A szeretet mindig
félelmetes, mert a szeretet egyfajta halál; méghozzá intenzívebb halál, mint a
hétköznapi értelemben vett halál. A hétköznapi szóhasználatban ugyanis a halál
azt jelenti, hogy a test meghal- de ez nem az igazi halál. A test olyan, mint valami
ruha: ha régi és kopott már, akkor lecseréli az ember. Ez nem halál, csak egy
csere: lecseréled a ruhád, lecseréled a házad, a lakhelyed. De te ott maradsz;
az elméd továbbra is ott marad. A jó öreg elme egy újabb testben; ugyanaz a
régi bor egy új palackban. A forma változik, de az elme nem; a borítás
változik, de nem az elme. Tehát a hétköznapi értelemben vett halál valójában
nem is igazi halál; a szeretet az igazi halál. A test ilyenkor nem hal meg, az
elme azonban igen; a test továbbra is eleven, ugyanolyan, mint addig volt, az
ego viszont eltűnik.
Amikor szeretsz valakit, minden korábban magadról kialakult
elképzelésed értelmét veszíti. Ha szeretsz, te nem lehetsz az egód, mert az ego
nem tud szeretni. A szeretet és az ego kölcsönösen kizárják egymást. Ha az egót
választod, nem választhatod a szeretetet. Ha viszont a szeretetet választod,
meg kell válnod az egódtól. Hát ezért félsz.
Amikor az ember szeret valakit, egy a halálfélelemnél is erősebb
félelem keríti hatalmába. Pontosan ezért is tűnt el a világból a szeretet. Csak
nagyon ritkán találkozhatunk igazi szeretettel. Amit te most szeretetnek
nevezel, az valójában nem más, mint ócska hamisítvány; azért találtad ki, és
azért alkalmazod, mert nagyon nehéz szeretet nélkül élni. Nehéz, mert szeretet
nélkül az életnek semmi értelme sincsen; szeretet nélkül minden annyira
fölöslegesnek tűnik. Szeretet nélkül az életben nincs költészet. Szeretet
nélkül van ugyan fa, de soha nem borul virágba. Szeretet nélkül nem
táncolhatsz, nem ünnepelhetsz, nem lehetsz hálás, és imádkozni sem tudsz.
Szeretet nélkül a templomok is csak egyszerű házak, a szeretet ezzel szemben a
legsemmitmondóbb kunyhót is templommá változtatja. Szeretet nélkül nem vagy
más, mint meg nem valósított lehetőségek sokasága, üres gesztusok összessége.
Szeretettel kiteljesedve viszont csodálatosan gazdaggá válik az életed. Amikor
szerelmes leszel, egyszerre úgy érzed, hogy szárnyra kap a lelked. Az ego
teljesen felszívódik, a lélek pedig feléled.
Szeretet nélkül tulajdonképpen nem is lehet élni, így aztán
az emberiség kitalált egy trükköt, egy ravasz kis cselt, amivel a szeretetet
helyettesítheti. A trükk nagyon egyszerű: tettetett szeretetben kell élni, és
akkor így az egóról sem kell lemondani. Nem változik semmi, de közben nyugodtan
játszhatod, hogy szeretsz. Nyugodtan abban a hitben ringathatod magad, hogy
igazán szerelmes vagy. De nézd csak meg jobban a szeretetedet! Mi lesz belőle?
Nyűg, nyomorúság, pokol, állandó konfliktus, veszekedés és erőszak. Figyeld
csak meg a szerelmi kapcsolataidat! Sokkal inkább jellemző rájuk a gyűlölet.
Találóbb lenne inkább gyűlölet-kapcsolatoknak hívni őket, mintsem szerelmi
kapcsolatoknak. De mivel a világon mindenki ezt műveli, eddig ez senkinek nem tűnt
fel. Mindenki az ócska hamisítványt hordozza magában, ezért nem szembeötlő a
csalás. Az igazi szeretet nagyon drága dolog: csak azon az áron kaphatod meg,
ha elveszíted önmagad. Nincs alku.
Tehát a kérdés nagyon is találó. Az ego egy hamis entitás;
csak a képzet szülötte; egy felhő a létezés egén, nem több, mint füst. Az
egónak nincs tartalma; csak egy álomkép. A szeretethez az kell, hogy eldobd
magadtól azt, ami nem is a tiéd, a szeretet pedig megadja cserébe neked
mindazt, ami valóban a tiéd, és ami mindig is a tiéd volt. A szeretetben
visszakapod a valódi önmagadat. Az ego mindvégig csak rejtegeti a szemed elől a
valódi énedet, a szeretet pedig éppen ezt tárja fel előtted. Ez tényleg
félelmetes! Ez a félelem teljesen természetes, de a félelem ellenére is bele
kell vágni.
Csak bátran, ne légy gyáva! Akkor derül ki, hogy milyen
bátor is vagy valójában, amikor szerelmes leszel. Csak ilyenkor derül ki, hogy
milyen fából faragtak! A hétköznapi életben az üzleti életben, az ambíciók és a
hatalmi harcok világában soha nem tudod igazán próbára tenni a bátorságodat.
Teszed a dolgod, de soha nem mész keresztül a tűzön.
A szeretet viszont maga a tűz.
(Osho)
