A szellemi törvények - Az imagináció törvénye

Minden képszerû elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. Ha eközben a hittel szemben fellép az akarat, mindig a hit gyõz. A képszerû elgondolások esetében minden erõszakos igyekezet az ellenkezõ hatást éri el.
Minden ember képes arra, hogy elgondolásait képszerûen jelenítse meg. Egy gyermek a hallottakat vagy a látottakat csakis képszerûen tudja megjeleníteni. Minden jó építész elõször lelki szemei elõtt látja a kész házat, mielõtt még papírra vetné az elsõ vonalakat. Némelyek azonban hagyták ezt a természetes velünk született képességet "elaludni", mert már csak álmukban használják, de bármely pillanatban újra lehet ébreszteni.

A kép a tudatalatti és a lélek nyelve. A kívánt végeredményt képszerûen teljes részletességében ajánlatos kidolgozni, színesen és az eredeti környezetben kell elképzelni, majd egyre pontosítani, egyre aprólékosabban kidolgozni. A kép természetesen akár film is lehet.
A belsõ képek életünk nagy részét meghatározzák. Ha egy bizonyos képet vagy elképzelést nem tudatosan hívunk elõ tudatunkba, akkor a tudatalatti a belsõ raktárt, a "belsõ képtárat" veszi elõ, és ezeket a képeket valósítja meg. Ezért ajánlatos a kívánt végeredményrõl tiszta képet alkotnunk. Ezeket a képeket újra és újra tudatunkba emeljük, és ott lehetõleg sokáig megõrizzük. A kívánt végeredménnyel ellentétes képeket tudatosan ki is "olthat­juk" belsõ képtárunkból, vagy egyszerûen lecserélhetjük elképzeléseinkre.
Képzelõerõre van szükségünk ahhoz, hogy a kívánt végeredményt képszerûen meg tudjuk jeleníteni, és ezeket a képeket szemünk elé tudjuk varázsolni. Minden gyerek képes erre, ám idõvel elveszítjük ezt a képességünket, mert alig-alig használjuk. Ám mindaz, amit elfelejtettünk, újra felidézhetõ.
A következõ dolgokat tudjuk képszerûen megjeleníteni:

• konkrét tárgyakat
• absztrakt fogalmakat és értékeket
• cselekvésfolyamatot vagy filmet
• önmagunkat

A megjelenítéshez alkalmazhatjuk a vetítõvászon ­technikát, ami azt jelenti, hogy magam elé képzelek egy üres vetítõvásznat, és hagyom, hogy a kívánt végeredményrõl szóló film vagy képsor megjelenjen rajta. Ha az nem elég, akkor ajánlatos egy valóságos képet beszerezni, legyen az akár egy újságkivágás, egy fotó vagy egy kollázs.
Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyûlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia. Minél tovább és minél gyakrabban jelenítem meg szellemi képernyõmön a képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia.
Fontos az is, hogy a kívánt végeredménnyel azonosuljak: hogyan fogok érezni, hogyan fogok viselkedni, ha az általam elképzeltek megvalósulnak.
Ha a kép kellõképpen eleven, önállóvá válik, ami azt jelenti, hogy kezdetben én döntök a részletek felõl, ám lassanként maguktól jelennek meg lelki szemeim elõtt, mígnem azáltal, hogy újra meg újra elképzelem, végleges formát öltenek.

Ha ilyen kép lebeg lelki szemei elõtt, és néhány percig meg tudja tartani, akkor az szellemi szinten már meg is valósult. Minthogy minden változáshoz energiára van szükség, ezért a fizikai megjelenítéshez megfelelõ mennyiségû energiát kell mozgósítani és a képpel összekötni. Egy egyszerû változást egyetlen üléssel meg lehet valósítani, nagyobb dolgokhoz alkalmasint akár száz ülés is szükséges lehet. Ez szellemi szinten is ugyanúgy mûködik, akár a fizikában.
Amint készen van a kép, és elegendõ energiával van feltöltve, akkor még "magamévá kell tenni". Birtokba veszem oly módon, hogy azonosulok vele, érzem, miként érzem majd magam, és látom, miként fogok majd viselkedni. Mindenekelõtt végtelen hálát érzek azért, hogy elképzeléseim beteljesülnek. Ezután mindent teljesen elengedek, hogy a kép manifesztálódhasson.
Talán arra gondol, hogy mostantól kezdve semmi sem lehetetlen. Ez abban az esetben igaz, ha képes elegendõ energiát mobilizálni. Csupán az ön által mobilizált energia mennyisége szab korlátokat. Végtelen és kimeríthetetlen energia vesz körül bennünket, ám ebbõl csupán annyit tudunk mozgósítani, amennyit képesek vagyunk felfogni. Tudatunk kitágításával megnöveljük a felhasználható energia mennyiségét.
Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy csak azt tudjuk fogadni, aminek jövetelét már látjuk lelki szemeinkkel. Amint látom a kívánt végeredményt, szellemiekben megteremtem, és a mentáltréningek segítségével a fizikai szinten is megjelentetem. Ez lehet egészség, valamely probléma megoldása, sze­retet, munkahelyváltás vagy spirituális fejlõdés. Ezek mind-mind a teremtés tökéletes ideái, ame­lyek nyomban megvalósulnak, mihelyt tudatomban rögzítem õket!!!

Ehhez két erõre van szükségem:

• képzelõerõ
• megjelenítõerõ

A képzelõerõ közvetíti a képeket, éspedig vagy az emlékezetbõl, vagy pedig a képzeletbõl. A megjelenítõerõ ezeket a képeket szellemi képernyõnkre varázsolja, és ott rögzíti. Minél pontosabban képzelek el valamit, és minél hosszabb ideig tartom ezen a szellemi képernyõn, annál több energia árad, és annál gyorsabban fog a fizikai síkon is megjelenni.
A képszerû megjelenítés nem olyan látást jelent, mint amit két szemünk kínál. Mindenki képes rá, sõt nem is lehet meg nélküle, mert a képszerû megjelenítés a "tudattalan nyelve". Csupán arról van szó, hogy ezt tudatosítsuk. Sokat segít, ha úgy teszünk, mintha látnánk ezeket a képeket, és minden apró részletükkel együtt alaposan megszemléljük: hogy néznek ki, milyen színeket, milyen formákat észlelek, milyen érzéseket keltenek bennem?
És ezzel eljutottunk a "belsõ megéléshez". Így tudom a testemben végbemenõ történéseket, folyamatokat észlelni és irányítani: gondolataimat, anyagcserémet, vérkeringésemet, emésztésemet stb. Felismerem, hogy én nem a testem vagyok, az csupán létem egyik kifejezõdése, és én határozom meg, hogy mi történik. Én uralom a testem!
A kívánt végeredményt a lehetõ legprecízebben, legpontosabban ajánlatos megformálni, miként egy operatõr dolgozik, aki a látottakat filmre rögzíti. Tehát a "sors-fotósnak" olyan tisztán, világosan és tökéletesen kell megfogalmaznom kívánságomat, hogy képes legyen a kívánt állapotot megteremteni.

Nem azt kapjuk ugyanis, amit kapni akarunk, hanem azt, amit megrendelünk!
Minél pontosabban kifejezésre juttatom kívánságomat, annál pontosabban tudja a sors az ekképpen megalkotott képet fizikai szinten manifesztálni! Minthogy ezek a ,,belsõ képek" határozzák meg az életünket, az adott képeket ellenõriznem is kell magamban, hogy vajon pillanatnyi állapotomnak megfelelnek-e.
A "belsõ képeknek" három fajtáját különböztetjük meg:

• Aktív képek.

Ezek azok a képek, amelyek az adott idõszakban tudatosan vagy öntudatlanul meghatározzák éle­temet.

• Latens képek.

Ezek azok a képek, melyek mélyen el vannak rejtve a tudatalattiban, melyeket tudattalanul érzékeltünk, vagy éppen szándékosan "felejtettünk el", és tétlenül pihennek bennünk, mígnem egy speciális helyzet éltre nem kelti õket.

• Óhajtott képek. Ezek azok a képek, amelyekre nagy szükségünk volna az életben, mert építõ jellegûek, és személyiségünk fejlõdésére jó hatással volnának, ám nincsenek meg!

Ezeket a képeket kellene megteremtenünk ahhoz, hogy beteljesedett életet élhessünk.

Az aktív és a latens képeket rendszeresen ajánlatos ellenõrizni, hogy vajon raktározásuk még mindig kívánatos-e. A fölöslegessé vált, túlhaladott képeket, programokat és magatartásmintákat mentálisan újra át kell élni vagy fel kell oldani. Mert ezek is megvalósulnak, és fölöslegesen vesznek el tõlünk energiát.
A festõ azt a képet festi, amelyet önmagában lát. Az élet hasonlóképpen jár el: megteremti azokat az életkörülményeket, amelyeket mi "belsõ képként" látunk és rögzítünk.

(Kurt Tepperwein)