Mit tudtak az ősi kultúrák gerincét alkotó
csillagász-fizikus papok, a hipnózissal, kristályokkal, szín és hangterápiával
gyógyító beavatottak, amit mi, modern technokraták elfelejtettünk?
Talán azt, hogy a tudománynak, a művészetnek
és a vallásnak egyazon látnoki energiából kell táplálkoznia, együtt kell
részévé válniuk a nagy Egésznek ha az emberiséget valóban a haladás útján
akarják tartani.
Egy új kozmikus világkép születésénél
bábáskodunk valamennyien: a kozmosz nem egy gigantikus, halott mechanizmus,
melyben az élet megjelenése csupán egy apró planétára korlátozott, véletlen
balesetnek tekinthető. A világegyetem egy hatalmas, többdimenziójú, élő
hologram, hatások, információk, fényrészecskék, energiamezők és elektromágneses
erőterek lüktető, egymással szoros szimbiózisban működő egysége. Minden, ami
létezik, minden, ami mi vagyunk, minden, amit cselekszünk, életbevágóan
összeköt bennünket minden mással. Nincs külön lét és tudat, nincs külön test,
szellem, és lélek. A megfigyelő és a megfigyelt, a tánc és a táncos egy és
ugyanaz. A világegyetemben minden együtt él, változik és változtat, és minden
manifesztáció mögött az abszolút Akarat a Teremtő Szellem időtlen rendje lakik.
(Bistey Zsuzsa)
