Szabadság, zene és természet. Jeszenszky Istvánnak ez a három kincs annyira fontos, hogy attól sem riad vissza, ha nyolc évig áram és összkomfort nélkül kell élnie egy erdőszéli házban. A spirituális oázishoz ma már Amerikából is érkeznek zarándokok.
Jeszenszky István – a külföldieknek csak István Sky – a dús természet közepén, a Kék turistaút mellett lakik Szentbékkállán. A kertkapun imakerekek, a ház előtt az ország legszebb panorámája terül el. Az egyik fára azt írták: Ölelésfa. Amikor megérkezünk fotós kolléganőmmel, Németh Gabriellával, a magas, rikító kék szemű István vidáman megölel minket. A fürdőkád a konyhában van. Amíg felocsúdunk a hely varázsából, házigazdánk zenés meditációt tart nekünk, ősi húros hangszereken, sarodon és citerán játszik, hangtálat kongat, énekel, mantrákat mormol. Minket is megénekeltet: „Vagyok, aki vagyok, Napnak fi a vagyok.”
István nagyszülei falun laktak az Őrségben, gyerekként a természet szeretetét náluk szívta magába.
– Varázslatos volt. Legeltettem a Muki tehénkét, közben citeráztam neki – mondja. – Ott tanultam meg gitározni is, egy tíz évvel idősebb, fekete hajú tündérlánytól.
Szülei villamossági iskolába küldték Istvánt, de akkor már csak a zenélés érdekelte. Mivel a kollégiumban nem gyakorolhatott eleget, a végén a betegszobába vonult el gitározni. Utána utcazenélésből élt, színházakba, fesztiválokra hívták, Bécsben gyerekeknek zenebohóckodott. A bázeli zeneakadémia workshopján ismerkedett meg Ustad Ali Akbar Khannal, aki bevezette az indiai zenébe. Amikor Delhiben egy koncerten újra találkoztak, a sarodművésznő, Sharan Rani tanítványául szegődhetett.
ZENÉLT A DALAI LÁMÁNAK
Tizenöt évig tanult Indiában.
– Keleten a mester eltartja a tanítványait, eteti-itatja, cserébe alázattal, szeretettel szolgálják – magyarázza István. Napi nyolc órát gyakoroltak. Ha elfáradt, tanítója felküldte a Himalájába, hatezer méter magasba a hangszerével, hogy egy hindu templomban meditáljon. Akkor tanulta meg, hogy a gyakorlás ima: zenélés közben békés és boldog, a zene híd az ég és a föld között.
A „Tibeti asszonyok éve” alkalmából játszhatott háromszáz lámának, köztük a dalai lámának is. Hangtálas meditációt tartott nekik. Mivel az előadást egy olyan fotókiállítással kötötték egybe, ahol a képeken a kínaiak tibeti asszonyokat mészároltak le, a következő évben a kínaiak betiltották a rendezvényt.
Avatar Szív Mantra - videó
Mestere halála után István végigzenélte a világot. A maja indiánoknál négy évet töltött. A 2012-es „világvége fesztiváljukon” egyedüli magyarként lépett fel.
– Az előadásokon énekelek, zenélek, dobolok, tibeti mantrákat tanítok. Meg magyarokat! A külföldiek imádják a magyar rigmusokat – mondja mosolyogva, és azonnal dobolni és kántálni kezd: „Kéz a kézben, szerelemben, folyik a forrás az ölemben.”
A férfi hisz a zene gyógyító erejében. A japán alternatív gyógyítóra, Emoto Masarura hivatkozik, aki fotókkal igazolta, hogy a vízmolekulák például imádságok és klasszikus zenék hatására átrendeződnek. István azt vallja, hogy a tiszta, spirituális zene rezgése megnyugtat, és hasonló harmóniát teremt a vérben lévő vízkristályok között.
(forrás:noklapja.nlcafe.hu)
A Pillangó dala - videó
Jeszenszky István – a külföldieknek csak István Sky – a dús természet közepén, a Kék turistaút mellett lakik Szentbékkállán. A kertkapun imakerekek, a ház előtt az ország legszebb panorámája terül el. Az egyik fára azt írták: Ölelésfa. Amikor megérkezünk fotós kolléganőmmel, Németh Gabriellával, a magas, rikító kék szemű István vidáman megölel minket. A fürdőkád a konyhában van. Amíg felocsúdunk a hely varázsából, házigazdánk zenés meditációt tart nekünk, ősi húros hangszereken, sarodon és citerán játszik, hangtálat kongat, énekel, mantrákat mormol. Minket is megénekeltet: „Vagyok, aki vagyok, Napnak fi a vagyok.”
István nagyszülei falun laktak az Őrségben, gyerekként a természet szeretetét náluk szívta magába.
– Varázslatos volt. Legeltettem a Muki tehénkét, közben citeráztam neki – mondja. – Ott tanultam meg gitározni is, egy tíz évvel idősebb, fekete hajú tündérlánytól.
Szülei villamossági iskolába küldték Istvánt, de akkor már csak a zenélés érdekelte. Mivel a kollégiumban nem gyakorolhatott eleget, a végén a betegszobába vonult el gitározni. Utána utcazenélésből élt, színházakba, fesztiválokra hívták, Bécsben gyerekeknek zenebohóckodott. A bázeli zeneakadémia workshopján ismerkedett meg Ustad Ali Akbar Khannal, aki bevezette az indiai zenébe. Amikor Delhiben egy koncerten újra találkoztak, a sarodművésznő, Sharan Rani tanítványául szegődhetett.
ZENÉLT A DALAI LÁMÁNAK
Tizenöt évig tanult Indiában.
– Keleten a mester eltartja a tanítványait, eteti-itatja, cserébe alázattal, szeretettel szolgálják – magyarázza István. Napi nyolc órát gyakoroltak. Ha elfáradt, tanítója felküldte a Himalájába, hatezer méter magasba a hangszerével, hogy egy hindu templomban meditáljon. Akkor tanulta meg, hogy a gyakorlás ima: zenélés közben békés és boldog, a zene híd az ég és a föld között.
A „Tibeti asszonyok éve” alkalmából játszhatott háromszáz lámának, köztük a dalai lámának is. Hangtálas meditációt tartott nekik. Mivel az előadást egy olyan fotókiállítással kötötték egybe, ahol a képeken a kínaiak tibeti asszonyokat mészároltak le, a következő évben a kínaiak betiltották a rendezvényt.
Avatar Szív Mantra - videó
Mestere halála után István végigzenélte a világot. A maja indiánoknál négy évet töltött. A 2012-es „világvége fesztiváljukon” egyedüli magyarként lépett fel.
– Az előadásokon énekelek, zenélek, dobolok, tibeti mantrákat tanítok. Meg magyarokat! A külföldiek imádják a magyar rigmusokat – mondja mosolyogva, és azonnal dobolni és kántálni kezd: „Kéz a kézben, szerelemben, folyik a forrás az ölemben.”
A férfi hisz a zene gyógyító erejében. A japán alternatív gyógyítóra, Emoto Masarura hivatkozik, aki fotókkal igazolta, hogy a vízmolekulák például imádságok és klasszikus zenék hatására átrendeződnek. István azt vallja, hogy a tiszta, spirituális zene rezgése megnyugtat, és hasonló harmóniát teremt a vérben lévő vízkristályok között.
(forrás:noklapja.nlcafe.hu)
A Pillangó dala - videó
