2012. április 26., csütörtök

A csend


"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."
(Hioszi Tatiosz)


"A csend: a bölcsesség várószobája."
(Szent-Gály Kata)


"Néha csendben kell maradnom,
Mert ez az egyetlen módja annak,
Hogy egy kicsit jobban tudjak,
Egy kicsit bölcsebben gondolkodjak,
Egy kicsit tökéletesebbé váljak,
Istent egy kicsit előbb elérjem."
(Sri Chinmoy)



A csend gyógyít.
A csend olyan, mint a tükör. Beletekintve minden világos.
A tükör nem vádol, nem kritizál, hanem segít a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok valójában. Olyan diagnózist tár elénk, amely megszabadít a helytelen gondolkodásmódtól. Hogyan teszi ezt a csend? A csend felszínre hozza az énünk eredeti békéjét, a velünk született isteni békét. Amikor ezt meghívjuk, a béke átjárja az egész lényünket, az összes egyensúlytalanságot harmonizálja
és meggyógyítja.
A csend teljessé tesz és feltölt; gyengéden és mégis erőteljesen aktívvá tesz.

(Anthony Strano)