2017. augusztus 17., csütörtök

Véletlenek összjátéka - SZINKRONICITÁS, vagy jelentős véletlen?



Mostanában folyton ugyanazok a számok bukkannak fel az életedben?!

... Ugyanazokba a rég elveszettnek hitt tárgyakba botlasz bele nap, mint nap?!

... Épp akkor hullik az öledbe egy madártoll, amikor rég nem látott szerettedre gondolsz?!

... Valaki a TV-ben, vagy a rádióban épp a te gondolatban feltett kérdésedre "felel"?!

... Foglalkoztat egy téma, és attól kezdve az a legszokatlanabb helyen jön szembe veled?! (Pl.

kvantumfizikáról ír a Blikk!! ...de tényleg!)


Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért éppen most történnek meg ezek veled?! Emlékszel még, hogy mit jelképeztek egykor az életedben ezek a számok, tárgyak, mondatok vagy személyek? Talán ugyanazt az üzenetet hordozzák ma is?... Hát, nagy valószínűséggel: igen!

Ezeknek a szinkroneseményeknek a célja, hogy a véletlen szerencse vagy a gondviselés által (nevezd, aminek számodra a legszimpatikusabb!) finoman a helyes irányba tereljenek. Mindig valami fontosra, valami elkerülhetetlenre összpontosítanak! Mindenütt megjelenek és makacsul felhívják magukra a figyelmet, mindaddig, amíg észre nem vesszed... és egy idő után tényleg nem lehet nem észrevenni őket!

A szinkronicitás olyan érzékelhető kapcsolat a tárgyak, események, és személyek között, aminek nincs felismerhető, konkrét oka, azaz a dolgok között nincs oksági viszony. Ilyenkor az anyagi világot áthatja egy párhuzamos létezési szféra, így a látszólag egymással össze nem függő események mintegy "véletlenszerűen" találkozhatnak. Pedig maga a szinkronesemény nem egyéb, mint jel, amely emlékeztet bennünket önmagunk belső és külső világának szétválaszthatatlan egységére.

A szinkronicitás a végtelenek olyan misztikus sorát hozza létre, amelyek egytől-egyig szorosan összefüggenek ugyan, viszont semmiféle emberi erő nem képes rájuk hatást gyakorolni! Bár a jelentős véletlen, és az aki kapja "bensőséges kapcsolatban" állnak egymással, a megjelenését mégsem irányíthatjuk, csak hagyhatjuk, hogy belépjen az életünkbe mint egyfajta magasabb rendű akarat. 

Mögötte olyan összekötőelv húzódik meg, amivel az események között oksági összefüggést, ha nagyon akarnánk, sem tudnánk kimutatni, mégis olyan világegyetemet feltételez, amelyben az egymástól látszólag független események előbb-utóbb egymást kiegészítő teljességgé formálódnak.... és miután megleltük végre ezt a rejtett összekötő elemet, az addig "véletlennek" hitt események hirtelen értelmet nyernek!

Tanulságos kis ezo-mese a következő történet, ami többféle formában látott már napvilágot, de a lényege ugyanaz:
Vegyünk gondolatban egy gigantikus méretű űr-kutyát, és helyezzük a Föld bolygóra úgy, hogy a feje Európára, a lábai mondjuk Afrikára, a farka meg Ázsiára essen. Na most, ha jön egy európai emberke és megvizsgálja a giga-űrkutyánk fejét, akkor elsősorban egy hatalmas nedvedző, puha orrot és egy nyálas nyelvet tapasztal, ami benne valószínűleg egy gusztustalan, ragacsos, nyirkos lény képzetét kelti majd. Azután jön az afrikai emberkénk, és megvizsgálja a kutyukánk lábát. Robosztus, égbetörő, hatalmas fenyegető karmokba végződő, amit ő az agresszivitás jeleként észlel majd. Ázsiai emberkénknek jut a pihe-puha, csóváló kutyafarok, ami szerinte igen barátságos lényt feltételez.
Mindhárman ugyanarról a dologról beszélnek, mégis a három különböző tapasztalat alapján három különböző dologként azonosítják!!
... Aztán jön a kis ázsiai emberkénk és meghúzza a gigakutya farkát, mire az Afrikában dühösen belemélyeszti a karmait a földbe, Európában meg egy óriásit ugat és vicsorog a fogaival.
Milyen megfigyelést tesz erre a három emberke? Bár még mindig három különböző dologról beszélnek, abban már egyetértenek, hogy ha az egyikre hatást gyakorolnak, az valamilyen rejtélyes oknál fogva változást fog kiváltani a másik kettőn is!...
...Hát gigakutya nélkül, de valahogy így látjuk mi is a körülöttünk lévő világot addig, amíg meg nem tanulunk analógiákban gondolkodni!

Vajon ki figyelt fel először a szinkronicitásra?

Hát, nem ma történt, az biztos! Szinte minden időjárás-változásra és egyéb környezetváltozásra utaló "előrejelzés", sámánisztikus jóslás a szinkronjelenségek megfigyeléséből származó tapasztalatokon alapult már réges-rég is.
Az első írásos emlékek az etruszk jóslás rendszerekig vezethetők vissza, bizonyítékként arra, hogy már ők is hittek a mindenség láthatatlan szervező erejében, és magától értetődőnek tartották, hogy a természet véletlenszerűnek látszó történései és az emberi élet eseményei szoros összefüggésben állnak egymással.
A kínaiak csontokat vagy teknős páncélt használtak a jövő faggatásához. Rájuk vésték kérdéseiket, majd tűzbe dobták őket és a rajtuk kialakuló repedésekből és törésekből jósoltak.
A JI KING és a Tarot is ezeken a jelentős véletleneken alapuló orákulumrendszerek, amik a tudattalanunk üzenetét tolmácsolják szimbolikus formában. A JI KING rejtélyesen megfogalmazott rövid kis anekdoták formájában "felel" a feltett kérdésekre. Ősi bölcsességet sugalló példabeszéd-szerű válaszai pedig elgondolkodásra késztetnek minden kérdezőt!
A Ji King "nyugati megfelelője" a tarot. Bár nyugaton igen ismertté vált, gyökerei sokkal régebbi civilizációkig nyúlnak vissza, és sokak szerint lapjai összetettebb értelmet hordoznak, mint a Ji King. 

Az ősi indiai filozófiák már nem csak a mindennapokat segítő jóslatokat látták a szinkroneseményekben, hanem a mélyebb értelmét is kutatták ezeknek a véletlen egybeeséseknek. A Rigvéda a következőképpen fogalmazta meg gondolatit, mindegy 3500 évvel ezelőtt: "A mindenséget fonalak végtelen hálója szövi át. A vízszintes fonalak a térben húzódnak, a függőlegesek az időben. A fonalak minden egyes kereszteződésénél egy-egy személy található." Ez az un. Indra hálója, aki az Idő Ura, ki kozmikus hálójával mindent összegyűjt és minden között spirituális köteléket képez.
Hérakleitosz logosz-elméletében is arról ír, hogy a világmindenség egy összefüggő rendszer, ahol a változások visszhangot keltenek, és újabb változásokat generálnak a rendszer teljes egészében. Az emberiség feladata pedig az, hogy feltárja ezeket a rejtett összefüggéseket.

Amikor a rész egyszerre egész is

A mai kvantumfizikai már megállapította, hogy egyes elemi részecskék egymástól nagy távolságokra szakadva is képesek a másik "párjukkal" tartani a kapcsolatot. Képesek a másikat ért változásokat felfogni, és akár reagálni is rájuk! Ez a jelenség a kvantumfizikában és a szinkronjelenségek területén ugyanúgy ismert.
David Bohm később tovább fokozta az "egymásról tudó részecskék" gondolatmenetet: azt állította, hogy a két részecske egymástól nem különálló létező, hanem igaziból ugyanarról az egyetlen részecskéről van szó - csak más szemszögből megfigyelve, valahogy úgy, mit a korábbi űr-kutyánk esetén.
Bohm szakított a Descartes-féle felfogással is. Ő inkább hologramhoz hasonlítja a világegyetemet; ezzel túllépett a szellem és az anyag, a belső és az anyagi világ klasszikus megkülönböztetésén. 

Egy holografikus lemez minden pici darabja tartalmazza a teljes képet, és ha a hologram egy része meg is semmisül, akkor a maradékból még újra rekonstruálható lesz a kép teljes egésze - ellentétben a fényképpel, aminek egy darabkájából hiába is próbálnánk következtetni az eredeti egészre! A hologram teljessége tehát annyit tesz, hogy a rész egyszerre egész is, így a holisztikus elképzelés már megengedi a látszatra független, de egymással mégis kapcsolatban álló események létezését. 

A hologram óriási előnye még a hatalmas információ-tároló képessége; szinte végtelen mennyiségű adatot képes megőrizni. Minden információ holografikusan rögzül, a legkisebb infó-részből is következtetni lehet az egészre. Minden apró részben benne van a nagyra jellemző összes információ!

Combs és Holland fizikusok szerint is a szinkronicitás olyan kozmoszt feltételez, amelyben "látszólag össze nem függő események szövődnek egymásba, így hozva létre a világ megszakítás nélküli szövetét!"
A Sheldrake féle- formáló mező elmélettel szintén számos, a hétköznapi élet során előforduló egybeesést értelmezhetünk. Ennek a mezőnek a feladata, hogy az egész élő szervezet fejlődését irányítsa, alakját megformálja, viselkedését megszabja és az emlékeit elraktározza. 

Valószínűleg a morfogenetikus mező létével magyarázható az a különös véletlen is, hogy Darwin és a maláj szigetvilágban élő Wallace egy időben vetették fel a evolúcióról szóló elméletüket, és azok tartalmilag is szinte azonosak voltak. Másik híres egybeesés a differenciálszámítás "megszületése", amelyet Sir Isaac Newton és Leibniz egymástól igen távol, de szinte egy időben dolgozott ki.

Észrevetted a fenti összefüggéseket?! Szövet ~ hálózat ~ Indra kozmikus hálója ~ összefüggő világegyetem!! Mindegy, hogy melyik korszakot emeljük ki, a lényeg ugyanaz! 

Ma már végre kezd megdőlni a fizika korábbi felfogása, miszerint két eseménynek csak akkor lehet köze egymáshoz, ha kimutatható közöttük az oksági kapcsolat. Új mítoszok keletkeznek, amelyek más magyarázatot keresnek a dolgok működésére. Ma már kezdjük újra visszaszerezni azt az érzékünket, hogy észrevegyük a mindennapi élet apró csodáit!

Mit mond a szinkronicitásról a lélektan?

A ma szinkronicitásnak nevezett jelenséget századunk elején Paul Kammerer osztrák biológus kutatta és osztályozta először szigorúan tudományos, statisztikai módszerekkel. Úgy vélte: "semmi sem ostobaság, csak következetesen kell kutatni."

Nem sokkal később C. G. Jung is tanulmányozta ezeket a rendszereket. Tulajdonképpen ő hozta be a szinkronicitás fogalmát a mai köztudatba Kammerer, Leibniz és Arthur Schopenhauer korábbi megfigyelései alapján, és nevéhez fűződik maga a "szinkronicitás" elnevezés is. 

Nagy hatást tettek Jungra Einstein számításai is, főképpen az, hogy mekkora mennyiségű energia rejtőzhet egy ici-pici atomban. Éppen ennek hatására gondolkodott el azon, hogy a lélek éppoly bonyolult és rejtett, mint egy atom, ezért legalább annyi energia szunnyadhat benne, várva a lehetőséget a "kiszabadulásra". Ezen a ponton kezdett el körvonalazódni benne a szinkronicitás lélektani működése és hatása, de tisztában volt azzal, hogy itt nem csupán lélektani, hanem egy sokkal bonyolultabb kérdésről van szó.

Jung a szinkronicitás fogalmát olyan egybeesések leírására alkotta meg, amelyek az ember életében sorsfordulót jelenthetnek. Felismerte, hogy az egybeesések egyik fő jellemzője, hogy az érintett személy összefüggést fedez fel az anyagi valóság történései és a tudatában lezajló események között, azáltal, hogy észrevesz bennük valamilyen közös vonást, ami számára fontos üzenetet hordoz. Mivel elmélete szerint a tudattalan kapcsolja össze az embert a valóság holisztikus alapjával, így a szinkronicitásban találta meg a lehetőséget arra, hogy közös alapon egyesítse a belső emberi természetet és a külső anyagi világot, melyben az "üzenethozók" Jung híres archetípusai. 

Ezek az archetípusok a lélekenergia összesűrűsödései, a tudattalan mélyén szunnyadva egyetemesek, ahogy azonban felemelkednek a tudatküszöb felé már egyedi formát öltenek, és jelképes tartalmat kapnak. Pl. az Ősanya archetípusa több sajátos módokon is megjelenhet: lehet régi kőszobor-istennő, medve, nyúl, tehén vagy akár termőföld, mély kút stb... Az Ősanya archetípus (és bármely más archetípus is) valójában egy, ami a tudatban számos alakot ölthet!

Az archetípusok mindaddig ott szunnyadnak az emberben, amíg nem adódik olyan helyzet, amely "életre kelti" őket.... és ha egy archetípus működni kezd, akkor bizony szinkronicitás-eső hull a nyomában!

A szinkronicitás nem-okság elven alapuló természetét Jung a kvantumfizikus Wolfgang Paulival közösen kutatta. Jung és Pauli felvetették, hogy a klasszikus fizika megszokott hármasát - a teret, az időt és az okságot - ki kellene egészíteni egy negyedik elemmel: a szinkronicitással, ami az okság ellenpólusa lenne, mivel nem oksági elven működik. Paulinak egyébként is ezernyi lehetősége volt, hogy a körülötte történő "különös véletleneket" tanulmányozza: hírhedt legendák keringtek arról, hogy mi minden "bevonzott" élete során.

Még egy érdekesség, amit azóta a kutatások igazolni is látszanak: A Krisztus előtti utolsó évezredig tartotta magát az a szemlélet, hogy a jobb agyféltekében egy rejtett beszédközpont működik, ami a bal féltekén találhatótól teljesen független. Ez a ma "másodlagosnak" tekintett beszédközpont akkor elsődleges szerepet töltött be, és utasításokat adott a bal félteke beszédközpontjának a két féltekét összekötő idegpályákon keresztül. A bal félteke (a tudatos én) hallotta ezeket az utasításokat, de úgy érzékelte, mintha az üzenetek kívülről "érkeztek" volna - így azt Isten hangjának vélték. 

Az új tudat kialakulása azonban végleg elnémította a bennünk lévő isten hangját! Az agy olyan komplex egésszé vált, amelyben a két félteke közötti információcsere mind nagyobb hatásfokkal zajlott, és az istenek hangja lassan a múlté lett. Mára a jobb agyfélteke beszédközpontjából csak hírmondó maradt, bár Barbara Honegger épp ezekben a jobb agyféltekében szunnyadó mély struktúrában véli felfedezni az álmok, a szinkronicitás és egyéb más paranormális jelenségek forrását is, mint pl. a telepátia, a prekogníció, vagy a pszichokinézis, amik szintén a szinkronicitás különös esetének tekinthetők. 

A telepátia pl. a szinkronicitások egyik lehetséges formája ahol két v. több személy között jön létre szinkronkapcsolat. Maga a görög szó is azt jelenti "távol" "érzékelni", és 2 vagy több személy elméje közötti közvetlen kommunikációt takar. Valószínűleg egyfajta evolúciós védekezi rendszer volt korábban, de mára szinte teljesen elcsökevényesedett.

Becses, kis csodáink

"A szinkronicitások azok az apró kis csodák, amelyeken keresztül
az egyébként láthatatlan tudat megnyilvánul életünkben."
(Frank Joseph)

Szinkronjelenségek jóval gyakrabban előfordulnak velünk, mint ahányszor ténylegesen tudatosodnak bennünk. Mivel a szinkronicitás pillanatai igen illékonyak, mulandók, ezért nagyon könnyű figyelmetlenül átsiklani felettük! Vajon hány ilyen eseményre legyintettél már rá Te is, hogy "Ááá, ez csak véletlen!"?
Csakhogy ezek a hétköznapi, véletlennek tűnő egybeesések rendszerint jelentenek valamit! Ha végiggondoljuk életünk időszerű kérdéseit, akkor megvilágosodhat számunkra ezeknek a történéseknek az értelme.

A szinkronicitás jelensége összekötő kapocs közted és a saját nem-materiális világod, vagy Felsőbb Éned, Sorsod , Istened között (nevezzük bárminek is!)
A szinkronesemény idején a két dimenzió egy adott pillanatban fedi egymást, érintkezik, és az érintkezési pont épp te magad leszel! Frank Joseph szavaival élve: ez az a drámai pillanat, ami összeköti benned a mennyet és a földet.
Ő 4 éven keresztül folyamatosan vizsgálta a vele megeső szinkronjelenségeket. Évente kb. 100 eseményt jegyzett fel. Egyesek a feljegyzésük pillanatában ugyan jelentéktelennek tűntek, de évek múlva visszatekintve, és a többi eseménnyel összegezve már különös összefüggő képet adtak.

llyen szinkronjelenségek, mint apró kis csodák a Te életedben is százával előfordulhatnak, csak lehet, hogy eddig fel sem figyeltél rájuk! Pl. számodra jelzés értékű, figyelemfelkeltő számok, "beszélő" rendszámtáblák, szövegek, személynevek, tárgyak, "hozzád szóló" dallamok, idézetek, beszédtémák keresztezik az utad. Vagy valaki által csak úgy odavetett, de neked nagy jelentéstartalommal bíró mondatok hirtelen, a semmiből megjelennek az életedben, majd nem sokkal később különös jelentőséget kapnak!
Ha számokat kapsz, érdemes megnézned azok numerológiai tartalmát.
"Üzenethozók" lehetnek még természeti jelenségek, szivárvány, a semmiből jött eső, derült égből villámlás, vagy "mágikus" állatok, pl. pillangók, különleges madarak, madártollak stb... de ide tartozik az álmaid viszontlátása is a "valóságban".

A szinkronicitás mintegy utat nyit a létezés magasabb szintjei felé, és addig ismétlődik, amíg fel nem figyelsz rá! Ha viszont megérted a jelentős véletlenek üzenetét, azzal azt is megérted, ki is vagy valójában, hol a helyed a világban, és hogy merre tartasz utadon! 

A szinkronesemények sora így személyiségfejlődésünk új irányát is kijelölheti, amikor új lehetőségeket, új témákat, új barátokat és új hivatásbeli lehetőségeket sodor az utunkba. Rendszerint olyan jelként kapjuk őket, amik megerősítenek abban amivel épp foglalatoskodunk, vagy amin épp dilemmázunk, ha válaszút előtt vagyunk!

Én például pár évvel ezelőtt bármerre mentem, kristályokba botlottam. Használtan vettem egy könyvet, és ásványokat kaptam melléjük ajándékba. Egy új helyre mentem dolgozni, és épp egy kristályos lány lett a "társbérlőm". Megismerkedtem egy informatikusnak vélt emberkével, akiről később kiderült, hogy igaziból geológus.... és mindez 3-4 hét leforgása alatt! Na ezek után lettem én kristályterapeuta! :-)

Szinte éreztem!!...

A szinkronfigyelmeztetések többségét még mindig álom formájában kapjuk, függetlenül attól, hogy emlékszünk-e rá, vagy sem. Az álomállapot még olyan tiszta terep, amit nem szennyeznek külső hatások, és amiben a nem-oksági összefüggések könnyedébben megmutatkoznak, mint a való világban.
Ilyenkor ellazult tudattalanunk sokszor egymaga is képes megoldani a felmerülő problémákat, mivel az álom alatt sokkal inkább tudunk magára a jelenségre, és az általa jelzett problémára koncentrálni, mint nappal, amikor ezeknek a figyelmeztetéseknek a nagy része elvész a nappali aktív impulzusok között.

Ugyanez az álom alatt megélt "érzékelési-állapotot" köszön vissza nappal, a tudatos énünk uralta időszakban, mégis a tudat számára megmagyarázhatatlan intuíció formájában! Ilyenkor tudat alatt már előre érzékeljük az érkező eseményeket, de a tudat még képtelen felfogni a kapott információt. Olyan nem tudatos előérzetek ezek, amik már azelőtt fennállnak, hogy a cselekmény ténylegesen bekövetkezne, azaz ilyenkor az eljövendő események mintegy előrevetítik önmagukat.

Ugyanilyen előrevetített esemény lehet egy-egy szinkronjelenség is, amikor maga a "bevillanás" jóslatszerűen jeleníti meg a későbbi történéseket. Pl. az ember megérzi egy baleset bekövetkeztét, vagy a barátjára gondol és az közvetlenül utána felhívja telefonon, stb... és néha valóban az életünk múlik egy-egy ilyen véletlennek tűnő egybeesésen. Ilyenkor kénytelenek vagyunk elgondolkodni azon, mit is jelent az: véletlen!

Ezek a visszatérő személyes élethelyzetek különös üzenetet hordoznak, bár ezeket is általában csak az előrevetített esemény bekövetkeztével ismerünk fel!

Az álmokhoz hasonlóan a mítoszok is összekapcsolják a tudat és az anyagi világ szféráit, ezért nem meglepő, hogy a szinkronicitás lényegét az álmok és a mítoszok nyelvén ragadhatjuk meg a leginkább.
A szinkronisztikus egybeesések sokszor úgy jelennek meg, mintha egy, az embernél hatalmasabb lény rendezné így őket. Gondolhatunk akár egy szeszélyes istenre, vagy mitológiai alakra, aki azzal szórakozik, hogy saját elképzelése szerint alakítsa a dolgok menetét. A görögöknek ő Hermész, az amerikai őslakosság hiedelemvilágában a Coyote, a Nyúl, vagy a polinéziai szigetlakóknál Maui, a germánoknál Loki, az indiai mitológiában pedig Krisna. 

A nyugati kultúra számára Hermész, a görög isten a legismertebb. Ő az utazók és a tolvajok támogatója, de lélekvezető is, aki a lelkeket az alvilágba kíséri, és egyben ő az istenek hírvivője is. Legfontosabb jellemzője, hogy mindig két világ határán mozog, így életünkben az átmenetek idején kap kiemelt szerepet.

Teremts helyet a csodának!

Ha azok közé tartozol, akik még nem emlékszenek az álmaikra, akkor meditációval is teremthetsz magadnak "szennyeződésmentes" tudatkörnyezetet. A meditáció ugyanis kiváló lehetőség arra, hogy eltávolíts minden mentális szemetet, ami az elmében felgyülemlik.
Biztos lesznek a környezetedben, akik már gyakorlottabbak a meditáció terén, de nem kell megijedned, ha te nem traszcendálsz minimum háromszor egy meditáció alatt! :-)

Ma már tudjuk, hogy nyilvánvaló kapcsolat áll fenn a szinkronicitás és a meditáció között: minél mélyebb meditációs állapotba jut valaki, annál több szinkronisztikus egybeesés történik vele. A belső nyugalmi állapotot kihasználva, és a logikát megkerülve a tudattalan utat mutat a megoldás felé, ebben a pihenő elmeállapotban pedig könnyebben értelmezhetővé válnak a bonyolultabb összefüggések is. 

Egy kutatócsoport a Maharishi Európai Kutatási Egyetemen EEG segítségével az agykéreg számos pontján mérte az agyhullámokat alvás közben, éber állapotban és a Maharishi-féle transzcendentális meditáció során. Kimutatták, hogy az agyhullámok a meditáció alatt egymáshoz igazodnak és kiegyensúlyozódnak mindkét agyféltekében.

A megváltozott tudatállapotok behatolnak a kozmosz mechanizmusába és szinkronjelenségetek hoznak létre, így ha rendszeresen gyakorlod a meditációt, észre fogod venni, hogy a szinkronicitások is megszaporodnak az életedben (vagyis azok eddig is ott voltak, csak most már érzékenyebben felfigyelsz majd rájuk!)

Még egy praktikus tipp, ami nem csak a kezdők számára lehet hasznos: ez a napló-vezetés, amibe leírhatunk minden kisebb-nagyobb jelentős véletlent, sőt akár az álmainkat is, mert velünk ellentétben, a naplónak évek múlva sem kell Cavinton!
Sőt már maga az írás folyamata is jelet küld a tudattalannak, ami kiélezi a figyelmünket, ezzel felerősíti a további észlelések lehetőségét. Később visszaolvasva pedig segít tudatosítani a történéseket.

(forrás: http://spiritterapia.uw.hu)

Kalo Jenő - Szinkronicitás - videó