2013. február 23., szombat

Szellemi lényünk koplal....


A bennünk lakozó érzéki, racionális, vagyis testi ember dúskál, szellemi lényünk azonban koplal. Ahogy két lélek lakik bennünk, úgy kétféle nép lakja a Földet, aszerint, hogy melyikben melyik lélek kerekedik fölül. Materialisták és istenkeresôk, fehérek és indiánok.



Nézd csak, mondta Ohvie Biano, a pueblo törzsfônök - milyen förtelmesek a fehérek. Vékony az ajkuk, az orruk hegyes, arcuk torz és ráncok barázdálják, szemük pillantása merev, örökké keresnek valamit. Mit keresnek? Örökké akarnak valamit, örökké nyugtalanok és nyughatatlanok. Nem tudjuk, mit akarnak. Nem értjük ôket, úgy véljük, bolondok.
Megkérdeztem, hogy miért gondolja, hogy a fehérek bolondok.
Azt állítják, hogy a fejükkel gondolkodnak - válaszolta.
Természetesen. Miért, te hol gondolkodol? - kérdeztem.
Mi itt gondolkozunk - felelte és a szívére mutatott."
Úgy érzem, elôször rajzolta meg elôttem valaki a fehér ember igazi képét - teszi hozzá a beszélgetôk egyike, Jung, a lélektudós. Így folytatja: „Mindannak, amit gyarmatosításnak, pogányok közti missziónak, civilizáció terjesztésének stb. nevezünk, van egy másik arca: ragadozómadár-arc, amely kegyetlen, feszült figyelemmel lesi a zsákmányt, afféle kalóz és zsiványarc."
(Forrás:CZAKÓ GÁBOR: BEAVATÁS )