AEONOK ELMÉLKEDÉSEK ÉS INTELMEK BÁRÓ VAY ÖDÖNNÉ SZÜL. WURMBRAND ADELMA GRÓFNŐ MÉDIUM ÚTJÁN

 

 Ennek a könyvnek tartalmát részben mint beszélő, részben mint írómédium közvetítettem.
Amikor e könyvet napám szellemének ajánlottam, kértem Őt, hogy adjon nevet e könyvnek, s erre azt írta általam: Nevezd e könyvet „aeonok"-nak (olvasd: eonok).

ADELMA MÉDIUM

Szégyellem megvallani, hogy én egyáltalán nem is tudtam, hogy mit jelent e szó: aeonok, s ezért a lexikonban utánanézve ott a következő felvilágosítást találtam: „aeonok" a gnosztikusoknál isteni erőket
jelentenek, amelyek az idők kezdetétől Istenből áradtak ki, és mint önálló szellemek (a „Szellem, erő, anyag" szerint az elsődök) a különböző időszakok és világrendek élén állnak.

Fölöttébb megörültem e névnek, mert az elmélkedésekkel soha sem kaptam meg az író szellem nevét is; rendszerint így írták alá: „vezetőid" vagy „szavaiból ismerheted fel a szellemet".

Az „aeonok" szó értelmének a „Szellem, erő, anyagban" előforduló „elsődök"-kel való megegyezése által beigazoltnak látszott előttem, hogy ezt is ugyanoly szellemek írták, mert ez a szó, amelyhez ily
különös úton jutottam, egyáltalán nem tőlem származott.
Gonobitz, 1887. év végén. 

VAY-WURMBRAND ADELMA

- - - - - - - - 

 Részlet a könyvből:

A rendeltetés

Testet öltéskor minden ember meghatározott rendeltetéssel jön a világra, t. i. valami kijelölt életfeladatot kap, mit e földi létben el kell végeznie. Az Isten minden szellemet rendeltetéssel küld a földre. Nem születik véletlenül az ember, miként némelyek hiszik; mert minden egyest különleges törvény irányit. Nehéz dolog az embernek felismernie rendeltetését, ez elsősorban önismeretet követel. Saját magad túlbecsülése sohasem vezet rendeltetésed felismerésére. Kövesd szíved szózatát legbensőbb érzésedet, kérj világosságot Istentől, akkor majd megtalálod a rendeltetésedhez vezető utat. Egy hibásan választott életpálya sokszor tett tönkre egzisztenciákat, és megrontott életet eredményezett.

Milyen szomorú dolog ez! Értelem és ész egyedül nem képes megválasztani a hivatást, mert az életben a szív is megköveteli a maga jogait. Jaj annak, ki elhallgattatja szívét, és csupán becsvágyára hallgat!
Élete nem élet többé, mohó hajsza csupán, mely a túl magasra tűzött cél elérésére tülekszik. Ha van családod, figyeld meg őket, tanulmányozd mindegyiket, engedj szabad folyást beszélgetésüknek, és igyekezzél az ő szempontjukból, benső készségeikből kiindulva felismerni a nekik megfelelő hivatást. Az első gyermekkorban nyer minden legjobban kifejezést; később a külbenyomások nyernek nagy befo-
lyást a serdülő ifjúságra. Az emberek rendszerint nagyon könnyelműen választják meg hivatásukat. Sokan oly életet kényszerítenek magukra, mely erkölcsi halálukat okozza; a legtöbben elégedetlenek
az Isten által nekik rendelt helyzettel, és túl akarnak azon emelkedni. Kérjétek bensőleg Istentől élethivatásotok megismerését, hogy teljesíthessétek azt a feladatot, melyet elétek tűzött!

- - - - - - - - 

Aeonok - Elmélkedések és intelmek - Gr. W. Adelma médium útján 1. rész - videó

 Felolvasta: Csiszár Katalin, 2022. február 

Vágás, utómunka: Kozsdi Tamás 

 https://www.youtube.com/watch?v=1byT6ImW-5Y

 

 Aeonok - Elmélkedések és intelmek - Gr. W. Adelma médium útján 2. rész - videó

Felolvasta: Csiszár Katalin, 2022. február 

Vágás, utómunka: Kozsdi Tamás

 https://www.youtube.com/watch?v=TSi4IkEBcno

 

A LEHASADT LÉLEKRÉSZEK viszonya az Én és Akarattal

A LEHASADT LÉLEKRÉSZEK-re AZ ÉN ÉS AZ AKARAT ALIG VAN HATÁSSAL

Tehát hiába mondod az adott komplexusodnak, hogy nem kell félni adott dologtól.

(Amíg a világ nem jut el a lélek létezésének elfogadásáig, addig mindig elszakadva érezzük magunkat a teremtéstől, hiába hisszük azt, hogy csak a tudomány és az anyag létezik, addig ennek ára van. B. I.)

 

Mik is azok a lehasadt lélekrészek? Példákkal világítom meg az érthetőség kedvéért.

Példák a lélekrészek leszakadását okozó életeseményekre:

 

Szüleink nehéz helyzete, szülők rossz érzései születésünkkor, nehéz születés, azonnali elválasztás anyánktól, császármetszés, szülők rossz viszonya, válása gyermekkorunkban, erőszak, csalódás kapcsolatokban, szerelemben, szexualitásban, alkoholizmus a családunkban, balesetek (saját vagy másé), halálesetek, bűntények, bármilyen esemény, amit jelentős traumaként éltünk meg.

EGY LÁTSZÓLAG KIS ESEMÉNY is okozhat lélekrész leszakadást. Pl. gyermekkorunkban egy babával/autóval stb. boldogan játszunk, önfeledten. És ekkor a játékunk eltörik, szétesik. A közelünkben lévő felnőtt nem érti heves és elkeseredett érzéseinket, nem vigasztal bennünket. Később felnőtt korunkban bármilyen apró veszteség indokolatlan heves negatív érzéseket vált ki.

Van, akinek sok, és van, akinek kevesebb lélekrésze önállósult.

Lelkek szerződéseket kötnek leszületésük előtt, hogy találkoznak a fizikai életben, és megpróbálják vissza adni egymásnak. Erre azért van szükség, mert AZON LÉLEK RÉSZEK, AMELYEK ANYAGI ÉLETEIK SORÁN KERÜLTEK EGYMÁSHOZ, CSAK ANYAGI ÉLETBEN VAN LEHETŐSÉG VISSZAJUTTATNI.

ÉLETÜNKBEN ISMÉTLŐDŐEN VISSZATÉRŐ SZAVAINK IS MESÉLNEK a lélekrész-vesztéseinkről.

Szétszórt-szétesett vagyok, nem találom a helyem, nem tudom, hogy ki vagyok, nem találom önmagam, nem tudom, hogy mit akarok, nem találom a megoldást, azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány stb. A Tantra tanításai szerint, például vissza kell hívni minden elmúlt testi kapcsolatainkból az ott maradt lélekrész szexuális részét.

- prof. Bókkon István egyetemi tanár, biofizikai agykutató, sejtbiológus -

- - - - - -

Hit vagy tudomány? Kell-e választani? Interjú prof Bókkon Istvánnal - videó

Készítette: Szabó Péter 

https://www.youtube.com/watch?v=CMHzyFyagoE 

 

Horváth Andrea: Őrangyalok pedig vannak... - Karma és reinkarnáció - A mennyország szeletei

Mindannyian halljuk a Mennyek hangját - a hang a szívünkön, a megérzéseinken keresztül továbbítódik. De csak akkor, ha megengedjük, hogy ezek elérjenek bennünket formális vagy ismétlődő imáink során. Az angyalok logikája csodálatos érthető, mégis felfrissítő módon különbözik a halandók gondolkodásától. Az arkangyalok és angyalok segítenek kigyógyítani bennünket mélyen gyökerező félelmeinkből, és ezért hatásosan tudják megnyitni a hallás, a látomás és tapintás érzését. Megszabadíthatnak bennünket az ősi bilincsekből, amelyek sötét érzelmi várbörtönbe zárnak bennünket, és elszigetelnek a Mennyország szerető hívószavától. 

 

Horváth Andrea: Őrangyalok pedig vannak... Az angyalok válaszolnak

Részlet a könyvből:

"Azon a novemberi estén vigasztalanul szakadt az eső, az ég pedig fekete, nedves párával vonta be a tájat. Senki nem járt az utcán. Az ilyen hideg téli estéken amúgy is ritkán jött hozzám látogató, így igencsak meglepődtem, amikor Asztró kutyám hangos ugatással jelezte,hogy valaki áll a kapuban.

 

Gyanakodva mentem ki, Asztró pedig még bizalmatlanul szaglászta az ágrólszakadt,koldusforma figurát. 

– Ugye, maga a jósnő? – kérdezte félszegen. – Több mint 10 kilométert gyalogoltam.Segítségre lenne szükségem…

Hirtelen nagyon mérges lettem. Kioktattam, hogy senkit nem fogadok bejelentés nélkül,ám a tekintete annyi kétségbeesést sejtetett, hogy valami megszólalt bennem.

Egy percig farkasszemet néztünk az esőben a kapum rács-függönyén át. Átázott, ápolatlan ruházatában, a fejére tapadt vizes hajával olyan volt, mint a szánalom szobra. 

– Egy fillérem sincs, fizetni nem tudok… – folytatta halkan.

A csuda vigye el, én a képességemet Istentől kaptam, gondoltam. Nem tehetem meg, hogy egy bajba jutott embertársamnak nem segítek – és kinyitottam a kaput.

Ám rögtön utána meg is bántam! Nem vagyok normális – korholtam magamat, hogy a mai közbiztonságban éjjel egy vadidegen csavargót beengedek a házamba?

A férfi leült a kandalló elé, nagy víztócsát hagyva a fotelon. Valami volt a szemében, ami azt súgta, hogy ne féljek tőle, és ne bánjam meg, hogy hagytam megzavarni esti nyugalmamat.
Szinte zavaróan szerény volt, többször bocsánatot kért a tolakodásért, de úgy érezte, ha segítek bepillantást nyerni a jövőjébe, az életbe nyert bizalmát nyerheti vissza.

Hajléktalan volt, a barátnőjével lakott együtt egy falu szélén álló, leselejtezett lakókocsiban, ám a leányzó súlyosan megbetegedett. 

– Attól félek, későn került kórházba. Ugye, meggyógyul…? – emelte rám a szemeit olyan reménykedéssel és könyörgéssel, mintha a hatalmamban lenne ezt befolyásolni.

Ahogy kiterítettem elé a tarot kártyám színes lapjait, egyetlen rossz kártyát sem láttam.Semmi nem utalt sem betegségre, sem veszteségre vagy halálra. A gyanakvás kis ördöge megint felütötte bennem a fejét, ám amikor kimondtam a bűvös szót, hogy meg fog gyógyulni, annyira megörült, hogy elsírta magát.

Felállt, hogy elköszönjön, s ahogy összehúzta magán a vizes ruhát, egy pillanatra megborzongott. Ekkor jutott eszembe, hogy ez a szerencsétlen 10 kilométert gyalogolt ezért az egyetlen vigasztaló szóért, s mivel ebben az órában már nem járnak a buszok, valószínű, 10 kilométert kell ismét megtennie az esőben, hogy hazajusson az alighanem fűtetlen lakókocsi-roncsba. 

– Várjon, főzök egy forró teát! – intettem, hogy üljön vissza.

Még könnyes arcán felderült a hála. 

– Igazán nem okoz gondot…? – szabadkozott. Ahogyan két kezével átfogta a forró csészét,hogy felmelegítse a tagjait, ismét megszántam. 

– Maga nem éhes? Pakolnák egy kis kenyeret és felvágottat.

Amikor kikísértem a kapuig, úgy szorította a kis csomagot, mint valami becses ajándékot.Aztán a szemembe nézett. Már nem volt annyira szerény a pillantása, és én ismét láttam benne azt a furcsa, de mégis megnyugtató „valamit”, ami megóvott attól, hogy elveszítsem a bizalmamat.

Másodszor néztünk farkasszemet. 

– Maga a legjobb ember, akit valaha láttam! – mondta. A hangja ekkor hangos, bátor és határozott volt. És ekkor rátette a kezét a karomra. 

– Megáldom magát!

Ahogy ezt kimondta, éreztem, hogy valósággal égetik a bőrömet az ujjai, s valami hatalmas energia árad szét a karomból az egész belsőmbe. 

 – Kicsoda maga…? – dadogtam összezavarodva, de ő nem válaszolt.

A kis ételcsomaggal a hóna alatt kilépett az esős utcára és egyetlen egyszer sem nézett vissza.

A karomon heteken át éreztem azt a bizsergő langyosságot, amit az érintése és az áldása okozott.

…És attól a naptól valósággal „dőlt” hozzám a siker, megoldódtak anyagi gondjaim,szárnyakat kaptam a munkámban, a könyveim elfogytak a könyvesboltokból.

Hogy különös esti látogatóm egy szellemvilág küldötte volt-e, akik olykor ember alakot öltve eljönnek közénk, hogy segítsenek vagy próbatétel elé állítsanak, azt persze soha nem fogom megtudni.

Ám ettől kezdve valahogy egyre több üzenetet kaptam a szellemvilágtól. Ügyfelek kerestek fel, akik hasonló dolgokat tapasztaltak, a „véletlen” könyveket adott a kezembe az őrangyalokról és más nem fizikai testet öltött lényekről, akik jelen vannak, figyelemmel kísérik életünket, csak épp nem láthatóak.

 

Sokan kérdezték tőlem, hogy ezek közül miért pont az őrangyalokat választottam könyvem témájául?

Az őrangyalok és általában az angyali hiearchia tagjai csupán részei a minket körülvevő,nem szemmel érzékelhető világnak. (Aki olvasott vagy hallott már az égi hiearchiáról, tudja,hogy a szakirodalom ezen belül megkülönbözteti az úgynevezett szeráfokat, kerubokat,trónokat stb., akik a tulajdonképpeni magasabb rendű angyalok, aki közelebb állnak Istenhez és nem igazán „folynak bele” a mi gyarló, földi, emberi dolgainkba. Az arkangyalok – akik mintegy az őrangyalok, tehát a személyes védelmezőink „főnökei” – számtalan sokan vannak.Ők nem csupán a személyes védangyalokat „felügyelik”, hanem ügyelnek egy-egy dologra,tulajdonságra, vagy akár országra, népcsoportra. A legismertebb közülük Gábriel, az öröm,remény arkangyala, Mihály, a védelem őrzője, vagy Rafael, a  gyógyítás                       

 arkangyala. "

 

 "A számomra legcsodálatosabb őrangyal-történetet azonban az ismert médium, Bújka Antal
könyvében olvastam. (Azoktól a kedves olvasóktól, akik már ismerik korábbi munkáimat,elnézést kérek, ugyanis Karma és reinkarnáció című könyvemben is elmeséltem már.) Antal egyik páciense gyermekkorában súlyos beteg volt. Ilyenkor megjelent az ágya mellett egy kedves arcú idős hölgy. Hófehér, hátrafésült haja és fekete, keretes szemüvege volt. Álmában a kisfiú vállára tette a kezét és arra biztatta, hogy emelje fel mindkét karját, mintha repülne.Ekkor megszűnik majd a félelem és a fájdalom. A gyermek ilyenkor álmában feltartotta mind a két kezét és valóban érezte, hogy eltávolodik a félelmektől és a fájdalmaktól.15 évig tartott az a visszatérő álom.

 Egészen addig, amíg a fiúcska teljesen meg nem gyógyult.

Sok-sok évvel később már felnőtt családapa volt, s hazafelé utazott a csaknem üres éjszakai metrón. Rajta kívül a fülkében egyedül egy idős pár utazott. A hölgy ismerősnek tűnt neki valahonnan. Hófehér, hátrafésült haja és fekete, keretes szemüvege volt. A vastag üvegen keresztül nézte-nézte őt erősen, szinte szuggerálva. Látszott, nagyon vágyott rá, hogy felismerjék – emberünknek azonban még mindig nem sikerült a gyermekkori álomképet beazonosítania. 

– Gyere, szálljunk le! Látod, hogy nem ismer meg. –szólt rá a vele utazó úr.

A következő állomáson leszálltak. Ő csodálkozva, kicsit megbabonázva bámult utánuk az üres peronon. Ám mielőtt végleg eltűntek volna a szeme elől, a hölgy megállt, megfordult és mind a két karját felemelte a magasba."

 

 "Akik kezdők az angyalokkal való kommunikációban, gyakran szokták megkérdezni,hogy vajon honnan tudhatjuk, hogy az őrangyal (vagy más angyali lény) jelen van? 

Nos, egész egyszerűen megérezzük ezt.Vagy egy halvány, langyos fuvallat, egy érzés, egy belső hang formájában, vagy úgy, hogy alig észrevehetően megváltozik a légáramlat a szobában. Van, akit szokatlan, kellemes,ismeretlen (vagy épp nagyon is ismerős) illatok csapnak meg. Több olyan beszámolót is hallottam, akik (hozzám hasonlatosan) egy meleg kéz érintését érzékelik a karjukon.

 

 Nekem például akárhányszor az őrangyalom akart mondani valamit, éreztem a karomon a langyos szorítást, pont azon a helyen, ahol éjszakai látogatóm megáldott. Amikor pedig én keresem vele a kapcsolatot és meggyújtottam az ágyam melletti kis sárga gyertyámat, a lángocska mozgásából érzékelem, hogy jelen van-e. Olykor megesik, hogy nem, vagy csak nagyon keveset beszélgetek vele, de egyszerűen érzem a jelenlétét, ami a számomra megnyugtató. Néha, miután elfújom a lángocskát, megszorítom a kis sárga gyertyát, és úgy érzem, mintha egy meleg kezet fognék, amely gyöngéden viszonozza a szorításomat. Néhány perc, amikor a két dimenzió szülöttei kezet fog egymással: a látható és a láthatatlan."

Horváth Andrea: Karma és reinkarnáció - Miért kell újjászületnünk? 

 

Ez a könyv a reinkarnációról szól. Emberekről, történetekről, esetekről, akik sejtik, érzik vagy konkrétan tudják, hogy nem ez az egyetlen, tiszavirág életű földi életük volt, vagy valami módon mások előző életeibe látnak.

Részlet a könyvből:

"1989-ben, az egyik budapesti kórház elfekvő osztályára beszállítottak egy szerencsétlen,félig megfagyott, elüszkösödött lábú öregasszonyt. Egy fűtetlen, tákolt kalyibában vegetált,testét vastag koszréteg borította, a férgek hemzsegtek rajta. Az orvost érdekelni kezdte, vajon mi vihet egy emberi lényt az állati sorsnál ennyivel mélyebb szintre, miként volt képes elviselni a hideget, az éhséget, a fájdalmakat? Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy ez a néni egyáltalán nem volt boldogtalan. Egy rendkívül ritka, spontán regressziós állapotban élt, amelyben az előző életében volt jelen. Nem vett tudomást férges, rothadó lábáról, a fájdalmakról, az éhségről, a fagyásról – de ő valójában a század eleji Budapesten élt. Újságot árult a sugárúton.

Az orvost, Nagy Kázmért, valószínűleg ez az eset győzte meg a reinkarnációról. Később, több regressziós hipnózis elvégzése után, („Ki volt Ön előző életében” címmel) könyvet is írt a témáról. A nénit nem nagyon kellett hipnotizálnia. Ahogy lehunyta a szemét, a szemgolyói megmozdultak, mintha figyelt volna valamit, és mesélni kezdett. Az 1900-as évek Budapestjéről, a konflisokról, a sugárúton sétáló emberekről és az általa árult hírlapokról. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy analfabéta létére ezekből fel is olvasott.

Nagy Kázmér elment a könyvtárba és megkereste az 190l-es lapszámokat. Azokban szóról szóra minden megegyezett azzal, amit előzőleg írástudatlan páciense az önhipnózis során kazettára mondott."

 - - - - - -

Horváth Andrea író asztrológus: Meg van írva a csillagokban? - videó

https://www.youtube.com/watch?v=BRgwSi3r-QU 

- - - - - - -

Horváth Andrea: A mennyország szeletei - Tabuk, hitek, szerelmek - A másság arcai

 

 Mondd meg, milyen mennyországot képzelsz magadnak, és megmondom ki vagy - mondta Osho, az indiai bölcs a tanítványainak.
Annyiféle választ kapott, hogy leszögezte: alighanem a mennyországnak szeletei vannak. És egyik szelet sem jobb vagy rosszabb, csak egyszerűen más, és pont ez a másság az, ami színesebbé, szebbé, élhetőbb hellyé teszi a világot feltéve, ha nem akarjuk a magunk világát másokra erőltetni.
Egy indián közmondás szerint: ha valaki világát érteni szeretnéd, tégy meg pár lépést az ő mokaszinjában.
Ezt, az olykor tabukat döngető, olykor kényes témákat feszegető könyvet olvasva sok-sok mokaszint próbálhatunk fel, sok-sok eltérő világot, mentalitást, lelki tájat ismerhetünk meg eldöntvén, akarunk-e abban a mokaszinban járni vagy inkább kényelmesebb az út a sajátunkban, miközben talán kicsit mi is toleránsabbá, elfogadóbbá, bölcsebbé válunk.

- - - - - - 

Horváth Andrea - A mennyország szeletei (interjú - Tea Glóriával 2017.02.08) - videó

forrás: Miklós Marczinkó

Mindig a legbölcsebb, ami történik velünk

 

Teljesen érthető, ha olykor kétségbe vagyunk esve attól, ami történik vagy éppen ami nem történik velünk. Földi elménkkel könnyen gondolhatjuk azt, hogy rossz irányt vesz az életünk, hogy értelmetlenül vagy éppen igazságtalanul történik valami az életünkben vagy éppen lemaradunk róla. Könnyen gondolhatjuk azt, hogy éppen rosszkor vagyunk rossz helyen. S könnyen gondolhatjuk azt, hogy a szellemi segítőink talán nem is figyelnek ránk, de legalábbis aligha érthető számunkra, hogy miért engedik velünk megtörténni azt, amit.

Nagyon fontos azonban tudnunk, hogy az életünk valamennyi eseménye mögött, földi ésszel felfoghatatlan mennyiségű szellemi munka áll. Odaát rendkívül aprólékos munkát fektetnek bele abba, ahogy itt és most történnek vagy éppen nem történnek meg velünk dolgok, események. Erre azért van szükség, hogy mindig az történjen velünk, amit korábban mi magunk kiváltottunk, s aminek visszaáramlása most épp a legidőszerűbb a lélekfejlődésünk számára. Mivel a mi jelenlegi tudatosságunk ennek megítélésére nagyon kevés lenne, sőt, mivel jelenleg csak a jelen testi életünkre és az abban megformált személyiségünkre fókuszálhatunk, így nyilvánvalóan tőlünk a legkevésbé sem várható el, hogy tudjuk mi az, amit számunkra most meg kell élni.

Szellemi segítőink, azon felsőbb szellemi erők, akiknek az a feladatuk, hogy a még leszülető lelkeket ilyen módon segítsék, hozzánk képest jelentősen magasabb tudatszinten járnak már, sőt, mindazt képesek átlátni, amit valaha (életeken átívelően) megéltünk. Így teljesen biztosak lehetünk abban, ha valami megtörténik vagy éppen nem történik velünk, azt odaát így látták jónak (egy hozzánk képest jóval magasabb tudatszintről és perspektívából nézve). Ugyanakkor éppen azért, mert e döntés egy rendkívül magas lélekfejlettségi szintről jött, teljesen megbízhatunk benne. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy bármi is történjék vagy éppen ne történjék velünk, az a lehető legszükségesebb, ami történhetett velünk, s hogy e "döntéshozók" a bölcsességük teljességével jártak el.

Amiért itt és most mi nem minden esetben értjük a történéseinket, csak azért van, mert jelenleg nem láthatjuk a teljes képet, az előző életeinket, az összefüggéseinket és nem rendelkezünk azzal a tudatosságunkkal sem, mint odaát. Így az igazi felismeréseket mi csak hosszabb távon illetve legkésőbb odaát kaphatjuk meg.

Nagyon fontos, hogy dolgozzunk ezen felismeréseinken, hogy képesek legyünk idővel meglátni minden életeseményünkben a magasabb értelmet, ugyanakkor még fontosabb, hogy tudjuk: ami történik vagy éppen nem történik velünk, az jelenleg a lehető legbölcsebb, ami csak történhet velünk, a lélekfejlődésünk és a jelen testi életünkben megélni szükséges sorsutunk alapján.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Egy szellem segítséget kér

 

2009. november 2-án, Halottak Napján gépkocsival hazafelé tartottam Drága Feleségem társaságában.

Kb. 500 méterre lehettünk otthonunktól, amikor a mobil telefonom furcsa hangon pittyegni kezdett.

Ezt a hangot sem előtte, sem utána nem hallottam. Meglepődve egymásra néztünk párommal, de mivel

már közel voltunk otthonunkhoz, nem néztem meg a hang okát.

Amikor bementünk a lakásba, megnéztem a híváslistát. Kiírt egy nevet: V. Gábor,

/a név teljes volt, de kérésre rövidítve írom./ és egy vezetékes telefonszámot.

Meglepődtem, mert a nevet csak akkor írja ki a telefon, ha szerepel a regiszterben, márpedig nekem

ilyen nevű ismerősöm nem volt.

Felhívtam a jelzett számot, ahol egy hölgy vette fel a telefont. Bemutatkoztam és elmondtam, hogy

hívás érkezett erről a számról. Egy pillanatnyi csend után azt válaszolta, adom a feleségét.

Megismételtem a leírtakat, mire a feleség azt válaszolta: én biztos nem hívtam önt, soha nem

hallottam a nevét, máskülönben mobilom sincs.

- Nem is mobilról jött a hívás, hanem erről a vezetékes telefonról és nem Ön hívott, hanem V.

Gábor.

- Uram a férjem több mint 10 éve meghalt…

A megdöbbenéstől szinte szólni sem tudtam, pedig ritkán akad el a szavam.

A további beszélgetésünkből kiderült, hogy a feleség, Jutka szintén ezoterikus dolgokkal foglalkozik,

de semmilyen találkozási pontot nem tudtunk felfedezni kettőnk között, így megbeszéltünk egy

találkozót. Itt sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, egy biztos, hogy soha nem találkoztunk.

Tanácstalan voltam, mert nem értettem az egészet. Jutka elmesélte, hogy férje 17 éve halt meg, akkor

még telefonjuk sem volt és nem itt laktak, ahol találkoztunk.

Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit tegyek, de még ugyanaz nap délután telefonon beszéltem

szeretett Ildikó barátnőmmel, aki kitűnő médium. Felajánlotta, hogy megpróbál találkozni V. Gábor

szellemével, megtudva a jelentkezés okát.

Másnap hívott és elmondta, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot V. Gábor szellemével, aki elmondta,

hogy a lánya két gyermekével és férjével együtt hosszabb útra készülnek, ahol egy súlyos balesetet

fognak szenvedni, a négy személyből csak a férj marad életben. Ezt követően Ildikó látott egy piros

autót az autópályán és egy mentőhelikoptert, amely dolgavégezetlenül szállt fel a helyszínről.

Ildikó megkérdezte V. Gábor szellemét, hogy miért a Zolit kerested meg ezzel a súlyos problémával?

Mert ő tud nekem segíteni, jött a válasz.

Én egy kis gondolkodási idő után megértettem, hogy miért engem választott.

Kb. 1 éve engedélyt kaptam az égiektől a karma oldásra. Szeretném rögtön kijelenteni, hogy ez nem

úgy működik, hogy valaki eljön hozzám és én feloldom a karma kötelezettsége alól, ezt csak az /azok/

tehetik meg, akikkel szemben a karmát vállalta. Én csak a szertartást vezetem le, ha valaki nem így

csinálja, ott vigyázni kell!

Felhívtam Jutkát és kértem válaszoljon egy pár kérdésemre.

- Van piros autótok?

- Nincs!

- Nincs is autó a családban?

- De van.

- Milyen a színe?

- Eper… /Már ekkor tudtam, hogy Ildikó pontos információkat kapott./

- Készülnek a lányodék hosszabb útra?

- Nem.

- Nem?

- Ja a hét végén mennek Csákvárra! /Te Jó Isten, az M1-es autópályán kell menni./

Judit érezhetően rosszul lett, mert alig tudott más kérdésre válaszolni, mert Ő már tudta, hogy ezt

miért kérdezem.

Kértem, jöjjön el a család karma oldásra, hogy segíteni tudjak.

6-án, pénteken eljöttek hozzám, ahol elvégeztük a szertartást. Mivel teljes bocsánatot nyertek, a

karma e tragikus részét töröltettem a Karma-könyvből.

Este Ildikónál ismét jelentkezett V. Gábor, teljesen megnyugodva, ez korábban nem jellemezte, mert

érthető oknál fogva, nagyon zaklatott volt.

Megköszönte mindkettőnk segítségét, majd elköszönt. Többé Ildikó nem látta.

A család vasárnap elutazott Csákvárra, teljes nyugalomban, békességben és szeretetben.

Én kerestem a bejövő üzenetet a telefonomon, sokáig nem találtam, majd a sent messages fiókban

megtaláltam. Az van a név alá írva: empty, azaz üres. Se dátum, sem óra, hogy mikor érkezett.

Érdekes, mint ahogy az is, hogy kerülhetett fel a név és telefonszám a regiszteremre.

Úgy gondolom, hogy ez az eset is hűen példázza a szellemvilág csodálatos erejét.

Semmi más dolgunk nincs, mint bízni Bennük.

Hálás szívvel gondolok V. Gábor szellemére, aki még a Bardoban /köztes-lét/ sem felejtkezett meg a

családjáról. Biztos, hogy a jelentkezése előtt Ő már elintézte a karma oldásának lehetőségét, nekem

csak a fizikai világban kötelező részt kellett elvégeznem.

A Jó Isten ÁLDJON meg V. Gábor a CSALÁDODDAL együtt. Ez a történet azt példázza, hogy a

szellemvilág soha nem felejtkezik meg rólunk, ellentétben velünk…

forrás: Kristóff Zoltán 

- - - - - - 

Szellemi segítség kérés - videó

Müller Péter: A csodáról

Emlékszem, kisgyerekkoromban csodák között éltem. Csoda volt a kert, a virágok, a csillagos ég, a kutyám. Egészen pici voltam s határozottan emlékszem, hogy csoda volt, amikor anyám a kis kádban megfürdetett s először fölálltam a járókában. 

 

 Aztán jött az iskola.

Elkezdtem megismerni s főleg megérteni az életet – és megszűnt a csoda.

Mindennek tudni véltem a miértjét s okát. A világ olyan lett hirtelen, mint egy leleplezett bűvészmutatvány. Elmagyarázták, hogy az ember egy fejlett állat, aki halálra van ítélve, hogy a szerelem az a mirigyek játéka, hogy az élet a sejtek növekedéséből és öntudatlan atomok keringéséből áll elő – hogy itt mindent unalmas és monoton törvények mozgatnak.

Elkezdtem unni az életet, mely mozgalmas volt ugyan, de csodátlan.

Olyan lett az egész, mint egy szétszedett kakukkos óra: rádöbbentem, hogy ezt rugók és fogaskerekek mozgatják: nem a madár kakukkol, hanem az öntudatlan gép. És ugyanígy működik a rádió, a telefon, az égen szálló repülőgép, sőt, mint mondták, az emberi agyvelő is. Mi is gépek vagyunk, csak roppant finom alkatrészekből vagyunk összeállítva.

És ekkor betört életembe az istenhit.

Faltam a Bibliát, a kelet csodálatos titkait, a Védák, a Jógák, a kabbala s az arab szufi titkos tanításait. Elolvastam a Névtelen Szellem összegyűjtött munkáit – s hirtelen újra kitárult előttem a Csoda!

Rájöttem, hogy amiről eddig azt hittem, hogy tudtam, nem volt igazi tudás. Nem egész lelkemmel, csupán annak egy nagyon vékony kis résével, a józan eszemmel ismertem meg a világot, s amit megismertem belőle, az egy roppant lefokozott és szűk kis „valóság” volt, annyi csupán, mint amennyit egy rövidlátó, szürke hályogos szemlencsén át látni lehetett belőle.

És ekkor újra visszatért gyermeki csodálkozásom.

Elámultam a világon.

Rádöbbentem, hogy nincs halál, csak átváltozás, hogy emögött a fantasztikus élet-halál játék mögött egy abszolút Intelligencia áll; hogy itt nem az anyag, nem is az energia, hanem a Szellem az elsődleges! Újra elámultam azon, hogy élek, hogy érzek, hogy gondolkodok, hogy szeretek s hogy engem szeretnek. Csodaként bukkantak föl bennem elmúlt életeim emlékei, egyáltalán a múlt, jelen és jövendő oly mértékben összemosódott, hogy néha egész határozottan megláttam előre, hogy mi lesz. Rádöbbentem, hogy a temető nem az enyészet, hanem a búcsúzás helye, mert halál nincs, csak átváltozás.

Elámultam a végtelen Isten művén, s láttam, hogy ennek a teremtő Mágusnak, ennek az ésszel felfoghatatlan, kozmikus Bűvésznek szikrányi talentuma bennem is ott rejtőzik. Nemcsak láttam a csodát, elő is tudtam idézni. Megtapasztaltam a gondolatok s érzések hatalmát, hogy lelkünk végtelen titkok tárháza, s hogy a másik világok lakóival beszélni lehet.

Úgy jártam akkoriban az utcákon, mint valami kiválasztott. Nagy és boldogító csodák tudója. Teli voltam kíváncsisággal, lázas izgalommal, a felfedezők olthatatlan szomjúságával – mások arcán még ma is látom néha ezt a lázas örömöt, melyet akkor él át az ember, ha először találkozik a csodával.

Mert belőlem – sajnos – lassan elmúlt a csodálkozás képessége.

Elkezdtem tanulmányozni most már Isten láthatatlan világának a törvényeit, s eljutottam – sok-sok valódi igazság felfedezése után – ahhoz a mérhetetlen ostobasághoz, hogy én most már ezeket a rejtett titkokat tudom.

Húsz évvel ezelőtt, amikor először találkoztam szellemi tanítómesteremmel, a megrendüléstől átsírtam egy egész éjszakát. Hogy ilyen csoda van! Hogy ilyesmi valóban létezik! Hogy amit Jézus mondott, amikor elbúcsúzott tőlünk: „Én most elmegyek, de elküldöm majd nektek az Igazság Szellemét” – ez valóban igaz! Idáig csak hittem és reménykedtem benne, most pedig megtapasztaltam, hogy ez a kétezer esztendővel ezelőtt kimondott ígéret beteljesült! Ez működik! Ez van! Ebben a műben, s ezekben a csodálatos igékben meg lehet bízni, mert igazak.

De teltek az évek, rendszeressé váltak a találkozások, a tanítások. Számos titokról lehullott közben a lepel – s elkövettem azt az óriási hibát, hogy elfelejtettem csodálkozni!

Újra azt hittem, hogy tudok valami „végső titkot”. Hogy Isten világának titkait megfejtettem, és nincsenek már csodák előttem.

A sok-sok kétségtelenül hatalmas és gyönyörűséges és mély szellemi igazság megismerése után elkövettem a legnagyobb ostobaságot, amit csak ember elkövethet: azt képzeltem, hogy én most már Isten titkait ismerem.

Megint megszűnt a csoda!

Megint mesétlen lett a világ!

Micsoda tévedés!

Micsoda ostobaság!

Micsoda menthetetlen őrület!

Nem!

Nincs olyan tudást, aminél ne lehetne többet tudni! Nincs olyan ismeret, amit ne lehetne mélyebben megismerni!

Ahogy Einstein mondta: „Minél inkább növekszik előttem a megismert tartomány, annál inkább tágul és növekszik a Megismerhetetlen!”

Nem a világ csodátlan, hanem a mi hülye fejünk!

Saját vélt tudásunk rögeszméjétől nem látjuk a csodát!

Aki a szellemi úton elindult, nem szűnik meg csodálni a csodát! Nem szűnik meg a „szürke és nehéz” élet mögött meglátni a megrendítő Mesét!

Nem szabad megengedni egyetlen olyan pillanatot sem, amikor rálegyintünk valamire s azt mondjuk: „Ja, én ezt már tudom!”

Nem tudjuk!

Nyitva kell lennünk minden csodára, ami bennünk s körülöttünk van – s ami előttünk áll még!

Bizony, barátaim, az élet csodálatos utazás, s a legnagyobb csodája az, hogy végtelen! Nem csak időben: bölcsességben, titokban, szépségben, kalandban, varázslatban, boldogságban is!

- Müller Péter -

 

- - - - - - - 

 

Tudatszintek

Olyan az életed, amilyen tudatszinten vagy

 

 Különböző tudatszintekről hallunk: törekszünk magasabb tudatszintre jutni, mindig fejlődni és a megvilágosodás ösvényén egyre előrébb lépni.

De tudjuk-e vajon, pontosan melyek ezek a szintek és mi éppen milyen tudatszinten vagyunk?

 

David R. Hawkins az „Erő kontra erő” című könyvében részletesen ír a tudatosság különböző szintjeiről, ő a következő sorrendben határozta meg ezeket: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség, bátorság, páratlanság, hajlandóság, elfogadás, ésszerűség, szeretet, öröm, béke és végül megvilágosodás. Ez az osztályozás segít arról tájékozódni, hogy hol is helyezkedünk el ezen a lépcsőn, de nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten, ország szinten vagy épp emberiség szinten.

Noha több-kevesebb ideig bármely szintet elérhetjük és időről időre természetesen megtapasztaljuk valahányat, mégis van egy olyan szint, ami általános állapotunkat leginkább meghatározza. Egyik szintről a következőre lépni pedig jelentős változásokkal jár az életünkben.

 

 

1. A szégyen szintje

Ezen a szinten a neurotikus állapot dominál. A félénkség, a visszahúzódás és a befelé fordulás. Az ilyen ember azt gondolja, az egész világ elítéli őt, paranoiás állapotok léphetnek fel és hallucinációk. A szégyenalapú egyén általában maximalizmussal és merevséggel próbálja kompenzálni kiszorítottságának érzését, erkölcsi szélsőségeket, kegyetlenséget tanúsítva.

2. A bűntudat szintje

Ezen a szinten az embert vagy befolyásolják és büntetik, vagy pedig ő manipulál és büntet. Kifejezetten foglalkoztatja a bűn gondolata, cselekedeteit a bűntudat vezérli, amelyet másokra is próbál kivetíteni.

3. A fásultság szintje

Ezen a szinten a kétségbeesés és reménytelenség uralja az érzéseket. Az élet értelmetlennek tűnik, ahogy a jövő is. Az embert az általános tehetetlenség érzése tölti el. Függ másoktól, az emberek olyan áldozatként tekintenek rá, akinek megmentésre van szüksége.

4. A bánat szintje

Ezen a szinten a tartós melankólia dominál, az elvesztett dolgok miatti szomorúság. Aki ezen a szinten van, folyton bánatot lát maga körül, az életkörülményeket és magát az életet búsan szemléli. Azt érzi, hogy semmi sem pótolhatja az elveszített dolgokat.

5. A félelem szintje

A félelem gátat szab a személyes fejlődésnek és gátlásokhoz vezet. Az ember ekkor olyan erős vezetőktől várja a megoldást, akiknek sikerült már legyőzni félelmeiket, tőlük várja, hogy kiemeljék őt a kétségbeesés bugyraiból, hogy felszabadítsák önnön rabszolgaságából.

6. A vágyakozás szintje

Az, ha vágyunk valamire, számos humanitárius tevékenységben való részvételre ösztönözhet. Sok mindenre vágyhatunk – anyagi javakra, díjakra, elismerésre –, amelyek érdekében hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni. A vágy azonban a függőség szintje is ugyanakkor: az alkohol, cigaretta, étel utáni vágy. Ez a felhalmozás és kapzsiság szintje. Amiért nem működik: mert egy vágy kielégítése után egy újabb következik, aminek újból eleget kell tenni. Ilyen alapon az egyre nagyobb összegek, értékek begyűjtésének rabjává lehet válni.

7. A harag szintje

A vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami utána haraggá válhat. Ez később romboló vagy építő jellegű tettekhez is vezethet, az egyenlőtlenség és igazságtalanság által kiváltott harag ugyanis számos társadalomformáló tevékenységhez és mozgalomhoz vezetett. A harag vezethet függetlenséghez is, de rosszabbra is fordulhat: könnyen átalakulhat utálattá, ami az élet minden területén maró hatású.

8. A büszkeség szintje

Ezt a szintet akkor érjük el, amikor tekintélyre teszünk szert a foglalkozásunk kapcsán. Ez az a szint, ahová az emberek többsége el szeretne érni. A büszkeség itt szépnek tűnhet – igen ám, de csak előző szintekhez viszonyítva. A társadalomban a büszkeség jó erénynek számít, de ennek ellenére igen sérülékeny, mert külső tényezőktől függ. Ha ezek a külső tényezők többé már nem járulnak hozzá a büszkeség kialakításához, akkor könnyedén visszaeshetünk az előző tudatszintekre. A büszkeség árnyékos oldala az arrogancia és a „keretbe nem illő” dolgok megtagadása, ami gátat szab a személyes fejlődésnek. 

 

 
9. A bátorság szintje

Ezen a szinten lesz az ember igazán erős. Elkezd felfedezni és megtapasztalni új dolgokat, amit pedig tesz, az motiválja és inspirálja őt. A bátorság energiát ad az új dolgok tanulására, de a fejlődés és a tanulás már nem bizonyulnak annyira nagy feladatnak. A bátorság erőt ad a növekedéshez és ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, még ha azok továbbra is ott vannak.

10. A páratlanság szintje

Aki ezen a szinten van, már nem lát mindent fekete-fehérben. Már nem tekint mindenre olyan mereven, rugalmasabb és nem bocsátkozik általános ítélkezésbe. Ha nem az elképzelése szerint alakulnak a dolgai, akkor nem érzi magát leigázva, megrémülve vagy feszélyezve. A páratlan ember könnyedén tesz olyan kijelentést, hogy „ha nem kapom meg ezt a dolgot, akkor majd megkapok mást.” Ezen a szinten már nem annyira megfélemlíthető, mivel tisztában van erejével. Nem próbál semmit bizonyítani, nem foglalkoztatják a konfliktusok vagy a versengés, nem próbálja befolyásolni mások viselkedését. Ez már érzelmi stabilitás szintje.

11. A hajlandóság szintje

Ezen a szinten tapasztalható meg a leggyorsabb fejlődés. A hajlandóság szintjén az embernek sikerül túltenni magát az élete problémáin és kész száz százalékban részt venni az ÉLETBEN. Innentől válik igazán barátságossá és a siker szinte automatikusan jelentkezik életében. Bármilyen tisztségben hajlandó dolgozni, ha szükséges, és nem érzi magát alávalóbbnak, ha alacsonyabb beosztásban van. Empatikusabb mások igényeivel szemben, szívesen segít másokon és hozzájárul a társadalmi jóléthez.

12. Az elfogadás szintje

Ezen a szinten a boldogságot már nem a külső dolgoktól várjuk. Rájövünk, hogy nem azok a dolgok tesznek boldoggá, amelyek rajtunk kívül állnak. A szeretetet már nem felajánljuk vagy elvesszük, hanem belülről érezzük. Az elfogadás emberének élete aktív, rejtett szándékoktól mentes. Nem él már a „mi a jó?” és „mi a rossz?” keretei között, hanem reális problémákat old meg. Nem riasztja el a nehéz munka, sőt, ez örömmel tölti el. Nem diszkriminál és toleránsan elfogadja a dolgokat. A hosszú távú célkitűzések fontosabbá válnak számára a rövidtávúaknál.

13. Az ésszerűség szintje

A tudomány, a racionalitás szintje. A Nobel-díjasok szintje. Az ésszerűség viszont, mint belső erény, önmagában nem vezet közelebb az igazság megismeréséhez. A racionalitás a mai technológiai világban elengedhetetlen, ám ugyanakkor komoly akadályt is képez a magasabb tudatszintekre való jutás előtt, ha nem vagyunk képesek túltekinteni fölötte.

 

Dr. David R. Hawkins (1927-2012)

 

14. A szeretet szintje

A társadalomban a szeretet általában a következő dolgok egyvelegét jelenti: fizikai vonzalom, birtoklás, kontroll, függőség, erotika és újdonság. Alapjában véve ezek a dolgok mind haragot és függőséget rejtenek azon személy vagy dolog iránt, amit szeretünk. Az igazi szeretet viszont a feltétlen, változatlan, tartós szeretet. Nem hullámzik, mert nem befolyásolja semmilyen külső tényező. Az igazi szeretet igazából a világgal való kapcsolattartás módja: megbocsájtani, gondoskodni és elviselni. Ebben áll a szeretet szintje.

15. Az öröm szintje

Ez a gyógyulás, az együttérzés, a spiritualitás szintje. Az a szint, amikor képesek vagyunk megőrizni pozitív hozzáállásunkat, bármilyen nagy baj is érjen az életben.

16. A béke szintje

Ezen a szinten minden eleven és energiát sugároz. A történelem nagy spirituális tanítóinak szintje. Az a szint, ahol a formális vallást a tiszta spiritualitás váltja fel, ezzel feleslegessé téve azt.

17. A megvilágosodás szintje

Az emberi tudat legmagasabb szintje, ahol az emberség az istenséggel keveredik. Nagyon ritka. Krishna, Buddha és Jézus voltak ezen a szinten. Csupán a megvilágosodás szintjén levő személyek gondolata is növeli a tudatszintet. Ez az a szint, amikor az emberi lét az Univerzummal azonosul.

Egyik tudatszintről a másikra emelkedni igen nehéz, sok esetben egy egész élet sem elég hozzá, viszont egy ilyen változás az életben mindent radikálisan megváltoztat. Bátorság kell ahhoz, hogy tudatosan dolgozzunk ezen. Amikor időlegesen felsőbb szinteket tapasztalunk meg, akkor láthatjuk, hogy hová kell elérnünk, hogy hol van a következő lépcsőfok. Egyik szint sem helyesebb vagy hibásabb a másiknál, próbáljunk inkább kihívásként tekinteni ezekre.

- forrás:angyalforras.hu -

- - - - - - 

 

Kapcsolódó írások

 

 A tudati szint nagy ugrásai mindig megelőzi az "én Tudom" illúziójának a feladása 

https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/a-tudati-szint-nagy-ugrasai-mindig.html 

 

 Hawkins féle Tudattérkép – ERŐ kontra erő 

https://dszilvia.blogspot.com/2015/09/hawkins-fele-tudatterkep-ero-kontra-ero.html 

 

- - - - - - -

 

 Dr. David R. Hawkins | ERŐ kontra erő (részlet) - videó

forrás:Cél A Tudatosság

Túlvilági szeretteink néha álmunkban látogatnak meg: fiatalnak és boldognak tűnnek + Film

A halál utáni látogatási álom megtapasztalása egyre gyakoribb jelenség a gyászt és veszteséget elszenvedők körében. 

 

 

Az ilyen álmok jellemzője az elhunyt szeretteink álmainkban való megjelenése, akik gyakran megnyugvást és reményt közvetítenek. Az álmok gyakran nagyon valósnak tűnnek, és segíthetnek az embereknek megbirkózni a gyászukkal. Tree Carr, a „DREAMS: How to Connect with Your Dreams to Enrich Your Life” című könyv szerzője azt állítja, hogy az ilyen álmok „elképesztő mennyiségű gyógyulást és lezárást hoznak”. 

A szeretteink álombeli látogatása általában pozitív

Lucid Dream Tree nevű YouTube-csatornáján leírja ezeknek a látogatási álmoknak a mintáját és ritmusát. Általában nagyon rövidek és élénkek, és az elhunyttal való interakció „meglehetősen pozitív”. Carr így folytatja:

„Általában úgy tűnik, hogy az elhunyt szeretett személy egészségesebb vagy talán fiatalabb verziója jelenik meg, akivel egy rövid beszélgetés zajlik.”

A beszélgetés általában abból áll, hogy az álmodó megkérdezi elhunyt szerettétől, hogy hogy van, mire az azt válaszolja neki, hogy nagyon jól van, és hogy most nagyon boldog. 

 

 

Az álmunk fontos üzenetet is hordozhat

„A beszélgetés leggyakrabban arról szól, hogy az elhunyt szeretett személy valamilyen üzenetet ad át, vagy megnyugtat és azt közli, „Mindig itt vagyok veled” ”. A médium Anne Reith szerint az elhunyt szeretteink azért látogatnak meg bennünket álmainkban, mert a spirituális entitások könnyebben tudnak velünk kommunikálni, miközben alszunk. Weboldalán leírja, hogy elhunyt édesanyja meglátogatta egy álmában, még 20 évvel ezelőtt, miközben élete nagyon stresszes időszakán ment keresztül.

Álmában a házában volt, miközben kint egy heves vihar tombolt. A kertben volt egy hatalmas fa, amelyet az erős szél kitépett, és a házra akart dőlni, ami összezúzta volna őt. A médium azt mondta: „Az álomnak ezen a pontján anyám kis távolságban megjelent előttem. Szemben voltunk egymással. 

Hirtelen a feje fölé tartotta a kezét nyitott Y alakban.”

„Félve néztem, ahogy a fa a tetőn keresztül becsapódik mindkettőnk felé zuhanva. De mielőtt eltalált volna minket, a fa két részre szakadt, és a két oldalunkra dőlt. Ebben a pillanatban anyám a szemembe nézett. Egy szót sem szólt, de nagyon világosan közölte velem, hogy minden rendben lesz ébrenlétemben, és mindent meg fog tenni, hogy megvédjen életem ezen stresszes időszakában.” 

Nem csak a médiumok élhetnek át hasonlókat

„A halála után álmodtam a nagyapámmal, akihez nagyon közel álltam, megsimogatta a hajamat és rám mosolygott, mintha csak vigasztalna, és arra biztatna, hogy minden rendben lesz” – meséli egy olvasónk. „Ez után, évekkel később még egyszer álmodtam vele, nem sokkal az után, hogy megszületett a kislányom. Álmomban a nagyapám belépett a szobába, ahol a kisbabámmal aludtam, leült az ágy szélére, és nézni kezdte őt. ‘Ugye, milyen szép?’ kérdeztem tőle, ő pedig azt felelte: ‘Tökéletes!’. Nagyon fájt, hogy nem láthatta a lányomat, és ettől az álomtól úgy éreztem, mégis meg tudtam mutatni neki. Nagyon boldog voltam, amikor felébredtem, és azóta is sok erőt merítek ebből az álomból.”

Arról, hogy miért álmodunk, még a tudományos világnak is megoszlanak a vélemények, de gyakori elképzelés, hogy ezek az álmok segítenek megküzdeni azokkal a gondolatokkal vagy érzésekkel, amelyek ébrenlétünk során nyomasztanak bennünket.

Egy szerettünk elvesztése nyilvánvalóan hatalmas stressz, és a tudat, hogy lehetőségünk van elbúcsúzni tőlük, hogy alkalmunk nyílik még érezni a közelségüket vagy hogy beszélni tudunk velük, megnyugvást jelenthet.

- forrás: bien.hu -

- - - - - - - - - 

Csodás álmok jönnek -részlet- videó

forrás:Lacza Annamária - tréner, tanácsadó, coach

Csodás álmok jönnek (1998) teljes film:

https://videa.hu/videok/film-animacio/csodas-almok-jonnek-1998-annabella-sciorra-cuba-gooding-jr.-xF6vSUaE85FH3TJ9

A római Angyalvár - SZENT MIHÁLY ARKANGYAL JELENÉSEI

A garganói eseményeket követően száz évre, 590-ben Rómában hatalmas pestisjárvány pusztított. A városban tomboló járvány megszűnéséért Nagy Szent Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott. Ekkor a Hadrianus császár síremléke feletti vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint angyalok éneke közben a büntetés kardját visszahelyezte hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét.

                                                                                     

Gergely utóda, Bonifác pápa ennek emlékére az erődítmény tetejére hatalmas Szent Mihály bronzszobrot készíttetett. Ettől fogva nevezték a különös építményt, Angyalvárnak. 

 Az alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. A későbbi évszázadokban katonai erőddé alakították a mauzóleumot.

Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak. IX. Bonifác pápa kezdte meg az épület átépítését 1393-ban. VI. Sándor négy bástyát építtetett az alapnégyszögre. Ide menekült VII. Kelemen pápa, amikor a protestáns V. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát olyan módon, hogy az értelmetlen pusztítás és gyilkolás, párját ritkítja a történelemben (Sacco di Roma). Évszázadokon át az Angyalvár volt a város legjelentősebb erődje és a pápák végső menedéke.

A pápák többször használták menedékként az Angyalvárat tették menedékükké, egy titkos folyosóval (Passetto di Borgo) össze is kötötték a Vatikánnal. A kevés védelmet nyújtó lateráni Szent János bazilika melletti palotákból a biztonságosabb Vatikánba költöző III. Miklós pápa (1216-1280) ötlete volt, hogy a Vatikánt övező egykori városfal tetején titkos folyosót alakítsanak ki. A kívülről észrevehetetlen, nyolcszáz méteres folyosón veszély esetén a pápa néhány perc alatt át tudott menekülni a Vatikánból az Angyalvárba.

Nyugodtabb időkben az Angyalvárat a pápák nyári laknak használták.

forrás:szeretetlang.blog.hu

- - - - - - - 

Angyalvár - Róma, Olaszország - videó

forrás:Dévay Attila

Medek Tamás: Igaz történet

 

Egy kedves hozzám forduló történetét, levelét szeretném most megosztani veletek, melyben a szellemekkel kapcsolatos élményeit írja le. Azt gondolom, sokak számára lehet hasznos olvasmány. A levelét csak kis mértékben szerkesztve adom közre.

Ahol gyermekkoromban laktam, egy nagy 2 szintes családi ház volt. Sajnos gyermekként megtapasztalhattam, átélhettük családommal az olyan jelenéseket is, amik nem kellemesek. Egyik nap, anyukámmal voltunk otthon ketten. A konyhában beszélgettünk, láttuk ahogy a bejárati ajtó kilincse (kicsit nyikorgós volt, régi ajtó) szépen lassan lenyomja valaki, majd lassan visszaengedi, és a bejárati ajtó lassan, résnyire kinyílott. Sem szél nem volt, és senki sem jött hozzánk!

Volt olyan, hogy tavasszal a testvéreimmel mihelyt sütött a nap, jó idő volt, mentünk a kertbe virágokat nézni nyílnak-e már. Egyik nap is ez történt. Húgom ment le a kertbe, a házunk felső szintjéről (14 fok lépcsőn kellett lemenni az udvarra). Olyat érzett, mintha átment volna valakin. Hirtelen nagyon hideg levegő csapta meg, és egy (nem e világi) kiáltást hallott, egy női hangon.

Volt olyan, hogy öcsém az udvaron nyilat barkácsolt magának. Azt tudni kell, az alsó, és felső lakás külön bejáratos volt. Az alsó lakás bejárati ajtaja nagyon nehezen nyílott, súrlódott az alja a járólaphoz. Szóval azt még embernek is nagy erővel kellett, hogy nyissa. Öcsém barkácsolja a nyilat, a háta mögött az alsó lakás ajtaja hirtelen kinyílt, de teljesen, nem csak résnyire! Sem szél, sem állat, sem ember nem volt!

Volt egy kedvenc kutyám gyermekkoromban. Neki minden bánatom elmeséltem mindig. Idős volt 15 éves, mikor betegség miatt el kellett altatni. Nagyon sírtam, szerettem nagyon. Egyik nap, a szomszédban láttam, hogy ott sétál (Zsaklin, ez volt a neve). Még szóltam is neki, de azonnal eltűnt. Még egy alkalom volt, amikor épp mentem el otthonról, anya kikísért a kapuig. Oldalra néztem, még anyának is mondtam, anya nézd, ott van Zsaklin. Ahogy ezt kimondtam, el is tűnt. Megnyugvás volt látni, nem féltem egyáltalán.

Egyik nap, későn értem haza a barátomtól, éjfél előtt nem sokkal. A konyhában volt egy heverő, ott feküdtem le aludni, hogy már ne zavarjak senkit. Sosem felejtem el, épphogy elaludtam volna, "valaki", "valami" megfogta a lábam, és húzott le az ágyról. Rettenetesen féltem. Ez pár másodpercig tartott, aztán megszűnt, sikerült elaludnom. Nem tudom a mai napig, hogy ki lehetett, akart-e segítséget, vagy kísérteni akart-e minket ez a valaki.

Egyik nap, a házunk előtt megállt egy fehér Trabant. Kiszállt egy idősebb házaspár. Bekéredzkedtek hozzánk, hogy az alsó lakásban laktak anno, ott halt meg az anyukája (a nőnek aki jött a férjével) és szeretné elvinni az anyukája szellemét. Nagyon furcsa volt, mert rákérdeztünk mamára, hogy régen tényleg volt-e itt albérlő, és halt-e meg itt valaki, de mama állította, hogy nem!

Sokszor volt, hogy a biblia leesett a polcról, semmi más könyv nem, de az igen. Volt, hogy éjszaka az óra elkezdett visszafelé járni (teljesen új elem volt benne). Másnap az óra megint normális időt mutatva járt.

Többször volt, hogy az ajtó (bejárati) kinyílott teljesen magától. A mostani eszemmel már megpróbálnám kideríteni ki volt ez, és mit is szeretett volna tőlünk. Volt olyan, hogy az alsó lakásban játszottunk öcsémmel, ott volt lent a hűtő is. Játszunk, majd a hűtő teljesen magától kinyílott, és egy hatalmas erővel becsapódott. Én rohantam fel anyáékhoz hulla sápadtan, öcsém meg ott maradt, ledermedve állt mozdulni sem tudott.

Volt olyan, hogy arra keltem éjszaka, hogy valaki mintha nyomná a mellkasom, alig kapok már levegőt, sikítani akartam, hogy anya kelljen fel, de nem tudtam, nem jött ki hang bármennyire próbálkoztam. Mondhatom, hogy egész 18 éves koromig ebben éltem, mindig történt valami, mondhatni a "szellemekkel éltünk együtt. Ezek teljesen valós, átélt dolgok, és megmagyarázni a mai napig nem tudom mit akart(ak) tőlünk.

Én 18 évesen elköltöztem, édesanyám 2001-ben dec. 6.án elhunyt hirtelen szívinfarktusban. Apa és a 3 testvérem éltek tovább abban a házban. Volt, hogy a konyhából zörgéseket hallottak, mintha anya mosogatna. Volt olyan is, hogy a kertben volt egy kis medence, öcsém (akkor 7 éves), és húgom (akkor 13 éves) fürödtek. A ház felső szintjén a konyhaablak arra a kertre nézett, ahol a medence volt. Öcsém arra lett figyelmes, hogy "én" ott állok az ablakban és integetek neki! Ő megörült, és futott is fel, hogy apa, jött a nővérem!? Apa mondta neki, hogy nem, a nővéred dolgozik!

Szóval lehet anya volt, aki az én képemben jelent meg öcsémnek!? Nem tudom.

Egyik este, beszélgettünk én, húgom, apa, kisöcsém és apa barátnője a fenti szinten a konyhában. Vártuk, hogy a nagyobb öcsém hazaérkezzen a horgászatból. Halljuk mindannyian, hogy nyílik a kapu, és öcsém tolja le a biciklit az alsó lakásba (az volt ilyen tároló). Várjuk, hogy jöjjön fel, mit fogott... De, semmi. Kimentünk az erkélyre, semmi, csak a csend. Apával lementünk megnézni miért nem jön már fel öcsém, de otthon sem volt, pedig mindannyian egyszerre tisztán hallottuk, hogy megjött!!! Rá, egy órára érkezett csak haza!

Volt olyan, hogy anya főzött pörköltet. Sosem tett bele egészben paradicsomot, de 3 nagy, egész paradicsom volt a pörköltben. Érdekes volt, mert nem csak nálunk, hanem a közvetlen szomszédoknál is történtek hasonló dolgok. Nem tudom, hogy anno mi lehetett az utca helyén, vagy mi vonzotta pont abban az utcában a "szellemeket", de amiket láttunk, hallottunk, és megéltünk ezeket így elmesélve nem olyan, de megélni szörnyű volt!

Már most, mondom jobban kutakodnék, hogy tényleg ki lehetett, esetleg megpróbálnék beszélni vele, de akkor ilyen eszemben sem lett volna.

Szóval szellemek bizony léteznek, én egész életemben tapasztalhattam, ha hiszi valaki, ha nem. Persze, nehéz, hisz vannak szkeptikusok, akik mindenbe belemagyaráznak mindent, ebbe nem lehetett mit belemagyarázni, hisz nem emberi volt!!! És igen, az állatok is "odaát" vannak, ebben biztos vagyok, és ők is várnak minket!

2001-ben elhunyt anya, 2002-ben apám megismerkedett egy nővel, abban az évben eladták a házat, beköltöztek a nő lakásába. Viszont, akik megvették, megkérdezték apáméktól, hogy nekünk is történtek-e furcsa dolgok, mert időnként a ház alsó részében tapasztalnak furcsa dolgokat.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Lev Tolsztoj: Az öreg nagyapó meg az unokája

Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga már egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia és a menye nem ültették többet az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni.

Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészéjét, de leejtette és eltörte. A menye megszidta: mért ront el mindent a házban, mért töri el a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s látják: fiacskájuk is deszkákkal játszogat a padlón, s valamit eszkábál.

Megkérdi az apja:

- Mit csinálsz ott, Misa?

Misa azt feleli:

- Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, abból a fatálból etetlek titeket.

Az ember s az asszony csak egymásra néztek, és sírva fakadtak. Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották; azontúl mindig az asztalhoz ültették, és gondját viselték.

(Ford.: Áprily Lajos)

- - - - - 

A nagyapó és az unokája (könyv) - hangos diafilm /AndyWheel - videó

forrás:AndyWheel Hangos Mesék

Tesla és a világéter titka megváltoztatott volna mindent: a Wardenclyffe-torony a kulcs

Tesla rájöhetett arra, hogy az éter ugyanaz a titkos “kód”, mint az “Akasha” ősi védikus fogalma - az univerzum egyetlen energia - információs mezője, és ősidők óta ismert.

Nikola Tesla volt az a tudós, aki az éter kutatásában másoknál tovább haladt. Különösen az éter által okozott elektromágneses jelenségeket tanulmányozta.

Tesla nemcsak ennek az anyagnak az elméleti tanulmányozásával foglalkozott, hanem gyakorlati alkalmazásával is.

Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az éter átlátszó anyag, amely az egész világot betölti; ez egy ultrakönnyű elem, apró részecskékből áll, amelyek nagy sebességgel mozognak a végtelen sugárzási folyamban.

Modern értelemben az éter mindenféle energia forrása és hordozója, egy mindent átható világközeg, amely végtelen energiát ad.

Tesla feltalált egy szinkron villanymotort, egy aszinkron generátort, bevezetett többfázisú rendszereket és hatalmas számú, váltakozó árammal működő eszközt, de nem ez volt a fő ötlete.

Életének fő témája az éter volt, amelyet gigantikus installációján, a Wardenclyffe-toronynál tervezett
tanulmányozni, melynek építése 1901-ben kezdődött.

Naplóiban azt írta, hogy a torony 9 hónapig tartó építése ellenére sem sikerült a határidőt betartania, ezért a projektjét finanszírozó J. P. Morgant kellett kérnie, hogy halasszák el a befejezését és emeljék meg az összeget.

J. P. Morgan korának egyik legnagyobb bankára és vállalkozója volt. Szabadkőműves volt, és ugyanazoknak a klánoknak a képviselője, amelyek ma is uralják a világot, az úgynevezett szupereliteket, mint a Rockefellerek, Rothschildok, Schiffek stb. 

 

Tesla naplójában a következőképpen írta le Morgant:

“Morgan ragadozó volt. Mindenkit megevett, aki az útjába állt. Nem tudta elviselni, hogy valakivel megossza vagyonát. Szeretett parancsolni, és nem szeretett tárgyalni. Tökéletesen tudtam, hogy ha pénzt ad, egyedül neki van hatalma.”

És miközben a Tesla projektjeit finanszírozó más befektetők a találmányai jogát a feltalálóra hagyták, és mindenki egyenrangú fél volt, közben Morgan azt követelte, hogy adjon részesedést a közös vállalatban, és adja át minden találmányának szabadalmát.

Tesla megértette, hogy bármelyik pillanatban kidobhatják az ajtón, másrészt viszont nagy szüksége volt Morgan pénzére, hiszen ehhez a projekthez óriási finanszírozásra volt szükség. Végül is ez egy világszínvonalú projekt volt. Tesla egy energiarendszert akart létrehozni az egész emberiség javára,

Morgant pedig csak a gazdagság érdekelte.

Teslának ezért ravasz lépést kellett tennie. Morgannek csak egy részét mutatta meg projektjének a világrádió-kommunikáció és a transzatlanti telefonálás terén, míg a Wardenclyffe-torony fő célja a föld alatti építmény volt. A Wardenclyffe-torony fő funkciója, hogy vezeték nélkül továbbítsa
az energiát a bolygón, ezt a funkciót rejtve tartotta Morgan elől.

Tesla egy olyan világrendszert épített, amely a Föld minden lakóját ingyen energiával látta volna el, és ez rendkívül pusztító lett volna Morgan és az elit számára. Morgan maga is megértette, hogy miután hatalmat szerzett a Föld teljes energiarendszere felett, ő lesz a világ királya, és rákényszerítheti akaratát az összes ország kormányára és népére.

De ha minden energia szabadon elérhető, ahogy Tesla akarta, az sok iparágat aláásott volna, és ennek megfelelően a tulajdonosok pénzügyi helyzetét is.

Miután nem szerezték meg az irányítást az ingyenes energiatechnológiák felett, a fogyasztói formátum modern változatának négy nagy világatyja:

Morgan, Rockefeller, Warburg és Rothschild úgy döntött, hogy felvásárolja és megsemmisíti az összes Tesla technológiát, és maga Tesla is az általuk irányított titkosszolgálatok irányítása alá kerül.

Ráadásul gondoskodtak arról, hogy aláássák a többi befektető Tesla projektjeibe vetett bizalmát azzal, hogy rágalmakat terjesztettek vele kapcsolatban, és zaklatásokat szerveztek a médiában, amelyet szintén a szuperelit irányított.

Ezzel véget ért a Wondercliff -torony projektje, Nikola Tesla életműve.

Azóta az emberiség kénytelen a szénhidrogén-energia keretein belül létezni, ami a lakosság nagy részének végtelen szegénységéhez és egy nagyon kis csoport hihetetlen gazdagodásához, valamint az egész globális ökológia lerombolásához vezetett.

Sokak szerint az emberiség jövője Tesla éterrel kapcsolatos technológiáiban rejlik.

A tudomány és a spiritualitás a helyes fejlődési út az egész emberiség számára, és pontosan ez az az út, amelyről 120 évvel ezelőtt lefordultunk, és amelyre vissza kell térnünk, ha fejlődni akarunk.

A tudománynak vissza kell térnie Tesla elképzeléseihez, különben egyszerűen nem éljük túl a közeledő éghajlati kataklizmákat.

Forrás: ÚjVilágtudat - titkokszigete.hu

- - - - - - - 

Tesla tornya - videó

forrás:BRIGHT SIDE