AZ ÉRTELMI ÉN ELEMZÉSE I.

A test és az érzelmi adottságok boncolása nem járt "Én"-ünk nyomának végleges kimutatásával. Az ember testétől felszabadítva: lélek lesz. Ennélfogva tovább kell az "Én"-t nyomozni, tovább kell arra törekednünk, hogy megkülönböztessük a valódi Én-tudatot, az őt beborító fátyoloktól, hogy az észt megismertessük önmagával és hogy a vizsgálat céljára megjelenítsük. Ezzel az emberi természet utolsó főalkatrészéhez: az értelemhez fordulunk. Az értelem és tartalma között kapcsolat áll fenn. Ezt kell most megvizsgálnunk.

Mindenekelőtt azt kell világosan megállapítanunk, hogy az "értelem" szót a következőkben arra használjuk, hogy azoknak a gondolatoknak, eszméknek, fogalmaknak, benyomásoknak és szellemi behatásoknak összegét jelöljük meg vele, amelyek a tudaton mennek keresztül. Nem használjuk itt arra, hogy a megkülönböztető és válogató értelemnek azt a magasabb rendű képességét jelöljük meg vele, amely a gondolatokat mérlegeli és döntőbíróként lép fel, hogy a gondolatok és igazságuk fölött ítéljen.
Ki vagyok én? Én vagyok a gondolkodó értelem? Ezt a helyesen alkalmazott kérdést az ember az elmélkedésnek önmaga felé fordításával oldhatja meg - mert így jutunk el idővel megmentésünk jelszavához, amennyiben gondolkodás révén az igazsághoz közelebb kerülünk.
Csaknem valamennyi bizonyíték, amelyet a testre alkalmaztunk, itt ugyanúgy felhasználható.
Igen fontos az a megfontolás, amely a birtokos jelentés természetes, automatikus és ösztönös használatára utal, amikor az ember értelmére hivatkozik. Sohasem mondja az ember: "agyam ezt vagy azt gondolja" vagy "agyam Los Angelesbe utazik" - hanem a természetes ösztön arra kényszerít, hogy így szóljunk: (én) "ezt vagy azt gondolom" vagy (én) elutazom Los Angelesbe". Ha bölcseleti úton megfigyeljük, hogy miért használja az ember ezeket a kifejezési formákat, ráeszmélünk, hogy egy belső, élő "Én" - amely lényegében az agytól független és ezért anyagszerűtlen - tudata az, ami ezt mint logikus szükségszerűséget kiszabja. Ennek a pontnak alapos felismerése mutatja az úgynevezett "tudatalatti" valóságát és segít hozzá, hogy a tudatba emeljük fel.
A gondolatok még szélesebbre tárják szárnyukat, még gyakrabban hullámzanak, mint az érzelmek és változásukban semmiféle állandó "Én"-t nem mutatnak. Akár tárgyi forrásból származnak a gondolatok és érzékek közvetítette tényeken alapulnak, akár az alanyi és végső tudatos forrásokból fakadnak: mindig a mulandóságnak ugyanazon törvénye alá esnek, amely az érzelmeket is irányítja, és így semmiféle állandó Énséget nem mutatnak fel. Ezenfelül pedig értelmi képességünk időről-időre változik a nap folyamán a külső környezet váltakozó befolyása alatt és az embernek az idén vallott véleményével egészen ellentétesek lehetnek azok, melyek a következő évben jelzik felfogását. Egyetlen gondolatot sem lehet tehát állandónak minősíteni: Csak az "Én" gondolata marad mindig ugyanaz.
Az állandó változásnak az a tulajdonsága, amelyet az érzelmeknél találtunk, éppolyan szembeötlő az értelemnél is. Ennek a változásnak higanyszerű mozgékonysága olyan gyors és szakadatlan, hogy az embert semmiféle határozott gondolatsor nem fejezheti ki. És az értelemnek ezt az át- és átszövődése egészen gépiesen történik. Eszmék, képzetek, felismerések, képzelődések és emlékek állandóan, mint forgó kerekek keringenek az agy kamrájában, ebben a csodálatos anyagban, amely koponyánk csúcsát elfoglalja. Gondolataink tehát csak egymás után következnek és nincs szakadatlan létük, amivel szemben az "Én", amelyhez tartoznak, állandó és minden ilyen változó gondolattal mindenütt ugyanazt a kapcsolatot tartja fenn.
Aztán az ember azt is mondja magáról: "Én gondolkodom!" És ezzel öntudatlanul bevallja, hogy van valami, ami ettől a folyamattól különállóan is megvan és a gondolatfolyamatot irányítja. A belénk ágyazott valóság, a természet, ezzel erősíti meg, hogy az értelem pusztán eszköz vagy műszer a mögötte lappangó gondolkodó használatában. Az ember homályosan felismer egy tudatot, amely a gondolatok, képzetek és emlékek végtelen sorát teremti és ismét elejti; elfogadja és ismét visszautasítja. Ez a tapasztalat nem lehet csalóka. Van valami bizonyosság Descartes híres mondatában: "Gondolkodom, tehát vagyok", ami ezt a megállapítást az élet egyik kétségbevonhatatlan tényévé teszi. A "gondolat" magában foglalja, hogy kell lenni valakinek, aki a "gondolkodó".
A külső tárgyak világa olyan valami, ami tudatunk számára részünkről történő bármilyen erőfeszítés nélkül kínálkozik - valami adottság. A gondolatok világa azonban cselekvő jelenlétünket, együttműködésünket és erőfeszítésünket követeli. És minthogy a fizikai testet ezek közé a tárgyak közé kell számítanunk, nyilvánvaló, hogy a test is a közvetlen szemlélhető dolgok címszava alá tartozik. A gondolati folyamatok mozgása azonban rendszerint megfigyelhetetlen - de mégsem történhetnék meg, ha az ember nem venne benne részt. Amikor az ember a szükséges belső erőfeszítést megteszi, majd megállapodik, hogy önmagán elgondolkozzék és a gondolati mozgást ugyanolyan módon állandósítja, mint ahogy a testet állandósította, az ember kezd hozzáidomulni ahhoz a mélyebb elemhez, amely a gondolat rugója és amely az utóbbinak másneműségét hirdeti. Mert minden gondolat az "Én"-tudaton belül keletkezik és ezért előtte nem merülhet fel. A gondolat nem más, mint az "Én"-tudat állandósított megnyilvánulása. És annak elismerésével, hogy az értelem valami önmagában meglevő, elméletileg az "Én" elkülönített létét is igazoljuk. Az ilyen megfontolások és kutatások azonban kivételesek életünk túlságosan tele van személyes és külső szórakozásokkal, semhogy megengedné "Én"-ünk valódi átélését - innen van, hogy az "Én"-t nem tudjuk megkülönböztetni a gondolat folyamatától és hogy nem tudunk valójában bepillantani a magunk lényébe.
Következik az a már alkalmazott, de megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy mind a mély, álom nélküli alvásnál, mély ájulásnál vagy öntudatlanságnál, mind a fakír önmaga-felidézte transzállapotánál: a gondolati tevékenység tökéletesen megszűnik. A valóságban ez alatt az idő alatt valóban feltétlenül szünetel. Az értelem megszűnik dolgozni és a puszta nemlét állapotába megy át. De nem merjük azt állítani, hogy maga az "Én" is megsemmisül - mert az élet áramlata tovább dolgozik a fizikai testben. Ha az ember a gondolatok tömegével volna azonos, akkor lehetetlenné válnék az ilyen tökéletes kialvás anélkül, hogy az "Én" értelmét is örökre ki ne oltaná - a felébredésnél azonban az "Én" mint első gondolat ismét megjelenik. Honnan vette újra a szellem ezt az "Én"-érzetet, amely az éj folyamán meghalt? Nyilvánvaló, hogy annak egész idő alatt lappangva jelen kellett lennie. (Ez a tapasztalatnak csupán az éber tudat szempontjából való értékelése és nem az ébrenlét, álom és mély alvás három állapotának teljes értelmezése.) Ahhoz a végkövetkeztetéshez jutunk tehát, hogy az "Én" sohasem tűnik el valóságosan, még akkor sem ha valamennyi gondolat tökéletesen eltűnik, így hát mind a test, mind az értelem az "Én"-en belül van. Kérdésünkre helyes válasz így hangzik: "Én" nem a gondolat vagyok, hanem fölötte állok! "Én" olyan valami vagyok, ami gondolkodik. Ennélfogva a tulajdonképpeni tudat, amely gondolkodik, maga a legmagasabb "Én", amely tökéletesen független és maga kormányoz.
Vajon az értelem csakugyan behatolhat-e olyan területekre; amelyek eddig zárva voltak előtte? Segíthet-e nekünk a végső, alapvető tudatba belépni? Van-e valami ismeretlen felismerőképessége? Egyetlen probléma sem olyan homályos, hogy a kitartó koncentráció fénye meg ne világítaná, vagy valamilyen más módot ne találna teljes megoldására. Az emberi "Én" problémája ugyanígy megoldható - és meg is oldódik tartós koncentráció segítségével. Említettük már, hogy ez az út értelmi, befelé fordított kereséssel kezdődik; az értelemnek éles, önmagába mélyedő használatával. Az előbbiekhez hasonló elemző szemlélődések nemcsak szemmel látható bizonyosságot teremtenek az "Én" szellemi természetéről, hanem valóban utat mutatnak, amely a vizsgálódó értelmet rejtett valóságának felismeréséhez vezeti.
Ezután kellően kell értékelnünk azt a rangot, amelyet az értelem természetünkben elfoglal - ő az "Én" műszere, az az eszköz, amelynek segítségével a szerves világgal érintkezik. A szem nem láthatna, ha nem állna mögötte a gondolkodás, amely a látást közvetíti. Éppígy nem dolgozhatna az értelem; ha nem állna mögötte az élő elv, amely működését élettel tölti meg. Az értelem az alacsonyabb, az ész a magasabb foka ugyanannak a gondolkozási képességnek. A gondolat anyaga valóságos médium, összekötő szerv, amely az "Én"-t az anyagszerű testhez és ezen keresztül az anyagszerű világhoz kapcsolja. Ez - a két szféra között elfoglalt központi helyzete - az, ami a valóságát alkotja és mutatja, hogy milyen értéket jelent, ha tökéletesen uralkodunk rajta. A gondolat-anyag nélkül az ember sohasem tudatosíthatná külső környezetét. A test élettelen, öntudatlan holttest lenne, amelyben az öt érzékszerv egyike sem működik többé. Ha tehát a szellemi jellegű értelem hatalmát dicsérjük, amely az embert az igazsághoz vezeti, ezen azt értjük, hogy megmutatja számára az igazsághoz vezető irányt, amíg önmaga határához el nem érkezik.
Az effajta gondolkodás nem hamis körben mozog, hanem a tanulót valóban hozzásegíti az "emberfeletti Én" határáig való eljutáshoz, mint ahogy a kút peremének kötéllel való tartós dörzsölése végül is kivájja a követ. Iskolázott, erős értelemre van szükség az ilyen igazságok felismerésére. A szellemileg kiskorúak képtelenek rá - ezek számára azonban vannak könnyebb, vallásos utak.
Az értelem, amilyennek általában ismerjük, vagyis az az értelem, amely a mindennapi élet gyakorlatával foglalkozik, amely képessé tesz bennünket arra, hogy számoljunk, szervezzünk, elrendeljünk, leírjunk valamit, hogy irodában dolgozzunk, vagy a gyalupadon elkészítsünk valamit, hogy újságot olvassunk, nézeteinket kifejtsük, vagy akár kémiai vegyületeket elemezzünk, ez az értelem többé-kevésbé jól megbirkózik ezekkel a napi tevékenységekkel - kizökken azonban a kerékvágásból, ha látókörét messze túlhaladó problémákkal kell foglalkoznia. Veleszületett hiúsága és fennhéjázása következtében azonban ezt a korlátozottságát nem hajlandó elismerni, hanem szellemi és lelki problémákról is ítéleteket mond, amelyek azután teljesen alaptalanok és értéktelenek. Ha szerényebb volna, belátná, hogy a szellemi erőnek egészen különleges fokára volna szüksége, hogy az ilyen problémák mérlegelésére alkalmassá váljék és mindenekelőtt igyekezne ezeket a képességeket megszerezni vagy kifejleszteni, mielőtt ilyen ítéleteket merne megkockáztatni. Ez a képesség az értelemnek merész használatát kívánja meg; a vonakodást attól, hogy bármely pontnál, ami nem a végső valóság, megálljunk és határozottságot, hogy a szokatlan gondolatok vonalán haladjunk, egészen a szokatlan végkövetkeztetésig. Ezenfelül megköveteli a személyes balhitektől és a világi kapcsolatoktól való mentességet, ami már önmagában is szokatlan. És végül magában foglal bizonyos koncentrálóképességet, az értelemnek borotvapenge finomságú élességét, hogy bánni tudjon a leglégiesebb elvont fogalmakkal. A közönséges jóga-technika értéke abban áll, hogy hozzásegíti az embert e tulajdonságok egy részének kifejlesztéséhez: a személytelenséget, a szellemi derűt, a gondolatok tartós koncentrációját fejleszti, továbbá azt a képességet, hogy minden lényegtelen eszmét, érzelmi hullámzást vagy szórakozottságot távol tart, hogy a szemlélt tárgy igazsága megvilágosodhassék. Az ilyen technika azonban nem fejleszt ki élesebb és áthatóbb értelmet, nem adja meg a tartós elemző szemlélés képességét. Ebben a tekintetben a legnagyobb értékű a tudományos, matematikai vagy bölcseleti iskolázottság. Az értelmet élesítő és megnyugtató módszerekkel kapcsolatban kifejlődnek az igazság felismerésére valóban alkalmas tulajdonságok. Egyik a másik nélkül tökéletlen. Az itt nyújtott rendszer arra irányul, hogy ezt a kettőt egymással összeegyeztesse.
A leszűkítés és feloldás eljárásával az "Én" elemzése a felismerésnek ahhoz a pontjához ért, ahol az "Én"-t mint egységet ismertük el amelynek megnyilvánulásai titokzatos változatosságot mutatnak: egységet, amely élni, mozogni tud és amelynek meglehet a maga külön mivolta - függetlenül a fizikai testtől, az érzelmektől és az értelemtől, ha az utóbbiakat a minden tartalomtól és kifejezéstől mentes "Én" szempontjából szemléljük. Ha a vizsgálat ezt kiemelte feltételezett lakóhelyéről, de a keresett "Én" még mindig kisiklik a kezünkből, mégis tudjuk, hogy van; érezzük, hogy létünk valóságos, sokkal valóságosabb minden más meghatározhatónál.

(Paul Brunton - A felsőbbrendű Én)

A Mátrix

Az információt és a biológiát: energia mezőként értjük!

Az elme: egy olyan energia mezőt hoz létre, melyet az agyhoz kapcsolt EEG mérőkkel meg tudunk mérni, vagy egy újabb eljárással, magnetoenkefalográffal: MEG-gel, meg tudunk vizsgálni.

Enkefalográfnál a bőrre helyezünk érzékelőket, melyekkel az agyi aktivitást mérjük, a magnetoenkefalográf esetében, egy mérőműszer veszi körül a fejet, amely úgy érzékeli az idegi működést, hogy hozzá sem ér a testhez.

Ez azt bizonyítja, hogy amikor agyi tevékenységet folytatunk, valójában mezőket sugárzunk szét.

A modern orvoslás szerint a létező irányító rendszer: enzimekből és hormonokból, nem pedig tudatból, érzelmekből és testmezőkből áll. Minden, ami az ember irányítórendszerét alkotja, csupán enzimek és hormonok sokasága. Ez nem megfelelő állítás! Amely képes lenne megmagyarázni a teljes emberi viselkedés nagyságát, a betegségek kialakulását és az egész hatalmas rendszert, - ez így lehetetlen! Nem az anyag, hanem az elme, vagy a szellem az elsődleges, bár ezt nem szellemként, hanem energia mezőként, - intelligens energia mezőként - határozzuk meg! A sejtek így kommunikálnak egymással, az információ is, az energia mezőkön megy végre!

A komoly baleseteknél is előfordul a testen kívüli élmény, ahol a tudat kívülről figyeli az eseményeket és a testet, majd a végén a tudat visszatér a testbe. A következtetés pedig az, hogy a tudat, nem csupán az agyban van, hanem jóval, több minőséggel érzékel. A tudat fontos a test számára és a test is fontos a tudat számára!

Elme. Szándék. Hit. Befolyásolják ezek a tényezők a gyógyulást? Ha azt hiszed, hogy gyógyíthatatlan vagy, igazad van, ha azt hiszed, hogy meggyógyulsz, akkor is igazad van! Mindez a szándékodon múlik! Ha bele gondolunk, hogy gondolataink, érzelmeink és felfogásunk, befolyásolják az immun és endokrin rendszerünket! A Szándéknak fizikai hatásai vannak! Ha egy hittel megerősített, üzenetet küldök, mely szerintem jobban vagyok, akkor az úgy is hat, mintha azt üzenném a testemnek, hogy javítsa meg magát. A Gondolat: valódi fizikai energia, mely információt küld a testnek. A hitrendszerünk befolyásolja: hogyan viselkedjünk, és hogyan működjünk, befolyásolja életmódunkat is. Tehát, ha nem hiszünk abban, hogy segíthetünk magunkon, akkor valószínűleg nem is tudunk. Ha nem hiszünk abban, hogy a pozitív információ, jól hat a testünkre, akkor valószínűleg nem is hat!

A gondolataink hozzák létre a testünket, pillanatról-pillanatra. Amikor pozitívan gondolkodunk, bizonyos pozitív vegyületek áradnak szét a testünkben. Amikor negatívan, akkor negatív vegyületek áramlanak szét a testben. Ezeknek döntő szerepe van abban, hogy a sejtjeink hogyan viselkednek, és hogyan használják fel a táplálékot. Az emberekben lerakódó stressz, különböző mintákat vesz fel attól függően, hogy az illető hogyan gondolkodik. Egy adott gyógyászati rendszerben vetett hit, döntő módon befolyásolja annak hatékonyságát. A HIT a TEST legerősebb orvossága. A test nem tud valódi különbséget tenni gondolat és tett között. Pl.: A placebo hatás! A placebo hatás az a tény, hogy egy ember hite, felül tudja írni saját biológiáját. Itt a gondolatok és a tudati folyamatok jelentőségét és a biológiára kifejtett hatását látjuk!

NLP: Neuro- Lingusztikus Programozás. Ami onnan indul ki, hogy hol is tartasz most és megnézi, hogy hová is akarsz eljutni, majd feltárja, hogy mi akadályozza az odajutást.

Erős negatív érzelmek degenerálnak bennünket, pozitív érzelmi állapotok regenerálnak bennünket.

Érezz több szeretetet, több törődést, több hálát és valószínű, hogy az egészséged javulni fog és úgy is marad.

A kvantum fizika feltárja, hogy a láthatatlan ingerületek sokkal fontosabbak. Egyedül a mező irányítja a részecskék működését. A mezők: a minket körülvevő láthatatlan energia erőterek - irányítják egyedül a részecskéket, az anyagi részecskéket. Az anyag jellegzetességét, végső soron a mező határozza meg.

Az idegrendszer, neuron sejtekből épül fel, melyek elektromos és kémiai impulzusokat közvetítenek az egész testbe. Az impulzus 125km/órával száguld, míg a másik, másfél kilométert tesz meg, pl.: a fájdalom reflexek. Hogyan tudja az agy, vagy a testnek más része koordinálni az idegrendszert és a nagyon finom mozgásokat, amikor ezek az impulzusok különböző sebességgel mennek. Szükség van egy mező elméletre, hogy megmagyarázzuk, hogy az idegrendszer hogyan is koordinál mindent, ami egyszerre történik a testben. Az agy, párhuzamos impulzusokat képes kibocsájtani, az agy, különböző területeiről egyidejűleg. A tudat elkezd működni és elkezdi kilőni ezeket az ingerületeket.

A placebo hatás, egy olyan hatás, amit energia mezők idéznek elő. Ha a problémára fókuszálunk, ráhangolódunk. Ha valamire fókuszálok az elmémmel, az információ, ezt a figyelmet fogja követni.

Az érzelmek rengeteg változást okoznak a fiziológiánkban.

A kvantum fizikában az egyik legfontosabb felfedezés a zéró-pont mező. És hogy mi is ez?

Az energia csere a szubatomi részecskék között megy végre. Energiát küldenek oda-vissza egymásnak. És ebben a cserében egy szempillantásra létrejön egy dolog, amit virtuális részecskének neveznek. Az energia csere, fél Watt nagyságú. Ezt az energia cserét végzi, minden egyes dologban, a teljes univerzumban. De ha ezt megszorozzuk azzal, hogy valamennyi szubatomos részecske, ezt az energia cserét végzi, minden egyes dologban, a teljes univerzumban, akkor mérhetetlen energia mennyiséghez jutunk - mindez folyamatosan történik az üres térben, mint valami túltöltött háttértárolóban.

Míg a hagyományos biológia az anyagban tetten érhető ingerekre fókuszál, addig a kvantum fizika feltárja, hogy a láthatatlan ingerületek sokkal fontosabbak. ,,Egyedül a MEZŐ irányítja, a részecskék működését!" Einstein egyszerűen azt értette ezzel a kijelentésével, hogy a MEZŐK - a minket körülvevő láthatatlan energia erőterek - irányítják egyedül a részecskéket, az anyagi részecskéket. Ennek megfelelően a kvantumfizika azt állítja, hogy ,,Az anyag jellegzetességét végső soron a MEZŐ határozza meg!"

Hogyan is kommunikál egy gyógyító, egy másik személlyel? Tehát adott ez a mező. Mi nem ebben a mezőben vagyunk, - mi magunk vagyunk a mező. Hol sűrűbbek, hol ritkábbak vagyunk benne; Vagy, ahogy mások mondják: ,,Ritkábbak vagyunk a fizikai formánkban és sűrűbbek közötte." Bármilyen szemszögből is nézzük, radarjelek vagyunk ebben a mezőben, - ebben az energia, fény és információ mezőben. Állandóan ezzel a mezővel lépünk kapcsolatba. Minden pillanatban ebből a mezőből nyerünk ki információt. Mindnyájan figyeltük már meg madársereget repülés közben, és hogy hogyan váltanak irányt. Minden madár a seregben azonnal, egyidejűleg vált irányt. Úgy tűnik, hogy egy felsőbbrendű madár - agy szimultán módon irányít minden egyes madarat. Ez csak, a mezők segítségével lehetséges, mivel a mezők képesek arra, hogy információs veszteség nélkül közvetítsenek és mindenekfelett egyidejűleg, időkéslekedés nélkül. A katedrálisban az áhítat, a csend, a nyugalom hatását érezzük. Hogy lehet? A testi agyból kiáramló kvantum kibocsájtás, látogatók érzései, akik itt jártak az idők folyamán, átsugárzik a katedrálisba, bele ivódik a falaiba és még évszázadokkal később is visszasugárzik azokra, akik belépnek ide. Ezért érezzük, hogy csend áhítat, és tiszteletadás tölti be a teret.

Mi valamennyien részei vagyunk ennek az óriási energia mezőnek, ennek a zéró-pont mezőnek, amelyben össze vagyunk kapcsolva és össze vagyunk kapcsolva a kozmosz legtávolabbi részével is.

Az összehangolt impulzus kibocsátás gyorsabban történik, minthogy azt a sejtek fizikai kommunikációs képessége lehetővé tenné. Az agy magasabb szinten kommunikál, mint az idegek fizikai ingerület-átviteli szintje. A beszéd nem egy helyen képződik, a memória nem egy helyen tárolódik. Ezek az aspektusok az egész agyunkban, szétszóródva léteznek és a mezőn keresztül, férünk hozzájuk. Szóval úgy tűnik, hogy létezik egy információ hullámhossz, amelyre mindig rá vagyunk hangolva, bár nem is mindig tudatosan. Kezdjük megérteni, hogy egyes dolgoknak nincs pontos helye az agyban. Senki sem képes megtalálni, hogy hol is van a memória helye. A patkány kísérletnél roncsolták az agyat és igaz a mozgás nagyon leromlott, de mégis megtalálták az útvonalat az ételhez, emlékeztek újra és újra rá. A memória egyáltalán nem a koponyán belül tárolódik, hanem valahol itt kint a mezőben! A helyhez kötött, központi rendszer helyett, a mezőben van a memória. A test inkább egy interakciós felület, amely nem itt ér véget, hanem valami olyan, ami kint ér véget. És köztünk és a környezetünk között, valamint köztünk és a mező között folyamatos interakció zajlik minden pillanatban!

Van olyan gyógyító, aki látja a test energiaáramlást és a blokkokat, és a Szándék-gyógyítási képességével képes befolyásolni az energia és információáramlást, hogy megtisztítsa ezeket, a blokkokat és lehetővé tegye a test számára a változást. A gyógyítás távolról, vagy áttételesen történt. A távolságnak, nincs hatása! Arra enged következtetni, hogy egy kvantum jelenséggel állunk szembe. A mechanizmus mindig ugyan az: van egy kibocsátott információ, különböző esetekkel és különböző emberekkel. Úgy tűnik, van egy érzékelő energiaátvitel. Úgy tűnik, a testünk hozzá van kapcsolódva a mezőhöz, de mi a mechanizmusa, ennek az inter- kommunikációnak? Hogy zajlik le a kommunikáció? Egy lehetséges megoldás: a biofoton. A biofotonok gyenge fény emissziók, (fénykibocsátások), melyeket az élőlények sejtjei sugároznak ki. Tudjuk, hogy a biofotonok kibocsátása révén információt sugárzunk szét. Egészen kis fény áramokat sugárzunk szét. Minden belső sejtben jelen van a biofoton, tehát a sejtek fényt bocsátanak ki. Minden élő rendszer, nagyon gyenge foton kibocsátást mutat. Ezek a biofoton kibocsátások irányítják testünk metabolizmusát. A molekulák nem szabályozhatják önmagukat, így valamilyen mezővel kell rendelkezniük. Tehát a fotonoknak kell információhordozóknak lenniük, - ez szükséges a metabolizmus szabályozásához. Ezek a biofotonok egy dinamikus, koherens fényhálót hoznak létre a testünkön belül és a testeink folyamatos fényt bocsátanak ki biofotonok formájában. Vajon ezek a biofotonok, jelentik testünk ellenőrző mechanizmusát? Nem a DNS-sünk, nem a génjeink irányítják ezt a funkciót? Nem a géneink irányítják, a biológiánkat. A rák attól is függ, hogy milyen érzékelést, hitrendszert és hozzáállást tanulunk meg - és nem pedig az, hogy milyen genetikai háttérrel rendelkezünk. Az epigenetika: a génfejlődésre gyakorolt, környezeti hatásokkal foglalkozik. A sejteken belüli információ, ami bekapcsolja, ami működteti, és ami megváltoztatja a dolgokat, nem is a sejteken belül található, hanem azokon kívül. A jelzések kívül jelentkeznek, a környertből jönnek! A gén, egy lenyomat, ami lényegében arra szolgál, hogy fehérjét állítson elő. És a fehérjék, amelyekből több mint 100 000 létezik, képezik azokat az építő elemeket, amelyekből felépül a biológiánk, szerkezetünk, viselkedésünk. Az epigenetikusok, 30 000 különböző variációt tudnak előállítani, ugyanabból a lenyomatból, génből. Ez hatalmas változás, ahhoz a nézethez, hogy a gének határoznak meg mindent! A gének csupán lehetőséget jelentenek. 25 000 génnel rendelkezünk, a csimpánzok szintén ugyan azzal a számmal és minőségű génekkel rendelkeznek és mégis van, egy nyilvánvaló különbség és ha ezt nem tudjuk genetikailag megmagyarázni, akkor mivel tudjuk? Válasz: a morfogenetikai mező! Hasonlóan ahhoz, ahogy fel tudunk építeni két különböző házat, ugyanazokból az építő anyagokból, két különböző terv alapján, ugyanúgy felépíthetünk, két különböző organizmust, két különböző mező alapján, még akkor is, ha az alkotó molekulák nagyon hasonlóak, amint az ember és a csimpánz esetében. A DNS olyan, mint egy könyvtár. Az összes lehetséges fehére gyűjteménye, a földigilisztától kezdve, egészen mi magunkig. Ugyan abban a könyvtárban van minden, de tudni kell, melyik könyvet vegyük ki. A testmező az, amelyik dönt a felől, melyik információt veszi ki a DNS-ből. A testnek valóban van egy energia mezője, amit morfogenetikus mezőnek, vagy test mezőnek hívnak.

Létezik egy hierarchia a testünket szervező mezőkön belül. Létezik a teljes test mező, létezik a szerv mező, aztán a szövet mező, és aztán a sejt mező mindezeken belül. A testünk mezeje, a testen belül és a testen kívül is elhelyezkedik. Létezik egy mindent körülvevő mező, aztán léteznek, másodlagos mezők, melyek tovább - a kezekért, lábakért, és különböző szervekért felelő - moduláris mezőkből állnak össze. A mezők előnye az, hogy holisztikusak. Minden mező holisztikus. A gravitációs mezőből, sem tudsz kivágni egy kicsit. Ha egy férget különböző részre vágunk, minden részből külön új féreg fog fejlődni. Hogy is lehetséges ez? Egy géppel ez nem történne meg. Ha feldarabolunk egy gépet, akkor csak lerobban. De ha egy mező-rendszert, mondjuk, egy mágnest darabolunk fel, akkor függetlenül attól, hogy hány darabra vágjuk, minden darab teljes mágneses mezővel fog rendelkezni. És ez a mágneses mező analógia, vezette el a fejlődést kutató biológusokat oda, hogy előrukkoljanak a morfogenetikus mezőkkel. Enélkül nem igazán érthető, hogy az élőlények hogyan fejlőnek ki.

Minden ember egyetlen sejtként kezdi az életét, egyetlen sejtből osztódik szét és fejlődik különböző szervekké és végtagokká. Hogy honnan tudják ezek a sejtek, mivé váljanak, zavarba ejtette a tudósokat, és ez vezetett a biológiában a kontrol mezők elméletéhez. Már felfedeztük, hogy a testmezőnek különböző részei vannak, melynek egy része az izmokhoz és kötőszövetekhez kapcsolódik. A testmező egy másik része, az agyhoz és az idegrendszerhez kapcsolódik, míg egy újabb része, a morfikus mezőhöz, amelyik a DNS-sel és a testünk genetikai információjával áll kapcsolatban. Ezek az energia mezők nyújtják, a test irányításához szükséges információt. Hogyan tudja a test egy bizonyos hőmérsékleten tartani a hőmérsékletét? Mi, vagy ki dönti el, hogy mi is a megfelelő vérnyomás, egy adott ember számára? Senki sem tudja. Mi a holisztikus szemléletünkkel azt állítjuk, hogy a testmező hangolja be a rendszert, az irányítja az összes alkatrészt. A morfogenetikus mezők, vagy általánosabban, az információ mezők jelentik az irányító rendszert, melyek a molekuláris szint és a biológia szint felett állnak és irányítják azt. Olyan rendszerek, melyek megszervezik a test működését és megszervezik, egy fejlődő szervezet kialakulását - az állatok és a növények is rendelkeznek ilyenekkel. Ezek tartják fent a test formáját, és ezek segítenek a testnek felépülni a betegségekből, vagy sérülésekből.

Az emberi test nem más, mint strukturált információ, az emberi test egy energia mező! Egy állandó, skaláris állóhullámokból összetevődő, energia mező, amely ennek megfelelően szerveződik és strukturálódik, és rengeteg információt tárol. A TESTMEZŐ: egy információ-mintákkal telitett, energia mező. Testünk minden szerve, a saját specifikus mezőjét hozza létre. Úgy tűnik, hogy egy bizonyos szerv, olyan szignifikáns mezőket generál, melyek az egész testet befolyásolják. A szív, a rendszer uralkodója, a májnak és valamennyi szervnek is vannak feladatai, de a szív felülírja valamennyit. Az összes jel, melyet a szív állit elő, szabályozó jelentősséggel bír. A szív állandóan hangokat, nyomás-hullámokat, meleget, fényt, elektromos-, mágneses- és elektromágneses jeleket bocsát ki. Testünk minden sejtje, változó időközönként fogja ezeket a különböző jeleket, mivel ezek változó sebességgel terjednek, a keringési rendszerben. A szív generálja a legnagyobb ritmikus, elektromagnetikus jelet, a testben. Ha erre a mágneses mezőre, mint vivő hullámra tekintünk, láthatjuk, hogy információval van modulálva. Tehát ez, az információvivő hulláma. A testünkben folyó munka, belátható módon, érzelmi mintákkal van modulálva! Például, ha mérgesek, ingerlékenyek vagyunk, a mágneses mezőre átvitt információ, nagyon különbözik attól, mintha szeretetet, törődést, vagy részvétet éreznénk. A szívnek megvan a saját idegrendszere, amely tud érzékelni, érezni, emlékezni és olyan információt állít elő, ami független az agytól. Először a szív kapja az információt, és aztán közvetíti tovább az agyba. A szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy. Sorrend: szív, agy, test. A szív és az agy, mintha hozzáférne, egy olyan információ mezőhöz, mely nem függ tértől és időtől! Ha kvantum holográfiáról, vagy kvantum fizikáról beszélünk, akkor ez, nem újdonság! A szív egy olyan információ és intelligencia mezőhöz kapcsolódik, amely bár különbözik tőle, de kiegészíti, az agy mezejét. A szívben és az agyban található neuronok, rövid- és hosszú távú memóriával is rendelkeznek. Információt dolgoznak fel, mint egy működő agy. A szív, az a központi szerv, amelyik a test-mezőbe nyomatja, az információt. A szív rengeteg idegszövettel rendelkezik. Az idegszövet azért van ott, hogy imprinterként - amolyan holografikus nyomtatóként működjön. Ha a szív közvetíti, vagy imprinteli az információt, akkor valahogyan a test sejtjeinek is fel kell tudniuk fogni, ezt az információt. Léteznek receptoror fehérjék a sejt külső részén, melyek csupán azért vannak ott, hogy érzékeljék a környezetből származó információkat. Milyen napom van ma? Mi történik odakint? Mit akar a test, mit csináljon ez a kis sejt ma? Léteznie kell a sejtek közötti kommunikációnak, de léteznie kell egy közös forrásnak is - kell, hogy legyen egy irányító rendszer, ami a testet vezérli. Ez az irányító rendszer a testmezőn keresztül bocsátja ki az információt a testnek. De mi is ez az információ? A test, egy anyagi és egyben energetikai, dinamikus változó, nyitott rendszer. Sejtjeink cserélődnek, nem az anyagi és nem az energetikai rész az, ami stabil, akkor pedig mi? Kell, hogy legyen egyfajta információs minta, ami ezt az egészet egybe tartja. Az ember egy információs rendszer. Ez a rendszer teljesen a testünkben található, és a mezőből információt hívunk le minden pillanatban. A test állandóan információval lép kapcsolatban - a saját magán belül, és a mezőben tárolt, információval is. A betegség: csupán egy hiány az információs rendszerben.

Az anyag: összesűrűsödött energia. Az információ: az energia mintája.

Létezik egy információáramlás, a testen belül, - az idegrendszeren és a szöveteken keresztül: akupunktúra rendszernek hívják. Ez az információ áramlás rendszere, magában a testben. Akkor kapunk rendszert, ha van szerkezet. Ha mindenhol van információ, akkor sehol sincs. Csak akkor kapunk információs rendszert, ha annak rendszere van. Az akupunktúra rendszere egy szervezett rendszer. Nemcsak az akupunktúrás meridiánok véletlen sokasága. A meridiánok egy bizonyos rendbe szerveződnek és bizonyos irányokba akarnak egymással kommunikálni. Az információnak sorrendje van, és ez az, ami a testmezőt alkotja, - maga a rend. A teljes szervezet és minden sejt tényleges szabályozása - valamennyi sejt koordinációja - ezeknek az információmezőnek, ezeknek a skaláris hullám mezőknek a segítségével lehetséges. Ezek garantálják, hogy minden sejt tudja, mit is csinál a másik sejt az adott pillanatban. És nekünk kb. 70 trillió sejtünk van, ami rengeteg információt jelent. Ennek feldolgozása csak információs mezők segítségével lehetséges. És mi ezeknek a strukturált mezőknek a segítségével működünk. Az energia és az információ felcserélhetőek. Tehát az információ, az energia, egy típusává válik, mivel az egy rendezettség a térben. Rendben. De mi történik a gyakorlatban, ha veszünk egy energiahullámot és arra a hullámra imprintelünk, viszünk egy információt? És az információ mennyisége, amit rányomtatunk, határtalannak tűnik.

Az információs orvoslás lesz, a jövő gyógymódja. Az az orvoslás, amely képes felülírni és megváltoztatni a szétküldött információt.

A test, irányító rendszere, nem a génekben, vagy a kémiában keresendő, hanem az információban, amely a testmezőn keresztül válik hozzáférhetővé.

Lehetséges új információt juttatni a testbe, a célból, hogy jobban legyen? Pontosan ezt teszi néhány kutató. Megtanulták, hogyan állítsák meg az információtorzulást, melyek különböző betegségeket idéznek elő. Ha egyszer megállították a torzulást, bár meglepő, de a fiziológia elkezd működni, a kémia helyreáll, - csodálatos gyógyulások vannak, ezek kapcsán. És csupán azért, mert megtanultuk, hogyan javítsuk ki a testmezőben kialakult információtorzulást.

A betegség, bizonyos értelemben, összezavart információ. Ha tehát hozzá tudunk jutni a megfelelő információhoz, ki tudjuk javítani a zavart. És ez az, amit néhány energiaérzékelő eszköz, meg is tesz. Gyakorlatilag kijavítja, az összekeveredett információt.

A NES rendszert, arra tervezték, hogy meghatározza, a testmezőben keletkezett torzulások helyét. A test, úgy jut, új információhoz, hogy olyan cseppeket juttatunk bele, melyeket megfelelő információs mintával, imprintelünk, nyomtatunk. Új módszer, azt mutatja, hogy hogyan történik az információ átadás, hogyan lehet erősíteni, az információ átadást, egy élő szervezetben. A krónikus betegségek száma óriási növekedésben van társadalmunkban. Ezekkel az új információs módszerekkel, azokat a krónikus betegségeket is tudjuk majd gyógyítani, kezelni, amiket ezelőtt, nem.

Az információs gyógyítás azonnali hatása és hatékonysága már most bizonyított tény! Van egy olyan rendszer is, amelyet gondolati mező terápiának neveznek. Ez egy olyan energia pszichológia, amely feltételezhetőleg megváltoztatja és meggyógyítja, a körülöttünk lévő, negatív gondolatokat. A feltételezések szerint, a negatív gondolatok, úgy vesznek körül minket, mint egy pókháló, és ez által hatnak a testünkre.

Szerbiai háborúban: Stressz-szindrómában szenvedőknél, gondolati-mező terápiában részesültek. A vizsgálatban résztvevő emberek 100%-a - minden egyes ember - láthatóan, azonnal jobban lett, olyannyira, hogy nevettek és tréfálkoztak is. teljesen kigyógyultak a traumából. Egy példa, hogy milyen hatása van, az információgyógyító erejének.

A legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy teljes felelősséget vállalunk az egészségünkért. Ne gondoljuk azt, hogy valahonnan kívülről jön, hogy valaki más adhatja nekünk. A teljes felelősség vállalás azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg saját gondolatainkat. Azt, hogy jó tudatállapotba legyünk, abban a tudatállapotban, amely leginkább kedvez a gyógyulásnak.

Aminek meg kell változnia a jövő orvoslásban, az a szemlélet, hogy a gének jelentenek megoldást, minden betegségre. A gének is ennek a külső információs rendszernek vannak alávetve, és inkább az információra kell figyelnünk, nem a génekre. Az információt kell megfejtenünk, hogy úgy mondjam. Olyan információs rendszerekkel kell előállnunk, melyek szabályozni tudják azokat a dolgokat, amik elromlanak. Olyan dolgokra is nyitottá válunk, ami elősegíti az öngyógyításra való képességeinket is.

Úgy tűnik, rengeteg bizonyíték mutat arra, hogy az információt, majdnem úgy vesszük fel, mint az elektron - úgy, mintha egyszerre lennénk jelen mindenütt.

A gyógyítás, nem más, mint megtanulni, hogyan javítsuk ki, az emberi testmezőt, hogy az eredeti lenyomata szerint működjön. A gyógyulás, egy teljes misztérium, amiről még sokat kell tanulni.

Az elme, az agy működése, amely interpretálja a környezet és hozzá állítja a biológiát. Az elme irányítja a biológiát! Ha ezt megértjük, akkor képesek vagyunk megváltoztatni a tudatunkat. És ha ezt megtesszük, akkor megváltoztatjuk a biológiánkat és a genetikánkat is.

Tehát a csoda, a gondolkodás megváltoztatásával történik! Szükség van az akaratra, hogy meggyógyulj és szükség van az információra, terepauta, vagy infócseppekre! Ezeknek összhangban kell lenniük. Cél az öngyógyítás!

(forrás: blog.xfree.hu)

Eckhart Tolle: A Most Hatalma

Az emberek kívül keresik az élvezet és a kielégülés morzsáit, a megbecsülést, a biztonságot vagy a szeretetet, miközben belül kincset őriznek.

A megvilágosodás a szenvedés vége. A megvilágosodás azt jelenti, hogy újra tudatosul benned a lét és az érző felismerés állapotában élsz. A lét az örökké való mindig jelen lévő egyetlen élet, túl az élet számtalan formáján, amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak. A lét azonban nem csak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában, mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. A szabadság kezdete annak felismerése, hogy te nem a megszálló lény, tehát nem a gondolkodó vagy. Abban a pillanatban ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor elkezdesz ráébredni, hogy a gondolaton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának.

Arra is rájössz hogy minden ami igazán számít, a szépség, a szeretet, kreativitás, az öröm, a lelki béke, az az elmén túli birodalomhoz tartozik. Elkezdesz fölébredni...A gondolkodás és a tudat nem rokonértelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak csak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra. A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti. A fölszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Minél inkább képes vagy elfogadni és értékelni a mostot, annál szabadabb vagy a fájdalomtól, a szenvedéstől, annál szabadabb vagy az egós elmétől. Miért tagadja az elme oly megrögzötten a mostot, miért áll neki folyton ellen? Mert nem képes funkcionálni és rajtad uralkodni az idő nélkül, ami számára múlt és a jövő, és az időtlen mostot fenyegetésként éli meg. Az idő és az elme valójában elválaszthatatlanok egymástól.

Képzeld el a Földet az emberi élettől mentesen, kizárólag növényekkel és állatokkal benépesítve. Gondolod hogy akkor is lenne múlt és jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélni? Mennyi az idő? Vagy a hányadika van ma kérdés? Ha lenne is ott bárki akitől megkérdezhetnéd, teljesen értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas, csak összezavarodna az ilyen kérdésektől. Mennyi az idő? Kérdeznének vissza. Hát...természetesen most van, az idő most, mi más is lehetne? Értsd meg mélyen, hogy csak a jelen pillanattal rendelkezel.

 Állítsd a mostot életed középpontjává. Amíg ezidáig az időben éltél és csak rövid látogatásokat tettél a mostba, tedd át lakhelyedet a mostba, és csak akkor tegyél rövid látogatásokat a múltba és a jövőbe, amikor élethelyzeted gyakorlati tennivalója azt feltétlenül szükségessé teszi. Mondj mindig igent a jelen pillanatra. Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most? Add meg magad annak, ami van. Mondj igent az életre és meglátod az hirtelen elkezd érted, és nem pedig ellened működni. Ha azonosulsz az elmével, az idő csapdájába esel. Arra kényszerülsz, hogy szinte kizárólag emlékekben és jövővárásban élj. Az idő egyáltalán nem értékes, mert csupán illúzió, amit értékesnek érzékelsz az nem az idő, hanem egy időn kívüli pont, a most.

A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetítése, a jövővel. Vedd észre a benned esetleg fölbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját. Ez esetben vajon mit védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Ahogy a Holdnak sincs saját fénye, csak a Napét tükrözi vissza, ugyanúgy a múlt és a jövő is csak halvány reflexiója az örök jelen fényének, erejének és valóságának. Realitását a mosttól kölcsönzi. Elámultál-e már csillagfényes éjszakán az égre meredve a tér végtelenségén? Lenyűgözött-e ilyenkor az Univerzum tökéletes csöndje, és fölfoghatatlan végtelensége? Hallgattad-e, hallgattad-e igazán a hegyoldali erdőben futó patak hangját? Vagy a Fekete rigóét alkonyatkor, csöndes nyári estén? Csak akkor ébredhetsz ilyen élményekre, ha elméd elcsitul. A Zen egész lényege a penge vékonyságú mostban levésben rejlik. Olyan végletesen, olyan teljesen jelenlegi, hogy semmilyen probléma, semmilyen szenvedés, semmi ami nem az aki esszenciálisan te vagy, ne legyen képes benned életben maradni. Felejtsd el egy időre az élethelyzetedet, és figyelj az életedre. Az élethelyzeted az időben létezik, az életed most van. Az élethelyzeted elmeügy, az életed valóság. Találd meg a szűk kaput ami az életbe vezet, a neve most. Szűkítsd le életedet erre a pillanatra. Az idő álmából a jelenbe ébredsz. Életutadnak van egy külső és egy belső célja...A külső cél az hogy odaérj ahová eljutni szeretnél, hogy elérd célodat, hogy teljesítsd amit fölvállaltál, hogy ezt-azt megvalósítsd. Ha azonban a végcélod illetve a jövőben megteendő lépéseid annyira lefoglalják a figyelmedet, hogy fontosabbá válnak számodra, mint az a lépés amit éppen most teszel meg, akkor teljesen elveszíted az utazás belső célját.

Külső utad millió lépést is tartalmazhat, a belső utad csak egyet. Azt a lépést amit éppen most teszel. Ahogy mélyebben tudatába ébredsz ennek az egy lépésnek, rájössz hogy az valójában már magában hordja az összes többi lépést és a végcélt is. Te a tested vagy, ám látható és tapintható tested csupán egy illuzórikus vékony fátyol. Alatta találod a láthatatlan belső testet a létbe, a megnyilvánulatlan életbe nyíló kaput. A belső testen keresztül elválaszthatatlanul kapcsolódsz ehhez a megnyilvánulatlan, születés és halál nélküli, örökké jelen való egységes élethez. A belső test révén örökre egy vagy Istennel. A Csí-t egy folyóhoz vagy egy energia patakhoz lehetne hasonlítani. Ha tudatodat mélyen a belső testbe irányítod, akkor íly módon visszamész a folyó mentén annak forrásához. A Csí az összekötő kapocs a megnyilvánulatlan és a fizikai univerzum között.

Ha tehát figyelmedet mélyen a belső testbe irányítod, elérheted ezt a pontot, ezt a különleges helyet ahol a világ föloldódik a megnyilvánulatlanban és ahol a megnyilvánulatlan a Csí energia áramaként formát ölt és abból lesz aztán a világ. Ez a születés és a halál. Amikor tudatodat kifelé irányítod, megjelenik az elme és a világ. Amikor befelé irányítod, az fölismeri saját forrását, és hazatér a megnyilvánultba. Amikor ezt követően tudatod visszaérkezik a megnyilvánult világba, akkor újra magadra öltöd azt a forma identitást, amit átmenetileg fölvettél. Rendelkezel névvel, múlttal, élethelyzettel, jövővel. Egy lényeges szempontból azonban már nem ugyanaz vagy mint aki előtte voltál. Magadban immár bepillantást nyertél olyan valóságba, amely nem úgymond evilági, de mégsem különül el ettől a világtól, ahogy tőled sem. Lehetséges gyakorlatilag folyamatosan tudatában lenni a megnyilvánulatlanban. Mély béke érzésként érzed azt valahol a háttérben, olyan csöndes nyugalomként ami sohasem hagy el, történjék bármi is odakint. Híddá válsz a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult között, Isten és a világ között. A forrással való összekapcsolódottságnak ezt az állapotát nevezzük megvilágosodásnak.

Mindazonáltal ne gondold, hogy a megnyilvánulatlan elkülönül a megnyilvánulttól, hogy is tehetné? Hiszen minden formában a megnyilvánulatlan az élet, ő a belső lényege mindennek, ami csak létezik, áthatja ezt a világot. Amint értékeled a jelen pillanatot, minden boldogtalanság és küszködés szerte foszlik, és az életed örömmel és könnyedséggel kezd áradni. Ne gondolj tehát tetteid gyümölcsére, csak magára a tevékenységre figyelj, a gyümölcs magától beérik. A megállás nélkül zakatoló elméd a forma világának börtönébe zár. Átlátszatlan paravánná válva megakadályozza, hogy észrevedd a megnyilvánulatlant, hogy tudatára ébredj a benned és az összes dologban és teremtményben lévő forma és idő nélküli Isten esszenciának. A megadás állapotában azonban forma identitásod meglágyul, valamelyest átlátszóvá válik és így a megnyilvánulatlan már átragyoghat rajta. A szeretet nem kapu, hanem az ami a kapun keresztül áramlik ebbe a világba. Amíg teljesen a formával való azonosulásod csapdájában élsz, addig életedben nem létezhet szeretet. Nem az a feladatod, hogy megtaláld a szeretetet, hanem hogy rálelj egy kapura, amin át a szeretet beléphet az életedbe.

 A megnyilvánulatlan valójában nem különül el a megnyilvánulttól, áthatja ezt a világot, ám oly remekül álcázott módon, hogy szinte senki sem veszi észre. Minden fizikai tárgy vagy test a semmiből lépett színre, a semmi veszi őt körül és végül a semmibe tér vissza, sőt minden fizikai testben sokkal több úgymond semmi van mint valami. A fizikusoktól azt tudhatjuk meg hogy az anyag szilárdsága csupán illúzió. Még a látszólag szilárd anyagnak is, -a testednek is- csaknem a 100%-a üres tér, ugyanis az atomok méreteihez képest gigászi a köztük lévő távolság. Mi több, minden egyes atomon belül is javarészt üres tér található. A maradék is inkább rezgés, mintsem szilárd anyagi részecskék halmaza. Minden dolog lényege az üresség. Ha tudatos kapcsolatban maradsz a megnyilvánulatlannal, akkor a formán túli egy élet kifejeződéseként értékeled, szereted és tiszteled a megnyilvánultat és benne az élet minden formáját. Ha nem lenne illúzió, megvilágosodás sem lenne. A megnyilvánulatlan a világon és végső soron rajtad keresztül ismeri meg önmagát. Ezért vagy itt, hogy lehetővé tedd az Univerzum Isteni céljának a kibontakozását, ennyire fontos vagy. A megvilágosodás állapotában te önmagad vagy. Te és az önmagad egybeolvad. Nem ítélkezel magad fölött, nem sajnálod magadat, nem vagy büszke magadra, nem szereted magadat, nem gyűlölöd magadat, satöbbi. Ha megvilágosodtál, egy kapcsolatod megszűnt, a kapcsolat önmagaddal.

 Ha egyszer ezt föladtad, akkortól az összes többi kapcsolatod szeretet kapcsolat lesz. Az egész világ olyannak tűnik számodra, mint a hatalmas mély óceán felszínén fodrozódó hullám. Te vagy az az óceán és természetesen a fodrozódó hullám is te vagy. Ám olyan hullám, ami ráébredt arra, hogy ő valójában az óceán és ehhez a hatalmassághoz és mélységhez viszonyítva a hullámok és a fodrozódások világa nem is olyan fontos. Boldogságod és boldogtalanságod valójában egy, csak az idő illúziója választja el őket egymástól, mindez nem negativitást jelent, egyszerűen a dolgok természetének a fölismeréséről van szó, hogy ne hajszolj életed hátralévő részében illúziókat. Azt sem jelenti ez, hogy többé már ne díjazd a kellemes és szép dolgokat, állapotokat. De ha rajtuk keresztül valami olyat akarsz megkapni, identitást, az állandóság és a beteljesedettség érzetét, amit azok nem nyújthatnak, akkor biztos receptet használsz a csalódáshoz és a szenvedéshez.

Valahányszor azt veszed észre, hogy a negativitás valamilyen formája megjelent benned, akkor ezt ne tekintsd kudarcnak, hanem hasznos jelzésnek ami azt mondja: Ébredj föl, gyere ki az elmédből, légy jelen. Láttál-e már valaha is boldogtalan virágot, vagy stresszes tölgyfát? Találkoztál-e már depressziós delfinnel, önbizalmi problémákkal küszködő békával, ellazulni képtelen macskával, vagy gyűlölködő és sértett madárral? Kizárólag azoknál az állatoknál lehet olykor-olykor valami a negativitáshoz hasonló dolgot, vagy neurotikus jellegű viselkedésformát megfigyelni, amelyek szoros kapcsolatban élnek az emberrel, és így összeláncolódnak az emberi elmével és annak abnormalitásával. Figyelj meg bármilyen növényt vagy állatot, és tanuld meg tőlük, hogyan érdemes elfogadni azt ami van, és megadni magadat a mostnak. Hagyd hogy a létre tanítsanak, tanulj tőlük identitást ami azt jelenti egy vagy, önmagad vagy, valódi vagy. Tanulj tőlük élni és meghalni tudni, és hogy hogyan ne csinálj az életből és a halálból problémát.

Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát. Abban a pillanatban ahogy teljesen elfogadod a békétlenségedet, az békévé változik. Minden amit tökéletesen elfogadsz, az oda juttat a lelki béke állapotához, ez a megadás csodája. Túljutva az elme készítette ellentéteken olyanná válsz mint egy mély tó. Életed külső helyzete és ami ott történik, a tó felszíne. Néha nyugodt, néha szeles és viharos, a ciklusok és évszakok szerint. Azonban lenn a mélyben a tó mindig nyugodt és zavartalan. Te az egész tó vagy, nem csak a felszín, és kapcsolatban állsz saját mélységeddel, ami tökéletesen nyugodt. Nem állsz ellen a változásnak azzal, hogy mentálisan bármilyen helyzetbe is belecsimpaszkodnál. A lelki békéd nem azon múlik, a létben élsz, ami változatlan, időtlen és halál nélküli és már nem csüngsz elégedettséget és boldogságot remélve az állandóan hullámzó formák külső világán. Tudatod minden pillanatban megteremti a világot amiben élsz.

A modern fizika egyik legjelentősebb fölismerése, hogy a megfigyelő és a megfigyelt összekapcsolódik. A kísérletet végrehajtó ember -a megfigyelő tudat- nem különíthető el a megfigyelt jelenségtől. Ha a kutató másként közelít a jelenséghez, akkor a megfigyelt jelenség másként alakul. Ha mélyen hiszel az elkülönültségünkben és a túlélésért folyó küzdelemben, akkor csupa olyan dolgot látsz majd magad körül, ami ezt a hitedet tükrözi vissza és érzékelésedet a félelem vezérli. Olyan világban találod magad, ahol halál, harcoló lények, öldöklés és pusztítás vesz körül. Semmi sem az aminek látszik. A világ amit az egós elméddel megteremtesz és látsz, siralmasan tökéletlen helynek tűnik. Ám mindaz amit érzékelsz, csupán egyfajta szimbólum, olyan mint egy kép egy álomból. Tudatod így értelmezi az Univerzum molekuláris energiatáncát, amellyel folyamatos kölcsönhatásban áll. Ez az energia nyersanyaga az úgynevezett fizikai valóságnak, mindez testek, születés és halál vagy túlélésért folytatott küzdelmek formájában jelenik meg számunkra. Megszámlálhatatlan, egymástól abszolút eltérő értelmezések teljesen különböző világok létezhetnek és léteznek is, amelyek mind az őket érzékelő tudat függvénye.

Minden lény a tudatosságnak egy-egy középpontja amelyek valamennyije megteremtik saját világukat, bár ezek a világok egymással mind összekapcsolódnak. Létezik embervilág, hangyavilág, delfinvilág, satöbbi. Számtalan olyan lény van, akiknek a tudatfrekvenciája annyira eltér a tiédtől, hogy valószínűleg nem is vagy tudatában létüknek, vagy ők sem a tiédnek. A tudatosság igen magas szintjén járó lények, akik pontosan tudatában vannak a forrással, és az egymással való összekapcsolódottságuknak, abban a világban laknak, amely számodra a mennyei birodalomnak tűnne, és mégis, minden világ végső soron egy. Csak azok hozhatnak létre egy jobb világot, akik már túlléptek, transzcendáltak ezen a világon. Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne például a vereség, a feladás, az életkihívásaival szemben megélt kudarc, vagy a fásultság fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más. Nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az és semmit sem teszel annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel, vagy a pozitív tettek kezdeményezésével. A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk magunkat az élet áramlatának, sem mint ellenállnánk neki. Az egyetlen pont ahol megtapasztalhatod az élet áramlását, az a most. A megadás tehát a jelen pillanat feltétel és fenntartás nélküli elfogadása. Lemondasz arról, hogy ellenállj annak ami van. A belső ellenállás azt jelenti, hogy mentális ítélkezés és érzelmi negativitás útján nemet mondasz arra ami van. Megadásoddal valójában nem az egész helyzetet kell elfogadnod, mindössze azt a kicsiny részt, amit mostnak nevezünk.

Mondanivalóm illusztrálására hadd hozzak egy képi hasonlatot: Este sűrű ködben egy ösvényen haladsz. Szerencsére azonban van nálad egy erős fényű elemlámpa, ami keresztül világít a ködön, és így egy kicsi világos útszakaszt látsz a lábad előtt. A köd az élethelyzeted, ami a múltat és a jövőt is tartalmazza. Az elemlámpa a tudatos jelenléted. A kicsi világos útszakasz pedig a most. Tanulj a természettől, figyeld meg hogyan hajtja végre elégedetlenség és boldogtalanság nélkül minden úgynevezett feladatát, miként bomlik ki ennek eredményeként szemed láttára az élet csodája. Igaz, hogy csak tudattalan ember próbál másokat kihasználni és manipulálni, de ugyanolyan igaz az is, hogy csak a tudattalan embert lehet kihasználni és manipulálni. Gondolj a keleti harcművészetek gyakorlatának alapját képező mély bölcsességre, ne állj ellen az ellenfél erejének, engedj neki, hogy legyőzhesd. Az egó azt hiszi, hogy az ellenállásodban rejlik az erő. Holott igazság szerint az ellenállásod elszakít a léttől, az egyetlen helytől ahol valódi erő lakozik. Az ellenállás erőt színlelő gyöngeség és félelem. Így hát az egó folyamatosan ellenállás üzemmódban működik és hamis szerepeket játszik, hogy eltakarja úgynevezett gyöngeségedet, ami valójában éppenséggel az erőd.

Amíg nincs megadás, az emberi kapcsolatok nagy része csak tudattalan szerepjáték. A megadásban nincs már szükséged az egó védekezésére és hamis álarcokra. Nagyon egyszerűvé, nagyon valódivá válsz. Ha belenézel a tükörbe és nem tetszik amit látsz bolondság lenne, ha megtámadnád emiatt a tükörképedet. Holott a nem elfogadás állapotában éppen ezt teszed. Ha pedig megtámadod a képet, akkor az magától értetődően visszatámad. Ha azonban elfogadod a képet, bármi is legyen az, ha barátságos vagy vele, akkor az nem tud nem barátságos lenni veled. Hát így változtatod meg a világot. Szeretnél könnyű halált? Szeretnél fájdalom nélkül, haláltusa nélkül meghalni? Akkor halj meg a múltnak minden pillanatban, és hagyd, hogy jelenléted fénye elűzze azt az idő által gúzsba kötött súlyos valakit, akiről eddig azt gondoltad, hogy az te vagy. Mit gondolsz? Mennyi idő kell még neked ahhoz, hogy képes legyél kijelenteni: Nem hozok létre több fájdalmat és szenvedést. Mennyi fájdalomra van még szükséged, mire meg tudod hozni ezt a döntést? Ha úgy gondolod, hogy ehhez még idő kell, akkor megkapod...hozzá fájdalmat is. Az idő és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól. A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe, és életed középpontjába a mostot állítod. Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát választod úgymond lakóhelyedül. Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami van. A jelenlét a kulcs...A Most a kulcs.

(Eckhart Tolle: A Most Hatalma)

Az Élet Illúziója, Az Elme Alkotta Idő - A Most Hatalma - videó

Tobozmirigy: a test és lélek találkozása

Tudjuk, hogy a szellem, a lélek az ember létezésével egyidejűleg jelen van a köztudatban és mindig is előkelő szerepet töltött be a mindennapi életben és a vallásban egyaránt.

Napjainkban egyre többen érzik fontosnak a lelki egészséget, szinte mindennapos téma lett a test és lélek kapcsolata, egyre többet hallunk a testi-lelki egyensúly megteremtésének fontosságáról. Mind nagyobb és nagyobb teret hódít a meditáció számos ágazata, a jóga és a különféle spirituális gyakorlatok.  Azonban a képzelet, az álmok, a túlvilági élmények, a tudatalatti mélységei még mindig feltáratlanok maradtak számunkra, annak ellenére, hogy számos kutatás és tanulmány foglalkozik ezek feltérképezésével.

Az egyiptomiak különös figyelmet fordítottak a túlvilági életre, illetve a test-lélek kapcsolatra. Ez meg is jelenik művészetükben. Csak egy példát említve, ha megfigyeljük az agy keresztmetszetét és az egyiptomi szimbólum, a Hórusz szem közti formai hasonlóságot, felvetődik a kérdés: vajon ez az ősi civilizáció már évezredekkel előttünk többet tudott a spiritualitásról?

 

A fáraók testét időtállóvá tették, talán nyitott kapuvá vagy valamiféle kapoccsá változtatták. Bőségesen ellátták mindenféle varázsigével, amulettel, talizmánnal és a mágikus védelem egyéb formáival. A mumifikáció különös eljárása még sok titkot rejt. 

 

Vajon miért őriztek meg nagy gonddal néhány szervet, miközben az agyat eltávolították és eldobták? A kérdésre meglepő választ adhat  Dr. Rick Strassman munkássága.

Az ő úttörő munkája számos fontos kérdést vetett fel a tobozmirigyről és annak kölcsönhatásáról egy DMT-ként ismert furcsa, hallucinogén vegyülettel. 

 

Az agy középső része, a talamusz tartalmazza a tobozmirigyet, amely számos biológiai funkciója mellett felel a vizuális gondolkodásért, valamint a meditatív, eufórikus állapotok előidézésének központja is egyben. Lehetséges, hogy a tobozmirigy és különleges vegyületének interakciója a tudat forrása? Ez lenne a kapu, amin keresztül belépünk minden új életbe majd elhagyjuk azt?

“1990-ben én kezdtem el 20 év óta az első új kutatást a tudattágító vagy hallucinogén szerek emberre kifejtett hatásáról az Egyesült Államokban. A projekt öt éve alatt körülbelül 400 adag DMT-t adtam be 60 önkéntesnek. A kutatás az Új-Mexikói Egyetem Orvostudományi Intézetében folyt Albuquerque-ben, ahol a pszichiátria kinevezett docense voltam. Azért kezdtem el a DMT-vel foglalkozni, mivel ez az anyag mindenkinek a testében jelen van. Úgy gondoltam, hogy a DMT forrása a rejtélyes tobozmirigy lehet, egy kis szervé, mely az agyunk közepén helyezkedik el. A modern orvostudomány keveset tud a mirigy szerepéről, viszont gazdag metafizikai történettel rendelkezik. Descartes például úgy vélte, hogy a tobozmirigy a “lélek trónja” és a nyugati és keleti misztikus hagyományok is ide helyezik a legmagasabb spirituális központunkat. ” 

Dr. Rick Strassman – DMT:  A lélek molekulája.

Dr. Rick Strassman

“A kutatás azért indult a témában, mert érdekelt, hogy meg tudom-e határozni a misztikus tudatállapotok biológiai alapjait. Azt hiszem ezzel indult minden. Nagy hatást gyakorolt rám a spontán megjelenő misztikus tudatállapotok néhány közös vonása, például azok, amik meditáció és spirituális gyakorlatok vagy éppen halálközeli élmény alatt jelennek meg. Az ilyen állapotokban tapasztalt élmények igencsak hasonlónak tűnnek tudatmódosító szereket nagy dózisban használó emberek élményeihez, így felötlött bennem az a lehetőség, hogy az agyban lehet valami pszichedelikus hatással bíró anyag, ami az ilyen spontán élmények okozója lehet. Elkezdett érdekelni a tobozmirigy, mint valami pszichedelikus vegyület lehetséges forrása az agyban. Ez egy nagyon titokzatos szerv. Elég kicsi. Úgy tűnik, hogy a mirigynek van valamiféle vizuális kapcsolata a fénnyel és a színekkel, ezenfelül elég hosszú történelme van a misztikus irodalomban. A harmadik szemként és a koronacsakraként írták le és ilyesmi. Azt beszélik róla, hogy aktiválódik, amikor az emberek magas misztikus tudatállapotokat érnek el. A tobozmirigy fejlődésének egyik érdekes jellege, hogy az emberi embrióban a terhesség 49. napja körül jelenik meg, és a tibetiek hite szerint ugyancsak 49 nap szükséges a léleknek, hogy a következő inkarnációba lépjen. Ez egy elég érdekes egybeesés. A magzat nemének kialakulása is a 49. nap környékén történik meg. Igencsak meglepődtem ezen az érdekes időbeli egybeesésen, és ahogy telt az idő, elkezdtem a tobozmirigy kémiáját vizsgálni, és úgy tűnt, hogy képes egy DMT nevű anyag előállítására. A DMT a dimetiltriptamin rövidítése. Közeli kémiai rokona a szerotoninnak és eléggé erős hallucinogén vegyület. Úgy tűnt, hogy a tobozmirigy tartalmazza a DMT készítéséhez szükséges összes enzimet és alkotóelemet. Aztán azon kezdtem el gondolkozni, hogy talán DMT szabadul fel és stimulálja az agyat különleges tudatállapotok alatt és a halál alatti misztikus tudatállapotokban vagy a halál közelében. Ezután arra gondoltam, hogy talán a születés ideje alatt is stimulálja az agyat. A tobozmirigy stressztől nagyon jól védett, de stresszbe hozható, ha elég nagy stressz éri. A mirigy védőmechanizmusát le lehet győzni és a legstresszesebb időszak egy ember életében nyilvánvalóan a halál idejében van. A stresszhormonok, mint például az adrenalin és az endorfinok szintje kiemelkedően magas a halál idejében. Ez stimulálja a DMT létrehozását és felszabadítását a tobozmirigyből ebben az időszakban , így az egyén tudata a DMT hirtelen felszabadulásának lehet kitéve a halál idejében, és így az utolsó dolog amit a testében a tudatával felfog valaki az ezen hihetetlenül pszichedelikus anyag nagymennyiségű felszabadulása.” - Dr. Rick Strassman.

Kísérletei alatt Strassman felfedezte, hogy abnormális DMT szintek olyan tudatállapotokat eredményeztek, amik teljesen hasonlóak a túlvilági élményekhez: „Valóban, majdnem mindenki átélte tudatának mélyreható és összetéveszthetetlen elválását a testétől.”

 

A DMT nagyobb dózisban elősegítette a halálközeli élmények átélését, sőt úgy tűnik, hogy ténylegesen elindította a túlvilági gépezet működését.

„Úgy gondolom, hogy  a tanulmány egyik legváratlanabb eredménye az intelligens lényekkel való találkozásokról szóló beszámolók gyakorisága volt. Érzékelték az önkéntesek jelenlétét és kapcsolatba is léptek velük ezen a különös helyen. Voltak barátságos és rosszindulatú lények is. Néhány segítő angyalszerű volt, míg más lények ellenségesek és fenyegetőek voltak, és néhány önkéntes megrázó élményeket élt át az ilyen lényekkel való találkozásuk során.”

A hallucinogén állapot, az álomhoz hasonlóan, a tudat átmeneti elválása a fizikai testtől. Az álmodó tudata a testtől megszabadulva magasabb síkokra kel át, ahol már nem kötik az idő és fizika törvényei.

 

„A DMT egyfajta átjárója vagy kapuja a lélek testből való eltávozásának, úgy gondolom. Bizonyos tekintetben a DMT előfordulása az agyban és a vérkeringésben egyfajta megerősítése a szellemi valóságnak.”

Lehetséges, hogy ez a furcsa vegyület betekintést enged számunkra a túlvilági élet történéseibe? A segítők és támogatók gyakori megjelenése, hogy megkönnyítsék az átkelést a létezés más világaiba, minimum egy erős párhuzam meglétét sugallja a történelmi temetkezési és túlvilági hagyományokkal. A tobozmirigy rendkívüli tulajdonságainak felfedezése magyarázattal szolgál az agy ezen legrejtélyesebb részére tett sok furcsa utalásra. 

 

Vatikáni múzeum, a tobozos udvar: bronz fenyőtoboz, amit a régi Szent Péter bazilikából hoztak ide, mielőtt lebontották volna. A toboz még korábban valószínűleg Ízisz istennő egyik szentélyében volt, innen származhat, mert az ő kultuszában volt a halhatatlanság szimbóluma. A két csodálatos, aranyozott bronz páva Hadrianus mauzóleumából származik.

A templomok, furcsa és váratlan módon, nagy hangsúlyt fektettek a tobozmirigyre és szerepére, mint tudat és test közötti kapocsra, a tudat forrására és talán az életbe való belépés és az onnan való eltávozás kapujára. 

Az eredmények azt sugallják, hogy a titokzatos tobozmirigynek köze lehet a mechanizmushoz, amin keresztül be-és kilépünk a fizikai testünkből. Lehet, hogy ez volt az oka, hogy az elhunyt fáraó agyát eltávolították? Talán a mirigy egyfajta kapocs vagy híd volt a fizikai, mumifikált test és a tudat között?

Az idő kezdetétől fogva találunk bizonyítékokat egy tudományra, ami leírta és valahogy segítette a tudat átkelését az anyagi világból egy magasabb síkra. Úgy tűnik, hogy ez a tudomány az álmok világát használta gyakorlásra. Az álmodás mindennapos tevékenysége talán jóval rejtélyesebb, mint sokan azt gondolják. Talán betekintést enged abba, hogy mi vár ránk a túlvilágon. A tudatos álmodás furcsa tudatállapota lehet a titkos képesség, ami a túlvilág kapuit nyitja.

 

(Egyed Zsuzsánna - egeszsegter.hu)

 

- - - - - - - 

 

Kapcsolódó írás

 Egy 9 éves indiai lány bekötött szemmel képes olvasni és látni, miután aktiválták a harmadik szemét:

http://dszilvia.blogspot.com/2017/04/egy-9-eves-indiai-lany-bekotott-szemmel.html 

 

- - - - - - -

Rick Strassman: A Lélek Molekulája - tudat DMT és a harmadik Szem - videó

A lélek mibenléte

A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából csak nagyon kevesen jártak sikerrel. Ha megkérdezünk akár egy papot, akár egy pszichológust arról, hogy mi is az a lélek, sajnos nagyon valószínű, hogy egyikőjüktől sem fogunk kielégítő választ kapni. A pap elmond néhány idézetet a szentlélekről a Bibliából, a pszichológus pedig tesz néhány ködös megjegyzést az ember tudatalattijáról, ám valójában csak tapogatóznak a sötétben. Így talán erről is érdemes kicsit a néphagyományunk terén vizsgálódnunk, hiszen – a régmúltra visszanyúló őstudás ismételt előbukkanásának köszönhetően – az oly sok információt rejt magában.

A bukovinai magyarok hiedelme szerint a lélek elhagyja a testet alvás közben.  „Ha valaki alszik, a lelke eltávozik, s amit álmában lát, arra a lelke által emlékezik vissza.” És minő véletlen, hogy valóban erre utalnak csodás magyar nyelvünk szólásai is: magán kívül van, önkívületben van, magához tér, el van ragadtatva, lelki szemeivel lát, stb. Érdekes módon ezen kifejezéseket maguk az orvosok is gyakorta használják, holott ők a lelki bajok kapcsán kizárólag az agyról beszélnek, és eléggé nyilvánvaló, hogy a paciensek agya aligha kerül a koponyájukon kívülre egy-egy önkívületi állapot során.

A témát kutatók följegyeztek olyan esetet, hogy amikor meghalt egy kislány, az anya fájdalmában egy nagyot ordított, mire a kislány hirtelen fölébredt. Azt mondta: „Édesanyám, miért sírtál, milyen szép helyeken jártam! Olyan szép virágos réteken mentem keresztül, s mentem a nagy fényességben. Miért sírtál fel?” A parasztság hiedelme szerint „amíg az ember él, a lelke egy fehér cérnával a testéhez van kötve, s csak akkor válik el végleg, amikor a fehér cérna a halál pillanatában elszakad. Addig azonban amíg az ember él, álom, igézés, ijedség, ájulás vagy révület alatt elhagyhatja a testét, száz és ezer kilométerre is elmehet, megjárhatja a másik világot, bepillanthat a múltba, vagy a jövőbe, de a fehér cérna mindig összeköti és visszavezeti a testbe.”

A manysik hitvilága is érdekes információkat rejt. Eszerint minden embernek két lelke van: egy Lélegzés vagy Élet-lelke és egy Szabad- vagy Vándor-lelke. Az Élet-lélek miatt álmodik az ember, és ez gyakran találkozik más emberek lelkeivel, azonban a halál beálltával ez megszűnik. A Vándor-lélek a halál alkalmával kiszáll a testből, majd új élet születésekor abba átköltözik. Létezik azonban egy harmadikféle lélek is, amit Sámán-, Is- vagy Óm-léleknek is neveznek. Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik viszont ezáltal különleges, azaz paraképességekkel rendelkeznek. Képesek a gondolatátvitelre, függetleníteni tudják magukat a tértől és időtől, illetve kapcsolatot tudnak tartani más, hasonló adottságú lelkekkel. Olyan ez, mintha egy különleges telefon lenne a fejükben, amely speciális frekvenciákra képes hangolódni. Az óm lelkűség nagy titka ezen speciális rezgések felfogása, és azok emberi kommunikációba ültetésének képessége.

A lélekről már a több mint 5000 éves Védákban is pontos rajz és leírás található

1975-ben jelent meg Moody „Élet az élet után” c. könyve, amelyben olyan emberek élményeiről számol be, akiket fölélesztettek, miután az orvosok klinikailag halottnak nyilvánították őket. Nem sokkal később George Ritchie saját halálközeli élményeiről számolt be, majd megjelent Ring összefoglaló munkája is e témáról. A beszámolók alapján a népmeséinkhez hasonló motívumokra bontották a kutatók az élményeket. Így pl: „a béke és nyugalom érzései”, „a sötét alagút”, „testen kívül”, „találkozás másokkal”, „a fénylény”, „visszatekintés”, „határ vagy sorompó”. A klinikai halál állapotából visszatért emberek beszámolói megdöbbentően hasonlóak a magyar parasztság beszámolóival. De számos hasonló példát lehet találni a legtöbb indián törzsnél, s egyéb természeti népeknél is. A több mint 5000 éves Védákban is pontos leírás található a lélekről. Mindez azt jelzi számunkra, hogy sok ezer évvel ezelőtt az őseink már birtokában voltak ennek a tudásnak, s később kezdett fokozatosan elfelejtődni, főként a „civilizálódó” emberek között.

Azért szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, amelyeknek köszönhetően elég sokat megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Példának okáért a Berlini Műegyetem kutatói is a fejükbe vették, hogy végére járnak ennek a kérdésnek, azaz, hogy létezik-e a léleknek valamilyen anyagi jellegű része, mérhető-e ez valamilyen formában vagy sem. Ennek eldöntése céljából mintegy 2000 haldoklónál végeztek mérést, konkrétan a betegeket ágyastól nagyon érzékeny mérlegre tették és megmérték őket még életükben, illetve a halál beálltát követően is. A Dr. Becker Martens által vezetett kutatócsoport nem kis meglepetésre valóban megváltozott a betegek súlya az adott pillanatban. Ráadásul nemtől, kortól és testsúlytól függetlenül egyöntetűen 0,072 grammal lettek könnyebbek az emberek a haláluk után néhány pillanattal. Ezt követően már mikroszkópos vizsgálatokat is végeztek a lelkekkel, így például egy magyar időfizikus csoport is, de más, külföldi kutatók úgyszintén. Íme egy rövid összefoglaló arról, hogy a különféle vizsgálatok alapján mi is tudható az emberi lélekről:

A lélek egy fizikailag is létező, elektromosan semleges, az atomi méretekhez képest hatalmas, színes speciális, elemi részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén, az un. hipothalamusban helyezkedik el. CT felvételeken egy néhány milliméteres fehér pontocska érzékelhető az agyalapban. Ebben a pontban nincsenek sem víz, sem hidrogénatomok, ám itt van a lélek. Rövid kis „csápok” állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt ezek a kis „csápok” egyfajta kapcsolódó interfészek szerepét látják el az agyi idegrendszerhez. Az ember számára a lélek hasonló szerepet tölt be, mint a CPU a számítógépben, hiszen valóban ez az életünk fő irányító egysége. Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a hipothalamusba, mert az interfészen keresztül minden információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki.

A lélek  kinyúló „csápjai” egyfajta interfészekként kapcsolódnak az agyi idegpályákhoz

Természetesen mint mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel bírt pl. Jézus, Mani, Atilla király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk.

Ők azok, akikről a manysik úgy beszélnek, hogy Óm-lelkük van. (Mellesleg a magyar nyelvben használt „nagylelkű” kifejezés is rájuk utal.) A normál lélek súlya kb. 0,072 g, űrtartalma 5,2359 x 10^-13 cm³, fajsúlya pedig 1,375 x 10¹¹ g/cm³. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm³, akkor láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál, vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban). Az emberi lélek kb. 1 mikron nagyságú színes, porszemnyi dolog. Legalább 12 színben létezik, de ez a spektrum a látható fény intervallumán bizonyosan túlnyúlik. Vagyis vannak ultraibolya és infravörös színű lelkek is. Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű. Tömegének mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg, csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is (emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések szerint kb. 1,629 x 10²³, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000. A központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64 rétegű cellácskákból áll, melyek különböző információkat tárolnak. A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen életünkben összegyűjtött információkat.

A neutron belső szerkezete az őt alkotó mintegy 740 000 téridő-forrással

Itt most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre, stb is. (Ezért mondjuk az érzelem nélküli, érzéketlen emberekre azt, hogy lelketlenek! Ez persze nem azt jelenti, hogy fizikailag nincs lelkük, csak mivel ők még kevés életet éltek le, ezek az információs cellák meglehetősen üresek). A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit tárolják. A lélek ezen része bizony semmit nem felejt el, azonban erősen el vannak zárva ezek az információk, így nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által. Regressziós hipnózissal azonban innen is tárhatók fel emlékek. Természetesen ennek komoly oka van, hogy nem emlékezhetünk minden eddigi életünkre, - mondhatni ez egyfajta Isteni kegyelem részünkre, - hiszen ha minden eddigi gyilkosság, baleset, tragédia emléke itt tolongana az emlékünkben, abba rövid úton beleőrülnénk. S épp ezért evez nagyon veszélyes vizeken az, aki az emberi klónozással kísérletezget, hiszen hiába hoznak létre egy fizikailag azonos másik testet, ha a lélekről azonban teljesen megfeledkeznek! Márpedig ugyanaz a lélek csak egy testben élhet, arról másolat nem készíthető! Összesen mintegy 5000 életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a tömegtehetetlensége is nagyon nagy). Ekkor következhet be agyrázkódás, hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti magáról, s majdan egy másikban újra inkarnálódhat. Lelkünk még kevéssé ismert része, annak belső magja, a lélekelektron. Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluidszállal össze vagyunk kötve a szülőbolygónkkal, ezen keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magasszintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren keresztül magával Istennel is. Ezt a szubatomi kötődési formát már Einstein is tanulmányozta. Az egydimenziós, forráspontok sorozatából álló időszálat nevezzük másképpen fluidszálnak. A fizikából is ismert Lentz törvénye, mely szerint az univerzum teljesen be van hálózva egydimenziós szálakkal. Ez az a bizonyos „fehér cérna”, melyről a népi hagyomány beszél, vagy ezüstszál, amit a meditáció közben látnak a jógik. Ezzel kapcsolódik a gyermek (lelke) is az anyjához, már jóval a születése előtt. Ezen a csatornán keresztül kaphatunk ihletet, juthatunk problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden pillanatában isteni megfigyelés alatt...

 (forrás: arvisura.van.hu)