Látogatóban Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam a gyarló halandók kapuján és arra kértem a Világ Teremtőjét, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha lenne rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: 

- Az én időm végtelen, mindenre, és mindenkire jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Uram, első sorban az érdekelne, mit tartasz legfurcsábbnak a mai emberekben?

Isten készségesen válaszolt:
- Azt, hogy nem akarnak megszületni. Nem szeretnek gyermekek lenni, siettetik a felnőtté válást, felnőttek lévén pedig visszavágyódnak a gyermekkorba. Rendkívül furcsa abbéli viselkedésük miszerint az egészségüket is feláldozzák ahhoz, hogy jelentős vagyont, sok-sok pénzük szerezzenek, aztán még több pénzt és kincset költenek arra, hogy visszanyerjék elvesztett egészségüket. Az is különös bennük, hogy túl sokat lesik, kutatják az eljövendő időket; olyannyira, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg igazán. Sokan közülük úgy élnek, mintha sosem halnának meg és úgy halnak meg, mintha sosem éltek volna.

- Uram, Teremtő Istenként, mit szeretnél megtanítani nekünk, embereknek?

- Tanuljátok meg, emberek az életet! Hogy senkitől nem lehet követelni a szeretetet, hanem kiérdemelni kell és hagyni, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, amire vágytok vagy, amit akartok az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettetek. Tanuljátok meg, nem célszerű másokhoz mérni értékeiteket, önmagatokhoz képest legyetek értékelhetőek és elbírálhatóak. Fogadjátok el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbb földi java van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Ébredjetek rá, hogy csupán néhány pillanat kell ahhoz, hogy sebeket ejtsetek valakin, ám sok-sok év szükséges, hogy ezek a sebek begyógyuljanak. Az önzetlen megbocsátást is tanuljátok meg. Fogadjátok el, hogy vannak, akik mélyen éreznek, de nem tudják kimutatni. Vegyétek észre, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a képet és mégis mást-mást látnak, tehát különbözőek vagytok. Meg kell tanulnotok emberek, hogy az igaz és őszinte társ az, aki mindent tud rólatok és mégis szeret titeket.

Megköszöntem Isten szavait és elbúcsúztam. 

 

Ő pedig útravalóként még hozzá tette:
- Az emberek elfelejtik, amit mondtál, amit tettél, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettél bennük.

Szerző: Mikolai Bertics Mihály

Csak a Szeretet képes arra - videó
forrás:László Ürge