben sem fogja megtalálni. Terentius római filozófusnak igaza van, amikor azt mondja, hogy csak égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Ezt én is megéltem indiai tartózkodásaim során.

– Mert hit nélkül nem megy, ugye?

– Az emberek többsége a hitről vallási értelemben gondolkodik, én sokkal tágabban értelmezem. Elhiszem, hogy a mikroszkóp alatt látható kis vonalkák vírusok. Elhiszem, hogy Nigéria egy afrikai ország. Elhiszem, hogy a szüleim nem örökbe fogadtak, hanem saját gyermekük voltam. A hit átszövi az életünket. Amint a vallásos hit is, ami az állandóan változó világon túl stabil szellemi szintet jelent. Pál apostol szerint a hit alapja a remélt dolgok megélése valóságként. Ha én ezt nem remélem, hanem úgy érzem, hogy biztosan így van, akkor félig már hívő vagyok. Amennyiben a földi fizikai létezésen kívül az ember elismer egy szellemi létezési formát is, ezzel megalapozhatja a saját hitét, ami viszont kételkedés nélkül nem működik. A buktató abban áll, hogy a hívő könnyen fanatizálódhat. Az pedig előbb-utóbb gyűlöletbe, agresszióba fordul. Aki másként gondolkodik, más erkölcsöt és hitet vall, különbözik a politikai felfogása, nem lehet jó ember. Rossz. Gonosz. Sátán. És máris ott tartunk, hogy el kell pusztítani. Íme, a magyarázat arra, miként lesz a szeretett vallásból inkvizíció.

– Változik a hit, változik a szeretet. Nem lehet egyforma.

– Ebben igazad van. A kérdés csak az, az ember hogyan viszonyul a saját változásaihoz és környezete változásához. Elfogadja? Vagy nem fogadja el?

– Te elfogadod?

– Ma már elfogadom. Ehhez kell egy életútnyi tapasztalás, és meggyőződés arról, hogy gyakran a rosszból is valami jó bontakozik ki. Sosem kell biztosan ítélkezni, és nem kell pánikba esni. Az egyetemen volt egy nagypofájú évfolyamtársam, aki a Rákosi-rendszerben belekeveredett egy politikai perbe, le is csukták. Évtizedek múltán írt egy levelet, melyben beszámolt az életéről. A börtönben megtanult angolul, majd szabadulása után sértett emberként disszidált. Amerikába került, nyelvtanár lett, egy Csendes-óceáni szigeten kapott állást. Családot alapított, és az óta is boldogan él. Annak idején sokat vitatkoztunk arról, meg van-e írva előre a sorsunk. Nos, ez a hajdani ismerősöm levelében tisztességgel megírta, amikor azt gondolta, vége az életének, akkor zötyögött át a váltókon az élete más sínekre. Nekem szegezte a kérdést: rossz történt vele vagy jó? Valóban nagy kérdés!

– Én hiszek a sorsfordulókban.

– Én is. És abban is, hogy az én szakmámban nem lehet a sors ellen gyógyítani. Ha nincs benne valakinek a karmájában, hogy meggyógyul, akkor hiába akarom meggyógyítani. Az elején azt kérdezted, milyen az élet. Az eddig elmondottak alapján az derül ki, hogy bonyolult. Mindazonáltal színes, szórakoztató és abszurd. Sokszor nem lehet megállni nevetés nélkül.

– Min nevettél legutóbb?

– Azt olvastam egy újságcikkben, hogy lépjünk ki az Európai Unióból és alakítsuk meg az Ázsiai Uniót. Hogy ez mekkora szamárság! A hasamat fogtam a röhögéstől! Ha valaki ilyen abszurditást hirdet, az engem nem bosszant, hanem szórakoztat.

– Szenvedélyes vagy?

– Hűha! Inkább indulatos. A nagy szenvedélyektől – sajnos vagy szerencsére – a szerelmet kivéve megkímélt a sors. Ám a szerelem is ritkaság volt az életemben. Egyszer-kétszer heves érzésekkel beleszerettem valakibe, de ez nem volt gyakori. Talán mások is így vannak ezzel, de mivel valaki kitalálta, hogy tisztességes nő vagy férfi csak szerelemből fekszik le, ezért mindent kineveznek szerelemnek. Egy tetszést, egy megkívánást, egy erotikus vonzódást. És akkor itt vannak a fiatalok, akik sűrűn váltogatják a partnereiket. Nem gondolnám, hogy hétről hétre újabb szerelembe lehet esni. Ez már érzelmi hazugság!

– Nem csak a szerelemben lehet szenvedélyes az ember…

– Persze, én is sok mindent kipróbáltam. Kártya, rulett, politizálás, munka – ezeket is lehet szenvedélyesen művelni. Radnai Béla pszichológus a tanárom volt, később barátok lettünk, néha jókat dumáltunk egy kricsmiben. Mindketten azt vallottuk, hogy valamit vagy könnyedén csinálunk, vagy sehogy. Sajnáltuk azokat, akik évtizedeken át zsíros kenyéren éltek, csakhogy felépíthessék családi üdülőjüket, s amikor végre felépült az üdülő, meghalnak infarktusban. Nem kell a lelki görcs! Fő a lazaság! Egy zen-buddhista bölcs a halála közeledtével azt mondta a tanítványainak: 

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek.”

– Ez a fajta kiegyensúlyozottság adhatja a lelki nyugalmat. De mi vezethet oda?

– Először is azt kell elfogadtatni magammal, hogy sem a saját életemben, sem a másokéban nem lehetek sorsirányító. Ekkora hatalommal nem rendelkezem. Pszichoterápiás programban sokszor találkozom neurotikus emberekkel, akik mások halálát kívánták. Aztán úgy megijednek saját maguktól, hogy ha húsz percet késik a hozzátartozójuk, már autóbalesetről fantáziálnak. Csupán arról van szó: nem lehet ekkora erejük mások felett, sőt önmaguk felett sem. Az embernek nem történhet olyan könnyen végzetes baja, mint ahogyan azt felépíti magában. Nem sorsalakító, legfeljebb eszköz a sors kezében. Egy hisztériás nő ijesztgetheti azzal a partnerét, ha elhagyja, öngyilkos lesz, de az nem feltétlenül az illető férfi fontosságát jelenti, hogy miatta a halált is választhatja valaki. Ebben az esetben a lelki labilitás a kiváltó ok. Nem hangzik jól, de az az igazság, én nem szeretem az áldozatos embereket. Amikor egy anyuka ráterheli a családjára, hogy feláldozta értük az életét, az szorongást és bűntudatot kelt a többiekben. A szerénység sokkal nagyobb biztonságot ad. Nem azért fognak bennünket halálunk óráján felelősségre vonni, miért nem lettünk olyanok, mint Mózes vagy Assisi Szent Ferenc. Légy hű magadhoz – ahogyan azt a Hamletben Polonius is mondta.

– Mindenkinek nem felelhetünk meg!

– Nem bizony. A Föld lakossága lassan megközelíti a hétmilliárdot. Nem lehetek mind a hétmilliárd ember szemében jó, de legyen nekem elég, ha vannak néhányan, akik elfogadnak. A hatalomvágy mindig rengeteg hamis elemet visz az emberek életébe. Például a bukástól, a kudarctól való szorongást. Aki nem bírja elviselni, hogy veszít, ne kártyázzon. Aki nem bírja elviselni, hogy kiüthetik, ne menjen bokszolni. Ez ennyire egyszerű.

– Pályád során millió tanácsot adtál másoknak. De előfordult-e, hogy neked volt szükséged lelki támaszra?

– Voltak mestereim, akiket felvezetőknek neveztem. Segítettek feljutni egyfajta életismeret, életbölcsesség szintjére, aztán magamra hagytak. Eltávolodtunk egymástól, esetleg meghaltak. Mehettem tovább a saját fényemnél, ha volt, vagy botladozhattam a sötétben. Egyik felvezetőm volt a mozgásterápiában világhírűvé vált Pető András, akinek egy ideig asszisztense lehettem. Rengeteg bölcs mondatot hallottam tőle, amit aztán a magánéletemben kamatoztathattam. Mondta például, ha egyszer abban a szerencsében lesz részem, hogy két nő marakszik értem, semmit nem kell tennem, mert úgyis az agresszívebb nő visz el, s az nekem jó lesz. Máskor megkérdezte, miért van rossz kedvem, mire én bizalmasan megosztottam vele, hogy féltékeny vagyok a barátnőmre, ráadásul nem ok nélkül. Végighallgatott, és megjegyezte: „A szerelmed lehet, hogy negyven év múlva halott lesz, és te ezt a kis örömet is irigyled tőle?” Egy másik szellemi vezetőmtől, Török Sándor írótól azt tanultam, hogy ha belekezdek valamibe, már a kezdéskor ne legyenek kétségeim. Legalább a kezdetkor egyértelműnek kell lenni. Ellenkező esetben ugyanis nem szabad nekifogni. Hosszan tudnám még sorolni, mi mindent kaptam útravalóul. Persze nem minden épült be a lelkembe.

– Ellenségeid voltak?

– Voltak és vannak. És örülök, hogy voltak. A rossz karakter biztos jelének tartom, ha valakinek nincsenek ellenségei. Szerintem nem lehet mindenkinél jó lenni, nem lehet minden elvárásnak megfelelni. Nem vagyok vallásos ember, de azt nagyon komolyan vettem, hogy Isten azt mondja, a bosszú az enyém, vagyis a bosszú gondolata sokszor igazságos, de mégsem szabad megtenni, mert bumerángként visszaüt. Ellenségem lehet, de ne ártsak neki. Én csak kétfajta bűnt ismerek. Az egyik: értelmetlen szenvedés okozása valakinek. A másik: nem csillapítani szenvedést, amikor lehetőség lenne rá. Ha ezt a kettőt szem előtt tartjuk, nincs baj a lelkünkkel, az erkölcsünkkel.

– Ha alszunk rá egyet, elszáll a bosszúvágyunk…

– De attól még az ellenségeim ellenségek marad. Ezt tudomásul veszem, és elkerülöm őket. Megpróbálom kiiktatni az életemből a velük való együttműködést és kapcsolattartást. Sosem mentem bele buta harcokba, küzdelmekbe, rágalmazásokba, gyűlölködésekbe. Ezekbe ugyanis bele lehet zülleni. Egy idő után kihalt belőlem az indulat. Tudtam, hogy ez vagy az az ember nem szeret. Na és? Nem szerethet mindenki. Azért sem engedtem meg magamnak negatív akciókat, mert magamat sajnáltam, nehogy már a saját gonoszságom áldozata legyek. Meggyőződésem, hogy érzelmekkel, gondolatokkal is lehet bűnözni. Nem szerethetem holnaptól azt, akit utálok. Nem tarthatom erotikusan vonzónak azt, aki ellenszenves. Érzelmeinknek nem parancsolhatunk. Régebben erről sokat vitatkoztam egy pap barátommal. Ha látok egy csinos csajt az utcán, és elgondolkodom azon, milyen jó lenne vele lefeküdni, az még nem paráznaság. Ha átfut rajtam egy dühös gondolat, hogy valakit legszívesebben agyoncsapnék, attól még nem vagyok gyilkos. A pap részben igazat adott nekem. Ezek csak olyanok, mint egy átsuhanó madárraj. De ha beleegyezel, hogy mint negatív indulatok fészket rakjanak az ereszed alatt, szaporodjanak, azért már felelsz.

– Mi fájdítja meg leginkább a szívedet?

– Egyre nehezebbeket kérdezel… A kihagyott helyzetek. Babits Mihály Az életemet elhibáztam című versében így fogalmazott: „Ó, mennyi szépre, mennyi jóra / lett volna bennem késve mersz! / De hasztalan töpreng az óra, / ha ihletet nem ád a perc.” Igen, az elherdált pillanatok… Lehet, hogy ez nem több annál, mint amit a kereszténység a jóra való restségnek nevez. Nem kellett volna annyiszor hagynom, hogy a rossz dolgok megtörténjenek.

– Szakmai vagy magánéleti hiányokról beszélsz?

– Mindkettőről. A szakmában kevesebb, a magánéletben több. Nézzük például a szerelmet. Volt, hogy nem vettem észre, hogy egy hölgy szerelmes belém, s amikor erről később értesültem egy barátnőjétől, bizony belesajdult a szívem, nem kellett volna kihagynom. Egyetemista koromban közöltem egy lánnyal, hogy én nem élek rohadó kapcsolatban. Erre okosan azt válaszolta, hogy akkor nekem nagyon sok kapcsolatom lesz az életemben, mert minden kapcsolatban bekövetkezik egy mélypont, s ilyenkor nem az elmenekülés a megoldás, hanem meg kell próbálni visszakapaszkodni a magaslatokba.

– Ehhez bátorság is kell, nem?

– Igen-igen. Huszonhat évesen egy pszichoanalízisben elpanaszoltam az analitikusomnak, hogy az anyai hatalom mennyire képes sérteni, esetleg tönkre tenni a gyerek valódi reakcióit, függetlenségét. Példát is hoztam a saját életemből. Édesanyám meggyőződése volt, hogy nem szabad színes süteményeket enni, mert azokban ételfesték van, az pedig káros az egészségre. Hatéves koromban a nagypapámtól kaptam egy gyönyörű rózsaszín tortát, amit anyám rögtön elajándékozott a házmesteréknek. Szótlanul tűrtem, miközben legbelül gyászoltam a tortámat. A történet felidézése után az analitikusom azt mondta: az anyai hatalom kétségtelenül nagy, de nem végtelen, a gyerek jól meg tudja táncoltatni a szüleit, ha nem hagyja magát. Bevágtam magam egy taxiba, és elmentem az anyámhoz. Szegénykém, épphogy ajtót nyitott, már zúdítottam is rá a sérelmemet: „Elajándékoztad az én gyönyörű rózsaszín tortámat!” Húsz év távlatából pontosan tudta, miről beszélek, és jéghideg hangon válaszolta: „Ha olyan fontos volt neked, miért nem balhéztál érte?” Döbbenetes volt. Egy életre megtanultam, hogy ami számomra igazán fontos, azért azon melegében nekem kell verekedni, senki másnak.

– Őszintén meglep, hogy rajtad végeztek pszichoanalízist!

– Méghozzá hat évig. Aki nem vállalja fel a szembenézést önmagával, másokat se vegyen rá arra pszichoterápia címszó alatt. Tehát meg kell élnem ugyanazt, amit a kliensem.

– Most én is elemezgetlek a kérdéseimmel. Sikerült ideális családot alapítanod?

– Nem. Annak ellenére, hogy a gyerekkorom segítő és támogató családban telt el. Apám robusztus termetű volt, mindig azt mondta, ne féljek, amíg őt látom. És ez így is volt, nem féltem. Másrészt hittem abban, hogy a bajban Isten majd megvéd. De a háború alatt sem apám, sem a Jóisten nem tudott megvédeni. Aztán rájöttem, hogy minden lényeges helyzetben egyedül vagyok, magamnak kell döntenem. Soha nem is akartam az életem terheit másik ember vállára rakni. Több házasságom volt, sokszor kísérleteztem családalapítással, és mindig az lett a vége, hogy nekem ez nem megy. Megérezték a társaim, hogy időként szükségem van egyedüllétre. S ami a legfontosabb: nehezen viselem el a kezdetben csábító szimmetrikus kapcsolatokat.

– Most is így van?

– A feleségem egészen mással foglalkozik: könyvvizsgáló. Minden adminisztratív terhet levesz a vállamról, intézi a napi ügyeimet. Ha pedig egyedül akarok lenni és elhúzódom a magánrendelőmbe, nem sértődik meg. Különben igencsak szabad életet élünk, nem tekintjük egymást tulajdonunknak. Jó szövetségesek vagyunk, de nem akarjuk egymás életét bekebelezni. Mindkettőnknek megvan a saját keresztje. Egy férfi-nő kapcsolatot a szolidaritás tart egybe. Ha én hasra esek egy társaságban, mindenki röhöghet, csak a feleségem nem. Nem ülhet le barátkozni azokkal, akik velem nem állnak szóba. Fontos a vétójog is, amit az életben egyszer-kétszer jogunk van alkalmazni a másikkal szemben: „Kérlek, ezt hagyd abba! Túlságosan fáj!” Ezt respektálni kell.

– Mivel foglalkozol szívesen otthon? Mi számodra a kikapcsolódás?

– Sokat olvasok. Nagy újraolvasó vagyok, a klasszikusokat akár ötször is elolvasom, és mindig felfedezek bennük valami újat. S imádom a kutyákat! Itt van velem Lurkó és Asa. Gyakran figyelem őket. Rájöttem például, hogy rejtélyes információs csatornákon át szereznek benyomásokat az ember lelkiállapotáról. Magam sokat foglalkozom vallásbölcseleti kérdésekkel. Rengeteget utaztam a világban, legtöbbször egyedül. Szívesen útra kelnék most is, de ennek fizikai korlátai vannak, volt egy autóbalesetem, azóta nehezemre esik a járás.

– Szellemileg elfáradsz?

– Indiai jógaközpontokban elsajátítottam egy technikát, amely által akkor is formába tudom hozni magam egy időre, amikor fáradt vagyok. Még jó a munkabírásom, járom az országot, előadásokat tartok. De ha bizonyos emberekkel leülök beszélgetni, azt veszem észre, hogy egy óra múlva teljesen elfáradok tőlük. Elszívják az energiámat.

– Remélem, én nem fárasztottalak el!

– Nem, nem, jó volt veled beszélgetni.

(forrás:szabadfold.hu-Borzák Tibor)


 Popper Péter - vallás - videó

Gigászi méretű medúzát találtak a brit partoknál

Lizzie Daly biológus és fotósa, Dan Abbott a cornwalli partoknál végzett merülést, amikor megpillantottak egy embertelen, vagyis egészen pontosan épp hogy ember méretű gyökérszájú medúzát.

Az erről készült képek és videó teljesen jogosan lett szenzáció, ugyanis ez a fajta nagyjából feleannyira szokott megnőni, mint a lencsevégre kapott példány.

Ezen a képen Daly pózol a gigantikus medúza mellett, amiről ő azt mondta, hogy megrázó és csodálatos élmény volt a vele való találkozás.

Természetesen videó is készült a randiról, ami az ember idegrendszerétől függően tényleg meseszép vagy éppen egészen félelmetes.
(forrás:player.hu)

videó- forrás: BBC News

Michel Desmarquet:Thiaoouba - az arany bolygó üzenete

A kapott utasításoknak megfelelően, azokat követve írtam meg ezt a könyvet. Olyan eseményekről számolok be a lapjain, melyek személyesen velem történtek meg - erről kezeskedhetem.
Gondolom, könyvem sok olvasónak bizonyos mértékig, vagy akár teljes egészében sci-finek tűnik majd - tudományos fantasztikumnak - ám nekem nincs akkora képzelőerőm, amit egy ilyen munka igényelne. Amit leírtam, nem kitalált történet. A jószándékú olvasó felismerheti az igazságot az üzenetben, amit új barátaimtól közvetítek a Föld bolygó lakói számára.
Az üzenet, számos faji és vallási hivatkozása ellenére, nem tükröz sem faji, sem vallási előítéleteket a részemről.
Michel Desmarquet, 1989 január

„... mert szemük van, de nem látnak, és fülük, de nem hallanak..." (Máté 13,13)

"Az utóbbi három év alatt megengedtem néhány földi barátomnak és ismerősömnek, hogy elolvassák a kéziratomat. Ekkor értettem meg igazán, miért akarta Thaó, hogy megírjam ezt a könyvet, és hogy miért vittek el testi, fizikai valómban a bolygójukra. Ragaszkodnom kell a fizikai jelzőhöz, ugyanis a leggyakoribb reakció a következő volt: 'bizonyára álmodtál, vagy képzelődtél; az egész csak egy sor álom, annak kell lennie...' Mindenkit lenyűgözött a tartalma, aki csak elolvasta a kéziratot. A reakciók alapján háromféle olvasó létezik: az első csoportbeliek (és ők alkotják a többséget) továbbra sem hiszik, hogy tényleg egy másik bolygón jártam, de elismerik, hogy megérintette őket a könyv. 

Michel Desmarquet

Akárhogyan is, mondták, valójában nem számít, hogy megtörtént-e vagy sem. Ami számít, az a történet mögött rejlő erőteljes üzenet. A második csoportba a kezdetben szkeptikusak tartoznak, akik egymás után többször (legalább háromszor) elolvasták a könyvet, és meggyőződtek róla, hogy a történetem valós. Igazuk van. A harmadik csoport, akik spirituálisan érettebbek, és az első pillanattól tudják, hogy amit leírtam, az színtiszta valóság. Azonban hadd adjak egy jó tanácsot, Kedves Olvasó! Ezt a könyvet többször kell elolvasni egymás után - legalább háromszor. Thaó elmondta: ennek a könyvnek nem csak az lesz a feladata, hogy felvilágosítsa a Föld lakosait, hanem hogy felnyissa a szemüket - hogy ráébredjenek, mi történik körülöttük."

(Michel Desmarquet)

Michel Desmarquet: Thiaoouba - az arany bolygó üzenete:

https://szabadgondolat.files.wordpress.com/2013/04/thiaoouba.pdf 

 Michel Desmarquet - videó

https://www.youtube.com/watch?v=Sbp1RbUilBY 

A kutyák szeretete határtalan

Egy barátságos eb vette gondozásába az árván maradt kiskacsákat.

Fred, az idős labrador kilenc kiskacsát vett gondozásba, miután az anyjuknak nyoma veszett. A kutyus nagy odaadással gondoskodik az apró szárnyasokról, akik mindenhova követik az újdonsült “anyjukat”. Frednek és kacsacsaládjának az Angliában található Mountfitchet vár ad otthont. Az essexi látványosság vezetője, egyben Fred gazdája elmondta, hogy nem tudják pontosan mi történt a kiskacsák anyjával, de szerintük egy róka vihette el.

“Frednek csodálatos természete van, így nem vagyunk meglepődve, hogy a kiskacsák ennyire szeretik” – mesélte Jeremy Goldsmith. A magányosan maradt kiskacsák mindenhol keresték az anyjukat, de sehol sem találták. A várban dolgozók már azon gondolkoztak, hogy hova vihetnék el őket, de ekkor jött Fred és azonnal a szárnyai alá vette a kacsákat. Azóta elválaszthatatlan család lettek és még a várárokba is követik Fredet egy jóízű pancsolásra. Fred pedig annyira szereti a kicsiket, hogy még a hátán is képes őket cipelni. Az alábbi videóban láthatjátok a kutyus és a kiskacsák kapcsolatát.
(forrás:allatbaratok.net)

 Fred és a kilenc árva kiskacsa - videó
forrás:Suffolk Now

Stephen Lampe: A keresztény és a reinkarnáció

Mi újat lehet még mondani a reinkarnációról? E könyv határozottan rámutat arra, hogy vannak még hézagok és pontatlanságok ismereteinkben a reinkarnáció fogalmával, folyamatával és jelentőségével kapcsolatban. Az író felébreszti bennünk a vágyat, hogy felfogóképességünk hézagait ne elfogult hittel, vagy vak hitetlenséggel, hanem a mindennapok tapasztalataiból kiinduló élő meggyőződéssel töltsük ki. A könyv bár a keresztényt szólítja meg, minden őszinte szívű és nyitott gondolkodású ember, talál -feltéve ha keres-elfogadható válaszokat élete kérdéseire. Az emberi lélek többszöri, emberi testben történő megtestesülése mellett felsorakoztatott érvek a Bibliára, a tudomány, a művészetek és a gazdasági élet nagyjainak intuitív következtetéseire és a józan ész logikájára alapozottak. E könyv bizonyossá teszi, hogy míg nem teljes és valós a teremtés törvényeiről való ismeretünk, addig földi életünk működésének legapróbb összefüggéseit sem tudjuk megérteni. 

ELSŐ FEJEZET

A mű célja és kiterjedési köre

"Az igazság megdönthetetlen.
A pánik rossz néven veheti
A tudatlanság gúnyt űzhet belőle,
A rosszakarat elferdítheti,
De az továbbra is igazság marad."

Az ember egy lélek és a teste ruhájául szolgál, amit a földi tartózkodása alatt visel. Mint ahogy az ember átöltözik miközben ugyanaz a személy marad, úgy veti le az emberi lélek is a fizikai testét a halál folyamata alatt. A lélek viszont, - a test tulajdonosa - tovább él a test levetése után. A reinkarnációban való hit egyszerűen annak az ismeretnek az elfogadása, hogy egy folytonos létben az emberi léleknek több mint egyszeri alkalma van a Földre jövetelre. Az emberi lélek minden alkalommal egy másik emberi testet ölt fel. Mint ahogy azt Herbert Vollmann fogalmazta:
"Az emberi szellemnek többször kell visszatérnie a Földre és megtestesülnie, mindaddig, míg el nem éri a szellemi érettségnek és belső tisztaságnak azt a fokát, ami révén végleg elfordul a Föld befolyásolási körétől és folytatja emelkedését a fényes Magasságok felé." 

(Herbert Vollmann: Egy kapu kinyílik 379. o.)

Ez az egyszerű meghatározás a kulcs a gyakran emlegetett "misztériumok" megfejtéséhez, az egyenlőtlenségek, kétségtelen igazságtalanságok és méltánytalanságok megmagyarázásához, amelyek sok jóakaratú embert emésztenek. Ez az ismeret továbbá a Biblia néhány nehezen érthető, de rendkívül fontos részletének megértéséhez is szükséges. A reinkarnáció ismerete arra az álláspontra juttat el bennünket, hogy a törzsi, faji és nemzetiségi megkülönböztetés értelmetlen; s ez a szellemi meggyőződés elengedhetetlen ahhoz, hogy a napjaink káoszában élő emberiség egy örömtelibb társadalmi, politikai és gazdasági rendszerbe haladjon át. A lélek folytonos léte, a lélekvándorlás, mindenkit érint; mivel mi, mint emberi szellemek, mindannyian vándorlunk az egyik emberi testből a másikba. Ezért szól e könyv mindenkihez, tekintet nélkül az egyén vallására, fajára, vagy nemzetiségére, de elsősorban a keresztények és Jézus Krisztus tanítása után érdeklődő személyek figyelmébe ajánlom. Itt hangsúlyoznom kell, hogy a könyvem magához az egyénhez szól, nem rendekhez, szektákhoz, vagy mozgalmakhoz. Nekünk, saját magunknak kell vállalni a felelősséget azért amiben hiszünk, vagy amiben nem hiszünk. Avégett kell figyelmesen megvizsgálnunk és mérlegelnünk az elénk táruló gondolatokat és érveket, hogy mindenki maga vonhassa le a következtetéseket. Annak a hanyag, kényelmes szokásnak, hogy azért fogadunk el valamit igaznak, mert az egyházunk, szektánk, mozgalmunk, vagy politikai pártunk képviselője, vagy vezetője egyszerűen azt véli, vagy mondja, véget kell vetni. Vezetőink nézetei helytelenek lehetnek és néha azok is. Épp ebből az okból kifolyólag a rossz vallási vezetők és az ingatagok ellenzik tanaik fejtegetését. Ezek a vezetők megtiltják híveiknek, hogy más nézeteket olvassanak, vagy azokra odafigyeljenek, mivel attól félnek, hogy híveik az igazságot másban fedezik fel. Ez az a taktika, amit a farizeusok és a szadducceusok használtak kétezer évvel ezelőtt, azért, hogy elfordítsák az emberek figyelmét Krisztustól és az Ő tanítványaitól. Emiatt kérem könyvem olvasóit, hogy az itt elhangzó gondolatokat és érveket a lehető legobjektívabban kezeljék, hogy ez által képesek legyenek önálló következtetések levonására. Ez a könyv elsősorban a reinkarnációról szól, de ezen kívül más ehhez kapcsolódó témákra is kitér, mint ahogy azt a tartalomjegyzék is mutatja. Ahhoz, hogy a reinkarnáció folyamata érthetővé váljon, és az ember megbecsülje annak sokszínű megnyilvánulását, az olvasónak néhány új fogalommal kell megismerkednie. E könyv ezért az örökkévaló és megváltoztathatatlan isteni törvényeket is tárgyalja, melyek révén Isten fenntartja teremtését, ami természetesen a mi világunkra is vonatkozik. Ezen kívül egy fejezet különböző szemszögből vizsgálja a bűnbocsánatot, míg egy másik a törzsi, faji és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik.

Reinkarnáció - milliók hite

Keresztények milliói számára ismert az a szó, hogy reinkarnáció, azaz újra megtestesülés. Ez egyáltalán nem meglepő, hisz a ma élő emberek milliárdjai hisznek a lélek vándorlásában. Viszont egy feltevés nem feltétlenül igaz csupán azért, mert emberek milliói hisznek benne. Gondoljunk csak bele: voltak idők, amikor az egész világ azt hitte, hogy a Föld lapos, és mindannyian mekkorát tévedtek! Mivel ily nagymértékű a különböző nemzetiségű embertársaink hite a lélek vándorlásában - nagy műveltségűé, tanulatlané, gazdagé, szegényé -, akik számtalan vallás és felekezet hívei, - beleértve néhány keresztény rendet is -, megérdemelnek egy komoly tanulmányt és elgondolkodást. Annak ellenére, hogy milliárdok osztják az újra megtestesülésben való hitet, nem lehet azt mondani, hogy a fogalomról kialakult magyarázatok és nézetek egységesek. Tulajdonképpen a lélek vándorlása különböző embereknek más és más fogalmat és elképzelést jelent. A lélekvándorlásról alkotott néhány nézet és magyarázat őszintén szólva abszurd. Azok, akik ezekkel a magyarázatokkal találkoznak, érthető módon hitetlenkedők a reinkarnáció egész fogalmával szemben. Éppen ezért e fogalom pontos megmagyarázása és megértése nagyon fontos mindazok számára, akik a teremtés igazságát keresik.

Kétségtelen igazságtalanságok és egyenlőtlenségek

Az újra megtestesülés iránt érzett komoly érdeklődés már magában hordozhatja a megértés kulcsát mindahhoz a sok, kétségtelen igazságtalansághoz és szerencsétlenséghez, ami az emberekkel vaktában és megmagyarázhatatlanul történik. Ezek a történések sok embert arra a kérdésre késztetnek, hogy miért van az, - ha Isten valóban létezik, igazságos és szerető -, hogy ennyi szörnyűség történik mégis a Földön. Hisz annyi ártatlan ember szenved és annyi szembetűnően meg nem érdemelt áldás, és lehetőség jut osztályrészül egyes embereknek. Az általános válasz erre az szokott lenni, hogy:"Isten útjai kifürkészhetetlenek." Viszont ez a válasz csupán tudásunk hiányát erősíti meg; ez a felelet semmilyen segítséget nem nyújt Isten szeretetének és igazságosságának igaz felismerésére való törekvésünkben. Sajnos sokan váltak ateistává, vagy felhívővé épp amiatt, hogy nem sikerült arra a meggyőződésre jutniuk, hogy Isten teljesen igazságos és szerető. Egy bibliai részlet juthat itt az ember eszébe:

"Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van." (Róm 2:24)

A keresztényeknek ma van a legnagyobb szükségük egy egyszerű, világos és meggyőző magyarázatra a mindennapjainkban érezhető egyenlőtlenségek és igazságtalanságok megértéséhez. E magyarázat aktualitása azért most a legszükségszerűbb, mert a keresztény szervezetek körében a mai társadalmi jogrend egyre növekvőbb aggodalmat vált ki. Másrészről a hittudományok szabad előtérbehelyeződése és a keresztény csoportok, illetve egyének törekvése az igazságtalan rendszerek megbuktatására egy teljesen új kihívás a mai kereszténységnek. Azoknak a keresztény embereknek, akik őszintén törekednek egy igazságos társadalmi és politikai rendszerre, szükségszerűen meggyőződésüknek kell lenni, hogy Teremtőjük igazságos és szerető, mivel enélkül az ő saját hitük is könnyen ateizmusba csaphat át. E könyvben lévő alázatos fáradozás célja, hogy rámutasson a reinkarnáció helyes értelmezésére, és teljes meggyőződésre vezessen, nem csupán hitre abban, hogy a mindenható Atya, Isten szeretete és igazságossága tökéletes. E mű nem egy teológiai tanulmány, azonban megvilágít, és világossá tesz néhány vitatott teológiai kérdést is. Főleg tehát azokhoz szólok, akik őszintén kívánják mélyíteni tudásukat a reinkarnációval kapcsolatban. Talán fontos itt újra hangsúlyozni, hogy az egyénhez szólok, hisz az egyén vállal személyes felelősséget azért, hogy az újra megtestesülésben hisz, vagy nem hisz; mint ahogyan az Átéletkor is mindenki egyedül számol el szavaival, gondolataival és tetteivel. Különösen a lelki tudás tárgyában nem szabad az egyénnek nemtörődömnek lennie. Fontos tehát, hogy gondosan odafigyeljünk, s megvizsgáljunk minden személyes tapasztalatot, minden eseményt, mely révén le tudjuk vonni egyéni következtetéseinket. A közelmúlt történelmének leckéi és a mindennapi élet eseményei mind rámutatnak annak fontosságára, hogy cselekedeteink meggyőződésen alapuljanak. Gondoljunk a náci Németországra és azokra az emberekre, akik beletörődően engedelmeskedtek a zsidók megölésére és megkínzására felszólító parancsoknak. Akár vehetjük példának a Watergate botrányban* résztvevők megalázó szerepét is, mely Richard Nixonnak az amerikai elnökségébe került. Ez az incidens azért történhetett meg, mert a Watergate botrányban résztvevő személyek cselekedetei nem személyes meggyőződésen alapultak, hanem a lojalitás fogalmának téves értelmezésén. Akik persze hatalomra törekednek a politikában, az üzleti életben, vagy a vallásban, sajnos mindannyian követőkre és hajbókolókra vágynak, olyan emberekre, akik minden fejtegetés nélkül elfogadják nézeteiket és posztjukat. A keresztényeknek tehát, és tulajdonképpen mindenkinek, jobb kerülni az olyan helyzeteket, ahol az egyén az önálló gondolkodástól meg van fosztva, illetve bizonytalanná van téve fontos döntések önálló meghozatalában. Hisz a lelki igazság csak az őszinte keresőhöz jut el, ahhoz, aki képes és hajlandó a világ történéseit objektívan vizsgálni. Az igazság csak ahhoz a személyhez közeledik, aki mer vizsgálódni, meggondoltan mérlegelni, megfontolva mindent és nem érzi kötelességének azt, hogy elfogadjon bármilyen elé tett tant, s kövesse a tömegeket:

"Keressetek és találtok." (Máté 7:7)

Az ember egész lényével való megfontolt mérlegelés rendkívül fontos és szükséges része annak a folyamatnak, amelyben az ember a lelki tudást keresi.

A reinkarnáció keresztény követői

Sok keresztény rend tartja azt, hogy a reinkarnáció gondolata idegen a kereszténységtől. Az ő álláspontjuk alapjait gondosan tárgyalom ebben a könyvben, az idevonatkozó bibliai részletekkel együtt. Hamarosan rámutatok arra, hogy mind bibliai, mind logikai szempontból, a lélek többszöri megtestesülésének gondolata teljes összhangban van Jézus Krisztus tanításaival. Továbbá a reinkarnáció hite egyrészt figyelemreméltó módon segít a Biblia megértésében, másrészt mélyíti az abban lévő, nagy szellemi kincsek iránt érzett megbecsülésünket. Ezen kívül még az is hangsúlyozandó, hogy a kereszténység történelme folyamán sok keresztény ember, valamint több érseki, bíborosi és püspöki rangban lévő egyházi vezető vallotta a lélek vándorlásában való hitet, s látta, hogy e hit összeegyeztethető Krisztus tanításaival. Közülük néhány említésre kerül a "Reinkarnáció: egy kelet-nyugati antológia" című műben (Reincarnation: an East-West anthology), amit Joseph Head és S. L. Cranston állított össze és adott ki. E műben többek között szerepel a nagytiszteletű Dr. Leslie D. Weatherhead, aki a "A reinkarnáció esete" című könyvet írta (The Case for Reincarnation), mely 1958-ban jelent meg. Említést nyer még Joseph Glanvill (1636-1680), aki II. Károly király lelkésze volt, továbbá Willian R. Alger (1822-1905) unitárius lelkész, hiteles írója a "Jövő élet tudományos elméletének kritikai története" című könyvnek (A Critical History of the Doctrine of a Future Life), és legvégül Phillips Brooks (1835-1893) az anglikán egyház püspöke, illetve Willian R. Inge (18601954) a londoni Szent Pál székesegyház esperese. Az elbeszélések szerint a passavalli, római katolikus püspök (1820-1897) 64 éves korában fogadta el a lélek vándorlásának igazságát. Ő azzal érvelt, hogy az újra megtestesülést nem tiltotta be az egyház, és nem áll szemben egyetlen katolikus tanítással sem. Ő személy szerint meg volt győződve, hogy már több életet élt le a Földön. A belga bíboros és filozófus, Cardinal Mercier (1885-1926) szintén elismerte a lélek többszöri életét és azt állította, hogy az újra megtestesülés sohasem volt eretneki hitként kezelve a hivatalos egyházi állásfoglalás alapján. Nézeteit tartalmazza az a levél is, amelyet a lengyel katolikus Wincenty Lutoslawski professzornak írt, aki maga is tanította az újra megtestesülés egy formáját, amit ő palingenézisnek (újjászületésnek) nevezett. A magyar irodalomban is ismeret a reinkarnációban való hit, hisz például Gárdonyi Géza, az "Isten rabjai" című műben tökéletesen ábrázolja az újra megtestesülés valódiságát:

"...A hitünk nem mond ellene. A vallásunk meg nem tiltja, hogy ne higygyük. Mért szenvedne itt annyit az ember, ha nem követett volna el egy előbbi életében bűnöket? Bűn előtt volna a büntetés? A kis ártatlan gyermek a fogzásban, torokgyíkban... Az ember munkájában is van logika. Isten munkáiban ne volna!..." -Később a műben, egy másik fráter így folytatja a gondolatmenetet:"...Hát nem tanultad, hogy a test csak föld? Éppen olyan, mintha azt mondanád: a csuhámat is Isten teremtette. Mert hiszen a csuha gyapjú, a gyapjú a birkán terem. A birkát is Isten teremtette.Tehát a gyapjút is. És ilyeténképpen a csuha is Isten teremtése. A csuha nem barát, és a föld nem ember. Isten lehelete az ember..." (a fordító idézete és megjegyzései). (Gárdonyi Géza: Isten rabjai 154. és 200. o., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

A második konstantinápolyi zsinat (i.sz. 553)

Az újra megtestesülésre vonatkozó hivatalos egyházi állásfoglalás meglehetősen vitatott volt a kereszténység történelmében. Többen állítják, hogy a második, konstantinápolyi zsinat (amit az egyház, az ötödik ökumenikus zsinatnak is nevez), betiltotta az újra megtestesülés tanítását. Viszont ezt a feltételezést több egyháztörténész megkérdőjelezte. A második konstantinápolyi zsinatot Justinianus császár hívta össze Krisztus után 553. május ötödikén a konstantinápolyi pátriárka elnökletével. A császár annak ellenére, hogy egy súlyos konfliktusba keveredett Vigilius pápával, irányította a zsinat procedúráját. A zsinat fő célkitűzése az volt, hogy kibékítse a nyugati és a keleti egyházat, amit elsősorban a keleti egyház szorgalmazott. A fennmaradt emlékek elmondják, hogy a június másodikai, utolsó napi összejövetelnek határozatát 165 püspök írta alá, de abból csak 6 küldött képviselte a nyugati egyházat. Vigilius pápának az a kérése, hogy mind a keleti, mind a nyugati egyház egyenlő számú képviselője legyen jelen, vissza lett utasítva. Tiltakozásképp a pápa bojkottálta az összejövetelt, még annak ellenére is, hogy ő maga volt a zsinat bírája. A történtektől eltekintve Vigilius pápa végül elfogadta a zsinat döntését, -mely határozat aligha volt megnyugtató nyugaton, és néhány egyházmegyében, mint például a milánóiban, még a Rómával való bensőséges kapcsolat megszakadásához is vezetett. Milánó egészen a hatodik század végéig nem tartott egyházközösségi kapcsolatot Rómával. Vigilius pápa tiltakozása miatt a zsinat nem kezdődött a megbeszélt időpontban. Míg az összegyűlt püspökök várakoztak, Justinianus császár felkérte őket, hogy vegyenek fontolóra egy témát (az origenészi tant), ami nem szerepelt az előzőleg megjelölt napirendben. E napirenden felüli ülés keretében a császár a 15 origenészi tannak az egyházból való kiközösítését, (anatémát) tanácsolta. (Origenész a zsinat előtt 300 évvel élt, és i.sz. 254-ben halt meg). Az origenészi tanítások kiutasítását a tanács elfogadta. Kétségtelenül a 15 kiutasított tan között volt a lélek többszöri megtestesülésének gondolata, így maga az újra megtestesülés feltételezése is. Arra nincs bizonyíték, hogy Vigilius pápa, aki e fontos idő alatt a zsinat megrendezése ellen tiltakozott, elfogadta-e a keleti püspökök tanácskozáson kívüli döntését, vagy sem. E körülmények miatt néhány katolikus hitkutató nem különíti el Origenész tanítását a katolikus egyháztól és vitatja azt a tényt is, hogy a katolikus egyház valaha is betiltotta volna az újra megtestesülés tanítását. Jónéhány keresztény talán nem hallott a második konstantinápolyi zsinat és az annak határozatai körül zajlott zűrzavaros eseményekről. Viszont azok, akik hallottak az újra megtestesülés tanának kitiltásáról, e zsinat döntését gyakran úgy tekintik, mint egy ősi határozatot, amit kötelezően be kell tartaniuk. A keresztényeknek mindenesetre érzékelniük kell, hogy nem minden áron szükséges egy olyan határozathoz ragaszkodniuk, amelyet valamelyik püspök 1400 évvel ezelőtt szentesített. Vagy nem a középkori egyház tiltotta meg azt, hogy Galilei tudományosan támogassa a Kopernikusz- féle elméletet, miszerint nem a Föld, hanem a Nap a Naprendszerünk központja? Az akkori idők kereszténye érthető módon, kötelességtudóan fejet hajtott a kopernikuszi elmélet elvetése előtt. Abban az időben a keresztények bizonyára azt gondolták, hogy a kopernikuszi nézet, amely nem szerepel a Bibliában, csak a sátántól jöhetett! Sajnos ma is, sok keresztény ugyanígy gondolkodik a reinkarnációval kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy a kopernikuszi és a Galilei által szorgalmazott világnézet helyes. Annak ellenére, hogy Galilei intette az egyházat attól, hogy a Szentírást, -mely szerint a geocentrikus világkép a helyes- szóról szóra értelmezze, az egyház 1616 március 15-i végzése értelmében a kopernikuszi elméletet hamisnak és tévesnek mondta ki. Galileit 1633-ban állították bíróság elé, ahol bűnösnek találták. Ez az eset is hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy amikor az egyház egy új, vagy egy vitát keltő nézettel kerül szembe, az események legyenek figyelemmel kísérve. Az tény, hogy az egyház tradícionális tanításai a múltban sokszor pontatlannak bizonyultak. Az elöljáró egyházi tisztviselők véleményének elfogadása erényes cselekedet, de a hallottak alapos mérlegelése mindemellett szükséges. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk Szent Péter azon szavaira, amelyekkel a tudás fontosságát hangsúlyozta:

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást."
(Szent Péter 2. 1:15)

A lélek többszöri megtestesülésében való hit alapjainak bizonyítékai

Az újra megtestesülés bizonyítékául esetleíró könyvek százai léteznek. Ian Stevenson, az amerikai charlottesvillei egyetem pszichiátriai intézetének professzora a reinkarnáció jelenségének egyik vezető tudományos kutatója. Ő kezdeményezett 1960-ban egy nemzetközi esettanulmányt olyan elbeszélésekről, amelyek a lélek többszöri "test cseréjét" sejtetik, megjelenítik, vagy megerősítik. 1973-ra, körülbelül 1200 esetet gyűjtött össze. Ezeknek az eseteknek egyharmadát ő maga vizsgálta meg. Később kiadott egy monumentális, négykötetes, tudományos művet "A reinkarnáció esetei" címmel (Cases of Reincarnation, Virginia, 19771983), melyben részletesen beszámol a lejegyzett elbeszélésekről. E nagy mű előfutára "Húsz reinkarnációt sejtető eset" (Twenty Cases suggestive of Reincarnation) című esetgyűjtemény volt. Mindezek mellett több ilyen témájú cikke jelent meg nagyhírű lapokban. Stevenson professzor elmondja, hogy a könyvében tudatosan olyan eseteket említ, melyek relatíve mind egy halvány, mind egy erős képet adnak a lélek új testben való visszajövetelét sejtető történetekről. Az író megjegyzi, hogy nem feltétlenül kell minden esetnek bizonyítékként szolgálnia. Szerinte az a legfontosabb, hogy léteznek olyan elbeszélések, amelyekre minden tényt egybevetve sincs jobb magyarázat a lélek több mint egyszeri megtestesülésénél. Stevenson professzor több meggyőző esetre bukkant rá, többek között Edward Ryall elbeszélésére, amelyre a későbbiekben visszatérek. A professzor eredményes kutatása azoknak a keresztényeknek segíthet, akik a lelki témákat illetően is inkább a tudományos vizsgálatokban bíznak. Az embernek viszont figyelembe kell venni azt, hogy a tudományos megközelítés nem mindig lehetséges, hisz a tudománynak szigorú határai vannak. A racionális agy alapvető korlátai miatt a tudományos elméletek sohasem tudják biztosítani a valóság teljes és határozott leírását.

Mint Fritjof Capra fizikus hangsúlyozta:
"A tudósok nem az igazsággal, hanem a valóság korlátok közé szorított megközelítésével foglalkoznak."

A reinkarnációról szóló művek meglehetősen közkedveltté és elterjedtté váltak. Néhány mű írója puszta emlékezetből írta le előző életeit. Egy ilyen eset volt Edward W. Ryall-é is. Ryall 1902-ben született Essex-ben (Angliában). Egy 1974-ben kiadott könyvében részletesen számol be egy előző életéről, mint "akkori nevén" John Fletcher, aki 1645-ben született Somerset-ben (Angliában) és 1685-ben gyilkolták meg II. János király csapatában. Ian Stevenson úgy találta, hogy Ryall XVII. századi Angliáról szóló leírása elképesztően teljes és pontos volt. A Ryall eset teljes kivizsgálása után a professzor minden csalás esélyét kizárta. Edward W. Ryall kinyomtatta történetét "Aki kétszer született: egy XVII. századi élet emlékei" címmel, (Born twice: total recall of a seventeenth-century life, New York, Harper & Row, 1974). Angliában a története először "Kétszer jártam meg a világot" címmel jelent meg (Second Time Around). Míg egyes emberek az elmúlt életeikre "véletlenszerűen" emlékeznek, mások hipnózis alatt jutnak el az önmegismerésig. A hipnotikus "idővisszavezetésnek" (hipnotikus regressziónak) nevezett folyamat alatt százak, talán emberek ezrei élték át valamely előző életük kritikus eseményeinek élénk emlékeit, amelyek leírása könyvekben is megjelent. Néhány embernek megvan az a ritka adottsága, hogy más emberek előző életeit "látja" a személlyel találkozva, vagy annak fényképét látva. A híres amerikai látnok, Edgar Cayce, több, őt meglátogató embernek "látta" az előző életét. Néhány történetkönyvben is megjelent. Azok a géniuszok, jelentős személyek, akik nagy tehetségükről korán adtak jelet, vagy bizonyos területen kivételes adottságuk van, szintén alátámasztják az újra megtestesülést (lásd 5. fejezet). Közéjük tartoznak azok az óriási zenei tehetségek, mint Mozart, Schubert és Mendelssohn, akik mindegyike 12 éves kora előtt kezdett zenét írni, hasonlóan Johann Hummelhez, Chopinhez és Yehudi Menuhinhoz, akik már 11 éves korukban nyilvános koncertet adtak. Egy amerikai fekete bőrűt, akit népszerű nevén csak "vak rabszolgafiúnak" hívtak (eredeti neve Thomas Greene Bethune volt), James Bethune generális vásárolta meg egy Colombus nevű georgiai városban megrendezett rabszolgakereskedésen. A "vak rabszolgafiú" Blind Tom, először 7 éves korában lépett fel a lelkesen tapsoló colombusi színpad közönsége előtt, mint zenész. Tizenöt éves korára már számos fellépése volt az Egyesült Államokon kívül is. Játszott Beethovent, Mendelssohnt, Bachot, Chopint és még sok más zeneszerző darabjait. Az a hír járta róla, hogy megközelítőleg 5000 művet tudott eljátszani kívülről. Elég volt, ha egyszer meghallgatott egy zenei darabot, máris vissza tudta játszani hiba nélkül. Ezek a zenei tehetségek minden jel szerint az előző életeik során tettek szert arra a szakmai ügyességre, amely jelenlegi életükben is felszínen maradt. A géniuszok jelenségét emiatt gyakran az újra megtestesülésre emlékeztető tényként tartják számon. A lélek vándorlásának bizonyítására szolgáló különböző jellegű tanjeleket és érveket foglalja össze Joseph Head és S. L. Cranston nagyterjedelmű műve: "A reinkarnáció; a phoenixi tűz misztériuma: egy kelet-nyugati párbeszéd a halálról és az újjászületésről a vallás, tudomány, pszichológia, filozófia, művészet és irodalom világából, valamint a múlt és jelen nagy gondolkodóitól" (Reincarnation; the Phoenix fire mystery: an East-West dialogue on death and rebirth from the worlds of religion, science, psychology, philosophy, art, and literature, and from great thinkers of the past and present, New York, Julian Press/ Crown Publishers, 1977).

A keresztény kiindulópont

Keresztény szempontból, az újra megtestesülés talán legnagyobb "bizonyítéka" az alábbi egyszerű okfejtésből következik: a lélek többszöri, Földön való megtestesülése az egyetlen olyan rendszer, ami Isten igazságosságát és szeretetét mutatja; ez az egyetlen "elmélet", ami sikeresen megmagyarázza minden hívő meggyőződését Isten abszolút igazságosságáról és szeretetéről. Istent mindenki az igazságossággal és a szeretettel kapcsolja össze. Az újra megtestesülés nélkül nem lenne annak alapja, hogy Isten és az ember kapcsolatában igazságosságról és szeretetről beszéljünk. E könyv különböző módon mutatja be és magyarázza meg ezt az álláspontot. Következésképp egyértelművé válik, hogy azoknak, akik meg vannak győződve a Teremtő szeretete és igazságossága felől, szükségszerűen el kell fogadniuk az újra megtestesülést mint egy puszta tényt. Mindezeken kívül egy keresztény azt is szeretné megvizsgálni, hogy a Biblia mit mond a lélek többszöri, földi életének tárgyáról, mely témát szintén igyekszem kimeríteni minden idevonatkozó részletre kiterjedően. A Teremtő igazságossága és szeretete egyrészről elkülöníthetetlen. Másrészről az isteni akarat tökéletességében jutnak kifejezésre azok az egyszerű és megváltoztathatatlan törvények, amelyekre e könyv magyarázatai és megvitatásra kerülő témái alapulnak, illetve épülnek. Ezek az isteni törvények, -amelyeket a teremtés törvényeinek is hívhatunk - képezik egy teljes fejezet tárgyát.

A könyvben végigvonuló témák

Az első, bevezető fejezet után, ami a mű céljával és kiterjedési körével foglakozik, rövid válaszokat találhatunk a következő kérdésre: Mi az ember és honnan jön? Azaz, hol van az ember eredete és hová tart, amikor elhagyja a Földet? Egyértelműen szükséges, hogy ezekre a kérdésekre válaszunk legyen, hisz enélkül nem érthetjük, mi az, ami megtestesül és annak miért kell újra megtestesülnie. Az elhunyt sorsával kapcsolatos krisztusi tanításokat és az idevonatkozó gondolatokat a harmadik fejezetben tárgyalom. A fejezetek témáit igyekeztem világosan és egyértelműen tárgyalni az olvasmányosság kedvéért. Teológiai szakkifejezések, amelyek értelmezési nehézséget okozhatnak, és amelyek igen gyakran a pontatlanság és hézagok elrejtésének eszközeként is szolgálnak, mellőzve vannak.

Sok keresztény, amikor a reinkarnáció témájával kerül szembe, rögtön idézi a Zsidókhoz írt Leveleket:
"Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána Átéletben legyen része."
(Zsidók 9:27)

Ezt az idézetet legtöbben a reinkarnációt megcáfoló "bizonyítéknak" tekintik. Ez a bibliai idézet sem történelmi összefüggésében, sem logikailag, sem szellemi téren nem mond ellent az újra megtestesülés tényének. A második, harmadik és a negyedik fejezet kimondottan fontos szerepet játszik az újra megtestesülés hátterének megértésében, illetve segít egy elfogulatlan és kiegyensúlyozott keresztényi magatartás kialakításában. A reinkarnációval kapcsolatban elterjedt hibás elméletek az ötödik fejezetben tárgyalom. Az újra megtestesülés folyamatának helyes megértéséhez elkerülhetetlen az isteni törvények, azaz a teremtés törvényeinek ismerete, amelyek nem mást, mint Isten akaratát tükrözik. Az isteni törvények ismeretének fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, mivel ők irányítják a teremtés összes aktivitását és jelenségét. Még ha valakit nem is érdekelne az újra megtestesülés, akkor is ajánlott számára az isteni törvények megismerése és azok beható tanulmányozása, melyre a hatodik fejezet tér ki. A teremtés egy törvénye, amely folytonosan kiemelkedő szerepet kap a lélek többszöri megtestesülésének folyamatában, a vetés-aratás törvénye, amit többféleképpen hívnak, mint például:"Ki mint vet, úgy arat"; "Aki másnak vermet ás, maga esik bele" stb. E törvény értelmében bármit is vetettünk, megmásíthatatlanul kötelesek vagyunk azt learatni. Mivel az ember számára e törvény biztosítja a bűnbocsánat lehetőségét, az egész hetedik fejezetet e témakörre szántam. Még azok fejében is felmerülnek újabbnál újabb kérdések, akik egyébként tisztában vannak az újra megtestesülés valódi jelentésével. Néhány gyakori kérdés: -Miért van az, hogy az emberek nagy többsége nem emlékszik előző életére/életeire? -Hányszor kell újjászületnünk? -Ha az újra megtestesülés egy tény, akkor miért növekszik a Föld lakossága? Ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre a nyolcadik fejezetben igyekszek választ adni. Mint már előzőleg rámutattam, a Biblia is tartalmaz az újra megtestesülésre utaló kijelentéseket. Ezekre a részletekre a kilencedik fejezetben térek ki. Minden bibliai idézethez a Revised Standard Version a forrás (az eredeti műben, a magyar kiadásban a Szent István Társulat, illetve egyes helyeken Károli Gáspár fordításait használtam fel (ford.).
Itt fontos megállapítani, hogy a bibliai fordítások alapvető tartalma néhány részletre vonatkozóan különböző, bár ezt sok keresztény nem hajlandó elismerni. Az újra megtestesülés ama segítő szerepe, hogy nehezen érthető bibliai részleteket világossá tesz, a tizedik fejezetben kerül bemutatásra. Azoknak a társadalmi és politikai szívfájdító problémáknak, melyeket az etnikai, törzsi és nemzetiségi feszültségek idéztek elő, egy igazi keresztény fő aggodalmai közé kell, hogy tartozzanak. Ezért éri a keresztény embert az az elvárás, hogy szellemi világosságot, így megoldást hozzon a fajgyűlölő és nemzetiségi ellentétekre is. Az újra megtestesülés fényt derít számos aggasztó társadalmi problémára, beleértve az említetteket is, ezek az érvek a tizenegyedik fejezetben találhatók. Ott kifejtem azt is, hogy annak az ismerete, hogy az emberi lélek többször tér vissza a Földre, miként világosít fel és miként segít egy erkölcsileg elfogadható álláspontra jutni ezekben az égető fontosságú kérdésekben. A legutolsó, tizenkettedik fejezet a változó világ és egy új szellemi tudás szemszögéből világítja meg a kereszténységet, amelyhez a reinkarnáció folyamatának helyes ismerete is hozzátartozik.

Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet

Az emberek furcsa módon elvárják, hogy az úgynevezett "ismeretlenről" szóló érvelések puhatolózók, közvetettek, magasszintűek és némiképp bonyolultak legyenek. Emiatt talán különösnek fogják találni, hogy e könyv érvei és hangneme egyáltalán nem rejtélyes, vagy bizonytalankodó. Ellenkezőleg: közvetlen, szókimondó és némiképp irányadó. Ennek két egyszerű oka van. Az első az, hogy nekem, az írónak, az újra megtestesülés személyes meggyőződésem; egy tény, ami tapasztalás útján alakult ki. Tudom azt, hogy Liszt Ferenc híres zeneszerző, Széchenyi István az egyik legnagyobb magyar, és Pelé egy csodálatos futballjátékos volt. Miért említeném tehát ezeket a tényeket egy bizonytalan, kerülgető, "feltéve ha" módon, csupán azért, mert néhány ember nem ismeri ezeket a híres személyeket. Ezt a logikát használva teljesen jogosnak érzem a könyvemben végigvonuló érveket az újra megtestesülést illetően. Mint már említettem, az élet céljának és értelmének ismerete szükséges a lélek evilági és túlvilági vándorlásainak megértéséhez. Továbbá az embernek tisztában kell lennie az isteni törvényekkel ahhoz, hogy megértse az emberi lélek Földre visszakerülésének folyamatát. Különösen szerencsés vagyok, hogy a kezembe vettem és elfogadtam egy kimagaslóan fontos, és valóban egyedülinek számító "Az Igazság Fényében" című művet, ami a Grál-Üzenetet tartalmazza. A Grál-Üzenet biztosan és nyílegyenesen mutatja meg az emberiségnek azt a Földön is még megtalálható utat, amely az igazi boldogsághoz vezet. Ez nem jelent mást, mint belső békét és örömteli aktivitást. A Grál-Üzenetben az isteni törvények, amelyek magukban hordják a Mindenható akaratát, teljes nagyságukban és egyszerűségükben vannak elmagyarázva. Más, fontos kérdéseket is ismertet a szerző, melyek nem hagyják nyugodni az igazán kereső embert. Vonatkozhatnak azok a születésre, az élet értelmének kérdéseire, vagy a sorsra, szexualitásra, házasságra, a halálra, a földi-, vagy a túlvilági életre, az egészségre, a millenniumra, az utolsó Átéletre, Isten Fiára, az Emberfiára, a szent Grálra, vagy a Grál-Kastélyra stb. A Grál-Üzenet elmondja, hogy a Grál-Kastély valóban létezik a szellemi teremtés legfelső pontján, messze az emberi szellemek Paradicsoma fölött, mely fókusza, illetve átalakító pontja mindazoknak a sugaraknak, amelyek az isteni szférából kiáramlanak. Ezek az életadó sugarak a teremtés alsóbb szintjeinek fenntartásáról gondoskodnak. Csak ebből a magasságból tárul elénk a teremtés átfogó képe, ami a Grál-Kastélyból küldött üzenetben van leírva. Innét ered a "Grál-Üzenet" név is. A Grál-Üzenet nem egy új vallást, egyházat, vagy szektát hirdet; hanem minden vallás frontvonalán áttörve vezeti az emberiséget a teremtés, és a lét teljes igazságára. A Grál-Üzenet közvetlenül és kizárólag az egyénhez szól, tekintet nélkül vallására, nemzetiségére, vagy fajára. Hisz az egyén maga felelős mindazért, amit tesz, mond és gondol. Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet a legégetőbb történelmi korszakban lett küldve, mivel az emberiség most áll a kozmikus fordulópont közepén. Viszont itt fontos megjegyezni, hogy a Grál-Üzenet nem agitál követőket. 

A mű írója, Abd-ru-shin (polgári nevén Oskar Ernst Bernhardt) kijelenti:

"Keresőknek ajánlok, de nem agitálok. Az, aki igazán keres, fog találni! Találni fog, mert ezt úgy akarja Isten, és a fényes magasságok segítő erői, akik minden komoly keresőt elvezetnek hozzá." (Abd-ru-shin: Kérdések és Válaszok, 200.o.)

Egy keresztény jogosan kérdezheti: Milyen összefüggésben áll a Grál-Üzenet Jézus Krisztus, Isten Fiának üzenetével és küldetésével? A Grál-Üzenet teljes harmóniában van Krisztus eredeti tanításaival. Az Grál-Üzenet azt a tényt veszi csupán figyelembe, hogy a mai ember annyira kiélezte az eredetileg csak gondolkodásra szánt intellektusát, hogy a gyermeki egyszerűségű hit, amit Jézus követelt az Ő idejében, a mai ember számára az Istenhez vezető út követésére paradox módon "már túl egyszerűnek" tűnik. Ez okból a Grál-Üzenet Krisztus tanításait egy olyan nyelven mutatja be, amely a mai ember gondolkodásmódjához igazodik. Az olvasó végig saját tapasztalatain keresztül jöhet rá arra, hogy amiben eddig meggyőződés nélkül hitt, vagy esetleg csak hiedelemnek tartott, most meggyőződésévé válhat. Ágy emeli föl a műből áramló tudás az olvasó hitét a meggyőződés magaslatára. A Grál-Üzenet Isten, a mindenható Atya abszolút, feltétel nélküli tökéletességén alapul. Felismert tény az, hogy a Grál-Üzenet és Jézus tanításai között lévő kapcsolat külön érdeklődést kelt egy őszinte és igazán kereső keresztényben. 

Engedjék meg tehát, hogy ide vonatkozólag idézzek egy részt a Grál-Üzenetből:

"Isten Fiának Üzenete már megmutatta egyszer ezt az utat. De az emberek, tudálékosságukkal számtalanszor tévesen értelmezték, és az útjelzőket úgyszintén tévesen állították fel, s így tévútra terelve egyetlen emberi Szellemet sem engedtek eljutni oda. Most már itt az idő, midőn minden emberi Szellemnek saját magának kell döntenie, hogy igent vagy nemet mond, a napot vagy az éjszakát választja, a fényes magasságok felé ívelő fölemelkedésben vagy bukásban kell részesülnie, végérvényesen és visszavonhatatlanul, anélkül, hogy később még lehetősége lenne változtatásra. Ezért érkezik most a fényes Várból újból az Üzenet. Az Üzenet most a helytelenül felállított útjelzőket újra helyesen állítja be, hogy a komoly keresők felismerjék a helyes utat.“ 

(Abd-ru-shin: Az Igazság Fényében, Grál-Üzenet II. 327. o.)

A Grál-Üzenet megerősíti az újra megtestesülés tényét és rámutat arra, hogy Isten szeretetének és igazságosságának ez egy szükséges következménye. A Grál-Üzenet továbbá kifejti azt is, hogy az újjászületés folyamatát miképp irányítják a megváltoztathatatlan isteni törvények. Összegezve tehát: az újra megtestesüléssel kapcsolatos saját tapasztalataim és a Grál-Üzenet abszolút igazságában való meggyőződésem teszi számomra lehetővé, hogy erről, és az ide vonatkozó témákról érveljek. Mindezeken kívül, mindig meggyőződésem volt, hogy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának tanításai tartalmazzák a lélek többszöri megtestesülésének igazságát.
(forrás:boldogsag.net)

Kapcsolódó írás:
Égi Béke a földön - Dombi Ferenc (1927-2004) Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel 

https://dszilvia.blogspot.com/2016/10/egi-beke-foldon-dombi-ferenc-egy.html 

 Dombi Ferenc katolikus pap: Reinkarnáció keresztény vizsgálata - videó
forrás:Dombi József

Hány arca van a halálnak?

Az alternatív gyógymódokat folyamatosan azzal kritizálják, hogy nem tudnak felmutatni eredményeket, ugyanakkor már érzékelhető, hogy az orvostudomány alapállása nagy változáson megy keresztül.

Dr. Gelléri Julianna

Olyan kor ez, amikor lehetőség nyílik arra, hogy hogyan lehet a betegségekre másképpen nézni, és ez a kibővített gondolkodásmód egyre határozottabban terjed.

Foglalkozik-e az orvosi egyetem a "lélek által okozott betegség" fogalmával? A lélek, ahogy meg tudja betegíteni, úgy meg is tudja gyógyítani a testet. Mit üzen a lélek a testünkön keresztül, és mit tudunk tenni a testünkkel, hogy a lélek is jól érezze magát benne?

 Dr. Gelléri Julianna és Jakab István beszélgetése - videó

https://www.youtube.com/watch?v=kA7OO_vPDvY

forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ


Hogyan tudod a betegséget átfordítani boldogságba? -videó
Dr. Gelléri Julianna előadása a XXXI. Kombucha Napon

https://www.youtube.com/watch?time_continue=327&v=XxAqRQhQE_g 

Kapcsolódó írás:
Egészségünk legfontosabb törvényei - Dr. Ryke Geerd Hamer - A rák vastörvénye:

 https://dszilvia.blogspot.com/2015/02/egeszsegunk-legfontosabb-torvenyei-dr.html

A Harvard kutatói kimutatták: meditációval visszafejlődik az agy stresszközpontja

A meditálástól nemcsak azért érezzük jobban magunkat, mert időt szántunk a lazításra, hanem konkrét, kimutatható változások történnek agyunknak a stresszel, a memóriával és érzelmekkel kapcsolatos területein – emeli ki a Harvard Egyetem hírportálja.

Meditációval visszafejlődik a stresszért felelős agyi terület – mutatták ki a Harvard kutatói is

A Harvard Medical School-ban régóta zajlanak kutatások a meditációt illetően. Azt az eddigi tanulmányok is kimutatták, hogy az agykéregben alapvető változások következnek be a meditálóknál, hiszen esetükben vastagodást figyeltek meg a figyelemmel és az érzelmi feldolgozással kapcsolatos agykérgi területeken. Azt azonban eddig nem tudták bizonyítani, hogy ez a változás valóban összefüggésben áll a meditációval.

Most viszont a Massachusetts Egyetem munkatársai MR-felvételeket készítettek a kutatásban részt vevő alanyok agyáról két héttel a 8 hétig tartó meditációs folyamat előtt, és két héttel utána. Az alanyok a kísérlet 8 hete alatt átlagosan napi 27 perc tudatosság meditációt végeztek. Ettől nemcsak arról számoltak be, hogy a nap folyamán jobban érezték magukat, hanem hipokampuszukban megnövekedett szürkeállomány sűrűsödést figyeltek meg. Ez a terület felelős a tanulásért és a memóriáért, valamint a részvétért, az énérzetért és az önelemzésért, vagyis ezek a területek fejlődtek a meditáció során. És ami még ennél is érdekesebb, csökkent a szürkeállomány sűrűsége az agy amigdalának nevezett stresszközpontjában, vagyis a stresszel és szorongással kapcsolatos agyi területen. Természetesen az MR-felvételeket kontrollcsoporton is elkészítették, és náluk nem figyeltek meg semmilyen változást – számol be a The Harvard Gazette cikke.

„Elképesztően izgalmas látni az agy plaszticitását, és azt, hogy meditációval aktívan alakíthatjuk az agyunk struktúráját, és javíthatjuk életminőségünket és jóllétünket” – fejezte ki lelkesedését Britta Hölzel, a németországi Giessen Egyetem munkatársa, aki a tanulmány társkutatója volt. A kutatócsoport tovább vizsgálja azoknak a pozitív hatásoknak az agyi hátterét, amelyekről a meditálók rendszeresen beszámolnak.
(forrás:lelekszafari.hu)

Szerzetesek a laboratóriumban

 A meditáció tudományos vizsgálata - A buddhisták 2500 év óta tanulmányozzák az emberi elmét anélkül, hogy bármilyen tudományos eszközzel rendelkeztek volna. Kifejlesztették a meditáció technikáját, amely iránt a nyugati tudósok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak, hiszen ők maguk is az elme működését próbálják megfejteni - videó:

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/szerzetesek-a-laboratoriumban-BvGMXWzWojz3Ck8I


A szívedben élj, az értelmedet csak eszközként használd! - Gunagriha előadása - videó:

https://www.youtube.com/watch?v=XzqylrkwAm4&fbclid=IwAR2Cy6GZscKpzBCQwzuSUsJZZDBhxJBFy9aXL9iuKVlrE7W-ifDnPXY5sBE

Gunagriha, Sri Chinmoy tanítványa saját élete bemutatásán keresztül világít rá arra, hogy hogyan legyünk boldogok.

Misztikus és csodás élményein keresztül mutatja be, hogy mi a spirituális élet célja.

Beszél a meditáció gyakorlásáról, lényegéről. A meditáció a nem gondolkodás művészete, amivel megtanulhatunk befelé fordulni, elkezdünk önmagunkra, a szívünkre, az érzéseinkre figyelni.

Meditációban megtapasztalhatjuk a belső tágasságot, ami a béke alapja. Megtanulhatjuk, hogy hogyan legyünk újra gyermekek, akik mindig boldogok.

A fizikai világban történő események hatására már nem tudunk örülni, értelmetlenné válik az életünk, panaszkodunk, mindig vágyunk valamire, mindig hiányzik valami az életünkből. De, a boldogság egy olyan állapot, ahol nem hiányzik semmi.

Az egyetlen megoldás, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Ha megtanulunk a szívünkben élni, akkor megszerezzük azt a képességet, hogy le tudjuk állítani a gondolatainkat, csendben tudunk lenni. Az értelemnek a csend unalmas. Pedig a csendben van az igazi Erő, ami belülről jön. Ha megtanuljuk magunkban a jót táplálni, akkor a pozitív energia áramlik bennünk, így megváltozik az egész életünk. Meg kell tanulni szeretni magunkat ahhoz, hogy boldogok legyünk. El kell kezdeni magunkkal foglalkozni, meg kell teremteni a békét, a boldogságot, a saját mennyországunkat.

A spirituális úton ha valamit el akarunk érni, azért meg kell dolgozni, csak akkor kapjuk meg.

Gunagriha beszélt még a meditáció „komoly veszélyeiről” is, a futásról, a korán kelésről és a vegetáriánus táplálkozásról is. Mivel nincs lelki élet testi egészség és erő nélkül.

A lényeg: „Erőszakold magad, hogy jobb légy és szeress másokat, hogy jobbak legyenek!”

A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.

Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. 

Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket.

Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: – Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: – Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem, és nagyon figyelj! Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok, pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.

Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van, és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.

A második lépés, hogy szeresd önmagad, és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: – Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni.
Ezt hívják magas önbecsülésnek

Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod, hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük, amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.

Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.

Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.

Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.

És végül, a nyolcadik: Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban! Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.
(Forrás: indiai népmese)

Tianmen a "Mennyország kapuja"

A kínai "Mennyország Kapujához" ezer lépcsőfok vezet

Kína a csodák és meglepetések hazája, ezért aki oda utazik, az bármire és mindenre számíthat, miközben varázslatos helyeket fedezhet fel.

Sok világrekorder helyet ismerhetünk a Földön, de Kína mindig tartogat meghökkentő meglepetéseket. Hol máshol is lenne a "Mennyország Kapuja", amin ráadásul át is lehet menni, mint Kínában. A "Mennyország Kapuja" egy természetes boltozat, melyet a több millió éves erózió alakított ki. Ez az égre nyíló hatalmas ablak az egyik legszebb helye az országnak, és mindenkit lenyűgöz, aki először meglátja.

A hatalmas, természetes boltív Hunan tartományban található Zhangjiajie várostól 8 kilométerre délre mintegy 1500 méteres magasságban. A nyílás magassága 131, szélessége 57 és hossza 60 méter. A természetes nyíláshoz ezer lépcsőfok vezet, ami körülbelül 30 perces fárasztó utat jelent felfelé.

De ha valaki feljut, a kilátás és a látvány végül minden áldozatot és erőfeszítést megér. A panoráma a csúcsról valóban inspiráló és izgalmas.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.com)

Repülés a "Mennyország kapuján"  keresztül - videó

forrás:TheMattSanner