Kapcsolatfelvétel az Őrangyaloddal

 

A meditációt Száraz György írta és készítette

A meditációhoz az alábbi szent eszközökre lesz szükséged: 

- Angyalhívó pecsét, 

- egy fehér mécses, 

- valamilyen tűzgyújtó eszköz. 

Ha tetszett a meditáció, végezd rendszeresen, és oszd meg az ismerőseiddel is! 

Boldog napot!

forrás: napvallas.hu

 Száraz György: Kapcsolatfelvétel az Őrangyaloddal - videó

Dr. Papp Lajos elárulta: a víz a legjobb koleszterincsökkentő, és ezt az egészségipar elhallgatja

A közel 25 éves szívsebészi tapasztalattal rendelkező, elismert, Primia-primissiba és Széchenyi-díjas szívsebész, Dr. Papp Lajos elképesztő dolgot mondott.

 

 
Szerinte az egészségipar összeesküdött az egészségünk ellen, és az elmondottakban tényleg van valami.

Valójában milliók halnak meg egy részben orvosok és gyógyszeripari érdekeltségű emberek, vezetők által terjesztett hazugság miatt.

Ezzel a hazugsággal ölnek rengeteg embert a koleszterinnel kapcsolatosan.

Az egészben nyakig benne van a gyógyszeripar, a gyógyszergyártó vállalatok, különösen azok, melyek koleszterincsökkentőkből “élnek”.

Az elfogadott terápia pedig koleszterin csökkentő gyógyszerek felírása, és az előírt diéta, amely szigorúan korlátozza a zsírbevitelt. Az ezektől eltérő javaslatokat eretnekségnek ítélték.

Több millió ember szenved szívbetegségben, rengeteg a cukorbeteg és milliók vannak diabétesz előtti állapotban már. Itthon és szerte a világon. Egyre több a fiatal beteg minden évben.

Ez pedig jó üzlete tablettagyáraknak, akik elhallgatják szerinte a tényt, hogy vannak természetes anyagok, többek között a víz, ami eredendően természetes úton is képes lehet a koleszterinszint csökkentésére.

Ráadásul az egészséges életmódról kialakított hamis tévhit is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több a beteg ember.

Amiről ma azt mondják, hogy követendő és egészséges, valójában nem biztos, hogy jót tesz, sőt.

Az orvos szerint, ha egészséges alapanyagokból, otthon készült ételeket ennénk, kerülnénk az étolajat, cukrot, lisztes, kukoricás termékeket, a szervezet magát gyógyítaná.

Míg, ha továbbra is mérgezzük az ereket, akkor hiába a sok gyógyszer és a zsírszegény diéta, elkerülhetetlen a szívbetegség kialakulása.

A dehidratáció egy koncentrált, savas irányba tolódott vért eredményez, ami még dehidratáltabbá válik, mialatt áthalad a tüdőn és eléri a szívet – ez a légzés alatt a tüdőből elpárolgó víz miatt van.

Ha a szervezet minden fő összetevője elérhető a normális működéshez, akkor az emberi test nem fog elkezdeni olyan dolgokat termelni, amik rosszak lennének a túléléséhez.

Eddig nem tudtuk, hogy a víz volt az az életbevágóan fontos tápanyag, amire a szervezetnek állandóan szüksége van – megfelelő mennyiségben.

A víz maga – nem koffeines üdítőitalok, amik még jobban dehidratálnak – jobb koleszterincsökkentő orvosság, mint bármilyen kémiai anyag a piacon

– állítja.

Ezeket a dolgokat érdemes megfogadni.

Ártani bizonyosan nem ártanak, de akár az életünket is megmenthetik. Dr. Papp Lajosnak az elmúlt évtizedekben számos beteg köszönhette életét, így ha valaki, akkor ő hiteles személyiség az egészség megőrzésének témájában.

forrás:titkokszigete.hu - blogmania.hu

Koleszterincsökkentő gyógyszerek, mint csendes gyilkosok! - videó
Világpanoráma című műsorából részlet - Szaniszló Ferenc vendége Papp Lajos szívsebész professzor

 

Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész a Kamaraerdei Közösségi Házban: Egészség megőrzése, betegség gyógyítása - videó

https://www.youtube.com/watch?v=sd1eNigkGAs
forrás: Buda Környéki Televízió

 

A szívsebész előadása végén felolvasott áldás:

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

 

 János apostol

 

15 hatalmas tanulság, amire előbb vagy utóbb rájöhetsz az életedben

 

Annyi nagyszerű tanulság van, amit mindannyian megtanulhatunk az élettől. Ez egy lista, amely talán a legfontosabbakat sorolja fel közülük, olyan tanulságok, amelyek mindenki életére nagy hatással vannak.

Ez a 15 nagy tanulság segíthet abban, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél. Nyilván vannak még olyanok, melyek jöhetnek, és készen kell állnod arra, hogy nyitottan és őszintén fogadd el őket.

Az életben úgy bánnak velünk, ahogy másoknak megtanítjuk, hogyan bánjanak velünk

Az emberek úgy fognak bánni veled, ahogy engeded, hogy bánjanak veled. Tiszteld és szeresd önmagadat, és mások is ugyanezt fogják tenni.

Nincsenek hibák, csak leckéket kell elsajátítanunk

Ha mindenből tanulsz, ami veled történik, rájössz, hogy nincs olyan, hogy hiba, csak tanulságokat kell levonni. És ha nem, akkor valószínű, hogy az életed ugyanúgy fog kinézni 40 éves korodban, mint 20 évesen. 60 évesen pedig olyan lesz, mint amilyen 40 éves korodban volt.

A megbocsátás olyan ajándék, amelyet önmagadnak adsz

A megbocsátás olyan ajándék, amelyet önmagadnak adsz, hogy békében legyél, hogy boldog légy és tudj éjjel aludni. Nem azért bocsátasz meg, mert gyenge vagy, hanem azért, mert elég erős ahhoz, hogy rájöjj, hogy csak a felháborodás feladásával leszel boldog.

Ha ragaszkodsz olyan mérgező gondolatokhoz, mint a gyűlölet, a harag és a sértettség valakivel szemben, a végén jobban megmérgezed magad, mint a másikat, és nagyon boldogtalan leszel.

Aminek ellenállsz, az megmarad

Amire összpontosítasz, az kiterjed, és aminek ellenállsz, nemcsak megmarad, hanem növekszik is. És ha le akarsz zsugorítani valamit és eltüntetni az életedből, akkor abba kell hagynod a táplálását, amit azzal teszel, hogy harcolsz ellene.

Az élet az utazásról szól, és kevésbé a célról

Sokszor annyira összpontosítunk nagy álmainkra és céljainkra, hogy elfelejtjük élvezni ezt az életnek nevezett utat. Mindig emlékezz arra, hogy az élet erről a pillanatról szól. Az élet az utazásról szól, és kevésbé a célról.

Tehát vegyél egy mély, tisztító lélegzetet, és engedd meg magadnak, hogy jelen legyél minden tevékenységedben. Engedd magadnak, hogy élvezd az életed minden másodpercét, hogy megfigyelhesd a körülötted lévő világot, az életedben jelen lévő embereket és a szépséget, ami jelen van benned és körülötted.

Az emberek megérdemelnek egy második esélyt

Abban a pillanatban, amikor megbocsátasz valakinek, nagy valószínűséggel adsz neki egy második esélyt is, egy esélyt arra, hogy a közeledben legyen anélkül, hogy megpróbálnád emlékeztetni őt arra, amit veled tett, nem úgy kezelve őt, ahogy korábban, hanem inkább úgy, amilyen szeretnéd, hogy legyen. Ezzel azt is lehetővé teszed számára, hogy minden nap növekedjenek és egyre jobbá váljon.

Lehet, hogy az egód azt mondja neked, hogy "engedd el ezeket az embereket," de mit mond neked a szíved? Mindannyian emberek vagyunk, mindannyian hibázunk, és mindannyian megérdemlünk egy második esélyt, és miért ne, talán egy harmadikat, negyediket, hatodikat és hetediket is.

Ha nem hiszel magadban, senki sem fog

Ne várd el, hogy mások aranyat lássanak ott, ahol te csak port látsz. Ha nem hiszel önmagadban, ha nem hiszed, hogy képes vagy dolgokra, hogy méltó ember vagy, akkor valószínű, hogy senki sem fog. Ezen meggyőződés alapján fogsz cselekedni, és az emberek az alapján fognak bánni veled, hogy mit gondolsz magadról, annak alapján, hogy hogyan bánsz magaddal, hogy hogyan cselekszel és viselkedsz a világban.

Az élethez való hozzáállásunk meghatározza az élet hozzánk való hozzáállását

Ha úgy gondolod, hogy az élet igazságtalan, és mindig csak rossz dolgok történnek veled, akkor valószínű, hogy az élet igazságtalanul fog bánni veled, és mindig sok okod lesz panaszra. Mert ahogy van a gravitáció törvénye, létezik a vonzás törvénye is, és ezen törvény alapján vonzod be az életedbe mindazt, amire egész nap gondolsz, azt vonzod, ami vagy, mert láthatod, hogy a hasonló vonzza a hasonlót.

Ha szereted önmagad, akkor valószínű, hogy mások is szeretni fognak

Minden az önszeretetről szól, minden az önszeretetből indul ki. Ha nem érzel szeretetet önmagad iránt, akkor hogyan számíthatsz arra, hogy megkaphatod valaki mástól? Szeresd önmagad, és mások is szeretni fognak.

A világban rengeteg az információ, de nincs elég inspiráció

Ha belegondolsz, a technológiai forradalommal rengeteg információhoz jutunk. Vegyünk például egy apró chipet. Mennyi információt tárolhatunk rajta? Nem hihetetlen? Több információnk van, mint valaha, de ha inspirációról van szó (szellemileg), azt mondhatnánk, hogy hiányunk van belőle.

Túl sokat koncentrálunk a külsőre és nem eléggé a belsőre. Úgy tűnik, nem értjük, hogy minden belülről indul. Ha belül rendetlenség van, akkor a külvilágban is rendetlenség lesz. Hallgasd meg a szíved, hallgass a megérzéseidre, és tudni fogod, hogy "Az egyetlen igazán értékes dolog az intuíció." - Albert Einstein

A világ nem fog változni, ha te nem változol meg

Folyamatosan hallhatod az embereket, akik panaszkodnak, mennyire őrült a világ és hogyan akarják, hogy megváltozzon, de ha azt mondod nekik, hogy tegyék meg az első lépést, akkor azt válaszolják, hogy "Mi van? Nekem? Szerinted valami nincs rendben velem? Tökéletes vagyok, nincs mit változtatnom. Ezek az emberek őrültek és nekik kell változniuk, nem nekem! Ők pusztítanak el mindannyiunkat, nem én... Ők a gazemberek!"

Láthatod, hogy a külvilág annak tükre, hogy milyenek vagyunk mindannyian belül, és mindaz az őrület, amely körülöttünk zajlik, a kollektív tudatunk eredménye, és sajnos ez egy nagyon szennyezett tudat.

Nem csak az övék, hanem mindannyiunké. Ha azt akarjuk, hogy a világ megváltozzon, akkor önmagunkból kell kiindulnunk és elhiheted, hogy sokunkkal van baj.

Az egyedüllét eltér a magánytól

Különbség van az egyedüllét és a magányos lét között. Ha egyedül vagy, akkor kihasználhatod, hogy kapcsolatba lépj a belső éneddel, meditálj és elcsendesítsd az elmédet, és az állandó igény, hogy legyenek mindig mások körülötted, hogy ne érezd magad magányosnak, el fog tűnni. Wayne Dyer erről csodálatos módon beszélt, mondván, hogy soha nem lehetünk magányosak, ha szeretjük azt az embert, akivel egyedül vagyunk.

Ha szereted magad, ha nincs problémád a saját személyeddel, ha teljesen elfogadtad önmagad, meg fogsz elégedni azzal, hogy van némi csendes időd, távol a zajoktól. Boldognak fogod érezni magad, ha egyedül vagy, és akkor is, amikor más emberek vesznek körül.

Minél inkább kifejezzük hálánkat, annál több dologért lehetünk hálásak

A vonzás törvénye minden jóban és rosszban működik, és csak rajtunk múlik, hogy a negatívra vagy a pozitívra összpontosítjuk-e a figyelmünket. Összpontosítsd figyelmedet a sok nagyszerű dologra, amiért hálás vagy, és látni fogod, hogy minél többször teszed, annál több okod lesz kifejezni a háládat.

A türelem erény

Ahhoz, hogy megtörténjenek dolgok, hogy bármi megtörténjen, türelmesnek kell lennünk. Először elültetjük a nagyság magját, majd megvárjuk, míg kihajt, hagyjuk növekedni, vigyázunk rá és védjük. A nagy dolgok időbe telnek, és meg kell tanulnunk, hogyan adjunk a dolgoknak időt.

A bátorság nem a félelem hiánya

A félelem, amely nem enged továbblépni, ami nem engedi, hogy növekedjünk és átalakítsuk az életünket és a körülöttünk élőkét, mindig jelen lesz az életünkben. Annak ellenére, hogy sokan tudjuk, hogy a félelem nem létezik, és hogy a félelem csak az elménkben van, úgy döntünk, hogy megbénulunk tőle, és úgy döntünk, hogy hagyjuk, hogy irányítsa életünket, álmainkat, céljainkat és boldogságunk szintjét.

A félelem mindig jelen lesz, amikor növekedni akarsz, amikor ki akarsz lépni a kényelmi zónádból, és amikor többet szeretnél tenni, több akarsz lenni. Amit tennünk kell, hogy túllépünk rajta, és mindig tisztában kell legyünk azzal a ténnyel, hogy a legtöbb dolog, amitől félünk, soha nem történik meg, mert a félelem nem más, mint a hamis várakozás, amely valóságosnak tűnik.
forrás:ujvilagtudat.blogspot.com

 ''Milyen szép a világ''- Jakab György előadásában Louis Armstrong: What a Wonderful World c. csodaszép dala, magyarul - videó

Az Adok-kapok törvénye

Az élet második spirituális törvénye az Adok-kapok törvénye. E törvény neve azért jelenik meg ilyen szópárban, mert a világegyetem dinamikus változásokkal működik. (Rövid megfogalmazásban: az Adás törvényének is nevezik). Semmi sem statikus. Testünk dinamikus és állandó kölcsönhatásban áll a világegyetem anyagával, gondolatvilágunk ugyanígy dinamikus kölcsönhatásban áll a kozmosz gondolatvilágával, energiánk pedig a kozmikus energia megnyilvánulása. 

Az élet áramlata nem más, mint a lét mezőjét alkotó erők és elemek közötti harmonikus kölcsönhatás. Életünkben ez a törvény az Adás törvényeként érvényesül, mivel testünk és gondolatvilágunk állandó és dinamikus kölcsönhatásban áll a világegyetemmel. Az energiaáramlás megakadályozása ugyanolyan, mint a vérkeringés megakadályozása. Ha a vérkeringés megáll, vérrög képződik és a vér útja elzáródik. Ezért kell adni és elfogadni annak érdekében, hogy fenntartsuk a gazdagság, bőség – vagy az életünk számára kívánt bármi más - körforgását az életünkben.

A bőség szó (latin) eredete az "affluere", amely áramlást jelent. A bőség a javak áramlását jelenti. A pénz valójában az életenergia jelképe, amelyet adunk-kapunk, annak az életenergiának jelképe, amelyet a világegyetemnek tett szolgálat eredményeként használunk. A pénz másik szava, a "currency" (valuta), forgalmat is jelent, amely szintén az energia áramló természetét fejezi ki. E szó latin eredete a "currere", futást vagy áramlást jelent.

Ha tehát megakasztjuk a pénz áramlását - még ha csak a saját pénzünket és vagyonunkat szeretnénk is megtartani -, ezzel megakadályozzuk, hogy - megfelelően visszaáramoljon életünkbe, hiszen az élet: energia. Ha azt szeretnénk, hogy ez az energia táplálja életünket, körforgásban kell tartanunk. Amint egy folyónak, úgy a pénznek is áramolnia kell, egyébként megreked, eltömődnek csatornái és elfojtja saját életerejét. A körforgás tartja eleven folyamatban. 

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a természet intelligenciáját sértjük meg. 

Erdők ezreinek ígérete rejlik minden magocskában. A magot azonban nem szabad félretenni, a benne rejlő intelligenciát a termékeny földdel kell megosztania. Így árad ki láthatatlan energiája az anyagi megvalósulásba. 

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét. Valójában az élet bármely értéke csak az adással szaporodik... Aki nem működik közre az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni. Ha a továbbadás során valaki úgy érzi, veszteség éri, akkor az általa adott ajándék nem valódi adás és nem gyarapodik. Ha nem a szív bőségével ad valaki, akkor adása mögött nincs energia. 

Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad, és abban is, aki kap, mivel a boldogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni. Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm - magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor az adás mögötti energia messze megsokszorozódik. 

Az Adás törvényének gyakorlata valójában nagyon egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi, nemzeti méretekben. Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani! 

Még pusztán az adás gondolata, a jó, az áldás gondolata vagy egy egyszerű ima is erőteljesen hat másokra, mivel testünk lényegében a világegyetem energiájának és információtömegének e körülhatárolt energia- és információhalmaza. Mindegyikünk az egyetemes tudat része. A "tudat" szó többet jelent, mint puszta energiát és információt - gondolatként életre kelő energia és információ a jelentése. Az egyetemes gondolatvilág része vagyunk tehát. Márpedig a gondolatnak átalakító ereje van. 

 Az élet a tudat örök tánca, amely a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az emberi test és a világegyetem, az emberi gondolatvilág és az egyetemes tudat közti intelligencia folyamatos gondolatcseréjében fejeződik ki. 

Amikor megtanuljuk azt adni, amire vágyunk, e táncot megélénkítjük és olyan mondanivalóval telítjük, amely átható erővel és életképességgel tölti meg az élet örök lüktetését.

 AZ ADÁS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Adás törvényét:

1. Bárhová megyek és bárkivel találkozom, ajándékot adok neki. Az ajándék lehet elismerés, virág, áldás… Ma mindazoknak adok valamit, akikkel kapcsolatba kerülök, és így elindítom az öröm, bőség és gazdagság körfolyamatát a saját életemben és mások életében is.

2. Ma hálásan fogadok mindent, amit az élet kínál nekem. Elfogadom a Természet ajándékait: a napfényt és a madarak énekét, a tavaszi záport vagy a téli első havat. Nyitott szívvel fogadom azt is, amit másoktól kapok, akár tárgyi, anyagi, akár szellemi ajándék, elismerés vagy áldás.

3. Elszánom magam arra, hogy a gazdagság körfolyamatát fenntartom életemben azzal, hogy adom és elfogadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást, a rokonszenvet, a nagyrabecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki.

Deepak Chopra - Az élet hét törvénye 

forrás: fenyorveny.hu

OPRAH beszélget Deepak Chopra-val! - videó

forrás:Édesvíz Kiadó

"Sokszor éreztem odaátról a szellemi segítőim energiáját..." - Medek Tamás spirituális író válaszol

 

 

Egy korábbi bejegyzés alatti hozzászólást, s az arra adott válaszomat szeretném most megosztani veletek, pontosabban külön kiemelni egy cikk erejéig, hiszen úgy vélem, sokak számára lehet hasznos és gondolatébresztő olvasmány. Először (idézőjelben) a kedves olvasóm hozzászólását, utána pedig a válaszomat olvashatjátok. 

 

"Sokszor éreztem odaátról a szellemi segítőim energiáját, sőt elhunyt lelkekkel is sokszor találkoztam álmomban közvetlenül haláluk előtt(!) majd utána is. Volt akit a túlvilágról kérdeztem álmomban, amire érdekes választ adott: 'Van aki előre megy és van aki visszafelé.' Közben érdekes árnyalakokat láttam, akik előre mentek, volt akik meg mintha lemaradtak volna. Talán azt akarta közölni, hogy mivel a sorsunkat mi irányítjuk, van aki gyorsabban halad a lélek fejlődésében, van akinek meg még sokszor kell hasonló utakat újra 'járnia', hogy fejlődjön...

Amúgy apósommal halála után még jó párszor találkoztam, közvetlenül halála után is. Szörnyű betegségben szenvedett, minél előbb meg akart halni szegény. Mikor elhunyt, megnyugtatott, hogy jól van és nagyon boldog végre. Később azt is közölte, hogy ne gondoljunk rá túl sokat, mert 'megfullad'... Valószínűleg a lelkeket el kell engedni, mert különben 'itt ragadnak' a mi világunkban...

Édesapám testvérével közvetlenül halála előtt találkoztam álmomban. Nem mondott semmit, csak régi fotókat mutatott és mintha a gyermekkorom erkélyén álltam volna... Érdekes, hogy az életemnek e férfi nem volt része, még találkozni sem nagyon találkoztam vele, de mintha pont erre akart volna rávilágítani, hogy pici korom óta mennyit változtam... Így búcsúzott el tőlem. Másnap pont vásároltam, mikor édesanyám felhívott, hogy apám testvére az éjjel meghalt... A telefont majdnem kiejtettem a kezemből a döbbenettől...

Egyszer a létezésemről nyitották fel a szemem... hogy ki is vagyok, s ki valójában Isten... előtte pont egy elhunyt családtagom jutott eszembe éjjel, egy kedves hölgy. Aztán hallottam tisztán egy női hangot a fülemben, ahogy hozzám szól kedvesen, majdnem sokkot(!) kaptam, előtte azt is éreztem, hogy egy leírhatatlan valami járja át a testemet, ilyet még soha nem éltem át... Utána keltem fel gyorsan és akkor történt meg, hogy szinte elveszítettem a földi tudatomat és átéltem a tudást... Amikor magamhoz tértem, enyhén sokkot is kaptam, a férjem nyugtatott meg. Nem nagyon meséltem még el, mivel nem sokan hinnék vagy értenék meg az egészet.

Még pici koromban mondta azt édesanyámnak egy cigány asszony, mikor rám nézett, hogy 'öreg lélek' vagyok és 'nagy a kisugárzásom'. Azóta ez is sokszor eszembe jutott, de persze az igazat majd odaát tudjuk meg. Mindenesetre megtisztelve érzem magam, hogy olyat osztottak meg velem, amit kevesekkel itt a földi életükben."

Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy az átlagosnál jóval érzékenyebb vagy a szellemi érzékelésekre, mint a legtöbb ember. Bár egy lélek, lélekként általában a testi halála után tud meglátogatni bennünket (például) álmunkban, de előfordul olyan is, hogy még azt megelőzően. Ilyenkor általában a testben élő személyiség nincs ennek tudatában. Igen, én is úgy vélem, hogy a "van aki előre megy, van, aki visszafelé" mondat az egyénenként eltérő lélekfejlődési tempóra utal. Mindannyian más és más utat tudunk e téren megtenni egy élet alatt, más és más mértékben vagyunk képesek fejlődni, sőt, olykor még kisebb visszalépések is lehetnek. A lelkek ennek megfelelően kerülnek a testi haláluk után a szellemvilág nekik megfelelő szintjére, így valóban helytálló a valaki erre megy, valaki arra megfogalmazás. Persze aztán végül mindenki előre halad, de ehhez egyeseknek több, másoknak kevesebb testi élet szükséges.

Írod, hogy apósod azt üzente jól van, de kérte, ne gondoljatok rá túl sokat, mert megfullad. Igen, a szellemvilágba visszatérve a múlté lesznek a testi kínok. A gondolatok azonban elérnek egy test nélkül élő lélekhez. Mindazon gondolatok, melyeket mások feléje intéznek. Ezt minden lélek más és más módon viseli, van, akit jobban zavar, van, akit kevésbé. Ez (is) lélekfejlettség függvénye. Bizonyos lelkeket még a fizikai síkon maradásra is képes bírni, az itt lévő szeretteitől áramló, el nem engedő gondolati és érzelmi energia.

Édesapád testvére bár nem volt része a jelenlegi életednek komolyabban, ugyanakkor mint lélek, lehet, hogy közelebb áll hozzád, de mindenesetre azt tudta, hogy te képes vagy őt érzékelni, te megérted őt, s ezért búcsúzott általad, a többiektől is.

Amikor azt a bizonyos tudást kaptad, úgy gondolom, egy szellemi lény látogatott meg (talán épp az a személy, akire előtte gondoltál), s energiájával átölelt (ezt érezted), s telepatikusan átadott neked tanításokat. Érthető, ha kevesekkel merted mindezt megosztani, azonban akik nyitottak rá, nekik mindenképpen meséld el, hiszen a történeted megerősítő lehet számukra.

A cigány asszony, akit említettél, valószínűleg rendelkezhetett az aura látás képességével, vagy legalábbis olyan képességgel, melyben a lelket is képes volt valamennyire érzékelni, s így láthatta rajtad azt, hogy te már az itteni átlagnál fejlettebb lélek vagy. Ami teljes mértékben bizonyítást is nyer mindazon megélések által, melyeket most elmeséltél.

 

Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu 

 

 

Válaszol a Jóskönyv - Túlvilági kapcsolat

Egyszer beszélnünk kell végre erről is.

A Jóskönyvet úgy írtam meg, hogy azok számára is használható legyen, akik nem "spirituálisan" gondolkodnak, s akiknek az életről s a lélektanról való műveltségük ott tart, ahonnan C. G. Jung is megközelítette ezt a könyvet.

A szinkronicitás és a tudattalan tartalmaink tudatossá tétele: ezek azok az alapfogalmak, amelyek a tudós Jung számára is elfogadható kategóriákat jelentettek.

Vagyis, hogy az érmék esésének a véletlenszerűségét nem ok-okozati, hanem az egybeesések törvényei irányítják.

És a jósjelben az ember saját tudattalan tartalmaival szembesül.

Ez mind igaz.

Az egybeesések, vagyis az, hogy a benső lelki folyamatok és a külső események szinkronban vannak.

Az is igaz, hogy az érmék esése az adott időpillanattal s a kérdező belsejével szinkronban van.

Valójában azonban a Ji King az ősi időkben a szellemvilággal való kapcsolatot jelentette.

A jósjeleket a Mester-szellemek adják.

"Shen" - így hívták azt a Szellemet, aki a láthatatlan világból segíti a kérdezőt.

Ez nagyon hasonlatos a keresztény Szentlélekkel (helyesen: Szent Szellemmel) való kapcsolathoz.

A kérdező valaha tudta, hogy a Mesterével lép kapcsolatba.

S úgy fogadta a jel tanácsát, mint szellemi Mesterének útmutatását.

Ezért volt fontos a jóslás előtti szertartás.

A rítus.

A füstölők, a gyertya, a meditáció - vagy az imádság.

És azok a mudrák, tehát jelképes idéző kézmozdulatok, melyek a szertartás részei.

Itt nemcsak arról van szó, hogy meditatív állapotba kell kerülnünk.

Nemcsak arról, hogy hallani kell benső önmagunkat.

Hanem ez a szellemvilág magas köreivel való kapcsolatot is jelentette.

Ehhez meg kell tisztulni.

Sőt, meg kell tisztítani azt a légkört, mely a kérdezőt körülveszi.

A láthatatlan világgal való kapcsolat nem veszélytelen.

Azért nem, mert vannak földközeli, ártó szellemek is.

Olyanok is, akik nem rossz szándékból, de merő ostobaságból vagy tudatlanságból vezetik félre a kérdezőt.

A csatornák megtisztítása egyszerre benső és külső feladat.

Egyfajta ráhangolódás.

Rádiós kifejezéssel a vétel tisztaságának megteremtése.

Hogy azt az "adást" hallja, ahonnan a viszonválasz megszületik.

Megfelelő rituálé nélkül ez lehetetlen.

Nemcsak azért, mert mi magunk hallunk zavarosan, hanem azért is, mert nem az igazi Adást halljuk.

Akik járatosak az ősi mágikus szertartásokban, akár a magyar táltos-, akár a kínai, indián vagy ázsiai sámánszertartásokban, tudják, hogy ezek csakis megfelelő előkészületek után és magas tisztaságfokon működnek.

Különben nem.

Ezek lényegében beavatási szertartások.

Ahogy a Ji King megkérdezése is az: sorsbeavatás.

Hozzá kell tennem azok számára, akiknek ez túl "pogányul" hangzik, hogy a keresztény mise is hasonló elven és céllal működik.

Az istenivel való kapcsolat fölvételéről van szó.

Ez gondos előkészületet, odaadást, megtisztulást és időt igényel.

A jóslásba nem lehet csak úgy "belekapni".

Nem lehet "felütni a könyvet".

Még akkor sem, ha néha meglepően találó választ kapunk.

Hebehurgyán, félvállról, szétszórtan, vagyis teljes odaadás nélkül nem szabad a sorsunkról kérdezni.

Méltatlan módon nem szabad és nem is lehet az istenivel beszélgetni.

Akinek nincs ideje önmagára és a sorsára: az ne is kérdezzen semmit.

A mai, profán világ ezt nem érti.

Amikor egy mobiltelefonnal mindenki elérhető, miért ne hívhatnám föl az Istent?

Azért, mert nem válaszol.

Amilyen mélyről jön a kérdésed, olyan magasról jön a válasz.

Ha lelked gyökeréből, szíved belsejéből kérdezel, akkor a magasabb szférákig is elhallatszik a kérdésed.

Különben nem.

Egód zaja nem hallatszik odafönn.

Tisztelet.

Áhítat.

Alázat.

Odaadás.

Figyelem.

És türelem.

Ezek az alapjai a Jóskönyv használatának.

Ahogy Carl Gustav Jung a Ji-kinghez írt gyönyörű előszavában mondja: „Aki ezt a könyvet használja, segítő szellemet kap, s a könyv maga is úgy viselkedik, mint egy bölcs mester, akihez az ember tanácsért fordulhat.”

- Müller Péter -

forrás: http://tgy-magazin.hu

 

Müller Péter: Jóskönyv 

 https://misogaadel.weebly.com/uploads/1/4/7/3/14732912/muller_peter_joskonyvji-king_mindennapra.pdf

Inspiráció, ihlet és intuíció - Müller Péter, Jakab István - videó

https://www.youtube.com/watch?v=1gp406tjJ2g 

 Hogyan üzen a lélek? Amikor nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk, mire hallgassunk? Az emberek még nem igazán érzik a dolgok ezoterikus jelentését, pedig már nagyon időszerű. A magyarokban benne van az ősi tudás és a magyarok ősi rezgésképei mostanában kezdenek felerősödni.

 

Buddha koponyacsontját találhatták meg egy ősi kriptában

Régészek egy csoportja a feltételezések szerint Gautuma Sziddhártha, vagyis Buddha koponyacsontjára találtak rá Kínában. A csont egy többek között meditációra használt jellegzetes buddhista szentély, a sztúpa egy kicsinyített másában volt elrejtve. 

 

Az aranyládika, amelyben Buddha feltételezett koponyacsontját megtalálták

A kutatócsoport egy nankingi buddhista templom alatti kriptában fekvő kőládában találta meg a tárgyat, amelyben a buddhizmus jelentős alakjainak csontjai – többek között Buddha koponyacsontja – láthatók a feliratok szerint – olvasható a LiveScience honlapján.

A sztúpa kicsinyített mása

A Chinese Cultural Relics című folyóiratban publikált tanulmányból az is kiderült, hogy a sztúpa kicsinyített mását szantálfából, aranyból és ezüstből készítették, és drágakövek borítják. A sztúpamodellt tartalmazó kőládán található feliratok szerint a tárgyat az i. sz. 997-től 1022-ig uralkodó, Szung-dinasztiából származó Csen Cung idején készítették. A modellen azoknak a neve is szerepel, akik pénzzel és építőanyaggal járultak hozzá elkészítéséhez, vagy részt vettek megalkotásában.

Felirat a sztúpamodellen

Bár a feliratok szerint a koponyacsont Buddhához tartozik, a kutatók egyelőre nem tudták megállapítani, hogy valóban az ő testrészére bukkantak-e rá, és a Chinese Cultural Relics című tanulmányban a szakértők nem is kísérelték meg határozni, mekkora a valószínűsége annak, hogy valóban a buddhizmus első száma alakjának koponyacsontjára bukkantak-e rá.

A Nagy Bao-An templom alatt talált 117 centiméter magas, 45 centiméter széles sztúpamodell egy vasdobozba volt rejtve, amely pedig a már említett kőládában feküdt. A kőládában olvasható feliratot, amely részletezi, hogyan került Buddha csontja Kínába, egy Deming nevű ember készítette mintegy 1000 évvel ezelőtt. Deming szerint, miután Buddha belépett a parinirvánába (a buddhizmusban a halál pillanata után bekövetkező nirvána, amely a nirvánát még életük során elérőkkel történik meg, és megszakítja a halál-újjászületés körforgást), a testét az indiai Hirannavati folyó mellett hamvasztották el. Az Indiában ekkoriban (i. e. 268 és 232 között) uralkodó Asóka elhatározta, hogy megőrzi Buddha földi maradványait, amelyeket 84 ezer részre szedett szét, és amelyből Kína tizenkilencet kapott meg – olvasható a feliraton.

 

 

Az ezüstládika

 
Deming szerint a koponyacsontot egy olyan templomban őrizték, amely 1400 évvel azelőtt háborúk sorozata következtében pusztult el. A templomot Csen Cung építtette újjá, és Buddha csontját, valamint más buddhista szentek maradványait is ide temettette. A maradványokat 1011. július 21-én temették el ünnepélyes keretek között. Deming megdicsérte a császárt a templom újjáépítéséért, valamint Buddha csontjának eltemetéséért, és hosszú életet, sok utódot, valamint lojális minisztereket kívánt neki.

 

A kőláda és a benne fekvő vasdoboz

Buddha feltételezett csontját a kutatók egy, a sztúpában elrejtett kis ezüstládikában fekvő aranyládikában találták meg. Az arany- és ezüstládikákat lótuszmintákkal, főnixmadarakkal, valamint a ládikákat tőrrel védő istenek ábrázolásaival díszítették. A külső ládikán emellett aszpara néven ismert, hangszereken játszó szellemlények képei is láthatók. Az aranyládikában Buddha feltételezett csontja mellett három kristály- , valamint egy ezüstdobozt is találtak, amelyek buddhista szentek maradványait rejtették.

A sztúpamodellen Buddha életének állomásai láthatók. A kriptát 2007 és 2010 között tárták fel a Nankingi Városi Régészeti Intézet kutatói, akiknek a munkáját kínai szakértők is segítették. Bár a nyugati sajtó képviselői közül csak nagyon kevesen számoltak be a feltárásról, Kínában komoly publicitást kapott a felfedezés. Buddha feltételezett koponyacsontját átszállították a Csihszia templomba, ahol buddhista szerzetesek temették el a nagy becsben tartott leletet. A csontot a helyszínen talált több tárggyal együtt később Hongkongban és Makaóban is kiállították. Amikor a csontot 2012-ben Makaóba szállították, a kiállításra kínai hírügynökséges jelentése szerint 140 ezer jegyet adtak el.

forrás:mult-kor.hu

Buddha koponya-ereklyéjének alapos vizsgálata a kínai Nanjing Qixia kolostorban - videó

Van-e élet a klinikai halál állapotán túl?

 

Míg régen inkább a véletlennek és a szerencsének, ma már sokkal inkább a fejlett orvostudománynak köszönhető, ha egy-egy, klinikai halál állapotába került egyén úgymond "visszatérhet" odaátról. S magas szintű technikai és orvosi ismereteinknek hála, egyre nagyobb a túlélők száma - akik gyakran meglepő dolgokról számolnak be visszatérésük után...

- Magából a balesetből csak egy nagy durranásra emlékszem, és azután vége volt. Egy hatalmas sötétség következett, majd zuhanás. Nem sokkal később már felülről láttam magamat. -  emlékszik vissza Volford Attila.

- A magasból figyeltem, hogyan fekszem az úton, hogyan áll a lábam, és rettenetesen zavart, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem tudtam belenézni. Nekem ez az állapot óráknak tűnt, ám utóbb kiderült, hogy mindössze néhány percig tartott. Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok. Az a zuhanás azóta kíséri az életemet. Álmomban nagyon gyakran átélem, tulajdonképpen már megszoktam. Csak az zavar, hogy sohasem érek a zuhanás végére, pedig egyszer szeretném megtudni, hol fejeződik be. Szeretném megtudni, mi van odaát...

Bár nincs két egyforma halálközeli élmény-beszámoló, az elbeszélések időnként több ponton megegyeznek. Gyakran felbukkanó momentum például a testenkívüliség érzése; sötétségen vagy csodálatos, fényes alagúton való áthaladás; találkozás elhunyt személyekkel, esetleg ismeretlen, fénylő lénnyel, akik leírhatatlan szeretetet árasztanak; stb.

Az élmények túlnyomó többsége kimondhatatlanul békés, és jó érzést kelt: egyike az általunk ismert legerőteljesebb érzelmi és pszichológiai hatással bíró eseményeknek. Akár egyszerű, akár részletekben gazdag, ez egy olyan élmény, amely jelentősen átformálhatja az ember hitét, illetve értékrendjét az élet valóságos és fontos dolgairól. Sinkó Edit intenzív szakápoló több éve kutatja a halálközeli élményeket, számtalan pálfordulással találkozott.

 - Nagyon erős személyiségváltozáson esnek át, amely többnyire pozitív irányú. Ez újabb problémát jelent az élményesnek, egyrészt, hogy feldolgozza, amin átesett, illetve teljesen megváltozik a személyisége. Függetlenül attól, hogy ezelőtt milyen értékeket tartott fontosnak, előtérbe kerül a másokkal való kapcsolat, erőteljes tudásvágy, mindenkin való segíteni vágyás alakul ki bennük. A változásokat - különösen, ha ezek a tulajdonságok korábban nem jellemezték őket - a szűkebb és a tágabb környezettel egyaránt nagyon nehéz elfogadtatni.

A természettudományos magyarázatok a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra épülnek. A szívműködés és a légzés leállásával az agy nem jut elegendő oxigénhez és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Néhány kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket; egészen pontosan a folyamat során felszabaduló, endopszichozin nevű polipeptid, mely a limbikus rendszert fokozottan aktiválva eufórikus érzéseket idéz elő.
Dr. Liptay-Wagner András, klinikai halál-kutató szerint más lehet a magyarázat.

- Az oxigénhiány ellen szól például az a tény, hogy nagyon sok esetben nem lép fel oxigénhiány műtét közben, mégis beáll a klinikai halál Másrészt a halálközeli állapot átéléséhez, úgy tűnik, nem is feltétlenül szükséges akár klinikai halál, akár bármiféle traumatikus behatás.
Egyes tibeti szerzetesek képesek ezt a tudatállapotot - az összes jellemzőjével együtt - egyfajta meditációs technikával elérni.

- Kutatómunkánk elsődleges célja, hogy mindazok, akik átestek a klinikai halál állapotán, és élménnyel rendelkeznek, megtanulják feldolgozni, megosztani másokkal ezeket. Megpróbálunk segíteni abban, hogy el tudják fogadtatni magukat környezetükkel, hogy ne tekintsék őket pszichiátriai esetnek. - magyarázza Pálfia Istvánné intenzív szakápoló.

forrás: negyedikdimenzio.hu

 Dr.Liptay Wágner András beszél a halál metafizikájáról - videó

Jenny Cockell interjú - A tegnap gyermekei FILM - Reinkarnáció - Egy igaz történet

Jenny Cockell útra kelt, hogy megtalálja előző életének gyermekeit 

 

1933. október 24-én, röviddel nyolcadik gyermekének megszületése után, súlyos betegségei következtében a dublini (Írország) Rotunda kórházban elhunyt Mary Sutton, egy 35 éves, fiatal ír anya. Halálát a terhesség során fellépett komplikációk okozták, és az orvosok nem tudták megmenteni. Mary Sutton meghal, nyolc gyermekét pedig alkoholista és erőszakos férjére kell védtelenül hátrahagynia, aki rendszerint az utolsó pennyig elitta a pénzét.

Mary túlvilági útjára magával viszi gyermekei iránt érzett hatalmas aggodalmát és a vágyat, hogy segítsen nekik.

21 évvel később Angliában megszületik egy Jenny nevű kislány – szüleinek harmadik gyermekeként egy olyan családban, amelyet hasonló ziláltság jellemez, mint azelőtt az írországi Sutton családot. S ez a párhuzam több puszta véletlennél. A kis Jenny élete ugyanis kezdettől fogva szorosan összekapcsolódik az 1933-ban elhunyt ír édesanya életével.

Már a gyermekkor nagyon korai szakaszaiban képek bukkannak fel Jennynél egy fiatal nő életéből, akiről akkor még csak annyit tud, hogy Marynek hívják. E képek egy része boldog emlék, másik része viszont nagyon is fenyegető. Így tudatosul például Jennyben az ír nő halálának órája, a tehetetlen lázadás az elválás kényszerűsége ellen, a gyermekei miatt érzett, mindenen felülkerekedő félelem, és a bűntudat, hogy ő maga megszabadulhat abból a nehéz helyzetből, saját gyermekeit viszont védtelenül hátra kell hagynia.

Jennyben egyre világosabban jelennek meg Mary életének tapasztalatai, a homályos emlékek konkrét képekké sűrűsödnek, és egyre inkább bizonyossággá válik az a sejtelem, hogy egykor ő maga volt ez a Mary. Már gyermekként rajzokat és terveket készít, melyek korábbi életére vonatkoznak, felnőtt nőként pedig szokatlan keresésre indul. Szeretné megtalálni előző életének gyermekeit, látni, hogyan alakult az életük, és szeretné újra átölelni őket.

Egy iskolai atlasz segítségével megtalálja azt a helyet, amelyet keresett: az írországi Malahide-ot. Rajzait összehasonlítja a tényleges viszonyokkal, és rátalál arra a házra, amelyben egykor Mary Sutton-ként lakott. Kinyomozza egykori gyermekei címét és… valóban rájuk talál!

Sonny, Mary elsőszülött gyermeke, akit tizenhárom évesen látott utoljára, most 58 évvel később idős emberként áll előtte, és a hosszú beszélgetések során kiderül, hogy a két embernek valóban sok közös emléke van. Sonny felismeri, hogy Jenny Cockell személyében ki áll előtte…

Az itt röviden összefoglalt történet a reinkarnáció legmélyebb benyomást keltő bizonyítékainak egyike. Jenny Cockell egy könyvben („Yesterday’s Children“ – „A tegnap gyermekei“) dokumentálta életútját, beszámolójából pedig egy hollywoodi filmprodukció is született. 

 

A következő interjút Dr. Jens Rohrbeck készítette az angol hölgy halhatatlan emlékeiről, annak towcester-i házában. 

 
Rorbeck: Körülbelül 10 évvel ezelőtt írta meg a „Yesterday’s Children“ c. könyvét. Abban beszámol arról, hogyan indult el megkeresni azokat az embereket, akik előző életében a gyermekei voltak. Mi váltotta ki az első emlékeket erről a korábbi életről?

Cockell: Nem volt olyan időpont, amikortól kezdve megjelentek. Ezek mindig is jelen voltak, és én azt hittem, hogy ezzel mindenki így van. Ám hamarosan rájöttem, hogy mások nem beszélnek az előző életeikről. Amikor felnőttem, egy ideig azt gondoltam, hogy a többiek talán nem mondanak nekem igazat, hogy valójában emlékeznek, csak nem akarják bevallani. Nehezen tudtam elfogadni, hogy a legtöbb ember nem tud előző életére visszaemlékezni. Ha erről beszéltem, azt mondták, hogy mindez csak valamiféle hitbéli dolog, és a szüleimet sem tudtam rábeszélni arra, hogy Írországba utazzanak, és maguk lássák, hogy az emlékeim valóban igazak-e.

Rorbeck: Végül is hogyan sikerült kiderítenie, hogy előző életében hol élt, és hogyan talált rá az írországi Malahide-ra?

Cockell: Kisgyerekként mindig térképeket rajzoltam egy faluról. Nem tudtam biztosan, hogy hol található ez a hely, de abban biztos voltam, hogy Írországban van. Azt is tudtam, hogy Írországon belül körülbelül hol lehet. 9 vagy 10 éves voltam, amikor egy iskolai atlaszban keresgéltem. A figyelmemet közben valami újra és újra a térkép egy meghatározott pontjára irányította. És ott egyedül a Malahide név volt. Feltevésem szerint, Mary látott egy Írország-térképet és tudta, hogy hol van a falu. Számomra ez az egyetlen magyarázat arra, hogy tudtam, hol kell keresnem. Meg sem fordult a fejemben, hogy máshol keressek!

Rorbeck: Felnőtt nőként pedig útnak indult Írországba…

Cockell: Igen, meg akartam találni azt a családot, amelyikre emlékeztem. Tudtam, hogy Malahide-ban kell keresnem, de nem voltam benne biztos, vajon megbízhatóak-e az emlékeim hogy vajon elegendő részlet birtokában vagyok-e. Ugyanis egy vezetéknévre sem tudtam visszaemlékezni. Keresztnevekre emlékeztem, ismertem néhány gyerek nevét, és azt is tudtam, hogy hol állt a család faháza. Azonban nem találtam részletes utcatérképet, és csak azok a térképeim voltak, amiket még gyerekkoromban rajzoltam. Ekkor a hipnózishoz fordultam, hogy megtudjam, vajon többre is tudok-e emlékezni. Ez azonban a valóságban nem csupán előnyökkel járt számomra. A név, amire a hipnózis során emlékeztem, téves volt, azonban előjött további egy vagy két olyan dolog, ami hihetetlenül pontos volt. A hipnózissal elővigyázatosnak kell lenni!

Rorbeck: Mikor utazott először Malahide-ba?

Cockell: 1989. június 5-én. Mielőtt Írországba utaztam volna, sikerült egy könyvesboltban Malahide térképét megrendelnem. Amikor megérkezett, vettem az én kicsi, saját kézzel rajzolt térképemet, mellé tettem, és kétség nem fért hozzá: ugyanaz a hely volt! Pontosan helyeztem el az utcákat, a megfelelő irányba futottak. A pályaudvart is helyesen tüntettem fel. Tehát tudtam, hogy megérné odautazni.

1989. június 5-én már Malahide-ban sétálgattam. Nagyon különös volt – olyan, mint amikor valaki elköltözik szülővárosából és hosszabb idő után újra visszatér. Az ember ilyenkor először a változásokat veszi észre. Én is így voltam; feltűntek azok a dolgok, amelyek másképp néztek ki. Az egyik utca végén például egy építkezésre számítottam, s helyette most üzletek voltak ott. A kikötőhíd már nem fából volt, hanem betonból. S ahogyan egyre lejjebb haladtam az utcában, hogy rátaláljak a faházra, még jobban összezavarodtam, mert kiszárították a folyóvölgyet és házakat építettek rá.

A képzeletemben még mindig éppen úgy ott állt a ház, ahogyan azelőtt. Az idő azonban természetesen nem állt meg közben. Csak romok maradtak, amit a tüskés bozót teljesen elborított. Csupán a fal egy kis része maradt meg, körülbelül derékmagasságig. Amikor aztán az épület közepén álltam, egy pillanatra mindent úgy láttam, ahogyan egykor volt – s utána megint a romok voltak előttem. Különösnek tűnt számomra az a fal is, amely a faház mellett futott végig. Mindig túl magas volt ahhoz, hogy rá lehessen támaszkodni, s azt gondoltam, biztosan összement. Majd világossá vált, hogy nem a fal ment össze, hanem én vagyok most egy lábbal magasabb!

Rorbeck: Voltak kellemetlen emlékei is az előző életével kapcsolatban?

Cockell: Igen. Az emlékek olyanok, mint az élet – és az élet nem mindig kellemes. Legtöbbször nagyon kemény volt. Szegénységben éltünk, és nehéz volt a gyerekeket eltartani. Volt néhány olyan emlék, amit elnyomtam, s amelyek a Sonnyval való kapcsolat által újra visszatértek – például azok az apához fűződő emlékek, amikor részegen a gyerekeket és az anyát verte. Az ember erre nem szívesen gondol vissza. 

Hajlottam arra, hogy az emlékeimet inkább a gyerekekre összpontosítsam, arra az időre, amit együtt töltöttünk, és azokra a közös tevékenységekre, amiket apjuk nélkül csináltunk. Megpróbáltam őt kiiktatni a tudatomból, annak ellenére, hogy arra az időre is emlékszem, amikor még fiatalabb és más volt. Nem tudom pontosan, hogy mit történt vele – de bármi legyen is az, valószínű az első világháború alatt történt. Azután kezdett el inni.

Rorbeck: A halál pillanata is bizonyára nagyon megrázó élmény volt.

Cockell: Igen, ez egy olyan emlék volt, ami folyton visszatért, akár akartam, akár nem. Arra emlékszem, hogy egy jól megvilágított helyiségben voltam. Írországban akkoriban általában még nem volt áram, ebben a teremben azonban igen. Volt egy kétrészes ablaka, az ajtón keresztül pedig egy folyosót láttam. Tehát egy kórházban voltam erős fájdalmak közepette. Tudtam, hogy ott fogom hagyni a gyerekeket, tudtam, hogy nem tehetek semmit, s teljes mértékben és rettenetesen hibásnak éreztem magam. 

Ezután arra emlékszem, hogy az ágyat látom magam alatt, benne a testemmel. Mindent felülről láttam – még sokkal feljebbről, mint a terem mennyezete. A mennyezetnek útban kellett volna lennie, de mégsem volt, és azt éreztem, hogy valami hátrafelé vonz. Arra is emlékszem, hogy előtte valaki bejött és letérdelt az ágyhoz. Valószínűleg egy pap volt. Néhány éve felkerestem ezt a kórházat, és lerajzoltam annak a helyiségnek az alaprajzát, ahol meghaltam. 

A főnővér a rajzban az elkülönítőt ismerte fel, amely a kórház épületének régi szárnyában található. Nem ragaszkodtam hozzá túlzottan, hogy visszatérjek abba a terembe, de amikor ott voltam, észrevettem, hogy a gyerekek miatt keletkezett bűntudat sokkal gyengébb lett. Korábban nem fogadtam el az állapotomat – gázödéma, vérmérgezés, tüdőgyulladás, és ráadásul nem volt antibiotikum! Egyszerűen azt gondoltam, hogy nem szabadott volna meghalnom és a gyerekeket hátrahagynom.

Rorbeck: Miután tehát megtalálta Malahide-ot és a házat, hogyan sikerült a gyerekek nyomára bukkannia?

Cockell: Később írtam a ház tulajdonosának, és kiderült, hogy emlékszik a családra. Emlékezett a gyerekekre, akikkel együtt járt iskolába, és meg tudta adni a család vezetéknevét, ami továbbsegített. Ezután feladtam az újságban egy hirdetést, hogy megtaláljam a család tagjait. Valaki azután egy borítékban elküldte az egyik fiú nevét és címét. 

Nehéz helyzetben voltam, ugyanis fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy vajon helyes-e ezt tenni – vagyis akként az anyaként visszatérni, akit a gyerekek gyermekkorukban elveszítettek. Azt sem tudtam pontosan, hogy mit mondjak. Végül úgy döntöttem, hogy írok az egyik fiúnak. Õ erre felhívott, amiből egy nagyon furcsa beszélgetés kerekedett ki. 

Enyhén nagyothalló volt, ezért a lánya újra és újra átvette a kagylót, és megpróbálta megérteni az összefüggéseket abban, amiről beszélek. Elmagyaráztam nekik, hogy az álmaimból ismerem a családot, és nem mondtam meg, hogy valójában miről van szó. Ez nem sikerült különösebben jól. A férfi – ő volt a második fiú – tulajdonképpen nem értette. 

 

Miután azonban átküldött néhány adatot, sikerült megtalálnom a legidősebb fiút. Ekkor enyhe pánik lett úrrá rajtam, ezért felvettem egy érdeklődő kutatónővel a kapcsolatot, hogy az ügyet valahogyan hivatalosabbá tegyem, hogy így a család számára ne legyen annyira félelmetes. Ez a kutatónő utánajárt a történetnek, interjút készített velem is és a legidősebb fiúval is, majd egybegyűjtötte mindkettőnk állításait. Munkája által így még a közös találkozó előtt kilenc oldalnyi anyag keletkezett ezekből a kijelentésekből, melyek a legkisebb dolgokban is megegyeztek. S így volt valami, amiről Sonnyval beszélgetni tudtam. 

Sonny volt a legidősebb fiú, 1919-ben született. Emlékszem rá, amikor körülbelül 13 éves volt. Együtt tudtuk tehát átnézni és megbeszélni a kutatónő feljegyzéseit. Sonnynak mesélnie kellett valamit, és nekem kellett befejezni. Azután én kezdtem, s neki kellett folytatnia. 

 

Így kezdtem el mesélni egy novemberi napról. Valaki az utca végén megtanította a fiúknak, hogyan kell vadfogáshoz csapdát készíteni. Azon a napon a fiúk kora reggel rohanva jöttek haza – emlékszem, hogy meg kellett törölnöm a vizes kezeimet –, mi pedig kisiettünk hozzájuk, hogy megnézzük a nyulat, amit fogtak. Még emlékszem, ahogyan a sok fejecske között lefelé nézve a kiterített állatra meredtem. Arra azonban nem tudtam visszaemlékezni, hogy mi történt azután. Sonny azonban igen: Mivel nem házi nyúl volt, hanem vadnyúl, amit nehéz elkészíteni, ezért elengedték. Sonny végig el tudta mesélni a történetet. 

 

Ezután elmondta, hogy azt a kenyeret szerette a legjobban, amit az anya a fazékban készített. Én pedig ezt mondtam: „Á, arra gondolsz, amelyik mindig kifutott a fazékból és egyre nagyobb és nagyobb lett?” Sonny néha abbahagyta a mesélést és rám nézett… de a reinkarnációról csak jóval később beszéltünk. Meg akartam adni neki a lehetőséget, hogy maga találja ki. Lehetőséget akartam adni neki, hogy kialakuljon a véleménye arról, hogy mi történhetett. Kiderült azonban, hogy nagyon is jól kezeli a kérdést.

Többször találkoztam vele, és rövid idő múlva többé nem úgy mesélt, hogy „Emlékszem, amikor az édesanyám…”, hanem azt mondta: „Emlékszel, amikor ezt tetted?” Ez egy csodálatosan finom módja volt annak, hogy elfogadja a reinkarnációt, de ez egyáltalán nem volt benne tudatos.

Rorbeck: Mit érzett közben?

Cockell: Az egyedüli, amihez az érzést hasonlítani tudom, az talán egy fogadott család. Az emberben ott az összetartozás érzése, azonban mégsem tartozik teljesen oda, mert egy másik személy. 

 

A családdal is nehézségeim voltak, mert bár elfogadtak, mégsem viselkedhettem teljesen úgy, ahogyan legszívesebben tettem volna. Amikor első alkalommal találkoztam Sonnyval, nem ölelhettem egyszerűen át, és nem mondhattam neki, hogy „Milyen csodálatos téged újra látni!”. Hiszen az ő szemszögéből akkor találkozott velem először. Ezért vissza kellett fognom magam. És ez nehéz volt – nehéz volt, időt hagyni nekik! 

 

A legtöbb „gyereknek” előbb beszélnie kellett a másikkal, hiszen külön éltek, különböző helyen laktak, s néhányan már hosszú ideje, sőt talán életük nagy részében nem látták egymást. Tehát azért, hogy teret engedjek nekik, hogy megtalálják egymást, beszélgetni tudjanak egymással és közösen töltsék az időt, nekem a háttérbe kellett vonulnom, és hagyni, hadd menjen minden a maga útján. 

 

Nekem még mindig anyai érzéseim voltak. Hirtelen megjelenésemmel nem akartam őket összezavarni. Ez egy rendkívül nehéz helyzet volt. Tulajdonképpen nagyon szerencsés voltam. Sonny sok mindent megkönnyített számomra, mert mindent megbeszélt a család többi tagjával. Annyira közvetlen volt – már gyerekként is egy nagyon közvetlen kisfiú volt. Gyakran tett fel a testvéreinek olyan kérdéseket, amiket én nem szívesen kérdeztem volna meg.

Amikor öt gyerekkel először találkoztam, mindannyian egy asztalnál ültünk, és Sonny a következőt kérdezte: „Nos, mit gondoltok Jenny történetéről?” Én pedig azt gondoltam: Ez az! Én magam ugyanis nem akartam semmilyen szemléletmódot vitára bocsátani, soha nem akartam azt mondani, hogy „Figyeljetek! Itt a reinkarnációról van szó!”, hanem mindenkinek meg akartam hagyni a saját szemléletmódját.

Rorbeck: Az élettörténete alapján Jane Seymour-ral egy film is készült. Mit gondol erről a filmről?

Cockell: Az nem igazán az én történetem volt. Csupán néhány jelenet volt olyan, ami teljesen stimmelt, egy vagy kettő. A halva született baba… még mindig sírnom kell, amikor látom, mert érthetően nagyon megrázó volt. De – inkább optimista vagyok! Azzal a szándékkal akartam a nyilvánosság elé lépni, hogy a reinkarnáció gondolatát egy szélesebb közönség számára is megközelíthetővé tegyem, és akárhogyan is történjék, jó lesz! 

 

Amikor felnőttem, nagyon elszigeteltnek éreztem magam. A körülöttem lévő emberek nem tudták a reinkarnációt valóságos élményként elfogadni. S azt gondolom, minél többet beszélünk ezekről a dolgokról, annál jobb lesz a gyerekeknek. Sok olyan gyerek van, aki a korábbi földi életek emlékeivel nő fel, és ez nagyon összezavarhat egy embert.

Rorbeck: Ismer ilyen gyerekeket?

Cockell: Találkoztam néhánnyal. Normális esetben azonban 6 éves kor körül elfelejtik ezeket az emlékeket. Ekkor kevesebbet találkoznak az édesanyjukkal, iskolába mennek, megváltoznak. A nyilvánosság elé lépésem okai között szerepelt az is, hogy megpróbáljak könnyíteni azok helyzetén, akiknek ilyen emlékeik vannak.

Rorbeck: Miután a nyilvánosság elé lépett, biztosan gyakran találkozott néhány kétkedővel is, akik talán azt feltételezik Önről, hogy a történetet csak azért találta ki, hogy pénzt keressen, vagy az érdeklődés középpontjába kerüljön. Mit válaszol az ilyen embereknek?

Cockell: Nagyon érdekes, hogy különösen olyan gyerekekről, akik korábbi életükből emlékeznek valamire, hallottam embereket a következőképpen nyilatkozni: „Minden gyerek keresi a figyelmet. Egyszerűen a figyelem középpontjába akarnak kerülni!” Én azonban tudtam, hogy néhány gyerek valójában nagyon is félénk volt, és inkább kerülni akarta a reflektorfényt. Ahhoz már nagyon alapos ok kell, hogy valaki ilyen helyzetnek tegye ki magát. 

Olyan embereknek nem mesélem el a történetemet, akik nem akarnak vele foglalkozni. Azoknak mesélem el segítségképpen, akik többet akarnak tudni erről az élményről és jobban meg akarják érteni. Tényleg nem jelent problémát, ha valaki ezt elutasítja és kétkedő akar maradni.

Rorbeck: Az imént azt mondta, hogy korábbi gyermekeire sem akart nyomást gyakorolni. Végül mindannyian meg voltak győződve arról, hogy reinkarnációról van szó?

Cockell: Ez nagyon érdekes volt. Először Sonnyval találkoztam, s kezdetben nem beszéltem a reinkarnációról. Úgy az ötödik vagy a hatodik találkozás alkalmával azután magától hozta fel a témát. Én pedig ezt válaszoltam neki: „Meggyőződésem szerint erről van szó, de neked nem kell így látni!” Õ csak ennyit mondott: Hmm…! Ám teljesen elégedettnek tűnt ezzel a magyarázattal. Phyllis-szel Sonny házában találkoztam, miután sikerült rátalálnunk. Neki nem beszéltem sokat arról, hogy egykor milyen szerepet játszottam az életében. A többieknek sem mondtam meg – akikkel egymás után találkoztam –, hogy mit gondolok valójában. 

 

Legelőször akkor beszéltünk a reinkarnációról, mint az események magyarázatáról, amikor első ízben mindannyian együtt voltunk. A lányok, Phyllis és Betty, mindketten azt gondolták, hogy az édesanyjuk rajtam keresztül szól, és kellemetlen volt nekik ezt megmondani, mert látták, hogy én nem így gondolom. Közben az volt a különös, hogy ugyan nem tekintettek az anyjuknak, de mégis úgy bántak velem. 

 

Frank-nek volt halálközeli élménye. Amikor felvettem vele a kapcsolatot, először nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Azután volt egy súlyos szívinfarktusa és halálközeli élménye, majd belátta, hogy valaminek léteznie kell, hogy az élet folytatódik a halál után. Ekkor érdeklődni kezdett, és egész jól megbarátkozott a gondolattal. Christy szavakkal is egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy elfogadja a reinkarnációt. Megmondta a többieknek, hogy „Igen, ez rendben van így, még akkor is, ha a papok másként látják.” Sonnynak nem volt semmi ellenvetése. Valójában tehát szerencsés voltam, hogy mindannyian teljesen elégedettek voltak. Azonban soha senkinek nem írnám elő, hogy mit gondoljon.

Rorbeck: A tapasztalatai révén megváltozott a valláshoz való viszonyulása?

Cockell: Nem vagyok kibékülve a merev vallási szokásokkal. Meg tudom érteni, hogy a különböző emberek miért látják másképpen a dolgokat. S nekem nincs jogom ahhoz, hogy elvegyem mások világnézetét, ahogyan nekik éppúgy nincs joguk ahhoz, hogy elvegyék az én élményeimet – melyek esetében valójában nem hitről van szó. Sok vallásnál feltűnt, amikor közelebbről megvizsgáltam őket, hogy vannak olyan részek, melyek nagyon jól illenek más vallásokhoz. Sok minden jól összeillene, ha csak arra törekednénk, hogy felismerjük a közös értékeket! 

Rorbeck: Köszönjük a beszélgetést! 

forrás: sites.google.com - teveclub.hu

Kapcsolódó írás

A tegnap gyermekei: 

https://dszilvia.blogspot.com/2018/12/a-tegnap-gyermekei-teljes-film.html 

 
A tegnap gyermekei - teljes film:

 https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-tegnap-gyermekei-teljes-film-WyDuzwiYppnfC0Tq

 

Strange But True - Jenny Cockell - Yesterday's Children - videó
(riport - előző életének gyermekei)

 

Jenny Cockell előző életének gyermekeivel

Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek..

Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.

Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben és ez lesz a legfontosabb is.

Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni.

Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akik nem érdeklik a jelenléted.

Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet

Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.

Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.

Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed.

Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki.

Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.

Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.

Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.

Több milliárd ember van ezen a bolygón és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség és elkötelezettség szintjén.

Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.

Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni.

Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.

Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.

Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához.

Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás.

Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg!

Sokat érdemelsz, vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben és ezt észre fogod venni.

A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.

Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.

Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyekben vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.

Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.

Tedd az életed biztonságos menedékévé, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek engednek veled.

Senkiért sem vagy felelős.

Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről.

Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!

Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapod viszonzást az általad nyújtott szívességeket.

Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.

Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.

Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg fog is fog minden változni, az biztos.

Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időt olyanokra, akik nem érik meg, a változást, a szeretetet, értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.

- Anthony Hopkins -

Bagdi Bella Elengedés - videó

Aranyosi Ervin: Évnyitó vers

Legyen ez az új év egy új lehetőség!
Engedd, hogy vágyaid tartalommal töltsék!

 

Legyen benne öröm, mosoly, jó egészség!
Kívánj csak merészet, s ne törjön le kétség!
Kívánom, hogy mindig legyen elég pénzed!
Pont annyi, ami kell, hogy céljaid elérjed!
Soha ne legyen több, ne okozzon gondot!
mindig dicsőséggel hagyd el a porondot!

Kívánom, hogy mától teljesüljön álmod,
szíved óhajára változzon világod!
És ami még fontos, sose félj szeretni,
próbálj mindenkivel emberséges lenni!
Aki értékeli, szívesen fogadja,
s hidd el nem tartja meg, Ő is tovább adja.
Jusson mosoly bőven, az új esztendőben,
tartson meg az Isten mindig jó erőben!

 

- Aranyosi Ervin -

 Aranyosi Ervin Kívánságom az új évre! - videó

forrás: MrPhilanti

zene: Paganini: Love Live Forever