Túlságosan nagyra
értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékérõl.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: "...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: "...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.
A hit "belsõ tudás", amely nem külsõ bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belsõ felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erõnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amirõl az ember legbelül mélyen meg van gyõzõdve. A gyógyító hit már nem a külsõ látszatra figyel, hanem a belsõ létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.
Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek elõidézõje, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a "kitartó hit" fontosságát. Elõfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erõsítgetni hitünket.
A hit "belsõ tudás", amely nem külsõ bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belsõ felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erõnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amirõl az ember legbelül mélyen meg van gyõzõdve. A gyógyító hit már nem a külsõ látszatra figyel, hanem a belsõ létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.
Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek elõidézõje, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a "kitartó hit" fontosságát. Elõfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erõsítgetni hitünket.
A hit tehát nemcsak azt
jelenti, hogy igent mondok az igazságra, a valóságra, hanem bizonyos is vagyok
benne, és amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki
csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét,
ha már be is takarította.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezõjében, mint amit el kíván érni. A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövõbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erõ számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erõ most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdõdik. A kitartó hit, mint a belsõ valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetõvé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtõdik a kívánt állapot:
"Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek."
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezõjében, mint amit el kíván érni. A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövõbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erõ számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erõ most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdõdik. A kitartó hit, mint a belsõ valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetõvé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtõdik a kívánt állapot:
"Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek."
