A Világűr hangjai - a Teremtő zenéje

A végtelen csendje

A világűr végtelen sötétjével általában a csendet szokták összefüggésbe hozni. Nem csoda, hiszen a vákuumban nem terjed a hang. De valóban olyan néma az űr? A hang, melyet a fülünkkel felfogunk, mechanikai rezgés, melyet a levegő molekulái adnak át egymásnak, végül pedig a dobhártyánknak. A hangot aztán az agyunk alakítja át azzá, amit mély és magas, tompa és éles hangként fogalmazunk meg. A lehetséges mechanikai rezgéseknek csak egy szűk tartományában hallunk mi, emberek, tehát elmondható, hogy a „hallható hang” egy meglehetősen antropocentrikus fogalom. Különösen igaz ez, ha a mai pszichoakusztikus tömörítési eljárásokra gondolunk, mely teljesen a fül és az agy működésének megfelelően vonja ki a „fölösleges” hangokat a hangfájlokból, hogy kis méretű mp3-t kaphassunk. A levegő kiváló közeg az akusztikus hullámok továbbítására, de nem kevésbé jó a szilárd anyag, például a jég vagy egy bolygó; és természetesen a víz is. A világűrben nincs olyan közeg, mely a mechanikai hullámokat továbbítaná – vagy mégis?

Egy fekete lyuk hangja

A világűr nem tökéletes vákuum, azaz helyenként a legritkább űrben is előfordulnak részecskék. Ezek azonban olyan ritkán találhatók, hogy a fülünket érve sokat nem hallanánk belőle. Mégis létezik olyan módszer, mely kimutatja az ilyen kozmikus hangokat. Ha elég erős egy ilyen hangforrás, a hang láthatóvá válik. A hangot a Csandra röntgentávcső fényképezte le. A hangforrás egy fekete lyuk, a hangszóró szerepét pedig két hatalmas gázfelhő tölti be. A fekete lyuk környezetében keltett energia kelti szabályos időközönként a hanghullámokat, melynek így még a hangmagassága is megállapítható. A nyomás aztán továbbterjed a kozmikus gázfelhőben, akárcsak a normális hang a levegőben. Az atomok ütközése röntgensugárzást kelt, ami koncentrikus gyűrűket formáz és ezek a gyűrűk már láthatóak a Csandra röntgenteleszkóp számára. A Perzeusz csillagkép egy halmazában keltett lökéshullámok aztán hamar hővé alakulnak és elhalnak.

A szférák zenéje

Kepler, amikor lekottázta a szférák zenéjét A világok harmóniája című munkájában, úgy vélte, a fizikai törvények harmóniájának megfelelően mozgó bolygók a zenei hangok harmóniájával is kapcsolatba hozhatók. A Naprendszer működése közvetlenül átalakítható zenei hangokká, ahol az egyes bolygók szögsebessége adja meg a megfelelő frekvenciát. Kepler ötletét ma számítógéppel továbbfejlesztették és valóban megalkották a szférák zenéjét: a bolygók Nap körüli, kis mértékben változó sebessége határozza meg a hangmagasságukat. Amikor közel járnak a Naphoz, gyorsabban keringenek, így a hang is magasabb, távol lassabbak és hangjuk is mélyebb. Ha a Napot vesszük középpontnak, a bolygók körülötte keringenek elliptikus pályán, de ha egy valósabb képet nézünk, és belevesszük azt is, hogy a Nap a Galaxis körül kering és így viszi magával Naprendszerét is, a bolygók mozgása már hullámmozgássá változik. Ez pedig valóban átalakítható zenei hanghullámmá. Ugyanígy hullámmozgásként is felfoghatjuk a Hold mozgását, melyet a Föld visz magával Nap körüli útján.

A Nap éneke

Nem hallható, de attól még létező hangokat keltenek az égitestek is. Ezek mechanikai, vagyis akusztikus rezgések, melyek megfelelő módszerrel rögzítve és felgyorsítva hallható hangokká is alakíthatók. A módszer a doppler-jelenséget használja, azaz képes érzékelni, amikor a Nap felülete közeledik hozzánk, illetve amikor távolodik tőlünk. Ugyanígy működik egy hangszóró membránja is: közeledik és távolodik a hallgatóhoz és közben a levegő molekuláinak átadja a rezgését. A világűrben nincs minek átadni egy égitest rezgését, így az csak közvetett úton hallható. A legismertebb rezgő égitest a Nap. Hangfrekvenciája nagyon mély, rezgései mélyéből jönnek, ahol az energiatermelés folyik. Költői ihletettségű csillagászok a Nap szívveréséhez, mások a Nap énekéhez hasonlítják. A Nap úgy rezeg, vibrál, mint egy megkongatott harang. A hanghullámok ide-oda verődnek belsejében, interferálnak egymással, mint a vízbe dobott kavics keltette hullámgyűrűk. Meglehetősen mély hangok: több, mint 40 ezerszeres sebességre kell gyorsítani, hogy a mi fülünk is érzékelje őket. Így néhány másodpercbe lehet sűríteni 40 napnyi felvételt. A Nap oszcillációja sokban hasonlít a földrengésekre, melyek szintén mechanikai rezgések, vagy ha úgy tetszik: hangok.

A földrengések hangja

A földrengések egy bolygó rezgései. Mivel a Föld állandó mozgásban van, egy geofon, vagyis földbe épített mikrofon állandóan hall egy mormogó háttérzajt. Földrengés idején a Földkéregben vagy mélyebben felhalmozódó felszültségek kioldódásakor valódi mechanikai rezgés keletkezik, mely ide-oda verődve terjed tovább a Föld belsejében. A hanghullámok a maguk valóságában jelennek meg a felszínen: a talaj felemelkedik, majd megsüllyed: pontosan ez a földrengés. A szeizmométer által felrajzolt cikkcakkos vonalak a hanghullámok, melyek megfelelő programmal visszaalakíthatók hallható hangokká, ám ahhoz, hogy hallható frekvenciájúak legyenek, fel kell gyorsítani őket 20-40-szeres sebességűre.

A pulzárok hangja

A pulzárok sajátos égi kereplők. Ezen csillagok tömege alig nagyobb, mint a mi Napunké, de anyaguk nem hidrogén és hélium, hanem neutrínók tömege, valójában szupernovaként felrobbant csillagok megmaradt magjai. Átmérőjük mindössze 10-15 km, szemben napunk másfél millió km-es átmérőjével. Méretük és forgási sebességük összefügg: amikor életük végén hirtelen összeomlott anyaguk, ahogy zsugorodtak, a perdületmegmaradás törvénye miatt úgy gyorsult fel forgásuk, mint a forgó korcsolyázóé. Eközben mágneses terük is megerősödött, de csak mágneses pólusaik mentén bocsátanak ki elektromágneses hullámokat, azaz többségében rádióhullámokat. Mivel ezek a csillagok forognak, csak akkor érzékeljük ezt a rádiósugárzást, amikor épp mifelénk néz mágneses pólusuk. Ez akkor érzékelhető pulzálásként, ha mágneses és forgási tengelyük nem esik egybe, hiszen ha egybeesik, akkor vagy folyamatosan érzékeljük, vagy soha. Olyan ez, mint egy égi világítótorony, mely fénycsóvájával végigsöpör a teljes égbolton. Itt azonban nem villogásként, hanem rádióimpulzusként érzékeljük a jelenséget. Míg a Nap kb. 1 hónap alatt fordul meg tengelye körül, a pulzárok egy másodperc vagy még rövidebb idő alatt. A magányos pulzárok lassan elvesztik energiájukat és lelassulnak, de a kettőscsillagból kialakulók akár gyorsulhatnak is. Míg az egyik csillag összeomlik és pulzárrá alakul, a másik felfúvódik és állandóan anyagot és vele perdületet ad át a pulzárnak. A pulzár így egyre gyorsabban forog A jelenlegi sebességrekorder másodpercenként 716-szor fordul meg tengelye körül. Egy ilyen milliszekundumos pulzár felülete a fénysebesség 1/7-ével mozog, ami alapján elképzelhető, hogy milyen gravitációs erőnek kell jelen lennie ahhoz, hogy a csillag ne szakadjon darabokra. A pulzárok berregő hangját rádiótávcsövek segítségével tudjuk felfogni.

A kozmikus háttérsugárzás: az ősrobbanás visszhangja

Az univerzum „leghangosabb” eseményének, az ősrobbanásnak a „visszhangját” a rádiótávcsövek képesek érzékelni. Az ősrobbanás maga a világegyetem keletkezése, így hangja és visszhangja a teljes univerzumban érzékelhető, akármerre is fordulunk. A jelenség ma kozmikus háttérsugárzás néven ismert. A mikrohullámú háttérsugárzás az egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy a világegyetem valóban ősrobbanással keletkezett. A háttérsugárzás azonban nem a 0. másodperc „robbanásának” a hangja, hanem akkor keletkezett, amikor a világegyetemben már létrejöttek az atomok és a tér a fény számára átlátszóvá vált. Ez kb. 380 ezer évvel az ősrobbanás után történt. Az eseményt a kutatók a háttérsugárzás lecsatolódása néven említik. Ez előtt a pillanat előtt az univerzum átlátszatlan volt, mert a fotonok akármerre is indultak, lepattantak a közeli részecskékről. Eddigre hígult fel és hűlt le annyira a világegyetem anyaga, hogy a fotonok szabadon tudtak utazni benne. Ez tehát az első fény, amit láthatunk a világegyetem történetéből. A korai, minden irányban 3 ezer fokos hőmérsékleten izzó univerzumnak ez a visszfénye ma már csak 2,7 K hőmérsékletű mikrohullámnak felel meg, azaz a kb. 15 milliárd év során jócskán lehűlt. De nem teljesen: a világűrt minden irányból betölti ez a stabil háttérsugárzás. Idővel természetesen tovább fog gyengülni energiája. A háttérsugárzást 1965-ben fedezték fel mintegy véletlenül: valamilyen furcsa, zavaró zaj érkezett a világúr felé fordított rádióantennába. A kozmikus háttérsugárzás elektromágneses hullámát hallható hanggá alakítva az FM sáv sistergéséhez hasonló zajként hallhatók.

Az ősrobbanás hangja - szimulációban

A kozmikus háttérsugárzás elektromágneses sugárzás, azaz a fül számára nem hallható. Egy amerikai kutató, John Cramer megpróbálta az ősrobbanás valódi hangját is előállítani. Az ősrobbanáskor ugyanis valódi mechanikai hullámok is terjedhettek az izzó ősanyagban. Az anyagsűrűség igen nagy volt, tehát a mechanikai hullámok átadása az egyik atomtól a másikig nem lehetett probléma. Az univerzum rendkívül sűrű és forró volt, és ahogy rendkívül gyorsan tágult, folyamatosan ritkult és hűlt. Így kerülhetett sor a kvarkokból a protonok és neutronok kialakulására, majd az elektronok csatlakozásával az atomok létrejöttére. John Cramer egy matematikai függvényeket hanggá átalakító programba betáplálta a NASA egyik háttérsugárzást mérő műholdjának adatait és ebből szintetizálta az univerzum első 760 ezer évének hangját. A felvétel természetesen gyorsítva hallható csak az emberi fül számára.

A villámsípok

Az első világháború alatt a német megfigyelők, akik a szövetségesek rádiós telefonbeszélgetéseit akarták volna lehallgatni, furcsa füttyögésre lettek figyelmesek. Később más rádiócsillagászok is megfigyelték a jelenséget, melyet whistlernek neveztek el. A magyar elnevezés már akkor született, amikor fény derült a jelenség eredetére: a villámsípokat a villámok keltik. A Földön szinte bármelyik időpillanatban találhatunk valahol villámot. Vagy nálunk, vagy a trópusok felett, vagy Ausztráliában: valahol villámlik. Így aztán villámsípokat szinte bármikor megfigyelhetünk megfelelő antennával és vevőkészülékkel. A villám olyan kisülés, mely a teljes rádiósávban hallható. Ha középhullámú rádiót hallgatunk, a rádióban is hallhatjuk a közeli villámok hangját, recsegés formájában. Ez azért lehetséges, mert ebben a sávban a rádióműsorokat a hullám amplitúdója, azaz kilengése segítségével kódolják: egy villám által keltett erős kilengést a rádiókészülék recsegésként dekódol. A villámsíp is ugyaninnen ered, de története máshogy folytatódik. A villám keltette elektromágneses hullámok bekerülnek a Föld mágneses mezejébe és az egyik féltekéről átutaznak a másikra, követve a magnetoszféra erővonalait. A mágneses tér ionizált anyagában a magas frekvenciájú hullámok valamivel gyorsabban terjednek, mint az alacsonyak. Az együtt induló recsegés tehát szétválik frekvencia, azaz analógiával hangmagasság alapján. A hang szétcsúszik: a magas hangok hamarabb odaérnek a Föld másik felére, a mélyek lemaradnak. A villámsípok nagyon alacsony hullámhosszakon érzékelhetők, épp olyanokon, mint amilyen a hallható hang frekvenciája – ám ezek elektromágneses hullámok.

A villámok hangja

Nem csak a Földön, hanem más bolygókon is megfigyeltek villámokat. Ez a megfigyelés nem mindig a látható fényben történik, hanem könnyebb módszer egy rádiót odavinni és várni a recsegéseket. Ilyen, villámok okozta recsegéseket vett rádiójával, a Voyager 1 és később a Cassini űrszonda a Szaturnusz közelében. Egy villámnak a hangja kb. egy-harmincad másodpercig tart, de szinte bármilyen frekvencián hallható. A Szaturnusz, a Jupiter, sőt, a Vénusz bolygón észlelt villámok a tudósokat jelentős kutatnivalóval látják el.

Meteorok hangja

Az égen talán már mindenki látott hullócsillagot, vagy meteort. Ezek az apró porszemek rajok alakjában járják a Naprendszert. Valamikor több száz évvel ezelőtt mindegyik rajt egy üstökös hagyta maga mögött. A Föld légkörébe érve a porszemek felizzanak és elégnek. Közben azonban nagy energiájú becsapódásuk révén ionizálják a levegő molekuláit, melyek tulajdonsága így megváltozik. Mint a Föld körüli ionoszféra, ezek az ioncsatornák is képesek pár másodpercig arra, hogy visszaverjék a rádióhullámokat. Ezután elenyésznek. De ez alatt a pár másodperc alatt az URH sávú rádióadásaink visszaverődnek róluk, amit egy egyszerű rádiókészülékkel is észlelni lehet. A meteorok hangjának meghallgatása nem csak hobbi, hanem alkalmas arra, hogy pontosan meghatározhassuk, hogy hány meteor csapódott a légkörbe egy adott időszakban. Ezzel a módszerrel tehát a felhős idő sem akadály a hullócsillagok megfigyelésére, azaz meghallgatására. Mivel egy ilyen ioncsatorna általában csak a másodperc töredékéig létezik, azaz kb. addig, amíg a meteor látható, a rádióban hallható hang alapján a jelenséget pingnek nevezték el. A meteorpingek meghallgatásához egy meteorraj érkezésekor olyan helyet kell keresni az FM sávban, ahol nincs adás. Valószínűleg ezt a frekvenciát egy ezer km-es körzeten belül más országok használják. Ha ezen a frekvencián maradunk, ezek a távoli adók, pontosabban ezeknek a meteor nyomáról visszavert hangja lesz hallgató ilyen töredékmásodperces pingek formájában. A nagyobb meteorok vagy tűzgömbök akár több másodpercig is képesek visszaverni egy ilyen távoli rádióadó jelét. Az igazán nagy meteorrajok pedig szinte folyamatos vételt is képesek létrehozni.

(Hargitai Henrik)

Ha az alábbi videót az ember csukott szemmel hallgatja végig, még azt is gondolhatná, hogy valamelyik őserdőben hagytak egy mikrofont, pedig a felvételen valójában a világűr szólalt meg. Persze némi emberi rásegítéssel.

Az angol Leicesteri Egyetem Trajectory (vagyis Röppálya) névre hallgató installációjának egy darabját hallhattuk, amely az Európai Űrügynökség Cluster 2 műholdjának hosszúhullámú rádiójával gyűjtött adatait dolgozza fel.

Tekintettel arra, hogy a műhold által érzékelt jelek az emberi fül számára hallhatatlanok, az angol Andrew Williams némileg megszűrte és átalakította a hangokat – az eredmény azonban még őt is meglepte. “Megdöbbentem, hogy a Föld atmoszférájába ütköző elektronok hangja mennyire hasonló a madarakéhoz“ - mesélte a Sci-News újságírójának.

(Forrás: Sci-News / Gizmodo / Hír24)

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 11.

Leereszkedtél az anyagvilágba, ó lélek, és megtapasztaltad milyenségét. Kizárólag olyasmit találtál, ami szemre csúnya, hallásra szörnyű, az ízlés számára visszataszító, a szaglást károsítja, és amitől az érzés megundorodik. Ide érkezve mégis az iránta érzett szerelem és heves vágy kapott el. Egész boldogságodat ebben vélted meglelni, és természeted szerinti magasságos képességeidet elfeledted.

Miután vétkedre és eltévelyedésedre rájöttél, megkíséreltél másokat is belevonni bűnödbe, s érte őket okolni. Ezt nem teheted. Csakis azok a hibásak, akik vétkeztek, azokat érje a büntetés is. Igyekezz bűneidet és hibáidat jóvátenni, hiszen saját szabad akaratodból kerültél ebbe a siralmas állapotba, s így kizárólag saját szabad akaratodból szállhatsz ki belőle újra.

Ameddig a keletkező dolgok világában tartózkodtál, addig mindenféle nehézséggel küszködtél. Meg lehetsz győződve, hogy e nehézségek oka és forrása benned, bűneidben és hibáidban rejlik. Ha múltadat szem előtt tartod, akkor emlékszel és minderre rájössz. Ha viszont nehézségekbe ütközöl, melyeknek okait nem találod, akkor ne mást okolj értük, hanem gondold meg, hogy esetleg feledésbe merült kezdeti tévedéseid következményeit képezik.

Ha valaki a siralom völgyében keres oltalmat, akkor az elszenvedendő bajok oka abban a tévedésében rejlik, hogy az oltalmat itt kereste. Ez teszi a szenvedést elkerülhetetlenné. A bajt csak tetézi, hogy felszólították az óvatosságra, de nem ügyelt rá; megbízták, hogy tartson tőle, de nem félt; figyelmeztették, de esze ágában sem volt megszívlelni, hanem a saját feje után ment, ahogyan akarata és vágyai hajtották.

Mert - ugye, ó lélek - mindent láttál és hallottál, amíg a börtönön kívül voltál? Most viszont, hogy rab vagy, minden rejtve van előtted. Be vagy zárva, s hiába próbálsz bármit is látni és hallani. Miért mentél be a börtönbe? Ameddig az egyszerű és egységes dolgok világában voltál, mindent láthattál és tudhattál, mert minden világot tisztán és ragyogóan elvonultathattál a szemeid előtt. Alattad legalul ott volt a kikelet, virulás és hanyatlás világa, a te világodhoz képest alig világosabb egy fekete kőnél, melyet a tiszta vízen át megpillantasz a tó fenekén. Azt hitted, be kell vonulnod ebbe a sötét világba, hogy tapasztalatok árán felfedezd a terület mibenlétét. E határozatod után megtagadtad az egyszerű és egységes dolgok állapotát, és lesüllyedtél az elkeveredett dolgok alantas állapotába. Sóvárogva kívánságod tárgyára törekedvén elveszítetted magasságos lakhelyedet, és átkerültél a változás világába. Az egyszerű dolgok megtagadásával és az összetettek keresésével és kívánásával tőrbe csalt madár lettél, mely bogyókat csipegetni ment be a csapdába, s bentrekedt; vagy mint a hal, mely a halász csalétkét akarta megenni, s most a halász eszi meg őt.

Világító és ragyogó természeteddel bevonultál a sötétség világába, s birokra keltél vele, de a sötétség világa eloltotta fényedet és homályba burkolt, elvakított, elragadta az egykori dolgokat észlelő képességedet, tudásodat a feledés leplével takarta le. Végül rabul ejtett és bezárt. Mindez a kezdetben elkövetett tévedésed eredménye.

Ha vissza óhajtasz térni magasztos hazádba, akkor figyelj fel a benned lévő halálos dolgokra, és óvakodj tőlük. Csakis úgy lehet megmenteni téged, ha ezektől tartózkodsz. Kizárólag így térhetsz vissza otthonodba. Hogy könnyen felismerd, mitől kell elállnod, összefoglalom neked egyetlen mondatba: ez a földi örömök kívánsága. Válj meg tehát mindentől és tiltakozz minden ellen, amit anyagi érzékeiddel kellemesnek találsz, ám ragadd meg és azzal élj, amit a lelkületed vesz kellemesnek.

A tűz oltható, a vágy lángja azonban semmiképpen sem. A fájdalmak a testet befolyásolják ugyan kis időre, de elmúlnak, és a testet nyugton hagyják. A vágy fájdalma viszont sosem hagy nyugton. Végül azonban birtokolni fogod a lelkületet, a vágyat elutasítod, és tartózkodsz attól, amit eddig kívántál. Vágyad és kívánságod ugyanis erősödik, ha engedsz neki, de elhal, ha elfordulsz és tartózkodsz tőle.

Az érzékek világának egyfajta kívánsága a falánkság, de nem az egyetlen, van még több is. Ez a mohó vágy a leghalálosabb, mert a test olyankor kíván szeszesitalt és testi kielégülést, ha jóllakott. Így van ez a finom ruhákkal és még sok más lényegtelen dologgal is. Ezek a lelket veszélyes területekre csalogatják és helytelen szokásokra tanítják, melyek megalázzák és megrontják.

Megtanítottalak, ó lélek, a helyes cselekvésre. Ne tegyél úgy, mintha a rossz iránytól nem tudnád megválni. Visszaadtam látásodat, ne tégy úgy, mintha vak lennél. A vak nem tehet róla, ha megbotlik vagy gödörbe zuhan. De a látó számára, aki önkéntesen esik bele, nincs mentség. Ne mentegetőddz tehát, ha a figyelmeztetések ellenére engedsz sóvárgásaidnak. Egyre többet szenvedsz, és duplán megfizetsz érte.

Aki a világi vágyaktól távol tartja magát, attól a világ szerencsétlenségei is távol maradnak. Akkor aztán magasabb célok érdekében egészségesen és épen hagyja el ezt a világot. A magasabb cél Isten megközelítése. Aki viszont e világ kívánalmait hajszolja, annak sarkát a világnak a baja mardossa. Így a világot betegen hagyja el, mint aki arra ítéltetett, hogy börtönben sínylődjön. Ez a börtön az Istentől való távolságból áll.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)

Reinkarnáció és Karma

A reinkarnáció és a Karma a keleti és a mai nyugati okkultizmusnak két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetővé válik.

Karma

A Karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek és akaratnak is) következménye van: jónak jó, rossznak rossz és az ember összes cselekedeteinek következményeivel előbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóvá teszi, ezzel feloldotta a vonatkozó Karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" Karmájának.

Inkarnáció, Reinkarnáció

A kozmoszként felfogott univerzumban minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet véletlenszerű, hanem bizonyos (szellemi) tartalmak formai kifejezője. De hol vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák? Erre egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben. Az előző élet nem megoldott és nem "feloldott" problémái (negatív karma) adják azt a tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az újászületést keresi. A testet-öltés az inkarnáció, s ennek időszakos megismétlődése a reinkarnáció. A születési horoszkóp, ez az életformula, egyszersmind legutóbbi életünk mérlege is. Amit ebben az életben nem valósítasz meg, magaddal viszed a következőbe: semmit sem úszhatsz meg! Az első pillanatban érthetetlennek tűnik, miért azonosítják az asztrológusok az élet kezdetét mindig a születéssel, illetve az első felsírással. Vajon nem sokkal előbb, a fogantatás pillanatában kellene felállítani a horoszkópot, hiszen tudjuk, hogy az új inkarnáció a fogantatással kezdődik. Az egyéni önállóság azonban hiányzik az anya testében élő embrióból, hiszen bakapcsolódik az anya vérkeringésébe. Csak az újszülött köldökzsinórjának elvágásával és az erre bekövetkező első felsírással önállósul az anyagcsere-körforgás, és születik meg az egyén.

A tudatosítás fontossága

A reinkarnáció és Karma törvényéből kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta, vagy súlyosbította-e Karmáját. Ezt az ember csak éber figyelemmel és gondolkodással, érzelmei és cselekedetei jelentőségének tudatosításával érheti el. Az antropozófia rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a tudatosításnak, mert az kifejezetten szellemi, azaz Én-funkció, s a leghatásosabb önnevelési eszköz.

Az ember életcélja

A cél, hogy az ember ismételt inkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül és így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlődjön, vagyis, hogy minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek született. Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi környezetet és életsorsot kap, különben fejlődése egyoldalúvá válnék. Ebből következik, hogy az ember hol, mint férfi, hol mint nő inkarnálódik abból a célból, hogy mindkét életformából bőséges tanulságokat szerezhessen.

Az inkarnációk előkészítése

Az egyes embernek a Földre való minden egyes leszületése előtt a leendő inkarnáció Karmáját a szellemi hierarchiák (lásd "A hierarchiák" menüpont) állítják össze nagy vonásokban, egyetértésben az illető ember Énjével (szellemével), tehát mindenki aki megszületett, maga vállalta azt az életsorsot, amin végig kell mennie, sőt odaát rendszerint sokkal több terhet szeretne az ember magára vállalni – minthogy ott szellemi szempontból ítél és minél többet szeretne jóvátenni a következő földi élet alatt – s a hierarchiáknak kell mérséklően beavatkozniuk. Mivel azonban az ember túlvilági tudata a Földre leszületve teljesen elhomályosul, itt már nem tud vállalásairól, nem ismeri fel az összefüggéseket és lázadozik sorsa ellen, amikor az történik vele, amit odaát magára vállalt. Holott semmi sem éri az embert igazságtalanul az életben és senki sem kap súlyosabb Karmát, mint amilyent elviselni képes.

A földi és szellemi szempontok egyensúlyba hozatala

A Földön az ember állandó ténykedésre van utalva, úgy az anyagi, mint embertársai világában és ezzel alkalma nyílik Karmájának teljesítésére. Most már teljesen az ő szabad akaratán múlik, hogy milyen szempontokat érvényesít az eseményekhez való hozzáállásában és saját tetteiben, s azáltal vagy oldja, vagy ellenkezőleg, megköti és súlyosbítja a Karmáját.

Az inkarnációban tehát az ember kettős életet él: teljesítenie kell földi kötelezettségeit úgy, hogy közben megfelelő mértékben élveznie kell a földi örömöket is – különben lelkileg kiszáradna –, de egyben súlyt kell helyeznie a morális-szellemi élet ápolására is.

A kettő között egyensúlynak kell lennie: aki egyoldalúan csak az egyikkel törődik és a másikat elhanyagolja, az feltétlenül rossz útra tér. Az antropozófia nem használ megkötött morál-dogmákat. ELve, hogy mindenkinek a maga morális fejlettségi foka szerint kell élnie életét úgy, hogy ha kis lépésekben is, de folyton felfelé fejlődjék.

Az emberi felelősség és tudatosítás

Mindebből következik, hogy amiről már szó volt, hogy az ember gondolataiért, érzéseiért, de különösen cselekedeteiért vagy mulasztásaiért felelős és jó, vagy rossz hozzáállásával oldja, vagy köti Karmáját, illetőleg új Karmákat teremt, amelyek még ebben, vagy a legközelebbi inkarnációkban kerülnek letörlesztésre. Ezzel biztosítva van a teljes igazságosság: ok nélkül senkit sem ér szenvedés, viszont az összefüggések a tett és a következmények között el vannak rejtve, hogy az ember felső befolyásoltság nélkül élhessen szabad akaratával. A lényeg a helyes és nem helyes felismerni tudása. A nagy vonásoktól (pl. ne ölj, ne lopj stb.) eltekintve ezt az ember csak saját magatartásának és gondolkozásának éber figyelemmel kísérésével érheti el.

Mai tudatunk főleg Én-funkció, s az antropozófia is az Én-re épít.

(Dr. Dubravszky László: Az antropozófia körvonalai - Rudolf Steiner írásaiból) 

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 10.

Állapotodat ecsetelni fogom, ó lélek, mert hosszasan töprengtem ezen. Azt mondod és vallod, hogy szeretnél megváltatni a fáradalmaktól és bajoktól, valójában azonban keresed és hajszolod ezeket, s irigykedsz azokra, akik birtokolják őket.

 Mondod és vallod, hogy boldogságra és örömre vágysz, igazából azonban elfordulsz ezektől, és nem vagy hajlandó a hozzájuk vivő útra térni. Viselkedésed önmagának mond ellent. Az ilyesmi azoknál kerül előtérbe, akik nem egyszerűk, nincsenek az egységben, akikben különböző elemek keverednek és vegyülnek. Ha ugyanis valami egyszerű, akkor természetesen a cselekvésmódja is egyszerű és összeütközésektől mentes, míg az elkeveredettnek és különböző részekből állónak a cselekvési módja is zavaros. Világos tehát, hogy még nem tisztultál meg rossz tulajdonságaidtól és nem vagy mentes a gonosztól, amelyek régebben és korábbi életszakaszokban mocskoltak be téged.

A fekélyekből és a rozsdából még van benned, ezért cselekvési módod még ellentmondó. A rozsdát, mely nem végzetes esemény folytán keletkezett rajtad, igyekezz dörzsöléssel és sikálással eltávolítani, mielőtt beléd marná magát. Ha viszont a rozsda már mélyre hatolt, akkor állj a tűzbe, hogy az tisztítson meg, és világosabban kerülj elő belőle. Mert a teljesen rozsdás tükröt nem elég csupán törölgetni. A rozsdát akkor kizárólag a tisztító tűz távolíthatja el.

Mihelyt a rozsda és a kiütések lekerültek rólad, a cselekvésed is állhatatossá válik, mentes lesz elvegyülésektől, ellentétektől és látszattól, úgyhogy ténylegesen fáradalmakat és aggályt, vagy ellenkezőleg: örömöt és boldog életet keresel majd.

Először is győződj meg arról, hogy a testi halál nem egyéb, mint a lélek elválása a testtől, és gondold meg, hogy aki lakhelyén bölcs és elővigyázatos volt, az máshol is az lesz. Bölcsessége nem hagyja cserben, bármerre is utazik.

Afelől is bizonyos lehetsz, hogy a jó fa csak jó gyümölcsöt, a rossz pedig csak rosszat terem. Ha egy fa a fajtájától eltérő gyümölcsöt is teremhetne, akkor a szőlőtőkét ültető a tőkéről makkot, a tölgyfát ültető a tölgyről szőlőt is szedhetne. Minden csak a fajtájának megfelelő eredményt érhet el. A jót gyakorold tehát, s ekként cselekedve jó fát ültess, hogy szemed így megszabaduljon a sötétségtől, belátás révén még több belátáshoz, a jó szemlélete miatt még több jóhoz, intelligencia által még több intelligenciához juss, és könnyűszerrel helyes tapasztalatokat szerezz.

Képzeld el, ó lélek, hogy érzékeidet ki tudnád kapcsolni, és vizsgáld meg, hogy más belátásokhoz jutsz-e ily módon, mint amikhez öt érzékszerved használatával szoktál hozzá. Ha azt állapítod meg, hogy megértesz valamit, amit érzékekkel nem lehet felfogni, akkor egyértelműen visszatértél hazádba, és figyelmedet tulajdonképpeni feladatodra irányítottad.

Ha a lelkület akar megállapítani valamit, akkor a lényeget elválasztja az adaléktól. Felismer az egyszerű megértés révén, mely egyezik a saját egyszerűségével. Ahogyan az érzékek a dolgok egyszerűségét nem képesek elkapni, úgy a lelkület meg a szedett-vedettet nem tudja megérteni. Ismerethez az ismerten keresztül jut, ha csak el nem választják a tulajdonságokat, hogy elszigetelődjenek egymástól. Ha ez megtörténik, akkor az egyik tulajdonságot a másik után érti meg.

Mivel az érzékszervek összetett dolgok, csak összetett dolgokat képesek megérteni. A szellem viszont, mely egyszerű és osztatlan, csak az egyszerűt és osztatlant érti meg. Ügyelj a gondolkodásra; ha ez összetett és határozott dolgokkal lép összeköttetésbe, akkor elveszíti azt az egyszerűséget, ami az igaz ismeret valóságának és örömének a tulajdonsága. Ha viszont a gondolkodás visszatér az egyszerűséghez, elhagyja az összetettet és elvegyültet, az adalékokkal tűzdeltet, a térhez és időhöz kötöttet elutasítja, akkor megérti az egyszerűt és örököt.

Ebből a magyarázatból kiderül: a lélek élete attól függ, hogy elállt-e az anyagvilágtól, és hogy a lélek halálát és sok szenvedését az anyagvilágban maradása okozza.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)

Kémcsőbe zárt harag

 

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.

 

 

A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

 

Gates professzor kísérleteiből az is kiderült – és megállapítását már sokan igazolták, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű,  fájdalomcsillapító vegyületek.

(Forrás: ujeletmod.hu)

 

Isten

Minden létező egyetlen Teremtőből jött létre, áradt ki.
Ő a világegyetem ősoka. Határtalan, időtlen, szellemi lény, amely mindennek okozója, de ő maga nem okozat. Önmagától való, kezdet nélküli, Egyetemes Erő és Öntudat.

A természet törvényei mögött, az univerzum nagyléptékű szerkezetén túl és az atom kisléptékű szerkezetén belül egy magasabb rendű intelligencia rejtőzik.
Számtalan néven nevezik: Isten, Allah, Átman, Brahman, Krisna, Világmindenség, Legfelső Szellem, Önvaló, Világlélek, Abszolút Értelem, Teremtő Szellem stb.
A világon csak egyetlen Teremtő létezik. Jehova, Allah ugyanaz az Isten, csak másképp szólítják. Ahogy a Talmud írja: 

„Az Úr sok tükörben nézi magát, és mindegyikben egy másik arcát látja.”

Isten létezésének kérdése, ősidők óta foglalkoztatja az embert. Miért fontos ennek a kérdésnek a megválaszolása?
Az alig néhány évtizedig tartó életünk céljának meghatározását, hétköznapi életünket, viselkedésünket, embertársainkhoz való viszonyunkat, a mindennapi sikerek és kudarcok elviselésének módját alapvetően befolyásolja az, hogy elhisszük, elfogadjuk-e Isten létezését vagy nem.  
Milyen értelmes célt lehet kigondolni életünk néhány évtizedére, ha azt az ateista nézetet valljuk, hogy csak az anyagi világ létezik s az ember ennek az anyagi világnak egy - térben és időben véges – terméke?
Csak egy kört futsz, ragadj meg mindent amit tudsz!
Ha a természet véletlen képződménye vagyunk, nem tudunk semmilyen elfogadható magyarázatot adni az emberi élet célját, értelmét kutató kérdésekre.

Isten létezésének elfogadása más perspektívát vetít elénk. Azt, amely szerint  az élet nem kínlódás, hanem küldetés.

Az ember hite és világképe meghatározza az értékrendszerét, következésképp a céljait is.

(Forrás: szeretet.info)

A Világ olyan, amilyennek Te teremted meg.

A Világmindenségben Össze vagyunk kötve. Semmi sem működik Önmagában. A saját és a többiek sorsa egymásba fordul. Hatunk egymásra. Az én, a te és a többiek jövője egy irányba tart, hiszen Minden egy. Az egység részei vagyunk.

A Világmindenségben mindenütt és mindenhol … semmi sem történik csak úgy egyszerűen. … Egyik történésből következik a Másik, és így hömpölyög a téren és időn át. … Mert folyamatosan teremtesz.

A mostani életed is Te teremtetted meg Magadnak. Azt találod meg körülötted, amit Te hoztál létre az előző pillanatban, percben és visszafele Térben és időben. … Amivel megtöltötted a múltadat, azok tükröződnek most vissza a Saját és a Társaid viselkedésében, érzéseiben.

Amit cselekszel és teszel, sőt amit gondolsz, befolyással van az Életedre. A saját gondolataiddal és érzéseiddel formálod magad körül a Világot, mert minden pillanatnyi gondolatod és szándékod magában hordozza annak következményét. … Elvihet a düh, a mohóság irányába, vagy a szeretet és az együttérzés irányába.

A MÚLT tapasztalatai segítségével alakítod a Jelent, és a mostani választásaiddal és döntéseiddel építed a Jövőt. Ahogyan most élsz, az a jövőd magja, most hozod létre a jövődet.

(Forrás: csillagforras)

A létezés türelmesen vár.

A létezés türelmesen vár.

Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele – csak vár.

Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős.

Ő maga az örökkévalóság.

De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább,

hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol.

Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok.

(Osho)

Hogyan segítenek az angyalok?

Az Angyalok időtlen idők óta velünk vannak, ha ráhangolódunk spirituális énjükre, megtapasztalhatjuk őket. Vannak olyanok, akik látják (látók), vannak, akik hallják (belső hang, gondolat által) őket, míg mások érzik jelenlétüket (bizsergést, meleget, simogatást, szélfuvallatot, stb.)

Egyre több ember tudatában van a valóságnak, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Angyalok velünk vannak.
De FONTOS tudnunk, hogy csak akkor segíthetnek, ha mi kérésünkkel felhatalmazzuk őket (mivel tisztelik a szabad akaratot): "- Kérjetek, s megadatik néktek" (az őrangyal más, ő mindig véd az égi törvény szerint). Sem Istent, sem küldötteit, az angyalokat nem választja el tőlünk szakadék, gondolkodásunk révén mi magunk távolodtunk el tőlük oly messzire.
Valójában milyen sokszor is segítenek életünkben, csak gondolj vagy emlékezz vissza olyan életeseményre, melyet csodaként éltél meg, de te véletlennek, vagy szerencsének nevezted, pl. megúsztál egy balesetet, vagy leestél valahonnan, de nem történt nagyobb bajod, mert valójában az őrangyal vigyázott rád. Tudom, most azt kérdezed, amikor viszont nem úsztad meg ily szerencsésen, vajon az őrangyal szabadnapos volt?
A válasz: az igaz, hogy az őrangyal feladata, hogy állandóan óvjon, vigyázzon téged, de vannak kivételes esetek, amikor saját érdekünkben a Teremtő leállítja védelmi funkcióját. Mégpedig azért, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy nem jó irányba tereljük életünket, s ekkor szokott történni egy baleset vagy betegség, mely ágyhoz köt minket s így gondolkodásra késztet, s ekkor van időnk végigpörgetni eseményeket, történéseket, melyeket átéltünk, megvizsgálni más oldalról is, volt-e értelme ennek vagy annak a cselekedetnek. Ilyen következtetéseket levonva legközelebbi hasonló esetekben már bölcsebben cselekszünk és épp ez volt a cél, hogy eddig a felismerésig eljussunk.

Különböző jeleket kaphatunk őrangyalunktól, ezek a gyakran ismétlődő dolgok, melyek megoldást jelentenek problémádra.

Ezenkívül álmainkon keresztül is üzenhetnek, figyelmeztethetnek bennünket az angyalok (mert általában ami színes és 3 dimenziós az üzenet álom) s tudatosan odafigyelve és használva e lehetőségeket egyre több tapasztalat árán egyre bölcsebbek leszünk, így leküzdhetjük életünk nehézségeit, több szeretetet tudunk adni és kapni (mert amit adsz azt kapod vissza) és megtaláljuk belső békénket.

(Forrás: angyaliszeretett)

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 9.

Ha rendelkezel igazi ismeretekkel, ó lélek, akkor megérted, hogy az Alkotóval rokonságban állsz. Ennek tudata igazán boldoggá tesz téged. Igaz ismeretek hiányában viszont azt hiszed, hogy az értéktelen dolgokhoz tartozol, és azokhoz igazodsz. Ennek következtében a legkülönfélébb szenvedésekben és kínokban részesülsz.

Teljes erődből az igaz ismeret elnyerésére törekedj tehát, szüntelenül azon gondolkodj, hogy megismerd az igazságot, és ez vezessen minden cselekedetedben. Szabadulj meg a tudatlanságtól, az elvakultságtól és a bűnélettől, mely az igaz ismeret hiányából ered.

A fájdalmat az okozza, hogy a lélek változó és egymással hadilábon álló dolgokat lát és vonz magához. A lélek akkor boldog, ha összhangban lévő és örök dolgokat lát és vonz. Ha tehát a fájdalomtól meg akarsz szabadulni ó lélek, akkor az ellentétek és kölcsönös ellenségeskedések világát el kell hagynod, és be kell vonulnod az örökkévalóság és állandóság világába.

Áruját a kereskedő nem vak, hanem látó embereknek mutogatja. A kereszteződéseken a szónokok és regösök azért beszélnek, hogy hallják őket. Nem süketeknek szónokolnak és mesélnek. Így a bölcsek sem a halál útján járó lelkekhez fordulnak, hogy azokat avassák be, hanem az élet útján menő lelkekhez folyamodnak, hogy azokat tegyék bölcsességgel teljessé. Mert ezek a lelkek jönnek hozzájuk oktatást kérve. Viszont a halál útján járó lelkek nem kívánnak oktatást, elfordulnak, és minden tant megvetnek.

Ha el akarod kerülni a büntetést, ó lélek, akkor óvakodj hibák elkövetésétől és kerüld a rossz tulajdonságokat. Ha jutalomra vágysz, akkor vezettesd magadat a helyes útra, mert a rossz tulajdonságok büntetéssel járnak és börtönbe juttatnak. A helyes élet jutalommal és nyereséggel jár.

Ha a lelkülettel (a szellemlélekkel) lépsz összeköttetésbe, ó lélek, akkor világosságod fokozódik, és szellemi szemeiddel felismered a helyes cselekvés módját. Ha viszont a lelkülettől elfordulsz és az érzékekhez kötöd magad, akkor elveszíted az intelligencia világosságát, sötétség vesz körül, és gyengíted belső látásodat. Vakságod és a sötétség következtében aztán az érzékek prédájává válsz.

Az orvos eltanácsolja a beteget a számára káros eledeltől. Ha e tanácsot a beteg megfogadja, akkor helyesen cselekszik, és visszanyeri egészségét. Ha viszont nem fogad szót, akkor helytelenül cselekszik, mert minden baja és kínja megmarad.

Ha tudni akarod, milyen állapotban lesz a lélek a test elhagyása után, akkor figyeld meg testi életfeltételeit. Ha állhatatosan a helyes cselekvés útján jár, akkor a jó tulajdonság és a helyes cselekvés szokása miatt jutalmát nyeri, és a boldogság céljához vezéreltetik. Ám ha a testben a rossz tulajdonságoknak engedte át magát, akkor ez a szokás természetesen a boldogtalansághoz viszi. Ennek gyümölcseként a következő életben büntetés éri, szerencsétlen körülményekkel és vaksággal veretik.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)

Egyiptomi ős-Gnózis - A láthatatlan Isten a legnyilvánvalóbb - Hermész fiához, Táthoz - videó
forrás:Aquarius Kincsei