Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 10.

Állapotodat ecsetelni fogom, ó lélek, mert hosszasan töprengtem ezen. Azt mondod és vallod, hogy szeretnél megváltatni a fáradalmaktól és bajoktól, valójában azonban keresed és hajszolod ezeket, s irigykedsz azokra, akik birtokolják őket.

 Mondod és vallod, hogy boldogságra és örömre vágysz, igazából azonban elfordulsz ezektől, és nem vagy hajlandó a hozzájuk vivő útra térni. Viselkedésed önmagának mond ellent. Az ilyesmi azoknál kerül előtérbe, akik nem egyszerűk, nincsenek az egységben, akikben különböző elemek keverednek és vegyülnek. Ha ugyanis valami egyszerű, akkor természetesen a cselekvésmódja is egyszerű és összeütközésektől mentes, míg az elkeveredettnek és különböző részekből állónak a cselekvési módja is zavaros. Világos tehát, hogy még nem tisztultál meg rossz tulajdonságaidtól és nem vagy mentes a gonosztól, amelyek régebben és korábbi életszakaszokban mocskoltak be téged.

A fekélyekből és a rozsdából még van benned, ezért cselekvési módod még ellentmondó. A rozsdát, mely nem végzetes esemény folytán keletkezett rajtad, igyekezz dörzsöléssel és sikálással eltávolítani, mielőtt beléd marná magát. Ha viszont a rozsda már mélyre hatolt, akkor állj a tűzbe, hogy az tisztítson meg, és világosabban kerülj elő belőle. Mert a teljesen rozsdás tükröt nem elég csupán törölgetni. A rozsdát akkor kizárólag a tisztító tűz távolíthatja el.

Mihelyt a rozsda és a kiütések lekerültek rólad, a cselekvésed is állhatatossá válik, mentes lesz elvegyülésektől, ellentétektől és látszattól, úgyhogy ténylegesen fáradalmakat és aggályt, vagy ellenkezőleg: örömöt és boldog életet keresel majd.

Először is győződj meg arról, hogy a testi halál nem egyéb, mint a lélek elválása a testtől, és gondold meg, hogy aki lakhelyén bölcs és elővigyázatos volt, az máshol is az lesz. Bölcsessége nem hagyja cserben, bármerre is utazik.

Afelől is bizonyos lehetsz, hogy a jó fa csak jó gyümölcsöt, a rossz pedig csak rosszat terem. Ha egy fa a fajtájától eltérő gyümölcsöt is teremhetne, akkor a szőlőtőkét ültető a tőkéről makkot, a tölgyfát ültető a tölgyről szőlőt is szedhetne. Minden csak a fajtájának megfelelő eredményt érhet el. A jót gyakorold tehát, s ekként cselekedve jó fát ültess, hogy szemed így megszabaduljon a sötétségtől, belátás révén még több belátáshoz, a jó szemlélete miatt még több jóhoz, intelligencia által még több intelligenciához juss, és könnyűszerrel helyes tapasztalatokat szerezz.

Képzeld el, ó lélek, hogy érzékeidet ki tudnád kapcsolni, és vizsgáld meg, hogy más belátásokhoz jutsz-e ily módon, mint amikhez öt érzékszerved használatával szoktál hozzá. Ha azt állapítod meg, hogy megértesz valamit, amit érzékekkel nem lehet felfogni, akkor egyértelműen visszatértél hazádba, és figyelmedet tulajdonképpeni feladatodra irányítottad.

Ha a lelkület akar megállapítani valamit, akkor a lényeget elválasztja az adaléktól. Felismer az egyszerű megértés révén, mely egyezik a saját egyszerűségével. Ahogyan az érzékek a dolgok egyszerűségét nem képesek elkapni, úgy a lelkület meg a szedett-vedettet nem tudja megérteni. Ismerethez az ismerten keresztül jut, ha csak el nem választják a tulajdonságokat, hogy elszigetelődjenek egymástól. Ha ez megtörténik, akkor az egyik tulajdonságot a másik után érti meg.

Mivel az érzékszervek összetett dolgok, csak összetett dolgokat képesek megérteni. A szellem viszont, mely egyszerű és osztatlan, csak az egyszerűt és osztatlant érti meg. Ügyelj a gondolkodásra; ha ez összetett és határozott dolgokkal lép összeköttetésbe, akkor elveszíti azt az egyszerűséget, ami az igaz ismeret valóságának és örömének a tulajdonsága. Ha viszont a gondolkodás visszatér az egyszerűséghez, elhagyja az összetettet és elvegyültet, az adalékokkal tűzdeltet, a térhez és időhöz kötöttet elutasítja, akkor megérti az egyszerűt és örököt.

Ebből a magyarázatból kiderül: a lélek élete attól függ, hogy elállt-e az anyagvilágtól, és hogy a lélek halálát és sok szenvedését az anyagvilágban maradása okozza.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)