Ember tudod-e, hogy ki vagy?

Ezt a kérdést most elsősorban azoknak tenném fel, akiknek már volt test-elhagyásos élményük, akik már megtapasztalták azt a fajta különválási képességüket, amikor a testüket kívülről látták, ugyanakkor érezték a testben önvalójukat. Amikor kívülről látod magad, akkor látod azt, akiben létezel, de érzed, hogy aki testként ott van, az nem egyezhet meg veled, mivel Te kívülről vagy képes látni önmagad.

 

 
Akkor én most ki vagyok? 

 

Használod ezt a kis bőrzacskót, vagy vizeskorsót - kinek mi a kedves-. Te azonos vagy a testeddel, aki egyszer megszületett, és egy rövidebb-hosszabb idő után megválik tőled. Miért is vált fontossá azt a kérdést taglalni, hogy tudja-e az ember, hogy kicsoda? Miért fontos azt megtapasztalni, hogy nem vagy azonos azzal a földi, biológiai csoda-komplexummal, ami csak a lakóhelyed, de nem önvalód, nem a létezésed? Milyen érdek fűződik ahhoz, hogy sose ébredj rá, hogy nem csak az anyagi tested van?

 

 Amint megéreznéd, hogy Te egy különálló lélekfátyolként is képes vagy létezni, akkor rá kell jönnöd arra, hogy a létezés nem feltétlenül a fizikai megjelenésedhez köthető. 

 

Mi ennek a jelentősége? 

 

Abban a pillanatban, ha ennek a felismerésnek a tudatában vagy, máris nem olyan súllyal esnek a latba a dolgok itt a földön: a fájdalom, szenvedés, vágyak, értékrendek. 

 

Miért is van ezekre szükség? 

 

Ezen keresztül valósulnak meg a földi létezés tapasztalásai. Olyasmi, mint az elmélet és a gyakorlat. A lélek és a szellem az anyagban tapasztal, ezért jött a földre. Tapasztalás nélkül minden csak fantazmagória. 

Ha jól belegondolunk, az egész létezés egy gondolat, egy fantázia szüleménye. Végső soron egyek vagyunk a holografikus anyaggal, amiben a lélek tapasztal, és a szellem irányít. A lélek képes létezni megnyilvánulatlanként, az anyag viszont a szellem törvénye nélkül, és a lélek motivációja nélkül sosem jön létre, mert az egész univerzumot, mint egy csodálatos gondolkodó agy lenyomatát a teremtő gondolat hozta létre. 

Ahány gondolkodó lény, annyi különálló csodálatos univerzum létezik. Mivel több, mint 200 milliárd csillag ragyog az általunk ismert égbolton, nem égbe kiáltott szó az az elképzelés, amit az ó-egyiptomi főpapok vallottak, miszerint mindannyian egy fénylő csillag vagyunk az univerzum égboltján.

-  Jakab István  -

- - - - - 

 

 Ki vagy te? - videó

forrás:Sándor Weöres - téma

Ki vagy te?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz:
tulajdonképpen lényed ott kezdődik.

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel,
önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyú, mely szükségleteid őrzője
is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen.
De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor
te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely
fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi
fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet
pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, „nem-én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen:
tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

 

(Weöres Sándor: A TELJESSÉG FELÉ - részlet)