Egyre gyakrabban vágyom az erdőbe. Mintha valami hívna a fák közé, és ez a hívás lassan háttérbe szorít minden mást. Különös nyugalom és öröm jár át, amikor az erdőben sétálok, hallgatva a madarak hangját, a lombok susogását, a szél játékát az ágak között. Ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg bennem:
Mit tanít az erdő?
Mit suttog a szél? Mit mesélnek a madarak? Milyen bölcsességet őriznek azok a fák, amelyek közül némelyik már akkor is itt állt, amikor mi még nem is léteztünk?
.jpg)
fotó:Drazen Nesic
Ha figyelmesebben nézzük a körülöttünk lévő világot, rájövünk, hogy minden kapcsolatban áll egymással. Egy erdő nem csupán fák gyűjteménye, hanem egy élő rendszer, amelyben minden élőlény hat a másikra. Láthatatlan energiaszálakkal kapcsolódnak egymáshoz és mikor belépünk egy térbe, akár egy erdőbe, ezek az energiaszálak minket is bekapcsolnak ebbe az energiamezőbe. A tudomány ma már egyre többet tár fel ezekből az összefüggésekből, de a természet még mindig sokkal gazdagabb annál, mint amit első pillantásra látunk. Amikor belépünk az erdőbe, nem kívülállók vagyunk, hanem egy időre mi is részévé válunk ennek az élő közösségnek és megváltozhat bennünk valami. Mert ha csendben figyelünk, az erdő tanítani kezd…
Az erdő megtanít arra, hogy mindenki fontos.
A legnagyobb tölgy sem élhet a talaj gombái nélkül. A gombák sem élnek a fák nélkül. A lehullott levelekből humusz lesz, a korhadó fatörzsből új élet születik. Az erdőben nincs jelentéktelen élőlény. Ahogy az emberek között sincs.
Az erdő megtanít az együttműködésre.
A modern világ a versengést jutalmazza, az erdő viszont a kapcsolódást. A fák gyökérrendszerét összekötő gombafonal-hálózat révén tápanyagok és kémiai jelzések is áramolnak egyik növénytől a másikig. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy egy egészséges közösségben a kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint az egyének ereje.
Az erdő megtanít elengedni és arra is, hogy a halál is az élet része.
Minden ősszel lehullanak a levelek. A fa nem kapaszkodik beléjük, nem fél a téltől, hiszen tudja, hogy tavasszal új levelek nőnek. Milyen sok energiánkat emészti fel, amikor görcsösen ragaszkodunk ahhoz, aminek már ideje lenne távoznia. Egy kidőlt fa első pillantásra halottnak tűnik, pedig ekkor kezdődik egy új történet. Mohák, gombák, bogarak és madarak százai számára válik új otthonná. Az erdőben nincs valódi hulladék, minden átalakul.
Az erdő megtanít bízni és türelmesnek lenni.
A makk nem látja az ezeréves tölgyet, mikor növekedni kezd. Nem tudja, hogy egyszer eléri-e a napfényt, hatalmas tölggyé növekszik-e, vagy egy őz táplálékává válik. Mégis növekedni kezd, teszi a dolgát. Nem egy év alatt lesz hatalmas fa és az erdő sem egyetlen tavasszal születik. Időt kell adni a teremtéseinknek, mert gyakran a legfontosabb dolgok lassan nőnek.
Az erdő megtanít arra, hogy nem kell tökéletesnek lenni.
Egy természetes erdőben a fák összevissza nőnek, s némelyek girbe-gurbák, ágaik letörnek, villám csap beléjük, sebeket viselnek. Mégis élnek tovább és természetes részei a nagy egésznek.
Az erdő megtanít arra, hogy elfogadd a helyed a világban.
Semelyik fa nem akar átmenni a másik dombra. Ott bont gyökeret, ahol életre hívta a mag, s onnan nő az ég felé. Nem lázad az ellen, ahová a magja hullott, nem a körülményeit hibáztatja, hanem abból bontakozik ki, amit kapott, bízva a Jóistenben, hogy nem véletlen pottyantotta le oda.
Az erdő megtanít jelen lenni.
A szarvas nem a tegnapi hibáin gondolkodik, a mókus nem a jövő heti problémáitól szorong. Az állatok jelen vannak, reagálnak.
Az erdő megtanít sokféleségben élni.
Egy egészséges erdőben nem egyetlen faj uralkodik. Együtt élnek a fák, cserjék, gombák, rovarok., madarak és nagy vadak. Mind mások és éppen ettől válik az erdő ellenállóvá. Az emberi közösségek is akkor a legerősebbek, amikor a különbözőségeket nem eltüntetni akarják, hanem megtanulnak együtt élni velük.
Az erdő megtanít arra, hogy talán a láthatatlan a legfontosabb.
Amikor belépünk az erdőbe sokszor csak a fákat és a növényeket látjuk. Pedig a talajban sokkal nagyobb élet zajlik, mint fölötte, ami az egész rendszert fenntartja. Az ember életében is a legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok. A bizalom. A szeretet. A hit. Az összetartozás. Nem lehet őket megfogni, mégis ezek tartják egyben az életünket, ahogyan az erdőt is a szemünk elől rejtve összefonódó gyökerek és gombafonalak.
- Írta: Filotás Mária - ezoportal.hu -
- - - - - - -
Magyarország Csodái - Gemenci erdő - videó
forrás:Csodás Magyarország
