2012. július 30., hétfő

Az áldás törvénye

 


"A tibeti nyelvben az "áldás" szó átváltozást jelent valamilyen fenség, magasztosság vagy erő segítségével. Egyszerűen szólva az áldás olyan élménynek, tapasztalatnak az eredménye, amely jobbá teszi az elmét, szellemi emelkedést idéz elő."
(Tendzin Gjaco a 14. Dalai Láma)




Az áldás törvénye

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisz­tább és legfinomabb formája, és az univerzum leg­hatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. A szeretetnek ez a kimeríthetetlen ereje itt van kö­rülöttünk, és csak arra vár, hogy egy teremtő moz­gásba hozza. Az áldás törvénye a következő:

Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pil­lanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét.
Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy „ellenséget", egy barátot nyerek vele.

Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni; vala­mely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldani ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem a külső jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s ezáltal életre is keltjük. Isten a következő szavakkal hívta fel Ábrahám figyelmét az áldás ha­talmára: ,,...és megáldalak téged... és áldás leszesz" (Teremtés 12,2). Hogy milyen formában kérjük az áldást, annak nincs jelentősége: kérhetem szóban, kérhetem gondolatban vagy akár érzés formájában.




A legfontosabb, hogy tiszta szívből kívánjam. Hagy­hatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
Megáldhatok minden létezőt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáld­hatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki szá­mára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.
De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sőt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldha­tom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szer­vet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hi­vatásomat, a házamat, különösen pedig a családo­mat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.
Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettől kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.
Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Pa­radicsomot. Az igaz tudat lehetővé teszi számomra, hogy a „mennyországban" éljek itt és most.
(Forrás: new-reiki)